UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

Az igazi Mátrix - 101 ok, hogy a piros tablettát vedd be

2016. augusztus 02. - P. Szabó István

Kedves Gyerekek!

Ma nem hoztam nektek semmi okos írást, csak ezt a videót...

Az információ valóban hatalom és néha nem árt tényleg helyükre tenni a dolgokat, feltenni bizonyos eddig fel nem tett kérdéseket, és akár meg is válaszolni-, vagy válaszoltatni azokat, aztán meg persze mindenki döntsön belátása szerint, de legalább a kellő információ birtokában, nem pedig csak azért, mert mondták, meg mert eddig úgy tudta, hogy...

Írni egyszer már írtam egy nagyot a "helyes táplálkozásról" amúgy az EGYÉL RENDESEN-ben, és azt ugye érvényesnek is tartom általában mindenkire, ám a vegetáriánus-vegán étkezésről nem ejtek benne sok szót, amit meg azért teszek - vagyis nem teszek - mert az egy sokkalta összetettebb kérdéskör, itt pedig szerettem volna a lehetőségekhez képest leegyszerűsíteni a dolgot.

De legalább a fenti videó kifejti helyettem is a lényeget.

Amúgy pedig, ha őszinte vagyok, akkor elárulom, hogy van egy titkos véleményem is minden nemű táplálkozási alapelvvel szemben, amit gyakorlatilag egyik rendszer sem vesz figyelembe de méghozzá egyáltalán nem, és ami pedig az emberi agy, az elménk elképzelhetetlen ereje, mert ugye az egészséges életmód vs. egészségtelen életmód örök csatájában azért előfordulnak raw vegan yogi-k, akik egyszercsak összeesnek és meghalnak 25 évesen két ászana közt, meg rock and roll arcok is, akik meg egy véres beef burger után, szivarral a szájukban, szarrá drogozva, hullarészegen úgy távoznak az élők sorából 100 évesen, hogy még a rajtuk lovagló thai kurvát se fizetik ki rendesen...

Egyszer talán majd kifejtem ezt is bővebben, addig is, hallgassatok egy kis Iggy Pop-ot...:)

 

OLVASS TOVÁBB: JIHAD-CELEBEK ÉS FESZTIVÁL-FORRADALMÁROK 

Jihad-celebek és fesztivál-forradalmárok

Avagy Mr. Nobody jelentéktelen életének legszebb 15 perce

isis.jpg

Sokszor gondolom magam is, hogy a forradalmárok micsoda fantasztikus hősök, meg hogy ezek az iszlamista terroristák meg micsoda elvakult vallási szélsőségesek, meg vannak jó ügyek, amelyekért a jók küzdenek a gonoszok ellen, meg ugye itt vannak a ligetvédők is, és mert oly sokat tanultunk Petőfiről, meg ilyesmik. Aztán meg ha valahogy sikerül vágatlanul megnéznem valami mai történelmi eseményt No Comment-ben, akkor meg valahogy mindig azonnal eloszlik a pátosz, és az annyira, de annyira kiábrándító, és ilyenkor mindig azonnal tudni akarom, hogy vajon mi lehetett azon a szent napon Happy Hour-ben a Pilvax itallapján, mert valószínűleg az az igazi történelem, nem pedig az, amit a tankönyveink összekamuztak...

Na de, hogy itt van például ez a legutóbbi nizzai hűtőkocsis borzalom, amiről így a dolgok után leginkább azt olvasom mindenhol, hogy az elkövető terrorista valószínűleg gyorsan radikalizálódott, meg persze az ISIS azonnal magára vállalta a dolgot, hiszen viszonylag komoly reklámértékkel bírt a cucc, és a médiája se volt éppen gyenge, csak közben meg tudom, hogy kábé másnap láttam egy videót - amit meg valahogy már nem találok sehol - amin a csávónak egy "barátja" beszélt, és elmondta, hogy a csávó soha nem volt vallásos, nem tartott semmilyen ünnepet, nem böjtölt, viszont piált, mint állat, meg drogozott, partizott, meg simán ette a disznóhúst, és hogy mindössze annyi történt, hogy előtte valamikor a csávó félrészegen összevitatkozott egy másik félrészeg spannal arról, hogy mennyire nagyon senki a csávó, és a span azzal basztatta, hogy elnevezte Mr. Nobody-nak, mire meg a csávó azzal vágott vissza, hogy "na majd akko' figyejjed meg, hogy maj' minnyán mindenki csak rólam fog beszélni", és másnap ment hűtőkocsit bérelni... #AllahAkbar

És ugyanez elmondható egy csomó unatkozó, semmire való amerikai hülyegyerekről, akik még végigjátszották a legújabb GTA-t, majd telepakoltak egy táskát fegyverekkel, és bementek a suliba, vagy moziba, vagy akárhová szitává lőni mindenkit, aki csak az utukba került, mert annyira nem történt velük semmi érdekes egész kibebaszott életükben, és annyira nem kaptak a világtól semmilyen visszajelzést a létezésük értékéről, hogy - pontosan ugyanúgy, mint azok a lányok, akik úgy lesznek öngyik, hogy beszednek egy csomó altatót, vagy valami olyan gyógyszert, ami a biztonság kedvéért azért nem annyira halálos, mint mondjuk lebaszódni a huszadikról - nem maradt másuk, mint egyszer az életben húzni egy kurvanagyot, hogy néhány percig legalább mindenki rájuk figyeljen végre.

Segélykiáltás tárürítéssel...

De végülis a 10 éves kislányokból is ugyanezért lesz net-kurva, és ugyanúgy csak némi törődésért cserébe küldenek puncis képeket 60 éves bácsiknak, ha már anyu meg apu megint megfeledkezett a balettvizsgájukról, mert annyit melóznak annál a rohadt cégnél, meg persze like-okért szelfiznek csücsörítve - prezentálva kvázi valamiféle instant orál-demót - és bár ez is borzalmas, és valahol halálos is talán, de legalább csak ön-, nem pedig közveszélyes.

Annyi van csak, hogy mivel most a jihad, meg az iszlám, meg az ISIS ömlik mindenből, és ugye azt is tudjuk, hogy ma már annyira magasan van az ingerküszöb, hogy most már csak a lefejezés, kettétépés, felgyújtás, karóba húzás, elásás, elütés, élve megevés és hasonló magasságok érik el a kritikus tömeget, szóval, hogy most ez a menő, meg most ezzel lehet bekerülni a hírfolyamba, nézettséget, meg like-okat generálni - mégha azok dislike-ok is, de mégis legalább "valamik" - és ennyike, mert ha ez a trend, akkor ezen az úton kell menni, méghozzá egészen addig, amíg ki nem belezzük személyesen még magát a kis Pikachu-t is.

Na és ezért gondolom azt, hogy ezek ellen a szocio- és/vagy pszichopaták ellen egyetlen igazi fegyver létezik csak, ami pedig nem más, mint a nem megmutatás, a nem bemutatás, a nem like-olás - még ha az dislike is - a nem megosztás...stb., pont ugyanúgy, ahogyan anyu meg apu se megy el arra a kurva balettvizsgára soha, és ezért tartom jó ötletnek, hogy néhány értelmesebb médium elkezdte nem megjelentetni az elkövetők fényképeit, meg nem leírni a nevüket, hogy az egésznek végül ne legyen meg a csattanója, és így ne is legyen értelme végigcsinálni. Persze nyilván a média meg ugye olyan, amilyen, szóval ők is egyfajta hősei a jelennek, akik tűzön-vizen át elhozzák nekünk a tájékoztatást az életük árán is akár, és önzetlenül csak néhány aprócska kattintáskát kérnek csupán, meg mondjuk egy szeletkét a lelkünkből...

Na és a másik. Értem én, hogy forradalom, meg szent ügy, de aztán meg valahogy csak drogos hülyegyerekeket látok, meg vége a Sound-nak, unatkozom gecca, végre van valami balhé, nyomassuk gecca, kapucnit fel, aztán meg ha sokan vagyunk, akkor azért csak basszuk be néhány mocskos multi kirakatát, oszt csak hozzunk ki annyi iPhone-t, iPad-et, iMac-et, lapos tévét, Playstation-t, meg Nike-cipőt, meg mittomén, amennyit csak elbírunk, mert a menőség azért nem olcsó emberi érték, meg mert nem csak a külsőség számít, hanem a belsőség is, de amúgy meg persze #BlackLivesMatter...

Jut eszembe, arról hallottatok már, hogy eddig hányan és hogy főleg hogyan haltak már bele a szelfizésbe?...

 

OLVASS TOVÁBB: ELADOM A LAKÁSOM PESTEN VEGYED MEGFELE 

NOVELLA: A FÉRGESE...

 

 

Eladom a lakásom Pesten vegyed megfele

peco.jpg

Még nem tudom, hogy eladni egy saját lakást király döntés-e ma, mert az ember megszabadul egy csomó röghözkötős tehertől, és akkor végre gond nélkül mehet a világban amerre csak szeretne, vagy az tulajdonképpen a hajléktalansághoz vezető első lépcsőfok, vagy mi.

Főleg, ha arra gondolok, hogy Miami előtt lényegében megváltam szinte minden tulajdonomtól, kivéve az értékes professzionális fotós felszerelésemet, amit meg viszont Miamiban adtam el, hogy legyen pénz Máltára. Szóval, ha úgy vesszük, mostanra szép lassan - vagyis viszonylag gyorsan - elpárolgott minden jelentős ingó-ingadozó értékem, kivéve a lakást, és akkor ha most azt is eladom, és tényleg nem marad semmim, csak az Andi, meg a szar órabéres máltai pool boy melóm, akkor az vajon egy nagy nyitott újrakezdős királyság, ami miatt majd szentté avatnak egy áldott napon, és kapok "bátraké a szerencse", meg "aki mer, az nyer", meg "aki nem lép egyszerre..." érdemrendet, vagy már maga a lejtő, így 43 évesen, aminek a legalján nem vár más csak olcsó pia, szar cigi, meg padon alvás...?!

Na mindegy. Ez majd kiderül, a lényeg, hogy most árulom a híres-hírhedt zuglói penthouse-t - amiről mindenki tudja, aki már volt nálam, hogy pöpec - és vegye megfele valaki gyorsan, mert addig, amíg nincs eladva, nem tudok az árából vitorlást venni, ami meg szar érzés, mert öregszem, és szigeten élek, és aki öregszik és szigeten él, annak kötelező a vitorlás, mert ha nincsen neki, itt akkor is hajléktalannak számít...

BUDAPEST, 14. KERÜLETI PANEL LAKÁS - LINK ( INGATLAN.COM )

 

OLVASS TOVÁBB: ANDI MENNI VERSENY VÉGRE

Andi menni verseny végre

Avagy a "Rút Kiskacsa" igaz története...

A minap meglepetés besétáltam az Andi munkahelyére - ami egy menő máltai hotel edzőterme - és akkor Ő ott éppen nagyon számolta a napi bevételt meg minden ilyesmit számológéppel, mint a felnőttek, mert éppen Ő zárt aznap, mellette pedig egy új takarító néni takarított éppen, akit az Andi még nem is látott soha - később mondta. -Aztán amikor végzett és elindultunk tova, akkor a takarító néni, akit az Andi még nem is látott soha, még nagyon megnézte Őt, majd odaszólt, hogy:

"Andrea, your body is perfect."

Az Andi meg amikor kiléptünk a helyről még azt sem értette, hogy a takarító néni, akit Ő még nem látott soha, honnan tudja egyáltalán a nevét neki, mert nyilván még nem is mutatkoztak be egymásnak, és közben meg lassan előjöttek mindenféle emlékek, és nem is csak neki, hanem nekem is...

Például az, hogy amikor én életemben először megláttam az Andit a Szegedi Kortárs Balett próbatermében, nagyon szerényen angol-spárgázni bal hátul a sarokban, akkor még picit ducmóbb volt. Persze nem nagyon, csak az általában inkább kifejezetten vékony táncos lányokhoz képest. Emlékszem, hogy mennyire nagyon akartam, hogy legalább rám nézzen egy kicsit - mert akkoriban azért a lányok még általában rám néztek, ha nagyon akartam - de Ő nem, amitől meg még szimpatikusabb lett azonnal...

