P. Szabó István

Ismerkedés a hipnózissal a gyakorlatban sorozat

2024. március 18. 05:56 - Gulyás Szabó István

Első rész

ismerkedes_a_hipnozissal_1.jpeg

 

Ismerkedés a hipnózissal a gyakorlatban

/ Első rész /

 

1997-ben, még ifjú táncos-koreográfus koromban, valahogyan kezembe került Raymond Moody, Élet az élet után című könyve, amely olyan nagy hatást gyakorolt rám, hogy elhatároztam, valamilyen táncest formájában kiadom magamból a gondolataimat a témával kapcsolatban. Aztán addig-addig agyaltam, jegyzetelgettem, és tervezgettem, hogy végül mégsem táncest, hanem regény lett a dologból, Újra meg újra címmel, amelyet 2000-ben ki is adott nyomtatásban az akkor még létező Art'z Könyvkiadó. Peet Goodman álnéven kiadott első regényem persze telis-tele van tipikus elsőkönyves hibákkal, amiért viszont egyáltalán nem bánom a megjelenését, az az, hogy általa találkoztam és ismerkedtem meg a (ön)hipnózissal, amely később és azóta is sok dologban segítségemre volt és van, az "élet" nevű rendkívül göröngyös úton. 

Ha valami olyan problémád van magaddal, az életed bizonyos szegmenseivel, vagy úgy általában az életeddel, amelyet el szeretnél engedni, meg szeretnél szüntetni, akkor első feladatod az, hogy (1.) erre ráébredj, a második, hogy (2.) elhatározd magad a változtatásra, a harmadik pedig az, hogy (3.) konkrét lépéseket is tegyél a változás érdekében.

Amennyiben ezeket a változásokat a meditáció vagy a hipnózis segítségével szeretnéd véghezvinni, jó ha tisztában vagy azzal, hogy a tudatalatti célzott elérése és egy “futó program átírása” nem is olyan egyszerű dolog, méghozzá főleg akkor nem, ha számodra teljesen új ez a fajta megközelítési irány.

Az emberek más és más módokon reagálnak a hipnózisra. Vannak, akik érzékenyebbek így könnyen hipnotizálhatóak, de vannak olyanok is, akik nehezebben törik át tudatuk falait. Bármelyikük is legyél, a meditáció-önhipnózis-hipnózis különféle szintjeinek lépésenkénti megtapasztalása és gyakorlása kifejezetten hasznos lehet számodra, hiszen ahogyan a mondás tartja: “Gyakorlat teszi a mestert.”

Azzal a céllal készítettem ezt a többlépéses, egymásra épülő videó-sorozatot, hogy ha először próbálkozol vezetett meditációval vagy hipnózissal - sőt talán ha még kicsit tartasz is tőle - tudj honnan elindulni, ismerkedni a dologgal, megtapasztalni, hogyan reagálsz rá, hogy érzed magad benne, bizalmat nyerni, megszokni és természetesen fejlődni általa.

Ebben a sorozatban a nulláról indulunk, de véleményem szerint jó messzire jutunk a végére.

Legjobb, ha minden szintet legalább 3-4 alkalommal elvégzel, mielőtt a következőre lépnél, és én garantálom neked, hogy minden egyes próbálkozással mélyebbre és mélyebbre fogsz kerülni, és egyre tisztább képek jönnek majd elő a tudatalattidból.

Ismerkedés a hipnózissal a gyakorlatban - “VAGYOK”

A sorozat első részében az ellazulással és a légzéssel ismerkedünk, miközben átéljük a létezés, a “VAGYOK” élményét.

Sikeres gyakorlást kívánok!

Szólj hozzá!

Egyél rendesen!

2024. március 06. 10:38 - Gulyás Szabó István

könyvajánló

cover.jpg

Egyél rendesen!

 

Idén januárban nyitottunk egy aprócska személyi edző stúdiót Balatonföldváron. A hozzánk betérő sok kedves emberek legtöbbje pedig fogyni szeretne, amit ha valaki, hát én biztosan maximálisan meg tudok érteni, hiszen gyermekkorom óta folyamatosan küzdök a testsúlyommal. És amikor azt írom, hogy "folyamatosan", akkor természetesen arra gondolok, hogy mind a mai napig, azaz MOST IS.

Azok számára, akik ezen probléma ellen komolyban harcolnak ugyanis sajnos az a rossz hírem, hogy ez a dolog ez nem olyan, hogy egyszer erőt veszel magadon, aztán sok munkával meg hatalmas áldozatokkal eléred a célod, és azzal le is van tudva az egész, hanem sőt.

Elérni a kitűzött célt relatíve könnyű, megtartani viszont szinte lehetetlen. Egy ember testsúlya ugyanis ezermillió, egymással összefüggő, és egymásra ható tényezőtől függ, a gyermekkori traumáktól kezdve, egészen a bélflóra összetételéig, úgyhogy annak optimalizálása csak ideig-óráig kivitelezhető a kalóriaegyensúly koncepciójával.

