MÁR A POTTYONDI SZERINT IS BAJ VAN A PETIVEL

...pedig akkor még nem tudott, az azóta híressé vált szaros gatyás diszkó-balesetéről sem.

Orbán nyilván mindig is maga volt a patás ördög, vele szemben azonban ott álltak a jogállamiság, a sajtószabadság, az elfogadás, a zöld jövő, a modern oktatás és az egészséges egészségügy felkent papjai, Gyurcsánytól, Fegyőrig, akikre hangosan és bátran lehetett szavazni.

Sok vitában elmondtam már akkoriban is, hogy véleményem szerint ezek is ugyanolyan szar emberek, mint a többi, de le lettem Fidessezve.

Aztán megjelent A PÉTER a Partizánban, és azzal a lendülettel simán és csont nélkül ment a levesbe ugyanaz a mindenki Gyurcsánytól, Fegyőrig, és persze, hogy, hogy nem, hirtelen ugyanazok az emberek, akik eddig azzal oltottak, hogy pedig ők tudják, hogy mi az igaz út, elkezdték visszamondani nekem a saját szövegemet, hogy "ezek is ugyanolyan szar emberek, mint a többi", viszont most ez a hangrögzítős NER-es csávó, ez most a tuti.

Mi meg mondtuk meg mondjuk sokan megint, hogy hát azért az nem olyan biztos, mert egyetlen - ismétlem: egyetlen - jel sem mutat abba az irányba, hogy tényleg, hanem pont az ellenkezőbe, mert a csávó lényegében minden erkölcsi alaptételben elbukott már, vagy bukik sorra, miközben ugyanúgy semmi mást nem tesz, minthogy azt hazudja a követőinek, amit hallani akarnak. Mint a példaképe; O1G. Azzal a felütéssel, hogy míg az Orbán kénytelen elavult adókkal, meg EU-s pénzekkel operálni, addig A PÉTER nem szarozik, és telibe lehúzza a híveit egy nyílt előfizetéses piramisjátékkal, pont úgy, ahogyan azt a volt anyósa csinálta.

Még szerencse, hogy már a legelején kijelentette, hogy ő aztán biztosan nem lesz politikus, de ha mégis, akkor tutkó, hogy nem megy ki az EU-ba, mert itt van rá szükség.

És már a Pottyondi is érzi, hogy van itt valami gebasz, és hogy nem lesz jó ez A PÉTER se, de mivel az Orbán szidására építette fel az egész karrierjét, viszont elkövette azt a hibát, hogy elhitte, hogy itt a változás, és már szidhatja a régieket is... körbeért a dolog, és egészen egyszerűen már nem tehet mást, kénytelen mindenkit szidni, különben tényleg hülyét csinál magából.

Csak nem tudom, hogy mit szól ehhez a Puzsér otthon, aki ugye a Soft Talk alatt lényegében megvilágosult A PÉTERBEN...

Csoda egy politika van itthon:))) még szerencse, hogy külföldön minden jobb... ja, nem.

U.i.: Ez a haj jobb.

-

OLVASS TOVÁBB: HAZUGSÁGOK MÁGLYÁJA

/ Forrás: https://www.telegraph.co.uk/news/2024/06/04/covid-vaccines-may-have-helped-fuel-rise-in-excess-deaths/ /

HAZUGSÁGOK MÁGLYÁJA

2019 végén már olyan videók keringtek a mindenféle interneteken, hogy az utcán simán sétálgató emberek egyszer csak a semmiből holtan estek össze. Aztán 2020 elején már arról szóltak a hírek, hogy van egy gyilkos vírus, ami olyasmi, mint a Spanyolnátha, és pusztít, és nincs ellenszere. Aztán megjelentek az első fertőzöttek Amerikában, meg Európában, sőt márciusra már Magyarországon is, és kezdetét vette az őrület, kijárási tilalommal, lezárásokkal, gyerekekre is ráerőltetett maszkokkal, kötelező oltásokkal, kirúgásokkal, vakcina-útlevéllel, bedeszkázott lakásokkal, táborokkal, letiltott bankszámlákkal, turbó-cenzúrával, és az ellenvéleményen lévők lehülyézésével.

Majd lassan és a lehető legnagyobb csendben kiderült, hogy az egészből szakmailag tulajdonképpen semmi sem volt megalapozott, hogy lényegében minden fősodratú hang hazudott, és hogy gáz ezt kimondani, de már megint a hülyéknek lett igazuk.

Az utcákon összeeső emberek képei ugyanúgy hamisak voltak, mint a minden osztályon csurig tömött kórházak. - Ne felejtsük el, hogy hány kórháznyi dolgozót volt szerencsénk boldogan, ráérősen táncolgatva látni! - Kiderült, és egyszer csak végre tiltás nélkül ki is lehetett mondani, hogy a vírus nem a kínai piacról indult, hanem laboratóriumban csinálták, hogy a kezelés nélkül hazaküldött és az otthonukba bezárt emberek éppen azért haltak meg, mert nem kaptak kezelést, akiket pedig lélegeztetőgépekre tettek, azért, mert a lélegeztetésnek az a formája több kárt csinált, mint hasznot. Azt pedig már az elejétől kezdve tudtuk, hogy a tesztek sem értek semmit, hiszen egyáltalán nem arra lettek kitalálva.

Sőt, sem a bezárásoknak, sem a kijárási tilalmaknak, sem a távolságtartásnak nem volt semmi értelme. A kötelező maszkozás pedig nemhogy nem segített, hanem kifejezetten kontraproduktív volt, de olyannyira, hogy mind a mai napig nyögjük annak mindenféle következményeit. Itt tenném hozzá, hogy a maszk-szekta hollywoodi tagjai még mind a mai napig ragaszkodnak hozzá a forgatásokon és a mindennapi életben, pont úgy, mint a komplett woke-antifa hasznos idióta alakulatainak bátor, non-bináris, kékhajú harcosai.

