Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István


Kör 2.

2017. január 17. - P. Szabó István

...na jó, felébredtem! Az előbb pont egy olyan találkozás történt, amitől az ember biztosan megtudja, hogy az élet tényleg egy csoda, de annyira hosszú és bonyolult lenne elmagyarázni, és úgysem értené nagyon más, csak "mi", ráadásul már az első rendes hosszú mondatot sem sikerül…

Tovább

A nagy vendéglátós kaland

Május végén érkeztünk Máltára, június elején beköltöztünk a lakásunkba, és kábé már június közepén tudtam, hogy Máltán nem fogok fotózni, mert itt mindenki annyira foghozverős spúrpöcs, hogy nem fognak rendesen megfizetni, szóval kénytelen voltam kitalálni valami mást. Gondoltam, ha már Miamiban is…

Tovább

Már megint A Szorcsik meg a MASCA:)

Attól még, hogy a Donald Trump lett az elnök az USA-ban, meg hogy miközben nagy nemzeti pulykazabáló hálaadás van, éppen pont indiánokat vernek egy olajvezeték vagy mi miatt, még nem állt meg az élet. Mi akkor is rendületlenül fotózunk Máltán, mert ugye a titok az, hogy mi az Andival nem azért…

Tovább

Itthon Otthon Itthon

Az egyik pillanatban még dolgoztam a bárban a Manoel Island-en, a másikban meg már ölelgettük a tacskónkat Miskolcon, szüreteltük a kislugast, pálinkát ittunk, meg anyáink főztjét ettük, meg álltunk a dugóban a Hungárián, moziztunk a Sugárban, sétáltunk a Fürediben, meg aludtunk a régi hálónkban,…

Tovább

Modern World Slavery

Kemény hetem volt... Péntek este 6-kor indult a cucc az "A"-helyen, ahol pultozom. 60+ asztal, vagy 500 vendéggel, ami azt jelenti, hogy konkrétan indulástól a hajnal 1-órási megállásig sprintelek, mint egy állat. Ilyenkor alig tudok hazatámolyogni utána, olyan fáradt vagyok. Mire megeszem a…

Tovább

Ez a nap is eljött...

Keresek. Folyamatosan - és talán egyre kétségbeesettebben - keresek. Kontinensek, országok, munkák, munkahelyek, mindent megpróbálok, hogy valahogyan kitöltsem az űrt, amit alkotói sikertelenségem és magából az alkotásból való kiábrándulásom hagyott az életemben. Hiszem, hogy valamikor a…

Tovább

Kettő

2014. augusztus 31-én délután bezártuk magunk mögött minden idők legjobb albérletének ajtaját Dunakeszin, majd a kulcsainkat visszadobtuk a postaládába... Eddigre gyakorlatilag majdnem minden kézzel fogható tárgyi értékemet vagy eladtam vagy elajándékoztam, leredukálva személyi materiálomat…

Tovább

Az első fotóm Máltán, ami nem Andi, vagy egy kutya, vagy egy galamb...stb.

Szóval azért bár a dolgok elején még azt láttam, hogy nem igazán fogok itt Máltán fotózgatni, most így a dolgok közben meg már azt látom, hogy talán azért "fotózgatni" fogok. Mármint, ha azt vesszük, már az is komoly figyelmeztetés, hogy több, mint három hónapot kellett várnom az első megvalósult…

Tovább

Az ember, aki túl sokat tudott

Szerencsére hirtelen lett két szabadnapom, úgyhogy megírtam egy script doctor cuccost, mert kérték nekem a nagy szakmai véleményemet egy színdarabhoz, ami persze még titok. Közben retusáltam is pár képet, ha már végre megvolt az első fotózásom itt Máltán, és viszont éppen készítem elő a következőt,…

Tovább

Szombat Esti Láz

Akivel már előfodult az - a szinte mindennapi esemény - hogy lesprintelt egy marathont, de kicsivel a cél előtt ráébredt, hogy a rajtszámát a rajtnál felejtette, és ugye anélkül nem futhat be, úgyhogy visszarohant érte, majd újra lesprintelte a távot, de így az egész már olyan sokáig tartott, hogy…

Tovább

Szürreál Vol. Max.

Rájöttem, hogy a munkahelykeresés tulajdonképpen ugyanúgy zajlik - vagy kellene, hogy zajoljon - mint a csajozás. Van, aki nagy nehezen beszerzi a legelsőt, és vele marad élete végéig - ami vagy a kapható legnagyobb csodája a világnak, vagy a legnagyobb faszság, amit gyáva ember, csak elkövethet -…

Tovább

Mozizási

Andival két éve nem voltunk moziban, és ma kitalálta, hogy menjünk, mert már megtehetjük. Mondtam, király! És ugye az van, hogy legutóbb amikor moziba mentünk, akkor vagy elsétáltunk az Örsre, vagy metró, vagy Kesziről M3 bevezető, Hungária, vagy Váci és Sugár, Arena vagy Westend. Erre ma meg az…

Tovább

Andi menni verseny végre

Avagy a "Rút Kiskacsa" igaz története...