És ezt mondjuk már át is beszéltük sokszor az alatt a mindjárt hét év alatt, amióta "járunk", de persze nem csak ezt, hanem hogy nagyon sokat hallottam tőle olyan sztorikat, hogy mennyi ciki érte a súlya miatt, főleg a suliban, és hogy mennyire rettegett az emelés óráktól például, mert félt, hogy biztosan annyira nehéz, hogy senki sem tudja majd felemelni, és hogy egyszer amikor a Rakonczai Viktor meg a Rácz Gergő kisbarátaim csináltak egy kurvanagy szerzői estes koncertet Pécsett, és mi meg elmentünk őket megnézni - és ugye az Andi Pécsre járt a Művészetibe - és szóval amikor ott sétáltunk a városban, akkor mutatott egy ilyen önkiszolgálós éttermet, és elmondta, hogy általában ide járt kajálni suli után, de annyira rettegett attól, hogy valamelyik osztálytársa vagy tanára meglátja, hogy Ő egyáltalán eszik, hogy állandóan egybe volt a gyomra, és hogy neki az iskola leginkább akörül forgott, hogy állandóan lehúzták a jegyét balettból a súlya miatt, meg rettegett a mérlegelésektől, és hogy persze hiába volt éppen fejlődő tini, senki nem mondta el neki értelmesen, hogy ha, teszem azt fogyni szeretne, akkor azt hogyan teheti meg egészségkárosítás nélkül, hanem mindig csak az jött vissza, hogy Ő kövér, ami miatt tulajdonképpen alig evett mást, mint almát meg Abonettet...

Erről - és az elmondhatatlanul hatalmas tanári felelősségről - persze megvan a saját kialakult véleményem, főleg így két táplálkozási tanácsadós vizsga után, de nyilván ezzel már sokra nem megyünk, viszont legalább örüljünk annak, hogy egyáltalán túlélte azt az időszakot - bár teszem hozzá kissé dühösen, hogy a reflux azért nem a semmiből alakul ki, hanem... - és direkt mondtam neki, hogy most azonnal menjünk be abba az étterembe, és kajáljunk ott, hátha az kicsit majd segít a fejében feloldani legalább egy jelentős pszichikai görcsöt, és úgy is tettünk, de emlékszem, hogy láttam rajta, hogy amikor leült az asztalhoz, ugyanúgy görcsbe volt a gyomra, és reflexből nézett ki az ablakon, hogy nem e látja valami osztálytársa vagy tanára, ahogy eszik, és rettegett, pedig akkor már azt az időszakot élte/éltük, amikor ezt a fenti képet csináltam róla...

És mindig látom rajta, hogy ha az emberek el vannak ájulva az alakjától most, és ezt szóvá is teszik neki, hogy még mindig nem tud a dologgal mit kezdeni, és azt is tudom, hogy ahhoz, hogy ezt az alakot elérje, valójában nem kellett más - persze nyilván az Ő páratlan szorgalmán, kitartásán, intelligenciáján, és alázatán kívül - csak annyi, hogy a Juronics Szegeden ne folytassa ugyanazt, amit az iskolája elkezdett, hogy ne tegye szóvá a testsúlyát, hogy ne görcsöltesse a fejlődő női formái miatt, hogy ne állíttassa mérlegre havonta, hogy ne rontsa le emiatt a megítélését, hogy ne lebegtesse folyamatosan a témát, vagyis hogy ne ejtsen még mélyebb sebeket, a már amúgy is rommá sebzett kis szent lelkén neki. És ezt Ő is mindig mondja, hogy attól a pillanattól kezdve, ahogy a testsúlya nem lett többé mindennapos nevetség és élcelődés tárgya, tulajdonképpen magától elindult az átalakulása...

És íme, most ott tartunk, hogy már legalább ezren kérdezték tőle, hogy versenyez e, vagy hogy miért nem, és hogy akkor mikor fog, és végre ezredjére megunta az állandó kérdezősködést, és igent mondott, szóval kérlek benneteket, kedves drága emberek, barátok, ismerősök, ismeretlenek, hogy szeressétek és támogassátok Őt, mert egyrészt megérdemli, másrészt pedig messze sincs olyan önbizalma, mint ahogyan kinéz, sőt...

Köszönöm!!!

 

OLVASS TOVÁBB: HAJÓN AKAROK DOLGOZNI!

NOVELLA: A FÉRGESE...

 

Hajón akarok dolgozni!

Tegnap éppen nagy munkanapom közepette sétáltam hátul a konyhák felé valamiért - biztosan valamiért, mert a semmiért csak úgy nem sétálok - és akkor látom Kedvenc Főnökömet, nagy dilemmában meg gondban, hogy most akkor mi lesz, mert délután 3-kor bejött egy rendelés egy 50 fős rendezvényre, ami elméleti síkban 6-kor kezdődik, és aki vendéglátásban dolgozik, az tudja, hogy az ilyesmi kb. kivitelezhetetlen. És akkor mondja Kedvenc Főnököm, hogy honnan a faszból szakít le egy plusz embert most arra, hogy ezt a rendezvényt megcsináljuk. Mire kérdeztem, hogy és hol lesz a dolog, mire meg mondta, hogy hajón, mire én meg azonnal rávágtam, hogy én vagyok az embered...

Annyira nagyon vágyom rá, hogy hajózzam, hogy szavakba nem tudom önteni, és hiába volt amúgy aznap 9 óra munkám már, simán bevállaltam rá még 6-7 órát, és hiába értem haza éjjel 1-re, elmondhatatlan, mennyire élvezek vízen lenni, csináljak bármit, főleg naplementében, főleg nagy hajón, és főleg tengeren. A szívem kiugrott a boldogságtól, amikor kihajóztunk, és nagyon bízom benne, hogy lesz még ebben részem egy csomó, és nagyon örülök, hogy ilyen bevállalós-leszarósan élek, és hogy ennyi elképesztő csodavilágkifordító feltöltő élményeket gyűjtök nap, mint nap...

Amen

 

OLVASS TOVÁBB: MÁSODIK HÓNAPJA MÁLTÁN

NOVELLA: A FÉRGESE...

Második hónapja Máltán

Avagy minden munkahelyen van egy faszkalap, aki...

andimalta4_web.jpg

Na, hát akkor ugye az van, hogy május 17-én érkeztünk Máltára a semmiből, szinte semmivel, ami azt jelenti, hogy konkrétan tényleg szinte semmivel, azaz, na jó, annyink volt, hogy kibéreljünk egy új albérletet, meg hogy kihúzzunk valahogy kb. két hetet, de annyink már nem, hogy a következő bérleti díjat is kiperkáljuk. Bátrak voltunk, de azért, mert Miamiban tulajdonképpen ugyanezt csináltuk, vagyis sohasem tudtuk, hogy miből fogunk hó végén kifizetni olyan annyira kibaszott sok Dollárt, amennyit aztán valahogy mindig kifizettünk, de az a "valahogy" azért felemésztett bennünk sokmindent, és elemésztett minket is majdnem.

Ha két szóban szeretném leírni az amerikai életünket, akkor annyit mondanék, hogy: borsós tészta...

Bővebben... nem igazán vettünk semmit, nem igazán mentünk sehová, mert tényleg fogalmunk nem volt róla, hogy mennyi fog hiányozni a kifizetendőkből hó végén, és jól is tettük, mert tényleg $10-$50-ok döntötték el az életünket sokszor. Jó persze nyilván kimentünk néhány NFL-meccsre, de leginkább még az elején, meg koncertekre, meg ilyesmikre, de messze sem toltuk azt, amit Miami előtt még otthon, ami nyilván furán is hatott azon barátainknak, akikkel otthon mentünk mindenfelé, és álltam a cehhet, mint a katonatiszt, Miamiban meg mindig mondtuk, hogy bocs, de nincs rá keret.

Persze van olyan ismerősöm, aki számára a beteljesült amerikai álom azt jelenti, hogy 18 évvel ezelőtt elkezdett autókat parkolni, és 18 évvel később még mindig autókat parkol, és közben egy métert nem ment előre, de legalább abban a félkómás hiszemben poshad, hogy biztonságban van, és még azt is képes leerőszakolni saját torkán, hogy de ő legalább demokráciában él, és különben meg a tengerpartos szelfik miatt tökre megéri az egész, és lehetett volna azt csinálni, mint sok más magyar, akik heten-nyolcan laknak egy lakásban, meg "anyuék a nappaliban alszanak, mi meg a hálóban, és így élünk 6 éve", és ezt lehetett volna a végtelenségig tényleg, de arra a szintre semmiképpen nem akartunk visszazuhanni, benne ragadni, meg végképp nem, és kibaszott nagy árat fizettünk érte mindenhogy, de szartunk bele, mert és ehhez csakazértis tartottuk magunkat Máltán is, pedig itt is majdnem mindenkitől azt hallom, hogy a "lakótársam", meg hogy hatan lakunk egy lakásban, ami nyilván tényleg jól hangzik, ha a bevétel-kiadás arányáról van szó, de én/mi azt semennyiért, soha..!

Szóval, megérkeztünk, körülnéztünk, informálódtunk meg vettünk telefonkártyát, aztán néztünk lakásokat, sőt ki is vettünk egyet, vagyis azt, amiben most vagyunk már az első napon, mert szerencsénk volt, aztán még vártunk rá egy hetet, mire be tudtunk költözni, szóval költöztünk először a hotelből egy ideiglenesbe, aztán meg végre a "sajátba", és akkor belekezdtünk a szokásos rutinunkba.

Andi elindult az edzős útján én meg a fotóson. Ismerkedtünk, hirdettünk, beszélgettünk, kérdezgettünk, tanácsokat kértünk, számoltunk, áraztunk, terveztünk, reménykedtünk, meg ilyesmik, viszont már akkor örültünk, és felszabadultak voltunk, csak a puszta ténytől, hogy itt vagyunk, amikor még semmi sem tűnt semmilyennek.

Aztán az Andi lépett előre egy kicsit, aztán még egyet, aztán még egyet, aztán egy nagyot, aztán két nagyot, aztán álmodott tovább, aztán meg ugrott egyet és sitty-sutty az egyik legjobb teremben dolgozik konkrétan a legjobb környéken, és szeretik, és terveznek vele, és támogatják, és minden úgy történik, ahogyan szeretné, sőt talán kicsit úgy is, amiről álmodni sem mert volna eddig, és már plázában kávézgat megint, és végre újra ruhákat vesz, meg ilyesmi boldogságok, szeptemberben pedig két új edzésmódszert vezet majd be a szigetre egyedüliként, és majd imádni fogják, mert Őt nem lehet nem...

Én az első heteimet szintén hirdetgetéssel kezdtem, meg árazással, meg ígéretek behajtásával, meg régi otthoni jogdíjszopással, meg lakáseladás elkezdéssel, aztán videóztam egyet, aztán számoltam, meg áraztam megint, aztán egy reggel azt mondtam magamban, hogy akkor nyilván nem véletlenül szabadultam meg a profi felszerelésemtől, és dobtam le a terhet azonnal, mint a fölös súlyt a léghajóból, mert hogy itt Máltán én nem ezzel fogok foglalkozni, az kurvaisten, és jó vagyok én nagyon elengedésben, és rendjén van ez így, és másnap felkerekedtem egy új koncepcióval, hogy akkor keresek inkább valami rendes biztos munkát, és talán életemben először végre tudni fogom, hogy miből élek, és talán majd így tervezhető is lesz az amúgy tervezhetetlen.

Maga a dolog gyorsan ment. Először egy ügynökségnek írtam, de aztán szerencsére rám talált egy helyi magyar menedzser, akihez mentem is boldogan, és láttam, hogy jó ember, és nyitott rám, és igent mondtam, és belekezdtünk, és megkaptam a startjelet a papírjaimhoz, és Social Security, és TAX number, és a többi, és van, már ami kell, és jön a többi még hamarosan, csak most bevárom az Andit, és aztán vettünk nadrágot a munkához, és aztán nem volt mese, egyik reggel fel kellett kelnem időben, beöltözni, és bemenni az új munkahelyemre, és belekezdeni valami szürreálisan reálisba.