A hirtelen megjelenő oltásokról először azt állították, hogy golyóálló mellények, meg hogy 100%-ban védenek, aztán azt, hogy csak akkor védenek, ha háromhavonta adogatják be maguknak a népek, aztán azt, hogy “Na jó, nem is védenek annyira nagyon, hanem szinte egyáltalán nem, mert megbetegedni és meghalni is ugyanúgy lehet velük, mint nélkülük”, mégis sok-sok olyan oltottak, akik “valahogyan” újra és újra megbetegedtek, azzal nyugtatták magukat, hogy ha nem kaptak volna - ki tudja, hány - oltást, már biztosan halottak lennének.

És ezt az egész agyrémet fejtetőig ellepte a halálos gyűlölet pokoli fekáliája. De legalább lett alkalmunk megtudni, hogy mely barátaink, ismerőseink, családtagjaink dolgoznának szívvel és lélekkel, akár önkéntesként is, teljesen ingyen kivégzőtáborokban.

És bizony mindenkit elhallgattattak, megaláztak és nevetségessé tettek, aki mást mert mondani, pedig nem voltak annyira kevesen, és nem volt mind amatőr, viszont önjelölt kanapészakértők tényellenőriztek meg hülyéztek le Nobel-díjas víruskutatókat, mondván, hogy szart sem értenek a témához.

Aztán a full potens Joe Biden lenyomta az ördögien gonosz Donald Trumpot, és egycsapásra megszűnt az egész világjárványosdi.

Attól a naptól kezdve látványosan nem jelent meg több napi halálozási adat, meg szennyvíz-érték. És ha valaki még mindig nem lett volna biztos abban, hogy a gyilkos veszélynek valóban vége van, amint megtudta, hogy már Bill Gates is - sokszoros haszonnal - eladta a BT részvényeit, a híreket pedig elkezdték újra a klímaszorongó posztok uralni, nem lehetett többé kétsége afelől, hogy a világ csodával határos módon meggyógyult.

És tényleg eltűntek a szenzációs napi halálozási adatok mindenhonnan, pedig azok a számok csak most szenzációsak igazán! Ráadásul a folyamatosan ugyanolyan magasan maradó többlethalálozás mellett megjelent például a meddőség is, mint figyelemreméltóan magas érték, ezért a szakmaiságot legalább még nyomokban tartalmazó tudósok, az új adatok birtokában elkezdték megint tenni, a már majdnem elfelejtett eredeti dolgukat, azaz nekiláttak kutatni.

Sajnos Magyarországon a Mi Hazánkon és a szinte sehol az interneten le nem írható nevű vezetőin kívül senki más nem foglalkozik már ezekkel a “jelentéktelen apróságokkal”, még úgy sem, hogy a világon milliók kezdtek látványosan meghalni mindenféle ismeretlen vagy kezelhetetlen rákfajtáktól, vagy hirtelen “csak úgy”.

Persze a “sima ember” kutyát nem érdekel, azok ventiláljanak csak a bajaikkal meg a veszteségeikkel zárt Facebook-csoportokban, amíg le nem törlik őket! De ismert színészek, zenészek, sportolók lebénulnak, remegő görcsöt kapnak, vagy meghalnak-meghaltak pikk-pakk, néha élő egyenesben, amit aztán már tényleg csak a legfanatikusabb önhazudók képesek szó nélkül lenyelni. És teszik is mind a mai napig, bátran.

Ilyen szövegeket, mint ez, már nemhogy nem like-olunk, de inkább el sem olvasunk, mert jobb a békesség. Nehogy lealusisakozzon valaki. És nem számít, hogy Faucit azóta lényegében szanaszét szedték, nem számít a saját új rákunk a semmiből, vagy másé, nem számít ha ismerős vagy családtag hal meg ilyen-olyan fura betegségekkel, amikhez az orvosok még csak hozzá szagolni sem tudnak, és azok a halálozási adatok, amelyekkel keltünk meg feküdtünk napi rendszerességgel, már szintén nem számítanak. Inkább homokba dugjuk a fejünket, nem szólunk, nem is gondolunk rá, hanem hümmögünk kicsit, aztán gyorsan elfordulunk és megyünk tovább, hátra sem nézve, megpróbálva minél hamarabb elfelejteni az egészet. Mert azt mondták, hogy elmúlt, vége van, sőt valójában meg sem történt, és tovább kell lépni. Már a klíma a fontos megint meg a háború. Vagyis pontosabban háború sincs, hanem az is csak Fidesz-propaganda…

Erre a japánok elkezdenek tömegesen tüntetni az oltáskárosultakért, a The Telegraph meg lehoz egy nagy cikket, benne mindenféle tudós-szerű izék kutatási eredményeivel azzal a címmel, hogy: “JELENTŐS TÖBBLETHALÁLOZÁST OKOZHATNAK A C-VAKCINÁK”…

Mi meg nézünk körbe ijedten, abban reménykedve, hogy az ilyesmit már úgysem veszi észre senki. Hát miért nem kussolnak már be ezek is!? Kinek van még szüksége erre!? Jó, hát azóta mondjuk nekem is alig mozog a karom, meg fáj minden izületem, de megmondta az orvos, hogy “nem attól van”, én meg hiszek neki. Miért nem tudunk inkább az igazán fontos dolgokkal foglalkozni!?

Jut eszembe, a Tóth Gabiék együtt vannak még?

-

OLVASS TOVÁBB: CAMINO STEVE - RÖGÖS UTAKON

CAMINO STEVE - RÖGÖS UTAKON

Csutka István - akit a világ különböző túraösvényein úgy ismernek, mint “Camino Steve” - táncművészként kezdte, majd színművészként, végül színházigazgatóként folytatta pályáját, de tizenegy esztendeje a színpad csillogását, az éjszakai égbolt fényeire cserélte.

Azóta már 45 országban járt és több mint 20 000 kilométert tett meg. Eleddig olyan embert próbáló útvonalakat járt végig, mint a világon ötödikként teljesített Jordan Trail, 5 000 km az amerikai vadonban Mexikótól Kanadáig, a skót Cape Wrath Trail, vagy az Arctic Circle Trail Grönlandon. De természetesen végigment 56 nap 8 óra és 26 perc alatt (ez a gyalogos rekord) Magyarország leghosszabb egybefüggő túraútvonalán, a 2550 kilométer hosszú Országos Kékkörön, és az El Camino de Santiago-n is, ahonnan a túrázó becenevét kapta és amelyről könyvet is írt.

Ám Camino Steve nem pusztán magányosan megtett kilométerek ezrein van már túl, hanem sok-sok olyan előadáson, élménybeszámolón is, mely alkalmakkor nagy odaadással osztotta meg a hallgatósággal az “ösvényen” átélt, sokszor meseszép-, izgalmas-, fájdalmas-, boldog- vagy küzdelmes pillanat tanult bölcsességét, melyek nem egyedül a természettel való harmóniában élésre, illetve a túlélésre tanították meg, hanem olyan, a mindennapokban is felölthető vértezettel ruházták fel, mint a céltudatosság, a kitartás, a lemondás, az önfeláldozás, vagy a saját motiváció fontossága.

Ezekről a kalandokról és a megszerzett bölcsességről kérdezi majd vendégét Tikvicki Dóra, a “BalaTonik - Egy üdítő beszélgetés” című sorozatunk nyitó előadásán.
...
Időpont: 2024.06.29. - 19.00 óra
Helyszín: Bajor Gizi Közösségi Ház és Könyvtár,
8623. Balatonföldvár, Kőröshegyi út 1.
...
KERESD AZ ESEMÉNYEK KÖZÖTT, ITT:
https://www.facebook.com/share/NeGUPz4ZJbhQ6AV2/ 

-

OLVASS TOVÁBB: ILLÚZIÓK KORA

/Fotó: Pixabay: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/no-lany-szemek-szem-53207/

ILLÚZIÓK KORA

Van ugye most az a borzasztó hír, hogy az új Néprajzi Múzeumunk lett a világegyetem legkirályabb építménye, mire azonnal érkezett is a fika, hogy annak a Nemzetközi Ingatlan Szövetségnek, aki szerint ez így van, valójában semmi köze az építészethez.

Mondanám erre rögtön, hogy jó, akkor a dolog ezzel el is van intézve, nincs itt semmi látnivaló, de azért közben beugrik, hogy tudok-e még egyáltalán olyan "intézményről”, ami tényleg az, aminek látszik... és hát eléggé úgy áll ma a világ, hogy nem igazán.

Mert ugye van, aki szerint a belvárosi gondozatlan gaz, az valójában méh-legelő, a lombkoronasétány meg lombkorona nélkül is az.

Van, aki szerint a 444.hu, az RTL meg a Telex független-objektív médiumok, viszont az Origo, a TV2 vagy a Magyar Királyi Televízió meg nem.

Van, aki szerint az Oroszok a pokol szülöttei, de az Amerikaiak maguk az angyalok, sőt még olyan tömegek is léteznek - bár azok már tényleg csak Hollywood-ban - akik szerint Joe Biden tökre potens és full képben van.

Továbbá a NATO valóban egy védelmi szövetség, mint ahogyan az Európai Unió elit katonái is értünk, kisemberekért küzdenek, áldozatos, odaadó munkával, természetesen minden önérdek nélkül, önzetlenül, és ha ők valamire azt mondják, hogy “jogállam”, akkor az tényleg az is.

Ukrajna az egész világért harcol és nincs semmi ködös cél meg biznisz a háttérben, hanem csakis a tiszta hazaszeretet, a jóság, meg a szépség.

A WHO - élén egy igazán szent emberrel -, a gyógyszeriparral és az A Tudománnyal karöltve, tényleg az egészségünket félti, és mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy ne döntsön le minket soha, semmilyen sötét kórság. Főleg egy olyan életveszélyes világban, amelyben a kertészkedéstől, a hűtőajtóba tett tejig mindentől rákot meg szívrohamot lehet kapni, csak egyvalamitől nem. És ugyanígy tesz a táplálkozástudomány meg az élelmiszeripar is. Verejtékezve küzdenek azért, hogy nekünk egészséges, csodákkal teli ételek kerülhessenek az asztalainkra csak. Ja, és a húsevés halálos, a vegánság pedig egészséges, és pont.

Hogy ne is említsem azokat a fantasztikus környezetvédőket, akik tényleg a környezetet védve ülik el a forgalmat, meg öntenek le paradicsomlevessel felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat, okosan és megfontoltan, minden üzleti érdek nélkül, és csak azért büntetik a kisembert, a mega-vállalatok helyett, mert tudományos alapon, minden kétséget kizáróan tényleg kikutatták, hogy a nylon-zacskó meg a műanyag szívószál az igazi probléma, nem pedig a kivágott esőerdők, a gyáróriások, meg a tankhajók.

Donald Trump egy igazi bűnöző, Hunter Biden laptopja viszont csak egy sima üres laptop. Pont úgy, mint Ursula mobilja a véletlenül törlődött sms-ekkel. És én amúgy tökre elhiszem, hogy izomból nyomoznak az Északi Áramlat felrobbantói után is, de valahogy mégsem sikerül őket elfogni.

A migráció szerintem is csak egy “álprobléma”. Meg különben is, nehogy ne férjen már bele néhány nyakon szúrt rendőr, levágott fej, meg csoportosan agyonerőszakolt kislány, cserébe azért a sok finom kebabért!

És ha egy férfi sportoló feltesz magára egy kis szájfényt meg némi szempillaspirált, akkor onnantól ő igenis verhessen már agyon mindenféle nálánál gyengébb nőket! Minek mentek oda!?

-

OLVASS TOVÁBB: HÁBORÚBAN FEGYVER KELL A KÉZBE

Fotó: Teguh Sugi: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-videki-taj-videki-kornyezet-videk-6121941/

HÁBORÚBAN FEGYVER KELL A KÉZBE

Kidolgozandó történetötlet - first draft

TARAS, a felnőttkor küszöbét épphogy átlépő, mozgássérült ukrán srác nem vágyott különösebben sokra, mindössze egy csendes, szeretetben eltöltött, hétköznapi életre a barátnőjével, OLGÁVAL. Taras, amióta az eszét tudta, arra készült, hogy egy napon majd megörökli édesapja asztalos műhelyét, éppen úgy, ahogyan azt az édesapja megörökölte a nagyapjától. Bár mostanában egyre kevesebb lett a munka, azért annyi még maradt, amennyiből szerényen el lehetett tartani egy családot, hiszen a környéken már évtizedek óta mindenki tudta, hogy reális áron, tisztességesen és jó minőségben dolgoznak. Persze ehhez egy ideje már az édesanyjának is munkát kellett vállalnia a helyi tejüzemben, amitől kicsit más lett ugyan az élet, de végső soron még mindig nem volt rossz.

Éppen arra készültek, hogy Olga odaköltözik hozzájuk, amikor kitört a háború. Bár ők ott helyben azért tisztában voltak azzal, hogy a háború valójában már 2014-ben elkezdődött Donbászban, sohasem hitték, hogy az ennyire ki fog szélesedni. Persze bíztak abban, hogy így gyorsan lezajlik majd az egész, anélkül, hogy az ő életük, a Lengyel határ közelében, távol mindentől, falun, különösebben megváltozna. Meg amúgy sem volt nekik semmi bajuk az oroszokkal, hiszen Taras nagyanyai ágon negyedrészben maga is orosznak számított, Olga dédszülei pedig szibériai tatárok voltak. Maguk között otthon is szívesebben beszéltek oroszul, mint ukránul, hiszen a nagymama miatt inkább azt szokták meg.

Félni akkor kezdtek igazán, amikor a háború már belépett a második évébe, a hadköteles férfiak gyorsan fogyatkoztak, a sorozó tisztek pedig összekapkodták már azokat is, akik ilyen vagy olyan okból, orvosilag alkalmatlanok voltak a háborúzásra.

Taras még egész kicsike volt, amikor felmerészkedett egy véletlenül a nagy tölgyfának támasztva felejtett létrára, ahonnan elérte az első vastagabb ágat, majd onnan a többit, és csak mászott, csak mászott egyre boldogabban, egyre magasabbra. Az, hogy végül milyen magasra jutott, számára is csak akkor derült ki, amikor egyszer lenézett. Onnan pedig már nem volt menekvés, megszédült a magasságtól és leesett. Tört a csípőcsontja, a combcsontja, három bordája, az egyik alkarja, ami még mindig nem lett volna igazán nagy baj, viszont tört három csigolyája is, ami meg már igen. Bár nagy nehezen sikerült újra megtanulnia egyedül járni, a mozgása soha többé nem lett százszázalékos, inkább csak ötven. El tudott ugyan gyalogolni A-ból, B-be, csak nehezen és rosszul. Később ezért kapta a “Bicebóca” gúnynevet a többiektől, amit egész iskolás évei alatt gyűlölt.

Olgával a kórházban ismerkedtek össze. Először csak barátok lettek, még gyermekként, később pedig egymásba is szerettek. Olgának autóbalesete volt, szintén sok-sok törött csonttal, ám neki végül sikerült maradandó károsodás nélkül kikeverednie az élményből. Taras szinte biztos volta abban, hogy ha Olga meggyógyul, soha többé nem fogja őt látni, de a lány szeretete sokkal erősebbnek bizonyult annál.

Taras élete első étkezőasztalát készítette édesapja műhelyében, amikor egy fekete furgon állt meg a házuk előtt, amiből egyenruhába öltözött nagydarab ukrán katonák ugráltak ki, oldalukon mindenféle lőfegyverekkel. Taras túl későn vette észre őket így esélye sem volt elbújni. A katonák, egyenesen Tarashoz mentek, majd felszólították, hogy tegye le a szerszámokat, és ellenállás nélkül menjen velük. A fiú szülei azonnal a katonákhoz szaladtak és magyarázták, hogy a fiú mozgássérült és hogy nem sorozható, de semmi nem hatotta meg őket. Olga éppen a haját mosta a fürdőszobában, így sejtése sem volt a kinti történésekről. Tarast végül úgy rángatták el a műhelyből, hogy annyi időt sem kapott, hogy elbúcsúzhasson a szerelmétől. Egyetlen egy dolgot kérdeztek tőle, hogy nála van-e a bankkártyája. Nála volt, másra pedig többé nem volt szüksége.

A fekete furgonban ült már másik hat, Tarashoz hasonló tinikorú szerencsétlen, akiket szinte egyenesen a frontra vittek. Ezt abból következtették ki, hogy amikor kiszálltak a járműből már hallani lehetett a fegyverek ropogását a nem is annyira távolban.

Erős, ellentmondást nem tűrő kezek vezették őket egy támaszpontnak kialakított sportcsarnokba, ahol beállították őket a sok közül az egyik, szinte végeláthatatlanul hosszú sorba. A mellettük álló vigyázók folyamatosan azt hajtogatták nekik, hogy nézzenek előre, ne beszélgessenek, és készítsék elő a bankkártyájukat. Az utóbbit egyikük sem értette, hogy miért, ezért megpróbáltak információt szerezni a dologról. Halkan beszéltek egymással, anélkül, hogy megmozdították volna a fejüket, amikor éppen nem feléjük nézett a vigyázó. Az egyik sorban állótól megtudták, hogy annak a bátyja, aki szeretett volna meglógni a sorozás alól, kártyával már nem tudott repülőjegyet venni, mert mint kiderült, az ilyesmit minden sorköteles korú fiú-, vagy férfi részére letiltották, a készpénzt pedig, mint olyat, szinte egyik napról a másikra, különösebb hírverés nélkül, kivonták a forgalomból. Egyszerűen csak többé nem fogadták el sehol. Taras falujába ez a hír még nem jutott el, bár azért hallani lehetett pletykákat arról, hogy valóban terveznek ilyesmit. De senki sem hitte el, mert úgy voltak vele, hogy a kormány ezt azért már mégsem teheti meg.

A következő pillanatban egy fiú Taras sorában bepánikolt és megpróbált elmenekülni. A hozzá legközelebb álló vigyázó gondolkodás nélkül belelőtt, de olyan hanyagul, olyan nemtörődöm módon, hogy még az sem érdekelte, hogy egy másik, szabályosan sorban álló idősebb férfit is eltalált, aki jajjgatva esett össze. A fiúnak a tüdejét lőhette el, a férfi pedig valószínűleg a combjába kaphatta a találatot. A fiú halálán volt, hörögve fulladozott, a férfi pedig jajjgatott tovább, de senki még csak rájuk sem hederített. “Nézz előre, ne beszélgess, készítsd elő a bankkártyádat! Nézz előre, ne beszélgess, készítsd elő a bankkártyádat!…” A fiú végül kimúlt, a férfi pedig rájött, hogy senki sem fog rajta segíteni, ezért végül a nadrágszíjával próbálta elkötni a combját, nehogy elvérezzen, valószínűleg abban reménykedve, hogy ha eljut a sor végéig és besorozzák, majd gondját fogják viselni, így inkább feltápászkodott és a fogait összeszorítva visszaállt a sorba.

Jó kétórányi sorbanállás után Taras végre elérte az első asztalt, ahol hiába magyarázta az ukrán sorozótisztnek, hogy ő mozgássérült, és felmentése van, kezébe nyomtak egy lepecsételt papírt azzal, hogy márpedig ő mostantól az ukrán hadsereg katonája.

A következő asztalnál már ketten ültek, egy színesbőrű amerikai férfi, és mellette egy fiatal, valószínűleg ukrán tolmács lány. Az amerikai angolul beszélt, a lány pedig fordított. Az amerikai elkérte Taras bankkártyáját, hozzáérintette valami terminálhoz, ami kinyomtatta a kártyához kapcsolt bankszámla egyenlegét egy papírlapra, amit aztán az amerikai a kártyával együtt úgy adott vissza Tarasnak, hogy közben felröhögött. Az amerikai mindkét csuklóján egy-egy aranyóra, a nyakában pedig vastag arány nyaklánc csillogott.

Tarast, kezében a bankkártyájával és a kinyomtatott számlaegyenlegével bevezették az egyik öltözőbe, ahol több ukrán asszony is tevékenykedett egyszerre. Egyikük pillanatok alatt, szemmérték alapján levette Taras méreteit, majd egy közöttük álló székre ledobált egy alap egyenruhát; bakancsot, zoknit, nadrágot, pólót, kabátot, majd elkérte Taras bankkártyáját és a székre mutatott. Taras odasántikált a székhez, és a maga ügyetlen mozgásával, amilyen gyorsan csak tudott, átöltözött. Miközben Taras öltözött, a nő lehúzta a bankkártyáját egy terminálon, és kinyomtatott egy újabb, az előzőnél lényegesen alacsonyabb egyenleg összeget. Taras már éppen kérdezni akarta, hogy mi lesz a saját ruháival, amikor a nő kezébe nyomta a kutyáját meg az új papírlapot, majd egy partvissal betolta a fiú régi cuccait egy odahányt, hatalmas ruhakupacba, végül csak annyit böfögött oda, hogy “Tovább!”

Még ugyanannak az öltözőnek egy másik részében ült egy valószínűleg szintén amerikai nő, aki valamiféle vegyvédelmi ruha szerű öltözéket viselt és sebész maszkot. Taras még szinte meg sem állt előtte amikor a nő már a fiú nyakához nyomott egy oltópisztolyt és azonnal meghúzta a ravaszt. Taras felkiáltott a fájdalomtól, de annyi ideje sem maradt, hogy felocsúdjon. Ez a másik amerikai gyorsan és erőszakosan kapta ki a kezéből a kártyáját, amit ő is lehúzott a terminálon, és már jött is ki a gépből az új egyenleg. Ez a lap annyiban különbözött az eddigiektől, hogy ezen szerepelt egy plusz felirat is:

“Sponsored by Pfizer”

Két nagydarab ukrán katona várta a teljesen meglepett Bicebócát az öltözőajtóban, akik bevezették őt egy fegyverraktárnak berendezett másik öltözőbe. Itt aztán tényleg minden volt, a késektől, a golyóálló mellényeken keresztül, egészen a rakétákig. A Bicebóca nem tehetett mást, odaadta a bankkártyáját és az egyenleges papírját az itt szolgáló amerikainak, aki szintén felröhögött, majd lenyúlt a pultja legalsó fiókjába, és elővett onnan egy aprócska taktikai bicskát.
- Ezzel menjek az orosz tankok ellen? - kérdezte a Bicebóca meglepetten.
- Miért, szeretnél mást is? - érdeklődött egy másik tolmácson keresztül az amerikai.
- Igen, szeretnék. - válaszolta a Bicebóca.
- Akkor haladj tovább a következő asztalhoz! - jött a válasz.

Bicebóca a következő asztal felé nézett, amely mögött egy csinos szőke lány ült széles, hófehér mosollyal piros-kék nadrágkosztümben. Előtte az íróasztalán színes tábla hirdette:

“HITELÜGYINTÉZÉS”

-

Minden jog fenntartva

-

OLVASS TOVÁBB: TE KIRE SZAVAZOL?

TE KIRE SZAVAZOL?

Így, hogy öles léptekkel közeledik a kettősen mért jogállamiság és az erőszak-demokrácia félelmetesen szent ünnepe, a szabad választás, egyre szorongatóbban markolja minden magyar kispolgár gyomrát a címben feltett kérdés. A válasz pedig egyáltalán nem könnyű.

