Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István


Andi kész van

2018. május 12. - P. Szabó István

Nem tudom, hogy a világon hányan mondhatják el magukról, hogy "kész vannak", hogy közel-, vagy teljesen megvan mindenük, amire vágytak, hogy elégedettek az életükkel, hogy azt csinálják, amit szeretnek csinálni, szóval, hogy minden klappol, minden a helyén van, mert én például ahogy ma ültem és…

Tovább

Az edző, aki mindig késik

Világ életemben tisztelettudóan pontos ember voltam, és mint ilyen, mindig is mélyen sértett a késés. A késés azt üzeni, hogy le vagy szarva, hogy nem érdekelsz, hogy nem vagy fontos, hogy az én időm, az én életem sokkal de sokkal fontosabb, mint a tiéd. A késés egy nyílt állásfoglalás, egy tiszta,…

Tovább

Modern World Slavery

Kemény hetem volt... Péntek este 6-kor indult a cucc az "A"-helyen, ahol pultozom. 60+ asztal, vagy 500 vendéggel, ami azt jelenti, hogy konkrétan indulástól a hajnal 1-órási megállásig sprintelek, mint egy állat. Ilyenkor alig tudok hazatámolyogni utána, olyan fáradt vagyok. Mire megeszem a…

Tovább

Ez a nap is eljött...

Keresek. Folyamatosan - és talán egyre kétségbeesettebben - keresek. Kontinensek, országok, munkák, munkahelyek, mindent megpróbálok, hogy valahogyan kitöltsem az űrt, amit alkotói sikertelenségem és magából az alkotásból való kiábrándulásom hagyott az életemben. Hiszem, hogy valamikor a…

Tovább

Szürreál Vol. Max.

Rájöttem, hogy a munkahelykeresés tulajdonképpen ugyanúgy zajlik - vagy kellene, hogy zajoljon - mint a csajozás. Van, aki nagy nehezen beszerzi a legelsőt, és vele marad élete végéig - ami vagy a kapható legnagyobb csodája a világnak, vagy a legnagyobb faszság, amit gyáva ember, csak elkövethet -…

Tovább

A munka nemesít... vagy nem

  Az utóbbi hetekben 10 órákat dolgozom, ami valójában 12, hiszen amikor felébredek, már azért teszem, mert mennem kell dolgozni, majd kb. 40 percet gyalogolok, hogy odaérjek, és persze hazafelé sem lesz hirtelen rövidebb az utam. Ez naponta 12 óra az életemből, ami túl sok, mert jelen esetben ugye…

Tovább

Hajón akarok dolgozni!

Tegnap éppen nagy munkanapom közepette sétáltam hátul a konyhák felé valamiért - biztosan valamiért, mert a semmiért csak úgy nem sétálok - és akkor látom Kedvenc Főnökömet, nagy dilemmában meg gondban, hogy most akkor mi lesz, mert délután 3-kor bejött egy rendelés egy 50 fős rendezvényre, ami…

Tovább

Második hónapja Máltán

Avagy minden munkahelyen van egy faszkalap, aki...

Na, hát akkor ugye az van, hogy május 17-én érkeztünk Máltára a semmiből, szinte semmivel, ami azt jelenti, hogy konkrétan tényleg szinte semmivel, azaz, na jó, annyink volt, hogy kibéreljünk egy új albérletet, meg hogy kihúzzunk valahogy kb. két hetet, de annyink már nem, hogy a következő bérleti…

Tovább

Rocky szerint sem gáz

Avagy utálom amikor egy író, egy íróról ír...

Utálom azokat a sztorikat, amikor egy író, egy íróról ír, mert rögtön tudom, hogy szerencsétlen pöcs -és ezt most saját tapasztalatból mondom - soha a fonnyadt életében nem csinált mást, mint azon elmélkedett, hogy milyen borzasztóan mély és nehéz is írónak lenni. És továbbá ezekkel a sztorikkal az…

Tovább

Soha életemben...

...nem voltam még ennyire fáradt. Soha életemben nem fájt még ennyire a nyakam, a hátam, a csípőm, a térdem, és a bokám. Soha életemben nem fordult még elő velem, hogy a hazafelé úton kétszer is le kell ülnöm, mert úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Soha életemben nem kaptam még két egymást követő…

Tovább

Hajnalban még a Nap is más...

Andi nagyon keményen korán ment ma a dolgozóba, de annyira keményen korán, hogy ő ébresztette a Napot, aki egymás után kétszer kért még 5 perc szundit, de Andi lerántotta róla a takarót, rátépőzárazta a bokasúlyokat a lábára, és úgy ahogy volt boxerben, alvós pólóban, meg flipflop papucsban,…

Tovább