#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Szakadt farmer és palackos csapvíz...

Avagy, divat-táplálkozás bármi áron

2018. október 17. - P. Szabó István

carmar.jpg

Fotó forrás.

Ugye most van az a rész az életemben, amikor egy darab hivatalos papírral a zsebemben, már simán mondhatom magamról, hogy szakács (is) vagyok, de ha rákérdeznek, hogy tényleg tudok-e főzni, akkor meg arra már nem válaszolhatom olyan simán, hogy "Igen.", szóval a mindenféle saját lehetőségeimen belül szorgalmasan gyakorolnom kell, hogy legalább valamit végre tudjak is tényleg.

Az utóbbi hónapokban - különféle okokból - leginkább a süteményekkel foglalkoztam, azokon belül meg aztán viszont tényleg próbálkoztam klasszik, illetve egészségesebbnek nevezett verziókat elkészíteni, amikhez meg ugyebár használnom kellett szintén egészségesebbnek mondott alapanyagokat is, úgy mint például: mandulaliszt.

Történt egy napon, hogy mivel a kamrában éppen nem volt, mentem is a boltba szépen ügyesen, hogy vegyek, és találtam is, és kértem is egy amolyan bio-helyen, ahol mondták, hogy "Most éppen van 500 g-os kiszerelés, mindössze 3.600.- Forintért", én meg erre mondtam, hogy "Meg a lónak a kis faszát, azt..."

Van a világban ez az általános túlárazásos-lehúzásos idiotizmus a sok olyan baromságokkal, amit valakik kitalálnak és mondják, hogy az menő, a többi emberek, meg pörgetik le-föl az Instát, és látják, hogy mások is mondják, hogy az menő, és mivel ők is menők szeretnének lenni, ezért rohannak, és megveszik, méghozzá lényegében bármi áron. Ezért van például, hogy egész embertömegek járnak, méregdrágán vásárolt lyukas nadrágokban, meg ezért cipelnek haza csomóan a boltokból palackozott csapvizet. Ezért vesznek duplaannyiért "bio" matricával ellátott, kurvára nem bio zöldségeket, ezért lesznek például laktózérzékenyek inkább - bármit is jelentsen az -, sőt vegánok, még akkor is, ha amúgy a mami rántotthúsán meg pörköltjén nőttek fel, és titokban imádják, és álmodnak is róla, meg kívánják is, de nem lehet, mert akkor oda a menőkhöz tartozás biztonságos csodája, ma már ugyanis tulajdonképpen nincs más életcélja a világ fiataljainak, csakis a menőség állapotának elérése.

A piac az meg ugye olyan, hogy figyeli a hülyeséget nagyon, és amint talál valami új őrületet, azonnal túl is árazza, és rommá keresi magát rajta. 30 évnyi túlárazott, és totálisan kontraproduktív "low fat" termék-dömping után végre jöhetnek a túlárazott "bio", a "paleo", a "gluten free" meg a satöbbi matricás cuccok, és a hülyeségnek nincsen ám határa igazán sehol, gondolok itt a "vegan" tusfürdőkre például, amitől agyfaszt kapok konkrétan, meg az egyik kisbarátom mesélte amúgy, hogy a fia egy ideje már nem hajlandó beülni az autójába, mert az bőrüléses... egy másik barátnőm meg azt meséli, hogy a nagymamája befoltozta a farmerján a drágán vett lyukat, miközben ő aludt, mert a nagyi olyan öreg már, hogy nem a menőt látta a dologban, hanem a cikit, meg mert a nagyi nincs Instán, így ő valahogy még képes tisztán látni, de nem csak a lyukat, hanem azt is, hogy mit tegyen az asztalra.

Igazából persze az is ciki, amit a nagyi az asztalra tesz, mert az régi, meg öreg, meg büdös, meg kurvára nem menő, bár ha ugyanarra a cuccra, amit a nagyi vagy száz éve csinál, menő környezetben, erdőt ugyan még sosem látott, mégis favágójelmezbe bújt, kockásinges, szépszakállú hülyegyerekek ráteszik a "kézműves" matricát, akkor az megint eladható lesz hirtelen, meg menő, úgyhogy lehet is túlárazni a parasztnak, hagy érezze a törődést...

De még mielőtt jobban felbasznám magam, inkább jöjjön az, hogy miért is írom én ezt az egészet:

Csomóan nem értik, hogy táplálkozási tanácsadóként, meg edzőként miért csinálom úgy a dolgaimat, ahogyan csinálom. Hogy miért posztolok süteményekről, meg kenyerekről, meg mindenféle nem egészségesnek mondott dolgokról, miközben meg divat-vegánnak kéne lennem, meg divat-laktózmentes mandulaliszttel kéne sütnöm csak és kizárólag, és arról beszélni folyton, hogy hogyan koplaltasd magad mindenféle divatos ám leginkább idegenül örömtelen ételekkel kockáshasúra, mert az Insta szerint ma az egészséges egyenlő a kockás hassal meg segg-implantátummal. Nem értik, hogy miért tartom a testi-lelki harmóniát fontosabbnak a külsőnél, meg miért hangoztatom, hogy szeretned kell, amit eszel, hogy annak tényleg finomnak is kell lennie, hogy a lelked is eszik veled, nem csak a tested, és hogy miért próbálom mindenkivel megszerettetni magát a sütés-főzést mint mindennapi tevékenységet is.

Nos a helyzet az, hogy nem teszek mást, mint megpróbálom eloszlatni azt a borzasztó ködöt, ami körüllengi a tekinteteket ma - kivéve a nagyit, aki ugye nincs fent Instán - és rávilágítani valójában egészen nyilvánvaló tényekre. Úgy, mint például arra, hogy a hirtelen kezdett, drasztikus étrendváltásokkal járó diéták kudarca hosszútávon kb. 95%-os, amivel véleményem szerint szinte mindenki tisztában van, mégis ugyanolyan lendülettel kezdenek el a népek márciusban hirtelen bikini body őrültekké válni, és nem enni semmit, vagy mindenféle olyasmi szarokat, amiket egyáltalán nem szeretnek, sőt sokszor kifejezetten gyűlölnek, és kérnek csirke-rizs-brokkoli típusú étrendeket az edzőjüktől, abban a reményben, hogy idén majd sikerülni fog, és hogy ezalkalommal majd minden máshogy lesz, és nyilván ez az egyik út, amit nekem, ha szeretnék divatos táplálkozási tanácsadó lenni, alá kéne támasztanom a viselkedésemmel, meg az ajánlásaimmal, ám én csalódást okozva mégsem ezt teszem, hanem inkább megpróbálom rávenni a klienseimet arra, hogy ismerjék meg magukat, tudják meg, hogy milyen ételeket szeretnek, hogy függetlenül a divatos-, vagy általánosító táplálkozási koncepcióktól, milyen tápanyagokat tolerál az ő szervezetük, és milyeneket nem, és kegyetlen megszorítások nélkül kisakkozni velük egy olyan örökkön tartható életmódot, amelybe belefér minden földi jó, mégis sikeres, és amely messzire kerüli a szenvedést, meg a gyilkos lelkiismeretfurdalást, és tulajdonképpen nem más, mint a "rendesen evés".

El kell fogadnunk, hogy az ember orális lény, a táplálkozás lélektana pedig egy rendkívül összetett valami, amit egyetlen táplálkozással komolyan foglalkozó szakember sem hagyhat figyelmen kívül.

Én azt vallom, hogy ha valamin leginkább változtatnunk kell, az konkrétan a gondolkodás visszahozása a mindennapjainkba, mert az, aki nem hisz el azonnal és feltétlenül mindent, amit mondanak neki a tévében, vagy olvas a neten, hanem el is gondolkodik rajta, legtöbbször végül rájön, hogy sok esetben mekkora baromság is az, amit megpróbálnak eladni neki. A tapasztalat az, hogy kábé minden olyan élelmiszer, ami ma új és divatos, holnap majd mérgező és kerülendő lesz, a trendek pedig valahogy mindig visszakanyarodnak azokhoz a receptekhez, meg élelmiszerekhez, amelyek már évezredek óta bizonyítottak, és én a magam részéről inkább hiszek azoknak, mint az újszülött divatliszteknek, még ha pillanatnyilag éppen az utóbbiak is a menők.

Olyan, saját magunk által összepakolt ételekből, amelyeket valódi összetevőkből készítettünk, nem gondolom, hogy nagy baj lehet, hiszen csináljuk már ezt vagy csillió éve, meg talán az sem baj, ha megismerjük magunkat, miközben arra törekszünk, hogy mind a lelkünk, mind pedig a testünk szeresse, amit tőlünk kap. Azon túl pedig már csak két dolgunk van: 1. Figyelni a mennyiségre. 2. Figyelni arra, hogy mennyi időt hagyunk az "emésztésre" az étkezések közt.

Számomra kevés szomorúbb látvány van, mint a napi öt-hat műanyagdobozba porciózott csirke-rizs-brokkoli látványa, mert szeretettelen üresség van mögötte, meg szinte garantált hosszú távú kudarc, hacsak nem köztük nőtt fel a delikvens, és hacsak nem önti el melegséggel a lelkét a vaníliás fehérjepor műanyagíze.

Na de nem akarnám már ezt ennyire hosszúra nyújtani, szóval így a végére, kérlek, engedj meg még egy rövidet:

A múltkor bevittem edzés utánra egy egészséges süteményt az egyik csoportomnak. Kínálgattam szorgalmasan, mire egyikük azzal utasított vissza, hogy nem kér belőle, mert ő most fogyókúrázik, mire mondtam neki, hogy ez olyan cucc, ami egészséges, mire felcsillant a szeme, de annyira, hogy rögtön be is falt  a sütiből vagy tízet. Na ezen azért még érdemes elgondolkodni...

 

OLVASS TOVÁBB: HÍZNI FOGSZ...

blog_alja_1.jpg

Hízni fogsz...

gobbi-0393.jpg

/ Fotó: Én, "Modell": Patkó Villa - Dunabogdány - 2013. /

Az elkövetkező időszakban valószínűleg(!) hízni fogsz, de nem kell beszarni! Ez így van rendjén. Nálunk ugyebár évszakok vannak, a zsigereidben pedig már nyilván érzed is, hogy jön a tél, meg a hideg. És hiába van odakint éppen 25 fok még mindig így október közepén, a szervezet az nem hülye, az tudja, hogy mi következik, és mivel minden rossz elképzelésed ellenére a szervezeted azért csinál mindent, amit csinál, mert szeret téged, és meg akar óvni a sok rossztól, így most azt csinálja - vagy azt fogja csinálni -, hogy nem érdekli, hogy te semmit sem változtatsz sem az étrendeden, vagy a mennyiségeken, vagy ugyanannyit is mozogsz, mint eddig, ő mindenképpen raktározni fog neked némi zsírt, méghozzá azon egyszerű okból, hogy a hidegben ne fázz annyira. (Ennyit az energiaegyensúlyról... megint.)

Vagyis igen, ránk is feljön a téli bunda.

A fázás amúgy energiaigényes dolog. A test folyamatosan a normál - kb. 36 fok körüli - hőmérsékleten próbálja tartani magát, akkor is, ha odakint plusz 40 fok van, meg akkor is, ha ugyanennyi csak mínuszban. Az egyiknél izzad, mint az állat, és jelzéseket küld az agyadnak, hogy igyál több folyadékot, meg hogy vegyél vissza a mozgásból, a másiknál pedig ha például nem mozogsz éppen, még az akaratodon kívül is mozgásra késztet, azért hogy "felmelegítsen"... ez ugyebár a mindenki által jól ismert "reszketés", vagy "hidegrázás", amihez meg ugye kell a kraft.

A bioritmus az meg már csak ilyen:

Június, július, augusztus = Nem vagy annyira éhes, simán elvagy salátákon, viszont citromos sörözöl meg rozé-fröccsözöl mint a gödény, és semmi kedved edzeni.

Szeptember, október, november = Minden király, csak tök ok nélkül, és tök váratlanul feljön rád némi zsír. Ja, és már nem vizezed a borodat.

December, január, február = Zabálsz, mint az állat, persze leginkább zsíros cuccokat, töményezel, meg testes vöröseket tologatsz - mármint én itt természetesen a borra gondoltam, de persze embere válogatja - és inkább választod az otthon, takaró alatt sorozat-nézést, mint az edzőtermet, főleg, hogy egyrészt mindenedet centivastagon lepi be a szőr, és fasznak sincs kedve a hideg fürdőszobában epillálni, másrészt pedig már délután négykor sötét van odakünn, sötétben meg inkább már amúgy sem megyünk sehová. (Ebből mondjuk kivétel a január első hete, amikor pár napig csordultig vannak az edzőtermek a sok újévi fogadalmassal, akiknek amúgy a 95%-a azon lendülettel fel is adja a bohóckodást két-három alkalom után, és inkább rámennek még a karácsonyi maradékokra, meg újranézik a sorozatokat az első évadtól, hogy gond nélkül ráúszhassanak a folytatásokra később...)

Március, április, május = Top-ok, kisszoknyák, epillált lábak meg lakkozott lábkörmök, magassarkú... avagy, "Reptében még a legyet is..."

Szóval most az jön, hogy hízunk majd kicsit együtt közösen. A citromos sört meg a rozé-fröccsöt lassan felváltja a forró csoki, a fahéjas-szegfűszeges forralt bor, meg a házipálesz, és majd nagyon örülünk egymásnak, és büszkék leszünk mindenkire, aki még ebben a zord hideg sötétben is képes eljutni a teremig, és nem lesz ezzel semmi baj, mert ez az élet rendje...

 

OLVASS TOVÁBB: ORTHOREXIA NERVOSA / AVAGY, A TÚLSÁGOSAN EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS...

blog_alja_1.jpg

Vissza a balettba

Ismeritek azt a híreset a Macskafogó című örökbecsű zsenializmusból, hogy "Mehetünk vissza a balettba ugrálni"? Na mert most az van pont. Éreztem én már, hogy ha lassan visszafogyok a versenysúly-közelimre, és szabadabban megy majd a mozgás megint, akkor igényem lesz a táncra, és hát úgy alakult, hogy az Inversedance Fodor Zolija meghívott edzéseket tartani a táncosainak, meg amúgy a mindenféle külsős érdeklődőknek is egyaránt, és szó-szót követett, és egyszercsak ott álltam a vadász jelmezében a Vuk-ból, és rámjött, és megbeszéltük az időpontokat, és jövő héten már próbálunk is. Csak azért gondoltam, hogy ilyen hamar szólok róla, mert az ő Vuk-juk egy nagyon jó gyerekelőadás és hát viszik a jegyeket, mint a cukrot, és ha valakinek szándékában áll alibiből elhozni a gyereket, hogy közben meg rajtam röhöghessen, akkor már most bele kell húznia ám rettenet!

Idén négy előadás lesz a MUPA-ban:

VUK - NOVEMBER 6. - 10.30

VUK - NOVEMBER 6. - 15.00

VUK - DECEMBER 6. - 10.30

VUK - DECEMBER 6. - 15.00

Tessék jönni kacagni meg szórakozni velem, rajtam:)

 

/ A Nemzeti Táncszínház szervezésében. /

Orthorexia nervosa

Avagy, a túlságosan egészséges táplálkozás...

emeka-0778_bw_edit_web.jpg

/ Fotó: Én, Modell: Emeka - Miami, 2015 /

Borzalmas egy ember vagyok. Én tényleg sose azt csinálom, amit várnak, vagy inkább elvárnak tőlem, hanem valahogy mindig pont az ellenkezőjét. De esküszöm, nem direkt, csak valahogy úgy követik egymást az események, és csak annyi, hogy a dolgokról van saját véleményem, ami meg azért van, mert hát én "sajnos" már nem hiszek el vakon mindent, amit mondanak, vagy mutatnak, hanem el is gondolkodom rajtuk.

Táplálkozás témakörében kezdődött azzal, hogy írtam egy olyan e-könyvet - EGYÉL RENDESEN! -, ami tulajdonképpen minden tekintetben ellene megy annak, amit éveken keresztül tanultam, vagy inkább tanítottak nekem. Hátat fordítottam az akademikus táplálkozástudománynak, többek közt tagadom az energiaegyensúly idióta matematikáját ugyanúgy, mint a napi öt-hatszori étkezés téves rutinjának értelmét, de ez még mindig nem elég, mert most egyre inkább afelé hajlok, hogy önálló gondolkodásra buzdítsak mindenkit, az úgynevezett egészséges élelmiszerek tekintetében is.

Tapasztalataim szerint arról, amiről ma azt állítják, hogy egészséges, holnap majd úgyis ki fog derülni, hogy káros, és fordítva, mert a világban ez a dolog egyszerűen így működik, és működni is fog egészen addig, amíg egy napon majd ki nem mondják, hogy minden, ami testsúly, tulajdonképpen lelki-, és genetikai eredetű, úgyhogy a táplálkozástudomány ismeretanyaga, megint mehet majd a kukába, mint ahogyan megy éppen ma is, a bukott zsírfóbia, meg a nagy koleszterintévedés ügyén.

Általában kimondom, hogy már réges régen csak és kizárólag az önmegfigyelésben és a naplózásban hiszek, és bár sosem félek paradigmát váltani, ha új igazságokra lelek, ez a kijelentésem pont hogy egyre erősebb gyökereket ereszt.

Nem vagyok orvos, nem is áll szándékomban gyógyítani, viszont szeretem ha a dolgok egyensúlyban állnak, ami leginkább abban mutatkozik meg, hogy ugyanúgy felhúzom a szemöldököm akkor, amikor valaki borzalmasan kövéret látok, és akkor is, ha valakin azt tapasztalom, hogy már mániákusan szerelmes a "kockás hasba". Miért? Mert mindkettő mögött valamiféle (testkép)zavar rejtőzik.

