#táplálkozási

P. Szabó István

Mit ér a képzettség meg a papírok...

2018. július 15. - P. Szabó István

fogyotura.jpg

DietTribe /

Rég nem írtam, igen, bocs...!

Mentségemre legyen mondva, hogy tanulok, mint állat, lett légyen, hogy mindjárt levizsgázom szakácsból, amihez egy csomó olyan dolgot kell tudnom, amit a büdös életbe többé nem akarok használni, amint kezemben a papír, hiszen éppen pont azért csinálom az egészet, hogy aztán majd messze se főzzek semmi olyasmit, amiket tanítanak, mert amiket tanítanak, na pont azoktól a szaroktól vagyunk Európa legkövérebb nemzete. Persze értem én, hogy a magyar konyha az maga a búzaliszt meg a porcukor, de azért jó lenne, ha a hazai szakoktatás legalább egy kicsit képes lenne 2018-ban élni, meg naprakész lenni, mert ami ma van, az agyfasz... de amúgy mindenhogy...

Jár hozzám egy lány edzeni, aki idén lett végzett dietetikus. Kérdeztem tőle, hogy kölcsönkérhetném-e a tankönyveit, mert szeretnék jól beléjük nézni, hogy okos legyek végre tényleg, amire azt válaszolta, hogy tulajdonképpen nincsenek is tankönyvei, mert amikből tanultak, azokat kábé a 60-as években adták ki, és éppen bevonták őket, mert elavultak, mint a szar, csak éppen nem lett helyettük semmi olyan új sem, amire rá lehetne mondani, hogy korszerű, úgyhogy most leginkább nincs semmi sem, de persze az a biztos, mert úgy ugyebár nehéz hibázni...

És igazából nem is nagyon akartam én erről írni, de részben, mert tegnap pont beleakadtam egy ilyen jellegű vitába, meg amúgy is a főzések miatt néha nézem a Paprika-, vagy a LiChi TV-t, amin meg az előbb döbbenten néztem végig egy 90 NAPOS FOGYÓTÚRA című megabrutálfaszságot, ami meg olyan konzekvensen szajkózta végig az összes tévedést meg félreinformációt a fogyókúra kérdésével kapcsolatban, hogy rég basztam fel magam ennyire, mint most, és ilyenkor a legjobb nekem az, ha ahelyett, hogy agyonütném az asszonyt, inkább kiírom a dühöt magamból...

Lehet, hogy kusza leszek, mert ilyenkor inkább spontán írok, de lehet, hogy nem... Mondjuk, pont leszarom...

Szóval amibe tegnap beleakadtam, az valami olyasmi volt, hogy valami kis kurva frissen elvégezte a személyi edzőit, és már hirdette is magát a Fészen, hogy mehet hozzá edzeni bárki, legyen az akár öreg, vagy fiatal, sérült, rehabos, vagy profi sportoló, pajzsmirigyes, cukorbeteg, IR-os...stb., mindenkinek kielégíti az igényeit, meg mindenkinek segít elérni az álmait, meg a bikiniformát, és persze volt hozzá kötelező csücsörítős-pucsítós szelfi is, meg Insta-link, és akkor ráírt az egyik tanára, és bemószerolta, hogy tulajdonképpen be se járt az órákra, és ha nála vizsgázott volna, át se engedte volna, mire a kislány meg visszavágott, hogy talán nem a formás kis seggére kellett volna megjegyzéseket tennie a Tisztelt Tanárúrnak, hanem inkább otthon őrizni a családi fészek melegét...stb, stb, stb... El is vesztettem amúgy a fonalat, meg nem is nagyon érdekelt a dolog, mert ezekről már rég tudom, hogy mind meddő viták, mint ahogyan tőlem is néha megkérdezik azok, akik már kifogytak az érvekből, hogy milyen orvosi végzettségem van, mintha valóban csak orvosi végzettséggel lehetne normálisan kajálni, meg mintha minden azonnal igaz lenne, amit egy fehérköpenyes mond, pusztán attól, hogy neki fehér a köpenye...

Aztán eszembe jutott, hogy amikor Amerikában jártam suliba, akkor hogy az intézménynek jobb legyen a statisztikája, konkrétan úgy készültünk a vizsgákra, hogy effektív megkaptuk a vizsgafeladatokat, és hetekig azokat töltögettük kifelé tanári segédlettel, hogy amikor majd ott leszünk a vizsgán, akkor lehetőleg ne basszunk el semmit se. Nem is tanultam szart se persze, viszont kaptam róla papírt, és ami a lényeg, természetesen végül kurvajó lett a statisztika, úgyhogy örült is fél Mexikó meg Kuba nagyon. Na kábé így zajlanak manapság a hétvégi tanfolyamok meg sok OKJ-s cucc is tényleg. Lecsengeted a lóvét, ott vagy, levizsgázol, megkapod a papírt, oszt kalap-kabát. Neked szakmád van, nekik meg pénzük, és mindenki jól járt. Ebbe már nincs semmi, csak az ember saját igényessége magával szemben, és nincs tovább. Én már csak tudom, hiszen ha 15 ilyen képzést nem csináltam végig, akkor rohadjak meg, hogy egyet se. Nem is nagyon tervezek belőlük sokkal többet, lévén, hogy ami például számomra éppen a legfontosabb lenne ma, vagyis a táplálkozással kapcsolatos tanulmányaim, kábé ugyanazon a szinten álltak, mint az imént említett csodás televízióműsor a LiChi-n, és évekbe telt, mire ki tudtam mászni a rám nehezedő nagy sok ott tanult tudás alól...

Ezt hozta a kapitalista szabadkereskedelem, meg a piacgazdaság. Csak és kizárólag üzlet lett az oktatás is, ahogyan az lett a politika, a média, az egészségügy, az élelmiszeripar, sőt a művészet is, ami aztán jól meg is ölte mindet egyszerre és azonnal, mert sajnos vannak dolgok a világban, amiknek nem szabadna üzletnek lenniük csak, hanem emberség kéne beléjük, meg egészen más megközelítés, meg értelem, de ma a bevétel felülír már sajnos minden emberit inkább, mi meg hagyjuk, és persze beletörődünk, mert ugye mi mást is tehetnénk...

