Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

Ha nem eszel cukrot, meghalsz!

2018. augusztus 24. - P. Szabó István

img_5110.jpg

Egy ideje a szakács-vizsgámhoz kapcsolódó főzési meg sütési gyakorlatok miatt, most meg mindenféle más - még szigorúan titkos - élethelyzetek okán, lényegében lehetetlen számomra a cukrok teljes elkerülése, pedig alapvetően kvázi ketogén étrenden élek, vagyis élnék, ami ugye "extrém alacsony szénhidrát-, kifejezetten magas zsír-, és moderált fehérjemennyiség"-alapú étrend, és ami minden idők legjobbját teszi a szervezetemmel, és imádom, és lényegében akkor érzem magam a legeslegjobban, amikor egyáltalán nem viszek be semmilyen direkt szénhidrátot...

Azért írom, hogy "direkt szénhidrát", mert talán nem meglepő módon a zöldségekben is megtalálható, sőt, még a húsoknak is van valamilyen szénhidráttartalmuk, de ugyebár mi emberek mindig az abban legnagyobb arányban megjelenő makrotápanyag alapján mondjuk rá valamire, hogy az szénhidrát, fehérje, vagy zsír.

Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezer, meg ezer vitám volt már arról, hogy például valakinek megemlítettem, hogy nem eszem cukrot, meg szénhidrátot, amire ő meg rögtön rávagta, hogy "olyan nincs, mert azt enni kell, mert különben meghalsz, meg leáll az agyad, meg meghülyülsz, meg leszárad a farkad, és hogy az ilyesmi étrend, meg a cukormentesség az halálos, és hogy a szervezet csak cukorral működik, meg az agy is csak cukorral működik", és hasonló faszságok, amire szeretnék egyszer, s mindenkorra itt reagálni, mert már vannak dolgok, amikbe belefáradtam, és ha valaki legközelebb megint azzal jön, hogy márpedig cukrot enni kell, annak majd csak ennek a posztnak a linkjét fogom elküldeni, és azzal lezártnak is tekintem a dolgot.

És természetesen most hagyjuk is ki a cukorbetegség témakörét inkább!...

...

Szóval akkor kezdjük ott, hogy definiáljuk a "tápanyag" fogalmát:

"A tápanyagok olyan táplálék-összetevők, amelyek a szervezetbe jutva hasznosulni képesek, illetve valamilyen formában részt vesznek annak anyagcseréjében."

Ezt azért érzem fontosnak pontosan meghatározni, hogy tudjuk, miről beszélgetünk.

Továbblépegetve a témán, csoportosíthatjuk is ezeket a tápanyagokat, méghozzá két nagy csoportba, amelyből az egyik az "Energiát szolgáltató tápanyagok", és értelemszerűen a másik pedig az "Energiát nem szolgáltató tápanyagok" csoportja.

Talán még nem okoz nagy fejtörést kitalálni, hogy a cukor, és így ezen poszt szempontjából is az első csoport, azaz az "Energiát szolgáltató tápanyagok" csoportja a lényeges.

Ebben a csoportban foglalnak helyet a szénhidrátok mellett, a fehérjék, a zsírok, a szerves savak, és az alkoholok is.

Ezen tápanyagok közt akadnak olyanok, melyek előanyagait a szervezet képes szintetizálni, magyarul a szervezet képes azokat "előállítani", és akadnak olyanok is, amelyeket meg nem, és ez utóbbikra szoktuk rányomni az "esszenciális" jelzőt, és ezek azok, amelyeket kénytelenek vagyunk a táplálkozásunk útján bevinni a szervezetünkbe, ha nem szeretnénk meghalni, meg leszárítani a brét.

Nos, léteznek esszenciális aminosavak - melyek ugyebár a fehérjék építőelemei, így esszenciális fehérjék is -, továbbá léteznek esszenciális zsírsavak, vagyis FEHÉRJÉKET és ZSÍROKAT valóban ENNED KELL(!), de... és akkor most jön a lényeg: jelenlegi ismereteink szerint NEM LÉTEZNEK ESSZENCIÁLIS SZÉNHIDRÁTOK, azaz A SZERVEZETÜNK MINDEN SZÉNHIDRÁT-KOMPONENST SZINTETIZÁLNI TUD, vagyis FEL TUD ÉPÍTENI!

Tehát, nincs olyan, hogy ha nem eszel cukrot/szénhidrátot meghalsz, meg elájulsz, meg meghülyülsz, meg leszárad a farkad, mert egyrészt gyakorlatilag nem tudsz nem enni szénhidrátot meg cukrot még akkor sem, ha a nyilvánvalóan cukros cuccokon túl messziről kerülsz minden gyümölcsöt és keményítős gumót, vagy tejféleséget is, és csak és kizárólag zöldségeket, zsírt, meg húst fogyasztasz, másrészt pedig ha a szervezetednek éppen "cukorra" van szüksége, akkor ő mindenféle bonyolult folyamatokon keresztült képes azt ügyesen, szépen, és tök egyedül előállítani magának...

...és pont.

Vita lezárva!

/Forrás, többek közt: Élelmiszer-tudományi ismeretek / Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2015./

 

OLVASS TOVÁBB: EGÉSZSÉGES HEDONIZMUS

blog_alja_1.jpg

Egészséges hedonizmus

Avagy, túl a "pörkölt-nokedlin"...

img_4412.jpg

"A hedonizmus az a filozófia, mely szerint az örömök elérése a legfontosabb dolog az életben. A szó a görög "élvezet" szóból ered. A hedonista alapelv szerint az élvezet az egyetlen dolog, ami jó egy embernek. Gyakran használják a tettek az általuk kiváltott élvezet és fájdalom alapján való kiértékelésének igazolására. Nagyon leegyszerűsítve a hedonista arra törekszik, hogy a lehető legtöbb élvezetet érje el a lehető legkevesebb fájdalom mellett." / Forrás: WikipédiA

...

Egy éppen a mai napon zárult táplálkozási tanácsadásos konzultációs időszak utolsó bejegyzésében az alanyom azzal a mondattal zárta a táplálkozási naplóját, hogy:

"A mai napom hedonikus lett ízélményben, és semmi nasi, semmi egyéb, és nagyon boldog vagyok az ízektől!"

...és a hasonló táplálkozási tanácsadásaim végén többekből is kiszakad valami ilyesmi, mert azok, akik azzal a kéréssel fordulnak hozzám, hogy segítsek nekik lefogyni, vagy életmódot váltani, általában arra számítanak, hogy attól a naptól kezdve majd üres, alacsony szénhidráttartalmú, unalmas ételeket kell enniük, szürke és hideg pincehelyiségekben, hogy boldogtalanok, és szomorúak lesznek az állandó megvonásoktól, a folytonos vágyakozástól, meg az örökös éhezéstől, tőlem pedig semmi mást nem hallanak majd, csak hogy "Nem! Nem! És nem!", aztán amikor kiderül számukra, hogy az én ajánlatom pont, hogy a dolog ellenkezőjéről szól, akkor olyan megkönnyebbülést, olyan friss, szabad boldogságot éreznek, hogy néha attól félek, hogy egyszerűen el fognak repülni.

Persze azért mindez leginkább azokra érvényes, akik eleve otthonosan mozognak a konyhában, rendelkeznek némi tapasztalattal, és a kellő fantáziával ahhoz, hogy meglássák az egészséges ételcsoportokban rejlő végtelen lehetőségeket.

Mert az egészséges életmód nem azt jelenti, hogy a meglévő tág "étel-univerzumot" le kell szűkítened két-három szürke és ízetlen borzalomra, hanem arról, hogy egy olyan ételcsoportot, amely eddig tönkretett, megbetegített, szorongásokat, gyulladásokat, hízást, szomorúságot, depressziót, kishitűséget, meg negatív önképet csinált, lecserélsz egy olyanra, ami egészségessé, vékonyabbá, magabiztosabbá, és minden tekintetben boldogabbá tesz, és ami csak akkor szürke, ha nincs fantáziád, meg gyakorlatod, de ha így van, akkor valószínűleg eddig sem ettél igazán változatosan.

Csak néhány példa az utóbbi időszakom ételnaplóiból, amiket a klienseimtől kaptam:

"Tonhalpalacsinta, házi céklalevél-bazsalikom pesztó."

"Kókusztejes barackleves, pirított mandulával."

"Grillezett tintahal, házilag szárított paradicsom, guacamole."

...és sorolhatnám még sokáig, hogy mi minden más van a "sertéspörkölt-nokedli-koviubi" univerzumán túl, és lényegében ezért mentem el szakács-iskolába, és ezért sütök-főzök magam is, mert - mint ahogyan már egy másik posztomban írtam róla - ha az életmódváltásodban nem tudsz boldog lenni, akkor valójában soha a büdös életbe nem is lesz abból igazi életmódváltás, hanem mindig is megmarad majd valamiféle visszasóvárgós szürke szomorúságnak, aminek pedig semmi értelme...

Úgyhogy, mint táplálkozási tanácsadó, elsősorban azt tanácsolom, hogy mindenféle visszafogásos, meg megvonásos, unalom-diétázás helyett, inkább tanuljatok meg sütni-főzni, próbálgassatok mindenféle csodás recepteket, és tényleg Egyetek rendesen!

 

OLVASS TOVÁBB: PÁLYAVÁLASZTÁSI KISOKOS

blog_alja_1.jpg

Pályaválasztási kisokos

Avagy, "Csapkodsz, mint hal a szatyorban..."

delutan_kozos1_kozepes.JPG

/ Fotó: Martin Wanda, Lány: Karsai Anna - Délután - színdarab - Pilvax /

Mindig, amikor nagyon csinálok valami újat, megkapom ezt az alcím dolgot - mármint hogy "Csapkodok, mint hal a szatyorban..." - és hogy nem vagyok kitartó, meg mindig kitalálok valamit, aztán megunom, aztán kitalálok valami egészen mást, aztán azt is megunom, szóval hogy bizonytalankodom, meg próbállkozom össze-vissza, és hogy itt lenne az ideje végre rendesen pályát választanom, és eldöntenem, hogy mi akarok lenni, és akkor csinálni azt halálig, mint legtöbben a világban, és persze értem én, hogy kívülről furának tűnhet, hogy az Instám modellfotózásokkal indul, aztán lassan jönnek a fitneszes dolgok, amiből meg szép lassan átfolyunk a kajákba, és látom benne az eklektika esélyét, de bennem ezek a dolgok oly szépen állnak össze és épülnek egymásra, és sőt, következnek egymásból, hogy nincs is annál egyértelműbb semmi...

Azt elismerem, hogy szinte éhes ragadozóként vadászom az újabb és újabb ingereket, dehát nyilas vagyok, a nyilas az meg olyan, hogy az mindig többet akar, és addig megy, amíg meg nem kapja, aztán ha már megkapta, keres valami másik megkaphatót, mert a nyilast ez mozgatja igazán, hogy mindig van tovább, de ez azt is jelenti, hogy ha engem igazán érdekel valami, annak én a mélyére megyek tényleg, és ezzel lényegében el is magyaráztam, mi is történik pontosan. De ha ez még mondjuk kevés, akkor engedd meg, hogy összekössem neked a szálakat, hogy lásd, nem vagyok én olyan hetykén csapkodós...

Három dolog vezérli az életemet:

1. Írás.

2. Mozgás.

3. Súlyproblémák.

Az írás volt legelőször és azzal együtt valamiféle művészi igény arra, hogy folyton keressem és kifejezzem magam. Érzékeny ember vagyok, "művészlélek" szokták volt mondani rám, és az is maradok örökké, még akkor is, ha öt év múlva a legnagyobb élvezettel fogok mondjuk bányászként dolgozni Dél-Afrikában. A művészet nem múlik bennem, de alakul, fejlődik, tisztul, érik azáltal, hogy egyre többet lát, egyre többet tapasztal, és egyre többet tud, és történik mindez úgy, hogy közben egyre kevésbé jelenek meg aktívan az úgynevezett "művészvilágban".

Először nem írtam jól. Nem volt stílusom, utánozni próbáltam másokat, viszont nagyon elhittem, hogy jó vagyok, és azt tényleg nem kellett volna. Bár ha az ember nem hisz magában, akkor meg inkább bele se kezdjen! Azóta eltelt vagy 25 év, és bár azt én már nem tudom és nem is akarom eldönteni, hogy jól írok-e, vagy sem, de stílusom az megkérdőjelezhetetlenül lett.

A tánc egyetlen pillanat alatt magával ragadott, és hajszolt is majd 15 éven keresztül teljes erőből, aztán kicsit visszahúzódva, de nagyon ott volt bennem, és a tánc mellett simán elfért az írás, hiszen a kettő nemhogy nem üti, hanem ha úgy vesszük kiegészíti egymást. A tánc mögött gondolatiságnak kell lennie, mint ahogyan az írásban is, a különbség csak annyi, hogy az egyik nyelvet a test beszéli, a másikat meg a betűk.

Mindig is filmszerűen írtam, ezért szép lassan elkezdtem konkrétan filmeket is írni, az első regényem pedig tulajdonképpen egy koreográfiai terv jegyzeteiből nőtte ki magát.

A filmek képekből állnak, de ahhoz, hogy a képek szabályrendszerét megértsem, meg kell tanulnom a képalkotás tudományát, ezért kezdtem fotózni, és mindig is csupán két téma érdekelt fotósként: 1. emberek, 2. mozgás.

Aki ismer, tudja, hogy mindeközben végig súlyproblémákkal küzdöttem. Híztam, fogytam, jojóztam, és kvázi felszedtem magamra 45 kilónyi túlsúlyt, ami számomra egyértelmű indok volt arra, hogy a táplálkozás szó szerint életbevágó problémájára megoldást találjak. Közel 25 évig ez nem nem sikerült, de kábé tavaly viszont igen. Hátatfordítva az összes elterjedt, tanult és tanított baromságnak, végre megtaláltam a hosszútávú, tartható megoldást a súlyproblémáimra, amiért rendkívül hálás vagyok az életnek, és amiért viszont borzalmasan haragszom a táplálkozástudomány néven ismert vallási szektára, akik vagy 30 éve akkurátusan félrevezetik a népeket a tudományoskodó, ám valójában súlyosan tudománytalan, sőt néha kifejezetten áltudományos faszságaikkal, és mely szekta kontraproduktívabb bármilyen más tudománynál az emberiség történelmében.

Ennyi év után számomra természetes, hogy ha végre rátaláltam a megoldásra, azt tovább is akarom adni. Ebből jön a táplálkozási tanácsadás, amiből pedig egyenes út vezet a szakács szakmához, hiszen a való életben az emberek nem sokat tudnak kezdeni a mikro-makro tápanyaghányadokkal, hiszen nekik konkrétan receptekre meg igazi ételekre van szükségük. Az meg szintén magától értetődő, hogy ha ennyire jelentős témát találok, azt nekem kötelezően meg is kell írnom egy könyvben.

Mind mondottam, kábé 25 éve foglalkozom mozgással, a súlyproblémáim miatt pedig nem pusztán művészi mozgással, hanem edzéssel is, ami szerintem megint nem egy nagy kiugrás, ha valaki arra kíváncsi, hogy mármeg miért tartok edzéseket. Ráadásul leginkább Hot Iron óráim vannak, ami pedig egy zenére végzett, koreografált edzésforma, úgyhogy szerintem megintcsak nincs mit túlmagyarázni, ilyen masszív táncos-koreográfusi múlttal, amilyen nekem van.

Tükrös termekben éltem le a fél életem, miközben zenére embereket mozgattam, és most sem történt más, minthogy visszatértem a tükrös termekbe, zenére, embereket mozgatni.

Közben kitanultam a masszőr szakmát is, de azt sem csak úgy a semmiből, hiszen kvázi azért hagytam abba a táncot, mert annyira fájt már a hátam, hogy képtelen voltam tőle élvezni a mozgást. Megintcsak nem történt más, mint az, hogy előkerült egy probléma, amit meg akartam érteni, a mélyére akartam menni, és mivel imádok tanulni és tudni, nem szaroztam, hanem fogtam magam és csináltam. Ennyi, de nem dolgoznék masszőrként sehol, nem tapogatnék vadidegeneket, mert az nem az én világom, viszont barátokat masszírozok néha mind a mai napig, mint ahogyan arra is végtelenül aprócska esélyt látok, hogy valaha beállnék egy étterembe szakácsrobotnak, mert az sem én vagyok, de ettől még sütök-főzök és etetek mindenkit, akit szeretek.

És igazából ennyi.

