/ Magyar Péter berobbanása a Partizán Youtube csatornáján /
SZERELMEM, MAGYAR PÉTER
Prológ
Őszintén bevallom, hogy valaha magam is Hollywood és Amerika bűvöletében éltem, miközben pontosan annyira szar helynek gondoltam Magyarországot, mint ahogyan azt általában a művésztársaim - főleg azok, akik az utóbbi években minden kétharmados bukta után, lehetőleg angol nyelven kiírják, hogy mennyire szégyellik, hogy magyarok - és az RTL Klub sugározta. Természetesen az Orbánt is szidtam, mint a bokrot, mert ugye mind a családomban, mind pedig a köreimben az volt az elvárás. Ezen véleményemmel oly tökéletesen sikerült azonosulnom, hogy egy szép napon el is menekültem ebből a fertőből, egyenesen az álmok földjére, amelyről kicsivel több, mint két év alatt sajnos egyértelműen kiderült számomra, hogy valami nem egészen stimmel vele. Persze én még ekkor sem adtam fel progresszív globalista önmagam, hanem mentem tovább mindig csak nyugatra, a (nap)fénybe, tengerpartokra, pálmafák közé, és vártam a megnyugvás csodáját, ami meg valahogyan mégsem akart eljönni...
...Aztán egy álmos szerda délutánon, amikor sok külföldön töltött év után, a tengerre néző erkélyünkön ülve, és a Youtube-on, a Borbás Marcsi Gasztroangyalát nézve, spontán elsírtam magam pusztán a Balaton-felvidék látványától, rádöbbentem, hogy sajnos - legyen ez ma bármennyire is giccses, szélső-jobboldali vallomás - menthetetlenül szeretem a hazámat, és hiába is próbálok magyart játszani - éppen akkor - a spanyol Valenciában, annyira elemi igény bennem a szakrális kapcsolat az anyafölddel, hogy azonnal vissza kell költöznöm.
Hát így lett belőlem, az ősbalos barátaim-ismerőseim-kollégáim szerint agymosott FideSS geci. Bár nekik azért halkan elárulnám, hogy jómagam sohasem szavaztam a Fideszre, méghozzá elsősorban azon egyszerű okból, mert szerintük állítólag:
...ami pedig megbocsáthatatlan.
A kint töltött évek alatt történt persze más furcsaság is, konkrétan, hogy az RTL híradójától - és más csodásan független és objektív műsorszámaitól - már távol, sajnos nem kaptam meg a szükséges napi magyargyűlölet-adagomat, annak hiányában pedig kénytelen voltam más - tévedésből vagy tudatlanságból nem mindig az addig megszokott kórushoz tartozó - forrásokból tájékozódni. Nos, ekkor derült ki számomra, hogy a kedvenc hazai kereskedelmi csatornámén kívül, létezhetnek még más igazságok is a média univerzumában. Ettől persze totál elbizonytalanodtam, meg elvesztettem a talajt a lábam alól, lett légyen, hogy egészen addig, abban a magabiztos hitben éltem, hogy márpedig én tudom az egyetlen és megdönthetetlen frankót, hiszen azt az Antónia meg a Szellő Pityu naponta bediktálják nekem.
Ekkor kezdődtek csak igazán a problémáim, hiszen amikor egymásnak ellentmondó esemény-értékelésekbe futottam, kénytelen voltam azokat komolyabban lekutatni, sőt elgondolkodni rajtuk. És sajnos ha az ember már nem csak kutat, hanem gondolkodik is, csőstől jönnek onnan a gondok, mert olyankor jobb esetben nem elégséges egy ellentétes vélemény elfogadása sem, hanem a minden oldalról jövő információkon túl, fel kell keresi a lehetséges forrásokat, majd az összes bejövő adat elemzésével, meg kell próbálni kialakítani egy sajátot. Ez persze nyilván lényegesen több energia befektetésbe kerül, mint a legcsekélyebb kételkedés nélkül, azonnal elfogadni bármilyen állítást, pusztán csak arra alapozva, hogy azt az én buborékom médiumai igaznak vélik.