Általános érvényű megoldások pedig - bármennyire is szeretnék ezt elhitetni azok, akiknek ez érdekükben áll - nincsenek. Nem létezik sem mindenkinél működő csodaszer, sem csoda módszer, a legfrissebb kutatások ugyanis egyértelműen bizonyítják, hogy egyed és egyed között bődületes különbségek vannak. Vagyis ugyanazok a tápanyagok, akár pontosan ugyanabban a mennyiségben, vagy ugyanaz a mozgásforma, ugyanazon mértékben, egészen máshogyan hatnak az egyik-, vagy a másik emberre.

Jómagam ezért engedtem el a táplálkozási tanácsadásokat. Mert annyira összetett a kérdés, annyira sok aspektusa van, hogy az lényegében egyetlen magányos tanácsadó számára átláthatatlan. Lehet kalóriát számolgatni, meg kardióztatni, de az a problémának nagy valószínűséggel csak a felszínét kapargatja, végleges megoldást pedig biztosan nem ad.

Érintettségem és az elérhető információk kuszasága révén én borzasztó sokat foglalkoztam a témával, olyannyira, hogy a végén a tapasztalataimat könyv formájában foglaltam össze. Ráadásul megpróbáltam mindezt a hétköznapi ember számára is érthetően megfogalmazni.

Ha érdekel a téma, szívből ajánlom, hogy olvasd el az EGYÉL RENDESEN! című munkámat, amit egyaránt megtalálsz az iBooks és a Google Books kínálatában is.

Szólj hozzá!

Vadregényes körtúra a Szántód feletti öregerdőben

2024. február 10. 18:41 - Gulyás Szabó István

screenshot_2024-02-10_at_14_28_26.png

/ Klikk a képre! /

Vadregényes körtúra a Szántód feletti öregerdőben

 

Mint ahogyan azt a legutóbbi, Szántód felett az erdő... című posztomban ígértem, neki is láttam megrajzolni azokat az útvonalakat a környéken, amelyeket érdemesnek tartok a bejárásra, és amelyek részben vagy egészében hiányoznak a turisztikai leírásokból. Tehetem ezt pedig egyszerűen csak azáltal, hogy éppen itt lakom, sőt az ebben a posztban bemutatott terület számomra olyannyira "itt" van, hogy azt a kertkapumból kilépve könnyedén elérhetem gyalogszerrel.

Aki rendelkezik az Outdooractive.com/hu vagy pedig a Természetjáró.hu/hu applikációjával - ami erősen ajánlott ehhez a túrához is - az a fenti képre, vagy az alábbi linkre kattintva, elérheti a tervet és annak leírását egyenesen az oldalról:

VADREGÉNYES KÖRTÚRA A SZÁNTÓD FELETTI ÖREGERDŐBEN

 

Azok számára, akik viszont nem rendelkeznek a fent említett app-okkal, következzék a leírás (Fotók: @pszaboistvan):

kicsi_img_5850.JPG

Rövid leírás: Ez egy olyan, majd 11 kilométeres, gyerekekkel is teljesíthető, valóban vadregényes körtúra, amely amennyire csak lehetséges, kerüli az aszfaltozott utakat és a lakóövezeteket. Teszi pedig mindezt úgy, hogy a kiinduló-, és végpontja egy gyönyörű, frissen felújított majorság, sőt útba ejt egy olyan "titkos pihenőt", amely a hivatalos túraútvonaltól távol bújik meg a Szántód feletti öregerdőben.

Bővebben: A túra a frissen felújított Szántódpusztai Majorság parkolójától indul. Ide lehet érkezni autóval, illetve közvetlenül a parkoló mellett található egy buszmegálló (5906, 5916, 6030, 6035, 6038, 6040) is, ha valaki a tömegközlekedést preferálná.

kicsi_img_5776.JPG

kicsi_img_5774.JPG

A túra átvezet a Majorság területén, amely tele van mindenféle látnivalókkal, kiállításokkal, termelői piaccal, étkezési lehetőségekkel, játszótérrel, és a Majorság legmagasabb pontján található a szívfacsaróan kedves Szent-Kristóf Kápolna is.

szent-kristof-kapolna.JPG

A Majorság túloldalán fut a Római út, melyen jobbra fordulva a sárga jelzést követjük, amely néhány méter után ráfordul a Hármas-hegy felé vezető emelkedőre.

kicsi_img_6065.JPG

kicsi_img_6066.JPG

kicsi_img_5780.JPG

Amint felértünk a hegyre és követve a jelzést jobbra fordulunk, gyönyörű kilátás tárul a szemünk elé. Végig a dűlők mentén, valahol félúton található, a Hármas-hegy 165 méteren álló, kiépített kilátója, padokkal, térképekkel, a kilátó mögött pedig egy kör alakú, kitáblázott tanösvény is fut, melyen sokat olvashatunk az erdő növény-, és állatvilágáról.