Adott a FIDESZ a tönkretett egészségüggyel meg oktatással, a direkt alacsonyan tartott összeszerelő-üzemi munkabérekkel meg a folyamatosan csorbuló munkavállalói jogokkal, és persze a gátlástalan NER-lovagok arcátlan országrablásaival, csendes erőszakkal elvett és/vagy kivéreztetett vállalkozásokkal, nullára térkövezett erdőkkel, ujjatlan pufi-dzsekikkel, milliós órákkal, jachtokkal meg a többi szokásos ezerszer lerágott csontokkal.

Velük szemben ott áll(t) az Apró-klán és a többi régi motoros teljes és szintén jól ismert, nyugatról támogatott, ezért folyton azt éltető és annak parancsait végrehajtó hálózata, birodalmi tervekkel, erősen megkopott média-, és kulturális túlsúllyal, morális felsőbbrendűséggel, háttéralkukkal, no meg a rendszerváltás óta ellopott vagyon siratásával, annak okán, hogy az a mocskos FIDESZ nem átallott abból visszalopni csomó mindent. Mindez megtűzdelve néhány évnyi 2/3-os kudarccal, és mindenféle nyilvános összefogásos gusztustalankodással. Kábé mellettük vannak amúgy még a többi éppen nullára csappanó pártocskák is, a maguk már régóta bizonyított, vállalhatatlan impotenciájukkal.

Aztán itt van még a szépséges, ellentmondást nem tűrő, Új Messiás, a szeretet és a béke hírnöke, aki bár titokban hangrögzítette a feleségét, állítólag azért tette, hogy megvédje őt attól, hogy később meg tudja zsarolni. A Messiás nem akart politizálni, de már politizál, nem akart pártot, de már van pártja, vitázik bárkivel, de már nem vitázik senkivel, nem megy az EU-ba, de mégis megy, viszont ha a Mészáros végre visszahívja azzal a nemrég megdumált zsíros állással kapcsolatban, és aláírnak, akkor sztornó az egész.

És van még a T.....i pártja, aki annyira rosszban van már minden világmozgató, háttérhatalmi erővel, hogy bárkire, aki akár csak le meri írni a nevét, azonnal kilőnek egy fact check rakétát meg kap 3 hónap tiltást, minden létező internetes oldalon.

Kihagytam valakit?

Még szerencse, hogy békeidőszak van...

-

OLVASS TOVÁBB: EP listavezetők és nemek közötti vita

EP LISTAVEZETŐK ÉS NEMEK KÖZÖTTI VITA

WOKE AGYFASZ

Friss balhé, hogy Nádas Péter Kossuth-díjas magyar író, a Világ Kultúráinak Háza irodalmi díjáért versenyben lévő "fehér férfi", azért nem kaphatta meg az említett díjat, mert 2024-re odáig fajult a politikai korrekt woke agyfasz, hogy a versenyeket már rég nem azok nyerik, akik a legjobbak, hanem azok, akik az újbeszél idiotizmus ideológiai reklám-marketing kredit-rendszere szerint többet érnek. Ennek a számozott sornak pedig bizony a (hetero) "fehér férfi" áll a legalján. Ugyan nála több pontot ér a "fehér nő", de persze nem annyit, mint a "fekete nő", akinél természetesen a "fehér transznő" jobb, de nyilván csakis a "fekete transznő" után. Kutyát nem érdekel itt már az alkalmasság meg a teljesítmény, helyettük ugyanis kvóták vannak. Oscar-díjat sem kaphat már olyan alkotás, amely nem felel meg a bonyolult kvótaszabályoknak, ezért már az alkotók sem csak jó történeteket írnak szabadon, hanem helyette görcsölve pipálgatják a kvótapontszámokat, miközben megpróbálják beleerőszakolni a gondolataikat a fekete vikingek és ázsiai pápák szürreális univerzumába. Ép elméjű ember nem támogathatja ezt a beteg baromságot, mert a vége szükségszerűen mindig rosszabb, mint ami lehetne.

A HÍMSOVINISZTA RÉSZ

Nos, kövezzen meg aki csak akar - és valószínűleg meg is fog - de miközben az EP listavezetők vitáját néztem a Partizánon, pontosan ezt éreztem. A vége már megint szükségszerűen rosszabb lett, ugyanis lényegében arról szólt az egész, hogy a PC alapon feljebb sorolt kvótások hisztiztek egyet nagyot az alkalmassági alapon kiválasztottal szemben. Természetesen az alkalmasabb nyert, mi választók pedig pont ugyanúgy veszítettünk ezzel, mint azok a nézők, akik egyszerűen csak egy jó történetre szeretnének beülni a moziba, ideológiai agymosás nélkül.

Rajtuk kívül meg maradt a Toroczkai...

"ATTILA HUN VAGY?"

Ahhoz képest, hogy ezt az egész "vitázás dolgot" Magyar "Messiás" Péter teremtette azzal, hogy ő aztán tényleg simán bárkivel, bárhol, majd addig kérette magát, míg végül baszott megjelenni, számomra ismét megmutatta, hogy ki is ő valójában. Pedig az előző posztomban, amelyben arról írtam, hogyan alázta le nyilvánosan a Puzsért, én tényleg megnyíltam arra, hogy újra bizalmat szavazzak neki, de sajnos megint átvert. Sokadjára.

Az meg, hogy Deutsch "Hobo" Tamás sem vett részt a vitán, annyira nem lepett meg. Nem is vártam, bár őszintén szólva én az ilyesmi vitákat olyan szinten tenném kötelezővé a küszöb fölötti pártok vezetői számára, hogy aki nem vitázik, azt nemes egyszerűséggel levenném a szavazólapokról, mert olyan nincs, hogy valaki elvárja, hogy őt válasszam, de nem hajlandó elárulni, hogy miért...