Az első napon féltem kicsit, mert addig, amíg nincs információm, meg nem ismerem a rendszert, addig nem tudok mihez nyúlni, csak magamhoz... mármint nem úgy. Persze hiszek magamban, és tudom, hogy nem vagyok hülye, hogy vannak ötleteim, és tudom azt is, hogy általában véve olyan nézőpontokból szemlélek dolgokat, amilyenekből más nem, és az szerintem csodákra képes. Azt hittem, sokkal több időre lesz szükségem ahhoz, hogy átlássam a dolgot, talán hetekre, de nem ez történt. Néhány óra alatt már tudtam, ki a kamu, ki a frankó, és hogy mit csinálnék másképp, vagy hogy egyáltalán mi az, amit én csinálnék, más meg nem teszi. Sajnos maga a dolog elképesztően lefárasztott fizikailag az elején, de szerencsére a testem bizonyos részei viszonylag gyorsan túléltek, majd meglepetésszerű sebességgel regenerálódtak. Aztán jött egy durva időszak, durva terhekkel, meg extrém terheléssel, ami megint új fájdalmakat szült, de megint úgy tűnik, hogy sikerült hozzászoknom. Időközben volt alkalmam kipróbálni, hogy mi az eredmény akkor, amikor megcsinálom, amit elterveztem, és mi az eredmény akkor, amikor csak hagyom, hogy más csinálja meg. Ég és Föld, ami még nem tudom, hogy jó-e, vagy rossz. Hogy képes leszek-e véghezvinni, amit elgondoltam, vagy beletörök, de mindenestre új ötleteket hozok, új megoldásokat, új színvonalat, és azt akarom, hogy ezek a dolgok beleégjenek a többiek tudatába és a munkarendjébe.

...

Jaj, már túl hosszú vagyok megint, pedig még annyi mindent elmondanék, de talán az egész csak nekem érdekes, másnak meg hót unalom, mert ezek csak az én dolgaim, nem úgy, mint az, amit már én is tudok, hogy például a borravaló klassz dolog, hogy a szabadnap a legnagyobb kincs, és hogy valószínűleg minden munkahelyen van egy faszkalap, aki úgy tesz, mintha barátkozni akarna, de közben a kivégzésedet tervezi, és a szemedbe span, a hátad mögött meg főgeci, és a munkanapja lényegében csak meghosszabbított cigaretta-szünetekből, megismételt ebédszünetekből, és titkos csevegésekből áll, amiket néha elképesztően látványos dolgozásokkal szakít meg, de szigorúan csak miliszekundumokra...

Gondoljunk most inkább rájuk egy perces néma kurvaanyázással!

 

OLVASS TOVÁBB: MASCA - SZORCSIK - MIAMI

NOVELLA: A FÉRGESE... - 1.

Masca - Szorcsik - Miami South Beach - Nikon D5300

Ma már ez van a világban meg itt tart a technika. Simán kivitelezhető, hogy miután eladtad a komplett "profi" felszerelésedet, de azért a legolcsóbb optikád áráért még vettél habiztire egy belépő szintű gépet, és jön a Szorcsik Viki, és kimentek South Beach-re egy szál állvánnyal akkor, amikor már nincs magasan a nap, és nekifekszik, te meg jó beállítással lefotózod, a kép minősége simán olyan komoly, hogy a legnagyobb nyugalommal kipattinthatod óriás plakátra könnyedén.

RAW - 24 MP - 14 bit. Sima ügy... EREDETI FOTÓ ÉS ALBUM ITT

MÁSIK POSZT A TÉMÁBAN: SZORCSIK VIKI ÉS A MASCA

Amíg sznob voltam és még volt némi lóvém, azt vallottam, hogy de kell a legjobb gép, meg a még annál is jobb kell, mert csak úgy lehet, de valójában ha az ember nem háborús sportmadárfotós az északi sarkon vagy az űrben, akkor egy profi gép tudásának valószínűleg csak annyi százalékát használja, amennyi százalékot a belépő szintű dslr-ek is produkálnak, ha tudja őket kezelni a delikvens.

Szóval az a jótanácsom a kezdőknek - sőt sok haladónak is - hogy ne legyetek sznobok, mert kurva sokba kerül, és amilyen pénzeket ma keresni lehet ebben a telibebaszott "mindenki fotós már" túlkínálatban, nem is éri meg...

 

OLVASS TOVÁBB: ROCKY SZERINT SEM GÁZ

NOVELLA: A FÉRGESE...1.

Peet Goodman - ÉDEN

Nem vagyok jófej. 2007-ben azt ígértem az olvasóimnak az ARCOK A SÖTÉTBŐL utolsó oldalán, hogy JÖN! JÖN! JÖN! az ÉDEN... Szóval most elgondolkodtam, hogy vajon jöjjön e az is, bár nem tudom.

A korrektoron és rajtam kívül egyáltalán olvasta valaki az ARCOK A SÖTÉTBŐL-t?

Senki?

És van olyan, aki szeretné elolvasni?

Rocky szerint sem gáz

Avagy utálom amikor egy író, egy íróról ír...

rocky.jpg

Utálom azokat a sztorikat, amikor egy író, egy íróról ír, mert rögtön tudom, hogy szerencsétlen pöcs -és ezt most saját tapasztalatból mondom - soha a fonnyadt életében nem csinált mást, mint azon elmélkedett, hogy milyen borzasztóan mély és nehéz is írónak lenni. És továbbá ezekkel a sztorikkal az a problémám, hogy jobb esetben senki más nem is értheti meg azokat, csak az írók, akiknek viszont nem sok szükségük van a dologra, hiszen írók, szóval pontosan tudják, hogy mi fasz...

Jut eszembe, ismeritek a mesét a szimpi szorgos Hangyáról, meg a semmirekellő, lusta, mocskos Tücsökről, aki egész nyáron csak a bakelitet pörgette, miközben a Hangya meg tolta a shifteket, meg a túlórákat sorra egymás után, nulla day off-fal?

Na, mondjuk úgy, hogy cirka 25 évig voltam Tücsök, de annyira, hogy majd összeroppantott a görcs félelmemben, hogy nehogy valamikor eljöjjön a nap, amikor be kell álljak Hangyának, mert akkor majd mindenki ki fog nevetni, és elfordulnak tőlem az emberek. Csomószor volt, hogy nem akadt semmi Tücsök meló, de inkább csak Xbox-oztam otthon, és vártam a csodát, minthogy legalább a túlélés biztonsága érdekében kitöltsem a Tücsközéses lyukakat némi Hangyázással, mert tényleg - és komolyan mondom - rettegtem, hogy be fog rántani a kerék, mert na ilyet viszont láttam már vagy ezret magam körül. Ugye erre szokás azt mondani konkrétan, hogy emberünk feladta.

25 éven keresztül tartottam magam büszkén, és töltöttem hitvány napjaimat brutál stresszben, mert fogalmam sem volt arról, mit hoz a holnap. 25 éven keresztül éltem, tulajdonképpen lövésem sincs, miből, de mindig volt valami, és valahogy megszoktam, és már majdnem azt mondom, hogy elfogadtam, de...

A világ meg a Tücsök-lét elmondhatatlanul sokat változott azóta, és én is, és találkoztam olyan emberekkel, akik igazi tehetséges Tücskök, de időnként megcsömörlenek, vagy kiürülnek benne, és olyankor minden porcikájuk könyörög valami változásért, valami újért, és ilyenkor ők könnyedén levetik a Tücsök jelmezt, és gond nélkül felöltik a Hangyát, és csinálják a napokat egy ideig úgy, és én csodálva kérdeztem őket, hogy nem félnek attól, hogy berántja őket a kerék, meg hogy leírja őket veszteségnek a többi Tücsök, és elfordulnak tőlük, meg kinevetik őket, mire meg mondták, hogy - Aki elfordul és/vagy kinevet, az jobban teszi, ha többé már nem is fordul vissza! Amúgy pedig ki nem szarja le, hogy mások mit gondolnak... - amitől pedig azonnal hatalmasabbak lettek a szememben, mint előtte.

Rocky is bajnok lett, nagy házba költözött, drága kocsit vett, meg minden. Aztán átverték, kisemmizték, elvették a házát, eladta a kocsit, visszaköltözött a régi lakásba, és simán visszakönyörögte magát a Hangyabolyba. Aztán megint bajnok lett, majd éttermet csinált, ahol megint visszaállt Hangyázni, sőt még beszélt is egy nagyot a fiának az egészről.

Brad Pitt is azzal kezdte az oktatást a Harcosok Klubjában, hogy felrobbantotta az Edward pöpec IKEA-kecóját a faszba, hogy megértesse vele, hogy Ő, mint ember, mennyire nem egyenlő a munkahelyével, a KIVIK bőrszófájával, meg a Starbucks-os, Caramel Frappucino Light-jával, és hogy az életnek sokkal többről kell szólnia annál, mint vásárolnak neked, megszületsz, vásárolnak, iskolahegyek, vásárolsz, munkahegyek, vásárolsz, meghalsz, majd az új kör vásárol helyetted koporsót neked.

Valami ilyesmi miatt döntöttem magam is amellett - miután megcsináltam az Indiánt - hogy eladom a BMW-t, kiköltözöm a háromszintesből, az első emeleti gardróbból pedig kibaszok mindent, ami nem fér bele egyetlen bőröndbe, és inkább nekiindulok a semminek, minthogy tovább Blu-rayezzek, meg Xbox-ozzak a 110 centis Viera-n Dolby Sorround, és mert tulajdonképpen az egésszel ugyanúgy nem tudtam, mit kezdeni, mint a medencével, meg az Ocean view-val a Miami-s belvárosi apartmanunkban, mert nem az vagyok, hanem...

Hát ilyen és ehhez hasonló dolgokon gondolkodtam tegnap reggel, miközben álltam a hotel konyháján és már vagy második órája törölgettem a frissen elmosott evőeszközöket, és boldogabbnak és élőbbnek éreztem magam, mint valaha, és már azt is tudtam, hogy a következő regényem nem egy önsajnálatba fulladt író önsajnáló története lesz az írói önsajnálatról, hanem valami egészen más...

 

OLVASS TOVÁBB: 4TH OF JULY ZOMBIES

4th of July Zombies

Avagy mindegy, mennyire vagy hülye, csak a fogaid csillogjanak

Tegnap lett volna időszerű, de aztán történt a Galamb 2, szóval így most lett az. A fenti videó magáért beszél, aki pedig azt hiszi, hogy jó hát ez csak pár hülye, az nyugodtan nézze meg az összes többi Mark Dice videót a témában. (Nem linkelem be az összeset, mert aki nem találja meg őket, annak amúgy is mindegy, úgyse fogja levágni, mi a lényeg...)

Amúgy pedig tavaly írtam még Miamiban a helyi élményhalmazomról egy hosszút, amit aztán kitöröltem, mert nem lett olyan jó, de végülis úgy gondoltam, mi baj lehet alapon visszateszem.

Íme:

"Óriásit partiztunk tegnap, akkorát, hogy még az erkélyajtót is bezártuk, nehogy berepüljön valami részeg parasztnak a lángoló szara. Sétálni lementünk azért kicsit a szomszéd parkba. Négy rendőrautó, durrogás mindenhol, meg a parkban boldog családok, meg kisgyerekek centikre a petárdáktól, és apa meg nevet és ünnepel, mintha nem jutna eszébe, hogy esélytelen, hogy ne a balesetin végezzék az estét, és ne kelljen a gyerek nevét Jessicáról, Jumurdzsákra változtatni mihamarabb.