Továbbhaladva, az első lehetőségnél balra fordulva, elindulunk az erdő mélyére, innentől a sárga+ jelzés mentén. Ez a szakasz hosszan emelkedik.

kicsi_img_5847.JPG

kicsi_img_5848.JPG

kicsi_img_5849.JPG

kicsi_img_5851.JPG

kicsi_img_6046.JPG

kicsi_img_5852.JPG

Egészen addig megyünk, amíg nem találunk egy kitáblázott útkereszteződést, ahol pedig már a zöld jelzést követve balra fordulunk, és folytatjuk utunkat az erdő mélyére.

kicsi_img_6050_1.JPG

kicsi_img_6051_1.JPG

Majd néhány méter megtétele után, az első lehetőségnél, jobbra letérünk a hivatalos túraútvonalról. A továbbiak követéséhez ajánlatos a termeszetjaro.hu mobil-applikációjának használata, ugyanis innentől relatíve hosszú ideig nem találunk semmilyen turistajelzést.

kicsi_img_6048.JPG

Követve a megadott útvonalat, eljutunk az erdőt félbevágó betonútig, melyen jobbra fordulva haladunk egész a következő megadott pontig, ahol balra ismét be tudunk hatolni az erdőbe. (Ha bármi történik, vagy ha eddigre valaki úgy dönt, hogy nem szeretné tovább folytatni a túrát, ezen a betonúton balra fordulva, egyenesen a Majorság parkolójáig tud lesétálni, de ide még autóval is fel lehet hajtani.)

kicsi_img_6055.JPG

A megadott útvonalat követve néhány kanyar után szembetalálkozunk egy fantasztikusan kiépített, csodás pihenőhöz egy szépen megmunkált kopjafa mellett, ahol lehetőségünk van nem csak megpihenni, de akár bográcsozni, illetve kemencében sütni-főzni is, természetesen a mindenkori erdőjárási szabályok betartásával.

kicsi_img_6052.JPG

Folytatva az megadott útvonalat, addig megyünk, amíg újra el nem érjük a keresztező sárga jelzést, melyen balra fordulva tovább haladhatunk, következő célunk, a Vaskereszt-pihenő felé.

szantod10-1.JPG

kicsi_img_5646.JPG

A Vaskereszt emlékművet - amely Zamárdi területének legmagasabb pontján, 230 méteren található - 1896-ban a Millennium emlékére állíttatta a város, körülötte pedig szépen rendben tartott erdei pihenőhelyet alakítottak ki, ahol szintén lehetőségünk van akár még szalonnát sütni, vagy bográcsozni is.

Innen továbbhaladva ismét követjük egy ideig a sárga jelzést, ám a balra kanyarodó iven maradva, újra letérünk róla, melynek következtében a Köhegy-kilátó helyett, a Nagy-dűlő szélesen átlátható terét megkapva keveredünk ki az erdőből, ahonnan már messziről látható a Majorság kápolnája, túránk vége.

kicsi_img_6067.JPG

kicsi_img_6068.JPG

A dűlők mentén leereszkedve ismét belefutunk abba a Római útba, amely egyenesen visszavisz minket a Szántódpusztai Majorság már jól ismert hátsó kapujához, amelyen befordulva, lényegében elérkezünk utunk végéhez.

Tipp: Évek óta Szántódon lakom, így ezt a túraútvonalat csak azután hoztam létre, hogy keresztbe-kasul bejártam a szóban forgó területet. Ha pedig tippeket kell adnom, a következőket mondanám:

- Érdemes olyan cípőben nekiindulni az útnak, amely bírja a strapát és lehetőleg vízálló, mert bizonyos időszakokban elég saras tud lenni az út.

- Én családdal-csoporttal úgy indulnék neki a túrának, hogy még a Majorság Termelői Piacán bevásárolnék kenyérből, kolbászból, süteményből, meg hasonló jóságokból, kinek-kinek ízlése szerint, azokat pedig magammal vinném és a "titkos" Kopjafa pihenőnél fogyasztanám el.

FIGYELEM!: Különösen februárban, de persze egész évben érdemes leellenőrizni a https://sefag.hu/ oldalán, hogy nincs-e éppen valamilyen erdőjárási tilalom!

Szólj hozzá!

Szántód felett az erdő...

2024. február 09. 12:11 - Gulyás Szabó István

kicsi_img_6052.JPG

/ Somogyi dombság, Szántód feletti öregerdő, Kopjafa pihenő - Fotó: @pszaboistvan /

 

Szántód felett az erdő...

 

...olyan nekem már, mintha hazamennék belé. Mint azt a Túra-szerelem című korábbi posztomban írtam, január elseje óta megyek egyre nagyobbakat, sőt egyre lelkesebben, ám semmiből jött kint-éhségem nemhogy csillapulna, hanem éppen ellenkezőleg, folyamatosan csak növekszik.