Aztán egy barátom is kitett egy videót arról, hogy mennyire megszűnt a világban a minőség, és hogy már mindenki leszar mindent, és hogy ez vajon mitől van, és szeretném neki azt válaszolni, hogy kérlekszépen ez attól van, hogy felnőtt egy olyan szájbakúrt generáció, és elkezdett "dolgozni", akiket a liberális oktatás már félt alázatra, becsületre meg tisztességre nevelni, aminek pedig egészen egyszerűen az lett - és lesz továbbra is - a következménye, hogy az oktatásból kikerült, focista-hajú Insta-huszár fesztiválbajnokokok, meg a pucsító picsájú csücsöri ribancaik, akik csicskáknak nézik a szüleiket, de persze még mindig velük laknak, mert az ugye egyszerűbb, és amúgy is lényegében önmagukban életképtelenek - tisztelet persze annak a rendkívül kisszámú kivételnek - kiléptek a nagyvilágba, és nap, mint nap bizonyítják, hogy mennyire különlegesek is ők, és hogy nekik lényegében ez az egész "munka" meg "dolgozás" nevű faszság komplett deroga, mert nehogymár az ő szépségük, és nagyságuk, és különlegességük, meg egyéniségük itt szolgáltasson mindenféle senkiháziaknak, miközben nekik jogaik vannak bizony, méghozzá kötelességek nélkül, és még azt is teljes joggal újra, és ha ez valakinek nem tetszik, majd jön apu és vagy perel, vagy vasvillára hány mindenkit, aki az ő kicsikeszemecsodásfényét bántani merészeli...

Meséli egy kollégám, aki éppen tesitanárként próbál gyakorlatozni valami suliban, hogy bejönnek a kakadukinézetű csitrik a tornaterembe utcai ruhában, mire ő megkérdezi tőlük, hogy miért nincsenek átöltözve, mire ők meg a mobiljukból fel se nézve rávágják, hogy nehogy már majd ő mondja meg nekik, hogy mit csináljanak, mert ugye ki a faszom ő egyáltalán, meg hogy jön ő az ilyesmihez, és a kolléga nyilván legszívesebben agyonverné az összeset egy csákánnyal, hogy felébredjenek legalább kicsit, elásná, majd felszórná a sírjukat mésszel, de nem teheti, mert ugye a jogaik, meg a liberális iskola, úgyhogy inkább ő is már csak szarik bele, rögtön szép szakmája hajnalán...

A másik meg, aki balett-mester, szintén meséli, hogy a kis köcsög ül a rúd alatt és az is a telóját nyomkodja, miközben már rég pliéznie kéne, mire a mester rákérdez, hogy miért nem csinálja a gyakorlatot, a gyökér meg visszakérdez, hogy kifizette-e az apja az órát, mert ha igen, akkor ő itt bizony azt csinál, amihez csak éppen kedve támad...

Velem is előfordult, amikor még színiakadémiákon tanítottam, hogy a kiscsávó ott előttem lefeküdt aludni, mondván, hogy ő fáradt, és hogy örüljek, hogy egyáltalán bejött, mire persze kizavartam a faszba, az igazgatóság viszont ahelyett, hogy kibaszta volna a kis szarfaszút az iskolából, jobbnak látta engem cseszegetni azzal, hogy motiváljam a diákjaimat jobban, mert az ugye nyilván az én hibám, ha a szentlelkű gyermek úgy jön be, hogy azon nyomban el is alszik az órámon...

Na és mint ahogyan az imént említettem, később ezekből az irritáló kis gecikből lesz aztán olyan munkaerő, akitől az ember valamiféle szolgáltatást meg teljesítményt várna, persze tök fölöslegesen...

Szóval ez van az egyik oldalon, ez a bicskanyitogatóan idegesítő általános alkalmatlanság, érdektelenség, tehetségtelenség, és szívtelenség, miközben meg a másik oldalon nincs más csak vaskalapos szocialista merevség, meg magázódás, meg elvtársazás, meg fehér köpeny, meg 60-as évekből származó dietetika könyv, és olyan okatatási gépezet, melynek fogaskerekei lassabban fordulnak, mint az emésztésem, szóval asszem, rég el van baszva ez az egész, és akkor ebbe kapcsolom bele a tévét, hogy nézzek valami szakács szakmát legalább, mire azt látom, hogy egy olyan igazi fehér fogazatú, ostoba, kipattintott amerikai faszkalap - aki nyilván végtelenül képzett személyi edző is egyben - zsírszegény joghurtot ad a 200 kilós fekának, aztán meg átszaladtatja a tengerészgyalogosoknak állított akadálypályán, majd méri a mérlegen, és aztán mondja neki, hogy az lehetetlen, hogy csak fél kilót fogyott, mert biztosan nem csinálta szívből, a nő meg sír, hogy de ő szívből csinálta és nem csalt, mire meg az "edző" mondja neki, hogy az nem lehet, mert akkor ha szívből csinálta volna, akkor többet kellett volna leadnia, mint kibaszott fél kiló. Én a magam részéről meg inkább azon csodálkozom, hogy hogy a faszba nem halt bele szerencsétlen az egészbe már ott a kommandós pálya legelején...

Szóval a lényeg, hogy egy olyan világban élünk, aminek már rég semmi értelme, és fölösleges is szépséget meg jóságot keresni benne általánosan, mert a dolog már rég leginkább csak a hülyeségre épül, úgyhogy egyetlen megoldás van, méghozzá az, hogy az ember ebben a spirálban zuhanó őrületben megpróbál valahogy mégis normális maradni, bármennyire nézik is közben hülyének a többiek, és hogy egymással se nagyon van értelme már vitázni, mert úgyse lesz konstruktivitás a vége, hanem csak még több szar ömlik majd, abból meg már úgyis ömlik elég...

Na, ez tényleg spontán lett... De legalább a rendezvény elérte a célját... Így majd nyugodtabban alszom...

