PUZSÉR RÓBERT NYILVÁNOS MEGALÁZÁSA

AVAGY, MINDEN CSAK HARD TALK NEM

Valószínűleg már kutyát nem érdekel a téma, de nekem sajnos csak most lett három szabad órám, hogy rendesen végignézzem a szóban forgó, nagy hype-pal futó "vitát". A véleményemet pedig pusztán azért írom le még ilyen jelentős csúszással is, hogy később majd vissza tudjam keresni, ha bárhol szóba kerülne. Mert ugye ezt a "vitát" már több szinten és módon megcsodálták sokan, és elmondták minden olyasminek, ami szerintem meg pont, hogy nem volt. Részben ezért is teszem idézőjelbe a "vita" szócskát, az alábbi cuccos ugyanis a megjelenésén kívül semmilyen más formájában nem volt vita, inkább monológ, és hogy azért annyira előre szaladjak, őszintén el kell ismernem, hogy annak viszont egyáltalán nem rossz.

Azon szerencsés kevesek számára, akik olvassák a posztjaimat, valószínűleg ezidáig elég határozottan kirajzolódhatott, hogy mi az én magánvéleményem Magyar Péterről, aki pedig csak most kapcsolódik ezen oldalamhoz, és mondjuk tudni szeretné, annak a következő írásaimat ajánlanám szeretettel:

Szerelmem, Magyar Péter

Kánaán vagy világháború?

Ha egy tőzsdei grafikon képében kívánnám megmutatni, hova helyezem Magyar Pétert a világomban, akkor valahogy úgy írnám le; magasan kezdett, majd folyamatosan zuhant, a szóban forgó esemény után azonban laposan ugyan, de lassú erősödésnek indult. Ettől persze még mindig nem tennék ajánlatot a papírra, de azért jelezném a brókeremnek, hogy tartsa rajta a szemét, és értesítsen, ha beerősödik, mert ez lehet akár a "zászló" alján egy "kitörési pont" is.

/ Forrás: kitekintő.hu /

Bevallom, igazából nem is csak azért vagyok ennyire elkésve a dologgal, mert nem volt rá időm, hanem valójában azért, mert amikor először elkezdtem, annyira idegesített a beteges, semmitmondó önfényezés, hogy el kellett kapcsolnom, és majd csak ezután nem volt rá szabad három órám, mostanáig.

Végül persze erőt vettem magamon, mert kötelezőnek éreztem és újraindítottam a videót, majd kicsivel később lényegében tátott szájjal, popcorn-Cola kombóval az ölemben, nagy élvezettel figyeltem a történéseket, de esküszöm úgy, hogy alig hittem a szememnek meg a fülemnek, és közben borzasztóan hálás voltam az életnek azért, hogy - sok művészbarátommal ellentétben - viszonylag hosszú ideje nem vagyok már "baloldali értelmiségi". Mert abban ami körülbelül egy órán keresztül elhagyta Magyar Péter csókos ajkait, számukra nem volt semmi köszönet.

Az önhergelő, dülledő szemekkel maga elé nézve beszélés világbajnokát, a feltörhetetlen, betonszilárdságú Puzsér Róbertet, én a magam részéről még soha életemben nem láttam ennyire aprócskának, gyengének, hovatovább kisfiúsan szerelmesnek. Meg is kapta érte a magáét; Magyar öles léptekben, kérdésről kérdésre csinált belőle bohócot, felfedte és ellene fordította elvakult nyugatimádatát, és az azzal szembeni még elvakultabb oroszellenességét, majd miután kiürítette a csávót, végül még ki is végezte azzal, hogy - nagyon helyesen - elhatárolódott a pedofil-mosdatós hülyeségétől. A szép lassan amúgy is eleve önmaga paródiájává váló Puzsér tulajdonképpen semmit nem tett hozzá a vitához monológhoz, sőt inkább csak "elvett" belőle, miközben kvázi szénné égette magát.

Számomra persze igazán üdítő volt Magyar szájából visszahallani mindazt, amiről évek óta vitázom családdal, baráttal, ismerőssel, történetesen, hogy a lopás nem most kezdődött, hanem a rendszerváltáskor a privatizációval, és folytatódott az impex-ekkel, meg az EU-csatlakozással, és hogy a nálunk amúgy nagyságrendekkel mocskosabb és korruptabb nyugat / EU / USA soha nem is volt és nem is lesz a barátunk, hogy egyikük sem szándékozik puszta jóságból segíteni rajtunk, hogy alapjaiban hamis az a fajta pátosz, amire az egész baloldal szent nyugat-koncepciója épül, és hogy Orbánnak sok ezzel kapcsolatos kérdésben tényszerűen igaza van. Kíváncsi vagyok, hogy azok a balosok mit éreztek, és hogy mit fognak gondolni, mivel fognak mostantól érvelni, akik ezt a közel egyórás felvilágosító előadást, éppen pont saját Messiásuktól voltak kénytelenek végighallgatni. Gondolok pedig itt különösen a Brüsszelben rendre hazánk érdekei ellen lobbizó, az én szememben igenis hazaáruló szarháziakra.

Magyar amúgy még sok más szép és magasztos dolgot mondott, csak hát kár hogy az ezekhez szükséges erkölcsi talapzat teljes hiányában. Kétlem amúgy, hogy egy "erős régi Puzsér" nem ütött volna le olyan magas labdákat, mint például a család védelméről papoló, ám a saját feleségét titokban hangrögzítő ember ömlengése. Akkor, arra rákérdezni "Hard Talk" lett volna, emlékeztetve a mesélőt, hogy nem éppen az ő karaktere a leghitelesebb a témában.

Továbbá azt is sajnálatosnak tartom, hogy ha Magyar valóban középen szeretne maradni, ott - köszönhetően a világ mai állásának, és a mindenképpen oldalakhoz lökdösés általános gyakorlatának - borzasztóan kevés embert fog találni. Talán csak azokat, akiket tényleg egyáltalán és semmilyen szinten nem érdekel a politika, vagy azokat, akik meg pont, hogy kellően intelligensek, függetlenek, és főleg bátrak ahhoz, hogy önálló véleményük legyen. Őket viszont nem lesz könnyű meggyőzni.

Az emberi tényező amúgy is rákfenéje az egésznek. Bízom benne, hogy Magyar Péter a kellő időpillanatban, okosan félre fog állni, mert ha nem, főleg látva, hogy milyen kétes figurák csapódnak mellé, félek, nem lesz ebből csoda, hanem inkább csak valami még sokkal rosszabb, de bár ne legyen igazam!

-

OLVASS TOVÁBB: KOMMENT-NÁCIK