Ez a mindennapokban úgy nyilvánul meg, hogy ha és amennyiben nincs más tennivalóm, nekiindulok, de ha van, szerdán és hétvégén akkor is megyek, ha nem szabadna. Mert régen nem éreztem már magam olyan euforikusan teljesnek, mint ahogy kint érzem.

reginevjegykartyaedited.jpg

/ A 20 éves én... /

Fiatal, minden reményekkel teli táncművészként volt ilyenem néha, amikor magával ragadott a zene és a koreográfia összhangja. Aztán amikor elmúlt a fiatalság és levetett magáról a színpad, elveszett velük a flow is, amit aztán kerestem én mindenféle más dolgokban, külföldben, konyhában, napi hírek elemzésében, de sajnos nem leltem sehol. Még a meditációim sem lettek annyira az enyémek, sőt ha őszinte vagyok, még a történetírás sem, mint most "a kint", ami pedig nagy szó. Mert a titok nyilván az, hogy hiába az agyalás, a tervezgetés, meg az erőlködés, aminek jönnie kell, az jön magától, méghozzá akkor, amikor annak ideje van.

Márpedig sok dolgoknak van itt az idejük végre, érzem...

A kezdeti 4.5 kilométerekből mostanra 17 lett, és a februári terv az legalább a 20, aztán toljuk a határokat egyre kijjebb, persze összhangban az izületeimmel, de a másik határt, az országét - ami alatt természetesen a Kárpát-medencét értem - nem kívánom átlépni még egy ideig, hisz annyi szépség van a közvetlen közelünkben, hogy talán egy élet is kevés, hogy mindet megtapasztaljuk.

Mint ahogyan nekem most itt ez a domb felettünk, ami szemérmesen hegynek hívja magát, az ő majdnem 300 méteres magasságával, és amelynek mostanra szó szerint minden útját bejártam. Ami pedig azért hasznos, mert így nagy helyismerettel tudom összeválogatni a kanyarokat ahhoz, hogy a lehető legjobb élményt nyújtó túraútvonala(ka)t rajzolhassam meg azon erdőjárók számára, akiket erre fúj a sors szele. Mert nézek, olvasok, kutatok én mindent, ami csak elérhető, de olyan utakat találok a hivatalos ajánlókban, amelyek a négysávos főúton visznek, kemény aszfalton, az Aldi zsúfolt betontengeréig, ahelyett hogy fejest ugranának a bölcs öregerdő mélyébe, és ott időznének a mindent átható néma gyönyörben.

screenshot_2024-02-09_at_11_05_20.png

És sajnos a Magyar Természetjárók Szövetségének sincs túl sok ajánlata számunkra itt délen, mert akárhogyan is nézem, egy kezemen meg tudom számolni az ajánlott tematikus útvonalakat, pedig szerintem nagyobb potenciál van a környékben.

De esküszöm, teszek róla, hogy a dolog megváltozzon. Telerajzolom én ezt a térképet úgy, hogy szem nem marad szárazon. Amit viszont bizton megígérhetek, hogy egyikben sem lesz benne az Aldi parkolója...

Természetjáró.HU Profil

kicsi_img_6047.JPG

kicsi_img_6048.JPG

kicsi_img_6051.JPG

kicsi_img_6055.JPG

kicsi_img_6050.JPG

kicsi_img_6056.JPG

kicsi_img_6057.JPG

/ Fotók: @pszaboistvan /kicsi_img_6052.JPG

Szólj hozzá!

Tabula rasa 2.0

2024. január 30. 12:31 - Gulyás Szabó István

Avagy a regényírók pokla

pexels-markus-winkler-4052192.jpg

TABULA RASA 2.0

Avagy a regényírók pokla

Sokkal többen terveznek egyszer valamikor az életükben - leginkább a saját, szerintük kalandos életükről - regényt írni, mint azt bárki gondolná, de közülük csak alig néhányan jutnak el odáig, hogy egy napon valóban le is ülnek az "üres lap" elé és megpróbálják azt, lehetőleg értelmes, egybefüggő mondatokkal megtölteni. Nem is csoda, hiszen aki csinált már ilyet valaha, az pontosan tudja, hogy ez az egyik legembertpróbálóbb feladat a világon.

És bizony ez az a pont, ahol a népek legnagyobb százalékban el is véreznek, mert ráébrednek, hogy még a fejükben lévő gondolatok összerendezéséhez sincs meg igazán a képességük, nemhogy a megfogalmazásukhoz. Ami persze nem szégyen, mert nyilván valami egészen máshoz meg van.

Azon kevesek egy része viszont, akik mégis elszántan be is pötyögik az összerendezettnek tűnő gondolataikat, valahol az út elején rájönnek, hogy a történetük valójában érdektelen, és hogy bármennyire is azt hitték először, hogy van benne annyi "kraft", amiért megéri azt a rengeteg belefektetett energiát, valójában nincs. Mert azzal szemben, hogy egy regényt elolvasni mindössze néhány órányi, vagy maximum néhány napos elfoglaltságot jelent, ugyanazt a regényt megírni bizony több hónapos, akár több éves, folyamatos, kőkemény napi meló. Főleg ha egy tényleg gyakorlatlan alkotóról van szó.