OLVASS TOVÁBB: CORDON BLEU ÉS PALACSINTA

blog_alja_1.jpg 

Cordon Bleu és palacsinta

cordon_bleu.jpg

A napok jönnek meg mennek, én meg az edzések meg a mindenféle táplálkozási tanácsadós dolgaim mellett természetesen gyakorlok a közelgő szakács vizsgámra, és éppen már el is jutottam a Cordon Bleu-ig - amit amúgy egy nagycsomóan Gordon-nak mondanak, ami vicces...:)

Palacsintát is kellett csinálnom párat, de azt mondjuk nem nagyon írnám le inkább, hiszen az nyilván mindenkinek megvan...

palacsinta.jpg

Na hát, tudjátok a Cordon Bleu az a rántotthús, ami sonkával meg sajttal van töltve, és nem is annyira nagyon szar, de azt azért még mindig nem tudom elfogadni, hogy a magyar konyha mindenbe lisztet tesz, vagy kever, vagy ránt, és hogy minden egyes ilyen sütős-főzős nap után, kell tartanom két-három olyan napot, amikor patyolattisztán kajálok,  vagy éppen nem eszem semmit, különben ettől a 12 mintamenütől, amit le kell főznöm, simán visszahíznék mindent egy perc alatt. Ez borzalmas, és ha ezen túl vagyok, rohadjak meg, ha még egyszer búzaliszttel, meg cukorral, meg krumplival csinálok meg bármit is!

Na mindegy, most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy:

Cordon Bleu:

1. Pulykamellből csináltam, úgyhogy fogtam a mellett, felszeleteltem szépen...

2. ...kiklopfoltam két fólia közt...

3. ...majd beletettem a sajtot és a sonkát. Emberek le szokták reszelni a sajtot előtte meg ilyesmik, de nekem sokkal kezelhetőbbnek tűnt, nem reszelgetni, hanem pakolni egyben szeletben. Amúgy is összeolvad, szóval szerintem fölösleges maszatolás, azt meg nem szeretem. Na és persze, miután a beletevés megvolt, összehajtottam a cuccost ilyen tekervényesen.

4. Ha megvannak ezek a tekervények, akkor nem árt picit állni hagyni őket a hűtőben, de persze ez is lehet, hogy csak fölösleges maszat, de a könyvem írta, úgyhogy csináltam.

5. Mindezek után jön csak az igazi "maszat", ami ugyebár lisztben forgatás, aztán tojásban, aztán zsemlemorzsában, aztán megint tojásban, aztán megint zsemlemorzsában, pont mint a rántottsajtnál két körben, hogy jó vastag legyen a panír, és hogy így ne oldajon a sajt a forró olajba sülés közben...

6. ...és ezzel már el is árultam a dolog végét, azaz, hogy mindezt a göngyöleget utána bő, nem túl forró olajban sütöttem ki ügyesen.

Tényleg nem lett szar, de annyira, hogy a Csajom kétszer is evett belőle, egyszer meg még mondta is, hogy de enne megint olyan Gordonblőt...:)

 

OLVASS TOVÁBB: ALMÁS RÉTES 

blog_alja_1.jpg

Almás rétes

almas_retes.jpg

Az a baj, hogy a magyar konyha - amellett, hogy elképesztően finom - borzalmasan egészségtelen. Ennyi liszt meg cukor nincs az egész világon sem, mint amennyit mi nap, mint nap használunk, és hiába telt hosszú időmbe mire le tudtam jönni ezekről a cuccokról, most a szakácsvizsgám miatt kénytelen vagyok olyan kajákat sütni-főzni, és persze kóstolni, amiket amúgy messzire elkerülök, vagy csak nagyon kis mennyiségben és végtelen ritkán teszek a számba, és érzem is magamon már, bármennyire is próbálok teljes kiőrlésű, meg mindenféle trükkös dolgokat csempészni a receptekbe, mert ugye most ez nem arról szól, meg vizsgán sem hiszem, hogy majd darálhatok egy kis stevia-t porcukor helyett...

Na, mindegy, lényeg, hogy nem csak főznöm, hanem sütnöm is kell majd, vagyis úgy értem, hogy ugye a vizsgán egy rendes háromfogásos menüt fogunk lefőzni - úgy, mint leves / főétel / desszert -, és bár rettegek a dologtól, de elkezdtem megcsinálni a desszerteket is.

Elsőként egy almás rétessel kezdtem, ami mellé természetesen csináltam egy mákosat is, mivel tudtam, hogy egy leveles tésztából kijön majd legalább két lap, és úgy is lett, szóval töltöttem egy bonusz mákosat is, csak úgy önszorgalomból:

makos_retes.jpg

Almás rétes:

1. Mivel csak fagyasztott leveles tésztát kaptam, így azt meg kellett várnom, míg kiolvadt, majd ezután szépen kinyújtottam szabályos téglalap alakúra, de mondjok én közben azért hajtogattam is kicsit, és némi vajat belenyomkodtam a dologba.

2. Almát megmostam, meghámoztam, lereszeltem, aztán jól összekevertem zsemlemorzsával, darált dióbéllel, fahéjjal, meg porcukorral. / A mákot meg ledaráltam, és szintén porcukorral kevertem. /

3. A kinyújtott lapot kettőbe vágtam, és mindkét így kapott lap közepére pakoltam a bekevert masszákat...

4. ...majd ráhajtottam a lap egyik szélét a cuccra, és némi tojássárgájával bekentem a tetejét, mint ragasztónak használnám, aztán jött rá a másik lap, szóval csináltam mindkettőből egy hengert, és ennek a hengernek a tetejét is betojássárgájáztam, mert valahol láttam, hogy az jó:)

5. Sütőtepsibe sütőpapír, arra ment a két henger, majd mindkettőnek megszurkáltam a tetejét kicsit, hogy tudjon majd levegőzni, és 180 fokos sütőbe tettem, és sütöttem őket kb 40 percig.

És tök finom lett mindkettő:)

 

OLVASS TOVÁBB: OLIVÁS FETÁS CSIRKEMELL

blog_alja_1.jpg

 

Olivás fetás csirkemell

olivas_fetas_csirkemell_3827.jpg

Folytatva azon jószokásomat, hogy ugye gyakorlok a szakács vizsgámra, ma éppen az Olivás fetás csirkemellett választottam, mert maradt valami fetánk még valamiből, sőt a múltkor vettünk egy csomó tanyasi csirkét a kedvenc Panna Húsunkban, szóval éppen most ehhez a cucchoz kellett a legkevesebbet hozzávásárolgatnom.