Igen, a "minden áron kockás has" mögött is, ugyanúgy, mint ahogyan a bulimia, vagy az anorexia is egy-egy jólismert betegség a testképzavar egyik partján, a másik parton ott a túlzott egészségesség betegsége is, az orthorexia nervosa, ami talán még nem annyira ismert, mint az előbbi kettő, de ha valaki rendszeresen görget Instán, és nem csak néz, hanem lát is, akkor szemébe tűnhet, hogy a világ már megint csúnyán túltolt valamit, aminek amúgy jónak kéne lenni.

Agyfaszt kapok a mindenmentestől, a vegántól, a mindenből liszt, vagy a mindenből tejtől, az úgynevezett superfood-októl, és főleg attól, amikor valaki már-már halálosan retteg bizonyos élelmiszercsoportoktól, és konkrétan azt gondolja, hogy ha valami "nemegészségeset" tol le a torkán, az olyan, mintha mérgezést kapna.

Nem, a kristálycukor, meg a fehérliszt sem méreg önmagában - legalábbis legtöbbünknek - egészen addig, amíg képesek vagyunk ésszerűen mértéket tartani. A mostanában nagyon divatos, és persze nyilván kurvadrága cukorhelyettesítőkről egyszer amúgy is ki fog majd derülni, hogy valójában rosszabbak még a cukornál is, csak máshogy, úgyhogy a magam részéről például boldog vagyok a mézzel, vagy egyszerűen csak sokkal-sokkal kevesebb cukorral, mint amennyit a receptek általában ajánlanak, és így aztán gond nélkül süthetek tulajdonképpen 4 hónapja minden földi jót, összezavarva vele hű követőimet, de azért meg is nyugtatva őket azzal, hogy nem minden ördögtől való, amire ma azt mondják, ugyanakkor nem biztos, hogy más szentnek mondott dolgok, meg tényleg azok is. - Gondoljunk csak a Katolikus Egyház több tízezreket érintő zaklatási botrányaira! Pedig a Katolikus Egyházról is azt mondták, hogy az szent, meg hogy Isten borjai, aztán azért anyukám is bevallotta egyszer titokban, hogy kiskorában nagyon nem szeretett a Mamáékkal vasárnaponként templomba járni, mert a Pap bácsi valahogy mindig úgy ügyeskedett, hogy megsimogathassa a lábacskáját. - Szóval van a párhuzamos-, meg a valóság. Az egyikben a papok szent emberek, a rendőrök becsületesek, a politikusok pedig minden erejükkel csakis a népért dolgoznak, a másikban viszont a papok valójában védtelen gyerekeket molesztálnak, a rendőrök ott csalnak, ahol csak tudnak, a politikusok, meg telibe leszarják, hogy mi a jó a népnek, addig amíg ők maguk a pénzüknél vannak, és meglátásom szerint pont így van ez a táplálkozással is.

A párhuzamos valóságban elhiszed, amit az élelmiszergyártók rányomtatnak a csomagolásra, meg persze azt is, hogy az úgy igaz, ahogy van, a valóságban meg aztán kiderül, hogy ha nekik az úgy éri meg, bármilyen vegyi hulladékot megetetnek veled, miközben simán belehazudják a képedbe, hogy az egészséges. Túlárazzák a BIO-t, pedig ugyanolyan génmódosított fos, mint a többi, csapvizet töltenek műanyagpalackokba, és eladják neked hegyi patakvíz-áron, és ugyanígy szívat az egészségügy meg a gyógyszeripar is, te meg csinálod vakon, amit mondanak, mert azt hiszed, hogy mást nem tehetsz, de pedig tehetsz, de persze nem sokat, de legalább nem vagy a dologgal egyedül.

Használhatod az agyad például, süthetsz vagy főzhetsz is akár, és közben megkérdezheted magadtól fejben, hogy vajon tényleg annyira fontos-e neked a bikiniforma, meg a kockás hasizom? Hogy vajon élvezed-e az edzéseidet, vagy csak csinálod? Hogy vajon tényleg ízlik-e a kókuszlisztes protein-brownie, vagy szívesebben ennéd inkább a nagyi linzerkarikáját, mert hidd el, egyikbe sem fogsz belehalni... legalábbis nem azonnal...

 

OLVASS TOVÁBB: HAT UTÁN MÁR NE EGYÉL!

blog_alja_1.jpg

Hat után már ne egyél!

Avagy, a legjobb tanács, amit akkoriban kaphattál?

nataliabody-3442-edit_web.jpg

/ Modell: Natália, Fotó: én - 2017, Budapest /

Pedig hányszor szidtam én is a dolgot, tudatában a nagy magabiztos táplálkozással meg fitnesszel kapcsolatos szent és sérthetetlen tanulmányaimnak, ahol vagy ezerszer elmondták, hogy folyton folyvást zabálni kell, három-négyóránként, ha éhes vagy, ha nem, ötször-hatszor-nyolcszor is akár, mert a vércukorszintet egyenesen kell tartani, különben éhenhalsz, és ez ki is tartott jó sokáig, mire rájöttem, hogy mennyi baromságot tanítottak nekem éveken keresztül.

Azóta nagyot fordult a világ amúgy is, de főleg bennem, mivel semmi sem működött, a testsúlyom csak nőtt, én pedig egyre éhesebb lettem.

Aztán először a ketogén étrend jött. Zsír, zsír hátán, minimális szénhidráttal - pedig amióta az eszemet tudom, azt tanítják, hogy a zsír rossz, meg a koleszterin is, és hogy a szénhidrát az élet motorja, és hogy abból meg sok kell - és hirtelen, végre valami elindult, én pedig egyetlen könnyed mozdulattal basztam ki a tankönyveimet a picsába, és fordítottam hátat az akademikus táplálkozástudomány úgynevezett "eredményeinek", meg amúgy az összes általánosítani, meg mindenkire ugyanazt ráhúzni akaró táplálkozási koncepciónak, és elkezdtem csak és kizárólag a befelé figyelés módszerével foglalkozni, és egyszerűen csak annyit, akkor, és azt enni, amire a szervezetem jól reagált, és viszont kihagyni mindent, amire meg nem.

A másik baromság - túl a sok többin - a "Reggelizz, mint egy király!" kötelező alaptétele volt, mert ugye olyan nincs, hogy az ember nem tol be egy rahedli zabot meg gyümölcsöt, vagy bármi gabonát a kávéja mellé ébredés után, mert tényleg ha nem így tesz, akkor majd el fog sorvadni mindene, és ájultan esik össze, amint kilép az ajtón, annyira nem lesz benne energia semmi, mert a szénhidrát az maga az élet, és ha nem vagy vele csordultig tele, akkor véged van, és már temetnek is...

Kábé egy éve találkoztam az időszakos böjtöléssel, amiről a hivatalos tanulmányaimból annyit tudtam, hogy ha nem zabálsz legalább 3 nagyot egy nap, meg két kicsit a nagyok közt, akkor a vércukrod lezuhan, a szervezeted sokkot kap, és azonnal raktározni kezd, és már hízol is, plusz megáll a szíved, összeesel, és meghalsz, miközben az izmaid elpárolognak pillanatok alatt, azóta meg valahogy kiderült, hogy a kalóriamegvonás annyiféle módon jó a szervezetnek, hogy azt már össze se lehet írni, és hogy az agy - amiről meg aztán tényleg elmondták mindenféle összes létező forúmokon, hogy csakis szénhidráttal hajlandó működni - semminek nem örül jobban, mint amikor végre böjtölhet egy kicsit ketonokon.

Summa-summarum, amikor régen valakitől megkérdezted, hogy mit csinálj, ha szeretnél lefogyni, akkor nem azzal tett neked a legjobbat, hogy megmondta, hogy mit egyél, vagy mit ne egyél, vagy hogy milyen éppen divatos diétát kövess, hanem azzal, ha azt tanácsolta, hogy hagyj relatíve sok időt a szervezetednek arra, hogy az étkezéseid közt "emésszen", márpedig a jó öreg "Hat után már ne egyél!" dolog, leegyszerűsítve lényegében az. Persze a mágikus 18.00 óra - ugyanúgy, mint a táplálkozásban tulajdonképpen minden - természetesen nem értelmezhető egyformán mindenkire. Csupán arról van szó, hogy egy olyan tökre átlagember, aki mondjuk reggel 6.00-7.00-kor kel, aztán 8.00-tól, 17.00-ig mondjuk dolgozik, jól teszi, ha 18.00 óra előtt megvacsorázik, és aztán már nem eszik semmit, mert így nyit a szervezetének éjszakára - a "zsírégetés" szempontjából a leghatékonyabb időszakban - egy olyan 12 órás "ablakot", mely idő alatt a szervezetnek lehetősége van "feldolgozni" a bevitt tápanyagokat, aludni küldeni az inzulint - amiről meg tudjuk, hogy a zsírbontás legnagyobb ellensége -, és a relatív szénhidráthiány mellett, végre a zsírokhoz nyúlni energiáért. Így persze a dologban nem a 18.00 óra a lényeg, hanem inkább maga a 12 órás "ablak", azaz a 12 órás időszakos böjtölés, ami kezdetnek már nem rossz, sőt, sokaknak akár még elég is lehet.

Én ma már csak kétszer eszem egy nap, vagyis ha pontosabb szeretnék lenni, akkor inkább másfélszer, és jobban vagyok, mint valaha, a szervezetem pedig igazán hálás ezért. Szinte sohasem reggelizem, ami azt jelenti, hogy azt a bizonyos böjt-ablakot megpróbálom lehetőleg 16 órásra nyitni ( 20.00 - 12.00 ).

Ha érdekel a téma, guglizz rá az "időszakos böjtölés", vagy az "intermittent fasting" címszavakra, és alakítsd úgy az életed, hogy hagyj a szervezetednek időt magára, és persze rád! Ami nem azt jelenti, hogy ha mondjuk 20.00-ig dolgozol, akkor ne egyél többé már soha, hanem hogy mondjuk lefekvés előtt néhány órával már ne egyél, és ha nem vagy feltétlenül hullaéhes, akkor csak azért ne reggelizz rögtön ébredés után egy orbitálisan nagyot, mert valakik azt mondták...

 

OLVASS TOVÁBB: A FOGYÓKÚRA SZENT GRÁLJA...

blog_alja_1.jpg

 

A fogyókúra Szent Grálja...

...amit mindenki máshol keres!

nori_laci_asia_edited_web-3170447_blog.jpg

/ Modell: Rékasi Nóra, Fotó: én, 2018. /

Vannak időszakaim, amikor nagy lendülettel írok és posztolok mindenféle táplálkozással - vagy edzéssel - kapcsolatos gondolataimról, meglátásaimról, tapasztalataimról, meg vannak olyanok is, amikor hátralépek kettőt, és távolról figyelem, hogy mi történik, hogy mások miket írnak, azaz pontosabban és nyersebben fogalmazva, hogy mások hogyan szapulják egymást, mert lényegében ennél komolyabb   dolgozás nagyon nem történik, és ilyenkor általában elszörnyedek, kiábrándulok, és kiszállok a játékból.

Megy a verseny, hogy ki az okosabb, ki tud valamit jobban, ki tud nagyobbat mondani, ki használ több idegen szót, meg mindenféle tudományos terminológiákat, meg ki képes még és még mélyebbre menni a témában. Csak hát az igazság az, hogy például az emberi emésztés, és mondjuk a zsíranyagcsere annyira összetett és bonyolult, hogy lényegében a legeslegeslegeslegnagyobb koponyák sem értek még a végére a történetnek, és ha nemis azt állítom, hogy tapogatóznak, de azt nyugodtan mondhatom, hogy még messze sem találtak rá minden válaszra, azaz akár kijelenthetném azt is, hogy tulajdonképpen szart se tud itt senki, semmiről... én sem.

Csapkodunk, mint hal a szatyorban, vagdalkozunk, hogy ki, mit olvasott éppen, vagy mit tanult, vagy mit nem tanult, de az egésznek nincs egyáltalán semmilyen gyakorlati haszna, értelme, csak az ego kielégítése. Apró csaták győzelmei a dagadó zsírhalmok fölött, miközben annyira sikeresen hirdetjük az egészséget, hogy betegebbek vagyunk, mint valaha.

Meddő vita...

A napokban a mélyére mentem megint. Olvastam mindenféle tanulmányokat, főleg egymásnak ellentmondóakat, borzalmas mennyiségü információn rágtam át magam molekuláris szinten, keresve a válaszokat a saját kérdéseimre, egészen addig, amíg fel nem adtam tényleg, és rá nem jöttem, hogy minden kérdésemre, csakis olyasmi válaszokat kapok, hogy "...de ezt még nem tudjuk pontosan...", vagy "...ebben a témában még további kutatásokra van szükség...", vagy "...ebben nincs szakmai konszenzus...", és stb..., tehát a lényeg, hogy nagy valószínűséggel a mi életünkben már nem nagyon fog megszületni a pontos válasz még arra az amúgy egyszerű kérdésre sem, hogy "Mitől hízunk el, vagy éppen mitől nem?", és hogy "Mitől tudunk lefogyni, vagy éppen meghízni, ha azt szeretnénk?", és tudjátok, hogy honnan vagyok ennyire biztos abban, hogy a táplálkozástudomány még messze sem érti a testsúly problematikáját?

Onnan, hogy még nincs rá "gyógyszer".

Ha pontosan tisztában lennének a folyamatokkal, azzal, hogy mitől hízunk, és hogy hogyan fogyhatnánk le, már rég előálltak volna egy működőképes pirulával, és akkorát kaszálnának rajta, mint még soha, senki, semmin. Gyakorlatias fejjel vizsgálva a kérdést, ez bizony ennyire egyszerű.

Amúgy meg új kutatások zajlanak a bélidegrendszer valódi hatalmáról, a zsírszövet több eddig ismeretlen funkciójáról, és egy csomó más olyan dologról, melyek beható ismerete nélkül lényegében fölösleges is messzemenő következtetéseket levonni, határozott vonalakat húzni, vagy nagy kijelentéseket tenni.

Nyilván azon zakatolni, hogy az emberi test egy egyszerű gőzgép, és "Ha fogyni akarsz vigyél be kevesebb kalóriát, mint amennyit elhasználsz!", talán már egyértelműen elavult kijelentés - lett légyen, hogy manapság azért már nem nagyon illik kihagyni ebből az egyenletből az endokrin rendszert, ami lényegében simán képes bárkiből pillanatok alatt soványat, vagy kövéret csinálni, teljesen függetlenül a bevitt kalóriamennyiségtől, - és jól látható jelei vannak annak is, hogy paradigmaváltásba kezdett a táplálkozástudomány, de a dologról még nem derült ki, hogy egyáltalán tart-e már valahol.

Azért persze jó látni, hogy egyre többen térnek le a kalóriaszámlálós, "mindenkinek ugyanazt az egyénre szabott étrendírásos" útról, hogy a testépítők kezdenek rájönni, hogy borzalmasan egészségtelen, amit magukkal művelnek, és hogy a hétköznapi ember számára nem az ő trükkjeik jelentik a megoldást.

Lassan belátjuk azt is, hogy hülyeség hatszor enni egy nap, mert csak az éhségérzet lesz tőle egyre elviselhetetlenebb, viszont leglább a napi csak kétszer-evéses időszakos böjtölés sokaknál ugyanolyan jól működik, mint például a ketogén étrend, ami tök jó, mert így legalább leszakadunk a rég beidegződött szabályokról, és ráállunk az "A szabály az, hogy nincs szabály" útjára.

Ledölnek a falak, de messze sem biztos, hogy a régi baromságok helyett, nem csupán új baromságokat kapunk, hanem végre magát a Szent Grált személyesen.

Jómagam már egyáltalán nem hiszek a valamilyen táplálékcsoportokat egyértelműen kizáró koncepciókban. Nem érdekel sem a vegán, sem a paleo, sem a ketogén, sem a többi hasonló étrend, hiszen korlátoltságukból adódóan képtelenek a finomhangolásra, és úgy akarnak eltiltani valamitől, hogy közben leszarják, hogy az én szervezetemnek ténylegesen mi a jó, és teszik ezt abban a téves meggyőződésben, hogy egyformán reagálóként kezelik, a szivárvány minden színében burjánzón pompázó, sohasem egyformán reagáló, valóban egyedi működési kódhalmazokkal rendelkező szervezeteket.

Ami nekem jó, az nem biztos, hogy neked is az, és fordítva, így semmi értelme azért azt ennem, amit te, hogy olyan legyek, mint te, és fordítva, mert a dolog egyszerűen nem így működik, és mindkettőnknek a saját testével kell foglalkozni, méghozzá mélyen belülre figyelve, sakkozgatva, tesztelgetve, próbálgatva, naplózgatva, kihagyva, majd visszaengedve tápanyagokat/tápanyagcsoportokat, mert más értelmes megoldás sajnos még mindig nincs, és véleményem szerint inkább ebben a ténylegesen és igazából személyre szabott koncepcióban bújhat meg valahol az a bizonyos Szent Grál, ez viszont csúnyán melós egy út.

Saját magukon melózni sajnos csak ritka kevesek szeretnek, hiszen annál nehezebb, fájdalmasabb, és félelmetesebb dolog nincs is a világegyetemben, mint mélyen belülre nézni, úgyhogy ezért melóznak sokan inkább másokon. Az sokkal könnyebb.

És amúgy meg kit érdekel a többi hülye, nekik úgysem lehet igazuk soha...