Sétáltunk és néztük az óceánt, és összerándultunk, amint felvillant valahol valami, vagy durrant hangosan. Közben persze bizalmatlanul néztük a sötét arcokat. Ez tutti gyilkos, ez tutti gyilkolni jött gépfegyverrel, ennek olyan az arca, és kapucnija is van, szóval ez ölni jött. Benne leszünk a Híradóba, baszki! Miamiban minden nap van valami. Tegnap is volt már két lövöldözés, és az egyikben csak úgy pont simán szó nélkül random lelőttek egy lányt. Valami geci emigráns. Trump meg is mondja, hogy börtönbe mindeggyikkel. Ezek az emigránsok na meg a dzsihad. ISIS mindenhol. Meg a menekültáradat, ami elönti Európát. Európa haldoklik. Európában muszlim lesz mindenki, és Afrikából özönlenek millió ostoba, képzetlen emberek mert ígérnek nekik kocsit, meg lakást, meg életet. Falak lesznek mindenhol. A Görögök kiszállnak. Orbán megcsinálja a posztorosz maffia-királyságot, és egy hétfő reggelen a Lázár majd ugyanolyan rezzenéstelen arccal belemondja az Királyi Televízió kamerájába, hogy mostantól az Első éjszaka joga is él. Orbán azt basz, akit csak akar, és hagyni kell neki, mert most a haverokkal ezt a törvényt találtuk ki, ti meg ha nem csináljátok, nem vagytok rendes törvénytisztelő polgárok, hanem bűnözők vagytok és ellenségek. Aztán kedd lesz, aztán szerda, és nem történik ellene majd semmi ugyanúgy, ahogy most sem történik sehol, semmi ellen, semmi, viszont rettegés és életveszély mindenhol. Sötétben, viharban, esőben jöhet a baj, mert az ember akkor valahogy várja, vagy érti, de már a tengerparti aranyhomok tűző napon is lövöldöz a barom a strandon a dagadt nyugatira, pedig az fizetett a nyugalomért...

Persze, hogy 10 perc után hazajöttünk. Ki az a hülye, aki utcára megy manapság, boldog emberek, családok közé!? Hát minden terroristás film ezzel kezdődik, meg hogy lassításban boldogok a családok, és sütik a barbekjut, és aztán a következő pillanatban jön a nagy durr. Lassításban nagy zenével, meg sikolyokkal. Hát ezek nem néznek filmeket?! Szóval hazajöttünk. Két mexikói részeg hülyegyerek még hugyozott a ház előtt, aztán beszálltak a taxiba, irány a buli, meg még durrant mellettünk egy komolyabb petárda, és már azt hittük, hogy ez "az" és beszoptuk, és itt halunk meg, mert nem vigyáztunk, és mert mi is olyan hülyék lettünk, mint ők, de szerencsére nem, szóval hazajöttünk.

Na jó, igazából nem néztük végig a Macy's Népnemzeti Amerikai Tüzijátékos műsort. Gloria Estefan, aki amúgy a szomszédban lakik, már pont olyan fáradt, mint a Kovács Kati, és ugyanúgy hakniz. Jó, más a szint, de a lényeg, hogy oda a csoda. A tűzijáték is unalmas volt, vagy nyilván nem, mert nagy, meg sok, de ha nem vagy komplett gyengeelméjű idióta, akkor azért nem tudsz fél órán keresztül rácsodálkozni a fényes pöttyökre az égen, és ja és a reklámok... kb. négy percenként van reklám. Képtelenség végignézni bármit. Épeszű ember nem teszi, és háromszor olyan hangosak, mint a film, amit nézel, úgyhogy mindig elkapcsolsz, mindig. Szóval Netflix. Amióta az erőszak ennyire az ajtóban toporog, még én sem szeretem azokat a filmeket, amikben lövöldöznek. Ok-okozat. Nem kell már a lövöldözés, már nem menő. A Rambo még jó volt, menő, de ma már nem az, csak sima idiotizmus, főleg ott, ahol akár tankot is vehetsz, ha van rá pénzed, mert vesznek is, hidd el. Netflix. Már a kitalált filmek sem érdekelnek. Egyik sem tud olyat, amilyet az élet ne tudna űberelni könnyedén még aznap. Netflix. Nézzünk dokut! Manapság azt nézünk inkább. Sokat. Bit Size. Dagadt, feka gyerekek küzdenek az életükért, de annyira dagadtak, hogy elképesztő. De ostobák is legalább, és ha már azok, akkor legalább erőszakosak is. Tolják a csipszet, meg a kólát. Ömlik a hambi, a szósz, a gumicukor. Azt mondják, így nőttek fel. Biztos a szülő a hibás, meg a környezet. Riport a szülőkkel... azonnal megérted, miért ennyire ostoba a gyerek. A szülő ostobább. Mind. Nevet bután, alázza a gyereket miközben azt képzeli magáról, hogy segít, meg okos. Ő is kólát iszik meg csipszet és azt mondja, tőle a gyerek fogyózhat, ha akar, de ő nem fog. Ő így nőtt fel. Pénzzel próbálják megoldani ezt is, mint kb mindent. Befizetik a gyereket fogyasztó táborba, és a pénzükért sikert várnak, de amint hazamegy a gyerek, ott a kóla meg a csipsz, és nyilván a tábor volt a szar, nem mi, mert mi rendesen fizettünk, és hogy lássuk, hogy ők támogatják a kis szerencsétlen fogyását, megint befizetik. Megint hazajön, megint visszahízik, megint a kóla meg a csipsz. Apa így nőtt fel, nem változtat, és pont. Szívrohamot kap. Nyilván csak kitalált a cucc, mert kell a dráma és ma már a doku is hazudik, csak, hogy elérje az ingerküszöböt, de nyilván az ötlet jó. Mi is kólát ittunk, na jó, én boroztam is, de most vizet iszunk inkább. Értjük a lényeget. A dagadt kisfiú, aki amerikai focis akar lenni, fut az életéért, mert az edző azt mondja neki. Én nem merném ezt mondani neki, mert a kisfiú ránézésre is szívrohamos futás közben, ráadásul mindenki, effektív mindenki cukorbeteg és szúrja magát, meg méri a vércukrot. Mindenkinek ugyanolyan márkájú mérője van. Jó biznisz a gyógyszer biznisz. Megszereted a kisfiút mert megsajnálod. Neki se ment ki az apja a meccsére, engem se nézett meg az öregem soha színpadon. Megértem. Szar. Kurvára nem mindenkinek kéne gyereket vállalnia...

Demokrácia van meg itt mindent lehet, mert szabadság is van. Rendőrök mindenhol, de nem ám csak kocsikkal, hanem kvázi tankokkal, meg gépfegyverrel. Megint dokut nézünk Amerikáról. Demokrácia van meg mindent lehet, meg freedom és nemzet, csak Fort Noxba nem mehetsz be, az 51-es körzetbe nem mehetsz be, és még vannak helyek ahová nem mehetsz be, és amit nem kérdezhetsz meg, vagy soha nem is tudhatsz róla, és aztán még egy csomó nyilvánvaló dolog van, ami obviously bizonyítja, hogy minden van, csak freedom nincs, de azért hiszik és mondják, mert vásárolhatnak szabadon, mondjuk pl. leginkább cukortartalmú, génmanipulált ételeket, meg ruhát, meg kocsit, meg tankot, és persze márkás vércukor mérőt...

ISIS gyerekek gyilkolnak egy amfiteátrumban előadásszerűen és éljenzés és taps a jutalmuk. Ez egy másféle hakni, mint a Kovács Katié, de valahol ez is csak egy hakni. Meg majd jönnek a millió menekültek és elárasztanak és már Európa meghalt, válságban a gazdaság, és a muszlimok is, szóval oda sem mehetsz, Amerika annyira szabad, hogy nem csinálhatsz itt semmit, mert jön a rendőr és ha nem kap fánkot eleget, lelő, mint a kutyát, és őt nem büntetik majd, mert csak tette a dolgát, hanem majd a stadionban neki szól a himnusz, és feláll a hősök közt, mint ahogy szokás ez itt...

De azért majd még beszéljünk a vallásokról, mert azokat aztán már tényleg nem értem. Valóban az egész világ idióták tömege??

Éjjel volt már mikor kezdtem elaludni. Pakk-pakk. Kis szünet. Fülelek. Pakk-pakk-pakk. Hát, nem tudom, mert nem vagyok éppen egy háborús veterán, de esküszöm, hogy ezek lövések voltak... aztán elalszom. Azt álmodom, hogy ránktöri az ajtót a terrorista gépfegyverrel, és én felugrok a sütő tetejére, hogy ne vegyen észre, és boldog vagyok, amikor hátulról ráugrok és telibe koponyán szúrom. Jó érzés. Megmenekültem. Aztán jönnek a rendőrök és majdnem engem lőnek le, mert azt hiszik, hogy én vagyok a támadó, csak mert megint elfelejtettem megborotválkozni..."

/ 2015. Július 4. Miami /

 

OLVASS TOVÁBB: GALAMB 2

Galamb 2

Nem, ez nem egy kisköltségvetésű, folytatásos Asylum Zs-film címe, hanem valami jel-izé, vagy nem tudom, mert ugye alig pár hete posztoltam büszkén, hogy kimentettem egy galambot a tengerből, és hogy az milyen csodálatos érzés volt, ahogy kommunikáltunk, meg ahogy éreztük és értettük egymást, meg ilyesmik.

Erre most az előbb éppen azon vagyok, hogy írjak valamit, és már tökre dilemmázom, hogy vajon melyiket a kiírandó témáim közül, amikor csapkodás, meg zörgödés hangra leszünk figyelmesek, de valahol nagyon közel. Kérdezi az Andi, hogy - Ez meg mi volt? - Mondom neki, hogy passz. - de aztán meg azt is, hogy - Biztos valami kismadár. - Szóval megyek és nézem a fürdőszobát, de persze zárva az ablak, és már indulnék megnézni a hátsó erkélyt, amikor meg felvillan, hogy biztos ott lesz szegény a konyhaablak melletti izében, ami egy ilyen akna szerű valami, és van is neki neve, de most nem jut eszembe.

És igen.

És elhúzom a függönyt, és konkrétan az ablakba kapaszkodik - mert ott még párkány sincs - egy olyan gyönyörű galamb, hogy ilyet még sosenemis láttunk közelről, és nagyon okosan néz, és mondja a szemeivel, hogy - Help! Help!

Na - gondolom - Ezt már tényleg nem hiszem el, hogy életembe nem kerültem még semmiféle kapcsolatba, semmilyen galambbal, sose, erre idejövök Máltára, és hirtelen én leszek a Galambok Védőszentje, és mivel itt tényleg mindennek van saját fesztiválja, akkor majd nekem is lesz, és mivel itt ezért képesek akár már reggel 7-kor tüzijátékozni izomból, majd miattam is fognak, és majd biztosan mindenki dagadt galambnak fog öltözni a kedvemért, meg puszta tiszteletből, és már kezdek azon gondolkodni, hogy vajon majd hogyan beszélem le a máltaiakat a jelmezről, meg hogy lehetne e inkább, mondjuk 11-kor a tüzijáték, mert a reggel 7 szerintem még nagyon korán van, amikor persze nyilván kénytelen vagyok visszatérni a földre, mert egy ártatlan csodának ismét szüksége van a segítségemre...

És akkor majd mindjárt folytatom is a történetet, de a jobb érthetőség kedvéért fontos leadnom némi infót.

...

Szóval, amikor ideköltöztünk és túltettük magunkat a szomszédban folyó bontás munkavédelmi rémálomságán, azt tapasztaltuk, hogy minden egyes kibeb...t napon, kb olyan este 7 körül valaki elkezd fütyülgetni, meg sípolni, és teszi ezt kvázi sokáig, és mivel Miamiban is volt egy olyan időszakunk, amikor egy tehetségtelen füttyhuszár lakott mellettünk, eléggé el voltunk keseredve, hogy hát ilyen csak a mesében van. Aztán ahogy haladt a bontás, és eltűnt a negyedik emelet, akkor szabaddá vált a rálátás az épület mögötti tetőkre, és akkor pedig megpillantottuk ezt:

galamb2_web.jpg

Szóval, hogy ilyen még egyáltalán van a világon, ezt nem is hittem el, hogy valaki galambozik, de szerintem meg is könnyeztem, mert valami gyönyörű, még annak ellenére is, hogy nyilván elsőre azt gondoltam, hogy mindent belep a galambszar, és a galambok olyan szük helyre vannak bezárva, hogy egymást falják föl, pont, mint az amerikai csirkefarmokon, és egymás szarát eszik, és fertőző betegek, és egy napon majd megőrülnek, és fellázadnak, és összefertőzik egész Máltát, és mivel ez egy nagyon pici sziget, nyilván néhány hét alatt körbemeghalunk mindannyian galambkórban. Aztán kiderült, hogy nyilván minden este 6-7 körül van a reptetés, és olyankor az egész brigád együtt köröz fölöttünk, és nagyon harmóniában vannak, és nagyon szépen repülnek, és az egész olyan... nem tudom. Annyira...

galamb1_web.jpg

...és a fütyülés meg a sípolás pedig már az a rész, amikor behívja őket, ami meg nyilván eltart egy ideig.