Ok, azt értem, hogy kevés olyan edző van a világon, aki amúgy szakács is, meg akinek el lehet megnézni a filmjeit vagy a színdarabját, vagy el lehet olvasni a könyveit, meg aki amúgy fotóz is, de mondjuk most is csak azért nincsenek rendes ételfotóim sehol, mert éppen még mindig nincs gépem, de ha lesz, biztos, hogy elkezdek majd ételfotózni is rendesen, mint ahogyan videókat is vágok néha, vagy retusálok valamit, de mondom, ettől még simán sanszos a bányászkodás is, csak ami a lényeg, hogy senki ne gondolja, hogy nincs nekem ebben rendszer hiszen van, és például ez a poszt sem jöhetett volna létre, ha nem lenne még mindig a legfontosabb főszála az életemnek maga az írás...

U.i.: Nem is értem, hogy lehet egy egészen életen keresztül csak egyvalamit csinálni. Az úgy nem kurva unalmas?:)

 

OLVASS TOVÁBB: MITŐL HITELES EGY EDZŐ?

blog_alja_1.jpg

Mitől hiteles egy edző...?

edzo.jpg

Szerinted...?

Mert részemről a válasz elég összetett és inkább valami érzés-féleség, a bizalom egy speciális formája, mint határozott konkrétumok, bár persze embere válogatja. Ismerek olyan edzőket, akikkel perverz megelégedésben, vigyorgó boldogan esznek-isznak együtt a vendégei, meg olyat is, aki egy hosszú nap végén kiposztolja a whisky-coláját, de nyilván léteznek olyan edzők is, akik vasfegyelemmel ügyelnek a renoméjukra, és már azt is megbocsáthatatlan bűnnek érzik, ha véletlenül fagyival álmodnak, bár személyesen még egy hasonlóval sem találkoztam. Inkább az a vonal jellemző, hogy a teremben keményen, kajában meg inkább a helyén kezelve a dolgokat meg a különleges alkalmakat...

Adódnak néha vicces helyzetek, mint például legutóbb egy fitneszes eseményen - ami nem a The Camp, mert ott elég egyértelmű a felállás:) - ebédszünetben sétálgatva találkoztunk két edzővel, akik egy étteremben kvázi szinte elbújva tortáztak egy nagy adag brassói után, és látszott az arcukon, hogy annyira cikiben vannak, mintha legalább maszturbáláson kaptuk volna őket, de nem tudom, hogy ez most akkor jó, vagy nem...

Mi jobb, ha tiszta, de kamuzik, vagy ha őszintén mocskos? Vajon rossz az egyáltalán, vagy vajon tényleg annyira jó, ha jó?

Mondjuk, láttam már tüdőrákost kilógni a kórházból egy cigire, ami nyilván erős, de tudtommal az élsportolók is nagyokat piálnak egy nyert meccs, vagy győzelem után - persze tisztelet a kivételnek - és attól még nem lesz rosszabb a teljesítményük...

Bűnözni tényleg bűn? Vagy inkább úgy kérdezném, hogy: Élet az élet bűn nélkül?

Nem tudom, de simán lehet...

Hiszitek vagy sem, én magam nagyon ritkán bűnözöm. A képen látható sör például konkrétan az első korsó rendes söröm az évben, pedig augusztus van, és szerintem nem is nagyon lesz már több idén, fagylaltból pedig leginkább cukormenteset eszem, de nálam például a táplálkozási tanácsadás is elsősorban az önmegfigyelésről, az egyensúlyról, az ételek élvezetéről, meg a tudatos reakciókról szól, nem pedig a makulátlanul tiszta táplálkozásról.

Hatás-ellenhatás. Ha előző éjjel még söröztem, akkor másnap nem kezdek nagy reggelivel, hanem sőt, talán valamikor csak késő délután fogok egyáltalán enni, majd ha a szervezetem jelzi, hogy na akkor most már jöhet valami rendes, addig pedig csak iszom, méghozzá vizet, és 99% hogy az elkövetkező napokban tisztán fogok kajálni, hogy helyreálljon a rendszer.

Amióta érzékenyen ráhangolódtam a szervezetem jelzéseire, konkrétan képtelen vagyok két egymást követő napon szarul enni, mert nagyon érzem a hatását a dolognak, ami nem jelenti azt, hogy viszont egyáltalán nem eszem néha szarul, mert de. Sőt, ha tehetném, ennék én sokkal szarabbul is, de sajnos sem a korom, sem a genetikám miatt nem tehetem, ráadásul már eleve csak kábé a negyedét eszem mennyiségben annak, mint amit a "régi életemben", és szintén a szervezetemre mért hatása miatt, olyan ritkán iszom alkoholt, és akkor is csak nagyon, de tényleg nagyon keveset, hogy esküszöm, az éves alkoholfogyasztásomat két kezemen meg tudnám számolni, és mégegyszer mondom, tényleg nem azért mert nem illik, vagy mert nem fitneszes, és csak kamuzok, hogy hitelesebb legyek, hanem azért, mert nem szeretem azt érezni a gyomromban, amit még az a kicsi alkohol / szénhidrát is csinál vele másnap. Alapvetően alacsony szénhidráttartalmú kaján vagyok, de annyira, hogy igazából akkor vagyok jól, ha a szénhidrátbevitelem direktben nulla - persze indirektben nyilván lehetetlen, hogy valóban nulla legyen. - Bárcsak ehetnék több cukros csodát, óh, de jó lenne, csak sajna úgy zsírosodom tőle, ahogy szerintem senki a világon, úgyhogy csak ezek a fehérholló ritkaságú alkalmak férnek bele, mint például a tegnapi Paul Kalkbrenner a Budapest Parkban...

Az élet ráadásul - nyilván viccből - csak úgy önti rám a szart. A szakács-sulimhoz rommá kellett magam sütnöm mindenféle tortákkal, meg süteményekkel, a Csajom állandóan palacsintát rendel, most meg megint bejött egy dolog, ami a sütésről szól, és például ezen a hétvégén két New York sajttortát is le kell sütnöm, de nem ám fitnesz-verzióban, hanem az igaziban, 200 g. cukorral meg kukoricakeményítővel, szóval van baj, de mondom, a lényeg az egyensúlyon van meg azon, hogy az ember tudja, hogy mire, hogyan kell reagálnia, hogy abból ne legyen baj...

De ez én vagyok. És akkor így most én nem vagyok hiteles, vagy ettől még de?

andi_burgerk-0957.jpg

/ Andi - Burger King - Miami - 2016. /

Szóval a nagy kérdés az, hogy te vajon eszel-iszol-duhajkodsz az edződdel, vagy inkább egy világ omlik össze benned rögtön, ha meglátod őt a Burger-ben, kéjes arccal sültkrumplit mártogatni a vanília fagylaltba...?

 

OLVASS TOVÁBB: ALAPGYAKORLATOK VS. FUNKCIONÁLIS HÓKUSZPÓKUSZ

blog_alja_1.jpg

Alapgyakorlatok vs. funkcionális hókuszpókusz

andivictory1_5440_web.jpg

/ Fotó: Én, Modell: Andi, Helyszín: Victory Fitness Asia - 2017. /

Néha az van, hogy az ember lát mondjuk két személyi edzőt egymás mellett edzetni a vendégét, akik szegények valami olyasmit csinálnak, aminek az ő szintjükön egyáltalán, de tényleg semmi értelme, és ez azért van, mert a két edző valójában éppen óriás szakmai kukiméret-versenyben van abban, hogy melyikük "szaktudása" nagyobb, avagy melyikük képes komplexebb funkcionális faszság kitalálására, mert ugye szerintük ez méri le a tudást igazán. És akkor az ember például azt látja, hogy az amúgy elhízott, tök alap irodai ember, akinek simán csak kétlábon állva is olyan szar a tartása, hogy inkább gerinctornára kéne járnia, egyik kézzel a TRX-et húzza, a másikkal meg mondjuk rezegteti a flexibar-t, a lábain térdnél-bokánál egy-egy mini band, miközben egylábon egyensúlyoz egy bosu-n, és simán kiolvasható az arcáról, hogy amúgy halvány fogalma sincs róla, hogy mi fasz van, ami tök vicces. Ami viszont nem az, hogy legtöbbször ezek a szerencsétlenek amúgy elvéreznek bármelyik egyszerű alapgyakorlat végrahajtásakor, és ez rettenet idegesítő...

Írtam már valami hasonlóról, bár inkább a dolognak azon aspektusáról, hogy a termek is rá vannak kényszerítve az újítások erőltetésére, mert különben elfordulnak tőlük a népek, és oda a bevétel, szóval ha valakit érdekel, visszaugorhat kicsit oda is akár: CROSS TRAINING - AVAGY A NAGY FITNESZ-HÓKUSZPÓKUSZ...

...

Félreértések elkerülése végett, nem a fejlődés ellen vagyok, és sőt, magam is csinálok funkcionális edzéseket, TRX-ezem, és persze használok sok-sok eszközt, és tényleg csodálom azokat a szakembereket, akik rehabilitációban vagy élsportolók sport-specifikus edzéseiben valóban helyükön és nagy szakértelemmel képesek innovatív eszközöket használni, de véleményem szerint a hétköznapi emberek edzéseiben sokszor túltoljuk a hülyítést, miközben meg kifelejtjük, vagy inkább a "biztonság kedvéért" átugorjuk az alapokat, sőt tovább megyek, olyan, mintha elkezdtük volna szégyellni az alapgyakorlatok csináltatását. Mintha azt gondolnánk, hogy ha valaki meglátja, hogy simán súly nélkül mondjuk, kitöréseket csináltatunk a vendégünkkel, akkor egy másik edző biztosan azt gondolja, hogy mennyire tudatlanok, meg felkészületlenek, meg ergyák vagyunk...

Amikor elkezdtem TRX-edzéseket, meg TRX köredzéseket csinálni, minden órámra új edzéstervvel érkeztem, és próbáltam mindenféle varázslatokkal magambaszerelmesíteni a vendégeimet, aztán néhány alkalom után rájöttem, hogy valójában kezelni sem tudják az eszközt, rövidre-, meg hosszúra húzni, fűzni, sőt elképzelésük sincs, hogyan kell beakasztani a lábukat a lábtartóba, aztán úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, elkezdjük az egészet a legelejéről. Ma már nincs minden egyes alkalommal új edzésterv, hanem egymásra építkező tervek vannak leginkább alapgyakorlatokkal, és apró nehezítésekkel, és ha valami még nem megy, akkor arra bizony újra és újra visszatérünk, és ha ez valakinek nem tetszik, akkor mehet máshová...

...de valójában az van, hogy legtöbben szerencsére szeretik, és látványosan fejlődnek, és öröm látni amikor valaki, aki néhány alkalommal azelőtt még X-lábbal térdhajlított, bedőlt bokával, lábujjhegyen, meg görbe háttal, ma már úgy guggol egyenes háttal, szépen nyitott csípővel, mélyen, sarkon, mint egy félisten...

Az alapok hiányát amúgy leginkább a Hot Iron edzéseken veszem észre. A Hot Iron-ban az a jó, hogy szinte csak az alapokat használja, és azokra is épít. Felhúzás, evezés, kitörés, guggolás, bicepsz, vállból tolás, súlyfelvétel, szűknyomás-áthúzás-homlokra engedés, szélesnyomás, plank-ek, hasprések, és ennyi. Ha ezeket valaki tényleg tudja - de tényleg - és valamilyen különleges okból kifolyólag még igénye van másra is, akkor adom... álljon közben bosun, egylábon, váltson páros fogásról egykezesre, álljon kézen, vagy mit tudom én, de addig, amíg ezek nincsenek meg, addig könyörgöm ne! Márpedig ha körülnézek a teremben, akkor általában azt tapasztalom, hogy egy egyszerű nem sportoló hétköznapi ember rettenetesen nehezen küzd meg ezekkel a bizonyos alapokkal is.

A súlyfelvétel (power clean) mozdulata például annyira elképesztően összetett dolog, hogy bármennyire is erőlködöm rajta, és mutatom, és magyarázom, és visszatérek, és részletezem, és kielemzem, és újra mutatom, és újra magyarázom, harmincból ha kettőnek sikerül normálisan kiviteleznie, már boldog vagyok, márpedig ennek a mozdulatnak meg kell előznie majdnem minden mást, hiszen ahhoz, hogy az ember kitöréshez vagy guggoláshoz biztonsággal a nyakába tudja tenni a súlyzórudat, a power clean beható ismerete elengedhetetlen. Maga a felhúzás vagy a guggolás relatíve könnyebb ügy, de valójában mindkettő szintén rettenetesen komplex testtudatot és sok-sok gyakorlást igényel, és bár jól haladunk, amint nehezíteni próbálok a dolgokon, már csúszik is ki a végrehajtás a "kezekből". Kitörés szintén, és persze sorolhatnám...

Ok, én a táncból jövök, és tényleg mást sem csináltam vagy 20 évig, mint mozgást elemeztem, méghozzá apró részletekbe menően, órányi betanult mozdulatsorokon keresztül, méghozzá zenére, és tükör nélkül is tisztában vagyok vele, hogy melyik testrészem éppen hol van, és mit csinál, és tudom, hol a központom, hogy mikor egyenes a hátam, hogy mikor tartom a hasam, hogy hogyan feszítem le a vállam, és tartom zárva a lapockám, miközben talpközépre koncentrálom a súlyt, de még így is, ugyanúgy, mint bármilyen más professzionális sportoló, simán le "tudok" sérülni, úgyhogy erőltetni valamiféle nagy mozgásbiztonságot igénylő "kamu funkcionalitást" valakinek, akinek amúgy a sima két lábon állás is feladat, valami elképesztően sérülésveszélyes, szóval csak azt szerettem volna mindezzel mondani, hogy okosan emberek!

Tessék szépen, türelmesen, lépésről, lépésre haladni, és nem átugrani az alapokat csak azért, mert bár még csak a múlt héten kezdtünk edzegetni, de jövő hétvégén már Spartan Race-re kell menni, mert annyira menők azok a Finisher-pólók...

 

OLVASS TOVÁBB: SZŐLŐCUKROT MINDENKINEK!

blog_alja_1.jpg

IV. The Camp - árak meg ilyesmik...

arak_thecamp_2018_oktober.jpg

Az, aki már táborozott velünk, tudja, hogy az egész kicsit olyasmi, mint amilyen maga a Paradicsom lehet - mármint nyilván nem az a kis piros, amit megeszünk, hanem a másik - és hogy óriási hiba kihagyni, szóval már mondom is az infókat, hogy mikor lesz a következő:

2018. október 26-28

SZENT ORBÁN ERDEI WELLNESS HOTEL

 

Jelentkezni lehet nálam mondjuk FACEBOOK-on, vagy akár EMAIL-en...!

Gyertek, mert ilyen:

Szakács IS lettem...

img_4672.jpg

Mint már néhány hónapja utalgatok reá, mármint, hogy azt találtam ki, hogy már még szakács is leszek, és ráadásul kérdeznek egy csomóan, hogy hogy sikerült a vizsga, de ugye három vizsgánk volt - írásbeli, gyakorlati, szóbeli - és lényegében három héten keresztül folyamatosan vizsgáztam, és szóval azért nem válaszoltam még senkinek simán azzal, hogy "Jól.", mert mindig hátravolt valami, amitől még féltem.

Először az írásbelitől féltem, mert nehéz volt, sok kérdéssel, meg sok matekozással - amiből sokáig egyetlen kukkot sem értettem - méghozzá relatíve kevés idő alatt, szóval stresszeltem rajta, mint állat, és amúgy őszintén bevallom, hogy magamhoz képest szánalmasan teljesítettem, de azért végül az derült ki, hogy valójában nem is annyira, mint amennyire először gondoltam...

Aztán féltem a gyakorlati vizsgától, mert tudtam, hogy négy óra alatt le kell majd sütnöm meg főznöm olyan dolgokat, amiket előtte nem kifejezetten, és ráadásul bele is húztam a nagyba azzal, hogy a zöldségleves mellett, Orly pontyot, meg fánkot is kellett sütnöm, és ezek amúgy így együtt elég bonyolultak, de végül nem lettek annyira szarok, mint amennyire gondoltam, hogy lesznek azok sem...

Végül pedig a szóbelitől féltem, mert a tételsorunkban annyi, de annyi komplikált információ volt, amennyit szerintem csak kevés, nagy tapasztalattal rendelkező séf tud, ráadásul az kompletten kiment a fejemből, hogy lesz egy szakmai angol nyelvi rész is, amit meg csak ma reggel néztem át úgy, hogy vizsga előtt még egy személyi edzésem is volt, szóval azt is kissé kuszán öszevissza, de ma szerencsés volt a kezem, és jó tételt húzott, amiért rendkívül hálás vagyok, szóval most ha valaki esetleg kérdezné, hogy "Hogy sikerült a vizsgád?" annak már mondhatom, hogy...

"JÓL..."

img_4484.jpg

A másik kérdés, amit általában ezzel kapcsolatban kapok az, hogy "De amúgy miért?", értve arra, hogy mi a reteknek kell nekem még egy szakács szakma is a masszőr, az edző, meg a táplálkozási tanácsadó mellé, és a válaszom meg éppen pont az utóbbi miatt érdekes, mert ugye valóban egyre inkább a táplálkozási tanácsadás irányába megyek, azt meg szerintem annyira nem kell elmagyaráznom, hogy egy szakácsnak mi köze a táplálkozáshoz...