Na mindegy, nem is szaporítanám tovább a szót...

Olivás fetás csirkemell:

1. Lereszeltem a fetát majd összekevertem az apróra vágott olivával.

2. A csirkemellett úgynevezett "nyitott szeleteléssel" nyitottam meg majd fólia alatt klopfoltam kicsit...

3. ...aztán ment rá a só meg a bors.

4. A fetás olivás krémet belegöngyöltem a csirkébe...

5. Majd ezeket a kis hengervényeket alufóliába csomagoltam...

6. ...és újjnyira vízzel töltött tepsiben kisütöttem. 40-45 perc 180 fokon.

7. Aztán amikor megsült, ügyesen kiszedtem a cuccost az alufóliából és még szabadon sütöttem egy kicsit, hogy piruljon is.

8. Az a fehér szósz ott mellette nem más, mint összekevert joghurt, tejföl, fokhagyma, só, és bors.

Ez így most nem volt annyira gáz, mint kaja, sőt... szóval jó étvágyat hozzája!:)

 

OLVASS TOVÁBB: TESTÉPÍTÉS VS. EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD

blog_alja_1.jpg

Testépítés vs. egészséges életmód

swiss_retus_1000-8534.jpg

/Modell: Swiss Love, Fotó: én - 2014. Miami/

Régen még sokat néztem nagy meg híres meg tapasztalt testépítőket, meg csodáltam őket, meg persze adtam a véleményükre, hiszen úgy gondoltam, hogy ha valakik, akkor ők aztán tényleg tudják a frankót. Nyilván én is beszoptam az összes olyan táplálékkiegészítős reklámot, amin valami nagyon nagy, nagyon izmos ember szerepelt, meg elhittem, hogy ő tényleg attól a terméktől lett nagy meg izmos, amit reklámoz, meg persze halál odavoltam Arnoldért én is, meg elolvastam mindent, amit a hozzá hasonló nagyságok írtak, és néha még mostanában is bele-belenézek az ilyen vitákba, meg okoskodásokba, csak már egészen más szemmel...

Valamit szögezzünk le a legelején, amit nem árt tudni: A testépítés egy olyan sport, amely fényévnyi messzeségben áll az egészségtől, de olyannyira, hogy inkább mondanám rá, hogy kurvára egészségtelen, mint az ellenkezője, és ha ezt valaki nem hiszi, az nyugodtan kérdezzen meg tapasztalt versenyzőket - persze itt most beszélek fitnesz, meg bikini, meg mit tudom én, milyen kategóriás versenyzőkről is - akik ha igazán őszinték, el fogják neki mondani, hogy mekkora rombolást végzett a szervezetükben a versenydiétázás, meg a sok ilyen-olyan okos kis szuri, amit azért be-betologattak maguk is a siker érdekében!

Teljesen inkorrekt dolog 6%-osra száradt, lényegében a szomjhalál küszöbén álló emberekkel reklámozni egészségesnek mondott termékeket azzal a jelszóval, hogy ha ezt és ezt a terméket fogyasztjátok, akkor úgy fogtok kinézni, mint ő, mert hála Istennek, a fotó csak a külsejét mutatja neki, és nem árul el abból semmit, hogy valójában hogyan is érzi magát, miközben így néz ki!

Természetesen a dolog messze sem ilyen egyszerű, de most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a testépítő- és mindenféle ezekhez hasonló "izmozós szépségversenyzés" egy valóban nagyon tiszteletet parancsoló, nehéz, és nagy lelkierőt meg kitartást igénylő csodálatos sport, de mégegyszer mondom, olyan messze van az egészség fogalmától, mint Makó Jeruzsálemtől! És tényleg nem azt állítom, hogy rossz, nem elítélem a dolgot, hanem azt, hogy az ott kigyakorolt, kitanult, kipróbált trükköket ne akarjuk már mindenféleképpen ráerőltetni az egyszerűen csak simán fogyni és/vagy erősödni vágyó egészséges emberekre, mert attól agyfaszt kapok!

Van ugyanis két alapvető különbség:

1. Egy versenyző, bár marha jól néz ki szezonban, de szezonon kívül legtöbbjük - és tényleg tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek - egyszerűen csak egy nagy darab dagadt szar, aki ráadásul felzabál mindent, amit csak elér, mert már előre retteg a szezonkezdéstől, mert akkor jön majd újra a végeláthatatlan szenvedés, meg a koplalás, meg az idegbetegség, meg a borzalom, amihez nyilván megpróbál lelkierőt gyűjteni folyton...! Ebből remélem, jól látható, hogy egy testépítő éppen pont a legborzalmasabb, legegészségtelenebb, és így a legolyanabb dolgot csinálja, amit egy sima embernek mindenképpen el kell kerülnie, hogy történetesen DIÉTÁZIK, avagy KÚRASZERŰEN, időszakosan váltogatja a táplálkozási koncepcióit, iszonyatos hullámokban, rettenetes terhelést róva a szervezetére ezzel az állandó jojózással, és teszi tönkre magát szezonról szezonra sikeresen, miközben egy sima egyszerű egészségesen élni vágyó ember legfontosabb célja csak és kizárólag a hosszútávú, mondjuk inkább úgy, hogy élethosszig tartó, folyamatos egészségesség, azaz az úgynevezett ÉLETMÓDVÁLTÁS lehet.