Ám a küzdelem akkor indul be csak igazán, amikor a maradék kevés elvszánt kiválasztottak valahogyan végére érnek a projektjük legelső 1.0-ás verziójának, mert bizony ez a pont még messze nem a befutó, hanem az mindössze annyit bizonyít, hogy tényleg van valami, amiről érdemes írni, amiről a szerzőnek már van valamiféle képe, rálátása, úgyhogy akkor van honnan és miből el-, és kiindulni.

Ez a regényírók pokla. Magam is azért érzem fontosnak most ezt a posztot, mert éppen ott vagyok, a pokolban.

peet_goodman_ujra_meg_ujra.jpg

Újra meg újra című első regényemet - még Peet Goodman álnéven - 1997-ben kezdtem el megírni, de csak az ezredforduló évére készültem el vele. Nagy szerencsémre - vagy sem - 2000-ben, rendes nyomtatásban ki is adta az akkor még létező Art'z Kiadó, amiért rendkívül hálás vagyok.

Így 25 évnyi tapasztalattal később viszont már pontosan tudom, hogy messze sem sikerült kiaknáznom a történetben rejlő lehetőségeket, ezért úgy döntöttem, hogy újragondolom, és -írom az egészet, mert a zsigereimben érzem benne azt a bizonyos "kraftot".

Tavaly novemberben vettem elő a könyvet és kezdtem el átdolgozni, ráadásul én általában forgatókönyvnek írom meg először a történeteimet, mert azzal hamarabb, kisebb terjedelemben, egyszerűbben a végükre érek. Olyan ez számomra, mint egy részletes, ráadásul már eladható jegyzet, és ha egy történet forgatókönyv formában már működik, akkor majdnem biztos, hogy regényben is működni fog.

Tegnap készült el az első verzió, ami - mint már említettem - pusztán csak annyit bizonyított, hogy érdemes a dologgal foglalkozni, már átlátom, hogy mit is szeretnék a történettel mondani, ismerem annak hiányosságait, erősségeit, tudom, mire kell jobban fókuszálnom, azaz, hogy milyen végrehajtandó feladataim vannak még a sztorival.

Ilyenkor nekiveselkedni újra, átírni akár a legelejétől, kihúzni jeleneteket, karaktereket, újakat kreálni helyettük, aztán kitörölni majd újraalkotni azokat is, egészen addig, amíg olyan nem lesz a mű, amilyennek lennie kell, valódi megszállottságot igénylő feladat, és erre bizony már tényleg csak elenyészően kevesen képesek...

-

Van egy forgatókönyvem, amelyet még valamikor 2006-ban kezdtem el megírni, és amelynek az egyik verzióját 2008-ban meg is vásárolta egy hazai filmgyártó cég. Pillanatok alatt találtak is egy amerikai gyártót ahhoz, hogy a film koprodukcióban készülhessen el. Az amerikaiknak tetszett ugyan a történet, de a két főszereplő karakterét az ő ízlésükhöz kellett alakítanom, amihez lényegében újra kellett írnom az egészet. Már túl voltunk az amerikai szereplők kiválasztásán és minden készen állt a forgatás megkezdéséhez, amikor a 2008-as gazdasági világválság arra a szintre jutott, hogy elvesztettük a befektetőink nagy részét, így a film akkor sajnos nem készülhetett el. 2023-ban viszont újra felvetődött az ötlet, hogy mi lenne, ha... és a rendezőm talált is hozzá olyan produceri ügynökséget, amely nagy érdeklődést mutatott a történet iránt. De nyilván az azóta eltelt évek mindenféle változásait nem hagyhattam figyelmen kívül, úgyhogy mielőtt leadtuk volna a könyvet, ismét újra kellett írnom az egészet, elejétől a végéig. Most ott tartunk, hogy várjuk, melyik külföldi gyártó lesz az, amelyik bevállalja. De egy biztos, az a cég, amelyik úgy dönt, hogy filmet készít a forgatókönyvből, kérni fog bizonyos változtatásokat, aztán pedig valószínűleg jönnek majd a színészek az "ötleteikkel"...

Szólj hozzá!

Túra-szerelem

2024. január 23. 14:29 - Gulyás Szabó István

szantod10-1.JPG

/ Szántód, Vaskereszt - Fotó: @pszaboistvan /

 

Túra-szerelem

 

Január elsején, mindenféle előzetes felkészülés, agyalás, meg tervezgetés nélkül, egy sejtelmem sincs, honnan jövő hirtelen ötlettől vezérelve, úgy döntöttem, hogy autó helyett, gyalog megyek az edzőterembe, és vissza. Ezt a random programot pedig annyira élveztem, hogy azóta konkrétan le sem bírok állni. Jó, mondjuk ehhez az szervesen hozzátartozik, hogy ezen szent pillanatban éppen Szántódon lakom, a szóban forgó edzőterem pedig Balatonföldváron található, vagyis hogy ezt az útvonalat nem úgy kell elképzelni, mintha Pesten, a Blaháról átsétálnék a Nyugatihoz, hanem inkább valahogy így:

foldvar-elso.JPG

/ Balatonföldvár, Somogyi Béla utca - Fotó: @pszaboistvan /

Azóta folyamatosan megyek, hetente minimum háromszor, de néha akár ötször is, és imádom. Alapvetően 10 km alatti sétákkal kezdtem, bent a városban, betonúton. A harmadik alkalommal annyira feltörte a bakancs a lábam, hogy alig bírtam hazasántikálni, úgyhogy másnap kénytelen voltam vásárolni egy rendes túrabakancsot, ami minden pénzt megért.