Ha pedig mégis magyaráznom kéne a dolgot, akkor azt mondanám, hogy a gyakorlat az, hogy akinek tanácsot adok, annak kevés annyi, hogy pl. egyen kevesebb szénhidrátot, mert sok ember még azt sem tudja pontosan, hogy tulajdonképpen mi is az a szénhidrát, szóval ha egy egyszerű embernek, egyszerű válaszokra van szüksége, az egyszerű kérdéseire, akkor azok nyilván a konkrét ételek, receptekkel együtt, nem pedig a mikro-makro tápanyagok nevei és arányai, úgyhogy szóval ezért...

És bizony, amióta ezen jobban rajta vagyok, már ételkészítési technikákban is tudtam tanácsokat adni, meg mindenféle hozzávaló-helyettesítésekben, szóval, hogy mi helyett inkább, mit, és azt konkrétan hogyan, ami marhajó dolog, és amit rendkívül élvezek, hiszen így most aztán már tényleg mégegy nagy szelettel tágabban látok rá a mozgás-test-evés-fogyás négyszögre, ami meg szerintem ritka madárrá tesz a szakmában...

Lényeg a lényeg, hogy bár ezzel a nagy sok stresszel tanulással csúnyán tönkrevágtam az idei nyaram nagyrészét, de ma vége lett, és jól jöttem ki a dologból, és most végre megkönnyebbülhetek, és talán még nyaralhatok is egy kicsit tiszta fejjel majd még.

Persze az igazi fontos rész csak most kezdődik, meg az igazi tanulás, mert tervezem, hogy sokat sütök-főzök majd ide is meg Youtube-ra is, méghozzá egy csomó olyan hasznos dolgot, amivel majd gyakorlatban segíthetem szeretett klienseimet...

Most viszont sajnos mennem kell palacsintát sütni, mert ugye a legelső kliensem nekem a Csajom, aki viszont a héten már harmadjára rendel palacsintát, és ha azt mondom, hogy nekem nincs kedvem, csináljon inkább ő magának, akkor mostanában mindig azzal vág vissza, hogy nem ő a szakács, hanem...

blog_alja_1.jpg 

Szőlőcukrot mindenkinek!

Kérdések és válaszok sorozat 1.

szolocukor.jpg

Nap, mint nap kapom a kérdéseket a népektől, és nagy ritkán úgy is válaszolok rájuk, hogy előtte nem veszem elő a számlatömbömet, és mivel csomó fontos kérdés jön, sok-sok általános tévedéssel meg lényeges félreinformációval, gondoltam, csinálok ebből egy sorozat...

És akkor rögtön az első szóljon is arról a cuccról, amit minden jobb teremben megtalálunk, ráadásul általában ingyenesen hozzáférhető módon - bár én a csoportos óráimon viccesen leginkább drog-áron próbálom eladni azon kistanítványaimnak, akik már rendesen kezdenek szédelegni a nagy hatékony edzéshatás végett - és ez a cucc pedig nem más, mint a szőlőcukor.

Sok embernél látom, hogy edzés előtt vagy után vagy közben már tök automatikusan, rendszerszerűen megy is a kis tálkához és bekap belőle egy-két-há-négy-öt szemecskét, és olvasztgatja a szájpadlásán boldogan, mert finom, és leginkább abban a tudatban, hogy ez most tök jó, meg egészséges, meg ez olyan "keményen edzős dolog", és igazából nem is zavar ez, sőt néha tényleg én adom azok szájába, akiken látom, hogy sápatagon, másodpercekkel vannak azelőtt, hogy elájulnának, vagy leokádnák a vadiúj Spartan Race Finisher pólójukat, azoknál viszont rettenetesen zavar, akiknek láthatóan semmi bajuk, ráadásul még komoly súlyfelesleggel is bírnak, és már mondom is, hogy miért...

Anélkül, hogy nagyon a mélyére mennénk a dolognak elmondom, hogy ugye a szervezet három dologból képes energiát vételezni amikor például edzünk: 1. Szénhidrát 2. Fehérje 3. Zsír, és annak ellenére, hogy a zsír kétszer annyi energiát képes adni, mint a másik kettő, a szervezet minden esetben először a szénhidrátot választja, vagy keresi, amikor energiára van szüksége, mert abból képes a dolgot a lehető legegyszerűbben és a leggyorsabban megoldani, ami nyilván érthető is, hiszen "kvázi majdnem cukorból" csinálni cukrot, nem egy nagy etvasz, zsírból cukrot csinálni meg viszont kurvára az.

Amikor azt mondom, hogy "cukor", akkor nyilván nem a kockacukorra vagy a kristálycukorra gondolok, hanem a glükózra (vagy dextrózra), ami ugyebár a testünk legalapabb hajtóanyaga, de annyira alap, hogy bármi, ami energiafelhasználásra készül, az az anyagcserefolyamatok végén glükóz (dextróz) formájában szívódik fel, vagy használódik el, és ezeknek a magyarosított nevük simán csak az, hogy szőlőcukor, vagyis az a kis fehér tabletta ott az edzőteremben a tálkában, az nem más, mint a létező legegyszerűbb, leggyorsabban felszívódó energiaforrása a testnek, és hát éppen pont azért is van éppen ő ott, nem pedig mondjuk a lekváros palacsinta vagy a vanília fagylalt.

Biztosan hallottál már a glikémiás index-ről (GI), ami ugyebár egy viszonyszám, és ami azt mutatja meg, hogy egy tápanyag milyen mértékben hat a vércukorszintre egységnyi idő alatt. Nos ez a viszonyszám éppen magához a szőlőcukorhoz viszonyít, ezért a szőlőcukor glikémiás értéke a legmagasabb, vagyis 100, mert a szőlőcukor képes a leggyorsabban felkúrni a vércukorszintet az égbe, és a legyorsabban felszívódni, éppen ezért minden más tápanyagot hozzá képest látnak el egy értékkel.

Például a fehér rizs GI értéke 87, ami kifejezetten magas, viszont mégsem 100, tehát ezért nincs minden teremben mondjuk fehér rizs sem kitéve a tálkákba, viszont ezért esznek sok rizst a gyurós srácok, mert az is relatíve gyorsan képes felszívódni, "visszatöltődni", sok energiát ad, van benne más jó tápanyag is, nem csak "cukor", ráadásul  még olcsó is...

És ezért van az is, hogy ha a közvetlenül ájulás előtt álló, hullasápadt edzettemnek erőszakkal beletolok a szájába egy szőlőcukor tablettát, akkor esküszöm, nem több, mint 30 másodperc múlva visszatér neki nem csak a színe, de még az ereje is, és meg is feledkezik az ájulásról, és edz tovább nyugodtan, mert a szőlőcukrot tényleg ennyire könnyen  és gyorsan szívja fel, és használja energianyerésre a szervezet, ami tök jó dolog...

DE... - Mert ugye mindig van az ilyenekben, egy bazinagy DE... -

...a szőlőcukor csak akkor a legjobb választás számodra, ha éppen nagyon edzenél, de nincs energiád, viszont nem a "zsírégetés" a célod, mert ha az, akkor a nagy "DE" mögött az van, hogy ha kifejezetten szeretnél zsírból fogyni, akkor edzés előtt, közben, után éppen pont a szőlőcukor az, amit a leginkább el kéne kerülnöd!

Miért?

Mert mint ahogyan néhány sorral feljebb már említettem, a szervezetnek három opciója van az energianyerésre - szénhidrát, fehérje, (test)zsír - és a háromból a szénhidrát számára a legegyszerűbb, legkényelmesebb opció, de ha te azt szeretnéd, hogy a kényelmes helyett a lassú és bonyodalmas zsírbontós modszert válassza, akkor neked arra rá kell őt kényszerítened, mert ő azt kurvára nem akarja ám, és méghozzá csak egyetlen egy módon tudod rákényszeríteni a tested arra, hogy ne szénhidrátot használjon üzemanyagnak, hanem zsírt, méghozzá úgy, hogy nem adsz neki több "cukrot", még akkor se, ha megveszik is érte, és akkor neki nem lesz más opciója, mint szépen, és persze nagy bonyodalmak közepette kinyitni a zsírraktárakat, és azokból kinyerni a szükséges energiát.

Ilyen egyszerű ez: Ha van szénhidrát (glükóz, dextróz) a raktárakban, amit a szervezeted "elégethet", akkor ő azt fogja felhasználni, még akkor is, ha te éppen a legmenőbb zsírégetős órád kellős közepén nyomod a has-láb-popsi gyakorlatokat, és ezt addig fogja csinálni, amíg ki nem ürülnek azok a bizonyos raktárak, és ha ekkor te a két gyakorlat közti szünetben rohansz szőlőcukorért, akkor ezt a dolgot el tudod húzni annyira, hogy kvázi akár egész órán ne "égess el" egyetlen grammnyi zsírt sem. Ha viszont úgy edzel - mondjuk például reggel éhgyomorra mész kocogni - hogy a szénhidrátraktárak konganak az ürességtől, és nincs más a szervezetedben csak fehérje, meg zsír, akkor bizony a szervezet azokhoz lesz kénytelen nyúlni, ami egyrészt garantált zsírból fogyást jelent, másrészt viszont az is szinte majdnem biztos, hogy a dolog némi izomvesztéssel is jár, ami meg nyilván nem a legjobb hír, de ahogy mondani szokás: "Mindennek ára van..." meg ugye "Valamit, valamiért..."

Többek közt ezért nem lehet egyszerre szálkásítani és tömegelni, vagy fogyni, közben meg izmosodni is, mert ha egy ember fogy, akkor szinte biztos, hogy ugyanakkor izmot is veszít, ha pedig izmosodik, akkor majdnem biztos, hogy zsírosodik is, és éppen ezen nehézségek miatt hihetetlenül összetett művészet a profi testépítés...

...

Ha szeretnél a zsírégetésről kicsit bővebben olvasni, akkor ajánlom az A ZSÍRÉGETÉSRŐL EGYSZERŰEN című írásomat...

OLVASS TOVÁBB: A ZSÍRÉGETÉSRŐL EGYSZERŰEN

OLVASS TOVÁBB: MI FÉR BELE A "DIÉTÁDBA"?

blog_alja_1.jpg

Mi fér bele a "diétádba"?

fagyi.jpg

Sokan kérdezik tőlem, hogy "Te akkor csak zöldséget eszel, meg napfényt?" amire nyilván az a válaszom, hogy "Nem, én csak napfényt eszem..."

Na jó, viccezek, napfényt sem...

Meg azt is szokták kérdezni, hogy az hogy van, hogy a barátjuk vagy a barátnőjük eszik mindent össze-vissza, és közben meg tökre vékony meg szálkás, ők meg már attól is híznak, ha csak rágondolnak a kajára, és erre meg az a válaszom, hogy "Márpedig ez így van.", és aztán mondják, hogy "De akkor az élet ilyen igazságtalan?", amire én meg azt mondom, hogy "IGEN, AZ ÉLET IGAZSÁGTALAN." amiről nem árt tudni, sőt, nem árt el is fogadni szépen okosan.

Persze előfordulhat, hogy ha egészében vizsgáljuk az életet, akkor nem annyira igazságtalan, mert lehet, hogy valaki mondjuk genetikailag olyan gyorsan zsírosodik, és alig izmosodik, mint én, viszont imádja a munkáját, és boldog a párkapcsolata, valaki más meg könnyen izmosodik, és bármit ehet, mégis szálkás marad, viszont tök magányos, vagy rühelli amit csinál, szóval ez egy összetett kérdés, de ha maradunk csak a kajálásnál, meg a formánál, akkor sajnos az van, hogy mindannyian máshogyan reagálunk a tápanyagokra, ezért mindannyiunknak a saját genetikai adottságainkhoz illik alkalmazkodni, nem pedig azon siránkozni, hogy másnak meg miért lehet, amit nekünk nem.

Van, akinek gyors az anyagcseréje, van akinek meg lassú. Van, aki jobban tolerálja például a szénhidrátokat, van aki meg egyáltalán nem, mint ahogyan olyan is van, aki a tejet simán issza gond nélkül, más meg már a tej szó hallatán is azonnal összecsinálja a bokáját, sőt én például élek halok a sósmogyoróért, más viszont konkrétan tényleg meghal tőle, de ez ennyi, ez van, ezt kell elfogadni és eszerint kell élni, és kész! Egy cukorbetegnek vigyáznia kell a cukrokkal, a laktózérzékenynek meg a laktózzal, és ugyanígy a gluténes, vagy a hisztaminos, de ezt inkább nem is részletezném tovább, mert nyilván mindenki érti, hogy mire gondolok, amikor azt állítom, hogy mindannyian máshogyan reagálunk a tápanyagokra...

Amit tehetünk, az az, hogy tisztába kerülünk a dolgokkal, és mindig vállaljuk a döntéseink következményeit.

Ha tudjuk magunkról, hogy könnyen hízunk, mégis zabálunk, mint állat, akkor azt tegyük abban a szellemben, hogy a dolognak az lesz a következménye, hogy bizony hízni fogunk, és ha hízunk is tényleg, akkor meg ne legyünk meglepve, és főleg ne sajnáltassuk magunkat azon, hogy nekünk milyen szörnyű a sorsunk, mert viszont ha abban a tudatban eszünk normálisan és okosan, hogy hízékonyak vagyunk, ezért nekünk különösen figyelnünk kell arra, hogy mit-, és mennyit eszünk, akkor annak meg az lesz következménye, hogy nem fogunk hízni, és az meg tök jó, és ez a dolog amúgy tényleg ennyire egyszerű.

"Persze, könnyű ezt mondani!" - jöhet erre a válasz, de igazából okosnak lenni talán mégsem annyira nehéz, mint sokan hiszik, mindössze gondolkodni kell kicsit.

A szakács vizsgám miatt hetekig sütöttem meg főztem szarokat, amiket persze meg is kellett kóstolnom, de tettem mindezt úgy, hogy tudtam, hogy kvázi hízni fogok tőlük, úgyhogy úgy alakítottam a dolgokat, hogy a hetem legalább egyensúlyban legyen, ami azt jelenti, hogy ha hétvégén sütöttem-főztem, akkor a hét többi napján már nagyon vigyáztam rá, hogy ne vigyek be más szart.

Vagy ugye most Balatonoztunk egy pár napot a Csajommal, aki letiltott minden mozgásról is amúgy, és leginkább csak ültünk és napoztunk vagy ettünk, vagy torpedóztunk a lakókocsiban, ha például kaki volt az idő, vagy sötét az éjszaka, és amikor belekóstoltam a sajtos-tejfölös lángosába, vagy a kürtőskalácsába, vagy amikor letoltam egy citromos sört, vagy egy fél zacskó sósmogyorót, akkor tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy hogyan fog reagálni a szervezetem arra, amit éppen csinálok, és egyáltalán nem meglepő módon, a szervezetem bizony pontosan úgy is reagált rá, ahogy vártam, így hazatérve, mindenféle bűntudat, meg áldozathibáztatás nélkül álltam vissza arra az életmódra, amit számomra egészségesnek tartok, azokkal az ételekkel, amik jók a szervezetemnek, és amiktől nem hízom kocára.

A lényeg, a lényeg, ha hízékony vagy, ne zabálj, mert hízni fogsz, vagy ha meg zabálsz, akkor ne siránkozz azon, hogy hízol, mert attól csak még rosszabb lesz, hanem legyél vele tisztában, és ahhoz képest alakítsd a napod vagy a heted, hogy a zabálásaid előtt-után legyen a szervezetednek ideje és lehetősége felkészülni és/vagy reagálni, "tisztulni"...stb.

Hogy mire gondolok konkrétan?

Arra, hogy ha tudod, hogy nagyot fogsz vacsorázni, akkor inkább már ne ebédelj nagyot előtte, ha pedig már nagyot vacsoráztál tényleg, akkor meg nem kötelező ám nagyot is reggelizni másnap, pusztán azért, mert valakik azt tanították, hogy "A reggeli a legfontosabb étkezés!", mert ez ugyanúgy csak egy sima baromság, mint az, hogy egy embernek naponta ötször-hatszor ennie kell, különben megáll az emésztése, ugyanis az egész emberréválás millió éves története alatt, egyetlen ember sem evett naponta ötször meg hatszor, hanem inkább max. csak napi háromszor-kétszer-egyszer, vagy néha egyszer sem, sőt, inkább napokig, vagy hetekig semmit, de az emberi szervezet felkészült mindenre, és minden verzióra van valamilyen ügyes működési módja, mert az aszerint evolúcionált, ami a millió évek alatt történt vele, nem pedig aszerint, amit tavaly nyáron kitalált valami pucsi fitneszmodel csajszi az Instán...

