Szöveg - Regény - Színdarab - Forgatókönyv

P. Szabó István

P. Szabó István

INDIÁN - casting videók, amiket imádok!

2022. március 08. - Gulyás Szabó István

Délután 3.0

delutanproba2022.jpg

/ Réti Nóri és Madár Tomi az első nem szokványos olvasópróbánkon. /

 

Délután 3.0

 

Nagy boldogságomra újra ott vagyok, hogy csinálok valamit... Ez nálam tényleg nagy boldogság, főleg azok után, hogy lényegében évek óta nem éreztem sem motivációt sem értelmet az alkotásra, mely hangulatomat a covid még jól meg is fejelte.

Ám jött a 14 karátos autós felkérés Fejes Ádámtól, azzal pedig megkaptam Madár Tomit, mint színészt, és mint potenciális szereplőjét egy következő valamimnek.

Szerencsére a Tomi is ugyanígy érzett, ezért összebeszéltünk, hogy csinálnunk kéne valamit közösen. Én nyilván elküldtem neki néhány dolgomat azonnal, ő pedig kikapta a masszából a Délutánt, aminek szintén megörültem, hiszen régóta tervben volt nálam, hogy aktualizálom ezt az én még 2010-ben készült darabomat.

Érdekes módon pikk-pakk meg is lettem az átírással, és ott tartottunk, hogy kvázi már csak egy megfelelő színésznőre volt szükségünk ahhoz, hogy teljes legyen a kép.

Ekkor természetesen bevillant, hogy én azért már próbálkoztam ezzel a frissítéssel 2013 körül, és akkor bizony nagy örömmel találtam rá Réti Nórira, aki szintén nagy örömmel látott munkához, akkor még a kedvenc Indiánom, Gémes Antos oldalán.

delutannoriantos2013-0753.jpg

/ Nóri szövegösszeolvas az Antossal, még 2013-ban... /

Gondoltam, ráírok még megkérdezem, hogy lenne-e kedve esetleg újra nekifutni a dolognak:

screenshot_2022-03-06_at_9_18_06.png

...gyors beszélgetés volt:)

Most pedig már ott tartunk, hogy túl is vagyunk az első, messze sem szokványos, ellenben hangulatos, baráti, és kutyás összeolvasáson.

Folyt. köv.

Délután

Több, mint 10 év után, most újraírom

delutan_kozos1_kozepes.JPG

scs_6790.JPG

Délután

 

Több, mint 10 év után, most újraírom

 

Szeretem ezt a darabot. Fontos nekem. Szerettem írni is, mert előhozott régi, egészen csodálatos dolgokat az életemből. Éppen ezért, most, hogy újra találtam rá embereket, óriási kedvvel írom újra és húzom rájuk.

Játszottam én is a Karsai Annáva (felső kép) és a Brózik Klárival (alsó kép) is. Játszani is szerettem, de sajnos az az igazság, hogy szar színész vagyok...

 

Panelninja

A kedvenc színdarabom

panelninja-original-76626.jpeg

Panelninja

 

A kedvenc színdarabom

 

Szerettem ezen a darabon dolgozni, és az Attilával jók is voltunk együtt. Eddig talán ez a cucc az egyik legnagyobb "írói sikerem", ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni...

Ment Budaörsön, a Centrálban, a Madách-ban, meg még mindenféle más helyeken is. Remélem, játszuk még!

Ja, és állítólag forgattak belőle filmet, de még nem tudok róla, hogy elkészült volna.

Rejtő Jenő - A 14 karátos autó

Kedves amatőrködés borzalmasan sok munkával

14ka-29.jpg

Rejtő Jenő - A 14 karátos autó

 

Kedves amatőrködés borzalmasan sok munkával

 

A MU Terminál produkciója sok kedves emberekkel egy térben, filmre, gyorsan, olcsón...

Írtam is, filmeztem is, vágtam is. Jó, hogy végre már sikerült befejezeni, mert borzalmasan sok munkát és energiát tettem bele a dologba. Bár nem tudom, hogy volt-e értelme.

Mindenesetre a vége főcím klip egész jó lett:

A teljes film megtekinthető 2022.02.28-ig a MU Színház online oldalán. Jegyek itt: https://online-mu.jegy.hu/event/mu-terminal-rejto-jeno-a-14-karatos-auto/fc61aeb3-a98a-4850-9e60-0befd2e20349

Egyél rendesen!