Miután már úgy éreztem, hogy kész vagyok letérni a betonútról, elkezdtem túraútvonalakat keresgélni a környéken, és óriás nagy örömömre találtam is néhány egészen jót. Ebben legnagyobb segítségemre a Outdooractive - vagy magyar verzióban a Termeszetjaro.hu - mobil applikációja volt és van, amelyen nemcsak hogy lecsekkolhatom a létező útvonalakat, meg rögzíthetem a mozgásom, hanem előre meg is tervezhetek mindenféle túraútvonalakat, és ez volt aztán a következő lépés, amit meg is tettem.

És miért fontos ez?

Azért, mert így pontosan megtudom, hogy a tervezett útvonal milyen hosszú lesz, és hogy milyen szintkülönbségekre kell felkészülnöm.

Az első szántódi alapköröm pl. 8 kilométeresre és két órásra sikeredett, ami remek kiindulási pontnak bizonyult, innen ugyanis - a tervező segítségével - folyamatosan tágíthattam a kört, és alakíthattam az útvonalat.

szantod-8km.pngÉs miután ezzel a nyolcassal már simán megvoltam, jöhetett a következő lépés, egy kicsit nagyobb távval és több erdővel. A szántódi kettes számú alapköröm pillanatnyilag a kedvencem, mert van benne minden, amit szeretek: emelkedő, lejtmenet, és sok sok fa, ráadásul kerüli az aszfaltozott utakat, ami viszont rossz a csípőmnek. Hiába, nem vagyok már mai csirke.

szantod-10km.png

Bár nyilvánvalóan a 230 méteren álló Vaskereszt nem éppen a K2, attól még ez egy rendkívül élvezetes gyakorló útvonal:

A túra a Kazinczy utca végétől indul, ahol akár le is lehet parkolni autóval. De ha az a parkolási lehetőség nem szimpatikus, akkor a környéken több parkolási célra kialakított terület is található, akár a Szántódi Révnél, vagy a Szántódpusztai Majorság bejáratánál.

Az út a szántódi berek tanösvényén keresztül halad tovább, ami tulajdonképpen egy mocsár, és mint ilyen, tájvédelmi körzet.

Az út ezen szakaszának végén egy vasúti sín, majd a 7-es út következik. A biztonságos átkelésben egy jelzőlámpával ellátott zebra van a túrázók segítségére.

Az út túloldalán már láthatóvá válik a frissen felújított Szántódpusztai Majorság, melynek legmagasabb pontján áll a Szent Kristóf Kápolna.

szent-kristof-kapolna.JPG

/ Szántódpusztai Majorság, Szent Kristóf Kápolna - Fotó: @pszaboistvan /

A túra a kápolna érintésével, áthaladva a komplexumon, és a túloldali kapunál jobbra fordulva a Római úton folytatódik, melyről letérve felvezet a 165 méter "magas" Hármas-hegyig. A hegy tetejétől igen hosszú szakaszon visz a Csikászói erdőben, relatíve komoly emelkedőkkel és lankákkal, szinte végig a zöld jelzés mentén, egészen a 230 méter magasan álló Vaskereszt pihenőig.

szantod10-6.JPG

szantod10-5.JPG

szantod10-4.JPG

szantod10-3.JPG

szantod10-2.JPG

szantod10-1.JPG

/ Fotók: @pszaboistvan /

Majd onnan kijutva az erdőből, a dűlők határán megy a Köves-dombig, ahonnan leereszkedik és visszatalál a Római út egy másik szakaszára, amelyről természetesen elérhető a Majorság temető felőli bejárata.

A túra utolsó szakasza már ismerős, hiszen átvisz a Majorságon, az úton, a sínen, majd a tanösvényen visszatér a kiindulási pontba. 

Nem mellesleg érdemes akkor tervezni az utazást, amikor a Majorságon belül található termelői piac nyitva van, mert csodálatosan finom ételeket lehet itt fogyasztani és vásárolni is. Télen például forralt bort és/vagy meleg teát.

majorsag-bufe.JPG

/ Fotó: @pszaboistvan /

Szólj hozzá!

"Ne félj tőle! Nem bánt"

2024. január 16. 19:47 - Gulyás Szabó István

kutya-merges.jpg

 

“NE FÉLJ TŐLE! NEM BÁNT.”