Szóval annyiszor egyél, amennyiszer a szervezetednek szüksége van tápanyagra, és ha az napi egy vagy kettő, akkor napi egyszer, vagy kétszer, és annyit, amennyire szükséged van, ha pedig valami külső oknál fogva többet kell enned valamelyik napszakban - mert csajbuli van, vagy esküvő, vagy szülinap, vagy más ilyesmi - akkor a nap többi részében meg már ne zabáljl sokat, vagy egyáltalán ne egyél, hogy megmaradjon az egyensúly!

Amit én mindig mondok, az az, hogy figyeld magad, figyeld a gyomrod, mire, hogyan reagál, hogyan érzi magát, és egyél aszerint, hogy neki lehetőleg minél többször legyen jó, és ne kelljen miattad puffadnia, meg szenvednie, meg fájnia sehogy...

Én például egy kiadósabb valamilyen szar-vacsora után simán előfordul, hogy nem eszem másnap egészen 4-ig, 5-ig, és nekem az úgy a jó, de ez ugye én vagyok, szóval valószínűleg nálad ez máshogyan működik, de fontos tudnod, hogy hogyan, különben menthetetlenül hízás lesz a vége...

OLVASS TOVÁBB: MIT ÉR A KÉPZETTSÉG MEG A PAPÍROK...

blog_alja_1.jpg

 

 

Mit ér a képzettség meg a papírok...

fogyotura.jpg

DietTribe /

Rég nem írtam, igen, bocs...!

Mentségemre legyen mondva, hogy tanulok, mint állat, lett légyen, hogy mindjárt levizsgázom szakácsból, amihez egy csomó olyan dolgot kell tudnom, amit a büdös életbe többé nem akarok használni, amint kezemben a papír, hiszen éppen pont azért csinálom az egészet, hogy aztán majd messze se főzzek semmi olyasmit, amiket tanítanak, mert amiket tanítanak, na pont azoktól a szaroktól vagyunk Európa legkövérebb nemzete. Persze értem én, hogy a magyar konyha az maga a búzaliszt meg a porcukor, de azért jó lenne, ha a hazai szakoktatás legalább egy kicsit képes lenne 2018-ban élni, meg naprakész lenni, mert ami ma van, az agyfasz... de amúgy mindenhogy...

Jár hozzám egy lány edzeni, aki idén lett végzett dietetikus. Kérdeztem tőle, hogy kölcsönkérhetném-e a tankönyveit, mert szeretnék jól beléjük nézni, hogy okos legyek végre tényleg, amire azt válaszolta, hogy tulajdonképpen nincsenek is tankönyvei, mert amikből tanultak, azokat kábé a 60-as években adták ki, és éppen bevonták őket, mert elavultak, mint a szar, csak éppen nem lett helyettük semmi olyan új sem, amire rá lehetne mondani, hogy korszerű, úgyhogy most leginkább nincs semmi sem, de persze az a biztos, mert úgy ugyebár nehéz hibázni...

És igazából nem is nagyon akartam én erről írni, de részben, mert tegnap pont beleakadtam egy ilyen jellegű vitába, meg amúgy is a főzések miatt néha nézem a Paprika-, vagy a LiChi TV-t, amin meg az előbb döbbenten néztem végig egy 90 NAPOS FOGYÓTÚRA című megabrutálfaszságot, ami meg olyan konzekvensen szajkózta végig az összes tévedést meg félreinformációt a fogyókúra kérdésével kapcsolatban, hogy rég basztam fel magam ennyire, mint most, és ilyenkor a legjobb nekem az, ha ahelyett, hogy agyonütném az asszonyt, inkább kiírom a dühöt magamból...

Lehet, hogy kusza leszek, mert ilyenkor inkább spontán írok, de lehet, hogy nem... Mondjuk, pont leszarom...

Szóval amibe tegnap beleakadtam, az valami olyasmi volt, hogy valami kis kurva frissen elvégezte a személyi edzőit, és már hirdette is magát a Fészen, hogy mehet hozzá edzeni bárki, legyen az akár öreg, vagy fiatal, sérült, rehabos, vagy profi sportoló, pajzsmirigyes, cukorbeteg, IR-os...stb., mindenkinek kielégíti az igényeit, meg mindenkinek segít elérni az álmait, meg a bikiniformát, és persze volt hozzá kötelező csücsörítős-pucsítós szelfi is, meg Insta-link, és akkor ráírt az egyik tanára, és bemószerolta, hogy tulajdonképpen be se járt az órákra, és ha nála vizsgázott volna, át se engedte volna, mire a kislány meg visszavágott, hogy talán nem a formás kis seggére kellett volna megjegyzéseket tennie a Tisztelt Tanárúrnak, hanem inkább otthon őrizni a családi fészek melegét...stb, stb, stb... El is vesztettem amúgy a fonalat, meg nem is nagyon érdekelt a dolog, mert ezekről már rég tudom, hogy mind meddő viták, mint ahogyan tőlem is néha megkérdezik azok, akik már kifogytak az érvekből, hogy milyen orvosi végzettségem van, mintha valóban csak orvosi végzettséggel lehetne normálisan kajálni, meg mintha minden azonnal igaz lenne, amit egy fehérköpenyes mond, pusztán attól, hogy neki fehér a köpenye...

Aztán eszembe jutott, hogy amikor Amerikában jártam suliba, akkor hogy az intézménynek jobb legyen a statisztikája, konkrétan úgy készültünk a vizsgákra, hogy effektív megkaptuk a vizsgafeladatokat, és hetekig azokat töltögettük kifelé tanári segédlettel, hogy amikor majd ott leszünk a vizsgán, akkor lehetőleg ne basszunk el semmit se. Nem is tanultam szart se persze, viszont kaptam róla papírt, és ami a lényeg, természetesen végül kurvajó lett a statisztika, úgyhogy örült is fél Mexikó meg Kuba nagyon. Na kábé így zajlanak manapság a hétvégi tanfolyamok meg sok OKJ-s cucc is tényleg. Lecsengeted a lóvét, ott vagy, levizsgázol, megkapod a papírt, oszt kalap-kabát. Neked szakmád van, nekik meg pénzük, és mindenki jól járt. Ebbe már nincs semmi, csak az ember saját igényessége magával szemben, és nincs tovább. Én már csak tudom, hiszen ha 15 ilyen képzést nem csináltam végig, akkor rohadjak meg, hogy egyet se. Nem is nagyon tervezek belőlük sokkal többet, lévén, hogy ami például számomra éppen a legfontosabb lenne ma, vagyis a táplálkozással kapcsolatos tanulmányaim, kábé ugyanazon a szinten álltak, mint az imént említett csodás televízióműsor a LiChi-n, és évekbe telt, mire ki tudtam mászni a rám nehezedő nagy sok ott tanult tudás alól...

Ezt hozta a kapitalista szabadkereskedelem, meg a piacgazdaság. Csak és kizárólag üzlet lett az oktatás is, ahogyan az lett a politika, a média, az egészségügy, az élelmiszeripar, sőt a művészet is, ami aztán jól meg is ölte mindet egyszerre és azonnal, mert sajnos vannak dolgok a világban, amiknek nem szabadna üzletnek lenniük csak, hanem emberség kéne beléjük, meg egészen más megközelítés, meg értelem, de ma a bevétel felülír már sajnos minden emberit inkább, mi meg hagyjuk, és persze beletörődünk, mert ugye mi mást is tehetnénk...

Aztán egy barátom is kitett egy videót arról, hogy mennyire megszűnt a világban a minőség, és hogy már mindenki leszar mindent, és hogy ez vajon mitől van, és szeretném neki azt válaszolni, hogy kérlekszépen ez attól van, hogy felnőtt egy olyan szájbakúrt generáció, és elkezdett "dolgozni", akiket a liberális oktatás már félt alázatra, becsületre meg tisztességre nevelni, aminek pedig egészen egyszerűen az lett - és lesz továbbra is - a következménye, hogy az oktatásból kikerült, focista-hajú Insta-huszár fesztiválbajnokokok, meg a pucsító picsájú csücsöri ribancaik, akik csicskáknak nézik a szüleiket, de persze még mindig velük laknak, mert az ugye egyszerűbb, és amúgy is lényegében önmagukban életképtelenek - tisztelet persze annak a rendkívül kisszámú kivételnek - kiléptek a nagyvilágba, és nap, mint nap bizonyítják, hogy mennyire különlegesek is ők, és hogy nekik lényegében ez az egész "munka" meg "dolgozás" nevű faszság komplett deroga, mert nehogymár az ő szépségük, és nagyságuk, és különlegességük, meg egyéniségük itt szolgáltasson mindenféle senkiháziaknak, miközben nekik jogaik vannak bizony, méghozzá kötelességek nélkül, és még azt is teljes joggal újra, és ha ez valakinek nem tetszik, majd jön apu és vagy perel, vagy vasvillára hány mindenkit, aki az ő kicsikeszemecsodásfényét bántani merészeli...

Meséli egy kollégám, aki éppen tesitanárként próbál gyakorlatozni valami suliban, hogy bejönnek a kakadukinézetű csitrik a tornaterembe utcai ruhában, mire ő megkérdezi tőlük, hogy miért nincsenek átöltözve, mire ők meg a mobiljukból fel se nézve rávágják, hogy nehogy már majd ő mondja meg nekik, hogy mit csináljanak, mert ugye ki a faszom ő egyáltalán, meg hogy jön ő az ilyesmihez, és a kolléga nyilván legszívesebben agyonverné az összeset egy csákánnyal, hogy felébredjenek legalább kicsit, elásná, majd felszórná a sírjukat mésszel, de nem teheti, mert ugye a jogaik, meg a liberális iskola, úgyhogy inkább ő is már csak szarik bele, rögtön szép szakmája hajnalán...

A másik meg, aki balett-mester, szintén meséli, hogy a kis köcsög ül a rúd alatt és az is a telóját nyomkodja, miközben már rég pliéznie kéne, mire a mester rákérdez, hogy miért nem csinálja a gyakorlatot, a gyökér meg visszakérdez, hogy kifizette-e az apja az órát, mert ha igen, akkor ő itt bizony azt csinál, amihez csak éppen kedve támad...

Velem is előfordult, amikor még színiakadémiákon tanítottam, hogy a kiscsávó ott előttem lefeküdt aludni, mondván, hogy ő fáradt, és hogy örüljek, hogy egyáltalán bejött, mire persze kizavartam a faszba, az igazgatóság viszont ahelyett, hogy kibaszta volna a kis szarfaszút az iskolából, jobbnak látta engem cseszegetni azzal, hogy motiváljam a diákjaimat jobban, mert az ugye nyilván az én hibám, ha a szentlelkű gyermek úgy jön be, hogy azon nyomban el is alszik az órámon...

Na és mint ahogyan az imént említettem, később ezekből az irritáló kis gecikből lesz aztán olyan munkaerő, akitől az ember valamiféle szolgáltatást meg teljesítményt várna, persze tök fölöslegesen...

Szóval ez van az egyik oldalon, ez a bicskanyitogatóan idegesítő általános alkalmatlanság, érdektelenség, tehetségtelenség, és szívtelenség, miközben meg a másik oldalon nincs más csak vaskalapos szocialista merevség, meg magázódás, meg elvtársazás, meg fehér köpeny, meg 60-as évekből származó dietetika könyv, és olyan okatatási gépezet, melynek fogaskerekei lassabban fordulnak, mint az emésztésem, szóval asszem, rég el van baszva ez az egész, és akkor ebbe kapcsolom bele a tévét, hogy nézzek valami szakács szakmát legalább, mire azt látom, hogy egy olyan igazi fehér fogazatú, ostoba, kipattintott amerikai faszkalap - aki nyilván végtelenül képzett személyi edző is egyben - zsírszegény joghurtot ad a 200 kilós fekának, aztán meg átszaladtatja a tengerészgyalogosoknak állított akadálypályán, majd méri a mérlegen, és aztán mondja neki, hogy az lehetetlen, hogy csak fél kilót fogyott, mert biztosan nem csinálta szívből, a nő meg sír, hogy de ő szívből csinálta és nem csalt, mire meg az "edző" mondja neki, hogy az nem lehet, mert akkor ha szívből csinálta volna, akkor többet kellett volna leadnia, mint kibaszott fél kiló. Én a magam részéről meg inkább azon csodálkozom, hogy hogy a faszba nem halt bele szerencsétlen az egészbe már ott a kommandós pálya legelején...

Szóval a lényeg, hogy egy olyan világban élünk, aminek már rég semmi értelme, és fölösleges is szépséget meg jóságot keresni benne általánosan, mert a dolog már rég leginkább csak a hülyeségre épül, úgyhogy egyetlen megoldás van, méghozzá az, hogy az ember ebben a spirálban zuhanó őrületben megpróbál valahogy mégis normális maradni, bármennyire nézik is közben hülyének a többiek, és hogy egymással se nagyon van értelme már vitázni, mert úgyse lesz konstruktivitás a vége, hanem csak még több szar ömlik majd, abból meg már úgyis ömlik elég...

Na, ez tényleg spontán lett... De legalább a rendezvény elérte a célját... Így majd nyugodtabban alszom...

 

OLVASS TOVÁBB: TESTÉPÍTÉS VS. EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD

blog_alja_1.jpg 

Testépítés vs. egészséges életmód

swiss_retus_1000-8534.jpg

/Modell: Swiss Love, Fotó: én - 2014. Miami/

Régen még sokat néztem nagy meg híres meg tapasztalt testépítőket, meg csodáltam őket, meg persze adtam a véleményükre, hiszen úgy gondoltam, hogy ha valakik, akkor ők aztán tényleg tudják a frankót. Nyilván én is beszoptam az összes olyan táplálékkiegészítős reklámot, amin valami nagyon nagy, nagyon izmos ember szerepelt, meg elhittem, hogy ő tényleg attól a terméktől lett nagy meg izmos, amit reklámoz, meg persze halál odavoltam Arnoldért én is, meg elolvastam mindent, amit a hozzá hasonló nagyságok írtak, és néha még mostanában is bele-belenézek az ilyen vitákba, meg okoskodásokba, csak már egészen más szemmel...

Valamit szögezzünk le a legelején, amit nem árt tudni: A testépítés egy olyan sport, amely fényévnyi messzeségben áll az egészségtől, de olyannyira, hogy inkább mondanám rá, hogy kurvára egészségtelen, mint az ellenkezője, és ha ezt valaki nem hiszi, az nyugodtan kérdezzen meg tapasztalt versenyzőket - persze itt most beszélek fitnesz, meg bikini, meg mit tudom én, milyen kategóriás versenyzőkről is - akik ha igazán őszinték, el fogják neki mondani, hogy mekkora rombolást végzett a szervezetükben a versenydiétázás, meg a sok ilyen-olyan okos kis szuri, amit azért be-betologattak maguk is a siker érdekében!

Teljesen inkorrekt dolog 6%-osra száradt, lényegében a szomjhalál küszöbén álló emberekkel reklámozni egészségesnek mondott termékeket azzal a jelszóval, hogy ha ezt és ezt a terméket fogyasztjátok, akkor úgy fogtok kinézni, mint ő, mert hála Istennek, a fotó csak a külsejét mutatja neki, és nem árul el abból semmit, hogy valójában hogyan is érzi magát, miközben így néz ki!

Természetesen a dolog messze sem ilyen egyszerű, de most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a testépítő- és mindenféle ezekhez hasonló "izmozós szépségversenyzés" egy valóban nagyon tiszteletet parancsoló, nehéz, és nagy lelkierőt meg kitartást igénylő csodálatos sport, de mégegyszer mondom, olyan messze van az egészség fogalmától, mint Makó Jeruzsálemtől! És tényleg nem azt állítom, hogy rossz, nem elítélem a dolgot, hanem azt, hogy az ott kigyakorolt, kitanult, kipróbált trükköket ne akarjuk már mindenféleképpen ráerőltetni az egyszerűen csak simán fogyni és/vagy erősödni vágyó egészséges emberekre, mert attól agyfaszt kapok!

Van ugyanis két alapvető különbség:

1. Egy versenyző, bár marha jól néz ki szezonban, de szezonon kívül legtöbbjük - és tényleg tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek - egyszerűen csak egy nagy darab dagadt szar, aki ráadásul felzabál mindent, amit csak elér, mert már előre retteg a szezonkezdéstől, mert akkor jön majd újra a végeláthatatlan szenvedés, meg a koplalás, meg az idegbetegség, meg a borzalom, amihez nyilván megpróbál lelkierőt gyűjteni folyton...! Ebből remélem, jól látható, hogy egy testépítő éppen pont a legborzalmasabb, legegészségtelenebb, és így a legolyanabb dolgot csinálja, amit egy sima embernek mindenképpen el kell kerülnie, hogy történetesen DIÉTÁZIK, avagy KÚRASZERŰEN, időszakosan váltogatja a táplálkozási koncepcióit, iszonyatos hullámokban, rettenetes terhelést róva a szervezetére ezzel az állandó jojózással, és teszi tönkre magát szezonról szezonra sikeresen, miközben egy sima egyszerű egészségesen élni vágyó ember legfontosabb célja csak és kizárólag a hosszútávú, mondjuk inkább úgy, hogy élethosszig tartó, folyamatos egészségesség, azaz az úgynevezett ÉLETMÓDVÁLTÁS lehet.