A világ dolgai ugyanis, bármennyire is meglepő, nem feketék vagy fehérek, hanem könnyen lehet, hogy egyszerre ilyenek is, meg olyanok is.
Példának okáért, nem kell sokat visszamennünk a történelemben ahhoz, hogy rátaláljunk annak bizonyítékaira, hogy a nyugat pont ugyanannyira nem a barátunk, mint a kelet, az Európai Unió pont annyira tett és tesz minket tönkre, rabol ki, és dolgozik ellenünk, mint amennyire esetenként felemel, véd és ad. Hogy Amerika semmivel sem különb, mint Oroszország, hogy az amerikai elnökök semmivel sem jobb emberek, mint Vladimir Vladimirovich. Senki sem gondolhatja egyszerre azt, hogy Oroszország háborúi rosszak, az amerikaiaké meg jók, mint ahogyan azt sem, hogy a hazai baloldal hófehér, tiszta, bűntelen és becsületes, a jobb meg sötét, mocskos, bűnös, és korrupt. Az nem lehet, hogy valaki úgy savazza az Orbán család gazdagodását, hogy közben tagadja a rendszerváltás, a privatizáció, az impexek, vagy az EU-csatlakozáshoz kapcsolható balos ország-rablásokat, mint ahogyan az sem, hogy valaki úgy beszél például jobboldali médiafölényről, hogy közben nem ismeri el a korábbi balost. Hát könyörgöm, itt évtizedeken keresztül, ugyanúgy ideológiai alapon lehetetlenítettek el ellenoldali művészeket, a balos kiskirályok, mint ahogyan teszik ezt ma a jobboldalon. Bár ha igazán őszinték vagyunk, akkor azért el kell ismernünk, hogy sem az Alföldi, sem a Nagy Ervin, sem a Noár - és még sorolhatnám a sok többieket - nem éppen úgy él, ahogyan egy olyan diktatúrában valóban élnie "illene", amilyet forradalmi hangon ma vizionál. Ha meg igen, akkor bassza meg, ez egy kurva jó diktatúra!
Talpra Magyar!
De hogy rákanyarodjak végre korunk hősére, magam is borzasztóan izgatott voltam Magyar Péter első megjelenésének pillanatában. Töredelmesen bevallom, elhittem minden szavát, és boldog voltam abban a reményemben, hogy végre jön valaki, aki közvetett módon változást hoz majd a Fideszben, aki Európaiasítja majd a mértéktelenné hízott rablást, lefaragja kicsit a monolitot, teszi pedig mindezt a családjáért és a hazáért, személyes politikai hatalmi pozíciók igénye nélkül, tiszta szívvel, őszintén és önzetlenül...
Erre a csávó legközelebb, hatalmas tömeg előtt megjelent, egy - ha lehet ilyet - az előzőnél is még méregdrágább NER-es outfitben, oldalán a magyar Zelenszkij-jel, amivel egyúttal finoman azt is jelezte, hogy mostantól hozzá fut majd be minden - eddig a baloldali impotensek szerencsétlenkedéseire kútba dobált - "mikro-adomány", majd cserébe azokért, mint jeles diák, úgy mondta fel a liberál-progresszív leckét, hogy azt még maga a jó öreg Gyuri Bácsi se tudta volna szebben...
Később előrevetítette, hogy a Tóniék valószínűleg majd tök alaptalanul, a semmiből, pusztán propagandából, le fogják őt nőverőzni, meg zaklatózni, de mindenki nyugodjon le a picsába, mert nincs itt semmi látnivaló, meg mert:
"Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan! Rabok pedig azért nem leszünk, mert biztonságiból felvettük magnóra, hogy mit mond az asszony a konyhában a Tóniékról, a felvétel meg ott lapul a fiókban már vagy két éve, arra az esetre, ha az az ócska kurva véletlenül merné nem azt csinálni, amire utasítottam, hanem kinyitná mondjuk a lepcses pofáját inkább, haza, haladás, előre, mindenkinek kívánok boldogságban és szeretetben Nőnapot!"