2. Egy testépítő olyan trükköket használ, amelyekkel relatíve rövid idő alatt el tudja érni a céljait. Ilyen például a 3-4 óránkénti kajálás, a csirke-rizs-brokkoli, a fehérjeporok, meg a mindenféle aminosavak, és mivel ezek az emberek sokszor edzők, meg személyi edzők is általában, és hogy legyen lóvé a versenyekre, foglalkoznak sima emberekkel is, és mivel náluk ezek a szarok beváltak, másról meg nem igazán rendelkeznek ismeretekkel, vagy egyszerűen képtelenek máshogyan látni a világot, ezért tolják rá a sima hétköznapi vendégeikre is a szaraikat, és tőlem naponta megkérdezi a Katika-Klárika-Misike ötvenszer, hogy akkor milyen fehérjét meg aminot szedjen, és hogy attól majd lefogy-e tényleg, és kezd örömmel háromóránként zabálni, az amúgy lassú emésztésű, eleve kövér, ülőmunkát végző Zsuzsika, mert látta a tévében, hogy az a bikinimodell attól fogyott le, hogy sokszor evett, és fogyni szeretne ő is, én meg könyörgök nekik már tényeg térden állva, hogy ne csinálják ezeket a sok baromságokat, mert többet ártanak vele maguknak, mint használnak. Egy egyszerű sima egészségesen fogyni akaró embernek semmi szüksége fehérjeporra, aminora, csirke-rizs-brokkoli étrendre, sőt napi hatszori kajálásra sem, hanem inkább rendes, értelmes, színes tápanyagokra és inkább annyi étkezésre, amennyi a testípusának, vagy az "emésztési sebességének" elegendő!

Csak mint bonusz említeném meg azt is - bár nem a kajálás témaköréhez tartozik, hogy - pont ilyen dolog az osztott edzésterv is, hogy most lábnap, meg felsőtest nap, meg ma csak jobb tricepszre edzünk, holnap meg csak bal vádlira, hogy ez az osztott edzésterv is egy olyan testépítő "trükk", ami arra való, hogy a versenyzők okosan és szobrászilag célozzák meg az arányokat, és milliméter pontossággal hozzák fel a jobb bicepszüket a balhoz, meg satöbbi, de erre az osztott edzésre sincs az égvilágon semmi szüksége Sanyikának, aki amúgy könyvelő, és amellett, hogy 150 órát ül a kis asztalkájánál, heti kettőt edz! Neki teljestest edzés kell, méghozzá mindig, különben semmi értelme az egésznek!

És tényleg, esküszöm meg is történt: Kérdeztem egy ilyen igazi gibizd csávót a teremben, hogy mit csinál? Mondta, hogy lábnapja van. Kérdeztem, hogy hetente hányat edz? Mondta, hogy kettőt. Kérdeztem, hogy azt is osztottan? Mondta, hogy igen, mert az menő. Mire mondtam neki, hogy aha, szóval valójában csak heti egyet edzel, csak három napot pihensz két sorozat közt, mert ugye csak hetente egyszer jutott idő minden testrészére. Elgondolkodott kicsit, majd fejéhez csapott, és rommá röhögte magát, hogy mekkora fasz, és azóta heti kétszer edz teljes testet, és természetesen duplán olyan hatékonyan...

Szóval, csak azt kérem tényleg mindenkitől, aki nem bikinimodell, meg Mr. Universe, hogy szakadjon már le a testépítők hülyeségeiről, mert azok nekik való dolgok, és nem a sima egyszerű hétköznapi embereknek, ami meg egy egészen más világ, és inkább legyen okos, mint az osztva kettőt edző gibizd csávó és gondolkozzon!!...

OLVASS TOVÁBB: A DAGADT AZ ÚJ MIGRÁNCS

blog_alja_1.jpg

 

 

A dagadt az új migráncs

fat.jpg

/ Fotó forrás: https://livelighter.com.au/The-Facts/About-Toxic-Fat /

Hadd kezdjem a dolgot egy az egyik legutóbbi posztomhoz - Kövér vagyok, mit (t)egyek? - írt kommenttel, ami rettenetesen felbaszott:

"@Berelhetoreklamfelulet: Persze nyilván egyszerűbb másokat okolni azért, mert valaki dagadt mint egy disznó, nyilván nem azért kövér mert tömi a buráját és mindenhova autóval jár, de főképp sehova nem jár, nem nem, nem ő a hibás, legyünk csak full SJW-k, azért dagad, mert verték otthon, ezért bazdmeg..."

Szívesen mondanám, hogy egyedi esetről van szó, hogy a kommentelő csak simán egy ritka büdös paraszt, de a helyzet az, hogy sajnos messze sem.

Borzalmasan sokan kommentelgetnek ilyen és ehhez hasonló dolgokat, lényegében azzal kapcsolatban, hogy a kövérek mind saját hibájukból azok, és hogy ott rohadjanak meg, ahol vannak, és méghozzá nyilván azért, mert vagy falánk módon zabálnak, mint a disznók, vagy lusták, mint a disznó, vagy mindkettő együtt - mint a disznó - és úgy szítódik a gyűlölet, mint ahogyan a migráncsokat is gyűlölni kell, és ennek a gondolatnak megalapozása, tudományos alátámasztása, és évtizedek óta való sulykolása véleményem szerint a táplálkozástudomány konkrét főbűne.

Ha valaki történetesen magas, akkor senki sem mondja rá, hogy rohadt falánk állat, hanem mindenki tudja, hogy a növekedési hormonok miatt magas. Ha valaki alacsony, akkor szintén mindenki tisztában van vele, hogy nem azért alacsony, mert nem eszik eleget, hanem ugyanazon a növekedési hormonok okán, azaz a genetikai adottságai miatt. Ha viszont valaki kövér, azonnal rásütik, hogy falánk, lusta, semmirekellő, ronda szar, mert az iskolában megtanultuk vagy ezerszer, és el is van mondva még ma is mindenhol, hogy az energiaegyensúly törvénye az, hogy hízás akkor van, ha az ember több kalóriát visz be, mint amennyit elhasznál - azaz zabál -, vagy kevesebbet használ el, mint amennyit bevisz - azaz lusta mozogni, és kész, és ezt a nyilvánvaló baromságot a táplálkozástudomány úgy megtanította és elfogadtatta az embertömegekkel, hogy jönnek is a kommentek tényleg sorban, hogy: "Egyszerű, mint a nap! Mindegy, hogy mit eszel, csak kevesebb kalóriát vigyél be, mint amennyit elhasználsz!", "Ne zabálj annyit, emeld fel a segged, és sportolj! Tök egyszerű...", "Akaraterő kérdése az egész. Aki lusta, mint a disznó, meg nem képes abbahagyni a zabálást, az meg is érdemli, hogy dagadt!"...stb. és nyilván ezek a kommentek egytől-egyig mind olyan emberektől származnak, akik "szerencsés" genetikájuk révén, bár valószínűleg ugyanúgy söröznek, cigiznek, zabálnak, és persze basznak mozogni, ők valamiért mindettől mégsem híznak el, és így halvány lövésük sincs arról, hogy hányféle különböző okai lehetnek annak, hogy valaki kövér, és főleg, hogy az esetek többségében mennyire szart se ér a dolog ellen az a bizonyos akaraterő.