 

A mai túrám ebben a - ahogyan a média promózza: halálos télben - a Balaton-partra vezetett, és hát nyilván rendkívül élveztem a friss levegőt, meg a szikrázó napsütést, egészen addig, amíg szem-, és fültanúja nem lettem egy olyan jelenetnek, amelyben két póráz nélkül sétáltatott kutya megugrik egy - hozzám hasonló - ártatlan túrázót. Persze szerencsére nem volt ez egy véres attack, hanem inkább csak valamiféle sáros meglepetés, a szokásos arrogáns bunkókkal, akik abban a hitben élnek, hogy a világ az övék, a korcsuk pedig szófogadó, de valóban felelős kutyatartóként rettenetesen felzaklattam magam azon, hogy 2024-ben még mindig léteznek olyan agyhalott barmok, akik póráz nélkül sétáltatják a neveletlen dögüket közterületen, magasról tojva mindenre, ami nem ők. Az ilyen kreténeket amúgy a mantrájukról lehet legkönnyebben felismerni:

“Ne félj tőle! Nem bánt!”

És igen, ez az a mondat, ami körülbelül minden kutyatámadás előtt elhangzik.

Gyermekként kifejezetten féltem a kutyáktól, de már nem tudom megmondani, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás, vagyis, hogy azért féltem, mert folyton megtámadtak, vagy azért támadtak meg, mert féltem, a lényeg, hogy bármennyire is nem szerettem volna, valahogyan mégis egyre inkább triggereltem a kutyákat. Az utca másik oldaláról képesek voltak észrevenni és megugatni. Volt, hogy egy hatalmas játszótér legtávolabbi sarkából rontott nekem egy óriási Dán Dog, amit szerencsémre - vagy szerencsénkre - a gazdái még vissza tudtak kiabálni valahogyan. És én bizony ezzel a múlttal a fejemben voltam kénytelen egyszer például átkocogni egy Dobermann és egy Rottweiler között, amik történetesen pont éppen azon a dunaparti futópályán morogtak egymásra, amerre engem az utam vitt. Emlékszem, a gazdáik olyan 3-400 méternyire dohányoztak onnan, mindennek háttal, a legnagyobb nyugalomban, aminél elképesztőbb felelőtlenséget el sem tudok képzelni. Nyilván azt ott akkor túléltem, de kb. ugyanennyi erővel akár meg is ölhettek volna. De egy biztos, ha akkor az a két kutya rám támad, a gazdáik semmit sem tehettek volna ellene.

img_2373-edit.jpg

/ A tacskók és én. /

Aztán persze teltek-múltak az évek, megismertem a Csajomat, aki a világ legnagyobb kutyaimádója, így azóta folyamatosan kutyák között élek. Először vettünk egy tacskót, aztán kettőt, és ők együtt úgy belehúztak a kutyaszerelembe, hogy őszintén már létezni sem bírnék nélkülük. De kutyaszerelem ide vagy oda, a szabadon mászkáló, ismeretlen, nagytestű kutyáknak még a Csajom sem tud felhőtlenül örülni, sőt.

andi_kutyak.jpg

/ A Csajom, a nagy, meg a kicsi. /

És sajnos egyre több rémtörténetet hallani olyan esetekről, ahol egy kistestű kutyát, a gazdája szeme láttára, vagy - erősebb szituban - annak karjai közt tép szét egy nagyobb kutya úgy, hogy a kialakult helyzetet senki sem képes kontrollálni.

Nemrégiben szembejött velem egy tök tanúságos videó a neten is arról, hogy mennyire urai a gazdák a kutyáiknak valójában. A videón az látható, hogy a lány ül a kanapén és a szeretett Németjuhászának puszilgatja az orrát, amit a házi kedvenc tűr is egy darabig, ám a következő pillanatban, váratlanul a semmiből leharapja a lány fél arcát, mert egy állat az már csak ilyen ösztönlény. Maga sem tudja, hogy mit, miért csinál, csak csinálja.

img_5369.jpeg

/ Az utca vége nálunk. /

Természetesen remek példával szolgálnak azok a kutyatartók is, akik éppen a mi környékünkre hozzák a jószágot szaladgálni. Az ötlet amúgy nem rossz, mert egy gyönyörű tájvédelmi körzet határán élünk. Előttünk erdő, mögöttünk mocsár, a minta-gazdik meg viszik be az ebet az erdőbe, meg át a patakon a mindenféle vadakra figyelmeztető táblák sűrűjében a pusztába, persze póráz nélkül, a szerencsétlen felizgult kuty meg nyilván berohan, fácánt üldöz, szagot követ, meg ilyesmik. És szintén nem először halljuk, amint ugyanaz a minta-gazdi egyre kétségbeesettebben hívja a kutyáját, az meg sehogyan sem akar visszatalálni hozzá. Pedig - gondolom - addig mindig szót fogadott. Mert ugye ez meg a másik mantra, hogy: "Eddig még sohasem csinált ilyet." És sajnos hallunk mást is. Én is és a Csajom is fültanúi voltunk már olyan élet-halál harcnak itt a közeli dzsindzsásban, ami eszeveszett kutyavonyítással kezdődött, és bizony súlyos csend lett a vége. De ugye van itt nekünk vaddisznó, aranysakál, meg róka is, és nyilván éjjel rendesen zajlik az élet a csillagok alatt, ami meg gondolom egy sima szokvány eltévedt szobakutyának nem éppen életbiztosítás.