2. Egy testépítő olyan trükköket használ, amelyekkel relatíve rövid idő alatt el tudja érni a céljait. Ilyen például a 3-4 óránkénti kajálás, a csirke-rizs-brokkoli, a fehérjeporok, meg a mindenféle aminosavak, és mivel ezek az emberek sokszor edzők, meg személyi edzők is általában, és hogy legyen lóvé a versenyekre, foglalkoznak sima emberekkel is, és mivel náluk ezek a szarok beváltak, másról meg nem igazán rendelkeznek ismeretekkel, vagy egyszerűen képtelenek máshogyan látni a világot, ezért tolják rá a sima hétköznapi vendégeikre is a szaraikat, és tőlem naponta megkérdezi a Katika-Klárika-Misike ötvenszer, hogy akkor milyen fehérjét meg aminot szedjen, és hogy attól majd lefogy-e tényleg, és kezd örömmel háromóránként zabálni, az amúgy lassú emésztésű, eleve kövér, ülőmunkát végző Zsuzsika, mert látta a tévében, hogy az a bikinimodell attól fogyott le, hogy sokszor evett, és fogyni szeretne ő is, én meg könyörgök nekik már tényeg térden állva, hogy ne csinálják ezeket a sok baromságokat, mert többet ártanak vele maguknak, mint használnak. Egy egyszerű sima egészségesen fogyni akaró embernek semmi szüksége fehérjeporra, aminora, csirke-rizs-brokkoli étrendre, sőt napi hatszori kajálásra sem, hanem inkább rendes, értelmes, színes tápanyagokra és inkább annyi étkezésre, amennyi a testípusának, vagy az "emésztési sebességének" elegendő!

Csak mint bonusz említeném meg azt is - bár nem a kajálás témaköréhez tartozik, hogy - pont ilyen dolog az osztott edzésterv is, hogy most lábnap, meg felsőtest nap, meg ma csak jobb tricepszre edzünk, holnap meg csak bal vádlira, hogy ez az osztott edzésterv is egy olyan testépítő "trükk", ami arra való, hogy a versenyzők okosan és szobrászilag célozzák meg az arányokat, és milliméter pontossággal hozzák fel a jobb bicepszüket a balhoz, meg satöbbi, de erre az osztott edzésre sincs az égvilágon semmi szüksége Sanyikának, aki amúgy könyvelő, és amellett, hogy 150 órát ül a kis asztalkájánál, heti kettőt edz! Neki teljestest edzés kell, méghozzá mindig, különben semmi értelme az egésznek!

És tényleg, esküszöm meg is történt: Kérdeztem egy ilyen igazi gibizd csávót a teremben, hogy mit csinál? Mondta, hogy lábnapja van. Kérdeztem, hogy hetente hányat edz? Mondta, hogy kettőt. Kérdeztem, hogy azt is osztottan? Mondta, hogy igen, mert az menő. Mire mondtam neki, hogy aha, szóval valójában csak heti egyet edzel, csak három napot pihensz két sorozat közt, mert ugye csak hetente egyszer jutott idő minden testrészére. Elgondolkodott kicsit, majd fejéhez csapott, és rommá röhögte magát, hogy mekkora fasz, és azóta heti kétszer edz teljes testet, és természetesen duplán olyan hatékonyan...

Szóval, csak azt kérem tényleg mindenkitől, aki nem bikinimodell, meg Mr. Universe, hogy szakadjon már le a testépítők hülyeségeiről, mert azok nekik való dolgok, és nem a sima egyszerű hétköznapi embereknek, ami meg egy egészen más világ, és inkább legyen okos, mint az osztva kettőt edző gibizd csávó és gondolkozzon!!...

OLVASS TOVÁBB: A DAGADT AZ ÚJ MIGRÁNCS

blog_alja_1.jpg

 

 

A dagadt az új migráncs

fat.jpg

/ Fotó forrás: https://livelighter.com.au/The-Facts/About-Toxic-Fat /

Hadd kezdjem a dolgot egy az egyik legutóbbi posztomhoz - Kövér vagyok, mit (t)egyek? - írt kommenttel, ami rettenetesen felbaszott:

"@Berelhetoreklamfelulet: Persze nyilván egyszerűbb másokat okolni azért, mert valaki dagadt mint egy disznó, nyilván nem azért kövér mert tömi a buráját és mindenhova autóval jár, de főképp sehova nem jár, nem nem, nem ő a hibás, legyünk csak full SJW-k, azért dagad, mert verték otthon, ezért bazdmeg..."

Szívesen mondanám, hogy egyedi esetről van szó, hogy a kommentelő csak simán egy ritka büdös paraszt, de a helyzet az, hogy sajnos messze sem.

Borzalmasan sokan kommentelgetnek ilyen és ehhez hasonló dolgokat, lényegében azzal kapcsolatban, hogy a kövérek mind saját hibájukból azok, és hogy ott rohadjanak meg, ahol vannak, és méghozzá nyilván azért, mert vagy falánk módon zabálnak, mint a disznók, vagy lusták, mint a disznó, vagy mindkettő együtt - mint a disznó - és úgy szítódik a gyűlölet, mint ahogyan a migráncsokat is gyűlölni kell, és ennek a gondolatnak megalapozása, tudományos alátámasztása, és évtizedek óta való sulykolása véleményem szerint a táplálkozástudomány konkrét főbűne.

Ha valaki történetesen magas, akkor senki sem mondja rá, hogy rohadt falánk állat, hanem mindenki tudja, hogy a növekedési hormonok miatt magas. Ha valaki alacsony, akkor szintén mindenki tisztában van vele, hogy nem azért alacsony, mert nem eszik eleget, hanem ugyanazon a növekedési hormonok okán, azaz a genetikai adottságai miatt. Ha viszont valaki kövér, azonnal rásütik, hogy falánk, lusta, semmirekellő, ronda szar, mert az iskolában megtanultuk vagy ezerszer, és el is van mondva még ma is mindenhol, hogy az energiaegyensúly törvénye az, hogy hízás akkor van, ha az ember több kalóriát visz be, mint amennyit elhasznál - azaz zabál -, vagy kevesebbet használ el, mint amennyit bevisz - azaz lusta mozogni, és kész, és ezt a nyilvánvaló baromságot a táplálkozástudomány úgy megtanította és elfogadtatta az embertömegekkel, hogy jönnek is a kommentek tényleg sorban, hogy: "Egyszerű, mint a nap! Mindegy, hogy mit eszel, csak kevesebb kalóriát vigyél be, mint amennyit elhasználsz!", "Ne zabálj annyit, emeld fel a segged, és sportolj! Tök egyszerű...", "Akaraterő kérdése az egész. Aki lusta, mint a disznó, meg nem képes abbahagyni a zabálást, az meg is érdemli, hogy dagadt!"...stb. és nyilván ezek a kommentek egytől-egyig mind olyan emberektől származnak, akik "szerencsés" genetikájuk révén, bár valószínűleg ugyanúgy söröznek, cigiznek, zabálnak, és persze basznak mozogni, ők valamiért mindettől mégsem híznak el, és így halvány lövésük sincs arról, hogy hányféle különböző okai lehetnek annak, hogy valaki kövér, és főleg, hogy az esetek többségében mennyire szart se ér a dolog ellen az a bizonyos akaraterő.

Mert mondjuk mi van akkor, ha egy nő állapotos lesz, és hízni kezd? Biztos, hogy egyszerre csak lusta és falánk lett? Nem lehet, hogy inkább a hormonok...?

Vagy mi van a 40-50-60 feletti férfiakkal, főleg azokkal, akik aktív életet élnek, vagy nehéz fizikai munkát végeznek? Ők azért kezdenek hízni, mert mind falánk és lusta lett hirtelen? Nem lehet, hogy ők meg inkább azért kezdhetnek hízni mert csökken a szervezetükben a tesztoszteron-termelődés...?

Vagy mi van azokkal az emberekkel, akik szép vékonyak voltak, aztán hirtelen meghíztak, anélkül, hogy bármit is változtattak volna az életmódjukon, tehát sem nem vittek be hirtelen több kalóriát, sem nem mozogtak hirtelen kevesebbet? Nem lehet, hogy például pajzsmirigyműködési zavar, vagy inzulinrezisztencia, vagy egy csomó más ilyesmi hormonzavar lehet inkább a háttérben, és ezzel még messze sincs vége a felsorolásnak...?

A testsúly ezermillió dologtól függ, és ebben az ezermillió dologban csak egy az, hogy az adott egyén mennyi kalóriát visz be, vagy mennyit mozog le!

Nekem például van olyan többszörös ironman-es ismerősöm, aki folyamatosan testsúlyproblémákkal küzd, és akkor nekem azt kéne neki ajánlanom, hogy mozogjon még egy kicsit többet, mert úgy tűnik, hogy az energiaegyensúlynak a 4 km úszás, a 180 km bringa, meg a 42 km futás még vajmi kevés a fogyáshoz?

De olyan ismerősöm is van ám, aki bármennyit is zabál, képtelen hízni, pedig mindennél jobban szeretne! Sőt olyan is, akinek viszont végre sikerült híznia, de csak közvetlenül azután, hogy kilépett egy borzalmasan stresszes párkapcsolatból.

Vagy az ex-táncos barátnőm például egeszen addig küzdött súlyproblémákkal, amíg el nem került egy olyan balettegyütteshez ahol végre nem basztatták a súlya miatt, és azonnal mindenféle életmódbeli váltás nélkül fogyni kezdett, amint lekerült a válláról ez a pszichés teher, és még sorolhatnám a példákat napestig...

...mint ahogyan amúgy egy egész fejezetet szenteltem is a témáról szóló könyvemben az energiaegyensúly képtelen baromságának, benne csomó minden más kísérletekről is, amelyek mind-mind azt bizonyítják, hogy a testsúlyszabályozás problémája messze sem oldódik meg a "Kevesebb evés, több mozgás." pontegyszerűségű matematika-képlete által. És bármennyire is szajkózzák még mindig ezt a tételt a táplálkozástudomány azon elavult barmai, akik nem képesek távolabb látni az orruknál, ez a dolog egészen egyszerűen nem igaz, nem működik, és sokkal-sokkal-sokkal több van a mindenféle színes testsúlyproblémák hátterében, mint falánkság, lustaság, vagy a gyenge akaraterő, így erős igazságtalanság minden túlsúlyos embert ezekkel megbélyegezni, amiből a magam részéről már kurvára elegem van! Mert ha nem, akkor viszont bélyegezzük már meg valamivel a magasakat, meg az alacsonyakat is, meg talán a szőkéket is, meg a barnákat is, meg a zöldszeműeket is, meg kékszeműeket is, mert ha már lúd akkor legyen az is kövér, mint a disznó, és vessük rá a sátán keresztjét mindenkire, aki kicsit is eltér valamitől, ami más, mint a "normális" - bármi is legyen az -, mert szarjuk le az evolúciót, meg a genetikát, meg a pszichológiát, meg az összes hülyeséget, és simán csak fogjuk rá a dolgot a nyuszira!

 

OLVASS TOVÁBB: CSIRKEMELL CSÍKOK TEJSZÍNES GOMBAMÁRTÁSSAL

blog_alja_1.jpg 

Kövér vagyok, mit (t)egyek?

the_desecration_of_adam_by_jflaxman-d8ei7vq.jpg

/ Forrás: https://jflaxmdeviantart.com/art/The-Desecration-of-Adam-508094054 /

Esküszöm, hogy egy csomószor kapom meg a kérdést konkrétan így, vagy valami hasonlóan egyszerű formában, és ilyenkor tudom, hogy a kérdező tök komolyan is gondolja, és hogy ugyanolyan gyors és egyszerű választ is vár, mint amilyen a kérdés.

Mint amikor olyan posztokat látok valahol, hogy "Csináld ezt és ezt a gyakorlatot, és majd tutti kockás lesz tőle a hasad!" és azt is tudom, hogy milliók vannak, akik neki is állnak azt a bizonyos gyakorlatot csinálni tényleg, de két próbálkozás után inkább elfelejtik az egészet, mert szerintük hiába csinálták meg a csoda-gyakorlatot töretlen szorgalommal kétszer is, mégsem lett kockás a hasuk, úgyhogy át lettek verve, és ilyenkor várják, hogy felugorjon megint valami hasonlóan okos instant ötlet, és nyilván fel is ugrik, mert a világ ma ilyen, és kattintanak, és kipróbálják azt is vagy kétszer, persze önhibájukon kívül sikertelenül, pedig közben még a dobozon kívülre is gondolnak, meg a mindent bevonzzó Univerzumra is, de mégsem...

Szóval ilyenkor elakad a szavam, és csalódott leszek, és szomorú, mert egyrészt régi önmagamra ismerek, másrészt pedig mert hirtelen reménytelennek tűnik a dolog, de aztán erőt gyűjtök, mert bevillan, hogy ha végül nekem is sikerült megértenem a lényeget, akkor talán másnak is sikerülni fog, a lényeg pedig az, hogy a sikeres "alakváltoztatáshoz" három dolog kell:

1. INFORMÁCIÓ

2. IDŐ

3. ÖRÖM

Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, elvesztél!

1.

Ha nem sikerül megismerned magad, a saját tested működését, a legapróbb rezdüléseket, azt hogy milyen tápanyagokat "szeret", és milyeneket nem - elvesztél.

Ha nem tudod és érted pontosan, hogy mit, miért csinálsz úgy, ahogy, hogy miért eszed éppen azt, és éppen úgy, és éppen akkor, amit, vagy éppen miért nem - elvesztél.

Ha nem vagy birtokában azoknak a konyhatechnikai módszereknek, recepteknek, amelyek a változásodhoz szükségesek - elvesztél.

2.

Az információ megszerzése időbe telik. Ha nem érsz rá tanulni - elvesztél.

A szervezet átállása egy másik rutinra, más életmódra, sőt életminőségre nem megy egyik napról a másikra. Ha erre neked nincs időd - elvesztél.

Egy új önkép elfogadásához a pszichédnek időre van szüksége. Ha nem adsz neki - elvesztél.

3.

Az evés az egyik legfőbb örömforrásunk, ha az új ételeid nem okoznak neked örömöt - elvesztél.

Ha az új életmódodban nem találsz örömöt - elvesztél.

...

Többek közt ezért nem számoltatok kalóriákat, és ezért nem egyetlen órácska a konzultációs időszakom, hanem minimum egy hét, és ezért nem adok étrendet sem, hanem újratanítom a klienseimet enni, és ezért kérem őket, hogy lépésről, lépésre haladjanak, lassan, és hogy legyenek türelmesek, és mindenekelőtt élvezzék ki a változást, mert olyan nincs, hogy tegnap még zabáltál, mint az állat, ma meg hirtelen csak a negyedét eszed, és az a szervezetednek jó, és téged is örömmel tölt el, mint ahogyan olyan sincs, hogy eddig a pizzát szeretted, a fánkot, meg a sört, ma viszont már a csirke-rizs-brokkoli, meg a tiszta víz a kedvenceid...! A kapott étrend nem tanít meg semmire, a feleannyi, valami egészen másból, mint amit eddig ettél, szenvedést, sóvárgást, és örömtelenséget szül, úgyhogy ne csináld!

Inkább csak EGYÉL RENDESEN!

 

OLVASS TOVÁBB: HOGYAN FOGYJ LE GYORSAN SOKAT... 

blog_alja_1.jpg

Hogyan fogyj le gyorsan sokat...

anitabw-9282_wm_web.jpg

/ Modell: @anita_herbert / Fotó: ÉN, 2016. Miami /

Aki közelebbről ismer, jól tudja, hogy mennyire gyűlölöm a "Még két hét van hátra nyárig, úgyhogy rohanj fogyni, mert a strand csak a szépeknek való!" értelmi színvonalú edzői marketinget, meg a bikiniforma erőltetést, lett légyen, hogy az elhízás globális kérdése annyira nem jelentéktelen, hogy konkrétan az emberiség legnagyobb gyilkosa manapság, mert ilyenkor pont azon "szakemberek" felől érkezik a nyomás, akiknek a legjobban tisztában kéne lenniük azzal a ténnyel, hogy minél gyorsabb a fogyás, annál biztosabb, hogy nem lesz hosszútávon fenntartható az eredmény, miáltal pont azok okozzák a legnagyobb boldogtalanságot, hülyeségbe hajszolva tudatlan vendégeiket, akiknek éppenhogy segíteniük illene, és leginkább tájékoztatni mindenkit arról, hogy ha valamit ne tegyenek, és ne is akarjanak megtenni, az nem más, mint a gyors fogyás!