Mert mondjuk mi van akkor, ha egy nő állapotos lesz, és hízni kezd? Biztos, hogy egyszerre csak lusta és falánk lett? Nem lehet, hogy inkább a hormonok...?

Vagy mi van a 40-50-60 feletti férfiakkal, főleg azokkal, akik aktív életet élnek, vagy nehéz fizikai munkát végeznek? Ők azért kezdenek hízni, mert mind falánk és lusta lett hirtelen? Nem lehet, hogy ők meg inkább azért kezdhetnek hízni mert csökken a szervezetükben a tesztoszteron-termelődés...?

Vagy mi van azokkal az emberekkel, akik szép vékonyak voltak, aztán hirtelen meghíztak, anélkül, hogy bármit is változtattak volna az életmódjukon, tehát sem nem vittek be hirtelen több kalóriát, sem nem mozogtak hirtelen kevesebbet? Nem lehet, hogy például pajzsmirigyműködési zavar, vagy inzulinrezisztencia, vagy egy csomó más ilyesmi hormonzavar lehet inkább a háttérben, és ezzel még messze sincs vége a felsorolásnak...?

A testsúly ezermillió dologtól függ, és ebben az ezermillió dologban csak egy az, hogy az adott egyén mennyi kalóriát visz be, vagy mennyit mozog le!

Nekem például van olyan többszörös ironman-es ismerősöm, aki folyamatosan testsúlyproblémákkal küzd, és akkor nekem azt kéne neki ajánlanom, hogy mozogjon még egy kicsit többet, mert úgy tűnik, hogy az energiaegyensúlynak a 4 km úszás, a 180 km bringa, meg a 42 km futás még vajmi kevés a fogyáshoz?

De olyan ismerősöm is van ám, aki bármennyit is zabál, képtelen hízni, pedig mindennél jobban szeretne! Sőt olyan is, akinek viszont végre sikerült híznia, de csak közvetlenül azután, hogy kilépett egy borzalmasan stresszes párkapcsolatból.

Vagy az ex-táncos barátnőm például egeszen addig küzdött súlyproblémákkal, amíg el nem került egy olyan balettegyütteshez ahol végre nem basztatták a súlya miatt, és azonnal mindenféle életmódbeli váltás nélkül fogyni kezdett, amint lekerült a válláról ez a pszichés teher, és még sorolhatnám a példákat napestig...

...mint ahogyan amúgy egy egész fejezetet szenteltem is a témáról szóló könyvemben az energiaegyensúly képtelen baromságának, benne csomó minden más kísérletekről is, amelyek mind-mind azt bizonyítják, hogy a testsúlyszabályozás problémája messze sem oldódik meg a "Kevesebb evés, több mozgás." pontegyszerűségű matematika-képlete által. És bármennyire is szajkózzák még mindig ezt a tételt a táplálkozástudomány azon elavult barmai, akik nem képesek távolabb látni az orruknál, ez a dolog egészen egyszerűen nem igaz, nem működik, és sokkal-sokkal-sokkal több van a mindenféle színes testsúlyproblémák hátterében, mint falánkság, lustaság, vagy a gyenge akaraterő, így erős igazságtalanság minden túlsúlyos embert ezekkel megbélyegezni, amiből a magam részéről már kurvára elegem van! Mert ha nem, akkor viszont bélyegezzük már meg valamivel a magasakat, meg az alacsonyakat is, meg talán a szőkéket is, meg a barnákat is, meg a zöldszeműeket is, meg kékszeműeket is, mert ha már lúd akkor legyen az is kövér, mint a disznó, és vessük rá a sátán keresztjét mindenkire, aki kicsit is eltér valamitől, ami más, mint a "normális" - bármi is legyen az -, mert szarjuk le az evolúciót, meg a genetikát, meg a pszichológiát, meg az összes hülyeséget, és simán csak fogjuk rá a dolgot a nyuszira!

 

OLVASS TOVÁBB: CSIRKEMELL CSÍKOK TEJSZÍNES GOMBAMÁRTÁSSAL

blog_alja_1.jpg 

Csirkemell csíkok tejszínes gombamártással

csirkemell_csikok_tejszines_gombamartassal.jpg

Lett légyen, hogy az a fajta táplálkozási tanácsadó vagyok, aki nem csak beszélni meg írogatni szeret, hanem tudni és érteni is, hogy miről beszél, és mivel mindig jól esik maximálisan lefedni a dolgot, amivel foglalkozom, ezért a táplálkozási tanácsadós, meg edzői, meg masszőr szertifikációim mellé beterveztem egy szakács papírt is, melynek lassan befordulok a finisébe.

Ez megint egy teljesen más irány, mégis tök ugyanaz, csak ez most nem biosz, vagy kémia, vagy anatómiai - vagyis mégis - meg a többi okoskodós szarság, hanem ez kézzelfogható és konkrét.

Mert hiába mondom én azt a kliensnek, hogy egyen csirkét, ha aztán visszakérdez, hogy "Na jó, de azt hogy?"

Arról nem is beszélve, hogy éppen a minap írtam egy posztban, hogy véleményem szerint az életmódváltásnak három alappillére van, az információ, az idő, és az öröm, és bizony a főzés gyakorlata részben az egyik legfontosabb információhalmaz, amit nem árt behatóan ismerni, másrészt pedig a legfontosabb hétköznapi örömforrás, úgyhogy szerintem valóban igen jelentős téma.

Na, de ami a lényeg, hogy van egy menüsor, amiből majd tételt fogunk húzni, és a gyakorlati vizsga részben abból fog állni, hogy lefőzzük, amit az előír. Azt hiszem, másfél hónapom van még a vizsgáig, szóval elkezdtem itthon is gyakorolgatni a cuccokat, és erre a kajára esett a választás először...