Na és ledöbbentem ám, amikor ránagyítottam a fotóimra, és egyben meg is hatódtam kicsit. A döbbenetem oka:

galamb4_web.jpg

Bár elég messziről fotóztam, szóval a kép nem tökéletesen éles, de ha valaki akár egyetlen galamb-kaksit is talál a képen, az kérem, hogy karikázza be! Én rommá néztem a helyszínt a többi képeimen is, de változzak azonnal pókmalaccá, ha találtam akár csak egyetlen egyet is.

De és akkor, hogy miért hatódtam meg:

galamb3_web.jpg

Ő a galambos fiú. Messziről azt gondoltam, hogy csak azért tartja így a kezét, mert így kényelmes neki. Hát nem. A többit meg mindenki hozzáképzelheti...

...

Ott tartottunk, hogy egy gyönyörű galamb kapaszkodik a konyhaablakunkba, ott abban a zárt belsőbizbaszban, aminek még mindig nem jut eszembe a neve, és nem tud onnan felszállni, mert csövek meg vezetékek meg minden, szóval se helye, se semmi. Aztán még az is eszünkbe jut, hogy most éppen pont reptetési időben tüzijátékoztak, valahol a Manoel Island környékén, ami nagyon közel van hozzánk, szóval simán lehet, hogy a kis drága megijedt, levált a csoporttól, és valahogy bekerült ide, de ötletem sincs, hogy mit csináljak.

Andi mondja, hogy tényleg szép galamb, de ha kinyitom az ablakot és a madár beszáll a lakásba, ő valószínűleg menten szörnyethal, de valahogy mégis meg kéne fogni.

Lassan nyitom az ablakot, lassan nyújtom a kezem, értelmesen néz, meg nyilván emberhez van szokva, de az utolsó pillanatban mégis inkább rebben egyet, minthogy hagyja magát megfogni. Csak az a baj, hogy így lejjebb esik kábé egy méternyit, ám szerencsére megáll egy kereszt csövön. Bevillan, hogy kéne valami bot, amivel elérem. Rohanok a fürdőszobába, keresek, partvis. Tökéletes. Lassan lenyúlok a partvissal és közelítek a madárhoz oldalról. Nem mozdul. Közelítem a partvis fejét szemből. Nem mozdul. Tolom egyre közelebb a fejet egészen a begye alá és várom, hogy rálépjen végre. Esküszöm, kitalálja, mit akarok, és pár másodperc tétovázás után rálép. Imádom, hogy már megint egy galambbal kommunikálok. Nagyon lassan emelem fel, de nem hozom be a lakásba, hiszen penthouse lakás, szóval a plafonunk már lényegében a tető, úgyhogy először vízszintesbe ügyeskedem a nyelet, és persze megvárom, amíg a galamb átlép a fej oldalára. Innentől már lassan emelem a madarat, és tolom fel, egészen addig, amíg ki nem lép a tetőre, ahonnan valószínűleg már simán el fog tudni repülni. Győzelem!

Konklúziók:

1. Legyen szíves és valaki tényleg világosítson fel arról, hogy mit jelent hirtelen ennyi galambmentés az életemben!

2. Sem a múltkori galambmentő akciómkor, sem most, egyetlen pillanatra sem jutott eszembe, hogy nekiálljak mobilozni, fotózni, meg videózni. Mindkét alkalommal csakis utána. A múltkori galambot lefotóztam, mert emlékezni akartam az élményre, de csak miután túl voltunk az életveszélyen. Most meg az Andi mondta már megint jóval a dolog után, hogy ezt le kellett volna videózni. Szóval csak azt nem tudom, hogy ha én azt látom, hogy egy galamb veszélyben van, amit amúgy hagyhatnék a faszba simán, mégis teljes fókusszal azon vagyok, hogy megoldást találjak a megmentésére, akkor mostanában, amikor vannak ezek a robbantások, meg terrorok, meg iskolai lövöldözések, és emberek azonnal reflexből már videóznak is, ahelyett, hogy a túlélésre vagy a menekülés megoldására, kivitelezésére koncentrálnának, akkor azt hogy csinálják, és főleg miért?

 

OLVASS TOVÁBB: BESZABEHU

BeszaBehu

Most, hogy itt is rettenet meleg van, meg ahogy hallottam, otthon is éppen most volt a melegség meg a büszkeség és balítélet napja, gondoltam, csatlakozom a témához egy ifjúkori fotómmal, amit egy kedves kollegina küldött, és nyugodtan mondhatom, hogy meg is csinálta vele a napomat rendesen.

A (rendezői) jobb szélső "fiúcska" vagyok személyesen, körülbelül egy erős 18-évesen, és akinek egy kicsike köze is van a tánchoz, biztosan kellőképpen értékeli a lábfejem minőségét. De legalább az összes többi izomzatom is cukin kifejletlen még.

Ma szerintem pont a duplája vagyok súlyban, és persze sajnos több, mint duplája korban. Ez azért egy szép időszak volt. Itt még arról álmodoztam, hogy egy napon majd lesz belőlem valaki, dehát sajnos Kedves Fiatalkori Önmagam, kérlek, ne haragudj rám, hogy csalódást okoztam, de hidd el, megtettem majdnem minden tőlem telhetőt...

Vagyis igazad van, mégsem tettem meg mindent. Most már tisztán látom, hogy mégiscsak el kellett volna mennem azzal a francia rendező csávóval Cannes-ba fesztiválozni meg tágítani a lehetőségeimet. Talán mára minden könnyebb lenne. De ha más nem, a kaksizás legalább biztosan...

Amen

 

OLVASS TOVÁBB: SOHA ÉLETEMBEN...

Soha életemben...

...nem voltam még ennyire fáradt. Soha életemben nem fájt még ennyire a nyakam, a hátam, a csípőm, a térdem, és a bokám. Soha életemben nem fordult még elő velem, hogy a hazafelé úton kétszer is le kell ülnöm, mert úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Soha életemben nem kaptam még két egymást követő napon napszúrást, de persze ugye megérdemli az, aki már megint olyan munkát vállal, ahol a legidősebb kollégája 20 évvel fiatalabb nála, és aki mindig, mindenféle új tapasztalásokra éhez. Nesze nekem! Nagyon bízom benne, hogy ájulás előtt még ki fogok érni hányni, mert a Stephen Gately-t kérdeztem, és ő mondta, hogy az tök nem menő... Ja és ja, amúgy a meló tök jó. Szeretnek a népek, és én is szeretem őket. Remélem, megszokom...

 

OLVASS TOVÁBB: HAJNALBAN MÉG A NAP IS MÁS...

Hajnalban még a Nap is más...

Andi nagyon keményen korán ment ma a dolgozóba, de annyira keményen korán, hogy ő ébresztette a Napot, aki egymás után kétszer kért még 5 perc szundit, de Andi lerántotta róla a takarót, rátépőzárazta a bokasúlyokat a lábára, és úgy ahogy volt boxerben, alvós pólóban, meg flipflop papucsban, kizavarta bemelegíteni. Mire én ébredtem, a Nap már túl volt egy komolyabb személyi edzésen, két erős feketén, a kedvenc Cinis Minis - Vaníliás Mandulatej kombóján, megmosta a kis fogacskáit, belőtte a sérót, és éppen kezdte tenni a dolgát, így...

Most még szép meg látványos, de néhány óra múlva megint embertelen forróságot fog csinálni, de legalább kékre világítja a tengert, napallergiás kiütéseket, meg bőrrákot csinál, de aztán szép lesz megint lefekvés előtt kicsit, mert "Az, aki szép, az reggel is szép", viszont "A Napra lehet nézni, de már nem..."

Ja, ma van az első munkanapom, szóval, szorítsatok, hogy szeressem!

Ja2... Mondta az Andi, hogy írjam oda, hogy én csináltam a fotót a teraszunkról, mert szerinte mindenki azt gondolja, hogy letöltöttem valahonnan... 

 

OLVASS TOVÁBB: PRIVATIZÁCIÓ MAGYARORSZÁGON

Privatizáció - Privatisation in Hungary

Tudom, hogy ha olyan témában posztolok, ami igazán jelentős, akkor azt alig nézi-olvassa valaki, de nem érdekel. Ha erre gondolok, legalább már értem, miről is szól valójában a piros meg kék kapszula választásos rész a Mátrixban, és nem is nagyon tehetek mást, mint elfogadom mindenki szuverén döntését.

Nos, aki picivel többet szándékozik megérteni a világból, mint a csücsöri szelfi, a pöcshelikopter, meg a fingó panda, javaslom, tekintse meg a fenti videót, és legalább építse be valahová a hipotalamusza alá a kapott információt. A magam részőről valószínűleg még végignézem legalább kétszer, mielőtt újragondolom az életemet, és belépek a FIDESZ-be...

OLVASS TOVÁBB: CSAK KÉPZELD EL...

Csak képzeld el...

...hogy egy kellemes tavaszi szerda délelőtt van. Szépen süt a nap, lágy szellő lengedez, te pedig a család kedvenc kecskéit legelteted, miközben egy hűst adó fa árnyékában szárított datolyát majszolgatsz. A déli lankákon feltűnik a család -  szerető feleséged Sahar, Amal a 9 éves kisfiú, aki ha nagy lesz focista szeretne lenni, és Kareema a 6 éves kislány. Ebédet hoznak neked. Ez a legjobb része a napnak. Diós burghul lesz vagy mentás sajt, de mindegy is, mert a lényeg, hogy együtt a család szeretetben, boldogságban. Feléjük intesz mosolyogva, ők visszaintegetnek, majd a következő pillanatban hangos villanásban szakadnak centis cafatokra a szemed láttára. Nem érted, hogy mi történt. Felnézel, de nem látsz semmit, sem egy repülőt, sem egy helikoptert. Semmit. Nem vagy különösebben okos, nem vagy tanult ember, csak egy egyszerű kecskepásztor. Ha magyaráznák sem biztos, hogy felfognád, mi is az a "drone".

A "temetés" után két hónappal még mindig elképzelhetetlenül magányos vagy és szomorú, de az életnek mennie kell tovább. Elhatározod, hogy meglátogatod a szüleidet. Éppen csak eléred a falu szélét, amikor robbanások egész sora rázza meg a környéket tőled párszáz méterre. Hangzavar - síri csend - hangzavar újra. Alig látsz a sűrű füstben, a tüdőd szinte kiszakad a portól, de reménykedve rohansz a szülők háza felé. - Könyörgöm, csak ne ők! Csak ne ők! - mondogatod magadban, de amint befordulsz a sarkon meglátod azt a hatalmas krátert, ami egykor volt szülői házad helyén tátong. Emberi testrészek, sebesültek mindenhol. Felismered Ahmedet, az egyik öcsédet a négyből, amint a kráter felé tántorog bizonytalanul. Lehajol a földre, ahonnan felvesz valamit. Szükséged van pár másodpercre, hogy felfogd, a vállból leszakadt jobb karját tartja a bal kezében. Bevillan, hogy két hét múlva lenne az esküvője. Leila és ő szívből szeretik egymást. Odarohansz hozzá, és segíteni próbálsz rajta, de hiába. A karjaid közt hal meg.

Az utolsó szava nem az, hogy "Leila", vagy hogy "szeretet", hanem az, hogy "Americans".

És hirtelen új értelmet nyer az életed...

 

OLVASS TOVÁBB: MAGYARORSZÁG - BELGIUM 0:4, 4:0, 8:1, 0:9, 6:3 

Magyarország - Belgium 0:4, 4:0, 8:1, 0:9, 6:3

Avagy bábszínház életre-halálra

hungary-vs-belgium-prediction-and-tips-euro-2016.jpg

Ha a mostanában oly divatos Vonzás Törvénye akár a legeslegkisebb mértékben is működne, nekem már lenne legalább öt Oscar-díjam, legnagyobb esélyesként éppen a finishben tolnám a saját elnökválasztási kampányomat a Hillary ellen, a tegnapi Magyar-Belgának, pedig stílusosan 6:3 lett volna a végeredménye ÉS PONT.