 

OLVASS TOVÁBB: MINDENMENTES TÚLKAPÁSAINK

blog_alja_1.jpg

Mindenmentes túlkapásaink...

gluten.jpg

Annyi érdekesség van a világban mostanában, aminek valójában semmi értelme, vagy legalábbis fura.

Ősidők óta eszünk gabonát, állati fehérjét, mindenféle cukrokat, tejszármazékokat, és iszunk tejet gond nélkül.

Én a magam részéről majonézen, parizeren, vizes zsömlén, meg hagymás-zsíroskenyéren, Pilóta kekszen, Vaníliás karikán, és Fanta narancson nőttem fel, és nem volt tőlük semmi bajom, pedig mindezek tetejébe már egészen kiskoromtól kezdve mártogattam a kockacukrot a kávéba, és nem a kávét ittam ám, hanem a cukrot ettem így, és táblaszámra toltam az epres Tibit, meg anyukám citromosát, meg a méteres sütit, és ha valahol találtam egy rendes puncs-tortát, addig ettem, amíg még volt.

A kútról ittuk a vizet, vagy a csapból, koszban játszottunk, földet ettünk, szaladgáltunk, verekedtünk, pókot öntöttünk, gyíkot meg békát fogtunk, télen felslagoztuk a focipályát, hogy tudjunk korizni, ősszel meg papírdobozokon szánkóztunk le a domboldalról, és csak és kizárólag rozsdás vasak közt játszottunk, meg hintáról ugráltunk, meg aztán break-párbajoztunk a cigányokkal az úttörőházban, és olyan szép volt a világ, mint azóta sohasem.

Aztán pár éve hirtelen mindenki allergiás lett mindenre, meg gluténos, meg laktózos, meg pajzsmirigyes, meg ilyen-olyan rezisztens. A táplálkozástudomány már annyit beszélt össze-vissza, hogy teljesen elveszítette a hitelességét. Először a zsírról mondták, hogy méreg, most meg a cukorról derült ki, hogy drog, a vegánizmus pedig lassan mind közül a legerőszakosabb, legharcosabb, és a legkevésbé elfogadó vallássá nőtte ki magát, miközben állítólag pont az erőszakmentességet, a békét, és az elfogadást hirdeti, és mindenkinek van valami baja, és leginkább egymásnak totálisan ellentmondó rendszerek állítják magukról, hogy az egyetlen igaz táplálkozási koncepciók, és mi meg kiállva egyik vagy másik mellett veszekszünk azon, hogy kinek van igaza, hogy paleo, vagy keto, hogy low carb, vagy low fat, vagy mediterrán, vagy szétválasztó, vagy hat után már semmi, miközben egyre csak betegebbek és kövérebbek vagyunk hirtelen, pedig még a csapból is fintesz meg az életmódváltás folyik, csak hát valójában senki sem egészségre vágyik, hanem kerek popsira meg kockás hasra, mert az egészség unalmas, a popsi meg a kockák viszont mágnesként vonzzák a like-okat az Instán, márpedig az élet értékét ma már csakis like-okban mérjük...

Szóval az a kérdésem, hogy vajon hol lehet a hiba? Vajon tényleg válogatnunk kell az élelmiszereink közt, és kizárni olyan dolgokat, amelyek eddig nem okoztak nekünk semmilyen problémát, vagy valami egészen más van a háttérben?

Nem lehet, például, hogy ennek a negyede sem igaz, és hogy inkább egyszerűen csak jó üzlet lett az allergia-vizsgálat?

 

OLVASS TOVÁBB: HA NEM ESZEL CUKROT, MEGHALSZ

blog_alja_1.jpg

Ha nem eszel cukrot, meghalsz!

img_5110.jpg

Egy ideje a szakács-vizsgámhoz kapcsolódó főzési meg sütési gyakorlatok miatt, most meg mindenféle más - még szigorúan titkos - élethelyzetek okán, lényegében lehetetlen számomra a cukrok teljes elkerülése, pedig alapvetően kvázi ketogén étrenden élek, vagyis élnék, ami ugye "extrém alacsony szénhidrát-, kifejezetten magas zsír-, és moderált fehérjemennyiség"-alapú étrend, és ami minden idők legjobbját teszi a szervezetemmel, és imádom, és lényegében akkor érzem magam a legeslegjobban, amikor egyáltalán nem viszek be semmilyen direkt szénhidrátot...

Azért írom, hogy "direkt szénhidrát", mert talán nem meglepő módon a zöldségekben is megtalálható, sőt, még a húsoknak is van valamilyen szénhidráttartalmuk, de ugyebár mi emberek mindig az abban legnagyobb arányban megjelenő makrotápanyag alapján mondjuk rá valamire, hogy az szénhidrát, fehérje, vagy zsír.

Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezer, meg ezer vitám volt már arról, hogy például valakinek megemlítettem, hogy nem eszem cukrot, meg szénhidrátot, amire ő meg rögtön rávagta, hogy "olyan nincs, mert azt enni kell, mert különben meghalsz, meg leáll az agyad, meg meghülyülsz, meg leszárad a farkad, és hogy az ilyesmi étrend, meg a cukormentesség az halálos, és hogy a szervezet csak cukorral működik, meg az agy is csak cukorral működik", és hasonló faszságok, amire szeretnék egyszer, s mindenkorra itt reagálni, mert már vannak dolgok, amikbe belefáradtam, és ha valaki legközelebb megint azzal jön, hogy márpedig cukrot enni kell, annak majd csak ennek a posztnak a linkjét fogom elküldeni, és azzal lezártnak is tekintem a dolgot.

És természetesen most hagyjuk is ki a cukorbetegség témakörét inkább!...

...

Szóval akkor kezdjük ott, hogy definiáljuk a "tápanyag" fogalmát:

"A tápanyagok olyan táplálék-összetevők, amelyek a szervezetbe jutva hasznosulni képesek, illetve valamilyen formában részt vesznek annak anyagcseréjében."

Ezt azért érzem fontosnak pontosan meghatározni, hogy tudjuk, miről beszélgetünk.

Továbblépegetve a témán, csoportosíthatjuk is ezeket a tápanyagokat, méghozzá két nagy csoportba, amelyből az egyik az "Energiát szolgáltató tápanyagok", és értelemszerűen a másik pedig az "Energiát nem szolgáltató tápanyagok" csoportja.

Talán még nem okoz nagy fejtörést kitalálni, hogy a cukor, és így ezen poszt szempontjából is az első csoport, azaz az "Energiát szolgáltató tápanyagok" csoportja a lényeges.

Ebben a csoportban foglalnak helyet a szénhidrátok mellett, a fehérjék, a zsírok, a szerves savak, és az alkoholok is.

Ezen tápanyagok közt akadnak olyanok, melyek előanyagait a szervezet képes szintetizálni, magyarul a szervezet képes azokat "előállítani", és akadnak olyanok is, amelyeket meg nem, és ez utóbbikra szoktuk rányomni az "esszenciális" jelzőt, és ezek azok, amelyeket kénytelenek vagyunk a táplálkozásunk útján bevinni a szervezetünkbe, ha nem szeretnénk meghalni, meg leszárítani a brét.

Nos, léteznek esszenciális aminosavak - melyek ugyebár a fehérjék építőelemei, így esszenciális fehérjék is -, továbbá léteznek esszenciális zsírsavak, vagyis FEHÉRJÉKET és ZSÍROKAT valóban ENNED KELL(!), de... és akkor most jön a lényeg: jelenlegi ismereteink szerint NEM LÉTEZNEK ESSZENCIÁLIS SZÉNHIDRÁTOK, azaz A SZERVEZETÜNK MINDEN SZÉNHIDRÁT-KOMPONENST SZINTETIZÁLNI TUD, vagyis FEL TUD ÉPÍTENI!

Tehát, nincs olyan, hogy ha nem eszel cukrot/szénhidrátot meghalsz, meg elájulsz, meg meghülyülsz, meg leszárad a farkad, mert egyrészt gyakorlatilag nem tudsz nem enni szénhidrátot meg cukrot még akkor sem, ha a nyilvánvalóan cukros cuccokon túl messziről kerülsz minden gyümölcsöt és keményítős gumót, vagy tejféleséget is, és csak és kizárólag zöldségeket, zsírt, meg húst fogyasztasz, másrészt pedig ha a szervezetednek éppen "cukorra" van szüksége, akkor ő mindenféle bonyolult folyamatokon keresztült képes azt ügyesen, szépen, és tök egyedül előállítani magának...

...és pont.

Vita lezárva!

/Forrás, többek közt: Élelmiszer-tudományi ismeretek / Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2015./

 

OLVASS TOVÁBB: EGÉSZSÉGES HEDONIZMUS

blog_alja_1.jpg

Egészséges hedonizmus

Avagy, túl a "pörkölt-nokedlin"...

img_4412.jpg

"A hedonizmus az a filozófia, mely szerint az örömök elérése a legfontosabb dolog az életben. A szó a görög "élvezet" szóból ered. A hedonista alapelv szerint az élvezet az egyetlen dolog, ami jó egy embernek. Gyakran használják a tettek az általuk kiváltott élvezet és fájdalom alapján való kiértékelésének igazolására. Nagyon leegyszerűsítve a hedonista arra törekszik, hogy a lehető legtöbb élvezetet érje el a lehető legkevesebb fájdalom mellett." / Forrás: WikipédiA

...

Egy éppen a mai napon zárult táplálkozási tanácsadásos konzultációs időszak utolsó bejegyzésében az alanyom azzal a mondattal zárta a táplálkozási naplóját, hogy:

"A mai napom hedonikus lett ízélményben, és semmi nasi, semmi egyéb, és nagyon boldog vagyok az ízektől!"

...és a hasonló táplálkozási tanácsadásaim végén többekből is kiszakad valami ilyesmi, mert azok, akik azzal a kéréssel fordulnak hozzám, hogy segítsek nekik lefogyni, vagy életmódot váltani, általában arra számítanak, hogy attól a naptól kezdve majd üres, alacsony szénhidráttartalmú, unalmas ételeket kell enniük, szürke és hideg pincehelyiségekben, hogy boldogtalanok, és szomorúak lesznek az állandó megvonásoktól, a folytonos vágyakozástól, meg az örökös éhezéstől, tőlem pedig semmi mást nem hallanak majd, csak hogy "Nem! Nem! És nem!", aztán amikor kiderül számukra, hogy az én ajánlatom pont, hogy a dolog ellenkezőjéről szól, akkor olyan megkönnyebbülést, olyan friss, szabad boldogságot éreznek, hogy néha attól félek, hogy egyszerűen el fognak repülni.

Persze azért mindez leginkább azokra érvényes, akik eleve otthonosan mozognak a konyhában, rendelkeznek némi tapasztalattal, és a kellő fantáziával ahhoz, hogy meglássák az egészséges ételcsoportokban rejlő végtelen lehetőségeket.

Mert az egészséges életmód nem azt jelenti, hogy a meglévő tág "étel-univerzumot" le kell szűkítened két-három szürke és ízetlen borzalomra, hanem arról, hogy egy olyan ételcsoportot, amely eddig tönkretett, megbetegített, szorongásokat, gyulladásokat, hízást, szomorúságot, depressziót, kishitűséget, meg negatív önképet csinált, lecserélsz egy olyanra, ami egészségessé, vékonyabbá, magabiztosabbá, és minden tekintetben boldogabbá tesz, és ami csak akkor szürke, ha nincs fantáziád, meg gyakorlatod, de ha így van, akkor valószínűleg eddig sem ettél igazán változatosan.

Csak néhány példa az utóbbi időszakom ételnaplóiból, amiket a klienseimtől kaptam:

"Tonhalpalacsinta, házi céklalevél-bazsalikom pesztó."

"Kókusztejes barackleves, pirított mandulával."

"Grillezett tintahal, házilag szárított paradicsom, guacamole."

...és sorolhatnám még sokáig, hogy mi minden más van a "sertéspörkölt-nokedli-koviubi" univerzumán túl, és lényegében ezért mentem el szakács-iskolába, és ezért sütök-főzök magam is inkább, ahelyett, hogy tudományos szarságokkal fárasztanám a népet, mert - mint ahogyan már egy másik posztomban írtam róla - ha az életmódváltásodban nem tudsz boldog lenni, akkor valójában soha a büdös életbe nem is lesz abból igazi életmódváltás, hanem mindig is megmarad majd valamiféle visszasóvárgós szürke szomorúságnak, aminek pedig semmi értelme...

Úgyhogy, mint táplálkozási tanácsadó, elsősorban azt tanácsolom, hogy mindenféle visszafogásos, meg megvonásos, unalom-diétázás helyett, inkább tanuljatok meg sütni-főzni, próbálgassatok mindenféle csodás recepteket, és tényleg Egyetek rendesen!

 

OLVASS TOVÁBB: PÁLYAVÁLASZTÁSI KISOKOS

blog_alja_1.jpg

Pályaválasztási kisokos

Avagy, "Csapkodsz, mint hal a szatyorban..."

delutan_kozos1_kozepes.JPG

/ Fotó: Martin Wanda, Lány: Karsai Anna - Délután - színdarab - Pilvax /

Mindig, amikor nagyon csinálok valami újat, megkapom ezt az alcím dolgot - mármint hogy "Csapkodok, mint hal a szatyorban..." - és hogy nem vagyok kitartó, meg mindig kitalálok valamit, aztán megunom, aztán kitalálok valami egészen mást, aztán azt is megunom, szóval hogy bizonytalankodom, meg próbállkozom össze-vissza, és hogy itt lenne az ideje végre rendesen pályát választanom, és eldöntenem, hogy mi akarok lenni, és akkor csinálni azt halálig, mint legtöbben a világban, és persze értem én, hogy kívülről furának tűnhet, hogy az Instám modellfotózásokkal indul, aztán lassan jönnek a fitneszes dolgok, amiből meg szép lassan átfolyunk a kajákba, és látom benne az eklektika esélyét, de bennem ezek a dolgok oly szépen állnak össze és épülnek egymásra, és sőt, következnek egymásból, hogy nincs is annál egyértelműbb semmi...

Azt elismerem, hogy szinte éhes ragadozóként vadászom az újabb és újabb ingereket, dehát nyilas vagyok, a nyilas az meg olyan, hogy az mindig többet akar, és addig megy, amíg meg nem kapja, aztán ha már megkapta, keres valami másik megkaphatót, mert a nyilast ez mozgatja igazán, hogy mindig van tovább, de ez azt is jelenti, hogy ha engem igazán érdekel valami, annak én a mélyére megyek tényleg, és ezzel lényegében el is magyaráztam, mi is történik pontosan. De ha ez még mondjuk kevés, akkor engedd meg, hogy összekössem neked a szálakat, hogy lásd, nem vagyok én olyan hetykén csapkodós...

Három dolog vezérli az életemet:

1. Írás.

2. Mozgás.

3. Súlyproblémák.

Az írás volt legelőször és azzal együtt valamiféle művészi igény arra, hogy folyton keressem és kifejezzem magam. Érzékeny ember vagyok, "művészlélek" szokták volt mondani rám, és az is maradok örökké, még akkor is, ha öt év múlva a legnagyobb élvezettel fogok mondjuk bányászként dolgozni Dél-Afrikában. A művészet nem múlik bennem, de alakul, fejlődik, tisztul, érik azáltal, hogy egyre többet lát, egyre többet tapasztal, és egyre többet tud, és történik mindez úgy, hogy közben egyre kevésbé jelenek meg aktívan az úgynevezett "művészvilágban".

Először nem írtam jól. Nem volt stílusom, utánozni próbáltam másokat, viszont nagyon elhittem, hogy jó vagyok, és azt tényleg nem kellett volna. Bár ha az ember nem hisz magában, akkor meg inkább bele se kezdjen! Azóta eltelt vagy 25 év, és bár azt én már nem tudom és nem is akarom eldönteni, hogy jól írok-e, vagy sem, de stílusom az megkérdőjelezhetetlenül lett.

A tánc egyetlen pillanat alatt magával ragadott, és hajszolt is majd 15 éven keresztül teljes erőből, aztán kicsit visszahúzódva, de nagyon ott volt bennem, és a tánc mellett simán elfért az írás, hiszen a kettő nemhogy nem üti, hanem ha úgy vesszük kiegészíti egymást. A tánc mögött gondolatiságnak kell lennie, mint ahogyan az írásban is, a különbség csak annyi, hogy az egyik nyelvet a test beszéli, a másikat meg a betűk.

Mindig is filmszerűen írtam, ezért szép lassan elkezdtem konkrétan filmeket is írni, az első regényem pedig tulajdonképpen egy koreográfiai terv jegyzeteiből nőtte ki magát.

A filmek képekből állnak, de ahhoz, hogy a képek szabályrendszerét megértsem, meg kell tanulnom a képalkotás tudományát, ezért kezdtem fotózni, és mindig is csupán két téma érdekelt fotósként: 1. emberek, 2. mozgás.

Aki ismer, tudja, hogy mindeközben végig súlyproblémákkal küzdöttem. Híztam, fogytam, jojóztam, és kvázi felszedtem magamra 45 kilónyi túlsúlyt, ami számomra egyértelmű indok volt arra, hogy a táplálkozás szó szerint életbevágó problémájára megoldást találjak. Közel 25 évig ez nem nem sikerült, de kábé tavaly viszont igen. Hátatfordítva az összes elterjedt, tanult és tanított baromságnak, végre megtaláltam a hosszútávú, tartható megoldást a súlyproblémáimra, amiért rendkívül hálás vagyok az életnek, és amiért viszont borzalmasan haragszom a táplálkozástudomány néven ismert vallási szektára, akik vagy 30 éve akkurátusan félrevezetik a népeket a tudományoskodó, ám valójában súlyosan tudománytalan, sőt néha kifejezetten áltudományos faszságaikkal, és mely szekta kontraproduktívabb bármilyen más tudománynál az emberiség történelmében.