Tudom, tudom, halál ciki, hogy ilyen szar telefonos fotó, de nemrég eladtam a gépem, és még nem szereztem helyette másikat. Bocs!:)

Csirkemell csíkok tejszínes gombamártással:

1. Vajon megpirítottam az apróra vágott vöröshagymát meg a fokhagymát...

2. Rátettem a csíkokra vágott csirkemellett, sóztam, borsoztam, és még egy kis vizet is öntöttem rá, hogy tudjon miben puhulni... (kb. 15 perc)

3. Rápakoltam a (hámozott) szeletelt gombát is... (kb. 10-15 perc)

4. Amikor már a hús is megpuhult, meg a gomba is szép barna lett, felöntöttem tejszínnel úgy, hogy elfedett mindent a cucc, aztán a kiskertből rátoltam még némi petrezselyemzöldet meg bazsalikomot... és persze ízlelgettem, szeretgettem...

5. Közben csináltam mellé némi Gyömbéres BIO Tönkölytésztát, és nyugodtan mondhatom, hogy csudafinom kis ebéd lett!

Nehéz helyzetben is leszek most egy ideig, mert sokszor ugrik majd a keton-szintem a "levesbe", de mindegy. Ezt a pár hetet majdcsak kibírom valahogy...

Jó étvágyat!:)

 

OLVASS TOVÁBB: KÖVÉR VAGYOK, MIT (T)EGYEK?

blog_alja_1.jpg 

Kövér vagyok, mit (t)egyek?

the_desecration_of_adam_by_jflaxman-d8ei7vq.jpg

/ Forrás: https://jflaxmdeviantart.com/art/The-Desecration-of-Adam-508094054 /

Esküszöm, hogy egy csomószor kapom meg a kérdést konkrétan így, vagy valami hasonlóan egyszerű formában, és ilyenkor tudom, hogy a kérdező tök komolyan is gondolja, és hogy ugyanolyan gyors és egyszerű választ is vár, mint amilyen a kérdés.

Mint amikor olyan posztokat látok valahol, hogy "Csináld ezt és ezt a gyakorlatot, és majd tutti kockás lesz tőle a hasad!" és azt is tudom, hogy milliók vannak, akik neki is állnak azt a bizonyos gyakorlatot csinálni tényleg, de két próbálkozás után inkább elfelejtik az egészet, mert szerintük hiába csinálták meg a csoda-gyakorlatot töretlen szorgalommal kétszer is, mégsem lett kockás a hasuk, úgyhogy át lettek verve, és ilyenkor várják, hogy felugorjon megint valami hasonlóan okos instant ötlet, és nyilván fel is ugrik, mert a világ ma ilyen, és kattintanak, és kipróbálják azt is vagy kétszer, persze önhibájukon kívül sikertelenül, pedig közben még a dobozon kívülre is gondolnak, meg a mindent bevonzzó Univerzumra is, de mégsem...

Szóval ilyenkor elakad a szavam, és csalódott leszek, és szomorú, mert egyrészt régi önmagamra ismerek, másrészt pedig mert hirtelen reménytelennek tűnik a dolog, de aztán erőt gyűjtök, mert bevillan, hogy ha végül nekem is sikerült megértenem a lényeget, akkor talán másnak is sikerülni fog, a lényeg pedig az, hogy a sikeres "alakváltoztatáshoz" három dolog kell:

1. INFORMÁCIÓ

2. IDŐ

3. ÖRÖM

Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, elvesztél!

1.

Ha nem sikerül megismerned magad, a saját tested működését, a legapróbb rezdüléseket, azt hogy milyen tápanyagokat "szeret", és milyeneket nem - elvesztél.

Ha nem tudod és érted pontosan, hogy mit, miért csinálsz úgy, ahogy, hogy miért eszed éppen azt, és éppen úgy, és éppen akkor, amit, vagy éppen miért nem - elvesztél.

Ha nem vagy birtokában azoknak a konyhatechnikai módszereknek, recepteknek, amelyek a változásodhoz szükségesek - elvesztél.

2.

Az információ megszerzése időbe telik. Ha nem érsz rá tanulni - elvesztél.

A szervezet átállása egy másik rutinra, más életmódra, sőt életminőségre nem megy egyik napról a másikra. Ha erre neked nincs időd - elvesztél.

Egy új önkép elfogadásához a pszichédnek időre van szüksége. Ha nem adsz neki - elvesztél.

3.

Az evés az egyik legfőbb örömforrásunk, ha az új ételeid nem okoznak neked örömöt - elvesztél.

Ha az új életmódodban nem találsz örömöt - elvesztél.

...

Többek közt ezért nem számoltatok kalóriákat, és ezért nem egyetlen órácska a konzultációs időszakom, hanem minimum egy hét, és ezért nem adok étrendet sem, hanem újratanítom a klienseimet enni, és ezért kérem őket, hogy lépésről, lépésre haladjanak, lassan, és hogy legyenek türelmesek, és mindenekelőtt élvezzék ki a változást, mert olyan nincs, hogy tegnap még zabáltál, mint az állat, ma meg hirtelen csak a negyedét eszed, és az a szervezetednek jó, és téged is örömmel tölt el, mint ahogyan olyan sincs, hogy eddig a pizzát szeretted, a fánkot, meg a sört, ma viszont már a csirke-rizs-brokkoli, meg a tiszta víz a kedvenceid...! A kapott étrend nem tanít meg semmire, a feleannyi, valami egészen másból, mint amit eddig ettél, szenvedést, sóvárgást, és örömtelenséget szül, úgyhogy ne csináld!

Inkább csak EGYÉL RENDESEN!