-

OLVASS TOVÁBB: PUZSÉR RÓBERT NYILVÁNOS MEGALÁZÁSA 

PUZSÉR RÓBERT NYILVÁNOS MEGALÁZÁSA

AVAGY, MINDEN CSAK HARD TALK NEM

Valószínűleg már kutyát nem érdekel a téma, de nekem sajnos csak most lett három szabad órám, hogy rendesen végignézzem a szóban forgó, nagy hype-pal futó "vitát". A véleményemet pedig pusztán azért írom le még ilyen jelentős csúszással is, hogy később majd vissza tudjam keresni, ha bárhol szóba kerülne. Mert ugye ezt a "vitát" már több szinten és módon megcsodálták sokan, és elmondták minden olyasminek, ami szerintem meg pont, hogy nem volt. Részben ezért is teszem idézőjelbe a "vita" szócskát, az alábbi cuccos ugyanis a megjelenésén kívül semmilyen más formájában nem volt vita, inkább monológ, és hogy azért annyira előre szaladjak, őszintén el kell ismernem, hogy annak viszont egyáltalán nem rossz.

Azon szerencsés kevesek számára, akik olvassák a posztjaimat, valószínűleg ezidáig elég határozottan kirajzolódhatott, hogy mi az én magánvéleményem Magyar Péterről, aki pedig csak most kapcsolódik ezen oldalamhoz, és mondjuk tudni szeretné, annak a következő írásaimat ajánlanám szeretettel:

Szerelmem, Magyar Péter

Kánaán vagy világháború?

Ha egy tőzsdei grafikon képében kívánnám megmutatni, hova helyezem Magyar Pétert a világomban, akkor valahogy úgy írnám le; magasan kezdett, majd folyamatosan zuhant, a szóban forgó esemény után azonban laposan ugyan, de lassú erősödésnek indult. Ettől persze még mindig nem tennék ajánlatot a papírra, de azért jelezném a brókeremnek, hogy tartsa rajta a szemét, és értesítsen, ha beerősödik, mert ez lehet akár a "zászló" alján egy "kitörési pont" is.

/ Forrás: kitekintő.hu /

Bevallom, igazából nem is csak azért vagyok ennyire elkésve a dologgal, mert nem volt rá időm, hanem valójában azért, mert amikor először elkezdtem, annyira idegesített a beteges, semmitmondó önfényezés, hogy el kellett kapcsolnom, és majd csak ezután nem volt rá szabad három órám, mostanáig.

Végül persze erőt vettem magamon, mert kötelezőnek éreztem és újraindítottam a videót, majd kicsivel később lényegében tátott szájjal, popcorn-Cola kombóval az ölemben, nagy élvezettel figyeltem a történéseket, de esküszöm úgy, hogy alig hittem a szememnek meg a fülemnek, és közben borzasztóan hálás voltam az életnek azért, hogy - sok művészbarátommal ellentétben - viszonylag hosszú ideje nem vagyok már "baloldali értelmiségi". Mert abban ami körülbelül egy órán keresztül elhagyta Magyar Péter csókos ajkait, számukra nem volt semmi köszönet.

Az önhergelő, dülledő szemekkel maga elé nézve beszélés világbajnokát, a feltörhetetlen, betonszilárdságú Puzsér Róbertet, én a magam részéről még soha életemben nem láttam ennyire aprócskának, gyengének, hovatovább kisfiúsan szerelmesnek. Meg is kapta érte a magáét; Magyar öles léptekben, kérdésről kérdésre csinált belőle bohócot, felfedte és ellene fordította elvakult nyugatimádatát, és az azzal szembeni még elvakultabb oroszellenességét, majd miután kiürítette a csávót, végül még ki is végezte azzal, hogy - nagyon helyesen - elhatárolódott a pedofil-mosdatós hülyeségétől. A szép lassan amúgy is eleve önmaga paródiájává váló Puzsér tulajdonképpen semmit nem tett hozzá a vitához monológhoz, sőt inkább csak "elvett" belőle, miközben kvázi szénné égette magát.

Számomra persze igazán üdítő volt Magyar szájából visszahallani mindazt, amiről évek óta vitázom családdal, baráttal, ismerőssel, történetesen, hogy a lopás nem most kezdődött, hanem a rendszerváltáskor a privatizációval, és folytatódott az impex-ekkel, meg az EU-csatlakozással, és hogy a nálunk amúgy nagyságrendekkel mocskosabb és korruptabb nyugat / EU / USA soha nem is volt és nem is lesz a barátunk, hogy egyikük sem szándékozik puszta jóságból segíteni rajtunk, hogy alapjaiban hamis az a fajta pátosz, amire az egész baloldal szent nyugat-koncepciója épül, és hogy Orbánnak sok ezzel kapcsolatos kérdésben tényszerűen igaza van. Kíváncsi vagyok, hogy azok a balosok mit éreztek, és hogy mit fognak gondolni, mivel fognak mostantól érvelni, akik ezt a közel egyórás felvilágosító előadást, éppen pont saját Messiásuktól voltak kénytelenek végighallgatni. Gondolok pedig itt különösen a Brüsszelben rendre hazánk érdekei ellen lobbizó, az én szememben igenis hazaáruló szarháziakra.

Magyar amúgy még sok más szép és magasztos dolgot mondott, csak hát kár hogy az ezekhez szükséges erkölcsi talapzat teljes hiányában. Kétlem amúgy, hogy egy "erős régi Puzsér" nem ütött volna le olyan magas labdákat, mint például a család védelméről papoló, ám a saját feleségét titokban hangrögzítő ember ömlengése. Akkor, arra rákérdezni "Hard Talk" lett volna, emlékeztetve a mesélőt, hogy nem éppen az ő karaktere a leghitelesebb a témában.

Továbbá azt is sajnálatosnak tartom, hogy ha Magyar valóban középen szeretne maradni, ott - köszönhetően a világ mai állásának, és a mindenképpen oldalakhoz lökdösés általános gyakorlatának - borzasztóan kevés embert fog találni. Talán csak azokat, akiket tényleg egyáltalán és semmilyen szinten nem érdekel a politika, vagy azokat, akik meg pont, hogy kellően intelligensek, függetlenek, és főleg bátrak ahhoz, hogy önálló véleményük legyen. Őket viszont nem lesz könnyű meggyőzni.