Ennyi év után számomra természetes, hogy ha végre rátaláltam a megoldásra, azt tovább is akarom adni. Ebből jön a táplálkozási tanácsadás, amiből pedig egyenes út vezet a szakács szakmához, hiszen a való életben az emberek nem sokat tudnak kezdeni a mikro-makro tápanyaghányadokkal, hiszen nekik konkrétan receptekre meg igazi ételekre van szükségük. Az meg szintén magától értetődő, hogy ha ennyire jelentős témát találok, azt nekem kötelezően meg is kell írnom egy könyvben.

Mind mondottam, kábé 25 éve foglalkozom mozgással, a súlyproblémáim miatt pedig nem pusztán művészi mozgással, hanem edzéssel is, ami szerintem megint nem egy nagy kiugrás, ha valaki arra kíváncsi, hogy mármeg miért tartok edzéseket. Ráadásul leginkább Hot Iron óráim vannak, ami pedig egy zenére végzett, koreografált edzésforma, úgyhogy szerintem megintcsak nincs mit túlmagyarázni, ilyen masszív táncos-koreográfusi múlttal, amilyen nekem van.

Tükrös termekben éltem le a fél életem, miközben zenére embereket mozgattam, és most sem történt más, minthogy visszatértem a tükrös termekbe, zenére, embereket mozgatni.

Közben kitanultam a masszőr szakmát is, de azt sem csak úgy a semmiből, hiszen kvázi azért hagytam abba a táncot, mert annyira fájt már a hátam, hogy képtelen voltam tőle élvezni a mozgást. Megintcsak nem történt más, mint az, hogy előkerült egy probléma, amit meg akartam érteni, a mélyére akartam menni, és mivel imádok tanulni és tudni, nem szaroztam, hanem fogtam magam és csináltam. Ennyi, de nem dolgoznék masszőrként sehol, nem tapogatnék vadidegeneket, mert az nem az én világom, viszont barátokat masszírozok néha mind a mai napig, mint ahogyan arra is végtelenül aprócska esélyt látok, hogy valaha beállnék egy étterembe szakácsrobotnak, mert az sem én vagyok, de ettől még sütök-főzök és etetek mindenkit, akit szeretek.

És igazából ennyi.

Ok, azt értem, hogy kevés olyan edző van a világon, aki amúgy szakács is, meg akinek el lehet megnézni a filmjeit vagy a színdarabját, vagy el lehet olvasni a könyveit, meg aki amúgy fotóz is, de mondjuk most is csak azért nincsenek rendes ételfotóim sehol, mert éppen még mindig nincs gépem, de ha lesz, biztos, hogy elkezdek majd ételfotózni is rendesen, mint ahogyan videókat is vágok néha, vagy retusálok valamit, de mondom, ettől még simán sanszos a bányászkodás is, csak ami a lényeg, hogy senki ne gondolja, hogy nincs nekem ebben rendszer hiszen van, és például ez a poszt sem jöhetett volna létre, ha nem lenne még mindig a legfontosabb főszála az életemnek maga az írás...

U.i.: Nem is értem, hogy lehet egy egészen életen keresztül csak egyvalamit csinálni. Az úgy nem kurva unalmas?:)

 

OLVASS TOVÁBB: MITŐL HITELES EGY EDZŐ?

blog_alja_1.jpg

Mitől hiteles egy edző...?

edzo.jpg

Szerinted...?

Mert részemről a válasz elég összetett és inkább valami érzés-féleség, a bizalom egy speciális formája, mint határozott konkrétumok, bár persze embere válogatja. Ismerek olyan edzőket, akikkel perverz megelégedésben, vigyorgó boldogan esznek-isznak együtt a vendégei, meg olyat is, aki egy hosszú nap végén kiposztolja a whisky-coláját, de nyilván léteznek olyan edzők is, akik vasfegyelemmel ügyelnek a renoméjukra, és már azt is megbocsáthatatlan bűnnek érzik, ha véletlenül fagyival álmodnak, bár személyesen még egy hasonlóval sem találkoztam. Inkább az a vonal jellemző, hogy a teremben keményen, kajában meg inkább a helyén kezelve a dolgokat meg a különleges alkalmakat...

Adódnak néha vicces helyzetek, mint például legutóbb egy fitneszes eseményen - ami nem a The Camp, mert ott elég egyértelmű a felállás:) - ebédszünetben sétálgatva találkoztunk két edzővel, akik egy étteremben kvázi szinte elbújva tortáztak egy nagy adag brassói után, és látszott az arcukon, hogy annyira cikiben vannak, mintha legalább maszturbáláson kaptuk volna őket, de nem tudom, hogy ez most akkor jó, vagy nem...

Mi jobb, ha tiszta, de kamuzik, vagy ha őszintén mocskos? Vajon rossz az egyáltalán, vagy vajon tényleg annyira jó, ha jó?

Mondjuk, láttam már tüdőrákost kilógni a kórházból egy cigire, ami nyilván erős, de tudtommal az élsportolók is nagyokat piálnak egy nyert meccs, vagy győzelem után - persze tisztelet a kivételnek - és attól még nem lesz rosszabb a teljesítményük...

Bűnözni tényleg bűn? Vagy inkább úgy kérdezném, hogy: Élet az élet bűn nélkül?

Nem tudom, de simán lehet...

Hiszitek vagy sem, én magam nagyon ritkán bűnözöm. A képen látható sör például konkrétan az első korsó rendes söröm az évben, pedig augusztus van, és szerintem nem is nagyon lesz már több idén, fagylaltból pedig leginkább cukormenteset eszem, de nálam például a táplálkozási tanácsadás is elsősorban az önmegfigyelésről, az egyensúlyról, az ételek élvezetéről, meg a tudatos reakciókról szól, nem pedig a makulátlanul tiszta táplálkozásról.

Hatás-ellenhatás. Ha előző éjjel még söröztem, akkor másnap nem kezdek nagy reggelivel, hanem sőt, talán valamikor csak késő délután fogok egyáltalán enni, majd ha a szervezetem jelzi, hogy na akkor most már jöhet valami rendes, addig pedig csak iszom, méghozzá vizet, és 99% hogy az elkövetkező napokban tisztán fogok kajálni, hogy helyreálljon a rendszer.

Amióta érzékenyen ráhangolódtam a szervezetem jelzéseire, konkrétan képtelen vagyok két egymást követő napon szarul enni, mert nagyon érzem a hatását a dolognak, ami nem jelenti azt, hogy viszont egyáltalán nem eszem néha szarul, mert de. Sőt, ha tehetném, ennék én sokkal szarabbul is, de sajnos sem a korom, sem a genetikám miatt nem tehetem, ráadásul már eleve csak kábé a negyedét eszem mennyiségben annak, mint amit a "régi életemben", és szintén a szervezetemre mért hatása miatt, olyan ritkán iszom alkoholt, és akkor is csak nagyon, de tényleg nagyon keveset, hogy esküszöm, az éves alkoholfogyasztásomat két kezemen meg tudnám számolni, és mégegyszer mondom, tényleg nem azért mert nem illik, vagy mert nem fitneszes, és csak kamuzok, hogy hitelesebb legyek, hanem azért, mert nem szeretem azt érezni a gyomromban, amit még az a kicsi alkohol / szénhidrát is csinál vele másnap. Alapvetően alacsony szénhidráttartalmú kaján vagyok, de annyira, hogy igazából akkor vagyok jól, ha a szénhidrátbevitelem direktben nulla - persze indirektben nyilván lehetetlen, hogy valóban nulla legyen. - Bárcsak ehetnék több cukros csodát, óh, de jó lenne, csak sajna úgy zsírosodom tőle, ahogy szerintem senki a világon, úgyhogy csak ezek a fehérholló ritkaságú alkalmak férnek bele, mint például a tegnapi Paul Kalkbrenner a Budapest Parkban...

Az élet ráadásul - nyilván viccből - csak úgy önti rám a szart. A szakács-sulimhoz rommá kellett magam sütnöm mindenféle tortákkal, meg süteményekkel, a Csajom állandóan palacsintát rendel, most meg megint bejött egy dolog, ami a sütésről szól, és például ezen a hétvégén két New York sajttortát is le kell sütnöm, de nem ám fitnesz-verzióban, hanem az igaziban, 200 g. cukorral meg kukoricakeményítővel, szóval van baj, de mondom, a lényeg az egyensúlyon van meg azon, hogy az ember tudja, hogy mire, hogyan kell reagálnia, hogy abból ne legyen baj...

De ez én vagyok. És akkor így most én nem vagyok hiteles, vagy ettől még de?

andi_burgerk-0957.jpg

/ Andi - Burger King - Miami - 2016. /

Szóval a nagy kérdés az, hogy te vajon eszel-iszol-duhajkodsz az edződdel, vagy inkább egy világ omlik össze benned rögtön, ha meglátod őt a Burger-ben, kéjes arccal sültkrumplit mártogatni a vanília fagylaltba...?

 

OLVASS TOVÁBB: ALAPGYAKORLATOK VS. FUNKCIONÁLIS HÓKUSZPÓKUSZ

blog_alja_1.jpg

Alapgyakorlatok vs. funkcionális hókuszpókusz

andivictory1_5440_web.jpg

/ Fotó: Én, Modell: Andi, Helyszín: Victory Fitness Asia - 2017. /

Néha az van, hogy az ember lát mondjuk két személyi edzőt egymás mellett edzetni a vendégét, akik szegények valami olyasmit csinálnak, aminek az ő szintjükön egyáltalán, de tényleg semmi értelme, és ez azért van, mert a két edző valójában éppen óriás szakmai kukiméret-versenyben van abban, hogy melyikük "szaktudása" nagyobb, avagy melyikük képes komplexebb funkcionális faszság kitalálására, mert ugye szerintük ez méri le a tudást igazán. És akkor az ember például azt látja, hogy az amúgy elhízott, tök alap irodai ember, akinek simán csak kétlábon állva is olyan szar a tartása, hogy inkább gerinctornára kéne járnia, egyik kézzel a TRX-et húzza, a másikkal meg mondjuk rezegteti a flexibar-t, a lábain térdnél-bokánál egy-egy mini band, miközben egylábon egyensúlyoz egy bosu-n, és simán kiolvasható az arcáról, hogy amúgy halvány fogalma sincs róla, hogy mi fasz van, ami tök vicces. Ami viszont nem az, hogy legtöbbször ezek a szerencsétlenek amúgy elvéreznek bármelyik egyszerű alapgyakorlat végrahajtásakor, és ez rettenet idegesítő...

Írtam már valami hasonlóról, bár inkább a dolognak azon aspektusáról, hogy a termek is rá vannak kényszerítve az újítások erőltetésére, mert különben elfordulnak tőlük a népek, és oda a bevétel, szóval ha valakit érdekel, visszaugorhat kicsit oda is akár: CROSS TRAINING - AVAGY A NAGY FITNESZ-HÓKUSZPÓKUSZ...

...

Félreértések elkerülése végett, nem a fejlődés ellen vagyok, és sőt, magam is csinálok funkcionális edzéseket, TRX-ezem, és persze használok sok-sok eszközt, és tényleg csodálom azokat a szakembereket, akik rehabilitációban vagy élsportolók sport-specifikus edzéseiben valóban helyükön és nagy szakértelemmel képesek innovatív eszközöket használni, de véleményem szerint a hétköznapi emberek edzéseiben sokszor túltoljuk a hülyítést, miközben meg kifelejtjük, vagy inkább a "biztonság kedvéért" átugorjuk az alapokat, sőt tovább megyek, olyan, mintha elkezdtük volna szégyellni az alapgyakorlatok csináltatását. Mintha azt gondolnánk, hogy ha valaki meglátja, hogy simán súly nélkül mondjuk, kitöréseket csináltatunk a vendégünkkel, akkor egy másik edző biztosan azt gondolja, hogy mennyire tudatlanok, meg felkészületlenek, meg ergyák vagyunk...

Amikor elkezdtem TRX-edzéseket, meg TRX köredzéseket csinálni, minden órámra új edzéstervvel érkeztem, és próbáltam mindenféle varázslatokkal magambaszerelmesíteni a vendégeimet, aztán néhány alkalom után rájöttem, hogy valójában kezelni sem tudják az eszközt, rövidre-, meg hosszúra húzni, fűzni, sőt elképzelésük sincs, hogyan kell beakasztani a lábukat a lábtartóba, aztán úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, elkezdjük az egészet a legelejéről. Ma már nincs minden egyes alkalommal új edzésterv, hanem egymásra építkező tervek vannak leginkább alapgyakorlatokkal, és apró nehezítésekkel, és ha valami még nem megy, akkor arra bizony újra és újra visszatérünk, és ha ez valakinek nem tetszik, akkor mehet máshová...

...de valójában az van, hogy legtöbben szerencsére szeretik, és látványosan fejlődnek, és öröm látni amikor valaki, aki néhány alkalommal azelőtt még X-lábbal térdhajlított, bedőlt bokával, lábujjhegyen, meg görbe háttal, ma már úgy guggol egyenes háttal, szépen nyitott csípővel, mélyen, sarkon, mint egy félisten...

Az alapok hiányát amúgy leginkább a Hot Iron edzéseken veszem észre. A Hot Iron-ban az a jó, hogy szinte csak az alapokat használja, és azokra is épít. Felhúzás, evezés, kitörés, guggolás, bicepsz, vállból tolás, súlyfelvétel, szűknyomás-áthúzás-homlokra engedés, szélesnyomás, plank-ek, hasprések, és ennyi. Ha ezeket valaki tényleg tudja - de tényleg - és valamilyen különleges okból kifolyólag még igénye van másra is, akkor adom... álljon közben bosun, egylábon, váltson páros fogásról egykezesre, álljon kézen, vagy mit tudom én, de addig, amíg ezek nincsenek meg, addig könyörgöm ne! Márpedig ha körülnézek a teremben, akkor általában azt tapasztalom, hogy egy egyszerű nem sportoló hétköznapi ember rettenetesen nehezen küzd meg ezekkel a bizonyos alapokkal is.

A súlyfelvétel (power clean) mozdulata például annyira elképesztően összetett dolog, hogy bármennyire is erőlködöm rajta, és mutatom, és magyarázom, és visszatérek, és részletezem, és kielemzem, és újra mutatom, és újra magyarázom, harmincból ha kettőnek sikerül normálisan kiviteleznie, már boldog vagyok, márpedig ennek a mozdulatnak meg kell előznie majdnem minden mást, hiszen ahhoz, hogy az ember kitöréshez vagy guggoláshoz biztonsággal a nyakába tudja tenni a súlyzórudat, a power clean beható ismerete elengedhetetlen. Maga a felhúzás vagy a guggolás relatíve könnyebb ügy, de valójában mindkettő szintén rettenetesen komplex testtudatot és sok-sok gyakorlást igényel, és bár jól haladunk, amint nehezíteni próbálok a dolgokon, már csúszik is ki a végrehajtás a "kezekből". Kitörés szintén, és persze sorolhatnám...

Ok, én a táncból jövök, és tényleg mást sem csináltam vagy 20 évig, mint mozgást elemeztem, méghozzá apró részletekbe menően, órányi betanult mozdulatsorokon keresztül, méghozzá zenére, és tükör nélkül is tisztában vagyok vele, hogy melyik testrészem éppen hol van, és mit csinál, és tudom, hol a központom, hogy mikor egyenes a hátam, hogy mikor tartom a hasam, hogy hogyan feszítem le a vállam, és tartom zárva a lapockám, miközben talpközépre koncentrálom a súlyt, de még így is, ugyanúgy, mint bármilyen más professzionális sportoló, simán le "tudok" sérülni, úgyhogy erőltetni valamiféle nagy mozgásbiztonságot igénylő "kamu funkcionalitást" valakinek, akinek amúgy a sima két lábon állás is feladat, valami elképesztően sérülésveszélyes, szóval csak azt szerettem volna mindezzel mondani, hogy okosan emberek!

Tessék szépen, türelmesen, lépésről, lépésre haladni, és nem átugrani az alapokat csak azért, mert bár még csak a múlt héten kezdtünk edzegetni, de jövő hétvégén már Spartan Race-re kell menni, mert annyira menők azok a Finisher-pólók...

 

OLVASS TOVÁBB: SZŐLŐCUKROT MINDENKINEK!

blog_alja_1.jpg

IV. The Camp - árak meg ilyesmik...

arak_thecamp_2018_oktober.jpg

Az, aki már táborozott velünk, tudja, hogy az egész kicsit olyasmi, mint amilyen maga a Paradicsom lehet - mármint nyilván nem az a kis piros, amit megeszünk, hanem a másik - és hogy óriási hiba kihagyni, szóval már mondom is az infókat, hogy mikor lesz a következő:

2018. október 26-28

SZENT ORBÁN ERDEI WELLNESS HOTEL

 

Jelentkezni lehet nálam mondjuk FACEBOOK-on, vagy akár EMAIL-en...!

Gyertek, mert ilyen:

Szakács IS lettem...

img_4672.jpg

Mint már néhány hónapja utalgatok reá, mármint, hogy azt találtam ki, hogy már még szakács is leszek, és ráadásul kérdeznek egy csomóan, hogy hogy sikerült a vizsga, de ugye három vizsgánk volt - írásbeli, gyakorlati, szóbeli - és lényegében három héten keresztül folyamatosan vizsgáztam, és szóval azért nem válaszoltam még senkinek simán azzal, hogy "Jól.", mert mindig hátravolt valami, amitől még féltem.