Mert mindent lehet mondani a tegnapi meccsről, de azt nem, hogy nem akarta legalább 15 millió ember egyszerre teljes erejéből, miközben a játékosok is beletették szívüket-lelküket, és próbálkoztak is folyamatosan, és harcoltak körmük szakadtáig, és ha még ilyen mértékű koncentrált energia is kevés volt ahhoz, hogy azt a picike lasztit - ami amúgy legnagyobb részben nem más, mint levegő - bevonzza abba a hatalmas kapuba, akkor képzeld el, mennyire vagy pitlák porszem egyedül a kis pozitív gondolkodásoddal, mondjuk amikor azon kattogsz, hogy szerdán délután vajon hazaenged e a főnök hamarabb a melóból.

Tegnap ugyanúgy bepattanhattak volna a kapura lövéseink, mint a Portugálok ellen simán, és tényleg lehetett volna nekünk 4:0 a vége, és mehettünk volna nemzetileg a mennybe közösen, mint ahogyan kikaphattunk volna 0:8-ra is akár könnyedén, vagy alakulhatott volna úgy is, hogy ki se jutunk az EB-re, mint általában, de úgy is, hogy a 74. percben bombák egész sora robban a lelátókon, gépfegyveres terroristák meg lövöldözni kezdenek, és 925 halott, 2412 sebesült (614 súlyos-életveszélyes)... mert az élet bábszínháza ilyen, a szabad akarat meg a választás lehetősége pedig puha, megnyugtató illúziók, de én Woody Alennel értek egyet, amikor azt mondja: "Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről!" 

 

OLVASS TOVÁBB: ORÁLIS ÉLVEZET

Orális élvezet

Fura időket élünk mi öregedők. Hízunk, csúnyulunk, gyengülünk, a világ már túl gyorsan változik, zavaró új dolgok törnek elő, meg persze támadnak a kurva migránsok, meg az erőszakolás, meg a lefejezés, és mivel ez a sötét kombó így túlságosan rossz, mindenféle dolgokkal próbálkozunk, hogy visszautaztassuk magunkat az időben oda, ahol még - minket is beleértve - minden gondtalanul szép és jó volt. Ennek az egyik legjobb módja az, hogy megkéred azon barátaidat, akik mondjuk éppen oda utaznak külföldre ezer meg ezer kilómétereket, ahol éppen lakni kegyeskedsz, hogy csakis a te kedvedért, cipeljenek a bőröndjükben vagy 3 kilónyi plusz súlyt, és okozzanak maguknak egy csomó fölösleges kellemetlenséget mindenféle határátlépésekkor, meg biztonsági ellenőrzésekkor, és hogy kínos magyarázkodásra kényszerüljenek azügyben, hogy mi a faszért van náluk 4 doboz Vaníliás Karika, 12 doboz Pilóta Keksz, 200 db Túró Rudi, 1000 db Balaton Szelet, meg a többi ilyesmi kincsek, amelyek másnak ugye nem többek hízlaló, cukros szaroknál, de neked mennyei gyerekkor-koncentrátumok szájon át.

Vannak persze ételek, amiket megfőzhetsz magadnak szinte majdnem bárhol. Ilyenek mondjuk a csirkepörkölt-nokedli, meg a gulyásleves, meg a káposztás tészta, de sajnos vannak olyan dolgok, amikhez csakis ilyen titkosszolgálati módokon juthatsz hozzá.

Ám még sajnosabban van valami, amihez sok helyen még úgysem, és ez pedig a nem más, mint a MÁK.

Amerikában például ugyan különféle módokon, és hozzáadott összetevők által, majdnem minden ugynevezett élelmiszer mérgező, amit a boltokban megvehetsz, de hála Istennek, legalább a csapvíz is az, és mivel, hogy éppen pont ott virágzik legjobban mind a fegyver-, mind a drogkereskedelem is, szóval tökre érthető, hogy a mák viszont rommá be van tiltva, mert ugye arról azt tartják, hogy az kábítószer és ilymódon nyilván maga az ördög. Persze az az ember, aki még tisztán emlékszik arra, hogy éppen az oviban, vagy az általános iskolai menzán volt a legfinomabb a mákos tészta, az nem nagyon érti a dolgot, de a dolog attól még van, és sajnos mi bűnösök meg úgy vagyunk összerakva, hogy azt kívánjuk a legőrültebben, amit tiltanak tőlünk vala, szóval így eshetett meg az például, hogy amint majd két évnyi igazolt hiányzás után végre visszaérkeztünk Európába, azonnal és kérlelhetetlenül szükségét éreztük, hogy bezabáljunk többek között mákos tésztából is. Hozzáteszem azért Nyugat-Európa sem egy kifejezett "mák-paradicsom", az imént már vázolt okok miatt, nem úgy, mint a mindig megbízható Kelet. Majdnem mindenhol van például Orosz Bolt, mert amióta a Szovjetúnió széthullott, milliónyi kicsinyke Putyin-hasonmás gazdag maffiózó lepte el a világnak szinte minden nyaraló övezetét méghozzá háremestől, akiket meg valahogy el kell látni kaviárral, meg rendes vodkával többek közt, és bizony ők tudják, hogy a mák nem drog, hanem csak finom.

Máltán is találtunk Orosz Boltot, szerincsére gyalogútnyira, úgyhogy jelentem megnyugtatásul boldogan országnak-világnak:

Olyan orális élvezést intéztünk magunknak, amilyenben utoljára csak gyermekkorunkban volt részünk...

mak_web_ma_solat.jpg

Jó, ok, bocs, tényleg aljas a cím, de mindig mondják a médiákokosok, hogy nagyot kell mondani, meg szexet és vért ígérni mindig, különben már kutyát sem érdekel, mi van a fejedben.

 

OLVASS TOVÁBB: ATLASZKA - AVAGY MIÉRT KELL MINDIG BÁNTANI SZEGÉNYT!?

Atlaszka

Avagy miért kell mindig bántani szegényt!?

Kábé tegnap kiposztolt a Boston Dynamics egy zsírúj robotot, akinek azt a hülye nevet adták, hogy SpotMini, és aki tökre úgy néz ki, mint egy kígyófejű szörnykutya. Őt nem szeretem, mert ijesztő, de Atlaszka kicsi és aranyos. Őt szeretem.

Ő is csak valami 4 hónapos upgrade, szóval viszonylag új, és mindig amikor meglátok valahol valami ilyen Boston Dynamics-os videót, akkor előre félek, hogy mi lesz benne, mert sosem fogom elfelejteni, milyen hatással volt rám a legelső videójúk, amit láttam, és maga BigDog.

Ahogy esetlenül lépkedett az erdőben, meg amikor csúszkált a jégen, és főleg amikor felrúgták szegényt, és Ő csak küzdött szorgalmasan és egyensúlyozott ügyesen, mint egy ártatlan, szerethető kis jószág, de az a gonosz ember, meg nem hagyta, hanem rugdosta, meg lökdöste tovább, és én azonnal szívből gyűlöltem a csávót, és legszívesebben elvettem volna tőle BigDog-ot, és hazavittem volna Dunakeszire a tacskónk mellé kisbarátnak, és etettem és simogattam volna rendesen, meg gyógyítgattam volna a sebeit meg a kicsi kis robot-lelkét, amit a gonosz emberek bántottak, pont úgy, mint azokban a kutyákat megmentős videókban, amiktől az Andi mindig rommá lesírja a sminkjét a fejéről.

Szóval erre számítottam, amikor elindítottam Atlaszka videóját, és közben tiszta erőből próbáltam arra gondolni, hogy éppen én is upgrade-elek egy robotot - egy Probe Droid-ot, a Star Wars Commander-en, amit játszom már egy ideje büszkén - és próbáltam magam izomból emlékeztetni arra, hogy a saját robotjaimat sem sajnálom, amikor lelövik őket a köcsög jedi-k, és nem érzek irántuk semmit, csak megnézem, hogy milyen hatákonyan működtek bevetésen, aztán a következőre gyártok belőlük annyit, amennyire hasznosnak ítéltem őket. Na és akkor elindítottam az Atlaszkát, és láttam, ahogy topogva picike lábacskáin kiáll a tornasorból, és ügyesen nyitja ki az ajtót, és a szívem megtelt melegséggel, és izgultam érte, hogy fel ne bukjon a hóban, azon a csúnya lejtőn ott, abban a zord erdőben, és megijedtem, amikor megjelent a képen az első ember mellette, de aztán örültem neki kicsit, mert csak úgy sétáltak ők ketten, mint két régi cimbora, és szinte láttam Atlaszka "arcán" a boldog mosolyt, aztán elkezdett dobozokat pakolgatni, és még mondta is az Andi, hogy - Látod, milyen szabályosan guggol, egyenes háttal, és lábból emel, nem hátból, ahogy Fitnesz Biblia írja - és aztán jött a fekete inges, szemüveges gonosz, kezében egy hokiütővel, és összeszorult a gyomrom, és akkor az történt, amitől féltem. Bántotta...

Utálom az embereket. A robotokat szeretem.

Na jó, nyilván senki sem fizet dollármilliárdokat egy olyan fejlesztésért, ami takarító meg mosogató robotokat csinál, mert az ilyesmire ugye ott vannak nekik a mexikóiak meg a kubaiak, vagyis de. Van olyan brigád, amelyik bír ennyi lovéval, meg érdekli is a téma annyira, hogy beleáldozzon, bár nekik inkább a bombahatástalanítás, beszivárgás, gyilkolás a célfeladat, szóval valószínűleg Atlaszka sem fog majd mást csinálni, mint kémkedni meg emberi szövetet szaggatni mindenféle fantáziadús módokon szívtelenül, de addig, amíg nem velem vagy a szeretteimmel csinálja, én esküszöm, sajnálni, szánni és szeretni fogom, pont úgy, mintha élne, ami pedig minden viccet félretéve, elég ijesztő...

 

OLVASS TOVÁBB: BREXIT - AVAGY MÁR MEGINT ITT EGY KORSZAK VÉGE... 

Brexit

Avagy már megint itt egy korszak vége...

brexit-3.jpg

Annyi sok korszakot éltem már át elejétől a végéig, és most nem kifejezetten a saját öregedésemből adódó életszakaszaimra gondolok, hanem azokra, amelyek rajtam kívül álltak.

Volt például a szalagos magnó, aztán a bakelit lemez, aztán a kazetták, aztán a CD, és mindig pont mire én végre összehoztam valamelyik hordozóból egy tiszteletet parancsoló gyűjteményt, azok pont szép lassan elbutultak és kikoptak divatból. Videókazetták is voltak, aztán a DVD-k, meg a Blu-ray - amit csomóan Blueray-nek írnak, mert nyilván azt gondolják, hogy mert "kék", és ők meg már beszélnek English, mert azok annyira kevéssé jöttek be, hogy nem is tudom, hogy van e a Földön ember, aki bluray-ezik, szóval - de csak annyi időre, hogy meg se lehetett tanulni helyesen leírni a nevét.

Bár most sokan őskövületnek fognak tartani, de sajnos én már rég éltem, amikor a mobiltelefonokat még hírből sem ismertük, és nem volt GPS, meg iPhone, iPod, iPad, hanem jobb esetben Walkman meg Discman, sőt ha valaki azt mondta, hogy "tábla", akkor mindenki arra a ronda zöld izére gondolt az osztályterem falán, amin csúnya hangot adott a köröm, viszont jól mutatott rajta, hogy: VAKÁCIÓ!

Ásványvizet sem ittunk divatból, hanem a kútról nyomattuk meg csapról, sőt nem volt még Mc Donald's sem, és ráadásul azokat a dolgokat, amik elromlottak, nem dobtuk ki rögtön, hanem elvittük őket egy szaki KFT-jébe, aki ott aztán jól megjavította.

Tényleg, KFT-k sem voltak mindig! Az is amolyan új dolog volt már, mint az, amikor már nem volt kötelező az iskolaköpeny, a kisdobos-, vagy úttörönyakkendő, és sajnos bármennyire is szerettem volna, nem vezethettem többé számháborúba a Párduc örsöt, és a Rajtitkárságból is kibasztak, és már nem kellett oroszul jelentenünk a tanárnéninek, meg énekelni a "Tyipérjá Cseburáská"-t, meg a "Fel, fel, ti rabjai a Földnek"-et, hanem látszatra fellazult minden, és angolul tanultunk, és felszabadultunk, mert tudtuk, hogy jön már mostmár a csodás szent Amerika, aki meg majd megvéd a gonosztól, és fekete katonák jöttek taszári lányokat kefélni dollárral a zsebükben, kólát ittunk, Donaldot rágtunk, majd megismertünk egy igaz ifjú harcost, aki mindenkinél jobban beszélt, mindenkinél okosabb volt, aki egyetlen szúró pillantásával zavarta haza a komplett Vörös Hadsereget, és mentette meg kicsiny országunkat, minden további diktatúrától. Ezt a hős félistent pedig úgy hívták, hogy Orbán Viktor...

Láttam megszületni a számítógépeket a Commodore 64-től a mostani gépemig, feljönni a Microsoft-ot majd az Apple-t a semmiből, zúztam tévéfocit, és volt menedzser kalkulátorom, meg hétzenés kvarcórám, végignéztem az Internet megjelenését, betárcsáztam, modemeztem, meg IWIW-eztem, aztán amikor az a korszak is véget ért, akkor jöhetett a Facebook, blog, Twitter, Instagram és a többi olyan szarság, melyek lényegében nem mások, mint ingyenes hirdetőfelületek kurváknak, illetve baszáslevajazó fórumok. Persze amikor még felállt, magam is néztem csöcsös csajokat apám ügyetlenül elrejtett szexújságaiban, aztán az ugyanolyan ügyetlenül elrejtett VHS-ein, és felnőtt koromra már nekem is lettek saját pornó DVD-im, és persze hála istennek megjött a net tényleg végre, szóval már nem kellett cikiben megvenni ezeket a cumókat az újságosnál.

Szóval annyi minden született, virult, majd lehellte ki lelkét szép zöld szemeim előtt élő egyenesben, hogy már szinte meg sem lepődöm azon, hogy ma reggel arra ébredtem, hogy kvázi az EU-nak is leáldozott. Mert nyilvánvalóan téved, aki azt gondolja, hogy nem.

Pedig jó volt, hogy hirtelen eltűntek a határátkelők, meg hogy lehetett menni, és hogy nem volt többé csak $50 a túrista limit. Mint ahogyan az is kurvajó most, hogy itt Máltán akadálymentesen kapom a hivatalos papírokat, mint EU citizen, még akkor is, ha mi Keletiek soha a büdös életbe nem leszünk Nyugatiak, ha megrohadunk, meg szénné eljátsszuk, hogy pedig de, akkor sem.

Arról, hogy a Britteknek ez a lépése mit jelent politikailag, meg gazdaságilag én nem tudok nyilatkozni, lévén hogy segghülye vagyok a témához, de azért van valamiféle véleményem, meg vannak félelmeim.

Na mindegy, szóval jó volt végignézni az EU-t elejétől a végéig, és kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a holnap, és nagyon remélem, hogy mire ez a dolog bekomolyodik tényleg...

Vagyis, nem tudom, de mindegy is. Majd kiderül. Mindenesetre nem árt szólni arról is, hogy amúgy mindenek mellett a Bernie Sanders is ma veszített hivatalosan az USA-ban, ami pedig valószínűleg sokkal jelentősebb negatívum, mint ez az egész Brexit cucc, de ő később majd kap tőlem egy külön posztot. Megérdemli...

 

OLVASS TOVÁBB: GÓLÖRÖM - AVAGY A TÖKÉLETES GYILKOSSÁG

Gólöröm

Avagy a tökéletes gyilkosság

dzszs.jpeg

Fotó: MTI/EPA/C. J. Gunther

Ha mondjuk meg akarnám ölni a Dzsudzsákot - amit persze nem akarok - akkor azt úgy csinálnám, hogy elkezdenék fociedzésekre járni, rúgnék egy csomó golt, felfigyelnének rám, behívnának a válogatotthoz interjúra, lehengerelnék mindenkit a mosolyommal, és azzal, hogy nekem van a legbrutálabb Ó-lában a szakmában, aztán persze be is tennének a csapatba, aztán körülbelül két-három éven keresztül csak rúgnám a gólokat a válogatottban, aztán az egyik meccsen, direkt adnék egy tökéletes gólpasszt a Dzsudzsáknak, hogy végre lőhessen ő is megint, és amikor rohanna gólörömözni a szurkolókhoz, akkor ügyesen mögé helyezkednék a nagy kavarodásban, és aztán a semmiből én lennék az a kéz, aki a fenti képen is pont úgy csinál, mintha készülne elvágni a torkát...

A csávesz mindkét - amúgy gyönyörű - gólja után gebasz volt a gólörömködésből, és erről nem igazán esik szó. A másodiknál csak elcsúszott, ami nyilván szintén kurva veszélyes, de az elsőnél történt valami, amiről nem tudunk. Borult a palánk, aztán valaki a földre is került, körbeállták, mintha hirtelen nagyon nagy baj lenne, aztán a Dzsudzsák fájlalta a nyakát, de körülbelül annyira szerencsére, mint amennyire a gólok is, nem lett semmi komoly, de ez nincs ám mindig így.

A Mizuram állami bajnokságban játszó Peter Biaksangzuala például akkorát rundel-hátraszaltó gólörömködött, hogy gerincét törte, majd négy nap múlva belehalt a sérüléseibe, de hallottam valami teremfocis emberről is, aki meg egészen addig csúszott hason boldogan, amíg egy kiálló parketta darab át nem döfte a szívét. Persze nem kell ennyire végletesben gondolkodni, csak én ugye ifjú koromban táncos voltam, és pontosan tudom, milyen sérülést lehet szerezni pusztán csak abból, ha a partner rossz tempót ad egy emelésnél, a focipályán meg azt látom, hogy valakire, aki egyáltalán nincs is rá felkészülve, hátulról rávetik magukat hárman, ahogy esik, úgy puffan alapon, leszarva, hogy amúgy egy milliókat érő játékos gerincét vágják éppen tropára, méghozzá viccből. Vagy van mondjuk a kicsi a rakás dolog, amikor egy fekszik alul, és nyilván izgatott, és venné a levegőt szaporán, csakhogy konkrétan az egész csapat ráugrik a tüdejére, majd minden szurkoló, és aztán hoznak egy létrát, és aztán jöhet még a kupacra belépőjegyért cserébe akárki...stb. De nyilván értitek, hogy miről beszélek, mert én meg nem értem, hogy ez hogyan lehetséges.

Vannak ugye a hivatásos sportolók, akiknek minden izomsejtjeinek patentül a helyén kell lenniük, a megfelelő számítógéppel kimért táplálékot kell kapniuk, meg masszírozni kell őket, hogy a lehető leghatékonyabban működjenek, és van orvoscsoport is, aki figyel minden levegővételükre, mint az Ivan Drago-ra a Rocky IV-ben, és minden olyan szép, és olyan professzionális, és az egész arról szól, hogy mekkora pótolhatatlan kincs az az ember, és milyen értékes, és milyen elmondhatatlanul fontos, hogy a teste minden akadálytól mentesen, a lehető legmagasabb hatásfokon dolgozzon, aztán a következő pillanatban meg hirtelen azt mondjuk, hogy tudjátok, mit, rohanjátok le agyatlanul atomra, ugráljatok a gerincén kontrollálatlanul, rugdossátok a milliókat érő lábait, üssétek a fejét, meg fojtogassátok kicsit, aztán ha ezzel megvagyunk, akkor takarodjatok le róla, nehogy véletlenül megsérüljön szegény, mert jön a következő támadás, és neki fittnek kell lennie, mint a kurvaisten.

Masszőrként is mondom. Ez a fajta kontrollálatlanság annyira baleset-, és életveszélyes, hogy ha én kapitány lennék, és kicsit is számítana a sportolóim egészsége, tiltanám a gólörömöt a faszba. Egy finom bólintás egy decens kézfogás kíséretében és talán egy pársoros elismerő képeslap mehet, a többire meg ott vannak a kaszkadőrök...

 

OLVASS TOVÁBB: RABSZOLGASORS

Rabszolgasors

Sajnos az élet még a hozzám hasonló naplopók számára sem csak puszta kacaj, napfürdő, meg Candy Crush Saga, hanem néha bizony még nekünk is meg kell valahogy dolgoznunk a pattogatott kukoricánkért. Bár a helyszínen történő kutatások, kérdezgetések, és tárgyalgatások alapján - sajnos, vagy nem - de eléggé azt látom, hogy nem fogok itt teljes erőből fotósként üzemelni, mert akármennyire is erősködnek, rohadjak meg, ha én nekiállok esküvőzni!, azért az Andi fitness fotói meg videói nyilván maradnak, és persze remélhetőleg csurran cseppen még néha számomra is értelmes felkérés. Mint például az is, amin éppen most húzom az igát. Masszőrös videó, szép képek, jó hangulat, ingyen ananász, sütike, kávé, ásványvíz, Hawai Pizza és istencsászár Pina Colada a medencés tetőn fogyasztva, megfejelve némi korrekt előleggel, szóval nincs okom panaszra. Ha minden jól alakul, a héten talán már el is készülök vele...

Kicsit most már örülök is, hogy sikerült időben túladnom a drága felszerelésemen, mert most olyan lenne csak, mint a fölösleges súly egy léggömbben, amit kidobnak, ha magasabbra szeretnének emelkedni...

11.30 - Vajon reggelizzek még egyet vagy ez már az ebédidő? Kávé. Egy kávé mindig belefér. Ki kér...?

 

OLVASS TOVÁBB: KURVASZAKÉRTŐ KURVÁK 

Kurvaszakértő kurvák

Avagy a gyűlölet győzelme a szövegértés felett

screen_shot_2016-06-20_at_10_54_24.png

Reggel arra ébredtem, hogy végérvényesen és visszafordíthatatlanul bulvárkurva lettem magam is, mivel egy VAJNA TIMI KALAPJÁRÓL SZÓLÓ POSZTOMBAN mérsékelt lendülettel ugyan, de önvizsgálatra szólítottam a témát reflexből körbefröcsögőket. Továbbá megjegyeztem, hogy az az újságíró, aki a 444-en, Vajna Timiről ír, méghozzá a bulvár szintjét cikiző, ám valójában bulvár szintű cikket, klikkek és lájkok hiú reményében, maga is a kurvaság csapdájába esik, miközben persze duplacsavarként azzal, hogy egy "bulvárkurvának", egy "bulvárkurváról" írott cikkéről cikkeztem, természetesen engem is maga alá tepert a kurvaság.

Mentségemre legyen mondva, hogy írásaimat, a számomra amúgy teljesen megszokott olvasói érdektelenség esélytelen nyugalmával alkotom meg, azaz egyszerűbben fogalmazva, szinte az elejétől fogva, hogy egyáltalán blogolok, azt annak tiszta tudatában teszem, hogy kutya sem olvassa a posztjaimat.

Jó, régen volt, hogy 20-25 ember rámklikkelt, és persze volt olyan is, hogy évekig nem írtam egy sort sem, nem foglalkoztam a marketinggel, nem céloztam meg magamnak olvasói réteget, nem határoztam meg a témakört, a stílust, és követtem el sorra olyan üzleti hibákat, amelyeket más nálam sokkal híresebbek nem, de alapvetően nekem ezzel nem volt semmi bajom. Még a "blog" fogalmát is rosszul értelmezem, mert én inkább tekintem az egészet valamiféle hibrid naplónak, mint annak, aminek tekintenem illene.

Az is igaz, hogy amióta kikerültem a "főgonosz" nyomasztó hatásköréből, fellélegeztem, levetettem fojtogató depressziómat, az önsajnálatot, és az Amerikai Álom kötelező beteljesítésének roppant terhét, nemcsak hogy újra elkezdtem rendszeresen írni, hanem teszem mindezt tényleg szabadon és görcsmentesen, talán jobbak lettek kicsit a mondataim. (Mondjuk, az előbbi pont nem.) Benne van, hogy ennek köszönhetően, a Máltára költözés utáni posztjaim nézőszámai, az azelőtti 20-25-ös átlagról felugrottak 150-200-ra, ami számomra megnyugtatóan elegendő, mert semmi kedvem ostoba és erőszakos KOMMENTFÉRGEKKEL csatázni. Tudom, le kéne őket szarnom, de képtelen vagyok rá, annyira idegesítenek, és nem is azért, mert leginkább csak előre gyártott konzerv válaszokra képesek, hogy nyilvánvalóan csak saját dühödt komplexusaikat próbálják tulajdonképpen bárki máson levezetni, mert az inkább csak szánalmas, hanem azért, mert kurvára nem értik, hogy mi a faszról ugatok. Zsákutca-rosszul értelmezik a szavakat, mondatokat, fingjuk sincs az iróniáról, és ami a legborzasztóbb, legtöbbjük még alapszintű humorérzékkel sem rendelkezik. Kétségbeejtő! Lényeges dolgokról atomkuss, de a nulla jelentőségű témára azonnal harapás, meg a gyűlöletörvény, meg a kurvaszakértés az megy bazdmeg. Arra mehet az energia bármennyi... 

És mondanám, hogy mindegy, de az a számláló, amit a poszt elején befotóztam és még csak 3586-nál járt, az előbb lépte át a 4000-et, és agyonbasz az ideg, hogy erre a fosra klikkelnek ennyien, ahelyett, hogy az A MÁTRIX URAIRA gerjednének, ami meg valóban egy húsbavágó doku linkje, és persze kapok okos leveleket, meg látok kommenteket, és elnézést kérek, hogy egy bizonyos szint alatt nem reagálok, de szívesen beszélgetek arról, hogy miért használom rosszul a vesszőket, miért töröm meg néha direkt egy mondat tempóját, vagy mit kéne tenni azért, hogy a bolygónk egy sokkal szebb hely legyen, de azzal sajnos nem tudok mit kezdeni, hogy "Nem kötelező félmilliós kalapért tűrni, el lehet menni százezerért nővérnek is, vagy éppen pdagógusnak"...

 

OLVASS TOVÁBB: A MÁTRIX URAI

 

A Mátrix urai

Avagy a legfontosabb doku a JFK film óta

HÁTTÉRHATALOM. Ez most téma nálunk éppen, mert a Habony azt találta ki, hogy most ezt kell mondogatni mindenhol, meg hogy a Soros így meg a Soros úgy, és persze erre meg jönnek csomóan azzal, hogy hahaha, meg hehehe, mert ilyen hülyeségeket csak a buta, bolond összeesküvésesek mondogatnak, akik folyton idegesítő truth-okat osztogatnak Fészen a chemtrails-ről, meg UFO-król, meg szellemekről, meg arról, hogy a 9/11-et nem is Osama csinálta, hanem az amerikai felsővezetés, azzal a céllal, hogy ürügyet és össztársadalmi támogatást szerezzen például a titkosszolgálatok hatáskörének kiterjesztéséhez vagy a közelkelet destabilizálásához. Mekkora hülyeség! És tényleg ezeken az összeesküvésesek által megosztott Youtube-linkeken mindig nagyon hatásvadász a zene, meg nagyon ki vannak ragadva a mondatok, és mindig valami szar életlen képről kell elhinni, hogy azon maga az eltitkolt igazság van, és az ember, aki kicsit is tájékozott, az két dolgot tehet: 1. Tovább görget szó nélkül. 2. Unfriend-eli a linket megosztó barátját és elkönyveli idiótának örökre. Csak aztán jön ez a fenti link...

Édesanyám fél életében a Megyei Tanácsnál (később Önkormányzat) dolgozott mindenféle városi vezetők titkárnőjeként, apám pedig rendőrtiszt volt, és persze akkor még nem figyeltem fel a dologra, mert az volt a természetes, de lényegében már az anyatejjel szívtam magamba a korrupció tényét, és a hatalmasok, a törvény felettiek működési elveit. És mindig volt valami. Itt egy kis benzinkártya csalás, ott egy kis ingatlan okosítás, taxis mutyika, ítéletmódosítás pénzért...stb, és mindig mindenre megvolt a megfelelő ember. Ezt a Béla intézte, azt meg a Klárika a városnál, meg a "doktor úr", vagy az "alezredes elvtárs". Így zajlott az élet, és ez így volt normális. Én például évekig vezettem jogosítvány nélkül Szolnokon, és egyszer amikor lemeszeltek a piros Lancia Beta-mal, tökre örültem, hogy ugyanaz a tizedes srác kapott el, aki előző este hazacipelte a talajrészeg apámat rendőrautóval. Természetesen nem történt semmi. Spanoltunk kicsit, aztán mehettem utamra, és akkor egy pillanatra menőnek éreztem magam, mert én is a törvények felett álltam, mint a Dirty Harry, és nem más védett meg, mint maga a háttérhatalom személyesen. Később lettek telefonszámaim is emberekhez, akiket felhívhattam, ha csináltam valami rosszat, és ők elintézték, hogy ne legyen belőle baj. Persze azért nem kell semmi komolyra gondolni, csak picurka csintalanságokra, de valószínűleg ugyanígy kezdte a Portik, a Simicska, és bizony a mi Orbán Viktorunk is, csak azzal a különbséggel, hogy amíg én becsicskultam és elkezdtem rendesen adót meg TB-t fizetni, ők mentek tovább azon a bizonyos úton, de olyannyira ügyesen, hogy végül észrevétlenül felépítettek egy titkos rendszert a rendszer mögött.

Sajnos azt kell mondjam, valójában az a buta, az a vak, aki ma az internet korában még mindig elhiszi, hogy nem létezik háttérhatalom, miközben mi sem természetesebb, minthogy a Portikok, Habonyok, Simicskák, Rogánok, Polt Péterek, és Orbánok mind mind háttérhatalmi tényezők, akik eljátszanak bizonyos szerepeket, vagy éppen úgy tesznek, mintha nem is léteznének, hazaszeretetet és politikát színlelnek kifelé, őszinteséget hazudnak, és közben azt hangoztatják, hogy ők betartják a törvényeket, ám valójában a törvényeket maguk írják, a maguk érdekeinek megfelelően, a haza pedig nem más számukra, mint egy hatalmas és kimeríthetetlen ATM, és mindehhez boldogan asszisztál a becsület top-szerve, a tisztelt bíróság, és az a jólszervezett magánhadsereg, amit mi többiek csak rendőrségnek hívunk. Nagynak hiszik magukat, és nagyok is ők itthon, de valójában csak kishalacskák bolygónk egyik picurka pocsolyájában.

A fenti doku viszont a Nagyragadozókról szól. Watergate, JFK-gyilkosság, Vietnám, Irak, választási csalások... 9/11...

Semmi hatásvadászat, semmi oratórikus zene, csak két órányi tömény tény-, és kutatási anyag ismertetés, egy - leginkább professzorokból álló - független nemzetközi kutatócsoporttól. Nem fehérített fogú, barnára szolizott, belőtt hajú médiamajmoktól, hanem hiteles(nek tűnő) emberektől, értelmesen, full frontál arcba. Aztán majd eldöntöd, hogy most akkor van-e háttérhatalom, vagy röhögcsélsz tovább a hülye összeesküvéseseken. 

Szóval szívből kívánok a filmhez nagyon jó szórakozást, főleg azoknak, akik próbálnak becsületesen, a törvényeket meredten betartva élni, és akik tisztességgel haptákba vágva fizetnek meg határidőn belül minden rájuk kirótt adót...

HA ÉRDEKEL, HOGY MI TÖRTÉNT 9/11 UTÁN: AMERIKA ELHALLGATOTT TÖRTÉNELME 10 (MAGYAR)

 

OLVASS TOVÁBB: MEGVÉDENI VAJNA TÍMEÁT

Megvédeni Vajna Tímeát

vajna.jpg

A 444-en olvasom, hogy a Vajna Timi kint volt az ascoti derbyn és hogy ugyanolyan félmilliós kalapja van, mint a Kate Middleton-nak és aztán jönnek a kommentek, hogy miért nem rohad már meg inkább az a büdös kurva, és akkor elgondolkodtam kicsit, hogy vajon ki is a kurva, meg hogy mi is az a kurva, és arra jutottam, hogy tágabb értelemben nem csak az a kurva, aki pénzért baszik, hanem az is, aki pénzért olyan dolgot csinál, amit amúgy nem tenne, szóval lényegében nyerészkedési szándékkal megy maga alá kvázi erkölcsileg. Ilyen értelemben például magam is többször kurválkodtam, mondjuk például amikor beálltam autókat parkolni még Amerikában, és szó nélkül lenyeltem, amikor a parasztok úgy kanyarodtak be a parkolóba előttem, mintha nem vettek volna észre, én meg rohantam utánuk illedelmes mosollyal, hogy hát ezt így ebben a formában nem szabad, vagy amikor operettet táncoltam jó német Márkáért, pedig legszívesebben csak break-eltem volna. Paradoxon, de egy önmagát újságírónak képzelő ember részéről nyilván kurválkodásnak minősül a 444-en, közepes terjedelmű cikkben, fotókkal kikutatva, csak és kizárólag klikkekért meg lájkokért savazni Vajna Tímeát és annak kalapját, miközben el tudom képzelni, hogy hősünk számára is értékesebb lenne például az afgán frontról tudósítani.

Kurva továbbá akkor mindenki, aki olyan munkát végez, méghozzá olyan munkahelyen, amit rühell, és olyan főnöknek mosolyog az arcába, illetve nyal alá, akit amúgy legszívesebben belökne a forgácsológépbe és véres cafatjaival körbefröcskölné az irodát. Az sem kevésbé kurva, aki még mindig a férjével vagy feleségével van, pedig már rég gyűlölik egymást, de a fizetés meg azért jól jön, és azt hiszem sorolhatnám ezt én a végtelenségig majdnem. És elnézést kérek, de ez nyilván olyan, minthogy a romák "cigányozzák" egymást legjobban, meg a feketék "nigáznak" simán, szóval mi kurvák joggal kurvázhatjuk le egymást, mert ugye abban semmi szükség politikai korrektséget keresni. Ilyen esetben ugyanis az előnyszabály van érvényben.

Elgondolkodtatott továbbá, amikor éppen egy jól szituált nő szájából hallottam azt a mondatot, hogy "Le a kalappal a kurvák előtt, mert ők valami olyasmire képesek, amire ő például sohasem lenne az." Más azt mondta, hogy erős gyomor kell ahhoz, és főleg erős lélek, és ezt én is így gondolom. Kurvának lenni egyáltalán nem lehet leányálom, és ha már itt tartunk, ejtsünk néhány szót az áldozat kérdéséről, olyan értelemben, hogy ki, mekkora áldozat meghozatalára képes bármilyen előnyért, konkrétan a sikerért, vagy egyszerűen a túlélése érdekében, mert ez fontos, sőt akár tiszteletet érdemlő értékmérő is lehet. Mert persze könnyű azon gyűlölködni, hogy egy amúgy gyönyörű nő, milliós ruhákban parádézik, egy olyan eseményen, amelyre hozzánk hasonló halandó soha a büdös életben nem jut el, miközben meg bele sem gondolunk, hogy például a Timi esetében mi minden lehet a mérleg másik tányérkájában. Mert tegyük fel például, hogy az öreg a fulladozós-fojtogatós mélytorkozásra gerjed, vagy hogy két-három alkalom/heti hasraszarás szerepel a házassági szerződésben kötelezően. Akkor azért már egészen más a menyecske fekvése, és akkor azért hirtelen elgondolkodik (tudom, hogy már durva szóismétlés, de leszarom) az ember. Mert kérem tisztelettel, nyugodtan el lehet képzelni, hogy egyik amolyan szépen csücsörítős, duck-face, Insta-ribanc élete sem fenékig tejfel, csak ugye az irigykedésből gyűlölködők sohasem látják - vagy nem is akarják látni - a teljes képet. Pont úgy, mint amikor mindenki szeretne Hosszú Katinka lenni eredményhirdetéskor, de persze lófasz se hajlandó 6 éves kora óta hajnali 5-kor már beugrani a hideg vizes medencébe, és csak és kizárólag azt zabálni, amit a nutritionist grammra kimért.

Szóval csak azt szerettem volna mondani ezzel, hogy fröcskölve kurvázáskor sohase feledkezzünk meg arról a tényről, hogy az életben mindennek ára van, mint ahogy annak a kalapnak is, és elhihetjük egészen nyugodtan, hogy valószínűleg sokkal de sokkal nagyobb, mint félmillió...

 

OLVASS TOVÁBB: KURVASZAKÉRTŐ KURVÁK

OLVASS TOVÁBB: AZOK A CSODÁLATOS ÁLLATOK