Az emberi tényező amúgy is rákfenéje az egésznek. Bízom benne, hogy Magyar Péter a kellő időpillanatban, okosan félre fog állni, mert ha nem, főleg látva, hogy milyen kétes figurák csapódnak mellé, félek, nem lesz ebből csoda, hanem inkább csak valami még sokkal rosszabb, de bár ne legyen igazam!

-

OLVASS TOVÁBB: KOMMENT-NÁCIK

/ Michael Douglas, mint William Foster az 1993-as Összeomlás (Falling Down) című filmben. /

KOMMENT-NÁCIK

Értelmes, érző emberekben, valószínűleg legalább egyszer az életben felvetődik a kérdés, hogy hogyan történhettek meg olyan szörnyűségek, mint a holokauszt, a szovjet-, a ruandai-, vagy a ki tudja még hányféle népirtások, hiszen mindegyikhez szükség volt olyan hús-vér emberek tömegére, akik képesek voltak a gyakorlatban elkövetni azokat a borzalmakat. Aztán az ember leül a gép elé, vagy megnyitja a telefonját, belép valamelyik népszerű közösségi oldalra, elkezdi olvasgatni a kommenteket, és rájön, hogy azok a hús-vér emberek bizony ebben a pillanatban is itt élnek közöttünk, és csakis arra várnak, hogy valaki összeterelje őket, az élükre álljon, majd kiadja nekik a jelet...

Részemről 2015-ben szembesültem először a dologgal, az akkor még "menekültnek" hazudott, azóta már pontosan tudjuk, hogy valójában inkább "jól szervezetten áttelepített"-áradattal kapcsolatban, amikor addig általam kedves, normális embernek, akár barátnak hitt individuumok, olyan sértő hangnemben kezdtek kommunikálni - még velem is - ami számomra azelőtt egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt.

Aztán jött a második nagy "coming out" időszaka 2021-ben, a koronavírussal és persze Szájer József ereszcsatornás produkciójával, ahol már szintet lépve ömlött a szenny még az olyan, addig kifejezetten széplelkűnek gondolt művészbarátaim "szájából" is, hogy döbbenten és szomorúan voltam kénytelen törölni őket az ismerőseim közül, pusztán azért, mert nem voltam hajlandó napi szinten abban a gyűlöletáradatban élni, amiben ők elégedetten lubickoltak. És még csak ezután érkeztek az oltatlanok ilyen-olyan korlátozására, majd konkrétan kivégzésére utaló megjegyzések, nyilván a közjó és a szeretet szent nevében, amelyek aztán valahol a szörnyű kínok között elhalálozott, Olimpiai bajnokunk, Csollány Szilveszter vérig alázásában csúcsosodtak ki, mondván, hogy "Megérdemelte a halált az alusisakos, oltástagadó idiótája!", majd olvadtak el bárminemű bocsánatkérés, vagy rehabilitáció nélkül akkor, amikor kiderült, hogy Szilas, bármennyire is ellene volt az oltásoknak, a munkája miatt kénytelen volt beadatni magának egy olyan egydózisú Janssen vakcinát, amelyet Szlovéniában egy húszéves nő halála miatt vissza is vontak, majd amelynek a gyártását nem sokkal később be is szüntették.

A legutóbbi szintlépés Magyar Péter és az eljövetel tüzében égő követőinek megjelenésével, majd most a Robert Fico elleni merénylettel zajlott le, melyek lényegében élhetetlenné tették - például - a Facebook-ot, lett légyen, hogy szinte már teljesen mindegy, hogy ki, mit, miről posztol vagy ír véleményt, elkerülhetetlen, hogy rövid időn belül meg ne jelenjen egy vagy több olyan véresszájú komment-náci, akinek a bántás önigazoló örömén kívül nyilvánvalóan semmilyen más motivációja nincs.

Mostanra kábé mindenki legyilkolandó senkiházi szardarab lett, aki jobbos, balos, libernyák, FideSS, vegán, húsevő, oltott, oltatlan, itthon maradt, kitelepült, vendégmunkás, munkaadó vagy munkavállaló, vesz lángost a Balatonon 2.000.-ért vagy a Balaton helyett inkább az Adriára megy, tetszett neki a film vagy nem tetszett neki a film, szereti a Túró Rudit vagy nem szereti a Túró Rudit...stb...stb... Hála a médiának, a politikának, az NGO-knak, és persze azoknak a hús-vér embereknek, akiket a gyűlölet lelkileg felszabadít és kiteljesít, mára eljutottunk oda, hogy minden vita lényegében a "Dögölj meg! - Nem, mert te dögölj meg!" szintjére süllyedt.

Ebben az állapotban pedig sajnos a közelgő világháború nem egy olyan létidegen gondolat, amelybe külső erők erőszakkal beletolnak minket, hanem inkább tűnik a feloldás egyetlen ésszerű lehetőségének, mert a felgyülemlett sötétség ezen tömegét valahol ki kell ereszteni.

Addig viszont, Kedves Barátaim, amíg konkrétan nem ontjuk egymás vérét kielégült vigyorral az arcunkon, adnék egy olyan jó tanácsot, amely nálam például mindig beválik: Kommenteljetek, posztoljatok úgy, mintha azok az emberek, akikkel az otthon biztonságában, nagy távolságból, bőszen vitáztok, ott állnának tőletek karnyújtásnyira, a maguk emberi valójában, személyesen! Higgyétek el nekem, minden leírt szó azonnal át fog formálódni, elpuhul, átértékelődik, és biztos vagyok benne, hogy ez a másféle viszonyulás sokat tesz majd ahhoz, hogy a vitának egyáltalán értelme legye...

...mert jelen formájában sajnos nincs.

-

OLVASS TOVÁBB: KÁNAÁN VAGY VILÁGHÁBORÚ