Erre az a senkiházi retek előjött először egy videós ráutalással, mire a Haza Hőse meg leszólt a tömeg fölül a pajzsról, hogy ha te így, akkor én meg már teszem is ki a cuccost a Fészre, amire a ribanc már megint nem kussolt be, hanem először kiírt egy pár nem túl frankót, majd beült a Hajdúhoz, és elmondta élesbe...
Na, ekkor derült ki számomra pontosan, hogy miről is van itt nagybaszó, meg hogy ki is az a tömeg, aki ebbe a saját feleségét hangrögzítő, tervezetten utánkérdezős "Luxus Petőfibe" (Kredit: Hont András) most szerelmes, meg hogy valójában milyen gondolatok, ítéletek is bújnak meg a sok "Család az család"-os, meg "Szeretni emberi jog"-os, ájtatosan mindenért aggódó, gyermek-, és családvédő, Facebook jelvény mögött.
Nos, megismétlem, amit valahol ennek a hosszú szövegnek a közepén írtam: "A világ dolgai ugyanis, bármennyire is meglepő, nem feketék vagy fehérek, hanem könnyen lehet, hogy egyszerre ilyenek is, meg olyanok is."
És itt megint nem tud az lenni, hogy az évekig aktív maffia-tag Magyar Péter, aki két éve ül egy valamilyen bizonyítékon, hirtelen egy megtisztult, bűntelen szent lesz, Varga Judit meg egy rohadt, semmirekellő kurva, akinek börtönben a helye, hanem simán benne van, hogy a Luxus Petőfinek ugyanúgy börtönben a helye, mint a Tóniéknak, részben az addigi NER-es tevékenysége, részben a bizonyíték visszatartás, részben pedig a kapcsolati erőszak okán. De az semmiképpen sem korrekt, hogy a Tóniék meg a Varga rohadjon meg a tömlöcben, a Petőfi meg legyen rögtön miniszterelnök és pápa egyben!!! Mert ez ugyanolyan felfoghatatlan számomra, mint az összes többi eddigi ellentétpár, amit fentebb soroltam. Ez a csávó addig titkolt egy, szerinte a kegyetlen rendszert biztosan bedöntő bizonyítékot, amíg az a kegyetlen rendszer őt szépen eltartotta. Aztán amikor már nem, bosszút állt. Nem hiszem, hogy Kossuth is így gondolkodott volna.
Ezek a dolgok egyszerűen nem férhetnek össze egy fejben!
Ez rosszabb, mint mikor egy vegán komolyan elhiszi, hogy az ő kajájáért nem kellett szenvednie semminek és senkinek, vagy amikor a zöldek beveszik, hogy az elektromos autózás környezetbarát. Ezek a dolgok fizikailag nem férhetnek össze egy ember fejében anélkül, hogy skizoid állapot ne alakulna ki nála, vagy simán fel ne robbanna a delikvens feje.
De most komolyan, ki szeretne az ország élére egy olyan szociopatát, aki felvette, hogy mit mond a felesége a konyhában, és évekig őrizgette a hangfelvételt arra várva, hogy egyszer majd Petőfi nyomdokaiba lépve, jól megzsarolhassa vele?!?
U.i.:
Ha és amennyiben Varga, a Tóniék utasítására, valóban csak megjátszotta a fenti Hajdú interjút, akkor szeretném felhívni a figyelmét minden hazai és nemzetközi színészügynökségnek, hogy Meryl Streep innentől kuka, mert Varga a jövő mozijának új szupersztárja!
