/Fotó: Farkas Csaba/
...
HA SZERETNÉD A BEJEGYZÉST VIDEÓKKAL EGYÜTT "OLVASNI" KLIKK IDE!
...
Csomószor van, hogy ha új emberek érkeznek hozzám, és mondjuk nekiállunk beszélgetni, elkezdik kérdezgetni, hogy hogy lettem ez, ami vagyok, honnan jöttem, mit csináltam eddig, mert például nem értik, hogy ha 45 éves vagyok, és állítom, hogy régóta csinálom, amit csinálok, hogy nem láthattak még eddig sehol, és ilyenkor ha tényleg el szeretnék mondani mindent, akkor nagyon hosszan vagyok kénytelen magamról beszélni, amit valójában nem szeretek annyira, úgyhogy itt most azért összeszedem kicsit, hogy aztán már ne rólam szóljon a beszélgetés...:)
Szóval:
Az életem mindig is két szálon futott: tánc és írás. Ezekhez később, amikor kvázi abbahagytam a táncot, jött a fotózás, az edzés, és az edzéssel együtt a táplálkozási dolgok. Másnak talán ezek teljesen különálló hivatásoknak tűnnek, de nálam simán egymásba folynak hiszen a tánc egy olyan mozgásforma, mely a tökéleteshez közelítő testtudatot igényel, és állandó tréninget, pont, mint a sport, csak ott edzésnek hívják. A tánc magával hozta a koreografálás igényét is számomra már rögtön az elején, ami meg ugye mozgás tervezés, történet, dramaturgia, és képek. Az első regényem - az Újra meg újra - eredetileg csak egy koreográfiának indult, csak annyira komplex lett a dolog, annyit jegyzeteltem, meg hozzáolvastam, meg jeleneteztem, hogy végül inkább úgy döntöttem, hogy regényben írom meg. Aki olvasott már tőlem valamit, azt szokta mondani, hogy filmszerűen írok, ami szerintem igaz is, úgyhogy ezek után a fotózás meg a filmezés megintcsak nem egy teljesen idegen terület. Gondolom, ahhoz nem is szükséges sokat hozzáfűznöm, hogy a tánc, a mozgás, vagy az edzés mennyire kapcsolódik a testsúlyhoz, és táplálkozáshoz, és persze, hogy ez utóbbinak meg mi köze a szakács szakmához...
Na de akkor ne is ugorjunk ekkorát, hanem induljunk onnan, hogy jómagam is Break tánccal kezdtem a szakmát, mint oly sokan, csak aztán én tovább is tanultam, leginkább Jeszenszky Endre iskoláiban, majd viszonylag későn, de azért még elég fiatalon kaptam egy táncos ösztöndíjat a CNDC-re, amivel aztán éltem és nyilván tanultam Franciaországban pár évig, sőt dolgoztam is kicsit Frenák Pál kinti együttesében, aztán miután hazajöttem, dolgoztam a hazai legjobbakkal, mind a könnyű, mind pedig "nehéz" műfajokban. Évekig toltam például a Szegedi Kortárs Balettel, de dolgoztam Markó Ivánnal, vagy Bozsik Yvette-tel is, miközben meg divatbemutatókat, tévé show-kat, vagy éppen valami pop-együttes dolgait koreografáltam. Például társkoreografáltam a legeslegelső nyári turnéját a Rapülőknek, de legtöbbet a VIP-val nyomultam, ami életem egyik legszebb időszaka volt...
De haladjunk is tovább a táncról az írásra...
Én írtam a HALÁLKERINGŐ-t, ami egy egészestés mozifilm Dobó Katával és Kern Andrással a főszerepben, ami szerintem nem kis dolog. Ha a filmet valószínűleg nem is láttad, a plakátokra talán még emlékszel. 2010-ben tele volt velünk a város:
Lényegében a film miatt tettem a nevem elé a "P." betűt, hogy a Filmjus ne keverjen össze az Oscar-díjas Szabó Istvánnal.
/Kern Andrással dolgozunk a szövegen a Halálkeringő forgatásának szünetében./
...
Továbbá jegyzem a TŰZVONALBAN krimisorozat néhány epizódját is, mint epizód-író. Aki nem ismerné, annak elárulom, hogy ez egy ilyen rendőrös sorozat volt az M1-en, főszerepben többek közt Stohl Andrással...
Az én agyszüleményem az INDIÁN című "félmozifilm" is, amit nagyon szeretek, és néhány hozzám hasonló érzékeny szerencsétlent szíven is üt tényleg. Sajnos egy banális elszólás miatt nem került moziforgalmazásba, de legalább a Youtube-on nézhető:
PEET GOODMAN álnéven két megjelent regénnyel bírok /ÚJRA MEG ÚJRA, ARCOK A SÖTÉTBŐL (letöltés)/ Egyik se nagyon érdekelte az olvasókat, meg a boltokban is csak az alsó sor szélére rakták ki, ha kirakták egyáltalán, de akiknek végül aztán szétosztogattam néhány példányt, azok azt mondták, hogy jó volt...:)
Amúgy a PEET egészen kisgyermekkorom óta a becenevem, és nyilván erre utal a "P." a nevem elején. Írtam dalszövegeket is régen, és azok például kifejezetten csak úgy szerepelnek lemezeken, hogy szerzőként úgy vagyok feltüntetve, mint PEET.