Egyértelműen választ adva a címben feltett "kérdésre" tehát:

...Feküdj a sínekre, és ha a vonat levágja mindkét lábad, az már mínusz 20-30 kilcsi egy szempillantás alatt, vagy ha ez az ötlet mondjuk nem fekszik annyira, akkor SEHOGY!

És akkor elmondom mégegyszer, hátha valakinek még mindig nem esett volna le:

A GYORS FOGYÁS = ROSSZ FOGYÁS

MINÉL GYORSABB FOGYÁS = "ANNÁL BIZTOSABB, HOGY VISSZA IS HÍZOD AZ EGÉSZET" FOGYÁS

És akkor engedd meg, hogy el is magyarázzam, miért:

Van egy viszonylag új felfedezésű főhormonunk, melynek az a neve, hogy LEPTIN, és ez a leptin nevű alak az, aki felülről vezérli ezt az egész hízás, fogyás, zsírégetés, zsírraktározás dolgot a Te szervezetedben, méghozzá szó szerint. Ő az, aki kiadja a jelet, hogy "már nem vagy éhes, szóval abbahagyhatod a kajálást!" vagy pont, hogy nem, ő az, aki eldönti, hogy a másik főhormon - az INZULIN - mit csináljon a szénhidrátokkal, hogy konkrétan azok fel legyenek-e használva energiaforrásként, vagy inkább menjenek csak simán a zsírraktárakba, és így ő az is, aki kompletten kitalálja és levezényli, hogy akkor Te most külsőre karcsú legyél, vagy dagadt, sőt még azt is, hogy mely testrészeid legyenek zsírosabbak, vagy éppen ne.

Ezt a leptin nevű arcot nyugodtan elképzelheted úgy, mint egy felhergelt királykobrát, fekete Security-pólóban, centikre tőled, támadásra készen figyelni, méghozzá egyetlen szempislantás nélkül. Ha hirtelen mozdulsz, azonnal beléd mar, azaz ha Te hirtelen úgy döntesz, hogy holnaptól mindent egészen máshogy csinálsz, mint eddig, minden kajádat lecseréled azonnal, és amúgy is csak a negyedét eszed annak, amit még az előző napokban, mert az edződ kiírta Fészre, hogy holnaptól nyár van, és #bikiniformaON, akkor ő fogja magát, és amellett hogy pikk-pakk behúz minden zsírbontó féket, a létező összes hormonodat arra fogja utasítani, hogy vegyenek rá a kajálásra, és hogy ne engedjenek mozogni sem nagyon, mert minden energia attól a pillanattól kezdve visszatartandó vésztartaléknak minősül. Na ezért vagy a hirtelen fogyókúrád harmadik napján már fáradt, ezért fáj a fejed, ezért járnak a gondolataid megállás nélkül csak a kajáláson, és végül ezért is adod fel az egészet, általában két héten belül, és térsz vissza a régi rutinodhoz abban a szent hitben, hogy az Univerzum összeesküdött ellened. Abban pedig akár biztos is lehetsz, hogy ez alatt a két fogyózós hét alatt nem veszítesz mást, mint vizet és némi izmot, hiszen a valódi zsírból fogyás normálisan csak sokkal azután indul(na) el, hogy Te egyáltalán belekezdtél ebbe a bohóckodásba.

Ezzel szemben viszont nézzük meg, mi történik, ha inkább a jövő nyárra tervezed elérni a bikiniformát - ha már az egészség mint olyan kevésbé motiváló számodra!:

Első körben szép lassan lecseréled a cukros üdítőket vízre és/vagy a kávédba pakolt kockacukrokat mondjuk stevia-ra, és közben felkészülsz arra, hogy akkor majd mostantól életmódot váltasz, és elkezdesz egészségesebb konyhatechnikai trükköket nézegetni a neten. Eltelik így vagy egy hónap...

A királykobra szimatol valamit, de nem mar beléd, mert túljársz az eszén azzal, hogy nem mozdulsz semmi hirtelent.

Második körben lecseréled a búzalisztes tésztákat mindenféle másokra, lassan lejössz a péksütikről, és elkezdesz odafigyelni a kenyerekre is. Tanulsz és megismersz egy csomó új dolgot, új recepteket, meg új ízeket, és elkezded élvezni az egészet mert rájössz, hogy most végre nem koplalsz, hanem csak más dolgokat eszel, és hogy azok a más dolgok tulajdonképpen sokkal jobbak, mint a régi dolgaid, és amúgy is rádfért már némi vérfrissítés....

Már nem csak a királykobra, hanem a barátaid, meg az anyósod is furán néz picit, mert csak egyszer szedsz a bableveséből, és az almás sütiből sem eszed meg az egész tálcát, csak pár darabot, de még mindig nem olyan komoly a változás, hogy az bármelyiküknek vészharangkongatóan feltűnjön.

Mondjuk eltelt két hónap, és akkor Te végre elkezdesz tényleg zsírból fogyni, és rájössz, hogy ez az egész már nem is a fogyásról szól, hanem egy sokkal teljesebb, energikusabb, és boldogabb életről, és hogy a fogyás már csak amolyan bónusz, aminek örülsz persze nagyon, de inkább már alig várod, hogy elkezdődjön az a főzőtanfolyam, amire beíratkoztál.

Mire a harmadik hónap végére érsz, már könnyebb vagy legalább egy ötössel, ráadásul a heti három edzésedtől meg aztán hatványozottabban vékonyabbnak tűnsz, és kezdheted lecserélni a ruhatárad is, mert már lötyög rajtad minden, és ez még csak a kezdet...

A leptin nagyon néz meg nagyon figyel, de nem talál semmi olyat a napirendedben, ami miatt marnia kéne, úgyhogy szép lassan minden hormonod átáll erre a Te új életmódodra.

Még négy hónap sem telik el, mikorra lassan kipiheni magát a májad, meg a hasnyálmirigyed, életre kelnek az inzulin-receptoraid, múlik a rezisztenciád, és az élet lépésről-lépésre egyre csak egyszerűbb és szebb lesz. Már az agyad is kezdi elfogadni, hogy az a szépség a tükörben tényleg Te vagy...

Öt hónap után már tíz kilóval vagy könnyebb, és örömödben viszel egy tálca cukromentes almás sütit az anyósodnak, aki imádja, és elkéri a receptet, a barátaid meg egyre másra mondogatják, hogy milyen jól nézel ki, és kérik, hogy áruld el nekik a titkodat.

Hat hónap, és már két barátnődet is ráhúzod a dologra. Már együtt jártok edzésekre, meg Te tartasz nekik főzőtanfolyamot, és nagyokat nevetgélve cserélgetitek a cukromentes recepteken boldogan, miközben alig várjátok, hogy eljöjjön a jövő nyár, és az új bikiniformátokkal jaszkarizhassatok a Sound-on...

Na EZ A JÓ FOGYÁS, nem a turbó, ugyanis nem elég gyorsan ledobálni a kilókat, hanem el is kell fogadtatnod a változást mind a szervezeteddel, mind pedig a pszichéddel - nem is beszélve a barátaidról meg az anyósodról - sőt, szükséged van egy komplett új tudáshalmazra is ahhoz, hogy a mindennapi rutinodban is képes legyél felkészülten reagálni a gyakorlati helyzetekre, márpedig ehhez a sokmindenhez rengeteg időre van szükséged! Máshogy nem megy!

Amúgy meg nyilván az sem járja, hogy 10-20-30-40 éve zabálsz, de persze felsírsz, ha a 3 napos léböjtöd nem nulláz le mindent...

 

OLVASS TOVÁBB: ÍGY KELL OLCSÓN BERÚGNI!

blog_alja_1.jpg

EGYÉL RENDESEN! 2.0

Avagy, miért is írtam át az első verziót...

egyel_rendesen_feher_andis_borito.jpg

Részlet a könyvből:

 

P. SZABÓ ISTVÁN - EGYÉL RENDESEN! - ELSŐ FEJEZET - 2.0

"A matematika vagy a fizika tudományának őskora természetesen sokkal-sokkal régebbre datálódik, de induljunk most onnan, hogy az ezerkilencszázas évek közepén, ezen tudományok jeles képviselői, megalkották a világ első igazi számítógépét, az ENIAC-ot. Ez a kezdetleges gépezet 2,5 méter magas volt, 1 méter mély, 24 méter hosszú, és 30 tonnát nyomott. Volt benne vagy 18 ezer darab rádiócső, a programozáshoz 6000 kapcsolót kellett átállítani, borzalmas mennyiségű hőt termelt, és körülbelül 15 percenként hibásodott meg.

Ma, miközben e sorokat írom, 2018 van, az amúgy kissé már elavult, de azért érintőképernyős, hangvezérlős, ujjlenyomat-olvasós iPhone SE-m simán elfér a farmerzsebemben, a tudása pedig többmilliószorosa annak a bizonyos első ENIAC-énak.

Sőt, ma már ott tart a technika, hogy például a Boston Dynamics robotjai nemcsak lépcsőzni, és ugrani, hanem már futni is tudnak, méghozzá teljesen maguktól, Sophia pedig, az első mesterséges intelligenciával rendelkező, emberszerűre formált robotlány, már képes, mindenféle külső emberi beavatkozás nélkül, értelmes beszélgetéseket is folytatni.

Ezen eredményeket látva, minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy a számítástechnika és az ahhoz kapcsolódó tudományágak brilliáns teljesítményt nyújtva, elképesztő ütemben fejlődtek és fejlődnek töretlenül mind a mai napig, sikerességük és hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen.

Ezzel szemben vessünk egy pillantást a táplálkozástudomány fejlődésére és annak eredményeire:

"Amit eszel, azzá leszel." mondotta volt Hippokratész időszámításunk előtt valamikor 460 és 370 között nagyon okosan, sőt mindenféle táplálkozással kapcsolatos jegyezeteiben ő már bizony személyre szabott diétás kezelésekről is írt, meg arról, hogy a táplálkozás tekintetében mennyire fontos a minőség és a mennyiség.

Hazánkban, Magyarországon, dietetikáról, vagy más néven táplálkozástudományról, ismereteim szerint, egy bizonyos Rácz Sámuel nevezetű tudós óta beszélhetünk, ugyanis ő volt az, aki 1740-től magyar nyelven kezdte ezen tudományt oktatni, majd 1922-ben Dr. Soós Aladár indított diétásnéne-képzést, ami aztán 1975-től főiskolai szintre emelődött, ami pedig azért is különösen csodálatos, mert ebben az időszakban a túlsúlyosak aránya a népességen belül mindössze 10-12% volt, ma pedig, 2018. május 19-én - ami nem mellesleg Európában az Elhízás Elleni Nap dátuma - ez a szám 65%, ezen belül pedig 28-31%-ot tesznek ki azon honfitársaink, akik már a súlyosan elhízottak, erősen veszélyeztetett kategóriájába tartoznak.

Emlékszem, gyermekkoromban állandóan az éhezés volt a téma, az újságok telis-tele voltak felpuffadt hasú fekete gyerekek fotóival, mára viszont eljutottunk odáig, hogy több kövér ember él a Földön, mint normális testsúllyal rendelkező vagy sovány, sőt nem csak ez az adat fordult át, hanem állítólag az is, hogy a ma élő generációk élethossza már rövidebb lehet, mint az előttük lévő generációké, magyarul előfordulhat, hogy leginkább a civilizációs betegségeik okán, a mai gyerekek rövidebb ideig élnek majd, mint a szüleik, ami egészen döbbenetes gondolat, miközben persze az éhezés problémája sem szűnt meg, mindössze a marketingértéke lett gyengébb.

Mi magyarok ma, az USA, Mexikó, és Új-Zéland után, a cseppet sem előkelő 4. helyen állunk a világrangsorban elhízás tekintetében, amely tényadat egy életpillanatomban -  szerencsétlen módon közvetlenül azután, hogy ezen könyv első, 1.0-ás verzióját megjelentettem - arra késztetett, hogy újragondoljam és újraértékeljem mindazt, amit a táplálkozás témájában tanítottak nekem, hiszen látva a világban lezajló történéseket, főleg a mostanra járványos méreteket öltött elhízás globális borzalmát, be kellett látnom, hogy azok a táplálkozástudományból származó eredmények és koncepciók, melyeket megpróbáltam e könyv első verziójában közérthetően összefoglalni, sanszos, hogy alapjaiban hibásak.

Sőt, mindezekkel együtt, számomra az akadémikus dietetika, mint tudományág, gyakorlatilag megbukott.

Ezért rögtön a könyv megjelenése után, személyes felelősségem teljes tudatában, nekiveselkedtem újra a témának, de ezalkalommal nem a tankönyveim és a képzéseken készült jegyzeteim alapján, hanem sokkal, de sokkal nyitottabban a mindenféle új, korszerűbb táplálkozási koncepciók irányába is.

Tudom, hogy sok, nálam ezerszer okosabb szakember is beleesik abba a hibába, hogy megtanulja, amit megtanítanak neki a tanárai, és később úgy alkalmazza a tanultakat a gyakorlatban, hogy nem kérdőjelezi meg azok hitelességét, forrását, eredményeit, vagy éppen eredménytelenségét, legyen szó akár gyógyításról, akár táplálkozási ajánlásokról, vagy bármi másról. Ez a hozzáállás azonban nemcsak hogy hibás, de sajnos néha kifejezetten veszélyes is lehet, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy leginkább ennek, a sokszor arroganciával is társuló hozzáállásnak köszönhető a táplálkozástudomány egyértelműen szégyenletes, bűnös, és megbocsáthatatlan kudarca is.

A magam részéről könyvem, az EGYÉL RENDESEN! 2.0-ás verziójával ezen a hozzáálláson próbálok változtatni, egyben megkövetek minden olyan olvasómat, akik az első verziót próbálták alapul venni életmódváltásukban, és könyörögve kérem őket, hogy töltsék le, és figyelmesen olvassák el a 2.0-ra frissített verziót is!

Köszönöm!

P. Szabó István"

 

LETÖLTÉS - IBOOKS:

https://itunes.apple.com/hu/book/egy%C3%A9l-rendesen/id1349248775?mt=11

LETÖLTÉS - GOOGLE BOOKS:

https://play.google.com/store/books/details/P_Szab%C3%B3_Istv%C3%A1n_Egy%C3%A9l_rendesen?id=UMBNDwAAQBAJ

Így kell olcsón berúgni!

20141013dianas-cukorka3.jpg

Fotó: Zirig Árpád

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ez itt kérem szépen életem és munkásságom egyik legeslegfontosabb posztja lesz, és nem pusztán annak minősége végett, hanem mert bizony úgy tudományos, hogy egyszerre hiánypótló, ráadásul milliók érintettek a témában, mind hazánkban, mind pedig külföldön egyaránt, úgyhogy nem csodálkoznék, ha éppen ez lenne az első olyan írásom, melyet több más nyelvekre is lefordítanának bátor online önkéntesek...

Nos, történt a minap, hogy Hot Iron óra előtt, míg türelmesen várakoztunk arra, hogy beengedődjünk végre a nagyterembe, szóba elegyedtem legkedvesebb edzettjeimmel, és hogy hogy nem, de a beszélgetés a sportról és az egészségről valahogyan a bebaszás témaköre felé kanyarodott legott, és kicsivel azután, hogy átbeszéltünk valami házi eperpálinkát, melyet egyikük rendelt jópénzért, bukkant elő a probléma, hogy történetesen drága a pia, majd  ezen keresztül körvonalazódott egy esetleges opció, azaz bizonyos tehetséges tudós fiataloknak egy jól bevált módszere arra, hogy hogyan is lehet, az emberi emésztőrendszer szakavatott ismeretében, egyszerre gyorsan és rendkívül gazdaságosan lealjasodni.

Valószínűleg mindannyian tudjuk, még a mindenféle tanulmányainkból, hogy ugye az emberi emésztés már a szájüregben elkezdődik, hogy nyál, meg enzimek, meg garat, aztán meg a nyelőcső, meg a gyomor, és gyomorsav meg epe, és mindenféle hólyagok, és vastagbél és bélbolyhok, meg a többi unalmas, avitt gyökérség..., míg végül el nem érkezünk a lényeghez, vagyis ahhoz, hogy a vastagbél ugye egy körülbelül 1,5 méter hosszúságú bélszakasz, ahol aztán a sok mindenféle felszívódások után még felszívódik a maradék folyadék, és aztán ebből a "kiszárított" cuccból áll végre össze a kaksimogyi, ami aztán ugyebár bűzösen távozik a végbélen keresztül a fajanszba legjobb esetben.