Először az írásbelitől féltem, mert nehéz volt, sok kérdéssel, meg sok matekozással - amiből sokáig egyetlen kukkot sem értettem - méghozzá relatíve kevés idő alatt, szóval stresszeltem rajta, mint állat, és amúgy őszintén bevallom, hogy magamhoz képest szánalmasan teljesítettem, de azért végül az derült ki, hogy valójában nem is annyira, mint amennyire először gondoltam...

Aztán féltem a gyakorlati vizsgától, mert tudtam, hogy négy óra alatt le kell majd sütnöm meg főznöm olyan dolgokat, amiket előtte nem kifejezetten, és ráadásul bele is húztam a nagyba azzal, hogy a zöldségleves mellett, Orly pontyot, meg fánkot is kellett sütnöm, és ezek amúgy így együtt elég bonyolultak, de végül nem lettek annyira szarok, mint amennyire gondoltam, hogy lesznek azok sem...

Végül pedig a szóbelitől féltem, mert a tételsorunkban annyi, de annyi komplikált információ volt, amennyit szerintem csak kevés, nagy tapasztalattal rendelkező séf tud, ráadásul az kompletten kiment a fejemből, hogy lesz egy szakmai angol nyelvi rész is, amit meg csak ma reggel néztem át úgy, hogy vizsga előtt még egy személyi edzésem is volt, szóval azt is kissé kuszán öszevissza, de ma szerencsés volt a kezem, és jó tételt húzott, amiért rendkívül hálás vagyok, szóval most ha valaki esetleg kérdezné, hogy "Hogy sikerült a vizsgád?" annak már mondhatom, hogy...

"JÓL..."

img_4484.jpg

A másik kérdés, amit általában ezzel kapcsolatban kapok az, hogy "De amúgy miért?", értve arra, hogy mi a reteknek kell nekem még egy szakács szakma is a masszőr, az edző, meg a táplálkozási tanácsadó mellé, és a válaszom meg éppen pont az utóbbi miatt érdekes, mert ugye valóban egyre inkább a táplálkozási tanácsadás irányába megyek, azt meg szerintem annyira nem kell elmagyaráznom, hogy egy szakácsnak mi köze a táplálkozáshoz...

Ha pedig mégis magyaráznom kéne a dolgot, akkor azt mondanám, hogy a gyakorlat az, hogy akinek tanácsot adok, annak kevés annyi, hogy pl. egyen kevesebb szénhidrátot, mert sok ember még azt sem tudja pontosan, hogy tulajdonképpen mi is az a szénhidrát, szóval ha egy egyszerű embernek, egyszerű válaszokra van szüksége, az egyszerű kérdéseire, akkor azok nyilván a konkrét ételek, receptekkel együtt, nem pedig a mikro-makro tápanyagok nevei és arányai, úgyhogy szóval ezért...

És bizony, amióta ezen jobban rajta vagyok, már ételkészítési technikákban is tudtam tanácsokat adni, meg mindenféle hozzávaló-helyettesítésekben, szóval, hogy mi helyett inkább, mit, és azt konkrétan hogyan, ami marhajó dolog, és amit rendkívül élvezek, hiszen így most aztán már tényleg mégegy nagy szelettel tágabban látok rá a mozgás-test-evés-fogyás négyszögre, ami meg szerintem ritka madárrá tesz a szakmában...

Lényeg a lényeg, hogy bár ezzel a nagy sok stresszel tanulással csúnyán tönkrevágtam az idei nyaram nagyrészét, de ma vége lett, és jól jöttem ki a dologból, és most végre megkönnyebbülhetek, és talán még nyaralhatok is egy kicsit tiszta fejjel majd még.

Persze az igazi fontos rész csak most kezdődik, meg az igazi tanulás, mert tervezem, hogy sokat sütök-főzök majd ide is meg Youtube-ra is, méghozzá egy csomó olyan hasznos dolgot, amivel majd gyakorlatban segíthetem szeretett klienseimet...

Most viszont sajnos mennem kell palacsintát sütni, mert ugye a legelső kliensem nekem a Csajom, aki viszont a héten már harmadjára rendel palacsintát, és ha azt mondom, hogy nekem nincs kedvem, csináljon inkább ő magának, akkor mostanában mindig azzal vág vissza, hogy nem ő a szakács, hanem...

blog_alja_1.jpg 

Szőlőcukrot mindenkinek!

Kérdések és válaszok sorozat 1.

szolocukor.jpg

Nap, mint nap kapom a kérdéseket a népektől, és nagy ritkán úgy is válaszolok rájuk, hogy előtte nem veszem elő a számlatömbömet, és mivel csomó fontos kérdés jön, sok-sok általános tévedéssel meg lényeges félreinformációval, gondoltam, csinálok ebből egy sorozat...

És akkor rögtön az első szóljon is arról a cuccról, amit minden jobb teremben megtalálunk, ráadásul általában ingyenesen hozzáférhető módon - bár én a csoportos óráimon viccesen leginkább drog-áron próbálom eladni azon kistanítványaimnak, akik már rendesen kezdenek szédelegni a nagy hatékony edzéshatás végett - és ez a cucc pedig nem más, mint a szőlőcukor.

Sok embernél látom, hogy edzés előtt vagy után vagy közben már tök automatikusan, rendszerszerűen megy is a kis tálkához és bekap belőle egy-két-há-négy-öt szemecskét, és olvasztgatja a szájpadlásán boldogan, mert finom, és leginkább abban a tudatban, hogy ez most tök jó, meg egészséges, meg ez olyan "keményen edzős dolog", és igazából nem is zavar ez, sőt néha tényleg én adom azok szájába, akiken látom, hogy sápatagon, másodpercekkel vannak azelőtt, hogy elájulnának, vagy leokádnák a vadiúj Spartan Race Finisher pólójukat, azoknál viszont rettenetesen zavar, akiknek láthatóan semmi bajuk, ráadásul még komoly súlyfelesleggel is bírnak, és már mondom is, hogy miért...

Anélkül, hogy nagyon a mélyére mennénk a dolognak elmondom, hogy ugye a szervezet három dologból képes energiát vételezni amikor például edzünk: 1. Szénhidrát 2. Fehérje 3. Zsír, és annak ellenére, hogy a zsír kétszer annyi energiát képes adni, mint a másik kettő, a szervezet minden esetben először a szénhidrátot választja, vagy keresi, amikor energiára van szüksége, mert abból képes a dolgot a lehető legegyszerűbben és a leggyorsabban megoldani, ami nyilván érthető is, hiszen "kvázi majdnem cukorból" csinálni cukrot, nem egy nagy etvasz, zsírból cukrot csinálni meg viszont kurvára az.

Amikor azt mondom, hogy "cukor", akkor nyilván nem a kockacukorra vagy a kristálycukorra gondolok, hanem a glükózra (vagy dextrózra), ami ugyebár a testünk legalapabb hajtóanyaga, de annyira alap, hogy bármi, ami energiafelhasználásra készül, az az anyagcserefolyamatok végén glükóz (dextróz) formájában szívódik fel, vagy használódik el, és ezeknek a magyarosított nevük simán csak az, hogy szőlőcukor, vagyis az a kis fehér tabletta ott az edzőteremben a tálkában, az nem más, mint a létező legegyszerűbb, leggyorsabban felszívódó energiaforrása a testnek, és hát éppen pont azért is van éppen ő ott, nem pedig mondjuk a lekváros palacsinta vagy a vanília fagylalt.

Biztosan hallottál már a glikémiás index-ről (GI), ami ugyebár egy viszonyszám, és ami azt mutatja meg, hogy egy tápanyag milyen mértékben hat a vércukorszintre egységnyi idő alatt. Nos ez a viszonyszám éppen magához a szőlőcukorhoz viszonyít, ezért a szőlőcukor glikémiás értéke a legmagasabb, vagyis 100, mert a szőlőcukor képes a leggyorsabban felkúrni a vércukorszintet az égbe, és a legyorsabban felszívódni, éppen ezért minden más tápanyagot hozzá képest látnak el egy értékkel.

Például a fehér rizs GI értéke 87, ami kifejezetten magas, viszont mégsem 100, tehát ezért nincs minden teremben mondjuk fehér rizs sem kitéve a tálkákba, viszont ezért esznek sok rizst a gyurós srácok, mert az is relatíve gyorsan képes felszívódni, "visszatöltődni", sok energiát ad, van benne más jó tápanyag is, nem csak "cukor", ráadásul  még olcsó is...

És ezért van az is, hogy ha a közvetlenül ájulás előtt álló, hullasápadt edzettemnek erőszakkal beletolok a szájába egy szőlőcukor tablettát, akkor esküszöm, nem több, mint 30 másodperc múlva visszatér neki nem csak a színe, de még az ereje is, és meg is feledkezik az ájulásról, és edz tovább nyugodtan, mert a szőlőcukrot tényleg ennyire könnyen  és gyorsan szívja fel, és használja energianyerésre a szervezet, ami tök jó dolog...

DE... - Mert ugye mindig van az ilyenekben, egy bazinagy DE... -

...a szőlőcukor csak akkor a legjobb választás számodra, ha éppen nagyon edzenél, de nincs energiád, viszont nem a "zsírégetés" a célod, mert ha az, akkor a nagy "DE" mögött az van, hogy ha kifejezetten szeretnél zsírból fogyni, akkor edzés előtt, közben, után éppen pont a szőlőcukor az, amit a leginkább el kéne kerülnöd!

Miért?

Mert mint ahogyan néhány sorral feljebb már említettem, a szervezetnek három opciója van az energianyerésre - szénhidrát, fehérje, (test)zsír - és a háromból a szénhidrát számára a legegyszerűbb, legkényelmesebb opció, de ha te azt szeretnéd, hogy a kényelmes helyett a lassú és bonyodalmas zsírbontós modszert válassza, akkor neked arra rá kell őt kényszerítened, mert ő azt kurvára nem akarja ám, és méghozzá csak egyetlen egy módon tudod rákényszeríteni a tested arra, hogy ne szénhidrátot használjon üzemanyagnak, hanem zsírt, méghozzá úgy, hogy nem adsz neki több "cukrot", még akkor se, ha megveszik is érte, és akkor neki nem lesz más opciója, mint szépen, és persze nagy bonyodalmak közepette kinyitni a zsírraktárakat, és azokból kinyerni a szükséges energiát.

Ilyen egyszerű ez: Ha van szénhidrát (glükóz, dextróz) a raktárakban, amit a szervezeted "elégethet", akkor ő azt fogja felhasználni, még akkor is, ha te éppen a legmenőbb zsírégetős órád kellős közepén nyomod a has-láb-popsi gyakorlatokat, és ezt addig fogja csinálni, amíg ki nem ürülnek azok a bizonyos raktárak, és ha ekkor te a két gyakorlat közti szünetben rohansz szőlőcukorért, akkor ezt a dolgot el tudod húzni annyira, hogy kvázi akár egész órán ne "égess el" egyetlen grammnyi zsírt sem. Ha viszont úgy edzel - mondjuk például reggel éhgyomorra mész kocogni - hogy a szénhidrátraktárak konganak az ürességtől, és nincs más a szervezetedben csak fehérje, meg zsír, akkor bizony a szervezet azokhoz lesz kénytelen nyúlni, ami egyrészt garantált zsírból fogyást jelent, másrészt viszont az is szinte majdnem biztos, hogy a dolog némi izomvesztéssel is jár, ami meg nyilván nem a legjobb hír, de ahogy mondani szokás: "Mindennek ára van..." meg ugye "Valamit, valamiért..."

Többek közt ezért nem lehet egyszerre szálkásítani és tömegelni, vagy fogyni, közben meg izmosodni is, mert ha egy ember fogy, akkor szinte biztos, hogy ugyanakkor izmot is veszít, ha pedig izmosodik, akkor majdnem biztos, hogy zsírosodik is, és éppen ezen nehézségek miatt hihetetlenül összetett művészet a profi testépítés...

...

Ha szeretnél a zsírégetésről kicsit bővebben olvasni, akkor ajánlom az A ZSÍRÉGETÉSRŐL EGYSZERŰEN című írásomat...

OLVASS TOVÁBB: A ZSÍRÉGETÉSRŐL EGYSZERŰEN

OLVASS TOVÁBB: MI FÉR BELE A "DIÉTÁDBA"?

blog_alja_1.jpg

Mi fér bele a "diétádba"?

fagyi.jpg

Sokan kérdezik tőlem, hogy "Te akkor csak zöldséget eszel, meg napfényt?" amire nyilván az a válaszom, hogy "Nem, én csak napfényt eszem..."

Na jó, viccezek, napfényt sem...

Meg azt is szokták kérdezni, hogy az hogy van, hogy a barátjuk vagy a barátnőjük eszik mindent össze-vissza, és közben meg tökre vékony meg szálkás, ők meg már attól is híznak, ha csak rágondolnak a kajára, és erre meg az a válaszom, hogy "Márpedig ez így van.", és aztán mondják, hogy "De akkor az élet ilyen igazságtalan?", amire én meg azt mondom, hogy "IGEN, AZ ÉLET IGAZSÁGTALAN." amiről nem árt tudni, sőt, nem árt el is fogadni szépen okosan.

Persze előfordulhat, hogy ha egészében vizsgáljuk az életet, akkor nem annyira igazságtalan, mert lehet, hogy valaki mondjuk genetikailag olyan gyorsan zsírosodik, és alig izmosodik, mint én, viszont imádja a munkáját, és boldog a párkapcsolata, valaki más meg könnyen izmosodik, és bármit ehet, mégis szálkás marad, viszont tök magányos, vagy rühelli amit csinál, szóval ez egy összetett kérdés, de ha maradunk csak a kajálásnál, meg a formánál, akkor sajnos az van, hogy mindannyian máshogyan reagálunk a tápanyagokra, ezért mindannyiunknak a saját genetikai adottságainkhoz illik alkalmazkodni, nem pedig azon siránkozni, hogy másnak meg miért lehet, amit nekünk nem.

Van, akinek gyors az anyagcseréje, van akinek meg lassú. Van, aki jobban tolerálja például a szénhidrátokat, van aki meg egyáltalán nem, mint ahogyan olyan is van, aki a tejet simán issza gond nélkül, más meg már a tej szó hallatán is azonnal összecsinálja a bokáját, sőt én például élek halok a sósmogyoróért, más viszont konkrétan tényleg meghal tőle, de ez ennyi, ez van, ezt kell elfogadni és eszerint kell élni, és kész! Egy cukorbetegnek vigyáznia kell a cukrokkal, a laktózérzékenynek meg a laktózzal, és ugyanígy a gluténes, vagy a hisztaminos, de ezt inkább nem is részletezném tovább, mert nyilván mindenki érti, hogy mire gondolok, amikor azt állítom, hogy mindannyian máshogyan reagálunk a tápanyagokra...

Amit tehetünk, az az, hogy tisztába kerülünk a dolgokkal, és mindig vállaljuk a döntéseink következményeit.

Ha tudjuk magunkról, hogy könnyen hízunk, mégis zabálunk, mint állat, akkor azt tegyük abban a szellemben, hogy a dolognak az lesz a következménye, hogy bizony hízni fogunk, és ha hízunk is tényleg, akkor meg ne legyünk meglepve, és főleg ne sajnáltassuk magunkat azon, hogy nekünk milyen szörnyű a sorsunk, mert viszont ha abban a tudatban eszünk normálisan és okosan, hogy hízékonyak vagyunk, ezért nekünk különösen figyelnünk kell arra, hogy mit-, és mennyit eszünk, akkor annak meg az lesz következménye, hogy nem fogunk hízni, és az meg tök jó, és ez a dolog amúgy tényleg ennyire egyszerű.

"Persze, könnyű ezt mondani!" - jöhet erre a válasz, de igazából okosnak lenni talán mégsem annyira nehéz, mint sokan hiszik, mindössze gondolkodni kell kicsit.

A szakács vizsgám miatt hetekig sütöttem meg főztem szarokat, amiket persze meg is kellett kóstolnom, de tettem mindezt úgy, hogy tudtam, hogy kvázi hízni fogok tőlük, úgyhogy úgy alakítottam a dolgokat, hogy a hetem legalább egyensúlyban legyen, ami azt jelenti, hogy ha hétvégén sütöttem-főztem, akkor a hét többi napján már nagyon vigyáztam rá, hogy ne vigyek be más szart.

Vagy ugye most Balatonoztunk egy pár napot a Csajommal, aki letiltott minden mozgásról is amúgy, és leginkább csak ültünk és napoztunk vagy ettünk, vagy torpedóztunk a lakókocsiban, ha például kaki volt az idő, vagy sötét az éjszaka, és amikor belekóstoltam a sajtos-tejfölös lángosába, vagy a kürtőskalácsába, vagy amikor letoltam egy citromos sört, vagy egy fél zacskó sósmogyorót, akkor tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy hogyan fog reagálni a szervezetem arra, amit éppen csinálok, és egyáltalán nem meglepő módon, a szervezetem bizony pontosan úgy is reagált rá, ahogy vártam, így hazatérve, mindenféle bűntudat, meg áldozathibáztatás nélkül álltam vissza arra az életmódra, amit számomra egészségesnek tartok, azokkal az ételekkel, amik jók a szervezetemnek, és amiktől nem hízom kocára.

A lényeg, a lényeg, ha hízékony vagy, ne zabálj, mert hízni fogsz, vagy ha meg zabálsz, akkor ne siránkozz azon, hogy hízol, mert attól csak még rosszabb lesz, hanem legyél vele tisztában, és ahhoz képest alakítsd a napod vagy a heted, hogy a zabálásaid előtt-után legyen a szervezetednek ideje és lehetősége felkészülni és/vagy reagálni, "tisztulni"...stb.

Hogy mire gondolok konkrétan?