Egy tök másfajta könyv

cover_3_0_ibooks.jpg

Egyél rendesen!

 

Egy tök másfajta könyv

 

Mindig is küzdöttem a testsúlyommal, így amikor épp nem éreztem magamban a történetírót, nekiálltam ennek az  egészen más jellegű projektnek.

Éveken keresztül kutattam a helyes testsúlykontroll témáját, mígnem a tapasztalataimból írtam egy amolyan "fogyókúrás könyvet", ami amúgy nem is lett szar, sőt, állítólag sokaknak segített abban, hogy összekapják magukat, méghozzá viszonylag értelmesen.

Ráadásul ez az első olyan könyvem, amely nem jelent meg nyomtatásban, csak mint letölthető e-könyv.

AppleBooks: https://books.apple.com/hu/book/egy%C3%A9l-rendesen/id1349248775 

GoogleBooks: https://play.google.com/store/books/details/P_Szab%C3%B3_Istv%C3%A1n_Egy%C3%A9l_rendesen?id=UMBNDwAAQBAJ

Angol nyelven az Amazon Kindle oldalán: https://www.amazon.com/dp/B086S81C25/ref=sr_1_1?dchild=1&keywords=istvan+p+szabo&qid=1586156903&s=digital-text&sr=1-1

 

Tűzvonalban

Amikor csapatban írtunk

tuzvonalban.png

Tűzvonalban

 

Amikor csapatban írtunk

 

Volt ez a sorozat a tévében, a Tűzvonalban. Esküszöm, hogy szerettem, így kifejezetten örültem neki, amikor bekerültem a forgatókönyvírói csapatba, bár ez már a sorozat végén történt.

2007-től, 2010-ig futott a cucc, de én csak 2009-ben csatlakoztam, és csak a 3. évad hat epizódjához lett végül közöm.

Mindegy. A lényeg, hogy jó volt...

Halálkeringő

Életem legfontosabb filmje, amit képtelen vagyok megnézni

hk_plakat_kata_kicsi.JPGhk_plakat_andras_kicsi.JPG

Halálkeringő

 

Életem legfontosabb filmje, amit képtelen vagyok megnézni

 

Csak a szokásos sztori: Megint úgy volt szerencsém, hogy valójában nem volt. Egészen máshogy indult a dolog. Egy tök más filmet kezdtünk el megcsinálni, aztán jött a 2008-as válság és keresztbeverte minden tervünket.

A Kovácsék az utolsó utáni pillanatban szóltak, hogy a lényegében már gyártás alatt álló film mégsem lesz, viszont lehet helyette egy olcsóbb, egyszerűbb. Kérdezték, hogy van-e valamilyen más forgatókönyvem, én meg mondtam, hogy mindig van. (És tényleg.)

Ez lett a Halálkeringő.

Elolvasták és tetszett nekik. Eleve a Kernre írtam az egészet, így ő is szerette, hát megcsináltuk.

Életem legnagyobb és legfontosabb bukása lett, ami totál kettétört mindenhogy.

Már a tesztvetítésen láttam, hogy valami nem frankó, hogy nem olyan, amilyenre gondoltam. Utána a vacsorán kérdezte is az Ági, hogy mi bajom van, hogy nem tetszik a film, de mit mondhattam volna?

Pont olyan érzés volt bennem, mint amikor megláttam az első regényem borítóját. Ki kellett volna ugranom a bőrömből örömömben, ehelyett rázott a hideg, és mintha körbevett volna valami tompa köd.

Akkoriban néhányszor még végignéztem a filmet, és kerestem benne a jót, de később feladtam.  Azóta is eszembe jut néhányszor. Olyankor elindítom és reménykedem benne, hogy más lesz, de néhány perc után kikapcsolom. Megőrjít a "tempója".

Talán egyszer újracsinálom, vagy leforgatom, vagy színpadra teszem én, ahogy én gondolom, de ami biztos, hogy másnak ezt a könyvet többé nem adom oda.