Mindezen tudás birtokában szóban forgó zseniális elméink a következőt ötlötték ki, amelyről közvetlenül óra előtt volt szerencsém tájékozódni, hogy tehát az emésztés hosszas folyamatait elkerülve, a még pénztelen, ám már annál talpraesettebb diák, vesz egy dianás cukorkát olcsón, majd annak csokoládétartalmát leszopogatja annak felszínéről, és az így nyert nyálkás, kúpszerű cuccost, az emésztési folyamat másik végén indítja útjára, vagyis érthetőbben fogalmazva, feldugja önnön popperójába, majd amint az teljes terjedelmében eltűnik ott, farizmainak egyetlen határozott megfeszítésével elroppantja azt.

Ily módon az értékes és igen magas alkoholtartallmú nedű ott szívodik fel hirtelen, ahol már csak a maradék vizeknek illene, méghozzá oly sikeres delíriumot kiváltva, melyet csak jóval nagyobb anyagi, illetve energiabeli ráfordítással érhetne el alanyunk...

Mi mást is mondhatnék még ezután azon a fontos intelmen túl, hogy a cukorkáról a csokoládét minden esetben a végbélbe való felhelyezés előtt szopogassuk le, és semmiképpen sem utána!

Köszönöm a figyelmet és kívánok remek szórakozást magam és edzettjeim nevében is!:)

 

OLVASS TOVÁBB: SZEMÉLYI EDZÉSEK VELEM AZ OXY-BAN  

Személyi edzések velem az Oxy-ban

szabadszemelyiedzesidopontok.jpg

Első hatékonyságnövelő lépésem - miután sajnos be kellett látnom, hogy a költözés miatt kissé lemaradtam a témában - hogy a jövő héttől / vagyis közvetlen Pünkösd utántól, azaz még vagyisabb május 22-től / ismét vállalok személyi edzéseket, méghozza a XIII. kerületi OXYGEN WELLNESS FAY-ban! És ezt most azért írom ilyen nagyban, mert az utóbbi időszakban is sokan kerestek meg ezzel a kérdéssel, de sajnos nem tudtam nekik semmi okosat mondani, egészen mostanáig. Szóval tök boldog lennék, ha esetleg véletlenül pont azokhoz is eljutnának ezek a sorok, akik szerettek volna velem edzeni, de akkor még nem tudtam nekik sem helyszínt, sem időpontot mondani, mert ugyebár most viszont akkor már itt a remek alkalom...!

A helyszín nyilván adott, a szabad időpontjaimat pedig a fent mellékelt ábra mutatja.

Jelmagyarázatként elárulom, hogy a pirossal kitömött időpontok azok, amelyek alatt éppen csoportos órám van valahol, vagy mondjuk ülök az autómban és megpróbálok eljutni egyik teremből, a másikba, a fehér üresek pedig azok, amikor éppen nincs semmi dolgom...még, szóval perpillanat ezekben az időpontokban vagyok személyi edzés tartására kapacitálható, fenntartva természetesen az időpontváltozás jogát, mert az élet az úgy szép, ha zajlik...:)

És ha esetleg még mindig túl bonyi a cucc, vagy nem teljesen érthető, vagy mondjuk valaki inkább a remek hangulatú, és mindig várakozáson felüli csoportos óráimat látogatná, akkor ideszúrom a pillanatnyi csopis órarendemet is vala:

csopi_alap1.jpg

Továbbá természetesen nem lanyhulok szent célom terjesztésében, és elérésében, avagy, hogy mindenki rendesen egyen, szóval töretlenül folytatom a táplálkozási tanácsadásaimat is, csak így akkor már nem csak edzés nélkül, hanem edzéssel együtt is akár...

Na, szóval olvassátok a blogomat, nézzétek a videóimat, gyertek csoportos-, vagy személyi edzésekre, és bármi van, keressetek bátran! Nem harapok...

...nagyot:)

 

OLVASS TOVÁBB: ANDI KÉSZ VAN

  

Andi kész van

andi-kesz-van_web.jpg

Nem tudom, hogy a világon hányan mondhatják el magukról, hogy "kész vannak", hogy közel-, vagy teljesen megvan mindenük, amire vágytak, hogy elégedettek az életükkel, hogy azt csinálják, amit szeretnek csinálni, szóval, hogy minden klappol, minden a helyén van, mert én például ahogy ma ültem és néztem az Andit, miközben a csendes májusi napsütésben, friss epret szemezgetve rejtvényt fejtett a Duna-parton, arra gondoltam, hogy kicsit irigylem Őt, mert az Andi bizony kész van...

Keresett, elismert és szeretett edző akart lenni, és az is lett. Olyan fizetést akart magának, amiből gondtalanul élhet, és megcsinálta. Dunakeszit akarta, megkapta hát azt is. Fogszabályzót meg jó kocsit akart, és azok is összejöttek neki. Épül-szépül a "kert" az erkélyen, nő a bazsalikom, a rozmaring, meg a többi cucc, a párkapcsolata boldog, szeret, és szeretik, és akárhogyan is nézem az életét, kábé mostanra minden aspektusában kizárólag zöld pipák sorakoznak a checklist-jén. Talán egy-két apró finomítás még a hatékonyságban, de ennyi. A munkahelyét imádja, a munkáját imádja, dolgozik ugyan, mint egy igásló szorgalmasan, kitartóan, az ő sajátos alázatával, néha késő éjszakáig, de cserébe komoly lóvé villan a zsebében. A kocsija GTA, a fogszabályzója a legmenőbb átlátszó, ráadásul hiába kajál össze-vissza szarul, még mindig szálkás és csinos, szóval tényleg csak irigyelni lehet,...

...nem úgy, mint engem.

A munkahelyi hatékonyságom katasztrófális, az órarendem borzalmas! Ésszerűtlenül és irreálisan sokat autózom, hogy aztán szánalmasan keveset keressek. A kocsim erősen alsókategóriás, mindene nyikorog, nem működik a légkondi, recseg a kipufogó, de még azt sem sikerült teljesen kifizetnem. Természetesen nagyon szeretem a helyeket, meg az emberket, ahol és akikkel "dolgozom", de a matek sajnos - bármennyire is fáj ezt belátni -gyakorlatilag fenntarthatatlan. Annak ellenére, hogy vannak olyan hasonló korú barátaim, akik lassan elérik a nyugdíjkorhatárt, szép, komplett és egész életműveket tudhatnak maguk mögött, én tulajdonképpen, pont úgy mint a most érettségiző 18 éves keresztfiam, még mindig a pályaválasztási életszakaszomnál járok, ami nem gáz, mert az irány legalább már kristályszerűsödni látszik. Régen is éreztem, hogy későn érő típus vagyok, de azért ezt a kábé 30 éves csúszást még magam sem gondoltam volna...

Szóval én még nem vagyok kész, de ugyanúgy mint a 40-nél, a 45-öt is jelentősre terveztem, és melózom is rajta, hogy idén kész legyek én is, és ha sikerül úgy megcsinálnom, mint a 40-et, akkor az Andival onnantól majd úgy nyomhatunk le egy erős 10-15 évet, hogy az az időszak végre valami olyasmihez hasonlíthat, amilyet az ember aztán később visszagondolva életnek, sőt talán még akár boldogságnak is hívhat.

Legtöbben amúgy pont olyankor szokták elszúrni.

Bízom benne, hogy mi nem fogjuk...

 

OLVASS TOVÁBB: KIRÁLY KÉT HÓNAP JÖN

Király két hónap jön

Avagy, a legkörebb kör evör...

 

oldalarc.jpg

/Fotó: Strammer Zsaklin/

Lett légyen, hogy én magam sem vagyok éppen egysíkú személyiség, ez a blog is többről szól amúgy, mint edzés meg fogyás, és főleg ha valaki jól visszagörget, akkor talál itt mindenféle életről ódázó nagy dolgokat, meg nem mindig okos, de legalább szívből bölcsességeket, amiket nem is olvasnak tízezrek, de legalább nekem megmaradnak, mint például a KÖR, meg a KÖR 2. írásaim, melyek oly szépen összefoglalják, mitől gyönyörű az élet, és amire éppen most készülök, az meg aztán már tényleg akkora keretet ad még ezeknek a köröknek is, hogy olyan reálisan nem is lehet máshol, csak figyelmes, nagy szakmai műgonddal szerkesztett regényekben, vagy forgatókönyvekben, mert a valóságban az ember legyint az ilyesmire, hogy "A Darth Vader-t még elhiszem, de ilyen aztán már tényleg nincs is."...

Mert az valóban nem hihető, hogy az ember kinő egy panellakást, amit már megvett ugyan, de azért kiköltözik Dunakeszire, amit meg megszeret nagyon, de onnan valahogy mégis elvágyik Amerikába, aztán Máltára, aztán éppen csak annyira jön haza, hogy eladja azt a bizonyos panelt, de mikor eladja tényleg, úgy alakul, hogy maradnia kell mégis, ezért aztán visszabérli a vevőktől, miközben végig Dunakeszire vágyik vissza, egészen addig, amíg aztán vissza nem költözik Keszire is megint, sőt majdnem ugyanoda, hogy tisztán átérezzen egy fontos 10 éves életspirált benne minden kezdettel és véggel boldogan...

És olyan sincs, hogy valaki gimnazistaként pilótaiskolába megy, amit aztán a tánc miatt hagy abba, de hogy folytassa tanulmányait, mert mondják neki, hogy az kell, szakácsnak áll, és szereti, de azt sem fejezi be, mert addigra annyira elhatalmasodik rajta a tánc, hogy már semmi sem állítja meg, hogy azt csinálja egészen addig, amíg el nem hízik a sok írástól mellette, aztán edzeni kezd, meg masszírozni, mert fáj, meg fotózni nagyon, majd edzeni megint és fogyni is, mert annyira rámegy a kajálás-tudásra, hogy az lesz a központ, és ha már ex-táncos, és végzett edző, meg masszőr, meg táplálkozási tanácsadó, és csak az ételek, meg csak a ketó, akkor eszébe jut, hogy mi lenne, ha befejezné, amit vagy 30 éve elkezdett, és mert ha már csinál valamit, azt nagyon csinálja, és szerinte nincs olyan, hogy egy táplálkozási tanácsadó, csak beszél, csak beszél, de nem csinál igazi táplálékokat, úgyhogy hirtelen jelentkezik szakácsnak megint, és ott a mosoly a szája szélén, miközben újratanulja az alapokat, mert érzi, hogy ez jó, hogy szépen záródnak a körök, hogy szép lassan minden értelmet nyer, és mert az élet mindent előrelát...

Így kábé július végére nem lesz nálam komplexebb szolgáltató senki, edzés-táplálkozás-életmód-egészség témában, mert egyszerűen senki sem lehet akkora király, hogy egyszerre legyen hivatalosan táncos-koreográfus-fitnesz fotós-edző-masszőr-táplálkozási tanácsadó-szakíró és persze szakács is, és szinte nincs többé oly szegmense a kérdésnek, amit ne érintenék értő módon, és alakul, és épül-szépül a rendszer, mely majd aztán jól letarolja a világegyetemet, és majd millióknak ad végre rendes válaszokat a legégetőbb kérdésekre...:)

 

OLVASS TOVÁBB: TEJFEHÉR RASSZIZMUS

P. Szabó István - Új Hot Iron edző az Oxygen Fay-ban

Ez a videó már kikerült az Oxy Facebook oldalára régebben, de gondoltam, így már sokkal később felteszem a Youtube csatornámra is, hogy meglegyen:)

Tejfehér rasszizmus

milk.jpg

Bizonyára ti is láttatok már olyan fotókat meg reklámokat meg posztokat, amelyeken egy csontvázat mutatnak, vagy röntgen-felvételt és persze a cucc arra hívja fel a figyelmet, hogy mi emberek, hiába lehet más színű a bőrünk, mind egyformák vagyunk, és a dolog mögötti szándék tök szép meg nemes, de a valóság ennél azért sokkal, de sokkal bonyolultabb, ugyanis sok tekintetben egyáltalán nem vagyunk egyformák, mint ahogyan az sem véletlen, hogy más színű a bőrünk, hiszen mások a képességeink, az erősségeink, a genetikánk, és ezt szerintem nagy hiba tagadni, főleg egy olyan korban, ahol minden az egyéniség erejéről, a tömegből való kitűnésről, meg a személyes tehetség megtalálásáról szól.

Ugyanúgy, mint a nemek között, a rasszok közti különbségek is nyilvánvalóak egyes sportágakban, művészetben, táncban, zenében, tudományban, vállalt gyermekek számában...stb. amelyeket érdekes módon soha nem is tagadunk, sőt talán még hangoztatjuk is ezen különbségeket, miközben meg létezik egyfajta szövevényesen összetett polkorrekt félelem azzal kapcsolatban, hogy ezt az egészet hogyan is illik kezelni, ami véleményem szerint nem minden esetben helyes, sőt néha talán kifejezetten káros vagy veszélyes is lehet.

Természetes, hogy minden embernek nemtől, kortól, identitástól, vallástól, rassztól függetlenül egyenlő jogokkal kellene rendelkeznie és ezen különbségek nem lehetnek semmiféle gyűlölet felszítói, de ebben a gyönyörű emberi sokszínűségben buta dolog bármi áron az egyformaságot erőltetni.

A táplálkozás tekintetében például a múltkor egy okos ember felhívta a figyelmemet arra, hogy egyes országok hivatalosan kiadott általános táplálkozási ajánlásai nem feltétlenül azért térnek el egymástól, mert különböző országok tudósai, más és más következtetésekre jutottak az egészséges emberi táplálkozás relációjában, hanem azért, mert a különféle rasszok képviselőinek nem csak a bőrszíne, hanem az emésztőrendszere is különböző módokon reagál bizonyos tápanyagokra. Idéznék is tőle egy elgondolkodtató mondatot: "Az USA ajánlások számon tartják az egyes célcsoportok eltérő kockázati profilját, külön az afro-amerikai, külön az európai, külön a latin és esetleg az őslakos népcsoportok nagyon eltérően tudnak viselkedni pl. adott szénhidrát-terhelés hatására..."

De ha nem szeretnénk ennyire részletekbemenően elmélyedni a dologban, akkor is azt találjuk, hogy ezen különbségek egyik legmeghatározóbbika például a tej, és a tejfogyasztással együtt járó tejcukor-tolerancia.

Nem sokan gondolunk ilyesmire, de tejre valójában csak csecsemőkorunkban lenne szükségünk, és mivel az emberi szervezet okos, így abban a korban támogatja is a tej hatékony megemésztésének képességét, de később, amint egyre idősebbek leszünk, és a női mellel kapcsolatos érdeklődésünk is más irányt vesz, elméletileg már nem lesz szükségünk ezen képességünkre, amit a testünk még akkor is visszafog, ha történetesen mi emberek még tovább is fogyasztunk mindenféle más állatoktól vett tejeket.

Több kutató szerint is valójában az a normális emberi állapot, ha egy felnőtt szervezete már nem képes megemészteni a tejet, hiszen arra már semmi szüksége sincs - hacsak nem kíván még 40 éves korában is szopni, hangozzon ez bármilyen pejoratívan. - Ezt az állapotot nevezik laktózérzékenységnek, méghozzá azért mert a tej, tejcukrot, azaz laktózt tartalmaz, a laktóz lebontásáért a szervezetben pedig a laktáz nevű enzim felelős, és hát ez az az enzim, amelynek aktivitása idővel csökkenhet, vagy akár meg is szűnhet teljesen.

Laktózérzékeny személyeknél, laktóz tartalmú ételek-italok fogyasztása után jelentkezhet hasgörcs, szélgörcs, hasmenés, puffadás meg még minden ehhez hasonló csodák egészen a fejfájásig, ami sokaknál úgy fordul elő, hogy nem is tudatosodik bennük, mi okozza a problélmát.

Egyes feltételezések szerint a laktóz-lebontó képesség a múltban alakulgató, alapjaiban különböző táplálkozási kultúrák okán fejlődhetett máshogyan. Míg a földművelő népek leginkább rizst, húsokat, és szóját fogyasztottak fehérjeforrásként, addig a pásztornépek toltak némi tejet és tejtermékeket is, úgyhogy az ő leszármazottaik genetikai mutációi toleránsabbak lettek a laktózzal szemben, mint a földművelőkéi.

Ezért lehet például az, hogy a laktózérzékenyek száma mondjuk a skandinávoknál olyan 5-15%, a japánoknál viszont kábé 90%, és hogy végre visszaevezzek a hazai vizekre, nálunk például a roma népesség tagjai érzékenyebbek a laktózra, vagyis a szervezetük nehezebben küzd meg a tejjel, csak most akkor azt nem tudom eldönteni, hogy azzal, hogy a mi hivatalos és általános táplálkozási ajánlásunk, az OKOSTÁNYÉR erről mélyen hallgat diszkriminatív, mert egy kiválasztott népcsoportot direkt nem tájékoztat valamiről, ami számukra fontos lehet, vagy akkor lenne az, ha inkább szólna róla...?

 

OLVASS TOVÁBB: OKOSTÁNYÉR?