Arra, hogy ha tudod, hogy nagyot fogsz vacsorázni, akkor inkább már ne ebédelj nagyot előtte, ha pedig már nagyot vacsoráztál tényleg, akkor meg nem kötelező ám nagyot is reggelizni másnap, pusztán azért, mert valakik azt tanították, hogy "A reggeli a legfontosabb étkezés!", mert ez ugyanúgy csak egy sima baromság, mint az, hogy egy embernek naponta ötször-hatszor ennie kell, különben megáll az emésztése, ugyanis az egész emberréválás millió éves története alatt, egyetlen ember sem evett naponta ötször meg hatszor, hanem inkább max. csak napi háromszor-kétszer-egyszer, vagy néha egyszer sem, sőt, inkább napokig, vagy hetekig semmit, de az emberi szervezet felkészült mindenre, és minden verzióra van valamilyen ügyes működési módja, mert az aszerint evolúcionált, ami a millió évek alatt történt vele, nem pedig aszerint, amit tavaly nyáron kitalált valami pucsi fitneszmodel csajszi az Instán...

Szóval annyiszor egyél, amennyiszer a szervezetednek szüksége van tápanyagra, és ha az napi egy vagy kettő, akkor napi egyszer, vagy kétszer, és annyit, amennyire szükséged van, ha pedig valami külső oknál fogva többet kell enned valamelyik napszakban - mert csajbuli van, vagy esküvő, vagy szülinap, vagy más ilyesmi - akkor a nap többi részében meg már ne zabáljl sokat, vagy egyáltalán ne egyél, hogy megmaradjon az egyensúly!

Amit én mindig mondok, az az, hogy figyeld magad, figyeld a gyomrod, mire, hogyan reagál, hogyan érzi magát, és egyél aszerint, hogy neki lehetőleg minél többször legyen jó, és ne kelljen miattad puffadnia, meg szenvednie, meg fájnia sehogy...

Én például egy kiadósabb valamilyen szar-vacsora után simán előfordul, hogy nem eszem másnap egészen 4-ig, 5-ig, és nekem az úgy a jó, de ez ugye én vagyok, szóval valószínűleg nálad ez máshogyan működik, de fontos tudnod, hogy hogyan, különben menthetetlenül hízás lesz a vége...

OLVASS TOVÁBB: MIT ÉR A KÉPZETTSÉG MEG A PAPÍROK...

blog_alja_1.jpg

 

 

Mit ér a képzettség meg a papírok...

fogyotura.jpg

DietTribe /

Rég nem írtam, igen, bocs...!

Mentségemre legyen mondva, hogy tanulok, mint állat, lett légyen, hogy mindjárt levizsgázom szakácsból, amihez egy csomó olyan dolgot kell tudnom, amit a büdös életbe többé nem akarok használni, amint kezemben a papír, hiszen éppen pont azért csinálom az egészet, hogy aztán majd messze se főzzek semmi olyasmit, amiket tanítanak, mert amiket tanítanak, na pont azoktól a szaroktól vagyunk Európa legkövérebb nemzete. Persze értem én, hogy a magyar konyha az maga a búzaliszt meg a porcukor, de azért jó lenne, ha a hazai szakoktatás legalább egy kicsit képes lenne 2018-ban élni, meg naprakész lenni, mert ami ma van, az agyfasz... de amúgy mindenhogy...

Jár hozzám egy lány edzeni, aki idén lett végzett dietetikus. Kérdeztem tőle, hogy kölcsönkérhetném-e a tankönyveit, mert szeretnék jól beléjük nézni, hogy okos legyek végre tényleg, amire azt válaszolta, hogy tulajdonképpen nincsenek is tankönyvei, mert amikből tanultak, azokat kábé a 60-as években adták ki, és éppen bevonták őket, mert elavultak, mint a szar, csak éppen nem lett helyettük semmi olyan új sem, amire rá lehetne mondani, hogy korszerű, úgyhogy most leginkább nincs semmi sem, de persze az a biztos, mert úgy ugyebár nehéz hibázni...

És igazából nem is nagyon akartam én erről írni, de részben, mert tegnap pont beleakadtam egy ilyen jellegű vitába, meg amúgy is a főzések miatt néha nézem a Paprika-, vagy a LiChi TV-t, amin meg az előbb döbbenten néztem végig egy 90 NAPOS FOGYÓTÚRA című megabrutálfaszságot, ami meg olyan konzekvensen szajkózta végig az összes tévedést meg félreinformációt a fogyókúra kérdésével kapcsolatban, hogy rég basztam fel magam ennyire, mint most, és ilyenkor a legjobb nekem az, ha ahelyett, hogy agyonütném az asszonyt, inkább kiírom a dühöt magamból...

Lehet, hogy kusza leszek, mert ilyenkor inkább spontán írok, de lehet, hogy nem... Mondjuk, pont leszarom...

Szóval amibe tegnap beleakadtam, az valami olyasmi volt, hogy valami kis kurva frissen elvégezte a személyi edzőit, és már hirdette is magát a Fészen, hogy mehet hozzá edzeni bárki, legyen az akár öreg, vagy fiatal, sérült, rehabos, vagy profi sportoló, pajzsmirigyes, cukorbeteg, IR-os...stb., mindenkinek kielégíti az igényeit, meg mindenkinek segít elérni az álmait, meg a bikiniformát, és persze volt hozzá kötelező csücsörítős-pucsítós szelfi is, meg Insta-link, és akkor ráírt az egyik tanára, és bemószerolta, hogy tulajdonképpen be se járt az órákra, és ha nála vizsgázott volna, át se engedte volna, mire a kislány meg visszavágott, hogy talán nem a formás kis seggére kellett volna megjegyzéseket tennie a Tisztelt Tanárúrnak, hanem inkább otthon őrizni a családi fészek melegét...stb, stb, stb... El is vesztettem amúgy a fonalat, meg nem is nagyon érdekelt a dolog, mert ezekről már rég tudom, hogy mind meddő viták, mint ahogyan tőlem is néha megkérdezik azok, akik már kifogytak az érvekből, hogy milyen orvosi végzettségem van, mintha valóban csak orvosi végzettséggel lehetne normálisan kajálni, meg mintha minden azonnal igaz lenne, amit egy fehérköpenyes mond, pusztán attól, hogy neki fehér a köpenye...

Aztán eszembe jutott, hogy amikor Amerikában jártam suliba, akkor hogy az intézménynek jobb legyen a statisztikája, konkrétan úgy készültünk a vizsgákra, hogy effektív megkaptuk a vizsgafeladatokat, és hetekig azokat töltögettük kifelé tanári segédlettel, hogy amikor majd ott leszünk a vizsgán, akkor lehetőleg ne basszunk el semmit se. Nem is tanultam szart se persze, viszont kaptam róla papírt, és ami a lényeg, természetesen végül kurvajó lett a statisztika, úgyhogy örült is fél Mexikó meg Kuba nagyon. Na kábé így zajlanak manapság a hétvégi tanfolyamok meg sok OKJ-s cucc is tényleg. Lecsengeted a lóvét, ott vagy, levizsgázol, megkapod a papírt, oszt kalap-kabát. Neked szakmád van, nekik meg pénzük, és mindenki jól járt. Ebbe már nincs semmi, csak az ember saját igényessége magával szemben, és nincs tovább. Én már csak tudom, hiszen ha 15 ilyen képzést nem csináltam végig, akkor rohadjak meg, hogy egyet se. Nem is nagyon tervezek belőlük sokkal többet, lévén, hogy ami például számomra éppen a legfontosabb lenne ma, vagyis a táplálkozással kapcsolatos tanulmányaim, kábé ugyanazon a szinten álltak, mint az imént említett csodás televízióműsor a LiChi-n, és évekbe telt, mire ki tudtam mászni a rám nehezedő nagy sok ott tanult tudás alól...

Ezt hozta a kapitalista szabadkereskedelem, meg a piacgazdaság. Csak és kizárólag üzlet lett az oktatás is, ahogyan az lett a politika, a média, az egészségügy, az élelmiszeripar, sőt a művészet is, ami aztán jól meg is ölte mindet egyszerre és azonnal, mert sajnos vannak dolgok a világban, amiknek nem szabadna üzletnek lenniük csak, hanem emberség kéne beléjük, meg egészen más megközelítés, meg értelem, de ma a bevétel felülír már sajnos minden emberit inkább, mi meg hagyjuk, és persze beletörődünk, mert ugye mi mást is tehetnénk...

Aztán egy barátom is kitett egy videót arról, hogy mennyire megszűnt a világban a minőség, és hogy már mindenki leszar mindent, és hogy ez vajon mitől van, és szeretném neki azt válaszolni, hogy kérlekszépen ez attól van, hogy felnőtt egy olyan szájbakúrt generáció, és elkezdett "dolgozni", akiket a liberális oktatás már félt alázatra, becsületre meg tisztességre nevelni, aminek pedig egészen egyszerűen az lett - és lesz továbbra is - a következménye, hogy az oktatásból kikerült, focista-hajú Insta-huszár fesztiválbajnokokok, meg a pucsító picsájú csücsöri ribancaik, akik csicskáknak nézik a szüleiket, de persze még mindig velük laknak, mert az ugye egyszerűbb, és amúgy is lényegében önmagukban életképtelenek - tisztelet persze annak a rendkívül kisszámú kivételnek - kiléptek a nagyvilágba, és nap, mint nap bizonyítják, hogy mennyire különlegesek is ők, és hogy nekik lényegében ez az egész "munka" meg "dolgozás" nevű faszság komplett deroga, mert nehogymár az ő szépségük, és nagyságuk, és különlegességük, meg egyéniségük itt szolgáltasson mindenféle senkiháziaknak, miközben nekik jogaik vannak bizony, méghozzá kötelességek nélkül, és még azt is teljes joggal újra, és ha ez valakinek nem tetszik, majd jön apu és vagy perel, vagy vasvillára hány mindenkit, aki az ő kicsikeszemecsodásfényét bántani merészeli...

Meséli egy kollégám, aki éppen tesitanárként próbál gyakorlatozni valami suliban, hogy bejönnek a kakadukinézetű csitrik a tornaterembe utcai ruhában, mire ő megkérdezi tőlük, hogy miért nincsenek átöltözve, mire ők meg a mobiljukból fel se nézve rávágják, hogy nehogy már majd ő mondja meg nekik, hogy mit csináljanak, mert ugye ki a faszom ő egyáltalán, meg hogy jön ő az ilyesmihez, és a kolléga nyilván legszívesebben agyonverné az összeset egy csákánnyal, hogy felébredjenek legalább kicsit, elásná, majd felszórná a sírjukat mésszel, de nem teheti, mert ugye a jogaik, meg a liberális iskola, úgyhogy inkább ő is már csak szarik bele, rögtön szép szakmája hajnalán...

A másik meg, aki balett-mester, szintén meséli, hogy a kis köcsög ül a rúd alatt és az is a telóját nyomkodja, miközben már rég pliéznie kéne, mire a mester rákérdez, hogy miért nem csinálja a gyakorlatot, a gyökér meg visszakérdez, hogy kifizette-e az apja az órát, mert ha igen, akkor ő itt bizony azt csinál, amihez csak éppen kedve támad...

Velem is előfordult, amikor még színiakadémiákon tanítottam, hogy a kiscsávó ott előttem lefeküdt aludni, mondván, hogy ő fáradt, és hogy örüljek, hogy egyáltalán bejött, mire persze kizavartam a faszba, az igazgatóság viszont ahelyett, hogy kibaszta volna a kis szarfaszút az iskolából, jobbnak látta engem cseszegetni azzal, hogy motiváljam a diákjaimat jobban, mert az ugye nyilván az én hibám, ha a szentlelkű gyermek úgy jön be, hogy azon nyomban el is alszik az órámon...

Na és mint ahogyan az imént említettem, később ezekből az irritáló kis gecikből lesz aztán olyan munkaerő, akitől az ember valamiféle szolgáltatást meg teljesítményt várna, persze tök fölöslegesen...

Szóval ez van az egyik oldalon, ez a bicskanyitogatóan idegesítő általános alkalmatlanság, érdektelenség, tehetségtelenség, és szívtelenség, miközben meg a másik oldalon nincs más csak vaskalapos szocialista merevség, meg magázódás, meg elvtársazás, meg fehér köpeny, meg 60-as évekből származó dietetika könyv, és olyan okatatási gépezet, melynek fogaskerekei lassabban fordulnak, mint az emésztésem, szóval asszem, rég el van baszva ez az egész, és akkor ebbe kapcsolom bele a tévét, hogy nézzek valami szakács szakmát legalább, mire azt látom, hogy egy olyan igazi fehér fogazatú, ostoba, kipattintott amerikai faszkalap - aki nyilván végtelenül képzett személyi edző is egyben - zsírszegény joghurtot ad a 200 kilós fekának, aztán meg átszaladtatja a tengerészgyalogosoknak állított akadálypályán, majd méri a mérlegen, és aztán mondja neki, hogy az lehetetlen, hogy csak fél kilót fogyott, mert biztosan nem csinálta szívből, a nő meg sír, hogy de ő szívből csinálta és nem csalt, mire meg az "edző" mondja neki, hogy az nem lehet, mert akkor ha szívből csinálta volna, akkor többet kellett volna leadnia, mint kibaszott fél kiló. Én a magam részéről meg inkább azon csodálkozom, hogy hogy a faszba nem halt bele szerencsétlen az egészbe már ott a kommandós pálya legelején...

Szóval a lényeg, hogy egy olyan világban élünk, aminek már rég semmi értelme, és fölösleges is szépséget meg jóságot keresni benne általánosan, mert a dolog már rég leginkább csak a hülyeségre épül, úgyhogy egyetlen megoldás van, méghozzá az, hogy az ember ebben a spirálban zuhanó őrületben megpróbál valahogy mégis normális maradni, bármennyire nézik is közben hülyének a többiek, és hogy egymással se nagyon van értelme már vitázni, mert úgyse lesz konstruktivitás a vége, hanem csak még több szar ömlik majd, abból meg már úgyis ömlik elég...

Na, ez tényleg spontán lett... De legalább a rendezvény elérte a célját... Így majd nyugodtabban alszom...

OLVASS TOVÁBB: CORDON BLEU ÉS PALACSINTA

blog_alja_1.jpg 

Cordon Bleu és palacsinta

cordon_bleu.jpg

A napok jönnek meg mennek, én meg az edzések meg a mindenféle táplálkozási tanácsadós dolgaim mellett természetesen gyakorlok a közelgő szakács vizsgámra, és éppen már el is jutottam a Cordon Bleu-ig - amit amúgy egy nagycsomóan Gordon-nak mondanak, ami vicces...:)

Palacsintát is kellett csinálnom párat, de azt mondjuk nem nagyon írnám le inkább, hiszen az nyilván mindenkinek megvan...

palacsinta.jpg

Na hát, tudjátok a Cordon Bleu az a rántotthús, ami sonkával meg sajttal van töltve, és nem is annyira nagyon szar, de azt azért még mindig nem tudom elfogadni, hogy a magyar konyha mindenbe lisztet tesz, vagy kever, vagy ránt, és hogy minden egyes ilyen sütős-főzős nap után, kell tartanom két-három olyan napot, amikor patyolattisztán kajálok,  vagy éppen nem eszem semmit, különben ettől a 12 mintamenütől, amit le kell főznöm, simán visszahíznék mindent egy perc alatt. Ez borzalmas, és ha ezen túl vagyok, rohadjak meg, ha még egyszer búzaliszttel, meg cukorral, meg krumplival csinálok meg bármit is!

Na mindegy, most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy:

Cordon Bleu:

1. Pulykamellből csináltam, úgyhogy fogtam a mellett, felszeleteltem szépen...

2. ...kiklopfoltam két fólia közt...

3. ...majd beletettem a sajtot és a sonkát. Emberek le szokták reszelni a sajtot előtte meg ilyesmik, de nekem sokkal kezelhetőbbnek tűnt, nem reszelgetni, hanem pakolni egyben szeletben. Amúgy is összeolvad, szóval szerintem fölösleges maszatolás, azt meg nem szeretem. Na és persze, miután a beletevés megvolt, összehajtottam a cuccost ilyen tekervényesen.

4. Ha megvannak ezek a tekervények, akkor nem árt picit állni hagyni őket a hűtőben, de persze ez is lehet, hogy csak fölösleges maszat, de a könyvem írta, úgyhogy csináltam.

5. Mindezek után jön csak az igazi "maszat", ami ugyebár lisztben forgatás, aztán tojásban, aztán zsemlemorzsában, aztán megint tojásban, aztán megint zsemlemorzsában, pont mint a rántottsajtnál két körben, hogy jó vastag legyen a panír, és hogy így ne oldajon a sajt a forró olajba sülés közben...

6. ...és ezzel már el is árultam a dolog végét, azaz, hogy mindezt a göngyöleget utána bő, nem túl forró olajban sütöttem ki ügyesen.

Tényleg nem lett szar, de annyira, hogy a Csajom kétszer is evett belőle, egyszer meg még mondta is, hogy de enne megint olyan Gordonblőt...:)

 

OLVASS TOVÁBB: ALMÁS RÉTES 

blog_alja_1.jpg

Almás rétes

almas_retes.jpg

Az a baj, hogy a magyar konyha - amellett, hogy elképesztően finom - borzalmasan egészségtelen. Ennyi liszt meg cukor nincs az egész világon sem, mint amennyit mi nap, mint nap használunk, és hiába telt hosszú időmbe mire le tudtam jönni ezekről a cuccokról, most a szakácsvizsgám miatt kénytelen vagyok olyan kajákat sütni-főzni, és persze kóstolni, amiket amúgy messzire elkerülök, vagy csak nagyon kis mennyiségben és végtelen ritkán teszek a számba, és érzem is magamon már, bármennyire is próbálok teljes kiőrlésű, meg mindenféle trükkös dolgokat csempészni a receptekbe, mert ugye most ez nem arról szól, meg vizsgán sem hiszem, hogy majd darálhatok egy kis stevia-t porcukor helyett...

Na, mindegy, lényeg, hogy nem csak főznöm, hanem sütnöm is kell majd, vagyis úgy értem, hogy ugye a vizsgán egy rendes háromfogásos menüt fogunk lefőzni - úgy, mint leves / főétel / desszert -, és bár rettegek a dologtól, de elkezdtem megcsinálni a desszerteket is.

Elsőként egy almás rétessel kezdtem, ami mellé természetesen csináltam egy mákosat is, mivel tudtam, hogy egy leveles tésztából kijön majd legalább két lap, és úgy is lett, szóval töltöttem egy bonusz mákosat is, csak úgy önszorgalomból:

makos_retes.jpg

Almás rétes:

1. Mivel csak fagyasztott leveles tésztát kaptam, így azt meg kellett várnom, míg kiolvadt, majd ezután szépen kinyújtottam szabályos téglalap alakúra, de mondjok én közben azért hajtogattam is kicsit, és némi vajat belenyomkodtam a dologba.

2. Almát megmostam, meghámoztam, lereszeltem, aztán jól összekevertem zsemlemorzsával, darált dióbéllel, fahéjjal, meg porcukorral. / A mákot meg ledaráltam, és szintén porcukorral kevertem. /

3. A kinyújtott lapot kettőbe vágtam, és mindkét így kapott lap közepére pakoltam a bekevert masszákat...

4. ...majd ráhajtottam a lap egyik szélét a cuccra, és némi tojássárgájával bekentem a tetejét, mint ragasztónak használnám, aztán jött rá a másik lap, szóval csináltam mindkettőből egy hengert, és ennek a hengernek a tetejét is betojássárgájáztam, mert valahol láttam, hogy az jó:)

5. Sütőtepsibe sütőpapír, arra ment a két henger, majd mindkettőnek megszurkáltam a tetejét kicsit, hogy tudjon majd levegőzni, és 180 fokos sütőbe tettem, és sütöttem őket kb 40 percig.

És tök finom lett mindkettő:)

 

OLVASS TOVÁBB: OLIVÁS FETÁS CSIRKEMELL

blog_alja_1.jpg

 

Olivás fetás csirkemell

olivas_fetas_csirkemell_3827.jpg

Folytatva azon jószokásomat, hogy ugye gyakorlok a szakács vizsgámra, ma éppen az Olivás fetás csirkemellett választottam, mert maradt valami fetánk még valamiből, sőt a múltkor vettünk egy csomó tanyasi csirkét a kedvenc Panna Húsunkban, szóval éppen most ehhez a cucchoz kellett a legkevesebbet hozzávásárolgatnom.

Na mindegy, nem is szaporítanám tovább a szót...

Olivás fetás csirkemell:

1. Lereszeltem a fetát majd összekevertem az apróra vágott olivával.

2. A csirkemellett úgynevezett "nyitott szeleteléssel" nyitottam meg majd fólia alatt klopfoltam kicsit...

3. ...aztán ment rá a só meg a bors.

4. A fetás olivás krémet belegöngyöltem a csirkébe...

5. Majd ezeket a kis hengervényeket alufóliába csomagoltam...

6. ...és újjnyira vízzel töltött tepsiben kisütöttem. 40-45 perc 180 fokon.

7. Aztán amikor megsült, ügyesen kiszedtem a cuccost az alufóliából és még szabadon sütöttem egy kicsit, hogy piruljon is.

8. Az a fehér szósz ott mellette nem más, mint összekevert joghurt, tejföl, fokhagyma, só, és bors.

Ez így most nem volt annyira gáz, mint kaja, sőt... szóval jó étvágyat hozzája!:)

 

OLVASS TOVÁBB: TESTÉPÍTÉS VS. EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD

blog_alja_1.jpg

Testépítés vs. egészséges életmód

swiss_retus_1000-8534.jpg

/Modell: Swiss Love, Fotó: én - 2014. Miami/

Régen még sokat néztem nagy meg híres meg tapasztalt testépítőket, meg csodáltam őket, meg persze adtam a véleményükre, hiszen úgy gondoltam, hogy ha valakik, akkor ők aztán tényleg tudják a frankót. Nyilván én is beszoptam az összes olyan táplálékkiegészítős reklámot, amin valami nagyon nagy, nagyon izmos ember szerepelt, meg elhittem, hogy ő tényleg attól a terméktől lett nagy meg izmos, amit reklámoz, meg persze halál odavoltam Arnoldért én is, meg elolvastam mindent, amit a hozzá hasonló nagyságok írtak, és néha még mostanában is bele-belenézek az ilyen vitákba, meg okoskodásokba, csak már egészen más szemmel...

Valamit szögezzünk le a legelején, amit nem árt tudni: A testépítés egy olyan sport, amely fényévnyi messzeségben áll az egészségtől, de olyannyira, hogy inkább mondanám rá, hogy kurvára egészségtelen, mint az ellenkezője, és ha ezt valaki nem hiszi, az nyugodtan kérdezzen meg tapasztalt versenyzőket - persze itt most beszélek fitnesz, meg bikini, meg mit tudom én, milyen kategóriás versenyzőkről is - akik ha igazán őszinték, el fogják neki mondani, hogy mekkora rombolást végzett a szervezetükben a versenydiétázás, meg a sok ilyen-olyan okos kis szuri, amit azért be-betologattak maguk is a siker érdekében!

Teljesen inkorrekt dolog 6%-osra száradt, lényegében a szomjhalál küszöbén álló emberekkel reklámozni egészségesnek mondott termékeket azzal a jelszóval, hogy ha ezt és ezt a terméket fogyasztjátok, akkor úgy fogtok kinézni, mint ő, mert hála Istennek, a fotó csak a külsejét mutatja neki, és nem árul el abból semmit, hogy valójában hogyan is érzi magát, miközben így néz ki!

Természetesen a dolog messze sem ilyen egyszerű, de most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a testépítő- és mindenféle ezekhez hasonló "izmozós szépségversenyzés" egy valóban nagyon tiszteletet parancsoló, nehéz, és nagy lelkierőt meg kitartást igénylő csodálatos sport, de mégegyszer mondom, olyan messze van az egészség fogalmától, mint Makó Jeruzsálemtől! És tényleg nem azt állítom, hogy rossz, nem elítélem a dolgot, hanem azt, hogy az ott kigyakorolt, kitanult, kipróbált trükköket ne akarjuk már mindenféleképpen ráerőltetni az egyszerűen csak simán fogyni és/vagy erősödni vágyó egészséges emberekre, mert attól agyfaszt kapok!

Van ugyanis két alapvető különbség:

1. Egy versenyző, bár marha jól néz ki szezonban, de szezonon kívül legtöbbjük - és tényleg tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek - egyszerűen csak egy nagy darab dagadt szar, aki ráadásul felzabál mindent, amit csak elér, mert már előre retteg a szezonkezdéstől, mert akkor jön majd újra a végeláthatatlan szenvedés, meg a koplalás, meg az idegbetegség, meg a borzalom, amihez nyilván megpróbál lelkierőt gyűjteni folyton...! Ebből remélem, jól látható, hogy egy testépítő éppen pont a legborzalmasabb, legegészségtelenebb, és így a legolyanabb dolgot csinálja, amit egy sima embernek mindenképpen el kell kerülnie, hogy történetesen DIÉTÁZIK, avagy KÚRASZERŰEN, időszakosan váltogatja a táplálkozási koncepcióit, iszonyatos hullámokban, rettenetes terhelést róva a szervezetére ezzel az állandó jojózással, és teszi tönkre magát szezonról szezonra sikeresen, miközben egy sima egyszerű egészségesen élni vágyó ember legfontosabb célja csak és kizárólag a hosszútávú, mondjuk inkább úgy, hogy élethosszig tartó, folyamatos egészségesség, azaz az úgynevezett ÉLETMÓDVÁLTÁS lehet.

2. Egy testépítő olyan trükköket használ, amelyekkel relatíve rövid idő alatt el tudja érni a céljait. Ilyen például a 3-4 óránkénti kajálás, a csirke-rizs-brokkoli, a fehérjeporok, meg a mindenféle aminosavak, és mivel ezek az emberek sokszor edzők, meg személyi edzők is általában, és hogy legyen lóvé a versenyekre, foglalkoznak sima emberekkel is, és mivel náluk ezek a szarok beváltak, másról meg nem igazán rendelkeznek ismeretekkel, vagy egyszerűen képtelenek máshogyan látni a világot, ezért tolják rá a sima hétköznapi vendégeikre is a szaraikat, és tőlem naponta megkérdezi a Katika-Klárika-Misike ötvenszer, hogy akkor milyen fehérjét meg aminot szedjen, és hogy attól majd lefogy-e tényleg, és kezd örömmel háromóránként zabálni, az amúgy lassú emésztésű, eleve kövér, ülőmunkát végző Zsuzsika, mert látta a tévében, hogy az a bikinimodell attól fogyott le, hogy sokszor evett, és fogyni szeretne ő is, én meg könyörgök nekik már tényeg térden állva, hogy ne csinálják ezeket a sok baromságokat, mert többet ártanak vele maguknak, mint használnak. Egy egyszerű sima egészségesen fogyni akaró embernek semmi szüksége fehérjeporra, aminora, csirke-rizs-brokkoli étrendre, sőt napi hatszori kajálásra sem, hanem inkább rendes, értelmes, színes tápanyagokra és inkább annyi étkezésre, amennyi a testípusának, vagy az "emésztési sebességének" elegendő!

Csak mint bonusz említeném meg azt is - bár nem a kajálás témaköréhez tartozik, hogy - pont ilyen dolog az osztott edzésterv is, hogy most lábnap, meg felsőtest nap, meg ma csak jobb tricepszre edzünk, holnap meg csak bal vádlira, hogy ez az osztott edzésterv is egy olyan testépítő "trükk", ami arra való, hogy a versenyzők okosan és szobrászilag célozzák meg az arányokat, és milliméter pontossággal hozzák fel a jobb bicepszüket a balhoz, meg satöbbi, de erre az osztott edzésre sincs az égvilágon semmi szüksége Sanyikának, aki amúgy könyvelő, és amellett, hogy 150 órát ül a kis asztalkájánál, heti kettőt edz! Neki teljestest edzés kell, méghozzá mindig, különben semmi értelme az egésznek!

És tényleg, esküszöm meg is történt: Kérdeztem egy ilyen igazi gibizd csávót a teremben, hogy mit csinál? Mondta, hogy lábnapja van. Kérdeztem, hogy hetente hányat edz? Mondta, hogy kettőt. Kérdeztem, hogy azt is osztottan? Mondta, hogy igen, mert az menő. Mire mondtam neki, hogy aha, szóval valójában csak heti egyet edzel, csak három napot pihensz két sorozat közt, mert ugye csak hetente egyszer jutott idő minden testrészére. Elgondolkodott kicsit, majd fejéhez csapott, és rommá röhögte magát, hogy mekkora fasz, és azóta heti kétszer edz teljes testet, és természetesen duplán olyan hatékonyan...

Szóval, csak azt kérem tényleg mindenkitől, aki nem bikinimodell, meg Mr. Universe, hogy szakadjon már le a testépítők hülyeségeiről, mert azok nekik való dolgok, és nem a sima egyszerű hétköznapi embereknek, ami meg egy egészen más világ, és inkább legyen okos, mint az osztva kettőt edző gibizd csávó és gondolkozzon!!...

OLVASS TOVÁBB: A DAGADT AZ ÚJ MIGRÁNCS

blog_alja_1.jpg

 

 

A dagadt az új migráncs

fat.jpg

/ Fotó forrás: https://livelighter.com.au/The-Facts/About-Toxic-Fat /

Hadd kezdjem a dolgot egy az egyik legutóbbi posztomhoz - Kövér vagyok, mit (t)egyek? - írt kommenttel, ami rettenetesen felbaszott:

"@Berelhetoreklamfelulet: Persze nyilván egyszerűbb másokat okolni azért, mert valaki dagadt mint egy disznó, nyilván nem azért kövér mert tömi a buráját és mindenhova autóval jár, de főképp sehova nem jár, nem nem, nem ő a hibás, legyünk csak full SJW-k, azért dagad, mert verték otthon, ezért bazdmeg..."

Szívesen mondanám, hogy egyedi esetről van szó, hogy a kommentelő csak simán egy ritka büdös paraszt, de a helyzet az, hogy sajnos messze sem.

Borzalmasan sokan kommentelgetnek ilyen és ehhez hasonló dolgokat, lényegében azzal kapcsolatban, hogy a kövérek mind saját hibájukból azok, és hogy ott rohadjanak meg, ahol vannak, és méghozzá nyilván azért, mert vagy falánk módon zabálnak, mint a disznók, vagy lusták, mint a disznó, vagy mindkettő együtt - mint a disznó - és úgy szítódik a gyűlölet, mint ahogyan a migráncsokat is gyűlölni kell, és ennek a gondolatnak megalapozása, tudományos alátámasztása, és évtizedek óta való sulykolása véleményem szerint a táplálkozástudomány konkrét főbűne.

Ha valaki történetesen magas, akkor senki sem mondja rá, hogy rohadt falánk állat, hanem mindenki tudja, hogy a növekedési hormonok miatt magas. Ha valaki alacsony, akkor szintén mindenki tisztában van vele, hogy nem azért alacsony, mert nem eszik eleget, hanem ugyanazon a növekedési hormonok okán, azaz a genetikai adottságai miatt. Ha viszont valaki kövér, azonnal rásütik, hogy falánk, lusta, semmirekellő, ronda szar, mert az iskolában megtanultuk vagy ezerszer, és el is van mondva még ma is mindenhol, hogy az energiaegyensúly törvénye az, hogy hízás akkor van, ha az ember több kalóriát visz be, mint amennyit elhasznál - azaz zabál -, vagy kevesebbet használ el, mint amennyit bevisz - azaz lusta mozogni, és kész, és ezt a nyilvánvaló baromságot a táplálkozástudomány úgy megtanította és elfogadtatta az embertömegekkel, hogy jönnek is a kommentek tényleg sorban, hogy: "Egyszerű, mint a nap! Mindegy, hogy mit eszel, csak kevesebb kalóriát vigyél be, mint amennyit elhasználsz!", "Ne zabálj annyit, emeld fel a segged, és sportolj! Tök egyszerű...", "Akaraterő kérdése az egész. Aki lusta, mint a disznó, meg nem képes abbahagyni a zabálást, az meg is érdemli, hogy dagadt!"...stb. és nyilván ezek a kommentek egytől-egyig mind olyan emberektől származnak, akik "szerencsés" genetikájuk révén, bár valószínűleg ugyanúgy söröznek, cigiznek, zabálnak, és persze basznak mozogni, ők valamiért mindettől mégsem híznak el, és így halvány lövésük sincs arról, hogy hányféle különböző okai lehetnek annak, hogy valaki kövér, és főleg, hogy az esetek többségében mennyire szart se ér a dolog ellen az a bizonyos akaraterő.

Mert mondjuk mi van akkor, ha egy nő állapotos lesz, és hízni kezd? Biztos, hogy egyszerre csak lusta és falánk lett? Nem lehet, hogy inkább a hormonok...?

Vagy mi van a 40-50-60 feletti férfiakkal, főleg azokkal, akik aktív életet élnek, vagy nehéz fizikai munkát végeznek? Ők azért kezdenek hízni, mert mind falánk és lusta lett hirtelen? Nem lehet, hogy ők meg inkább azért kezdhetnek hízni mert csökken a szervezetükben a tesztoszteron-termelődés...?

Vagy mi van azokkal az emberekkel, akik szép vékonyak voltak, aztán hirtelen meghíztak, anélkül, hogy bármit is változtattak volna az életmódjukon, tehát sem nem vittek be hirtelen több kalóriát, sem nem mozogtak hirtelen kevesebbet? Nem lehet, hogy például pajzsmirigyműködési zavar, vagy inzulinrezisztencia, vagy egy csomó más ilyesmi hormonzavar lehet inkább a háttérben, és ezzel még messze sincs vége a felsorolásnak...?

A testsúly ezermillió dologtól függ, és ebben az ezermillió dologban csak egy az, hogy az adott egyén mennyi kalóriát visz be, vagy mennyit mozog le!

Nekem például van olyan többszörös ironman-es ismerősöm, aki folyamatosan testsúlyproblémákkal küzd, és akkor nekem azt kéne neki ajánlanom, hogy mozogjon még egy kicsit többet, mert úgy tűnik, hogy az energiaegyensúlynak a 4 km úszás, a 180 km bringa, meg a 42 km futás még vajmi kevés a fogyáshoz?

De olyan ismerősöm is van ám, aki bármennyit is zabál, képtelen hízni, pedig mindennél jobban szeretne! Sőt olyan is, akinek viszont végre sikerült híznia, de csak közvetlenül azután, hogy kilépett egy borzalmasan stresszes párkapcsolatból.

Vagy az ex-táncos barátnőm például egeszen addig küzdött súlyproblémákkal, amíg el nem került egy olyan balettegyütteshez ahol végre nem basztatták a súlya miatt, és azonnal mindenféle életmódbeli váltás nélkül fogyni kezdett, amint lekerült a válláról ez a pszichés teher, és még sorolhatnám a példákat napestig...

...mint ahogyan amúgy egy egész fejezetet szenteltem is a témáról szóló könyvemben az energiaegyensúly képtelen baromságának, benne csomó minden más kísérletekről is, amelyek mind-mind azt bizonyítják, hogy a testsúlyszabályozás problémája messze sem oldódik meg a "Kevesebb evés, több mozgás." pontegyszerűségű matematika-képlete által. És bármennyire is szajkózzák még mindig ezt a tételt a táplálkozástudomány azon elavult barmai, akik nem képesek távolabb látni az orruknál, ez a dolog egészen egyszerűen nem igaz, nem működik, és sokkal-sokkal-sokkal több van a mindenféle színes testsúlyproblémák hátterében, mint falánkság, lustaság, vagy a gyenge akaraterő, így erős igazságtalanság minden túlsúlyos embert ezekkel megbélyegezni, amiből a magam részéről már kurvára elegem van! Mert ha nem, akkor viszont bélyegezzük már meg valamivel a magasakat, meg az alacsonyakat is, meg talán a szőkéket is, meg a barnákat is, meg a zöldszeműeket is, meg kékszeműeket is, mert ha már lúd akkor legyen az is kövér, mint a disznó, és vessük rá a sátán keresztjét mindenkire, aki kicsit is eltér valamitől, ami más, mint a "normális" - bármi is legyen az -, mert szarjuk le az evolúciót, meg a genetikát, meg a pszichológiát, meg az összes hülyeséget, és simán csak fogjuk rá a dolgot a nyuszira!

 

OLVASS TOVÁBB: CSIRKEMELL CSÍKOK TEJSZÍNES GOMBAMÁRTÁSSAL

blog_alja_1.jpg 

Csirkemell csíkok tejszínes gombamártással

csirkemell_csikok_tejszines_gombamartassal.jpg

Lett légyen, hogy az a fajta táplálkozási tanácsadó vagyok, aki nem csak beszélni meg írogatni szeret, hanem tudni és érteni is, hogy miről beszél, és mivel mindig jól esik maximálisan lefedni a dolgot, amivel foglalkozom, ezért a táplálkozási tanácsadós, meg edzői, meg masszőr szertifikációim mellé beterveztem egy szakács papírt is, melynek lassan befordulok a finisébe.

Ez megint egy teljesen más irány, mégis tök ugyanaz, csak ez most nem biosz, vagy kémia, vagy anatómiai - vagyis mégis - meg a többi okoskodós szarság, hanem ez kézzelfogható és konkrét.

Mert hiába mondom én azt a kliensnek, hogy egyen csirkét, ha aztán visszakérdez, hogy "Na jó, de azt hogy?"

Arról nem is beszélve, hogy éppen a minap írtam egy posztban, hogy véleményem szerint az életmódváltásnak három alappillére van, az információ, az idő, és az öröm, és bizony a főzés gyakorlata részben az egyik legfontosabb információhalmaz, amit nem árt behatóan ismerni, másrészt pedig a legfontosabb hétköznapi örömforrás, úgyhogy szerintem valóban igen jelentős téma.

Na, de ami a lényeg, hogy van egy menüsor, amiből majd tételt fogunk húzni, és a gyakorlati vizsga részben abból fog állni, hogy lefőzzük, amit az előír. Azt hiszem, másfél hónapom van még a vizsgáig, szóval elkezdtem itthon is gyakorolgatni a cuccokat, és erre a kajára esett a választás először...

Tudom, tudom, halál ciki, hogy ilyen szar telefonos fotó, de nemrég eladtam a gépem, és még nem szereztem helyette másikat. Bocs!:)

Csirkemell csíkok tejszínes gombamártással:

1. Vajon megpirítottam az apróra vágott vöröshagymát meg a fokhagymát...

2. Rátettem a csíkokra vágott csirkemellett, sóztam, borsoztam, és még egy kis vizet is öntöttem rá, hogy tudjon miben puhulni... (kb. 15 perc)

3. Rápakoltam a (hámozott) szeletelt gombát is... (kb. 10-15 perc)

4. Amikor már a hús is megpuhult, meg a gomba is szép barna lett, felöntöttem tejszínnel úgy, hogy elfedett mindent a cucc, aztán a kiskertből rátoltam még némi petrezselyemzöldet meg bazsalikomot... és persze ízlelgettem, szeretgettem...

5. Közben csináltam mellé némi Gyömbéres BIO Tönkölytésztát, és nyugodtan mondhatom, hogy csudafinom kis ebéd lett!

Nehéz helyzetben is leszek most egy ideig, mert sokszor ugrik majd a keton-szintem a "levesbe", de mindegy. Ezt a pár hetet majdcsak kibírom valahogy...

Jó étvágyat!:)

 

OLVASS TOVÁBB: KÖVÉR VAGYOK, MIT (T)EGYEK?

blog_alja_1.jpg 

Kövér vagyok, mit (t)egyek?

the_desecration_of_adam_by_jflaxman-d8ei7vq.jpg

/ Forrás: https://jflaxmdeviantart.com/art/The-Desecration-of-Adam-508094054 /

Esküszöm, hogy egy csomószor kapom meg a kérdést konkrétan így, vagy valami hasonlóan egyszerű formában, és ilyenkor tudom, hogy a kérdező tök komolyan is gondolja, és hogy ugyanolyan gyors és egyszerű választ is vár, mint amilyen a kérdés.

Mint amikor olyan posztokat látok valahol, hogy "Csináld ezt és ezt a gyakorlatot, és majd tutti kockás lesz tőle a hasad!" és azt is tudom, hogy milliók vannak, akik neki is állnak azt a bizonyos gyakorlatot csinálni tényleg, de két próbálkozás után inkább elfelejtik az egészet, mert szerintük hiába csinálták meg a csoda-gyakorlatot töretlen szorgalommal kétszer is, mégsem lett kockás a hasuk, úgyhogy át lettek verve, és ilyenkor várják, hogy felugorjon megint valami hasonlóan okos instant ötlet, és nyilván fel is ugrik, mert a világ ma ilyen, és kattintanak, és kipróbálják azt is vagy kétszer, persze önhibájukon kívül sikertelenül, pedig közben még a dobozon kívülre is gondolnak, meg a mindent bevonzzó Univerzumra is, de mégsem...

Szóval ilyenkor elakad a szavam, és csalódott leszek, és szomorú, mert egyrészt régi önmagamra ismerek, másrészt pedig mert hirtelen reménytelennek tűnik a dolog, de aztán erőt gyűjtök, mert bevillan, hogy ha végül nekem is sikerült megértenem a lényeget, akkor talán másnak is sikerülni fog, a lényeg pedig az, hogy a sikeres "alakváltoztatáshoz" három dolog kell:

1. INFORMÁCIÓ

2. IDŐ

3. ÖRÖM

Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, elvesztél!

1.

Ha nem sikerül megismerned magad, a saját tested működését, a legapróbb rezdüléseket, azt hogy milyen tápanyagokat "szeret", és milyeneket nem - elvesztél.

Ha nem tudod és érted pontosan, hogy mit, miért csinálsz úgy, ahogy, hogy miért eszed éppen azt, és éppen úgy, és éppen akkor, amit, vagy éppen miért nem - elvesztél.

Ha nem vagy birtokában azoknak a konyhatechnikai módszereknek, recepteknek, amelyek a változásodhoz szükségesek - elvesztél.

2.

Az információ megszerzése időbe telik. Ha nem érsz rá tanulni - elvesztél.

A szervezet átállása egy másik rutinra, más életmódra, sőt életminőségre nem megy egyik napról a másikra. Ha erre neked nincs időd - elvesztél.

Egy új önkép elfogadásához a pszichédnek időre van szüksége. Ha nem adsz neki - elvesztél.

3.

Az evés az egyik legfőbb örömforrásunk, ha az új ételeid nem okoznak neked örömöt - elvesztél.

Ha az új életmódodban nem találsz örömöt - elvesztél.

...

Többek közt ezért nem számoltatok kalóriákat, és ezért nem egyetlen órácska a konzultációs időszakom, hanem minimum egy hét, és ezért nem adok étrendet sem, hanem újratanítom a klienseimet enni, és ezért kérem őket, hogy lépésről, lépésre haladjanak, lassan, és hogy legyenek türelmesek, és mindenekelőtt élvezzék ki a változást, mert olyan nincs, hogy tegnap még zabáltál, mint az állat, ma meg hirtelen csak a negyedét eszed, és az a szervezetednek jó, és téged is örömmel tölt el, mint ahogyan olyan sincs, hogy eddig a pizzát szeretted, a fánkot, meg a sört, ma viszont már a csirke-rizs-brokkoli, meg a tiszta víz a kedvenceid...! A kapott étrend nem tanít meg semmire, a feleannyi, valami egészen másból, mint amit eddig ettél, szenvedést, sóvárgást, és örömtelenséget szül, úgyhogy ne csináld!

Inkább csak EGYÉL RENDESEN!

 

OLVASS TOVÁBB: HOGYAN FOGYJ LE GYORSAN SOKAT... 

blog_alja_1.jpg

Hogyan fogyj le gyorsan sokat...

anitabw-9282_wm_web.jpg

/ Modell: @anita_herbert / Fotó: ÉN, 2016. Miami /

Aki közelebbről ismer, jól tudja, hogy mennyire gyűlölöm a "Még két hét van hátra nyárig, úgyhogy rohanj fogyni, mert a strand csak a szépeknek való!" értelmi színvonalú edzői marketinget, meg a bikiniforma erőltetést, lett légyen, hogy az elhízás globális kérdése annyira nem jelentéktelen, hogy konkrétan az emberiség legnagyobb gyilkosa manapság, mert ilyenkor pont azon "szakemberek" felől érkezik a nyomás, akiknek a legjobban tisztában kéne lenniük azzal a ténnyel, hogy minél gyorsabb a fogyás, annál biztosabb, hogy nem lesz hosszútávon fenntartható az eredmény, miáltal pont azok okozzák a legnagyobb boldogtalanságot, hülyeségbe hajszolva tudatlan vendégeiket, akiknek éppenhogy segíteniük illene, és leginkább tájékoztatni mindenkit arról, hogy ha valamit ne tegyenek, és ne is akarjanak megtenni, az nem más, mint a gyors fogyás!

Egyértelműen választ adva a címben feltett "kérdésre" tehát:

...Feküdj a sínekre, és ha a vonat levágja mindkét lábad, az már mínusz 20-30 kilcsi egy szempillantás alatt, vagy ha ez az ötlet mondjuk nem fekszik annyira, akkor SEHOGY!

És akkor elmondom mégegyszer, hátha valakinek még mindig nem esett volna le:

A GYORS FOGYÁS = ROSSZ FOGYÁS

MINÉL GYORSABB FOGYÁS = "ANNÁL BIZTOSABB, HOGY VISSZA IS HÍZOD AZ EGÉSZET" FOGYÁS

És akkor engedd meg, hogy el is magyarázzam, miért:

Van egy viszonylag új felfedezésű főhormonunk, melynek az a neve, hogy LEPTIN, és ez a leptin nevű alak az, aki felülről vezérli ezt az egész hízás, fogyás, zsírégetés, zsírraktározás dolgot a Te szervezetedben, méghozzá szó szerint. Ő az, aki kiadja a jelet, hogy "már nem vagy éhes, szóval abbahagyhatod a kajálást!" vagy pont, hogy nem, ő az, aki eldönti, hogy a másik főhormon - az INZULIN - mit csináljon a szénhidrátokkal, hogy konkrétan azok fel legyenek-e használva energiaforrásként, vagy inkább menjenek csak simán a zsírraktárakba, és így ő az is, aki kompletten kitalálja és levezényli, hogy akkor Te most külsőre karcsú legyél, vagy dagadt, sőt még azt is, hogy mely testrészeid legyenek zsírosabbak, vagy éppen ne.

Ezt a leptin nevű arcot nyugodtan elképzelheted úgy, mint egy felhergelt királykobrát, fekete Security-pólóban, centikre tőled, támadásra készen figyelni, méghozzá egyetlen szempislantás nélkül. Ha hirtelen mozdulsz, azonnal beléd mar, azaz ha Te hirtelen úgy döntesz, hogy holnaptól mindent egészen máshogy csinálsz, mint eddig, minden kajádat lecseréled azonnal, és amúgy is csak a negyedét eszed annak, amit még az előző napokban, mert az edződ kiírta Fészre, hogy holnaptól nyár van, és #bikiniformaON, akkor ő fogja magát, és amellett hogy pikk-pakk behúz minden zsírbontó féket, a létező összes hormonodat arra fogja utasítani, hogy vegyenek rá a kajálásra, és hogy ne engedjenek mozogni sem nagyon, mert minden energia attól a pillanattól kezdve visszatartandó vésztartaléknak minősül. Na ezért vagy a hirtelen fogyókúrád harmadik napján már fáradt, ezért fáj a fejed, ezért járnak a gondolataid megállás nélkül csak a kajáláson, és végül ezért is adod fel az egészet, általában két héten belül, és térsz vissza a régi rutinodhoz abban a szent hitben, hogy az Univerzum összeesküdött ellened. Abban pedig akár biztos is lehetsz, hogy ez alatt a két fogyózós hét alatt nem veszítesz mást, mint vizet és némi izmot, hiszen a valódi zsírból fogyás normálisan csak sokkal azután indul(na) el, hogy Te egyáltalán belekezdtél ebbe a bohóckodásba.

Ezzel szemben viszont nézzük meg, mi történik, ha inkább a jövő nyárra tervezed elérni a bikiniformát - ha már az egészség mint olyan kevésbé motiváló számodra!:

Első körben szép lassan lecseréled a cukros üdítőket vízre és/vagy a kávédba pakolt kockacukrokat mondjuk stevia-ra, és közben felkészülsz arra, hogy akkor majd mostantól életmódot váltasz, és elkezdesz egészségesebb konyhatechnikai trükköket nézegetni a neten. Eltelik így vagy egy hónap...

A királykobra szimatol valamit, de nem mar beléd, mert túljársz az eszén azzal, hogy nem mozdulsz semmi hirtelent.

Második körben lecseréled a búzalisztes tésztákat mindenféle másokra, lassan lejössz a péksütikről, és elkezdesz odafigyelni a kenyerekre is. Tanulsz és megismersz egy csomó új dolgot, új recepteket, meg új ízeket, és elkezded élvezni az egészet mert rájössz, hogy most végre nem koplalsz, hanem csak más dolgokat eszel, és hogy azok a más dolgok tulajdonképpen sokkal jobbak, mint a régi dolgaid, és amúgy is rádfért már némi vérfrissítés....

Már nem csak a királykobra, hanem a barátaid, meg az anyósod is furán néz picit, mert csak egyszer szedsz a bableveséből, és az almás sütiből sem eszed meg az egész tálcát, csak pár darabot, de még mindig nem olyan komoly a változás, hogy az bármelyiküknek vészharangkongatóan feltűnjön.

Mondjuk eltelt két hónap, és akkor Te végre elkezdesz tényleg zsírból fogyni, és rájössz, hogy ez az egész már nem is a fogyásról szól, hanem egy sokkal teljesebb, energikusabb, és boldogabb életről, és hogy a fogyás már csak amolyan bónusz, aminek örülsz persze nagyon, de inkább már alig várod, hogy elkezdődjön az a főzőtanfolyam, amire beíratkoztál.

Mire a harmadik hónap végére érsz, már könnyebb vagy legalább egy ötössel, ráadásul a heti három edzésedtől meg aztán hatványozottabban vékonyabbnak tűnsz, és kezdheted lecserélni a ruhatárad is, mert már lötyög rajtad minden, és ez még csak a kezdet...

A leptin nagyon néz meg nagyon figyel, de nem talál semmi olyat a napirendedben, ami miatt marnia kéne, úgyhogy szép lassan minden hormonod átáll erre a Te új életmódodra.

Még négy hónap sem telik el, mikorra lassan kipiheni magát a májad, meg a hasnyálmirigyed, életre kelnek az inzulin-receptoraid, múlik a rezisztenciád, és az élet lépésről-lépésre egyre csak egyszerűbb és szebb lesz. Már az agyad is kezdi elfogadni, hogy az a szépség a tükörben tényleg Te vagy...

Öt hónap után már tíz kilóval vagy könnyebb, és örömödben viszel egy tálca cukromentes almás sütit az anyósodnak, aki imádja, és elkéri a receptet, a barátaid meg egyre másra mondogatják, hogy milyen jól nézel ki, és kérik, hogy áruld el nekik a titkodat.

Hat hónap, és már két barátnődet is ráhúzod a dologra. Már együtt jártok edzésekre, meg Te tartasz nekik főzőtanfolyamot, és nagyokat nevetgélve cserélgetitek a cukromentes recepteken boldogan, miközben alig várjátok, hogy eljöjjön a jövő nyár, és az új bikiniformátokkal jaszkarizhassatok a Sound-on...

Na EZ A JÓ FOGYÁS, nem a turbó, ugyanis nem elég gyorsan ledobálni a kilókat, hanem el is kell fogadtatnod a változást mind a szervezeteddel, mind pedig a pszichéddel - nem is beszélve a barátaidról meg az anyósodról - sőt, szükséged van egy komplett új tudáshalmazra is ahhoz, hogy a mindennapi rutinodban is képes legyél felkészülten reagálni a gyakorlati helyzetekre, márpedig ehhez a sokmindenhez rengeteg időre van szükséged! Máshogy nem megy!

Amúgy meg nyilván az sem járja, hogy 10-20-30-40 éve zabálsz, de persze felsírsz, ha a 3 napos léböjtöd nem nulláz le mindent...

 

OLVASS TOVÁBB: ÍGY KELL OLCSÓN BERÚGNI!

blog_alja_1.jpg