A minap meglepetés besétáltam az Andi munkahelyére - ami egy menő máltai hotel edzőterme - és akkor Ő ott éppen nagyon számolta a napi bevételt meg minden ilyesmit számológéppel, mint a felnőttek, mert éppen Ő zárt aznap, mellette pedig egy új takarító néni takarított éppen, akit az Andi még nem is…

Tovább

Hajón akarok dolgozni!

Tegnap éppen nagy munkanapom közepette sétáltam hátul a konyhák felé valamiért - biztosan valamiért, mert a semmiért csak úgy nem sétálok - és akkor látom Kedvenc Főnökömet, nagy dilemmában meg gondban, hogy most akkor mi lesz, mert délután 3-kor bejött egy rendelés egy 50 fős rendezvényre, ami…

Tovább

Második hónapja Máltán

Avagy minden munkahelyen van egy faszkalap, aki...

Na, hát akkor ugye az van, hogy május 17-én érkeztünk Máltára a semmiből, szinte semmivel, ami azt jelenti, hogy konkrétan tényleg szinte semmivel, azaz, na jó, annyink volt, hogy kibéreljünk egy új albérletet, meg hogy kihúzzunk valahogy kb. két hetet, de annyink már nem, hogy a következő bérleti…

Tovább

Soha életemben...

...nem voltam még ennyire fáradt. Soha életemben nem fájt még ennyire a nyakam, a hátam, a csípőm, a térdem, és a bokám. Soha életemben nem fordult még elő velem, hogy a hazafelé úton kétszer is le kell ülnöm, mert úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Soha életemben nem kaptam még két egymást követő…

Tovább

Azok a csodálatos állatok!

Történt ma délelőtt, hogy sétáltam hazafelé a nagy tax-number intézésből Florianaból, és már éppen az Msida Yacht Marina-nál jártam mélyen elmélkedve az élet szépségein, meg azon, hogy mennyire kibebaszott meleg van, amikor ijedt csapkodásra lettem figyelmes. Néztem a víz felé, és megláttam valamit…

Tovább

Social Security Number

Avagy, a Sátán megszelídítése

Social Security Number - Ez a szó egyenértékű volt magával a Sátánnal az utóbbi két évünkben, mert ugye emiatt, vagyis pontosabban ennek hiányában nem tehettünk meg egy csomó dolgot, nem engedtek meg egy csomó dolgot, nem jutottunk egy csomó dolog közelébe, és buktunk el egy csomó lehetőséget...stb.…

Tovább

Internet

Ülök a gép előtt és azon az emailen gondolkodom, amit egy barátnőm írt Cannes-ból. Van egy közös témánk, ami engem rettenet mozgat most, ő pedig olyan okosakat "mond" hozzá, olyan jók a meglátásai, és olyan pontosan fogalmaz, hogy ha csak fele annyira lennék "értelmes", mint ő, talán már lehetnék…

Tovább

Mondta a Zoli...

Mondta a Zoli, hogy Máltán is az van, mint a világban mindenhol, hogy itt is valami 5-6 családé lényegében minden. És mivel a hely tökre kicsi, ezért például nem nagyon erőltetik a mindenféle ellenőrzéseket, mint mondjuk az adóellenőrzést, mert tudják, hogy szinte bármit is ellenőriznének, az…

Tovább

Tánc az erkélyen...

Javíthatatlan romantikus vagyok. Mondhat bárki, bármit, meg hogy az hogy lehet, hogy akkor meg még miért nem házasodtam, és miért nincsenek gyerekeim, meg a posztjaimban miért van annyi trágárság, meg ilyesmik, de én akkor is az vagyok, és kész. Maga vagyok a gyertyafény, a telihold, meg a halk…

Tovább

Levelek Irakból / 1.

Kedves Anya és Apa! Ma kifejezetten szerencsés napom van, mert a bombariadó vége, és a kijárási tilalom kezdete között, maradt egy bő órácskám némi testmozgásra, ami meg már ugye a megváltozott élethelyzetünk miatt rettenetesen hiányzott. Ezt a gyönyörűszép sportpályát találtam itt a képen…

Tovább

Igazi, mint az Andi húslevese

Az Andinak mindig elmondja az Anyukája, hogy a húslevest elképzelhetetlenül lassan kell főzni, hogy szinte csak alig pötyögjön, máskülönben zavaros lesz, ám az Andi ezt a részt általában..., pontosabban mindig skippeli. Ő nem olyan türelmes, mint én, vagyis ha kajáról van szó, én sem igazán vagyok…

Tovább

Beköltöztünk Veronikával

Sokat költözöm. Na jó, nem annyit, mint a Balu, de sokat. Vagyis igazából nem tudom, hogy másnak mennyi a sok, de nekem az, amennyit költözöm, na de mindegy is mert szóval ilyenkor, amikor megint új a lakás - meg a város - akkor gondolatban végigfutom a mindenféle régi helyeimet. Szolnoki vagyok, de…

Tovább

Málta

És íme az első kézenfogva, fényképezőgéppel túristáskodós, néha fotózni megállós, fagyi nyalós, pláza találós, kicsit kiszáradós, csípőprotézis tönkretevős, láb lerohasztós (qrva)nagy sétánk eredménye Máltán. Avagy ahogyan a tesóm még tornatanárnő korában utasította volt a lurkókat viccesen: "Futás…

Tovább