The Battle of the Diets: Is Anyone Winning (At Losing?)

Christopher Gardner a Stanford School of Medicine kutatója, aki amúgy nem mellesleg 25 éve vegetáriánus, elmondja egy legutóbbi kutatásának eredményét, melybe összehasonlította 4 ismert fogyókúrás könyv módszerének sikerét...

OKOSTÁNYÉR?

Frissítve... 2018.12.13.

okostanyer.jpgAz úgynevezett OKOSTÁNYÉR, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége és a Magyar Tudományos Akadémia Élelmiszertudományi Tudományos Bizottsága által kiadott tudományos tudományanyag, minden magyarra tekintettel és egyértelműen meghatározza, hogy 2016-tól - akkor cserélték ugyanis erre az OKOSTÁNYÉR-ra az 1987-ben kidolgozott Táplálkozási Ajánlás 12 pontja nevű cuccost - mit is jelent pontosan az, hogy "egészséges táplálkozás"!

Amúgy ezek az egyes országokra kiadott általános táplálkozási ajánlások nem mutatnak lényegi eltéréseket, tehát akár ki is jelenthetjük, hogy a tudományos szakmaiság látszólag együtt áll az egészséges táplálkozás kérdésében, és ezen rendszereket valóban mind az egészség alfájának tekintik és hirdetik.

Akár mondhatnám is, hogy mindenki nyugodjon le a p...ba, "problem solved"! Mostantól nincs is szükség többé sem a hozzám hasonló senkiházi "gurukra", sem mindenféle új táplálkozási őrületekre, meg irányzatokra, és mehetnek is a kukába az összes idióta táplálkozással foglalkozó könyvek, és nem vagyunk többé kíváncsiak a renegátokra meg az alternatívan gondolkodókra - még ha legtöbbször ugyanúgy professzorok ők is - hiszen a rendszer erős, tudományos tudománnyal tudományosan alátámasztott, és megdönthetetlen.

De még mielőtt törölném a blogomat, sutba dobnám az elmúlt 25 év testsúlyingadozós tapasztalatát, és visszamennék a balettba ugrálni, nézzünk rá együtt boldog megelégedéssel azokra a csodálatos tudományos eredményekre, melyeket ez a tudományos tudományosság elért a tudomány és az egészséges táplálkozás terén az utóbbi időkben:

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Magyar Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, mind itthon, mind pedig a nagyvilágban a szív-, és érrendszeri megbetegedések gyilkolják legsikeresebben a népeket, számszerűsítve körülbelül olyan évi 15 millió embert. Ezek után jönnek a rákos-, meg az emésztőszervi megbetegedések, és persze a jó öreg cukorbetegség (évi 1.5 millió ember), és akkor kábé el is értük ezekkel a leginkább táplálkozással és életmóddal összefüggő kedves kis betegségekkel a világ összhalálozásának a mondjuk olyan 70%-át, és ha azt vesszük, hogy az elhízást már lényegében epidemikus katasztrófaként - azaz járványként - emlegetik, a cukorbetegek pedig évről évre egyre többen vannak, ráadásul egyre fiatalabbak, akkor szerintem nyugodtan megütögethetjük a tudományos tudósok vállát és mehetünk is tovább a dolgunkra boldog elégedetten...

Ja, nem...

Lett légyen, hogy éppen pont az ellenkezője a helyzet, azaz sose voltunk még ennyire betegek és kövérek - és most tényleg az elhízásról meg a táplálkozástudományról beszélek, szóval ne jöjjön nekem senki azzal, hogy de a spanyolnátha meg a pestis, mert az egy egészen más tudományág - szóval akkor nem lenne-e ildomos feltanni a kérdést magunkban intelligensen, hogy vajon nem lehetséges-e az, hogy kérem tisztelettel, ezek a mi tudományosan tudományos szakértőink valamit nagyon elnéztek?

Jómagam, bár több, mint 25 éve foglalkozom mozgással, a saját súlyproblémáimmal, és az utóbbi időkben táplálkozási tanácsadással is, amellett pedig lényegében megszállottan kutatom a témát, nem vagyok sem orvos, sem dietetikus, de azért úgy vélem, van némi rálátásom, információm, és főleg igazi elsőkezes tapasztalatom a kérdéssel kapcsolatban, és meg kell mondjam, zavarbaejtő amit látok, ha ránézek a mi büszke OKOSTÁNYÉR-unkra:

Ha például a gabonaféléket és a gyümölcsöket egymás alá tesszük, az derül ki, hogy ez az ajánlás 50%-ban javasol szénhidrátbevitelt, miközben a bal felső sarokban figyelmeztet a lehető legkevesebb zsiradék fogyasztására.

...

Csak mint érdekesség, ideszúrnék pár kutatási eredményt a The New England Journal of Medicine oldaláról, melyek 2003-óta bizonyítják, hogy ez a "low-fat" mánia mennyire nincs tudományosan alátámasztva:

A Randomized Trial of a Low-Carbohydrate Diet for Obesity - 2003

Weight Loss with a Low-Carbohydrate, Mediterranean, or Low-Fat Diet - 2008

Weight-Loss Diets for the Prevention and Treatment of Obesity - 2009

...

Ezt úgy nevezik a világban amúgy, hogy HCLF - azaz "High Carb Low Fat", vagy magyarabbul "Magas Szénhidrát Alacsony Zsírtartalmú" - táplálkozás, és ha történetesen nem vagy vegán, akkor előfordulhat, hogy számodra-számunkra pontosan ez az elhízás, a cukorbetegség, az állandó éhezés, és az összes többi imént említett csodák előállításának biztos receptje!

Tegyük hozzá, hogy az OKOSTÁNYÉR napi ötszöri étkezést javasol, amit leginkább azzal szoktak megindokolni, hogy azért, mert ez tartja kordában az inzulinszintet, és tartja mozgásban az anyagcserét, melyekhez annyit fűznék hozzá, hogy az ötszöri étkezés ajánlás alátámasztásának valójában sem történelmi, sem tudományos háttere nincs! Soha az emberi fejlődés történetében senki emberfia nem evett ötször, hanem leginkább jó, ha naponta maximum egyszer, sokkal később talán kétszer, de már a nagyon újkori reggeli-ebéd-vacsora hármas is mindössze néhányszáz éves múlttal rendelkezik.

...

És, hogy itt se érezze azt senki, hogy csak a levegőbe beszélek, álljon itt egy friss, megdöbbentő, beismerés jellegű írás, éppen azoktól, akiktől valószínűleg ez a "több étkezés = jobb anyagcsere" ötlet származik, azaz maguktól a testépítőktől egyenesen a www.bodybuilding.com oldaláról, méghozzá brutálisan megkérdőjelezhetetlen forrásmegjelölésekkel:

How Many Meals Per Day Should I Eat? 2018

Az igazi döbbenet viszont inkább ez a következő tanulmány, amely már 1997-ben kimondta lényegében ugyanezt:

Meal frequency and energy balance (pdf) 1997

Egy másik posztban erről az egészről külön írok majd.

...

A napi ötszöri étkezés ajánlásának tehát az égvilágon semmi értelme. Próbálták bizonyítani, hogy anyagcsere szempontból az jobb, mint a sima napi három, de azt sem sikerült, úgyhogy ez megint nem más, mint egy semmiből, minden tudományos alátámasztás nélkül, mégis a legszélesebb tudományos körök támogatásával keringő mítosz, ráadásul ha lemegyünk az alapokra, akkor a következőkön nem árt elgondolkodni:

1. Minden étkezés valamiféle inzulinreakciót vált ki a szervezetben, azaz, ha egy nap valaki ötször eszik, az ötször kényszeríti a hasnyálmirigyet inzulintermelésre, méghozzá mondom, teljesen feleslegesen, amivel nem tesz mást, mint lényegében kifárasztja az állandóan munkára erőltetett inzulin-receptorokat, ez pedig tulajdonképpen egyenlő az inzulinrezisztencia nevű anyagcserebetegséggel, amiről pedig tudjuk, hogy a kettes típusú cukorbetegség előszobája.

2. Az inzulin a zsírraktározás hormonja is, és tudjuk, hogy inzulin jelenlétében nem működhet annak ellenhormonja a glukagon, amely pedig a zsírbontásért felelős, azaz az inzulin állandó "keringetése a szervezetben" egyenes úton vezethet az elhízáshoz, azáltal, hogy nem hagy időt a zsírbontó hormonnak feladata elvégzéséhez.

3. Az inzulin szintjét mindhárom tápanyagtípus bevitele meg tudja emelni, de amit fontos tudni, hogy messze sem azonos mértékben! Logikus, hogy mivel az inzulin elsődleges feladata az, hogy a tápanyagbóll származó glükózt elszállítja a test sejtjeihez, a szénhidrátbevitel löki legmagasabbra az inzulinszintet. - Tulajdonképpen ennek a viszonyszáma az ugynevezett Glikémiás Index, amely megmutatja, hogy egy élelmiszer kvázi milyen mértékű inzulinreakciót generál. - Moderáltan, de a fehérjebevitel is képes hatni az inzulinszintre, ám ezen három makrok közül a zsír az, amely a legkevésbé serkenti munkára az inzulint, logikus lenne tehát inkább a zsírok támogatása, ám mint tudjuk, ennek is valahogy pont az ellenkezője történik. (Erre később még kitérek.)

calorie-types-1.jpg

Forrás: https://blog.virtahealth.com/reversing-diabetes-101-truth-about-carbs-and-blood-sugar/

És azért nem árt azzal is tisztában lennünk, hogy a szervezetünk is képes glükóz előállítására, ezért nincs olyan például, hogy esszenciális szénhidrát. Mert ugye az addig ok, hogy van esszenciális fehérje, meg esszenciális zsír, de igazából a szervezetünknek egyáltalán nincs arra igénye, hogy mi kívülről szénhidrátokat vigyünk bele, zeró, nulla, és most nem viccelek! Aki pedig éppen hülyének nézne, és most hagyná abba az olvasást, jöjjön egy idézet a 2015-ben, a Medicina által kiadott Élelmiszer-tudományi ismeretek tankönyvből: "Jelenlegi ismereteink szerint nem léteznek esszenciális szénhidrátok, azaz a szervezetünk minden szénhidrát-komponenst szintetizálni tud, vagyis fel tud építeni." ...és ezt tényleg nem én, a kis amatör, önjelölt csávó állítja, hanem a tudomány mai állása amúgy valóban. Mindezek ismeretében az OKOSTÁNYÉR 50%-os szénhidrátbevitel-ajánlását egyszerűen nem tudom, hova tenni... De menjünk tovább!

4. A fogyókúrázók legnagyobb ellensége az éhség. Az éhség hormonjai a ghrelin és a leptin. A ghrelin "mondja" azt neked, hogy éhes vagy, a leptin pedig "szól", hogy eleget ettél, és hogy abbahagyhatod. Egy új kutatás felfedte, hogy az éhség nem az idővel egyenes arányban növekszik, hanem hullámokban "támad", de idővel csökken, és bár már ez is egy elég fontos információ, de ami talán még fontosabb, hogy az éhség a ghrelin működésén keresztül kondicionálható, azaz, a hormon akkor fog neked szólni, hogy éhes vagy, amikor te azt szeretnéd, és nincs vele más dolgod, mint betanítani, méghozzá azáltal, hogy lehetőleg pontosan annyiszor, és azokban az időpontokban eszel, amikor és ahányszor szeretnéd, hogy a ghrelin jelezzen. Ergo, ha te azt szeretnéd, hogy egy nap ötször legyél éhes, akkor egyél ötször ugyanazokban az időpontokban, és az éhség garantáltan jönni is fog, mint ahogyan tényleg jön is mindenkinél, aki napi ötször eszik. Ám ha csak háromszor szeretnél éhes lenni, akkor egyél háromszor, ha csak kétszer, akkor kétszer, és garantálom, hogy néhány nap elteltével a szervezeted hozzá fog szokni, és a várt éhség csak és kizárólag akkor jön majd, amikor annak a tanításaid szerint jönnie kell.

És ismét, ha nekem nem hiszel, talán majd Dr. Jason Fung meg tud győzni a dologról:

ghrelin3.jpg

/A ghrelin szintje napi három étkezéshez beállítva: L = lunch (ebéd), D = dinner (vacsora), B = breakfast (reggeli) - forrás a linkelt videóban/ 

Mindezek ismeretében gondoljuk csak át újra, hogy mit látunk a világban amióta az OKOSTÁNYÉR-hoz hasonló ajánlások élnek? Igen, pontosan: Elhízást, cukorbetegséget, és valamiféle állandó, szűnni nem akaró éhezést, ami az ajánlást nézve, szerintem kifejezetten logikus következmény, de ki vagyok én ahhoz, hogy ilyesmikre akár csak gondolni is merjek...!?

És hogy a zsír kérdésével folytassam, ha már megígértem az előbb, hogy arra még kitérek:

Nyilván mindenki tud róla, hogy létezik az a teória (Ancel Keys) mely szerint a bevitt zsír, tulajdonképpen zsír is marad, vagy testzsírrá alakul a szervezetben, és aztán jól eltömíti az ereket, és hogy ettől lesz a szívroham, meg a stroke, és hogy a vér zsírtartalmát a koleszterinszint mutatja, amit minden áron alacsonyan kell tartani, különben #mindmeghalunk és hogy az utóbbi évtizedek minden táplálkozási ajánlása erre a teóriára épül, pont úgyanúgy, mint az élelmiszeripar "low fat" kampánya is.

A helyzet viszont az, hogy ez egy olyan teória, melyet ismét csak soha, senki sem tudott érdemben bizonyítani, sőt, amikor megpróbálták, akkor valójában minden esetben felsültek, azaz lényegében ennek a teóriának éppen az ellentétét sikerült csak bebizonyítaniuk...

Akit érdekel a nagy világméretű zsírfóbia és annak nevetségesen gyengécske tudományos alapja, nyugodtan utána is kereshet. Számtalan cikk szól már a dologról, de azért, hogy ne tűnjek linknek, linkelek egy linket: The Sugar Conspiracy - The Guardian 2016. (És, hogy a magyar nyelv se maradjon el, megtaláltam ennek a cikknek a kábé fordítását ITT.)

A saját személyes tapasztalatom az, hogy az évek alatt a sok ajánlások és mindenféle idióta diéták hatására potom 45 kilogrammot fogyókúráztam fel magamra, és esküszöm, tényleg mindent kipróbáltam, méghozzá totál sikertelenül, mire végre rátaláltam az időszakos böjtölésre és az alacsony szénhidráttartalmú táplálkozásra, méghozzá sok sok zsírral, melyek aztán végül nem pusztán meghozták a várva várt áttörést, hanem megszabadítottak a koplalás borzalmától, sőt az állandó sóvárgástól is. Ennek a két koncepciónak köszönhetem, hogy ma már 30 kilóval kevesebb vagyok, hogy edzőként dolgozom, és jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha.

A siker pedig tényleg csak egy ilyen apróságon múlik: Egy normális válaszon arra az egyszerű kérdésre, hogy tulajdonképpen mitől is hízunk el.(?)

Hála a Magasságosnak, mára azért már ott tartunk, hogy az orvostársadalom legnagyobb vitája éppen ezekről a kérdésekről szól, mármint, hogy például arról, hogy vajon még mindig tényleg a zsír, vagy már inkább a szénhidrát a felelős ezért a járványos méreteket öltött tömeggyilkosságért, amit a táplálkozási alapok tulajdonképpeni nem ismerete és/vagy a szénhidrátra épülő, a tudományos tudományosok szakértése alapján tudományos tudományossággal alátámasztott támogatása és magabiztos közhírré tétele okoz, és hogy tényleg kell e ennyit, és ennyiszer ennünk. És azért valljuk be, hogy ez nem lesz egyszerű csörte, lévén, hogy a tudományos tudományosok azért nem kifejezetten azok az emberek, akik könnyedén beismernék, hogy évtizedek óta taroló masszív, makacs, ráadásul gyengécske lábakon álló tévedésük valójában minden idők legtömeggyilkosabb orvosi műhibája ami az emberiség történetében valaha elkövetődött.

De hogy így a végére adjak is némi reményt, következzen két olyan videó, melynek előadói mindketten olyan orvosok, akik eljutottak az intelligenciának és a bátorságnak azon szintjére, ahol az ember már képes nyíltan megkérdőjelezni és konkrétan szembe menni a táplálkozástudomány kőbe vésett alapvetéseivel, sőt még az orvostudomány olyan általános megközelítéseivel is, mint például a cukorbetegség gyógyítása, és feltenni a nagy kérdést, vajon tényleg úgy van minden, ahogy a tévedhetetlennek hitt tudományos tudományosok mondják!? (Mindkettőhöz található magyar felirat is a beállításokban.)

 

OLVASS TOVÁBB: MINDENKI OSTOBA, CSAK ÉN NEM...