rambo.jpg

És még egy apróság így a végére:

Csak mert szintén nemrégiben történt, hogy miközben a tanösvényen gyalogoltam hazafelé a piacról, már messziről láttam, hogy egy relatíve kicsi lány sétáltat, egy relatíve nagy kutyát, póráz nélkül. Én persze, bízva a felelős gazdiban, mentem szép nyugodtan feléjük. A kislány - valószínűleg szerencsére - még idejében észrevett, és azonnal pórázra fogta a kutyát, amiből arra kellett következtetnem, hogy ugyan tisztában van a ténnyel, hogy a kutyája agresszív az emberekkel szemben, mégis elengedi, mindössze abban a szalmaszálban bízva, hogy ő majd hamarabb észleli az arra tévedőket, mint a vérebe. Szóval ők jöttek felém, én meg mentem feléjük, és persze végig kerültem a szemkontaktust, meg a hirtelen mozdulatokat, de amint melléjük értem a kutya még így is rám akart rontani, a kislánynak meg láthatóan minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy a kutyáját visszafogja. Csak hát egyvalamit nem tudott az a kislány. Történetesen, hogy felnőtt férfi lévén alapfelszerelésem egy taktikai bicska - ami ha éppen túrázom, akkor inkább tőr - és bizony, amikor megláttam őket, én a biztonság kedvéért már kicsatoltam a tokot, amikor pedig mellém értek, már ki is nyitottam a bicskát, mert ha egy nagytestű, idegen kutya megtámad engem - vagy a pórázon sétáló kistestű kutyámat - és olyan a helyzet, és nem látszik más megoldás, nem számít, hogy amúgy imádom az állatokat, szó nélkül leszúrom, - és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül - aztán elbeszélgetek a gazdájával is arról, hogy véleményem szerint minden büntetést megérdemel az, aki póráz nélkül sétáltat kutyát, arra a célra el nem kerített közterületen, még akkor is, ha az...

“Ne félj tőle! Nem bánt!”

És bizony az ilyen gazda megérdemli a pénzbüntetést, megérdemli a sintért, megérdemli ha önvédelemből megölik a kutyáját, sőt még azt is ha őt magát helybenhagyják, mert bármi is történjen, és mentegetőzzön akármennyire is azzal, hogy "Eddig még sohasem csinált ilyet.", ő lesz a felelős mindenért egyszemélyben, és nem a másik fél, és főleg nem a kutya, hiszen csakis ő az, aki az egészet némi ésszel, meg egy párezer forintos pórázzal megakadályozhatta volna...

Szólj hozzá!

Halálos tél 2024.

2024. január 10. 08:09 - Gulyás Szabó István

1987tel1.jpg

Mindenhol olvasom, hogy milyen farkasordító halálos tél jön, meg hogy talán még mínusz fokok is lesznek, sőt extrém esetben még az is előfordulhat, hogy esni fog a hó.

Én meg lesek, mint Leslie in the cinema, mert én meg még úgy emlékszem a rendes télre - ami amúgy megjegyezném, hogy fénykoromban még nem februártól-júniusig, hanem novembertől-februárig tartott -, hogy a kis sárga Akiak csizmám fullra telement hóval, mert nekem akkor a rendes hó még a térdemig ért, és amikor lapátolták a felnőttek, akkor meg mellig érő folyosókat vájtak bele, ami tök frankó volt. És mivel nem volt még iPhoneunk, mi jobb híján kénytelenek voltunk Szolnokon a domboknál szánkózni, meg csúszkálni a befagyott Zagyva jegén. De nem úgy, hogy "Jajj, meg ne fázz, kisfiam!", hanem úgy hogy konkrétan lilára fagyott a szánk, az ujjainkból - még a lábujjainkból is - meg lényegében kiszállt az élet. Ami persze messze sem akadályozott meg abban, hogy azért még csússzunk párat, az ügyesebbek egyenesen a főútra, az autók közé. Esküszöm, alig bírtunk hazamenni, annyira szétfagytunk, de nem volt mese, csinálni kellett, mert nem tudtuk felhívni anyut, hogy ugyan guruljon már el értünk. Nem hazudok, néha olyan állapotokban kerültünk végre haza, hogy azokhoz ma egy felelős szülő azonnal mentőt hívna, de milyen kurvajó volt az mégis!

Szóval én így emlékszem a télre, ahogy a mellékelt képen van, és amikor panaszkodom, hogy "De régen volt már rendes tél!", akkor én arra gondolok, nem arra, hogy "Szard össze magad, mert előfordulhat, hogy be kell kapcsolnod a fűtést az elektromos autódban, meg hogy szükséged lehet akár még egy kiskabátra is, amíg a hűvös mélygarázsból, felérsz a padlófűtésesbe..."

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása