Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

ÚJ BLOG

2019. február 18. - P. Szabó István

155135_171895176176581_5167265_n.jpg

Egy nap úgy ébredtem, hogy eldöntöttem, ezt a blogot, közel tíz év nyomkodás után nem folytatom tovább. Magyaráznám, hogy miért, de nem hiszem, hogy lenne annak bármi jelentősége...

Az új blogom címe: egyelrendesen.blog.hu

Mi a baj az általános táplálkozási ajánlásokkal?

Avagy, Nina Teicholz ütős beszéde a témával foglalkozó kongresszusi meghallgatáson

nina-teicholz-interview-breckenridge-2017-thumbnail.jpg

Sokat gondolkodtam, hogy körülírjam-e a témát, hogy a mélyére menjek jobban, netalántán párhuzamot vonjak a mi Okostányérunkkal kapcsolatban, rávilágítva arra a jelentéktelen tényre, hogy mi vagyunk Európa egyik legkövérebb nemzete, mégsem érzi felelősnek magát a kialakult helyzetért semmilyen táplálkozástudományi társaság, senki, de aztán úgy döntöttem, hogy eleve borzasztó sok dolgom van azokkal az emberekkel, akik táplálkozási kérdésekben rámbízták magukat, meg különben is, mindjárt el kell indulnom köredzést tartani... és amúgy meg, akit nem érdekel a dolog, azt ettől sem fogja érdekelni, akit meg igen, annak meg erősen javaslom, hogy gondolkozzon el, és hogy vegye kézbe az irányítást, és hogy ne higgyen senkinek, hanem inkább szorgalmasan járjon utána a dolgoknak maga, mert más konkrétan nem érdekelt az ő egészségének javulásában.

Az alábbi szöveg pontosan az, amit a cím is mond, és véleményem szerint, több mint tanulságos.

(A fordításért köszönet Tóth Krisztának): 

 

"Köszönöm a lehetőséget, hogy tanúskodhatok Önök előtt!

A Nutrition Coalition (Táplálkozástudományi koalíció - NC) nevében beszélek, amely egy olyan kutatókból, orvosokból, újságírókból és civilekből álló nonprofit szervezet, amely hiszi, hogy az amerikai táplálkozási ajánlások mögött nincs szigorú tudományos háttér, holott ez ma elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a járványszerű elhízást és a 2-es típusú cukorbetegséget megállítsuk.

Az NC nem kap semmilyen anyagi támogatást az érdekelt iparágaktól, mi csak a tudományt képviseljük, kizárólag a közegészségügy érdekében.

Világos, hogy a táplálkozási ajánlások megbuktak Amerika egészségének védelmében. Sőt, a kormány adatai szerint a mai járványszerű elhízás 1980-ban kezdődött, épp abban az évben, amikor az ajánlásokat bevezették.

Ez hogyan lehetséges?

Több magyarázat is létezik, de a legjobb, amelyet bizonyítékok is alátámasztanak az, hogy ezen ajánlások nem épülnek meggyőző tudományos kutatások eredményeire, ami miatt több pontban is tévednek.

A tudományos szigor hiányát a Nemzeti Tudományos, Mérnöki, és Orvosi Akadémia is elismerte, és friss jelentésében meg is erősítette. E jelentésben az áll, hogy az ajánlások tudományos háttere, eredményei, sem szakmailag sem módszertanilag nincsenek alátámasztva, így szükségszerűen pontosítandók.

Például, az ajánlások kezdettől fogva javasolták, hogy az amerikaiak csökkentsék koleszterinfogyasztásukat, mely elem olyan ételekben található, mint a máj, a rákfélék vagy a tojás.

Az amerikaiak olyannyira igazodtak ehhez, hogy például a tojásfogyasztásuk 13%-kal csökkent az elmúlt évtizedekben. Ez kétségtelenül ártott az emberek egészségének, mivel tudjuk, hogy a tojássárgája is olyan létfontosságú tápanyagokat tartalmaz, mint a kolin és a lutein, melyeknek óriási szerepe van az egészséges agy és a szem fejlődésében.

2015-ben az ajánlás eltörölte ugyan a koleszterinfogyasztás felső határát, de addigra valószínűleg amerikaiak milliói szenvedtek egészségkárosodást a nem megfelelő táplálkozástól, melyet egyértelműen a helytelen tanácsok követése okozott.

Az ajánlások sokáig javasolták a zsírszegény táplálkozást is, a zsírfogyasztás felső határát a bevitt kalóriák 30%-ánál meghatározva.

A múlt évtizedben aztán észrevétlenül eltűnt a “zsírszegény” (low fat) szóhasználat az ajánlásokból, ugyanis egyértelműen kiderült a Nemzeti Egészségügyi Hivatal által finanszírozott klinikai kísérletekből, amelyekben emberek tízezreit vizsgálták, hogy a zsírszegény étrend semmilyen módon nem véd sem az elhízástól, sem a 2-es típusú cukorbetegségtől, sem a szívbetegségektől, vagy a ráktól.

Sőt, a 2015-ös ajánlásokat készítő bizottság később egyértelműen kijelentette, hogy a zsírszegény étrend valójában növeli a szívbetegség kockázatát.

A zsírszegény étrendi ajánlás párhuzamosan több szénhidrát fogyasztására ösztönözte az amerikaiakat, amit ők  - 30%-kal növelve szénhidrátbevitelüket - meg is tettek, pedig az egyre bővülő tudományos irodalomból ma már biztosan tudjuk, hogy a szénhidrátbevitel csökkentése visszafordíthatja az inzulinrezisztenciát, amely tulajdonképpen az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, és más táplálkozásból eredő betegségek egyik legfőbb okozója.

Tehát valószínűsíthető, hogy az ajánlások által javasolt, és az amerikaiak által oly engedelmesen követett zsírszegény, szénhidrátdús étkezés nemhogy nem védte a köz egészségét, hanem tragikus módon éppen azokat a krónikus betegségeket táplálta, amelyeket ennek a hivatalnak meg kellett volna előznie.

Ez csupán két példa arra, hogyan vétett súlyos szakmai hibákat az étrendi ajánlást kiadó tudományos társaság, bizonyíthatóan károsítva az amerikaiak egészségét.

De ez még messze sem minden.

Az egy összetett probléma, hogy ez a nagy mennyiségű, tudományosan megalapozatlan, téves információ, hogyan terjedhetett el ilyen mértékben a köztudatban.

Sok szakértő szerint a közegészségügy annyira rossz állapotban volt, hogy sürgős lépéseket kellett eszközölni, akár még relatíve gyenge bizonyítékokra alapozva is, amely logika valószínűleg ezen tragikus tévedések elterjedéséhez vezetett, illetve vezet még mind a mai napig is.

A későbbiekben a kormánynak szerényebbnek kellene lennie az irányelvek meghatározásánál, és vigyázni, hogy soha többé ne kövessenek el ekkora hibákat.

A mai étrendi ajánlások is tartalmaznak olyan tanácsokat, melyeknek nincs semmilyen tudományos szigorral megalapozott háttérük.

Ezek péládul a következők:

1. A telített zsírsavak felső határértéke:

Mint ahogyan a koleszterinhez tartozó határértékek, ezek is gyenge epidemiológiai adatokra épültek, már a kezdetektől fogva, amelyeket a Nemzeti Egészségügyi Hivatal által finanszírozott széleskörű klinikai kísérletek egyértelműen megcáfoltak, azaz kimondták, hogy a telített zsírsavaknak nincs különösebb hatásuk a kardiovaszkuláris halálozásokra, vagy a teljes halálozási rátára, de ezeket a kutatási eredményeket az étrendi ajánlásokat készítő bizottságok következetesen figyelmen kívül hagyták, és hagyják ma is.

2. A “Minél kevesebb, annál jobb!” - javaslat a só használatával kapcsolatban:

Ez a tanács a magas vérnyomásban szenvedő populációra épül, és soha nem lett volna szabad a teljes populációra vonatkoztatni! Sőt mi több, a mai javallatnak a sóhasználatra vonatkozóan nemcsak egy 2013-as, az Orvostudományi Intézet által végzett tanulmány mond ellent, hanem számtalan, színvonalas orvosi szaklapban megjelent tanulmány is.

3. A vegetáriánus étrend betegségmegelőző hatása:

A Táplálkozástudományi Bizonyítékok Könyvtára (TBK) azt a következtetést vonta le, hogy ezen étrend betegségmegelőző hatása csupán “korlátozott”, amely a rendelkezésre álló adatok alapján a “legalacsonyabb besorolást” jelenti. A TBK nyolc áttekintést végzett a zöldségekről és gyümölcsökről, de egy sem talált erős bizonyítékokat arra nézve, hogy ezen étrend különösen jótékonyan hatna az egészségre.

4. Az “Egyféle étrend mindenkinek.” elv:

Bár úgy tűnik, az ajánlások többféle étrendet javasolnak, a valóság az, hogy ezek az étrendek a makrotápanyagok arányának tekintetében gyakorlatilag egyformák.

Ez rendkívül helytelen megközelítés, hiszen ma már tudományosan bizonyított, hogy az elhízott, a 2-es típusú cukorbeteg, vagy a szívbeteg emberek - azaz a mai amerikai lakosság nagytöbbsége - más és más étrendet igényelnének, mint egészséges társaik.

A tudomány ezen ágának kutatási eredményeit, mely a szénhidrátoknak a glükóz-szabályozásra, az inzulinrezisztenciára, az elhízásra, és a szívbetegségre gyakorolt hatását vizsgálja, az étrendi ajánlásokat tévő bizottságok tagjai eleddig nem vették figyelembe.

Tehát ma nem az a helyzet jellemző, hogy nem áll rendelkezésre elegendő számú, kellő tudományos szigorral elkészített klinikai-kísérleti bizonyíték a helyes ajánlások összeállításához, hanem az, hogy az ajánlást tevő bizottság tagjai még a kormány által finanszírozott kutatások bizonyítékait sem veszik figyelembe.

Hogy miért?

A fő ok az, hogy az ajánlásokat készítő bizottságok olyan kutatókból állnak, akiknek egyszerűen személyes érdekük fűződik ahhoz, hogy a jelenlegi rossz helyzetet fenntartó tanácsokat adjanak.

Azokban a bizottságokban, amelyek majd a következő 2020-as és az azt követő ajánlásokat megalkotják, igazságos, kiegyensúlyozott mértékben kell olyan kutatóknak is szerepelniük, akiknek nem fűződik érdekük, és nem is ragaszkodnak a jelenlegi helyzetet fenntartó tanácsokhoz.

A másféle nézőpontok megjelentetése létfontosságú, hogy a régóta figyelmen kívül hagyott tudományos eredmények végre napvilágra kerüljenek.

Nemcsak a bizonyítékokon alapuló tudományos alapelvek vannak veszélyben, hanem a közegészségügy szolgálata is, amelyen változtatnunk kell, hogy végre valahára vissza tudjuk fordítani a járványszerűen terjedő elhízást és a cukorbetegséget, melyek borzasztó emberi és gazdasági károkat okoznak nemzetünknek.

Köszönöm!"

Nina Teicholz

Szerző, tudományos újságíró

A Nutrition Coalition elnöke

...

Az eredeti szöveget itt olvashatod: LINK

Ha pedig szívesen végignéznéd egy hosszú videósorozatban, hogy hogy zajlik egy ilyesmi, akkor alább találsz egy videót a hölgyről, aki kvázi két évtizede kutatja a témát:

És ha még mindig kétségeid lennének a történet hitelességét illetően, klikkelj a lenti képre, és olvasd el a teljes cikket (Read Full Review Here):

screen_shot_2019-02-12_at_21_08_43.png

 ...

OLVASS TOVÁBB: KORSZAKVÁLTÁS A TÁPLÁLKOZÁSTUDOMÁNYBAN

KORSZAKVÁLTÁS A TÁPLÁLKOZÁSTUDOMÁNYBAN

Avagy, ideje végre elmosnunk az "Okostányért"!

canada_f_g_white.jpg

/ Kanada új, 2019-től kiadott táplálkozási ajánlása /

Nincs mese, minden, amiről az utóbbi időszakban beszélek, és amiért sokak nemtetszését kiváltva harcolok, történik, méghozzá MOST történik!

Háború robbant ki a táplálkozástudományban. Sorra dőlnek meg a régi, leginkább és valójában semmilyen tudományos alátámasztással nem bíró dogmák, és mondjuk ki bátran, többgenerációnyi orvosról és dietetikusról derül ki konkrétan és bizonyítottan, hogy kókler tudományt tanítottak nekik, így kókler tudományt is adnak tovább, kókler tudományt is használnak, és működésük elképzelhetetlenül sok esetben kontraproduktív, sőt kifejezetten káros, azaz tulajdonképpen, ahogy "gyógyítanak" az inkább egészségkárosító.

Ugyanez vonatkozik a nagy nemzetileg kiadott, és követett táplálkozási ajánlásainkra is, melyek úgy vezetnek meg embermilliókat, úgy adnak tanácsot, és úgy határoznak meg alapszabályokat, hogy közben nincs mögöttük semmi értelmes, bizonyított kutatás.

Vannak viszont megkérdőjelezhetetlen tények, az egyik ilyen tény pedig nem más, mint az, hogy az egész emberiséget gyilkos módon betegítő elhízás és a táplálkozással kapcsolatos minden betegség éppen akkor indult robbanásszerű terjedésnek, amikor ezeket a borzalmas ajánlásokat kiadták, halálos "sikerük" pedig még mind a mai napig töretlenül és kimutathatóan kitart.

ajanlasok_es_elhizas.jpg

/ Az elhízás robbanásszerű növekedése az első hivatalos táplálkozási ajánlást követően. - USA /

ajanlasok_es_elhizas2.jpg

/ Makrotápanyag-arány változása a hivatalos táplálkozási ajánlások következtében. 1. /

ajanlasok_es_elhizas3.jpg

/ Makrotápanyag-arány változása a hivatalos táplálkozási ajánlások következtében. 2. /

...

Élő videó-beszélgetés Nina Teicholz -zal az amerikai táplálkozási ajánlások borzalmas kövekezményeiről, és arról, hogy hogyan érhetjük el a változást: https://www.facebook.com/meganidm/videos/2011019402279503/

...

...

De egyre inkább úgy tűnik, hogy a dietetika sötét középkora hamarosan véget ér...

Aki követi a posztjaimat, már olvashatott arról, hogy néhány nappal karácsony előtt, az American Diabetes Association (ADA) új ajánlást adott ki a cukorbetegek táplálkozására vonatkozóan, amelyben az eddig leginkább használt 160 g-os szénhidrátmennyiséget - a legújabb, 2014 óta szisztematikusan figyelemmel kísért és ellenőrzött szakirodalom eredményeit figyelembe véve - 130 g-ra redukálta, miközben nem felejtett el említést tenni az úgynevezett ketogén étrend (maximum 30 g szénhidrát / nap mellett kb. 75% - zsír, 15% - fehérje, 5% - szénhidrát makro-arány) jótékony hatásairól sem.

Ami viszont szomorú tény, hogy például a diabetes.hu minderről egyetlen szót sem szól, sőt, miközben körülbelül az egész világ már lassan egy évtizede tisztában van a megfelelő zsírok fogyasztásának előnyeivel többek közt a cukorbetegség kezelésében is, addig mind a mi Okostányérunk, mind pedig a diabetes.hu táplálkozási ajánlásai hangsúlyozzák az alacsony zsíradékfogyasztás fontosságát, ami 2019-ben számomra, aki napi szinten kutatom a témát és követem a legfrissebb tudományos publikációkat, mindamellett pedig "gyakorló ketogén" vagyok, egészen egyszerűen elképesztő.

...

Írásom a témában: RENDKÍVÜLI: Új táplálkozási ajánlás 2-es típusú cukorbetegek számára!

...

De hogy miért is írok erről az egészről megint...?

2019. január 21-én - azaz néhány nappal ezelőtt - a Kanadai kormány kiadta az új táplálkozási ajánlását, ami izgalmas és lényeges változásokat vetít előre.

KANADA 2019-TŐL HIVATALOS TÁPLÁLKOZÁSI AJÁNLÁSA

 

Ez az ajánlás, többek közt leszámol a napi ötszöri étkezés idióta baromságával, és kimondja, hogy csak akkor egyél, ha éhes vagy, ami mérföldnyi előrelépés, és végre tágabban beszél a zsírokról is, bár még mindig nem egészen "jól", viszont ami igazán fontos: Óva int a feldolgozott élelmiszerektől, és az élelmiszeripari marketing káros hatásaitól, azaz kvázi állami szinten, hivatalosan figyelmeztet arra, hogy ne higgy el mindent, amit a reklámok mondanak.

És ez még nem minden.

Óriásit segítve a tápanyagfajták megértésében ez az ajánlás egészen új módon csoportosítja a tápanyagokat, mivel már nem húsokról, tejtermékekről, zöldségekről, gyümölcsökről, és gabonákról beszél, hanem zöldségekről-gyümölcsökről (amik amúgy szintén szénhidrátok, de az egyszerű ember számára így könnyebb az egész megértése), fehérjékről, és szénhidrátokról, végre "okosan" megmutatva, hogy milyen élelmiszerek, melyik csoporthoz is tartoznak, mert ha hiszitek, ha nem, a legtöbb ember ezekkel még alap szinten sincs tisztában, ami miatt kifejezetten könnyű őket megvezetni...

...

Írásom a témában: Fogyást segítő élelmiszerek

...

Ám a végére hagytam a talán legjelentősebb változást:

Ez az ajánlás kifejezetten a növényi alapú táplálkozás támogatása felé fordul, és kihangsúlyozza annak előnyeit, részben azáltal, hogy mellőzi a tej-, és tejtermékek külön csoportban való reklámozását, részben pedig azáltal, hogy nem pusztán külön szöveggel figyelmeztet a proteinforrások megválasztására, hanem magán a képen is kerüli a mindenféle nagy húsok megjelenítését, és ez viszont valódi áttörés!

És most többen nyilván felsikolthatnak, mert ugye hogy lehetséges az, hogy egy alapvetően ketogén étrenden lévő táplálkozási tanácsadó valódi áttörésnek nevezze az állati fehérjeforrások csökkentésének ajánlását, és viszont mindazoknak akik most ezt gondolják, azt üzenem, hogy nagyot tévednek, amikor azt hiszik, hogy a ketogén étrend csakis a mértéktelen húsevésről meg az állati zsírok állandó zabálásáról szól...

Summa-summarum, az új táplálkozástudomány harca a régi ellen valódi háborúvá erősödött, és történik mindez ma, méghozzá a szemünk láttára, és ha nem szeretnénk többé hagyni, hogy áltudományos sarlatánok megvezessenek, sőt megbetegítsenek minket, és mondjuk aktívan kivennénk a részünket a harcból, nincs más dolgunk, mint olyan szövetségeket létrehozni, vagy olyan meglévő szövetségekhez csatlakozni, mint például a The Nutrition Coallition, és mindent megtenni annak érdekében, hogy a vezetőink végre valódi tudományos tények figyelembevételével alakítsák ki ránk vonatkoztatott táplálkozási ajánlásaikat, és azok szellemében váltson koncepciót mind az élelmiszer-, mind pedig a gyógyszeripar.

 

OLVASS TOVÁBB: FOGYÁST SEGÍTŐ ÉLELMISZEREK

 blog_alja_1.jpg

Fogyást segítő élelmiszerek

Pontosabban: "Fogyást (ugyan) gátló, (de legalább tökre menő) élelmiszerek"

gyumolcs.jpg

Fotó forrás: "Best Post workout Foods for Muscle Building" = "Legjobb edzés utáni kaják izomépítéshez"

Tanácsadásban állandóan feljön, hogy ha valaki kitalálja magának, hogy életmódot vált, az elkezd nagy lendülettel rettenet sok facsart meg 100%-os gyümölcslét, zabot, zabot-gyümölcsjoghurttal vagy gyümölcsökkel, egyáltalán gyümölcsöket, teljes kiőrlésű pékárukat-kenyereket-liszteket, "fit" meg "light", meg "low fat" vagy/meg "zsírszegény", illetve "sovány" feliratú termékeket, meg durumtésztákat enni, meg lecseréli a sima krumplit, édesburgonyára, a fehér rizst, barna rizsre, a fehér cukrot meg barna cukorra, vagy nádcukorra, és tolja ezeket napjában ötször - ahogy ugyebár ezt tanítják a "szakértők" - és nem vágja, hogy hiába jár még edzeni is közben, miért kezd el ezektől aztán triplán úgy hízni, mint előtte...

Nos elmondom:

Azért mert ezek mind csak a picit "jobbik rossz" szénhidrátok, de attól még ugyanúgy brutál szénhidrátok, nem is beszélve arról például, hogy minden ami "fit", "light", "low fat", "zsírszegény", vagy "sovány", valójában olyan feldolgozott szarok, amelyek esküszöm, szarabbak, mint az eredetijeik, mert ezek eredetijei általában messze sincsenek annyira iparilag feldolgozva, mint az "egészséges" verziók. Köztudott, hogy például minden "low fat", "zsírszegény", vagy "sovány" termék kalóriatartalmát úgy tartják meg, hogy a kivett zsír kalóriamennyiségét, hozzáadott szénhidrátokkal pótolják.

Sokan esnek például abba a hibába is - jelzem, ez velem is megtörtént - hogy úgy térnek át vegetáriánus vagy vegán étrendre, hogy még nem rendelkeznek a szükséges információkkal arról, hogy ezt hogyan is kéne jól csinálni, és azt gondolják, hogy a húsmentes táplálkozás már eleve önmagában és magától értetődően azonnal egészséges is, és amikor kiveszik a táplálkozásukból a húsokat, esetleg a tojást, meg a tejtermékeket, rádöbbennek, hogy nem maradt számukra más ehető, mint a gabonák, a gyümölcsök, meg a zöldségek, majd elkezdenek tésztát enni kenyérrel meg gyümölccsel, meg gyümölcsleveket inni, és hirtelen kövérebbek lesznek, mint előtte valaha, eltűnik belőlük egy csomó féle vitamin, felfúvódik mindenük, és aztán szép lassan belebetegszenek a nagy egészségbe.

calorie-types-1.jpg

/ Makrotápanyagok és az általuk kiváltott  inzulin-reakció mértéke. Az inzulin egy "zsírégetést" blokkoló hormon. Szénhidrát = magas, fehérje = közepes, zsír = alacsony. Erről bővebben az "A zsírégetésről egyszerűen" című írásomban olvashatsz. /

Nos az van, hogy a szénhidrát, az szénhidrát, a naponta ötször szénhidrát pedig pontosan ötször annyi szénhidrát, ami egy hízásra hajlamos, esetleg már inzulinrezisztens embert növekedésre is fog serkenteni, és értelmetlen is azt remélni, hogy majd nem, mint ahogyan a fent mellékelt kép forrása is, nagyon helyesen, úgy jellemzi a képen látható élelmiszereket, mint a "Legjobb edzés utáni kajákat izomépítéshez", azaz növekedéshez, úgyhogy ha valóban fogyni szeretnél, akkor jobban teszed, ha ezeket a ma amúgy nagyon menő, insta-kompatibilis kajákat, messziről elkerülöd, vagy legalábbis erősen visszaveszel belőlük, mert különben nem lesz jó vége a dolognak.

Ha pedig még mindig nem érted, vagy elvesztél az információs tengerben, keress meg bátran és segítek...

 

OLVASS TOVÁBB: SZENVEDD MAGAD "EGÉSZSÉGESRE"!

 blog_alja_1.jpg

Szenvedd magad "egészségesre"!

cukor.jpg

/ Egy kedves vendégem mai email üzenete. /

Szenvedd magad "egészségesre"! - körülbelül így lehetne összefoglalni az utóbbi évtizedek fogyókúrás koncepcióinak lényegét, melyek leginkább az "Egyél kevesebbet és mozogj többet, te akaratgyenge, lusta, falánk szar!" utasítása köré szerveződtek, megkeserítve mindazon százmilliók életét, akiknek nem sikerült hosszútávon megtartaniuk a keservesen leadott kilókat.

Magam is így gondoltam magamra, miközben toltam a szépen kikalkulált napi ötször csirke-rizs-brokkolit meg a kötelező fehérjeturmixot, és egyre erősödő éhségrohamok meg borzalmas hangulatingadozásos koplalások közepette, fáradtan, boldogtalanul, és szürkére apadt életkedvvel próbáltam kitartani a végsőkig.

És tényleg... akkoriban azt mondták, hogy ez így van rendjén, hogy ha bírod akarattal, és minden épeszű módon ellene mész a szervezeted jelzéseinek, és megpróbálsz róluk nem tudomást venni, ha az okosoknak hiszel inkább, nem pedig saját magadnak, akkor ilymódon egy napon majd egészséges leszel...

Akkoriban azt tanították, hogy az emberi test pont ugyanolyan szimpla cucc, mint egy félbites gőzgép: Kalória bemegy, kalória egy része elég, a fölöslegből meg háj lesz. Sőt még azt is tanítottták, hogy a zsír, amit megeszel,  kikerüli a komplett emésztési rendszert és megy egyenest a bőr alá, és attól leszel ronda fürdőruhában, csak közben még jól el is tömi az ereidet, és a kényelembe püffedt, érdektelen dietetikusok egész hada csont nélkül pippantotta be mindezt, és nem is erőltették meg magukat azzal, hogy esetleg kérdéseket tegyenek fel.

Még akkor sem gyúlt bennük gyanú, amikor kezdett túlcsordulni a bili, és több lett a kövér a világban, mint a normális testalkatú, sőt legtöbbjük, még mindig tojik bele, pedig ma már kétéves cukorbetegeket is kezelnek, ami azért már elég szemnyitogatóan extrém. Nem, szerintük a hiba biztosan nem bennük van, hanem az emberekben, akik még mindig gyengék, lusták, és falánkok, és nem hallgatnak rájuk, meg nem követik az ajánlásaikat, hanem csak nézik a tévét, meg zabálják közben a zsíros szarokat, ahelyett, hogy kenyeret ennének inkább szívbarát margarinnal, sovány fit-joghurtot, meg ládányi leves gyümölcsöt...

De hála az égnek, nem minden dietetikus tespedt bele lustán az ötven éve mantrázott, ám valójában soha sem bizonyított ostobaságok tengerébe, hanem néhányan kinyitották csipásra szundizott szemeiket, felálltak az orvosi székeikből, elsétáltak a könyvespolcukig, és halkan, nehogy más is meghallja, feltették maguknak a kérdést: "Nem lehet, hogy mégiscsak mi vagyunk a hülyék?"

Na nekik köszönhetem, hogy még élek. Hogy még nem döglöttem bele a pánikrohamaimba 120 kilósan, hogy újra anélkül tudom bekötni a cipőmet, hogy vöröslő fejjel vissza kéne tartanom a lélegzetemet, és hogy végre ehetek, ihatok, edzhetek, méghozzá koplalás, szenvedés, és minden szintű önsanyargatás nélkül, és tehetem mindenzt egy egyre ideálisabb, egyre egészségesebb testben, és tudom, hogy ezzel messze sem vagyok egyedül.

Ők azok a hősök, akik nem hazudják a cukorbetegek szemébe, hogy gyógyíthatatlanok, akik nem adnak (el) nekik még több gyógyszert, meg (be) még több inzulint, és akik jobbszeretnek gyógyult, boldog klienseket látni, mint lábakat vagdosni napestig.

Ők azok, akik nem elégszenek meg azzal, amit a fehérköpenyes nagyapáik egyszer betanítottak nekik, hanem akik kutatnak, és tanulnak, és gondolkodnak, mert látják, értik, és érzik, hogy a nagyapáknak valószínűleg nem volt mindenben igazuk, és ők azok, akik olyan információt tolnak elénk, amelynek végre valahára van is valami értelme.

Például egyáltalán nem hiszik azt, hogy a test egy gőzgép, sőt, pontosan tudják, hogy nem az, és megismertetnek minket a hormonrendszerrel, a genetikai örökséggel, a bél-agy kapcsolattal, a humán mikrobiommal, a psziché erejével, meg még vagy egymillió más tényezővel, amely mind kihat arra, hogy valaki hogy néz ki, hogy hogy érzi magát, és hogy hogyan képes változtatni az állapotán. Az infó pedig olyan erővel jön, hogy már nem tud neki ellenállni semmi és senki, és hiszem, hogy egy napon majd elgondolkodnak még a legelvetemültebb tesztoszteron-arcok is azon, hogy vajon tényleg "egészséges-e" az öltözők mélyén titokban szurkált szteroid, hogy vajon jó üzlet-e a száraz forma, meg a kockás has, cserébe az anyagcsere brutális megborulásáért, a menstruáció elvesztéséért, meg a többi különféle rezisztenciákért.

Egy napon talán majd a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége is előjön a barlangjából, szép csendben elmosogatja az Okostányérját, és kidolgoz helyette valami olyat, amitől nem hull majd úgy a magyar, mint most.

...

Én a hőseimet követem, és mondhatja tőlem bárki, többé már semmi olyat nem hiszek el feltétel nélkül, amit ne láttam volna a saját szememmel működni. Nezehen húztam rá magam, de mára ez lett a munkám, aminek úgy belekerültem a sodrásába, hogy mostmár semmilyen örvény nem rángat ki onnan.

Mind akik tőlem kérnek segítséget, azon lepődnek meg először, hogy nem írok nekik étrendet, még akkor sem, ha térden állva könyörögnek érte, hanem mindig abból indulok ki, amit a mindennapjaikban esznek, ráadásul azt is megkérdezem tőlük, hogy hogy érzik magukat, és ha nem jól, akkor nem azt kapják, hogy "Kitartás, célok, akaraterő, meg az a kurva dobozon túlra gondolás", hanem hogy vagy lassítunk, vagy keresünk valami más irányt.

Nálam alapvetés, hogy soha nem utasítok senkit arra, hogy olyasmit egyen, amit nem szeret, mert hiszem, hogy nincs olyan, hogy valaki a számára rossz, vagy üres ízű dolgokat fogyaszt, és attól ő majd egészséges lesz. Az ilyesmi hosszútávon ezerszer bizonyítottan tarthatatlan...

A fogyás nálam nem cél, hanem következmény, ezért a program, amit csinálok sem fogyókúrás program, hanem életmódváltó méghozzá a szónak minden valódi értelmében az, ahol elsősorban az egészséget célozzuk, a könnyen és élethosszig tartható harmóniát, és csak azután foglalkozunk a külsővel, és leginkább ez az a megközelítés amelyben az utóbbi évtizedek fogyókúrás koncepciói kegyetlen nagyot hibáztak, de manapság új szelek fújnak, és ezektől a szelektől végre már nem fogunk megfázni...

U.i.:

Nem győzöm hangsúlyozni: Az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség nem gyógyíthatatlan betegségek! Ha az orvosod ezt állítja, menekülj!

 

OLVASS TOVÁBB: LEGYEN ELÉG A HÜLYESÉGBŐL!

 

The Real Skinny on Fat

Atombomba a konvencionális táplálkozástudományra, a gyógyszer- és élelmiszeriparra, a cukorbetegség leginkább hirdetett (félre)kezelési módozataira, és mindenre, amiről oly nagy lelkesedéssel beszélek már egy ideje, méghozzá megkerülhetetlen mennyiségű kutatási háttéranyaggal.

Eljött az idő újragondolni mindent, amit az egészséges táplálkozásról, a cukorbetegségről, a mára járványos méreteket öltött  elhízásról, és lényegében az összes népbetegségről eddig tanítottak...

Honlap: therealskinnyonfat.com

 

OLVASS TOVÁBB: LEGYEN ELÉG A HÜLYESÉGBŐL!

Legyen elég a hülyeségből!

Mondják meg végre, igazából mi is az az "egészséges táplálkozás"!

tnyt.jpg

Forrás: https://www.nytimes.com/

Úgy tűnik, végre jelentős változások jönnek táplálkozás terén a világban! Talán lassan vége lesz a zsír-, meg koleszterin-baromságnak, a napi öt étkezéses totális elmebajnak, és talán egy napon majd eljutunk odáig is, hogy végre az általános orvoslás is elismeri, hogy az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség igenis visszafordítható betegségek, méghozzá gyógyszerezés nélkül, pusztán diétával. Bár amekkora üzlet ezek úgynevezett “gyógyítása”, nem csoda, hogy a beismerés ennyit várat magára.

A szörnyű igazság az, hogy a táplálkozástudomány nevű vallási szekta által évtizedek óta hirdetett és támogatott kinyilatkoztatások, ajánlások, és dogmák elmondhatatlan károkat okoztak az emberiségnek...

Vagyis, nincs igazam. Sajnos az okozott kár mértéke valójában nem is elmondhatatatlan, sőt pontosan elmondható: A táplálkozással összefüggő betegségek epidemikus méreteket öltöttek. A metabolikus szindrómában, különféle rezisztenciákban, és konkrétan cukorbetegségben szenvedők száma soha nem volt ilyen magas, és a szomorú helyzet az, hogy a betegség egyre nagyobb mértékben érinti az egyre fiatalabbakat, nem kímélve már az újszülötteket sem.

Egészen nyilvánvaló, hogy az olyan nagy és sziklaszilárd igazságok, mint például a kalóriaegyensúly és társai, melyeket tanítottak nekünk az okosok, alapjaiban és mára nyilvánvalóan, egyértelműen, és megkérdőjelezhetetlenül rosszak és kontraproduktívak. Aki ilyen bizonyító erejű tények mellett még mindig hisz nekik, az egyszerűen vak és ostoba!

Az elhízási járvány például minden tanulmány szerint, éppen akkor lőtt ki, amikor Ancel Keys 1961-ben meghirdette a “LOW FAT” mozgalmat, mégis évtizedekig tartotta magát ez a buta, valójában semmilyen tudományos méréssel alá nem támasztott ostobaság…

time1961.jpg

De hála a Magasságosnak, léteznek még olyan emberek, akik elég bátrak ahhoz, hogy ellene menjenek a trendeknek és leellenőrizzék azokat a meghatározó állításokat, amelyek amúgy és nem mellesleg nélkülöznek minden emberi logikát. Gondolok az olyanokra, mint például “Ha többször eszel egy nap, attól majd fogyni fogsz.” vagy “Ha 2-es típusú cukorbeteg lettél - ami röviden azt jelenti, hogy a szervezeted, a receptorok elfáradása révén túl sok inzulint termel - akkor arra az a legjobb gyógymód, ha még több inzulint tolsz a szervezetedbe…”

Én ezeknek az új bátraknak hiszek, és boldoggá tesz a tudat, hogy egyre többen vannak, egyre hangosabbak, és úgy tűnik lassan elérik a kritikus tömeget. Erről tanúskodik például az American Diabetes Association új, 2019-re kiadott táplálkozási ajánlása is, amely végre elismeri, hogy a magas szénhidráttartalmú táplálkozás általánosan negatívan hat a gyógyulásra, illetve a The New York Times friss cikke, amely az időszakos böjtölés (intermittent fasting) hihetetlen és már ezerszer bizonyított csodájáról ír.

Én azt mondom: Végre, legyen elég a hülyeségből!

 

OLVASS TOVÁBB: MI A LEGJOBB ÉTREND EGY EMBERNEK?

blog_alja_1.jpg

MI A LEGJOBB ÉTREND EGY EMBERNEK?

Avagy, még mielőtt valami újabb haszontalan diétába kezdenél…

screen_shot_2018-12-31_at_09_56_33.png

Már megint véget ér egy év. Most még nagyban készülődünk a szilveszteri bulira, de miközben tudjuk, hogy éjjel még zabálni meg vedelni fogunk, már abban a szellemben indulunk majd neki az éjszakának, hogy holnaptól minden másképp lesz.

Holnaptól megváltozunk, de annyira, hogy egészen más emberek leszünk, mint eddig és, mint most.

Holnaptól nem hagyunk ki egyetlen edzést sem, reggelente jógával indítjuk majd a napot, magunk termesztjük majd a tápanyagnövényeinket, és könnyed eleganciával mondunk nemet mindenre, ami cukros, lisztes, krumplis, rizses, zsíros, húsos, laktózos, vagy gluténes, és leszünk mind Isten soha el nem csábuló, szent, példamutató angyalai.

A még karácsony előtt rendelt étrend már megérkezett az edzőnktől, vagy letöltöttük arról a tök jó fogyis oldalról, amit a Julcsi ajánlott, és belájkoltunk meg bekövettünk minden gurut, akit csak elénk görgetett az Univerzum…

De még mielőtt teljes tenyérrel csapnánk bele a forró lecsóba, engedd meg, hogy felhívjam a figyelmed valamire, amiről szerencsére egyre többen beszélnek - én is - és talán egyre többen el is hiszik, amit hallanak, de sajnos még messze sem elegen, és ami pedig nem más, mint az a tény, hogy minden ember más, minden szervezet máshogyan reagál akár ugyanazokra az élelmiszerekre is, így nem létezik egyetlen olyan általános diéta, vagy táplálkozási koncepció sem, amely mindenkire ugyanúgy érvényes lenne. Továbbá rajtad, és talán néhány olyan elszánt táplálkozáskutatón kívül, akik különféle mérések végrehajtására képesek, senki az égvilágon - én sem - nem tudja megmondani, hogy neked mi a jó, hogy a te szervezeted mitől működik egészségesen, vagy hogy te mitől fogsz majd lefogyni, vagy akár hízni, ha éppen azt szeretnél!

Ezt nagyon fontos, hogy megértsd, mielőtt belekezdesz a valaki más által írt étrend elkészítésébe és elfogyasztásába, még akkor is, ha a Julcsi tényleg leadott azóta egy tizest, hogy csinálja mondjuk a szétválasztót!

De - és itt jönnek majd az én újévi fogadalmas változtatásaim - ha nekem nem hiszel, mert mitől is hinnél, meg különben is, ki vagyok én, hogy állandóan ilyen okosságokat írkálok, pedig fehér köpenyem sincs, akkor engedd meg, hogy bemutassak neked egy olyan valakit, akinek meg van:

Prof. Eran Segal 10 évvel, és kábé plusz 20 kilóval ezelőtt, ugyanúgy, mint sokan mások - én is - szeretett volna lefogyni, és feltette magának a kérdést, hogy vajon milyen diétávál kéne ezt csinálnia, hogy vajon “Mi a legjobb étrend egy embernek?” Tudósként egészen egyértelmű volt számára a feladat megoldása. Úgy érezte, nincs más dolga, mint mindenféle hiedelmeket meg elképzeléseket félredobva méréseket végezni és adatokat gyűjteni a különféle étrendi koncepciók hatásairól, majd az adatokat kielemzve és összehasonlítva, hidegen tudományos alapon kiválasztani, hogy melyik a leghatékonyabb. - Megjegyzem, kedves gondolat ez tőle, lett légyen, hogy a komplett táplálkozástudomány úgy ahogy van összes évtizedes tevékenysége sem volt képes még megközelítőleg sem értelmes választ adni erre az amúgy egyszerűnek tűnő kérdésre. - És így is tett.

Amire pedig rájött, az az, hogy azért nincs válasz a kérdésre, mert már maga a kérdés is rossz, mivel az a tápanyagokra koncentrál, és nem veszi figyelembe magát az egyént, aki a tápanyagokat elfogyasztja.

Ekkor kezdett az egyedek közti különbségekre koncentrálni, úgy mint: genetikai különbségek, a mikrobiom összetétele és működése, életmód…stb., így lényegében erre építette fel az egyik kutatását, melyet 2015-ben, a Weizmann Institute of Science-ben végeztek el, és melynek - ha te is szeretnél a mélyére ásni, beszélsz angolul, meg persze tudósul, akkor - teljes kutatási anyagát az alábbi linken le is tudod tölteni PDF-formátumban, és amelynek a címe amúgy:

Personalized Nutrition by Prediction of Glycemic Responses

És persze új szokásomhoz híven, ha azért ennyire nem mennél a mélyére, vagy nem beszélsz sem angolul, sem tudósul, akkor mondanám is a lényegét röviden:

Fogtak - a videó szerint 1000, de valójában - 800 embert, mindenkinek adtak egy olyan eszközt, amely egy héten keresztül folyamatosan mérte a vércukorszintjüket (blood glucose level - meal glucose response), és megkérték őket, hogy lényegében naplózzanak mindent, amit esznek, majd ezen kapott vércukorszintváltozási adatokat összevetették az egyén saját étrendjével, és persze a többiekével, és végül így csekélyke 50.000 étkezést, meg körülbelül 2 millió vércukorszint adatot elemezve, azt az eredményt kapták, hogy:

“Van, aki számára például a fagylalt, a csoki, a pizza vagy a fehér kenyér egészségesebb étrendi választás, mint mondjuk a barnarizs.”

…és ezzel szerintem el is mondtam a lényeget…

Amúgy még két nagyon fontos “trend” beigazolódott a mérési adatokat elemezve:

  • Minél több bevitt szénhidrát = magasabb vércukorszintemelkedés = nagyobb rizikó a hízásra és a leginkább táplálkozással kapcsolatos betegségekre.
  • Minél nagyobb mennyiségű egészséges zsír fogyasztása = kisebb rizikó a hízásra és a leginkább táplálkozással kapcsolatos betegségekre.

Szerintem, erről sem árt tudni!

Szóval, amit múgy mindig mondok: Legyél saját tested és étrended mestere! Figyeld magad, naplózz, légy kitartó, és ne dőlj be senkinek, aki mást mond!

Ja, és legyen boldog az új éved, és persze ne felejts el az alkoholfogyasztással egyenes arányban hidratálni!:)

 

OLVASS TOVÁBB: ÚJ TÁPLÁLKOZÁSI AJÁNLÁS 2-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGEK SZÁMÁRA!!!

blog_alja_1.jpg

RENDKÍVÜLI: Új táplálkozási ajánlás 2-es típusú cukorbetegek számára!

Alacsony szénhidráttartalmú étrend, terápiás céllal!

rendkivuli.jpg

...de még mielőtt eltűnnék az éterből az Ünnepekre, nem tehetem meg, hogy nem posztolom az ADA (American Diabetes Association) új, 2019-re kiadott hivatalos táplálkozási ajánlását 2-es típusú cukorbetegek számára, amelyben ugyanúgy, mint ahogyan a "LOW FAT hazugság" esetében is valamikor 2003 környékén, gyakorlatilag beismerik, hogy az eddigi ajánlásaik tévesek voltak, és óriás paradigmaváltásban 2019-től elkezdik azt a LOW CARB-koncepciót ajánlani, amelyről eddig hallani sem akartak, de már olyan mennyiségű tudományos tényanyag bizonyította az alacsony szénhidráttartalmú táplálkozás pozitív hatásait, hogy egyszerűen nem tehettek mást.

Ez egy friss anyag, és elmondhatatlanul fontos információkat tartalmaz, de annyira, hogy szó szerint sokak számára életmentő lehet! Következzen hát az eredeti szöveg, melyet a képre kattintva, PDF formában le is lehet tölteni:

 

48420546_327814407816624_8863601777728028672_o.jpgAki pedig nem érti a nyelvet, annak röviden a lényeg:

ÖSSZEFOGLALÁS: Az American Diabetes Association, a legújabb tudományos bizonyítékok alapján frissíti az eddigi ajánlási gyakorlatát. A 2014-óta szisztematikusan figyelemmel kísért és ellenőrzött szakirodalom eredményeit figyelembe véve frissíti ajánlását, beleértve az alacsony szénhidráttartalmú étrend (130 g-nál kevesebb szénhidrát bevitele) terápiás használatát felnőtt, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára. (Később ír konkrétan a ketogén étrend ajánlásáról is, ami kevesebb, mint 30 g-ot enged naponta.)

Ezen a linken pedig olvasható-letölthető a mai napon kiadott teljes anyag (PDF):

STANDARS OF MEDICAL CARE IN DIABETES - 2019

Ez azért nagy lépés, mert eddig minden egészen máshogy volt. Erről írok már régóta, és posztolok videókat is azzal kapcsolatban, hogy a mai főáramú orvoslás egyszerűen nem érti a cukorbetegség működését, és félrekezeli, miközben egyre több orvos lényegében gyógyszerek nélkül, pusztán alacsony szénhidráttartalmú táplálkozással, vagy vezetett böjtöléssel képes akár vissza is fordítani a betegséget.

A magam részéről több ilyen csoportnak is a tagja vagyok, úgyhogy én minden nap látom ezeket a döbbenetes sikereket...

Bízom benne, hogy ez a valóban életmentő információ sokakhoz el fog jutni, és ha néhány emberhez éppen általam, akkor már megint megérte megszületnem.

Boldog Karácsonyt, sok sikert, és könnyű, gyógyszermentes gyógyulást az érintetteknek!

 

OLVASS TOVÁBB: NEM KELL NAPONTA ÖTSZÖR (SEM) ENNED!

Weightlifter vs Powerlifter vs Bodybuilder vs CrossFit Athlete | Brute Showdown: Episode 1

Esküszöm nektek, megnéztem ezt a videósorozatot és komolyan könnybe lábadtak a szemeim néha pusztán attól az elmondhatatlanul felszabadító érzéstől, hogy más sportágakat végző, más edzéskoncepciókat használó emberek, ennyire jófej módon álltak neki egymással versenyezni. Aztán persze bele is szomorodtam azonnal amint elkezdem olvasgatni a kommenteket. Az van ugyanis, hogy ez a kibaszott névtelen, vagy arctalan internetes kommentelgetés, sajnos igazi elszállt büdös parasztokat csinált belőlünk. Én például már nem tudok úgy megosztani egy blogbejegyzést sem, hogy ne támadjon be valami "nagytudású kolléga", méghozzá olyan stílusban, mintha a seggéből húzott volna elő konkrétan, és ma már valahogy ez a kommunikáció lett a megszokott, ami borzalmas!

Úgyhogy a magam részéről azt kérem Karácsonyra a Jézuskától, hogy képesek legyenek az emberek egymással tisztelettel beszélni, még akár interneten is, és ne az legyen mindig a kiindulópont, hogy azé a létező egyetlen igazság az Univerzumban, aki éppen nyomkodja a billentyűt!

Köszönöm!

U.i.: És nem, a "fitnesz" nem csak testi egészséget jelent...

 

OLVASS TOVÁBB: KOMMENTFÉRGEK

 

NEM KELL NAPONTA ÖTSZÖR (SEM) ENNED!!!

swiss_retus_1000-8520.jpg

/ Modell: SwissLove, Fotó: én - Miami, 2014. /

Már megírtam többször is, de úgy tűnik, akkora a katyvasz a fejekben, és olyan erővel bevésődött ez a baromság, hogy nem lehet elégszer elmondani, ráadásul akárhányszor szóba kerül a téma, mindig jön legalább egy testépítő-,  vagy fitnesz-nagyokos, aki kész akár az élete árán is megvédeni azon unásig ismételt tételeket, mint: "Több étkezés = gyorsabb anyagcsere.", "Ha nem eszel legalább négyóránként, a tested azonnal raktározásra kapcsol.", "Ha nem eszel legalább ötször egy nap, elveszíted az izmaidat, elhízol, és kihullanak a fogaid."...stb.

Az OKOSTÁNYÉR is azt ajánlja, hogy egyél naponta ötször, mert az az egészséges, pedig NEM, NEM, és NEM!

Már kurvára unom ezt a vitát, úgyhogy nem igazán akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni többé, de hála a Magasságosnak, ebben nem vagyok egyedül.

Úgy tűnik Peter Fitschen PhD is megunta a dolgot, és írt egy cikket egyenesen a bodybuilding.com oldalára, "How Many Meals Per Day Should I Eat?" ("Hányszor kéne ennem egy nap?") címmel, ahol összeszedte a minden ezzel a hülyeséggel kapcsolatos legfontosabb kutatásokat, és azok eredményeit, méghozzá elég megkérdőjelezhetetlen mennyiségű forrásanyaggal. Nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy a cikk egészen friss - 2018. október 16-ai - pedig ugyanezt a kérdést már 1997-ben kvázi lezárta a British Journal of Nutrition-ban megjelent Meal frequency and energy balance (PDF) ("Étkezések száma és energiaegyensúly") című kutatás.

Bár legtöbben - állítólag, meg elmondásuk szerint - éppen azért szeretik az írásaimat, mert orvosi szakzsargon nélkül, emberi nyelven, érthetően adok át olyan információkat, amelyeket egyáltalán nem biztos, hogy tudományos megfogalmazásban is ugyanolyan jól megértenének, ráadásul, hogy ezt az információt jól is rendszerezem, aminek örülök, de aztán mindig jönnek azok, akik meg áltudományossággal, meg sarlatánsággal, meg hozzá nem értéssel vádolnak, és követelik a  fehér köpenyt meg a forrásmegjelölést, úgyhogy egy ideje megpróbálok úgy írni, hogy minél többek igényeit kielégítsem. Bár persze teszem ezt abban a tudatban, hogy olyan nincs, hogy mindenki elégedett, mert aki azért olvas, mert kóstolgatni akar, az mindig talál magának valamilyen indokot arra, hogy szerinte éppen akkor miért vagyok kalap szar, de a szükséges egyensúly megteremtését rábízom a karmára.

Szóval a többiek, meg persze mindazok kedvéért, akik nekem nem hisznek a köpenyem, meg az arcom miatt, nem is tennék most inkább mást, mint azoknak, akik közülük nem beszélnek angolul, összegezném a cikk konklúzióit röviden. Akik pedig értik a nyelvet, nyugodtan klikkeljenek a fönti szövegben a cikk linkjére, ahol eredetiben olvashatják az egészet.

Tehát, Peter Fitschen PhD, 2018. október 16-án a bodybuilding.com-on megjelent, "Hányszor kéne ennem egy nap?" című írása szerint a helyzet a következő:

MÍTOSZ 1.: A naponta többször evés gyorsítja az anyagcserét.

VALÓSÁG: Minél több étkezés semmivel sem gyorsítja jobban az anyagcserét, ha a kalóriabevitel azonos mértékű. Más szóval, az elfogyasztott kalória mennyisége számít inkább, mint az étkezések száma.

MÍTOSZ 2.: Napi 5-6 kisebb étkezés segít a fogyásban.

VALÓSÁG: Az étkezések számának semmilyen hatása sincs a súlycsökkenésre, ha a kalóriabevitel azonos mértékű. Azaz a kevesebb kalória bevitele elősegítheti a fogyást, de az az étkezések számával nincs semmilyen összefüggésben.

MÍTOSZ 3.: Több étkezés egyenlő nagyobb izomnövekedéssel.

VALÓSÁG: Izomnövekedés szempontjából, azonos tápanyagbevitel mellett, nincs semmilyen szignifikáns különbség a napi kevesebb, vagy több étkezés hatása közt.

VÉGKÖVETKEZTETÉS: A legfrissebb kutatási eredmények tükrében, az étkezések számának növelése semmilyen szignifikáns pozitív hatással sincs sem az anyagcserére, sem a fogyásra, sem az izomnövekedésre, azaz ezen eredmények alapján, azonos tápanyagbevitel mellett, teljesen mindegy, hogy valaki naponta csak egyszer, vagy nyolszor étkezik.

De én ezzel azért még nem zárnám le a dolgot, mert van itt még néhány "apróság", ami nem hagy nyugodni. Az egyik a napi több étkezésben rejlő túlevés lehetősége, a másik a több étkezéssel járó éhezési hullámok emelkedett száma, a harmadik pedig az étkezések számával egyenes arányban növelt inzulinterhelés mértéke, melyek ismeretében határozottan ki merem jelenteni, hogy:

A legtöbb tanácsadó, meg fitnesz-guru, meg orvos, meg dietetikus, meg még ki tudja, ki minden más (szak)emberek által széles körben javasolt napi ötszöri étkezés - három főétkezés plusz két "snack" - amellett, hogy szignifikáns pozitív hatással bizonyítottan nem bír, negatívokkal annál inkább, vagyis az imént felsorolt három ok miatt nagyságrendekkel egészségtelenebb, és sokkal nehezebbé teszi a súlykontrollt, mint a napi három, vagy akár a háromnál is kevesebb étkezés, és lényegében az élelmiszeriparon, és a gyógyszeriparon kívül senki más, semmilyen más módon nem profitál belőle.

És mivel nem szeretném önmagamat ismételni, mindazoknak, akik nem értik, miről beszélek, de szeretnék megérteni, javaslom, hogy olvassák el a témával részletesen foglalkozó régebbi írásaimat, melyek a következők:

OKOSTÁNYÉR?

A ZSÍRÉGETÉSRŐL EGYSZERŰEN

AZ ÉHSÉG MŰKÖDÉSE

TESTÉPÍTÉS VS. EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD

REGGELI, EBÉD, VACSORA...

HAT UTÁN MÁR NE EGYÉL!

Jó szórakozást kívánok...!

blog_alja_1.jpg

What if we're wrong about diabetes?

Sokan el sem tudják képzelni azt, hogy egy orvos, vagy egy dietetikus tévedhet, vagy egyszerűen ő is tudhat valamit rosszul. A legnagyobb baj, hogy maguk az orvosok és dietetikusok legtöbbje is ugyanezt hiszi magáról. Na miattuk tart ott a világ, ahol...

De szerencsére léteznek még hősök, akik elég intelligensek ahhoz, hogy folyamatosan megkérdőjelezzék azt a tudást, amit felszedtek az úton.

PETER ATTIA az egyik ilyen hős, aki ráadásul végig is járta az utat. Mindent pontosan úgy csinált, ahogyan a táplálkozástudomány nevű szekta széles körben hirdeti és tanítja, ám ahelyett, hogy egészséges maradt volna, nemcsak hogy elhízott, de cukorbeteg is lett, még annak ellenére is, hogy egész életében aktívan sportolt. Az "aktívan sportolt" alatt pedig nem heti három alakformáló órára gondolok ám, hanem maratonokra, ironman-ekre, meg kőkemény crossfit cuccokra. Bár ő is orvos, amikor diabétesz-szakorvoshoz ment, az gyógyszereket írt fel neki, és felkészítette arra, hogy mostantól ő már bizony egész életében cukorbeteg lesz, ráadásul az állapota egyre csak rosszabbodni fog majd, mert a kettes típusú cukorbetegség az már csak egy ilyen progresszív betegség, de szerencsére hősünk ebbe nem törődött bele olyan könnyedén, és inkább kutatni kezdett... A többi már történelem...

/ Az előadás természetesen angol nyelvű, de hála Pásztor Dóra és Patai Anna önkéntes fordítói munkájának, a beállításokban találsz magyar feliratot. /

Bármit zabálni, hízás nélkül...?

hambik.jpg

Kutatók állítólag találtak egy olyan gént, amely szerintük a hízásért felelős, és most elkezdtek nagyon azon dolgozni, hogy kifejlesszenek rá egy olyan gyógyszert, amely lehetővé tenné bárki számára, hogy azt, és annyit egyen, amit és amennyit csak akar, méghozzá hízás nélkül!
Tehát nem arról van szó, hogy megtanítanák az embereket normálisan enni, nyilván egyszerre csökkentve ezáltal mind az élelmiszeripar, mind pedig a gyógyszeripar bevételeit, hanem pont hogy inkább azon vannak, hogy mindkettő bevételeit kimaxolják...
Szép új világ!

A VICE cikkében olvashatsz a dologról röviden, de a cikkből elérhetőek az eredeti tudományos tanulmány kutatási anyaga, és eredményei - természetesen angol nyelven.

Klikk a linkre:

Researchers might have finally cracked the code to gorging without consequence. - VICE

 

Az éhség működése

swiss_retus_1000-8566.jpg

/ Modell: SwissLove, Fotó: én - 2014, Miami /

Van az néha, hogy csak úgy írkálok dolgokat, meg gondolatokat, meg tapasztalatokat, meg van az, amikor olyat írok, ami tényleg lényeges. Na ez az írás most ilyen. Mármint tényleg lényeges, mert arról a valamiről szól, ami leginkább megkeseríti a minden fogyni vágyó emberek életét, és amely leghatékonyabban akasztja meg a sikert. Ez pedig ugyebár nem más, mint az éhség.

Táplálkozás témakörében borzalmasan sok olyan kijelentés vagy alapvetés él az emberek fejében, amelyek egyszerűnek és magától értetődőnek tűnnek, ám valójában mégsem azok. Gondolok itt például az energiaegyensúly gyermetegen leegyszerűsített meghatározására, vagy esetünkben arra a gondolatra, hogy nyilván "Annál éhesebb vagy, minél régebb óta nem ettél." Nos, mostanra tudományosan is bizonyított, hogy ez sem igaz...

Bár legtöbben azt hiszik, hogy tökéletesen urai az életüknek, a tetteiknek, és a gondolataiknak, valójában az a szomorú igazság, hogy tulajdonképpen mindent a hormonrendszerünk vezérel. A hormonjaink csinálnak belőlünk szerelmest, vagy haragost, kívánóst, vagy aszexuálist, boldogot, vagy depresszióst, és bizony arra is ők adnak utasítást, hogy mikor álljunk fel az asztaltól, vagy mikor érezzük magunkat éhesnek.

Táplálkozás relációjában a hormonrendszerünknek egészen elképesztően komoly fegyverarzenálja van arra, hogy elérje, amit akar, például, hogy rávegyen minket az evésre, még akkor is, ha mi minden úgynevezett "akaraterőnket" összeszedve elhatároztuk, hogy márpedig azért sem eszünk. Ezért gyűlölöm többek közt a testalkatnak azon áldozathibáztató megközelítését, mely szerint aki kövér, az nyilván lusta, vagy falánk, vagy egyszerre mindkettő, ráadásul még akaratgyenge is, mert a dolog ennél ezerszer komplikáltabb, és ha valaki, én aztán tényleg tapasztalatból tudom, hogy ha a szervezetünk egyszer összehangolt támadást indít valamiért, az ellen nekünk nincs sok esélyünk.

Például az INZULIN segít elraktározni a zsírt, akkor is, ha éppen fogyni szeretnénk, a GLUKAGON pedig felszabadítja azt, nem foglalkozva azzal, ha mondjuk pont a hízás lenne a célunk, és teszik ezt magasról tojva a jó öreg bevitt, vagy "elégetett" kalóriák számára.

És ha ezzel valaki még mindig vitatkozni szeretne, mert neki azt tanították, hogy az emberi test egy egyszerű zárt rendszer, amelybe bemegy a kalória simán, meg aztán ugyanilyen simán ki is jön, annak ajánlom figyelmébe Sam Feltham 21 napos kísérletét, melyben azt találta ki, hogy 21 napon keresztül, napi 5000 kalóriát eszik kvázi ketogén étrenden (= alacsony szénhidrát / moderált fehérje / magas zsír) és megnézi, mi lesz. Számításai szerint, ha a kalória tényleg csak kalória lenne, és érvényes lenne az a baromság, amit mindannyiunknak vagy ezerszer betanított a táplálkozástudomány mindenhol, akkor neki ez alatt a 21 nap alatt 7,3 kilót kellett volna híznia, és az induló 85,6 kg-os testsúlyáról, fel kellett volna híznia kb. 92,2 kilósra, ám ehelyett mindössze 1,3 kg-mmal lett több a testsúlya a 21. napon, és mérlegelt végül 86,9 kg-on, ami azért valljuk be, 21 napnyi kőkemény zabálás után még finoman szólva is lófing...

day21.jpg

Szóval, ugyanúgy, ahogyan az inzulin és a glukagon egymás ellenpárjai a zsíranyagcserében, úgy az étvágy szabályozásában a LEPTIN és a GHRELIN áll harcban egymással, és én most éppen erről az utóbbiról szeretnék mondani néhány fontosat.

A GHRELIN-t, avagy ahogy egyszerűbben nevezik, az "éhség-hormont" 1996-ben fedezték fel, ami azért nem volt olyan nagyon régen, és úgy gondolom, hogy illik róla tudnia mindenkinek, aki szeretne fogyni, illetve hosszú távon meg is tartani az elért testsúlyt, ugyanis talán nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a bizonyos ghrelin - nyilván az inzulin mellett - a mi másik legnagyobb ellenségünk. Ami persze rossz hír, de hogy azért mondjak jót is, kiderült, hogy a ghrelinen keresztül az éhség kondicionálható! És ha semmilyen információt nem kaptál még tőlem eddig soha, csak ezt, már akkor is megérte megszületnem...

Három, azaz három borzasztóan fontos dolgot kell megértenünk a ghrelin működésével kapcsolatban!:

1. Az éhség nem időarányosan növekszik, mint ahogy amúgy gondolnánk, hanem hullámokban jön, és bármennyire is meglepő, folyamatosan csökken! Tehát mégegyszer: Az éhség nem úgy működik, hogy minél régebb óta nem ettél, annál éhesebb vagy, hanem úgy, hogy ha nem eszel, amikor enned kéne, akkor egy ideig egyre éhesebb leszel, de ha ennek ellenére sem viszel be semmiféle tápanyagot, akkor a ghrelin "megynyugszik", és nem csesztet egy ideig, azaz a következő éhség-hullám érkezéséig, amely viszont már garantáltan gyengébb lesz, mint az előző. Ha ezzel tisztában vagy, akkor azzal is tisztában leszel, hogy ha éppen nem kéne enned, de éhes vagy, akkor nincs más dolgod, mint várni, hogy az éhség elmúljon, mert el fog, és ezt garantálom!

ghrelin4.jpg

2. Az iménti tétel nem csak 24-órás időtartamban érvényes, hanem akár napokban mérve is, ha történetesen azt terveznéd, hogy mondjuk tartasz egy háromnapos víz-böjtöt, de attól félsz, hogy a harmadik napon már olyan éhes leszel, hogy felfalod majd a férjed vagy a feleséged, megnyugtatlak, hogy nem, sőt. A harmadik nap végén kevésbé leszel éhes, mint az első nap végén, amiről pedig azért jó tudni, mert így ha már túléltél feladós-bezabálás nélkül egy éhséghullámot, akkor a követköze hullám már nemhogy erősebb, hanem pont hogy gyengébb lesz, így könnyebb lesz ellene "védekezned"...stb.

ghrelin5.jpg

3. És most jön a lényeg: A ghrelin tulajdonképpen úgy működik, ahogy te megtanítod neki! Ha azt találod ki, hogy bepippantod a fitnesz-, meg a táplálkozás-ipar azon blődnagy ökörségét, hogy neked naponta ötször-hatszor, vagy három-négyóránként enned kell, mert csakis az tartja egyenesben a vércukrod, meg működteti normálisan az anyagcseréd, és te úgy is teszel, akkor a ghrelin ezt a kedvedért betanulja, mint a te új bioritmusodat, és minden egyes étkezésed közelgő időpontjában szorgalmasan jelzi neked, hogy éhes vagy, úgyhogy egyél! És igen, bizony. Nem az van ám, mint amit gondolnál, hogy minél többször eszel, annál kevésbé vagy éhes, hanem éppen pont kurvára fordítva, azaz tényleg minél többször eszel egy nap, annál többször is leszel éhes, egészen egyszerűen azért, mert mint már mondottam: a ghrelin kondicionálható!!! Ha nem hiszel nekem, próbáld csak ki! Ha eddig ötször ettél egy nap, kezdj el csak háromszor enni, ugyanazokban az időpontokban! Egy pár napig valószínűleg éhes leszel majd a kimaradt két étkezés időpontjában, de a ghrelin idővel beletanul, és nem fog többé napi ötször jelezni, hanem csak háromszor.

ghrelin3.jpg

Ez történt velem is, amikor először ötről, háromra, majd háromról, kettőre csökkentettem az étkezéseim számát, és történik most is, amikor a kettőröl éppen a napi egyszeri étkezésre váltok, és a dolog tökéletesen működik.

Részben ezért haragszom a napi ötszöri étkezést hirdetőkre, mert átvernek, ráadásul pont az ellenkezőjét érik el vele, mint ami egy fogyni vágyónak elemi érdeke lenne, történetesen, hogy ne növekedjen benne az éhezés szintje, hanem éppen pont, hogy csökkenjen, sőt, azon a csökkent szinten állandósuljon...

Szerintem érdemes ezen elgondolkodni!

 

Forrás:

https://idmprogram.com/fasting-ghrelin-fasting-29/

http://live.smashthefat.com/why-i-didnt-get-fat/

 

OLVASS TOVÁBB: HATTYÚK ELEDELE

blog_alja_1.jpg

Hattyúk eledele...

hattyu_1-368_edited_web.jpg

/ Modell: Balázsfi Alexandra, Fotó: én - Budapest, 2011. /

Kezdjük ott, hogy gyűlölöm a táncos filmeket, méghozzá azért mert leginkább mind szar. Kiváltképp ezek a mai Step Up-típusú fájdalmasan blőd baromságok. És tudjátok, mi zavar bennük a legjobban? Az, hogy a táncost ostobának, a táncot pedig öncélú egófitogtatásnak mutatják be, ráadásul úgy, hogy közben hitelesnek, bennfentesnek hazudják magukat. Márpedig a tánc egyáltalán nem öncélú egófitogtatás, sőt olyannyira nem, hogy valójában csak egészen kevesen képesek igazán megérteni. A tánc maga a flow, egy olyan nyelv, melyet csak a kiválasztottak egy szűk csoportja tud megfelelően dekódolni, már persze nyilván ezt azokra a műfajokra értem, amelyek valóban akarnak is mondani valamit, mert nem szeretnék túlzásokba esni. Van olyan tánc, ami tényleg csak magamutogatás, és ostoba táncosok is léteznek, de most ezeken próbáljunk meg elegánsan átlendülni, és koncentráljunk inkább a táncművészetre...

A szomorú igazság az, hogy - és most legyünk őszinték - legtöbben nem látnak a dologban mást, mint szaftos erotikát, persze nem teljesen alaptalanul, hiszen a táncosok a világegyetem leggyönyörűbb, legbujább teremtményei, nagyságrendekkel szebbek még a modelleknél is, miközben olyan magától értetődő, elemi természetességgel nyúlnak egymáshoz, hogy az zavarba hozza még a legközvetlenebb, legnyitottabb lelkeket is.

A táncos egy külön kategória, egy "külön állatfaj",  ahogy szoktuk volt mondani...

A Chorus Line (Tánckar), vagy legújabban az Aronofsky féle Black Swan (Fekete hattyú) filmek talán közelebb járnak az igazsághoz. A tánc, a "táncosnak levés" egy életforma, amely teljes embert, sőt inkább egy teljes embernyi áldozathozatalt követel, rengeteg lemondással, küzdelemmel, önsanyargatással és fájdalommal jár, miközben a táncos közeg kemény, kegyetlen, és ellentmondást nem tűrően hierarchikus. A mester vagy a koreográfus maga az Isten, a szólisták az angyalai, a többieknek pedig az a dolguk, hogy arctalanságba olvadva legyenek egyszerre tökéletesen egyformák, mégis tehetségesen egyediek, örök készenlétben várva a pillanatra, amikor végre egyszer majd ők állhatnak elöl középen. Ám könnyen előfordulhat, hogy ez a pillanat sohasem jön el, márpedig ez a szakma fájdalmasan rövid, és a minden másodpercben bekövetkezhető, végzetes sérülések árnyékában úgy igazi hazárdírozás, hogy közben sem nem fizet jól, sem nem övezi különösebb tisztelet vagy elismerés, és egyáltalán nem lehet belőle büszke elégedettséggel nyugdíjba vonulni.

Egy táncos általában két életet él. Egyet aktív előadóművészként, egyet pedig miután lesérült, vagy még relatíve fiatalon kiöregedett a szakmából, és hát a munkaerőpiacon nem kifejezetten kapkodnak azok után a harmincas ex-balerinák után, akik a jól koordinált mozgáson kívül leginkább azért nem értenek semmi máshoz, mert annyira lekötötte minden idejüket a gyakorlás és a fejlődés, hogy már nem maradt mellette tanulásra, vagy más szakmák felcsipegetésére. Tisztelet persze annak a kevéske kivételnek, akik már a legelejétől fogva rendelkeznek egy menekülős B-tervvel.

A táncosság halálugrás, méghozzá védőháló nélkül. Olyan gyilkos szerelem, ami valamilyen érthetetlen, irracionális okból, valahol mélyen mégis megéri, sőt...

A tánc - és nyugodtan ide sorolhatjuk a többi olyan kapcsolódó ágakat is, mint a ritmikus gimnasztika, a torna,  bizonyos artista-számok, vagy a jégtánc - az összes élsport közt is a legkeményebb, mert míg egy atléta minden energiájával koncentrálhat magára a teljesítményre, a táncosnak egyszerre több feladata is van előadás közben: Összehangolja a koreográfiát a zenével, szerepet játszik, és mindent megtesz annak érdekében, hogy elhitesse a nézővel, mindaz, amit éppen csinál, valójában nem más, mint könnyed, légies szárnyalás. De hagy mondjak erről a "légies szárnyalásról" még néhány szót:

Mikhail Baryshnikov, Don Quixote-t táncolt a Sydney operaházban, amikor egy ugrásból leérkezve eltört a bal bokája, amitől egy "normális ember" valószínűleg azonnal sikítozva-szenvedve kiáltott volna orvosért, de egy táncos nem így gondolkodik, főleg ha tudja, hogy még nincs vége az előadásnak. Mikhail Baryshnikov egy igazi táncos, a legjobb a legjobbak közt, úgyhogy ő is azt tette, amit tennie kellett: Felállt, még lenyomott egy forgáskombinációt a maradék jó lábán, fejben átkoreografálva azt a másik oldalra, majd csak azután ájult el, miután ráhúzták a függönyt.

Én magam sajnos sosem voltam Mikhail Baryshnikov, de valami hasonló már fordult elő velem is. Szegedi Kortárs Balett, Carmina Burana, a lábujjam beleakadt a "díszlet-fűbe", hallottam a reccsenést, meg éreztem a hirtelen szúró fájdalmat, de még meg kellett csinálnom egy rövid duettet a partnernőmmel, mielőtt kimehettem volna a színpadról, úgyhogy megcsináltam. Minden lépésnél éreztem, ahogy recseg-ropog a csont kettőnk súlya alatt, de nem volt mese. The Show Must Go On...

...és számtalan ilyen sztorit mesélhetnék arról, milyen elhivatott, milyen őrült tud lenni egy táncos a színpadon, de mivel ezen cikk témája nem az őrület, inkább nem mennék jobban a mélyére, viszont mindenképpen fontosnak tartottam messziről indítani az írást, hogy az is pontosabb képet kaphasson mindarról az ambivalens, borzalmas gyönyörűségről, ami a táncosság állapotát jellemzi, aki nem az.

Amúgy valószínűleg nem nehéz kitalálni, hogy miről lesz szó, ha másból nem is, a címből biztosan. És igen, ha egy táncos beszédbe elegyedik egy "nem táncossal", két dolog nagy valószínűséggel előkerül: 1. A spárga. 2. A fogyókúra. Most pedig sajnos csalódást kell, hogy okozzak: Nem, nem minden táncos spárgázik, és nem nem kell mindenkinek állandóan fogyókúráznia, sőt...

Nagyon sok táncos dohányzik, még a próbák vagy a felvonások közti szünetekben is, sokan isznak is, mint a gödény, és bizony a mindenféle más bódító okosságok sem idegenek számukra, mert attól, hogy ők egy más állatfaj, még ugyanúgy emberek:), és mint ilyen ők sem egyformák. Van, aki ész nélkül zabálhat, mégis megmarad nádszálnak, és van, akinek nagyon meg kell gondolnia, hogy mit eszik, és hogy mikor, és a felnőttek ezt nyilván már okosan és gyakorlottan tudják kezelni. A gond ott van, hogy ezt a szakmát legtöbben még gyermekként kezdik. Na erről szeretnék most beszélni.

Szerintem többször, több helyen is szóltam már a Csajom történetéről. Arról, hogy még kishattyú korában ducmó volt, ami miatt a tanárai állandóan zaklatták, meg azt követelték tőle, hogy fogyjon le, és mivel azt nem mondták el, hogy hogyan, így ő a saját kishattyú agyával csak egyetlen megoldást talált, méghozzá azt, hogy nem evett. Egy éppen fejlődésben lévő szervezet számára - főleg egy kislány esetében - viszont a koplalásnál rosszabb dolog egyszerűen nem is létezik, mert nemcsak hogy akkor káros, de szinte biztos, hogy hosszútávú következményekkel is jár.

Márpedig ez a téma sajnos még mind a mai napig jelen van, ami érthető, hiszen valóban versenysportról van szó, ami viszont megbocsáthatatlan, az az, hogy míg a versenysportban már egyre több helyen bevonják a munkába a sporttáplálkozási szakembereket, addig a művészetben, konkrétabban a táncot-balettet oktató művészeti intézményekben még mindig ott tartanak, hogy: "Kislányom, kövér vagy! Foggyá' le!..." Amibe még belegondolni is borzalmas, lett légyen, hogy valóban tizenéves, alakuló, formálódó gyerekekről beszélünk, de ami még ennél is borzalmasabb, az azok az innen-onnan sebtében összeszedegetett, eszement fogyókúrák, melyek segítségével ilyenkor bármi áron megpróbálnak megfelelni az elvárásoknak...

Ez az a kor, amikor egy kisember serdül, ez a nemi érés időszaka, ilyenkor derül ki, hogy kinek, milyen teste, milyen formája lesz. Finoman fogalmazva, mennyire lesznek hangsúlyosak a másodlagos nemi jellegei. Ez pont olyan, mint éneklésben a mutálás, vagyis teljesen normális, ha valakinek átalakul, más lesz a hangja. Az úgy jó, azt úgy kell elfogadni! Ugyanígy teljesen normális, ha például egy 13-14 éves lányon relatíve hirtelen több lesz a zsírszövet, mert az a fejlődés teljesen normális velejárója, és ilyenkor azzal presszingelni szegényt, hogy ne fejlődjön egészségesen, rávenni, hogy valahogyan gátolja meg a folyamatot, de nem adni mellé semmilyen útmutatást, véleményem szerint, életreszóló traumákat okozó, borzalmas felelőtlenség, mégis ez így megy vagy ezer éve...

A feladat persze még egy szakember számára is rettenetesen összetett lehet, hiszen lényegében úgy kell  iszonyatos terhelés mellett, megtámogatni a fiatal test fejlődését, hogy az közben tartani tudja az elvárt formát, méghozzá lehetőleg károkozás nélkül. Biztos vagyok benne, hogy ezt a pengeélen balanszírozást sem egy tini, sem az ő szülei nem fogják internetes-, vagy női magazinos forrásokból szakszerűen megoldani...

Röviden tehát azt kérném a szóban forgó intézményektől, hogy fontolják meg felelős, tapasztalt sporttáplálkozási szakemberek alkalmazását, és a táplálkozási ismeretek oktatásának beillesztését a tantervükbe, mert az valóban igen jelentős súllyal, mondhatni megkerülhetetlenül van jelen a szakma mindennapjaiban...

 

OLVASS TOVÁBB: MOTIVÁCIÓ

blog_alja_1.jpg

Motiváció

155135_171895176176581_5167265_n.jpg

/ Fotó: Strammer Zsaklin /

Néha, amikor elkezdek megírni egy újabb blogbejegyzést, mondjuk például a fogyásról, tulajdonképpen már akkor, a legeslegelső pillanatban olyan szinten unom az egészet, hogy beszakad tőle az agyam, mert miközben jómagam már régesrég túl vagyok a megoldáson, és köszönöm szépen a bármilyen okítást, de a magam részéről tényleg remekül tudom és értem is, hogy milyen koncepciók mentén kezeljem hatékonyan a saját testemet, így egy csomó dolog a témában már nem más, mint önismétlés, meg szájbarágás, ami vagy átjön, vagy nem, és ennyi. Meg úgyis lesz egy rahedli ember, akik majd máshogy gondolják, meg egy másik rahedli, akik eleve okosabbnak hiszik magukat nálam - és egy részük persze simán lehet, hogy valóban az is. - Aztán ott vannak még az alapból rosszindulatúak, akiknek még a szar is szar, meg aztán azok, akik fullba' nyomják a kretént, pedig azt ugye sose szabadna úgy, vagy azok, akik egyszerűen képtelenek kitalálni a szövegértés kacskaringós útvesztőjéből. Ja meg persze a kedvenceim, akik soha életükben nem voltak még a semmilyen súlyprobléma halovány érzésének a legbolhafingnyibb közelében sem, de mivel már olvastak róla valahol, így véleményüket megalapozottnak és sziklaszilárdnak érzik, amitől aztán úgy osztják az észt, mintha nekik lenne a legnagyobb fogalmuk az egészről az Univerzumban...

...és igen, ilyenkor néha nem pusztán rettenetesen unom a dolgot, miközben erőből gyűlölöm ezt az egész, mai "posztolj, különben nem is létezel" világot, hanem fel is baszom magam, de úgy rendesen. - Nincs az egésznek semmi értelme - gondolom magamban, és már csuknám is vissza a laptopom, hogy csináljak inkább valami hasznosat, mondjuk megnézzek egy sorozatot, vagy ilyesmi, amikor eszembe jutnak azok a tömegből kiemelkedő néhányak, akiket életem során tudom, hogy így vagy úgy de motiváltam, és méghozzá onnan tudom, hogy mondták, írták, vagy jelezték valahogy, és akkor elgyengülök, és belekezdek ugyanabba akár ezredjére is, hátha attól majd lesz pár új ilyen "néhány", akik meghallják szavam.

Edzésben ugyanez. Milliószor ismételt instrukciók, reménytelennek tűnő helyzetek, amiktől néha úgy vagyok, hogy feladom, mert nem igaz, hogy még mindig nem érti, hogy még mindig bedől a boka, elemelkedik a sarok, vagy "törik a csukló", aztán hirtelen valahogy, valamitől egyszercsak már nem dől be, lent marad, és egyenesen tart, és akkor meg csak azon kapom magam, hogy belül könnyezem... és ilyenkor nem unom, hanem azt érzem, hogy valahol mégis megéri.

És volt ez már tánccal, dalszöveggel, könyvvel, színdarabbal, filmmel, sporttal, fotóval, kajával, meg még nem is emlékszem, hogy mi minden mással, és mindig mondják, hogy találjam már ki magam, meg döntsem már el végre, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de nem megy, mert engem tényleg mindig nagyon érdekel az, amit éppen csinálok, még akkor is ha nem vagyok benne a legjobb, és szerintem én már így is fogok maradni. Tudom, hogy ma ezt így kéne okosan csinálni, de én már nem hiszem, hogy ki fogom találni magam, és hogy leszek még bármi, ha nagy leszek, mert ez erre a kicsire, ami még hátra van, félek, már így fog maradni.

Amúgy meg sosem szerettem a Felhőatlaszt, mert szerintem szar film lett, de a mondanivalója - hogy mi mind aprócska kis cseppecskék vagyunk az élet végtelen óceánjában, és az a dolgunk, hogy a magunk módján hozzápakolgassuk azt a sok kicsit a dologhoz, ami aztán talán majd sokra megy - na az fontos, szóval csak azt akarom ezzel mondani, hogy bármivel is töltsd a napjaid, ha éppen mondjuk pont arra készülnél, hogy feladd, akkor ne tedd! Mert biztos van a nagyvilágban valaki, vagy valakik, akit, vagy akiket az életeden, a tetteiden keresztül motiválsz...

Jó hétvégét!

OLVASS TOVÁBB: REGGELI, EBÉD, VACSORA...

blog_alja_1.jpg

Reggeli, ebéd, vacsora...

img_6187.jpg

Nemrég lenyomtunk egy hétvégi tábort a Szent Orbánban, ahol reggeli és vacsora volt. Azt se bírtam volna még egy napig sem tovább, annyira közelinek érezte a gyomrom a két étkezést, erre most a Csajom úgy szervezte a pihenős hétvégénket, hogy berendelte a fullost, hogy legyen nekünk reggeli is, ebéd is, meg vacsora is. A helyzet az, hogy ez mostanra már kábé a kivitelezhetetlen kategória számomra, lett légyen, hogy több, mint egy éve leginkább napi kettőt eszem, és jobban vagyok tőle, mint valaha, de persze nem volt ez mindig így...

Régen ugye az volt, hogy zabáltam, mint állat. Részben, mert állandóan éhes voltam, részben pedig mert mindenhol azt tanultam, meg mindenhol azt mondta-írta minden szakértő és táplálkozástudós - és megjegyzem, hogy teszi ezt még mind a mai napig például a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége is minden közleményében - hogy egyél naponta ötször, mert ha csak háromszor eszel, a szervezeted majd megriad, hogy jajj, szegény, éhenhalsz, és már akkor nap közben el is kezd serényen raktározni, mert "állítólag" négy órát(!) se bír ki kaja nélkül. Ja meg az is volt, hogy "Reggelizz úgy, mint egy király!", mert reggelizni kell, és ha nem reggelizel, akkor egyszerűen éhenpusztulsz megint... (Erről amúgy talán egyszer már írtam, de a dolog fontossága miatt, nem győzöm ismételni!)

Mondtam is magamban akkoriban, hogy én kurvára fogyókúrásan nyomom, csak azt nem értettem, hogy akkor meg miért hízok, mint állat. Ugye az - volt - a magyarázat, hogy a többszöri étkezés felgyorsítja az anyagcserét, és egyenletesen tartja a vércukorszintet, ami az egyetlen ütvözítő és kötelező jó.

Nos, gondoltam, ennek akkor utánanézek, mert nem igazán láttam a dologban sem logikát sem értelmet, lett légyen, hogy az ember történetében kétlem, hogy lett volna akár egyetlen olyan időszak is, amikor bármely ősünk naponta ötször evett volna, így a szervezetünk ehhez evolucionált, de méghozzá annyira, hogy ezt igényelje is tényleg, hanem inkább azt láttam, meg gondoltam, hogy összes minden őseink szerencsések voltak, ha egy sikeres vadászatot követően egyszer tudtak enni egy normálisat egy nap, de gondolom amúgy leginkább az volt a valóság, hogy néha boldogok voltak ők már nemhogy napi, de heti egy evéssel is.

És amúgy ja: Olvasmányaim szerint egészen sokáig, a XV-XVI. századig ettek maximum kétszer az emberek, méghozzá ebédet és vacsorát, és kábé ilyenkor kezdtek a korareggeltől egészen késő estig a földeken dolgozó paraszti rétegek napi háromszor étkezni, azaz reggelizni is. A "gazdagabbak" viszont egészen a XVII-XVIII. századig még mindig csak kétszer kajáltak, ezért ha valaki azt mondja neked, hogy "Reggelizz úgy, mint egy király!", azzal tulajdonképpen arra próbál sarkalni, hogy ne reggelizz egyáltalán, mert a legtöbb királyok valójában nem igazán reggeliztek...

Az amúgy brutálisan döbbenetesen elképesztő és teljesen értelmetlen ötszöri étkezés már igazi XX-XXI. századi baromság, és full egyértelműen csakis és egyedül az élelmiszergyártók-, és árúsítók kizárólagos üzleti érdeke, ráadásul egyetlen(!), ismétlem: egyetlen tanulmány sem tudta érdemben bizonyítani, hogy a napi öt-hatszori étkezés bármilyen mértékben is jobban gyorsította volna az anyagcserét, mint a háromszori, pedig vizsgálták sokszor. Ugyanúgy többen is megpróbálták kísérletekkel alátámasztani ezt a koncepciót, mint azt is, hogy a zsír rossz, meg hízlal, de egyiket sem tudták igazolni soha, hanem inkább sőt...

Tehát mégegyszer: Nem, nem lesz gyorsabb az anyagcseréd attól, ha ötször eszel, mint ha "csak" háromszor, viszont majdnem biztos, hogy éhesebb leszel tőle, sőt az is, hogy ellened lesz a fogyókúrádban, sőt a túl sok étkezés kifejezetten előidézője lehet az inzulinrezisztencia nevű anyagcserebetegségnek, egészen egyszerűen attól, hogy a lényegében folyamatosan aktív inzulintermelésre erőltetett szervezet simán belefárad a dologba, márpedig az imént említett inzulinrezisztencia pontosan ezt jelenti.

Ennek megértéséhez nem árt tudni két dolgot:

1. Ha eszel, a szervezeted inzulint termel, hogy a kajával bevitt cukrot (glükózt), a sejtjeid, annak segítségével fel tudják venni.

2. Az inzulin blokkolja a zsírbontást, azaz inzulin jelenlétében áll a közbeszédben "zsírégetésnek" hívott folyamat. - Gondolj csak bele, mi történik akkor, ha folyamatosan egyenesen tartod a vércukorszinted, mert azt mondják, hogy az jó, meg az az egészséges!

Ezen két tény ismeretében már világos, hogy miért állítom, hogy a napi ötszöri étkezés "ellened lesz a fogyókúrádban", ugyanis nyilvánvaló, hogy minél többször serkented inzulintermelésre a szervezeted, annál többször blokkolod a zsírbontás lehetőségét. Ha ötször eszel egy nap, azzal ötször tiltod le a "zsírégetést", miközben alig hagysz rá időt az étkezéseid között, olyannyira, hogy erre lényegében egyedül az éjszakai időszak marad majd, miközben alszol.

Ellenben ha "csak" háromszor eszel, akkor már napközben is lehet olyan időszakod, amikor az inzulin jelenléte már nem szab gátat a zsírból fogyásnak - plusz az éjszaka.

Értelemszerűen ha csak kétszer, vagy egyszer eszel egy nap - mert előfordul az ilyesmi is - sokkal több időt hagysz az étkezések közt arra, hogy a zsírbontás lehetősége felszabaduljon az inzulin blokkja alól, így lényegében kimondható, hogy minél kevesebbszer kajálsz egy nap, annál hatékonyabban ürítheti ki a szervezeted a tested zsírraktárait.

És mégegyszer megismétlem: Nem létezik semmilyen értelmes, logikus magyarázat, sem vizsgálati úton bizonyított kutatási eredmény, sem történelmi, vagy evolúciós tény, ami akár a legcsekélyebb mértékben is bárhogyan alátámasztaná a napi ötszöri étkezés, kábé mindenhol hangoztatott, kvázi kötelező, sőt egészségesnek kikiáltott tételét!

A másik problémám az inzulinrezisztencia és annak "gyógyítása", melyet egyszer majd magyarázzon már el valaki szakértő, mert képtelen vagyok ésszel felfogni, hogy ha a nyilvánvalóan túlzott aktivitástól, melynek oka lehet például a napi ötszöri, hatszori...stb. étkezés, egy idő után elfáradtak az inzulinreceptorok, és létrejött a "betegség", akkor azt miért kezelik további ugyanolyan túlzott aktivitásra kényszerítéssel, azaz ugyanúgy legalább ötszöri étkezéssel, és miért nem hagyják ezeket a receptorokat inkább "pihenni", regenerálódni, mondjuk éppen pont az étkezések számának csökkentésével...?

Na mindegy, summa-summarum tőlem mindenki annyit és annyiszor eszik, amennyit és ahányszor csak kedve van, meg a bioritmusa, meg a napirendje, meg a fizikai intenzitása engedi, csak ha esetleg közben azt érzi, hogy valami nem frankó, akkor gondoltam, szólok, hogy talán érdemes elgondolkodni azon, hogy tényleg kell-e annyi, meg annyiszor, pusztán azért, mert sokan mondják...

Jó étvágyat!

 

OLVASS TOVÁBB: KÖNYVAJÁNLÓ - FORGÁCS ATTILA - AZ EVÉS LÉLEKTANA

blog_alja_1.jpg

Forgács Attila - Az evés lélektana

Avagy, a "Végre valaki!" mondatok...

forgacsborito.jpg

Aki ismer, tudja, hogy lényegében a kezdetektől fogva központi helyet foglal el az életemben a testsúly(om) elleni szűnni nem akaró küzdelmem, hogy képes voltam az évek alatt körülbelül negyvenöt kilót felfogyókúrázni magamra, majd az utóbbi években, hogy már hivatásszerűen űzöm az ipart, lezúzni ebből közel harmincat, és persze, hogy emellett kvázi évtizedek óta olvasok a témában mindenféle cikkeket, tanulmányokat, könyveket, sőt magam is előszeretettel osztom meg a tapasztalataimat, néha blog-posztok vagy netalántán könyv formájában...

Aki olvasta az EGYÉL RENDESEN-t, azt is tudja, hogy a 2.0 verzió egy óriási önbeismeréssel indul, amely leginkább arról szól, hogy mennyire nagyon szerettem volna összeszedni az évek alatt tanultakat, és hogy aztán amikor ezzel a feladattal elkészültem, mennyire nagyon nem voltam elégedett a munkámmal, mert hiányzott belőle az igazi, önálló gondolkodás, és hogy utána nekiveselkedve megint, és a legelejétől fogva átírtam az egészet aszerint, amit ténylegesen gondolok a témáról, és tettem ezt abban a félelmemben, hogy egyedül vagyok sajátos megközelítésemmel, azaz, hogy ellene megyek minden trendnek az olyan dolgaimmal, mint hogy nem vagyok hajlandó étrendeket írni, hogy nem érdekelnek a rövidtávú sikerek, hogy fennen hangoztatom, hogy szeretned kell azt, amit megeszel, hogy a kalóriaszámolgatás meg az energiaegyensúly egy baromság, és hogy csak és kizárólag a komplex ember felől helyes megközelíteni a problémát, nem pedig a BMI meg a makrotápanyagok irányából...

...és őszinte leszek, évek óta vitatkozom már erről, olyan edzőkkel, akik előszeretettel írnak étrendeket és széles mosollyal üdvözölnek minden rövidtávú sikert, meg olyan dietetikusokkal, akik még azt tanulták, hogy az emberi test egy egyszerű gép, amibe ha kevesebb energiát viszel be, mint amennyit az elhasznál, vagy több energiát használtatsz el vele, mint amennyit bevisz, akkor ő majd arra biztosan "fogyással válaszol", és ehhez tartják magukat még úgy is, hogy a valóság nyilvánvalóan más képet mutat, és eközben még egyetlenegyszer sem találkoztam olyan erős mondatokkal úgynevezett igazi szakemberektől, amelyek legalább valamelyest és összeszedetten alátámasztották volna a koncepciómat, egészen mostanáig:

"A táplálékfelvétel a fiziológiai vezérlésen túl jelentős érzelmi szabályozás alatt is áll. Az ételnek tápértékén túl érzelmi értéke is van. Ezt a tényt gyakran elfelejtik a táplálkozástudomány szakértői, amikor igyekeznek ésszerű érvekre - adatokra és nyomelemekre - hivatkozva egészségesebb táplálkozási szokásokra bírni az embereket. A próbálkozások lehetnek szakmailag indokoltak és ésszerűek, mégis a siker túl sokszor már eleve reménytelen. A helyes táplálkozással foglalkozó racionális tudomány, a dietetika sikertelenségei abból fakadnak, hogy az evési szokásokat inkább irracionális - archaikus - érzelmi tényezők szabályozzák..." / Forgács Attila - Az evés lélektana - Harmadik, bővített kiadás - Akadémiai Kiadó - 2018. /

Ez a néhány sor végre egy szakember tollából, tűpontosan leírja mindazt, ami a táplálkozási tanácsadói koncepciómmal kapcsolatban elmondható.

Köszönöm!

 

OLVASS TOVÁBB: SZAKADT FARMER ÉS PALACKOS CSAPVÍZ...

 

Szakadt farmer és palackos csapvíz...

Avagy, divat-táplálkozás bármi áron

carmar.jpg

Fotó forrás.

Ugye most van az a rész az életemben, amikor egy darab hivatalos papírral a zsebemben, már simán mondhatom magamról, hogy szakács (is) vagyok, de ha rákérdeznek, hogy tényleg tudok-e főzni, akkor meg arra már nem válaszolhatom olyan simán, hogy "Igen.", szóval a mindenféle saját lehetőségeimen belül szorgalmasan gyakorolnom kell, hogy legalább valamit végre tudjak is tényleg.

Az utóbbi hónapokban - különféle okokból - leginkább a süteményekkel foglalkoztam, azokon belül meg aztán viszont tényleg próbálkoztam klasszik, illetve egészségesebbnek nevezett verziókat elkészíteni, amikhez meg ugyebár használnom kellett szintén egészségesebbnek mondott alapanyagokat is, úgy mint például: mandulaliszt.

Történt egy napon, hogy mivel a kamrában éppen nem volt, mentem is a boltba szépen ügyesen, hogy vegyek, és találtam is, és kértem is egy amolyan bio-helyen, ahol mondták, hogy "Most éppen van 500 g-os kiszerelés, mindössze 3.600.- Forintért", én meg erre mondtam, hogy "Meg a lónak a kis faszát, azt..."

Van a világban ez az általános túlárazásos-lehúzásos idiotizmus a sok olyan baromságokkal, amit valakik kitalálnak és mondják, hogy az menő, a többi emberek, meg pörgetik le-föl az Instát, és látják, hogy mások is mondják, hogy az menő, és mivel ők is menők szeretnének lenni, ezért rohannak, és megveszik, méghozzá lényegében bármi áron. Ezért van például, hogy egész embertömegek járnak, méregdrágán vásárolt lyukas nadrágokban, meg ezért cipelnek haza csomóan a boltokból palackozott csapvizet. Ezért vesznek duplaannyiért "bio" matricával ellátott, kurvára nem bio zöldségeket, ezért lesznek például laktózérzékenyek inkább - bármit is jelentsen az -, sőt vegánok, még akkor is, ha amúgy a mami rántotthúsán meg pörköltjén nőttek fel, és titokban imádják, és álmodnak is róla, meg kívánják is, de nem lehet, mert akkor oda a menőkhöz tartozás biztonságos csodája, ma már ugyanis tulajdonképpen nincs más életcélja a világ fiataljainak, csakis a menőség állapotának elérése.

A piac az meg ugye olyan, hogy figyeli a hülyeséget nagyon, és amint talál valami új őrületet, azonnal túl is árazza, és rommá keresi magát rajta. 30 évnyi túlárazott, és totálisan kontraproduktív "low fat" termék-dömping után végre jöhetnek a túlárazott "bio", a "paleo", a "gluten free" meg a satöbbi matricás cuccok, és a hülyeségnek nincsen ám határa igazán sehol, gondolok itt a "vegan" tusfürdőkre például, amitől agyfaszt kapok konkrétan, meg az egyik kisbarátom mesélte amúgy, hogy a fia egy ideje már nem hajlandó beülni az autójába, mert az bőrüléses... egy másik barátnőm meg azt meséli, hogy a nagymamája befoltozta a farmerján a drágán vett lyukat, miközben ő aludt, mert a nagyi olyan öreg már, hogy nem a menőt látta a dologban, hanem a cikit, meg mert a nagyi nincs Instán, így ő valahogy még képes tisztán látni, de nem csak a lyukat, hanem azt is, hogy mit tegyen az asztalra.

Igazából persze az is ciki, amit a nagyi az asztalra tesz, mert az régi, meg öreg, meg büdös, meg kurvára nem menő, bár ha ugyanarra a cuccra, amit a nagyi vagy száz éve csinál, menő környezetben, erdőt ugyan még sosem látott, mégis favágójelmezbe bújt, kockásinges, szépszakállú hülyegyerekek ráteszik a "kézműves" matricát, akkor az megint eladható lesz hirtelen, meg menő, úgyhogy lehet is túlárazni a parasztnak, hagy érezze a törődést...

De még mielőtt jobban felbasznám magam, inkább jöjjön az, hogy miért is írom én ezt az egészet:

Csomóan nem értik, hogy táplálkozási tanácsadóként, meg edzőként miért csinálom úgy a dolgaimat, ahogyan csinálom. Hogy miért posztolok süteményekről, meg kenyerekről, meg mindenféle nem egészségesnek mondott dolgokról, miközben meg divat-vegánnak kéne lennem, meg divat-laktózmentes mandulaliszttel kéne sütnöm csak és kizárólag, és arról beszélni folyton, hogy hogyan koplaltasd magad mindenféle divatos ám leginkább idegenül örömtelen ételekkel kockáshasúra, mert az Insta szerint ma az egészséges egyenlő a kockás hassal meg segg-implantátummal. Nem értik, hogy miért tartom a testi-lelki harmóniát fontosabbnak a külsőnél, meg miért hangoztatom, hogy szeretned kell, amit eszel, hogy annak tényleg finomnak is kell lennie, hogy a lelked is eszik veled, nem csak a tested, és hogy miért próbálom mindenkivel megszerettetni magát a sütés-főzést mint mindennapi tevékenységet is.

Nos a helyzet az, hogy nem teszek mást, mint megpróbálom eloszlatni azt a borzasztó ködöt, ami körüllengi a tekinteteket ma - kivéve a nagyit, aki ugye nincs fent Instán - és rávilágítani valójában egészen nyilvánvaló tényekre. Úgy, mint például arra, hogy a hirtelen kezdett, drasztikus étrendváltásokkal járó diéták kudarca hosszútávon kb. 95%-os, amivel véleményem szerint szinte mindenki tisztában van, mégis ugyanolyan lendülettel kezdenek el a népek márciusban hirtelen bikini body őrültekké válni, és nem enni semmit, vagy mindenféle olyasmi szarokat, amiket egyáltalán nem szeretnek, sőt sokszor kifejezetten gyűlölnek, és kérnek csirke-rizs-brokkoli típusú étrendeket az edzőjüktől, abban a reményben, hogy idén majd sikerülni fog, és hogy ezalkalommal majd minden máshogy lesz, és nyilván ez az egyik út, amit nekem, ha szeretnék divatos táplálkozási tanácsadó lenni, alá kéne támasztanom a viselkedésemmel, meg az ajánlásaimmal, ám én csalódást okozva mégsem ezt teszem, hanem inkább megpróbálom rávenni a klienseimet arra, hogy ismerjék meg magukat, tudják meg, hogy milyen ételeket szeretnek, hogy függetlenül a divatos-, vagy általánosító táplálkozási koncepcióktól, milyen tápanyagokat tolerál az ő szervezetük, és milyeneket nem, és kegyetlen megszorítások nélkül kisakkozni velük egy olyan örökkön tartható életmódot, amelybe belefér némi földi jó, mégis sikeres, és amely messzire kerüli a szenvedést, meg a gyilkos lelkiismeretfurdalást, és tulajdonképpen nem más, mint a "rendesen evés".

El kell fogadnunk, hogy az ember orális lény, a táplálkozás lélektana pedig egy rendkívül összetett valami, amit egyetlen táplálkozással komolyan foglalkozó szakember sem hagyhat figyelmen kívül.

Én azt vallom, hogy ha valamin leginkább változtatnunk kell, az konkrétan a gondolkodás visszahozása a mindennapjainkba, mert az, aki nem hisz el azonnal és feltétlenül mindent, amit mondanak neki a tévében, vagy olvas a neten, hanem el is gondolkodik rajta, legtöbbször végül rájön, hogy sok esetben mekkora baromság is az, amit megpróbálnak eladni neki. A tapasztalat az, hogy kábé minden olyan élelmiszer, ami ma új és divatos, holnap majd mérgező és kerülendő lesz, a trendek pedig valahogy mindig visszakanyarodnak azokhoz a receptekhez, meg élelmiszerekhez, amelyek már évezredek óta bizonyítottak, és én a magam részéről inkább hiszek azoknak, mint az újszülött divatliszteknek, még ha pillanatnyilag éppen az utóbbiak is a menők.

Olyan, saját magunk által összepakolt ételekből, amelyeket valódi összetevőkből készítettünk, nem gondolom, hogy nagy baj lehet, hiszen csináljuk már ezt vagy csillió éve, meg talán az sem baj, ha megismerjük magunkat, miközben arra törekszünk, hogy mind a lelkünk, mind pedig a testünk szeresse, amit tőlünk kap. Azon túl pedig már csak két dolgunk van: 1. Figyelni a mennyiségre. 2. Figyelni arra, hogy mennyi időt hagyunk az "emésztésre" az étkezések közt.

És mindig elmondom: Nem vagyunk egyformák. Vannak, akik sokkal többet engedhetnek meg a diétájukban maguknak, mint mások, úgyhogy legalább tőlük ne vegyünk el azonnal mindent, csak azért, mert mi nem vagyunk annyira szerencsések, mint ők...

Számomra amúgy kevés szomorúbb látvány van, mint a napi öt-hat műanyagdobozba porciózott csirke-rizs-brokkoli látványa, mert szeretettelen üresség van mögötte, meg szinte garantált hosszú távú kudarc, hacsak nem köztük nőtt fel a delikvens, és hacsak nem önti el melegséggel a lelkét a vaníliás fehérjepor műanyagíze.

Na de nem akarnám már ezt ennyire hosszúra nyújtani, szóval így a végére, kérlek, engedj meg még egy rövidet:

A múltkor bevittem edzés utánra egy egészséges süteményt az egyik csoportomnak. Kínálgattam szorgalmasan, mire egyikük azzal utasított vissza, hogy nem kér belőle, mert ő most fogyókúrázik, mire mondtam neki, hogy ez olyan cucc, ami egészséges, mire felcsillant a szeme, de annyira, hogy rögtön be is falt  a sütiből vagy tízet. Na ezen azért még érdemes elgondolkodni...

 

OLVASS TOVÁBB: HÍZNI FOGSZ...

blog_alja_1.jpg

Hízni fogsz...

gobbi-0393.jpg

/ Fotó: Én, "Modell": Patkó Villa - Dunabogdány - 2013. /

Az elkövetkező időszakban valószínűleg(!) hízni fogsz, de nem kell beszarni! Ez így van rendjén. Nálunk ugyebár évszakok vannak, a zsigereidben pedig már nyilván érzed is, hogy jön a tél, meg a hideg. És hiába van odakint éppen 25 fok még mindig így október közepén, a szervezet az nem hülye, az tudja, hogy mi következik, és mivel minden rossz elképzelésed ellenére a szervezeted azért csinál mindent, amit csinál, mert szeret téged, és meg akar óvni a sok rossztól, így most azt csinálja - vagy azt fogja csinálni -, hogy nem érdekli, hogy te semmit sem változtatsz sem az étrendeden, vagy a mennyiségeken, vagy ugyanannyit is mozogsz, mint eddig, ő mindenképpen raktározni fog neked némi zsírt, méghozzá azon egyszerű okból, hogy a hidegben ne fázz annyira. (Ennyit az energiaegyensúlyról... megint.)

Vagyis igen, ránk is feljön a téli bunda.

A fázás amúgy energiaigényes dolog. A test folyamatosan a normál - kb. 36 fok körüli - hőmérsékleten próbálja tartani magát, akkor is, ha odakint plusz 40 fok van, meg akkor is, ha ugyanennyi csak mínuszban. Az egyiknél izzad, mint az állat, és jelzéseket küld az agyadnak, hogy igyál több folyadékot, meg hogy vegyél vissza a mozgásból, a másiknál pedig ha például nem mozogsz éppen, még az akaratodon kívül is mozgásra késztet, azért hogy "felmelegítsen"... ez ugyebár a mindenki által jól ismert "reszketés", vagy "hidegrázás", amihez meg ugye kell a kraft.

A bioritmus az meg már csak ilyen:

Június, július, augusztus = Nem vagy annyira éhes, simán elvagy salátákon, viszont citromos sörözöl meg rozé-fröccsözöl mint a gödény, és semmi kedved edzeni.

Szeptember, október, november = Minden király, csak tök ok nélkül, és tök váratlanul feljön rád némi zsír. Ja, és már nem vizezed a borodat.

December, január, február = Zabálsz, mint az állat, persze leginkább zsíros cuccokat, töményezel, meg testes vöröseket tologatsz - mármint én itt természetesen a borra gondoltam, de persze embere válogatja - és inkább választod az otthon, takaró alatt sorozat-nézést, mint az edzőtermet, főleg, hogy egyrészt mindenedet centivastagon lepi be a szőr, és fasznak sincs kedve a hideg fürdőszobában epillálni, másrészt pedig már délután négykor sötét van odakünn, sötétben meg inkább már amúgy sem megyünk sehová. (Ebből mondjuk kivétel a január első hete, amikor pár napig csordultig vannak az edzőtermek a sok újévi fogadalmassal, akiknek amúgy a 95%-a azon lendülettel fel is adja a bohóckodást két-három alkalom után, és inkább rámennek még a karácsonyi maradékokra, meg újranézik a sorozatokat az első évadtól, hogy gond nélkül ráúszhassanak a folytatásokra később...)

Március, április, május = Top-ok, kisszoknyák, epillált lábak meg lakkozott lábkörmök, magassarkú... avagy, "Reptében még a legyet is..."

Szóval most az jön, hogy hízunk majd kicsit együtt közösen. A citromos sört meg a rozé-fröccsöt lassan felváltja a forró csoki, a fahéjas-szegfűszeges forralt bor, meg a házipálesz, és majd nagyon örülünk egymásnak, és büszkék leszünk mindenkire, aki még ebben a zord hideg sötétben is képes eljutni a teremig, és nem lesz ezzel semmi baj, mert ez az élet rendje...

 

OLVASS TOVÁBB: ORTHOREXIA NERVOSA / AVAGY, A TÚLSÁGOSAN EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS...

blog_alja_1.jpg

Vissza a balettba

Ismeritek azt a híreset a Macskafogó című örökbecsű zsenializmusból, hogy "Mehetünk vissza a balettba ugrálni"? Na mert most az van pont. Éreztem én már, hogy ha lassan visszafogyok a versenysúly-közelimre, és szabadabban megy majd a mozgás megint, akkor igényem lesz a táncra, és hát úgy alakult, hogy az Inversedance Fodor Zolija meghívott edzéseket tartani a táncosainak, meg amúgy a mindenféle külsős érdeklődőknek is egyaránt, és szó-szót követett, és egyszercsak ott álltam a vadász jelmezében a Vuk-ból, és rámjött, és megbeszéltük az időpontokat, és jövő héten már próbálunk is. Csak azért gondoltam, hogy ilyen hamar szólok róla, mert az ő Vuk-juk egy nagyon jó gyerekelőadás és hát viszik a jegyeket, mint a cukrot, és ha valakinek szándékában áll alibiből elhozni a gyereket, hogy közben meg rajtam röhöghessen, akkor már most bele kell húznia ám rettenet!

Idén négy előadás lesz a MUPA-ban:

VUK - NOVEMBER 6. - 10.30

VUK - NOVEMBER 6. - 15.00

VUK - DECEMBER 6. - 10.30

VUK - DECEMBER 6. - 15.00

Tessék jönni kacagni meg szórakozni velem, rajtam:)

 

/ A Nemzeti Táncszínház szervezésében. /

Orthorexia nervosa

Avagy, a túlságosan egészséges táplálkozás...

emeka-0778_bw_edit_web.jpg

/ Fotó: Én, Modell: Emeka - Miami, 2015 /

Borzalmas egy ember vagyok. Én tényleg sose azt csinálom, amit várnak, vagy inkább elvárnak tőlem, hanem valahogy mindig pont az ellenkezőjét. De esküszöm, nem direkt, csak valahogy úgy követik egymást az események, és csak annyi, hogy a dolgokról van saját véleményem, ami meg azért van, mert hát én "sajnos" már nem hiszek el vakon mindent, amit mondanak, vagy mutatnak, hanem el is gondolkodom rajtuk.

Táplálkozás témakörében kezdődött azzal, hogy írtam egy olyan e-könyvet - EGYÉL RENDESEN! -, ami tulajdonképpen minden tekintetben ellene megy annak, amit éveken keresztül tanultam, vagy inkább tanítottak nekem. Hátat fordítottam az akademikus - vagy hívjuk inkább úgy, hogy a "régi" - táplálkozástudománynak, többek közt tagadom az energiaegyensúly idióta matematikáját ugyanúgy, mint a napi öt-hatszori étkezés téves rutinjának értelmét, de ez még mindig nem elég, mert most egyre inkább afelé hajlok, hogy önálló gondolkodásra buzdítsak mindenkit, az úgynevezett egészséges élelmiszerek tekintetében is.

És szeretem ha a dolgok egyensúlyban állnak, ami például abban is megmutatkozik, hogy ugyanúgy felhúzom a szemöldököm akkor, amikor valaki borzalmasan kövéret látok, és akkor is, ha valakin azt tapasztalom, hogy már mániákusan szerelmes a "kockás hasba".

Miért? Mert mindkettő mögött valamiféle (testkép)zavar rejtőzik.

Igen, a "minden áron kockás has" mögött is, ugyanúgy, mint ahogyan a bulimia, vagy az anorexia is egy-egy jólismert betegség a testképzavar egyik partján, a másik parton ott a túlzott egészségesség betegsége is, az orthorexia nervosa, ami talán még nem annyira ismert, mint az előbbi kettő, de ha valaki rendszeresen görget Instán, és nem csak néz, hanem lát is, akkor szemébe tűnhet, hogy a világ már megint csúnyán túltolt valamit, aminek amúgy jónak kéne lenni.

Azt látom, hogy sajnos egyre több az olyan ember, aki bármiféle valódi személyes tapasztalat nélkül, halálosan retteg egész élelmiszercsoportoktól, így kerüli is azokat, mint a tüzet, és teszi ezt valóban anélkül, hogy ténylegesen tudná, hogy azon élelmiszercsoport elemei hogyan is hatnak a szervezetére, ezáltal pedig talán olyan dolgokat von meg magától, amelyek simán lehet, hogy tök jót tennének neki. Értem ezt arra, hogy tudom, hogy sokan anélkül táplálkoznak például laktóz-, vagy gluténmentesen, hogy amúgy bármi bajuk lenne azokkal, és teszik mindezt csakis azért, mert vagy így akarnak divatosak lenni, vagy egyszerűen csak mert annyira megijesztették őket, és ez véleményem szerint nem jó. Mint ahogyan az sem, ha valakiből hirtelen divat-vegán lesz, aztán meg pár hónap múlva ül a kórházban, és miközben nagyban tolják bele a B12-t, hogy valahogy túlélje az éjszakát, nem érti, hogy mit csinált rosszul...

Mindig elmondom, hogy addig, amíg az új tudomány nem talál ki jobbat, kvázi egyetlen ésszerű lehetőségünk az önmegfigyelés és a naplózás, és bár sosem félek paradigmát váltani, ha új igazságokra lelek, ez a kijelentésem pont hogy egyre erősebb gyökereket ereszt. Ez a módszer egyszerű és logikus. Mindössze annyi a lényege, hogy amikor eszel vagy iszol valamit, megfigyeled, hogy az hogyan hat rád, és ha jól, akkor megtartod, ha pedig nem, akkor kiveszed a táplálkozásodból, az eredményeidet pedig valamilyen számodra kényelmes módon listázod, és már kész is a "személyre szabott étrend". És hidd el, nálad jobban még a legdrágább táplálkozási tanácsadók sem tudják, hogy mi a jó neked! Szóval a lényeg, hogy gondolkozz, és nyugodtan hallgass magadra, és ok, hogy a világ, a reklámok, meg a social media nagy hatással van rád, de azért ne engedd, hogy a gonosz fullra elrabolja a lelked, és annyira megborítsa a realitásérzéked, hogy csak azért megvonj magadtól valami jót, mert ők azt mondták... 

 

OLVASS TOVÁBB: HAT UTÁN MÁR NE EGYÉL!

blog_alja_1.jpg

Hat után már ne egyél!

Avagy, a legjobb tanács, amit akkoriban kaphattál?

nataliabody-3442-edit_web.jpg

/ Modell: Natália, Fotó: én - 2017, Budapest /

Pedig hányszor szidtam én is a dolgot, tudatában a nagy magabiztos táplálkozással meg fitnesszel kapcsolatos szent és sérthetetlen tanulmányaimnak, ahol vagy ezerszer elmondták, hogy folyton folyvást zabálni kell, három-négyóránként, ha éhes vagy, ha nem, ötször-hatszor-nyolcszor is akár, mert a vércukorszintet egyenesen kell tartani, különben éhenhalsz, és ez ki is tartott jó sokáig, mire rájöttem, hogy mennyi baromságot tanítottak nekem éveken keresztül.

Azóta nagyot fordult a világ amúgy is, de főleg bennem, mivel semmi sem működött, a testsúlyom csak nőtt, én pedig egyre éhesebb lettem.

Aztán először a ketogén étrend jött. Zsír, zsír hátán, minimális szénhidráttal - pedig amióta az eszemet tudom, azt tanítják, hogy a zsír rossz, meg a koleszterin is, és hogy a szénhidrát az élet motorja, és hogy abból meg sok kell - és hirtelen, végre valami elindult, én pedig egyetlen könnyed mozdulattal basztam ki a tankönyveimet a picsába, és fordítottam hátat az akademikus táplálkozástudomány úgynevezett "eredményeinek", meg amúgy az összes általánosítani, meg mindenkire ugyanazt ráhúzni akaró táplálkozási koncepciónak, és elkezdtem csak és kizárólag a befelé figyelés módszerével foglalkozni, és egyszerűen csak annyit, akkor, és azt enni, amire a szervezetem jól reagált, és viszont kihagyni mindent, amire meg nem.

A másik baromság - túl a sok többin - a "Reggelizz, mint egy király!" kötelező alaptétele volt, mert ugye olyan nincs, hogy az ember nem tol be egy rahedli zabot meg gyümölcsöt, vagy bármi gabonát a kávéja mellé ébredés után, mert tényleg ha nem így tesz, akkor majd el fog sorvadni mindene, és ájultan esik össze, amint kilép az ajtón, annyira nem lesz benne energia semmi, mert a szénhidrát az maga az élet, és ha nem vagy vele csordultig tele, akkor véged van, és már temetnek is...

Kábé egy éve találkoztam az időszakos böjtöléssel, amiről a hivatalos tanulmányaimból annyit tudtam, hogy ha nem zabálsz legalább 3 nagyot egy nap, meg két kicsit a nagyok közt, akkor a vércukrod lezuhan, a szervezeted sokkot kap, és azonnal raktározni kezd, és már hízol is, plusz megáll a szíved, összeesel, és meghalsz, miközben az izmaid elpárolognak pillanatok alatt, azóta meg valahogy kiderült, hogy a kalóriamegvonás annyiféle módon jó a szervezetnek, hogy azt már össze se lehet írni, és hogy az agy - amiről meg aztán tényleg elmondták mindenféle összes létező forúmokon, hogy csakis szénhidráttal hajlandó működni - semminek nem örül jobban, mint amikor végre böjtölhet egy kicsit ketonokon.

Summa-summarum, amikor régen valakitől megkérdezted, hogy mit csinálj, ha szeretnél lefogyni, akkor nem azzal tett neked a legjobbat, hogy megmondta, hogy mit egyél, vagy mit ne egyél, vagy hogy milyen éppen divatos diétát kövess, hanem azzal, ha azt tanácsolta, hogy hagyj relatíve sok időt a szervezetednek arra, hogy az étkezéseid közt "emésszen", márpedig a jó öreg "Hat után már ne egyél!" dolog, leegyszerűsítve lényegében az. Persze a mágikus 18.00 óra - ugyanúgy, mint a táplálkozásban tulajdonképpen minden - természetesen nem értelmezhető egyformán mindenkire. Csupán arról van szó, hogy egy olyan tökre átlagember, aki mondjuk reggel 6.00-7.00-kor kel, aztán 8.00-tól, 17.00-ig mondjuk dolgozik, jól teszi, ha 18.00 óra előtt megvacsorázik, és aztán már nem eszik semmit, mert így nyit a szervezetének éjszakára - a "zsírégetés" szempontjából a leghatékonyabb időszakban - egy olyan 12 órás "ablakot", mely idő alatt a szervezetnek lehetősége van "feldolgozni" a bevitt tápanyagokat, aludni küldeni az inzulint - amiről meg tudjuk, hogy a zsírbontás legnagyobb ellensége -, és a relatív szénhidráthiány mellett, végre a zsírokhoz nyúlni energiáért. Így persze a dologban nem a 18.00 óra a lényeg, hanem inkább maga a 12 órás "ablak", azaz a 12 órás időszakos böjtölés, ami kezdetnek már nem rossz, sőt, sokaknak akár még elég is lehet.

Én ma már csak kétszer eszem egy nap, vagyis ha pontosabb szeretnék lenni, akkor inkább másfélszer, és jobban vagyok, mint valaha, a szervezetem pedig igazán hálás ezért. Szinte sohasem reggelizem, ami azt jelenti, hogy azt a bizonyos böjt-ablakot megpróbálom lehetőleg 16 órásra nyitni ( 20.00 - 12.00 ).

Ha érdekel a téma, guglizz rá az "időszakos böjtölés", vagy az "intermittent fasting" címszavakra, és alakítsd úgy az életed, hogy hagyj a szervezetednek időt magára, és persze rád! Ami nem azt jelenti, hogy ha mondjuk 20.00-ig dolgozol, akkor ne egyél többé már soha, hanem hogy mondjuk lefekvés előtt néhány órával már ne egyél, és ha nem vagy feltétlenül hullaéhes, akkor csak azért ne reggelizz rögtön ébredés után egy orbitálisan nagyot, mert valakik azt mondták...

 

OLVASS TOVÁBB: A FOGYÓKÚRA SZENT GRÁLJA...

blog_alja_1.jpg

 

A fogyókúra Szent Grálja...

...amit mindenki máshol keres!

nori_laci_asia_edited_web-3170447_blog.jpg

/ Modell: Rékasi Nóra, Fotó: én, 2018. /

Vannak időszakaim, amikor nagy lendülettel írok és posztolok mindenféle táplálkozással - vagy edzéssel - kapcsolatos gondolataimról, meglátásaimról, tapasztalataimról, meg vannak olyanok is, amikor hátralépek kettőt, és távolról figyelem, hogy mi történik, hogy mások miket írnak, azaz pontosabban és nyersebben fogalmazva, hogy mások hogyan szapulják egymást, mert lényegében ennél komolyabb   dolgozás nagyon nem történik, és ilyenkor általában elszörnyedek, kiábrándulok, és kiszállok a játékból.

Megy a verseny, hogy ki az okosabb, ki tud valamit jobban, ki tud nagyobbat mondani, ki használ több idegen szót, meg mindenféle tudományos terminológiákat, meg ki képes még és még mélyebbre menni a témában. Csak hát az igazság az, hogy például az emberi emésztés, és mondjuk a zsíranyagcsere annyira összetett és bonyolult, hogy lényegében a legeslegeslegeslegnagyobb koponyák sem értek még a végére a történetnek, és ha nemis azt állítom, hogy tapogatóznak, de azt nyugodtan mondhatom, hogy még messze sem találtak rá minden válaszra, azaz akár kijelenthetném azt is, hogy tulajdonképpen szart se tud itt senki, semmiről... én sem.

Csapkodunk, mint hal a szatyorban, vagdalkozunk, hogy ki, mit olvasott éppen, vagy mit tanult, vagy mit nem tanult, de az egésznek nincs egyáltalán semmilyen gyakorlati haszna, értelme, csak az ego kielégítése. Apró csaták győzelmei a dagadó zsírhalmok fölött, miközben annyira sikeresen hirdetjük az egészséget, hogy betegebbek vagyunk, mint valaha.

Meddő vita...

A napokban a mélyére mentem megint. Olvastam mindenféle tanulmányokat, főleg egymásnak ellentmondóakat, borzalmas mennyiségü információn rágtam át magam molekuláris szinten, keresve a válaszokat a saját kérdéseimre, egészen addig, amíg fel nem adtam tényleg, és rá nem jöttem, hogy minden kérdésemre, csakis olyasmi válaszokat kapok, hogy "...de ezt még nem tudjuk pontosan...", vagy "...ebben a témában még további kutatásokra van szükség...", vagy "...ebben nincs szakmai konszenzus...", és stb..., tehát a lényeg, hogy nagy valószínűséggel a mi életünkben már nem nagyon fog megszületni a pontos válasz még arra az amúgy egyszerű kérdésre sem, hogy "Mitől hízunk el, vagy éppen mitől nem?", és hogy "Mitől tudunk lefogyni, vagy éppen meghízni, ha azt szeretnénk?", és tudjátok, hogy honnan vagyok ennyire biztos abban, hogy a táplálkozástudomány még messze sem érti a testsúly problematikáját?

Onnan, hogy még nincs rá "gyógyszer".

Ha pontosan tisztában lennének a folyamatokkal, azzal, hogy mitől hízunk, és hogy hogyan fogyhatnánk le, már rég előálltak volna egy működőképes pirulával, és akkorát kaszálnának rajta, mint még soha, senki, semmin. Gyakorlatias fejjel vizsgálva a kérdést, ez bizony ennyire egyszerű.

Amúgy meg új kutatások zajlanak a bélidegrendszer valódi hatalmáról, a zsírszövet több eddig ismeretlen funkciójáról, és egy csomó más olyan dologról, melyek beható ismerete nélkül lényegében fölösleges is messzemenő következtetéseket levonni, határozott vonalakat húzni, vagy nagy kijelentéseket tenni.

Nyilván azon zakatolni, hogy az emberi test egy egyszerű gőzgép, és "Ha fogyni akarsz vigyél be kevesebb kalóriát, mint amennyit elhasználsz!", talán már egyértelműen elavult kijelentés - lett légyen, hogy manapság azért már nem nagyon illik kihagyni ebből az egyenletből az endokrin rendszert, ami lényegében simán képes bárkiből pillanatok alatt soványat, vagy kövéret csinálni, teljesen függetlenül a bevitt kalóriamennyiségtől, - és jól látható jelei vannak annak is, hogy paradigmaváltásba kezdett a táplálkozástudomány, de a dologról még nem derült ki, hogy egyáltalán tart-e már valahol.

Azért persze jó látni, hogy egyre többen térnek le a kalóriaszámlálós, "mindenkinek ugyanazt az egyénre szabott étrendírásos" útról, hogy a testépítők kezdenek rájönni, hogy borzalmasan egészségtelen, amit magukkal művelnek, és hogy a hétköznapi ember számára nem az ő trükkjeik jelentik a megoldást.

Lassan belátjuk azt is, hogy hülyeség hatszor enni egy nap, mert csak az éhségérzet lesz tőle egyre elviselhetetlenebb, meg a hasnyálmirigy "fáradtabb", viszont leglább a napi csak kétszer-evéses időszakos böjtölés sokaknál ugyanolyan jól működik, mint például a ketogén étrend, ami tök jó, mert így legalább leszakadunk a rég beidegződött szabályokról, és ráállunk az "A szabály az, hogy nincs szabály" útjára.

Ledölnek a falak, de messze sem biztos, hogy a régi baromságok helyett, nem csupán új baromságokat kapunk, hanem végre magát a Szent Grált személyesen.

Valószínűleg önmagában helytelen minden valamilyen táplálékcsoportokat egyértelműen kizáró koncepció, úgy mint például a vegán, a paleo, sőt a személyes kedvencem, a ketogén is, hiszen korlátoltságukból adódóan talán képtelenek a finomhangolásra, mivel úgy tiltanak el valamitől, hogy közben nem veszik figyelembe, hogy az én szervezetemnek ténylegesen mi a jó, és teszik ezt abban a téves meggyőződésben, hogy egyformán reagálóként kezelik, a szivárvány minden színében burjánzón pompázó, sohasem egyformán reagáló, valóban egyedi működési kódhalmazokkal rendelkező szervezeteket.

Ami nekem jó, az nem biztos, hogy neked is az, és fordítva, így semmi értelme azért azt ennem, amit te, hogy olyan legyek, mint te, és fordítva, mert a dolog egyszerűen nem így működik, és mindkettőnknek a saját testével kell foglalkozni, méghozzá mélyen belülre figyelve, sakkozgatva, tesztelgetve, próbálgatva, naplózgatva, kihagyva, majd visszaengedve tápanyagokat/tápanyagcsoportokat, mert más értelmes megoldás sajnos még mindig nincs, és véleményem szerint inkább ebben a ténylegesen és igazából személyre szabott koncepcióban bújhat meg valahol az a bizonyos Szent Grál, ez viszont csúnyán melós egy út.

Saját magukon melózni sajnos csak ritka kevesek szeretnek, hiszen annál nehezebb, fájdalmasabb, és félelmetesebb dolog nincs is a világegyetemben, mint mélyen belülre nézni, úgyhogy ezért melóznak sokan inkább másokon. Az sokkal könnyebb...

 

OLVASS TOVÁBB: MINDENMENTES TÚLKAPÁSAINK

blog_alja_1.jpg

Mindenmentes túlkapásaink...

gluten.jpg

Annyi érdekesség van a világban mostanában, aminek valójában semmi értelme, vagy legalábbis fura.

Ősidők óta eszünk gabonát, állati fehérjét, mindenféle cukrokat, tejszármazékokat, és iszunk tejet gond nélkül.

Én a magam részéről majonézen, parizeren, vizes zsömlén, meg hagymás-zsíroskenyéren, Pilóta kekszen, Vaníliás karikán, és Fanta narancson nőttem fel, és nem volt tőlük semmi bajom, pedig mindezek tetejébe már egészen kiskoromtól kezdve mártogattam a kockacukrot a kávéba, és nem a kávét ittam ám, hanem a cukrot ettem így, és táblaszámra toltam az epres Tibit, meg anyukám citromosát, meg a méteres sütit, és ha valahol találtam egy rendes puncs-tortát, addig ettem, amíg még volt.

A kútról ittuk a vizet, vagy a csapból, koszban játszottunk, földet ettünk, szaladgáltunk, verekedtünk, pókot öntöttünk, gyíkot meg békát fogtunk, télen felslagoztuk a focipályát, hogy tudjunk korizni, ősszel meg papírdobozokon szánkóztunk le a domboldalról, és csak és kizárólag rozsdás vasak közt játszottunk, meg hintáról ugráltunk, meg aztán break-párbajoztunk a cigányokkal az úttörőházban, és olyan szép volt a világ, mint azóta sohasem.

Aztán pár éve hirtelen mindenki allergiás lett mindenre, meg gluténos, meg laktózos, meg pajzsmirigyes, meg ilyen-olyan rezisztens. A táplálkozástudomány már annyit beszélt össze-vissza, hogy teljesen elveszítette a hitelességét. Először a zsírról mondták, hogy méreg, most meg a cukorról derült ki, hogy drog, a vegánizmus pedig lassan mind közül a legerőszakosabb, legharcosabb, és a legkevésbé elfogadó vallássá nőtte ki magát, miközben állítólag pont az erőszakmentességet, a békét, és az elfogadást hirdeti, és mindenkinek van valami baja, és leginkább egymásnak totálisan ellentmondó rendszerek állítják magukról, hogy az egyetlen igaz táplálkozási koncepciók, és mi meg kiállva egyik vagy másik mellett veszekszünk azon, hogy kinek van igaza, hogy paleo, vagy keto, hogy low carb, vagy low fat, vagy mediterrán, vagy szétválasztó, vagy hat után már semmi, miközben egyre csak betegebbek és kövérebbek vagyunk hirtelen, pedig még a csapból is fintesz meg az életmódváltás folyik, csak hát valójában senki sem egészségre vágyik, hanem kerek popsira meg kockás hasra, mert az egészség unalmas, a popsi meg a kockák viszont mágnesként vonzzák a like-okat az Instán, márpedig az élet értékét ma már csakis like-okban mérjük...

Szóval az a kérdésem, hogy vajon hol lehet a hiba? Vajon tényleg válogatnunk kell az élelmiszereink közt, és kizárni olyan dolgokat, amelyek eddig nem okoztak nekünk semmilyen problémát, vagy valami egészen más van a háttérben?

Nem lehet, például, hogy ennek a negyede sem igaz, és hogy inkább egyszerűen csak jó üzlet lett az allergia-vizsgálat?

 

OLVASS TOVÁBB: HA NEM ESZEL CUKROT, MEGHALSZ

blog_alja_1.jpg