 A teljes film ingyen nézhető az alábbi linkeken:

INDAFILM: https://film.indavideo.hu/video/f_halalkeringo

VIDEA: https://videa.hu/videok/film-animacio/halalkeringo-magyar-thriller-RMjzD7hSQP5Zd2mt

 

U.i.: A filmkritikákról csak úgy általában annyit, hogy a film egy brazil oldalon elképesztően jó kritikákat kapott. Dícsérték a zseniális történetvezetést, a karaktereket, a dialógokat, de mint később kiderült, leginkább azért tették mindezt, mert a nevem alapján azt hitték, hogy a "másik" Szabó István vagyok. Természetesen amint kiderült számukra, hogy nem, azonnal törölték az eredeti kritikát és írtak helyette egy másikat, melyben kifejtették, hogy mennyire szar a történetvezetés, milyen üresek a karakterek, és hogy mennyire lapos minden dialóg...

Arcok a sötétből

Az a bizonyos második regény

arcok_bori_to.JPG

Arcok a sötétből

Az a bizonyos második regény

 

Az Arcok a sötétből rögtön azután íródott, hogy az Újra meg újra elkészült, mert elméletileg szerződést kötöttünk a kiadóval arra, hogy minden évben leadok egy regényt. Persze lófasz se lett az egészből, hiszen a kiadó néhány hónap múlva meg is szűnt, így a szerződésemmel pont kitörölhettem a valagam.

7 évet kellett várnom, mire találkoztam valakivel, aki annyira szerette a könyvet, hogy hajlandó volt pénzt is áldozni a kiadásra.

Ez a könyv már jobb lett, mint az első, de még mindig nem az igazi.

Nagy tervem, hogy mai fejjel újraírom mindkettőt...

Mi bajom van?

rome.jpeg

 

Mi bajom van?

 

Semmi mást nem szerettem volna az utóbbi időszakban, mint megpróbálni újra ráhangolódni az írásra, az íráson keresztüli gondolkodásra, és talán ismét alkotni valami fikciósat, filmet, színdarabot, vagy regényt.

Hiányzik az alkotás, az élet, egy kivetített belső világon keresztüli megélése, feldolgozása. Az elemző és terápiás megemésztése mindannak, ami körülöttem történik.

Hiányzik a megvilágosodás, a flow katarzisa, a lent és fent, a folyamat dilemmái, a végtermék kétségei, az hogy sohasem elég jó, hogy sosincs kész, mégis mindig jobb, és készebb, mint az előző.

Valamikor régen még lelkem minden képzelt atomjával abba az irányba száguldottam, hogy az írás lesz az alapbeállítás, hogy abban teljesedem majd ki, valósulok meg, valahogy mégsem lett az, és valahogy mégis.

Aztán jött 2015, majd 2020, a migráció, Trump, a covid, Biden, Szájer, a cancel culture, a blm, az lmbtq, meg az “Az oltatlanok veszélyeztetik mások életét is, ezért…”, és megint elment a kedvem az egésztől, és sajnos nem csak ezen új jelenségek lohasztották le a motivációmat, hanem leginkább annak döbbent felismerése, hogyan reflektálnak a mikrokozmoszom halmazában elhelyezkedő emberek a saját szintjükön ezekre a dolgokra.

Olyan emberek akiket valaha nagyra tartottam, tiszteltem, és/vagy teljes szívemből szerettem.

Eddig számomra elképzelhetetlen mértékben csalódtam, sőt kiábrándultam sok ismerősömből, barátomból, néhol családtagjaimból, és úgy általában az emberiségből is.

A gond csak az, hogy ezzel egyetemben elveszítettem azon közönségemet is, akiknek valaha a művészetemet szántam, akiknek alkotni, adni terveztem.

Márpedig közönség nélkül nem sok értelme ennek az egésznek.

(Már ezt a posztot is tulajdonképpen csak magamnak írom, hiszen a legtöbbjüket, akiknek szólna, rég kiradíroztam az életemből.)

Az emberek, sőt a barátok elvesztésének legfájdalmasabb része az a felismerés, hogy az elvesztésük valójában cseppet sem fájdalmas, hiszen a magamban hozzájuk rendelt értékek, megnyilvánulásaik láttán, lenullázódtak bennem.

A semmi pedig nem tud fájni.

Olyan érzés ez, mint amikor a buliban egyedül te vagy józan, és még csak szánalomra sem méltó, amit látsz, ha körülnézel.

A semmi üres, és bár ha úgy akarom, az üresség lehet rossz, ha őszintén felteszem magamnak a kérdést, hogy "vajon úgy akarom-e", meglepetésemre azt a választ kapom, hogy...

...nem.

Szóval, ha az érdekel, hogy mostanában mégis mi a fasz bajom van?

Nos...

...semmi.

süti beállítások módosítása