/A fotón egyik legkedvesebb edzettem - a Jani - feszít a két regényemmel, amelyeket úgy rendelt meg antikváriumból, mivel nyilván már egyik sem kapható sima könyvesboltokban./
...
Írtam két színdarabot is. Az egyik a DÉLUTÁN. Játszottuk párszor. Játszottam én is. Borzalmasan rossz színész vagyok.
/Délután - Karsai Annával a Pilvaxban 2010-ben.../
...
/...és Brózik Klárival az 5kertben 2011-ben.../
...
A másik színdarab címe: PANELNINJA. Magyar Attila remek kis magánszámot csinált belőle, a nézők pedig imádták:
2014-ben, miután betöltöttem a 40-et, és megcsináltam az INDIÁNT, úgy éreztem, hogy megrekedtem, hogy nem találom magam, hogy nincs motivációm, és hogy minden szinten változásra van szükségem, úgyhogy eladtam mindenemet és először kiköltöztem Miamiba 18 hónapra, majd onnan át Máltára, ami életem legjobb döntése volt. Bár rettenetesen sokba került, teljesen új emberként tértem haza 2016 decemberében.
Miamiban amúgy leginkább fotóztam, és szerintem nem is csináltam annyira rosszul. Ha érdekel, néhány képemet megtalálod az 500PX-, vagy az INSTAGRAM oldalamon, vagy az itteni INDAFOTÓ-albumomban, bár ezt az utóbbit és az 500PX-et sem frissítem egy ideje.
És hipp-hopp, vissza is érkeztünk a jelenbe, a mozgáshoz újra, meg a tükrös termekhez, és ahhoz, hogy hazatérve a "nagy utazásról" tulajdonképpen hirtelen csakis azért helyezkedtem el edzőként jobbra-balra, mert valójában ahhoz vannak papírjaim, és persze a mozgás témájában rendelkezem a legnagyobb tapasztalatokkal. Amúgy nem az volt a terv, hogy maradok, hanem az, hogy megyek tovább Spanyolországba, de olyan jól érzem most magam és annyira sok vendégemet megszerettem, hogy már nem is gondolok az utazásra...
A főprofilom mindig is a TRX és a Hot Iron volt, úgyhogy ha éppen valami ilyesmit szeretnél edzeni, boldogan várlak a PRIMA WELLNESS-ben.
Azt azért elárulhatom, hogy az elején féltem kicsit az egésztől. Attól, hogy újra emberek elé kell majd állnom, meg tükörbe néznem, de gyorsan belejöttem, és örülök hogy így döntöttem, mert igazán szeretek ebben a szerepben létezni...
És ha az életem még mindig kicsit uncsinak tűnne, ejtenék néhány szót a másik mániámról is, ami pedig a kajálás meg a testsúlyproblémák, hiszen ezek aztán tényleg végigkísérnek szinte öröktől fogva. Táncos korom nyarán 75 kiló volt a versenysúlyom, azonban életem későbbi időszakában volt, hogy 120-at mutatott a mérleg, ami nem csak borzalmasan hangzik, de az is volt. Később ezért mentem táplálkozási tanácsadói képzésekre is, hogy ilyesmi ne forduljon elő többé, és most nyugodtan mondhatom, hogy jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha, és szívesen osztom meg tapasztalataimat és tudásomat mindazokkal, akik hasonló gondokkal küzdenek...
...és, hogy így a végén csavarjak a dolgon még egy nagyot, miután egyre inkább elmélyültem az én táplálkozási tanácsadásaimban, és természetesen azt találtam, hogy az ügyfeleimnek sokszor kevés csak annyit mondanom, hogy egyenek kevesebb szénhidrátot, vagy több zsírt, hanem nekik inkább konkrétumokra, azaz konkrét ételekre, receptekre van szükségük, azt találtam ki, hogy kitanulom a szakács szakmát is, mert ugye mi baj lehet, és ezt én annyira komolyan is gondoltam, hogy már le is vizsgáztam mindenből szépen, szóval kvázi hivatalosan szakács IS lettem...:)
Ja, tudom. Én is mondom néha, hogy olyan sokoldalú vagyok, hogy az már majdnem gömb...
Van az, amikor gondolsz valamire, vagy valakire és a következő pillanatban kvázi szembejön veled valahogy. Én ilyesmikről tudom mindig biztosan, hogy az életünk irányítva van, meg persze azokról is, amikor végre lenne pénzed egy kicsi, de persze azonnal tönkremegy valamid, aminek a szervizelése…
Kedves Gyerekek!
Ma nem hoztam nektek semmi okos írást, csak ezt a videót...
Az információ valóban hatalom és néha nem árt tényleg helyükre tenni a dolgokat, feltenni bizonyos eddig fel nem tett kérdéseket, és akár meg is válaszolni-, vagy válaszoltatni azokat, aztán meg persze mindenki döntsön…