 

OLVASS TOVÁBB: HOGYAN FOGYJ LE GYORSAN SOKAT... 

blog_alja_1.jpg

Hogyan fogyj le gyorsan sokat...

anitabw-9282_wm_web.jpg

/ Modell: @anita_herbert / Fotó: ÉN, 2016. Miami /

Aki közelebbről ismer, jól tudja, hogy mennyire gyűlölöm a "Még két hét van hátra nyárig, úgyhogy rohanj fogyni, mert a strand csak a szépeknek való!" értelmi színvonalú edzői marketinget, meg a bikiniforma erőltetést, lett légyen, hogy az elhízás globális kérdése annyira nem jelentéktelen, hogy konkrétan az emberiség legnagyobb gyilkosa manapság, mert ilyenkor pont azon "szakemberek" felől érkezik a nyomás, akiknek a legjobban tisztában kéne lenniük azzal a ténnyel, hogy minél gyorsabb a fogyás, annál biztosabb, hogy nem lesz hosszútávon fenntartható az eredmény, miáltal pont azok okozzák a legnagyobb boldogtalanságot, hülyeségbe hajszolva tudatlan vendégeiket, akiknek éppenhogy segíteniük illene, és leginkább tájékoztatni mindenkit arról, hogy ha valamit ne tegyenek, és ne is akarjanak megtenni, az nem más, mint a gyors fogyás!

Egyértelműen választ adva a címben feltett "kérdésre" tehát:

...Feküdj a sínekre, és ha a vonat levágja mindkét lábad, az már mínusz 20-30 kilcsi egy szempillantás alatt, vagy ha ez az ötlet mondjuk nem fekszik annyira, akkor SEHOGY!

És akkor elmondom mégegyszer, hátha valakinek még mindig nem esett volna le:

A GYORS FOGYÁS = ROSSZ FOGYÁS

MINÉL GYORSABB FOGYÁS = "ANNÁL BIZTOSABB, HOGY VISSZA IS HÍZOD AZ EGÉSZET" FOGYÁS

És akkor engedd meg, hogy el is magyarázzam, miért:

Van egy viszonylag új felfedezésű főhormonunk, melynek az a neve, hogy LEPTIN, és ez a leptin nevű alak az, aki felülről vezérli ezt az egész hízás, fogyás, zsírégetés, zsírraktározás dolgot a Te szervezetedben, méghozzá szó szerint. Ő az, aki kiadja a jelet, hogy "már nem vagy éhes, szóval abbahagyhatod a kajálást!" vagy pont, hogy nem, ő az, aki eldönti, hogy a másik főhormon - az INZULIN - mit csináljon a szénhidrátokkal, hogy konkrétan azok fel legyenek-e használva energiaforrásként, vagy inkább menjenek csak simán a zsírraktárakba, és így ő az is, aki kompletten kitalálja és levezényli, hogy akkor Te most külsőre karcsú legyél, vagy dagadt, sőt még azt is, hogy mely testrészeid legyenek zsírosabbak, vagy éppen ne.

Ezt a leptin nevű arcot nyugodtan elképzelheted úgy, mint egy felhergelt királykobrát, fekete Security-pólóban, centikre tőled, támadásra készen figyelni, méghozzá egyetlen szempislantás nélkül. Ha hirtelen mozdulsz, azonnal beléd mar, azaz ha Te hirtelen úgy döntesz, hogy holnaptól mindent egészen máshogy csinálsz, mint eddig, minden kajádat lecseréled azonnal, és amúgy is csak a negyedét eszed annak, amit még az előző napokban, mert az edződ kiírta Fészre, hogy holnaptól nyár van, és #bikiniformaON, akkor ő fogja magát, és amellett hogy pikk-pakk behúz minden zsírbontó féket, a létező összes hormonodat arra fogja utasítani, hogy vegyenek rá a kajálásra, és hogy ne engedjenek mozogni sem nagyon, mert minden energia attól a pillanattól kezdve visszatartandó vésztartaléknak minősül. Na ezért vagy a hirtelen fogyókúrád harmadik napján már fáradt, ezért fáj a fejed, ezért járnak a gondolataid megállás nélkül csak a kajáláson, és végül ezért is adod fel az egészet, általában két héten belül, és térsz vissza a régi rutinodhoz abban a szent hitben, hogy az Univerzum összeesküdött ellened. Abban pedig akár biztos is lehetsz, hogy ez alatt a két fogyózós hét alatt nem veszítesz mást, mint vizet és némi izmot, hiszen a valódi zsírból fogyás normálisan csak sokkal azután indul(na) el, hogy Te egyáltalán belekezdtél ebbe a bohóckodásba.

Ezzel szemben viszont nézzük meg, mi történik, ha inkább a jövő nyárra tervezed elérni a bikiniformát - ha már az egészség mint olyan kevésbé motiváló számodra!:

Első körben szép lassan lecseréled a cukros üdítőket vízre és/vagy a kávédba pakolt kockacukrokat mondjuk stevia-ra, és közben felkészülsz arra, hogy akkor majd mostantól életmódot váltasz, és elkezdesz egészségesebb konyhatechnikai trükköket nézegetni a neten. Eltelik így vagy egy hónap...

A királykobra szimatol valamit, de nem mar beléd, mert túljársz az eszén azzal, hogy nem mozdulsz semmi hirtelent.

Második körben lecseréled a búzalisztes tésztákat mindenféle másokra, lassan lejössz a péksütikről, és elkezdesz odafigyelni a kenyerekre is. Tanulsz és megismersz egy csomó új dolgot, új recepteket, meg új ízeket, és elkezded élvezni az egészet mert rájössz, hogy most végre nem koplalsz, hanem csak más dolgokat eszel, és hogy azok a más dolgok tulajdonképpen sokkal jobbak, mint a régi dolgaid, és amúgy is rádfért már némi vérfrissítés....

Már nem csak a királykobra, hanem a barátaid, meg az anyósod is furán néz picit, mert csak egyszer szedsz a bableveséből, és az almás sütiből sem eszed meg az egész tálcát, csak pár darabot, de még mindig nem olyan komoly a változás, hogy az bármelyiküknek vészharangkongatóan feltűnjön.

Mondjuk eltelt két hónap, és akkor Te végre elkezdesz tényleg zsírból fogyni, és rájössz, hogy ez az egész már nem is a fogyásról szól, hanem egy sokkal teljesebb, energikusabb, és boldogabb életről, és hogy a fogyás már csak amolyan bónusz, aminek örülsz persze nagyon, de inkább már alig várod, hogy elkezdődjön az a főzőtanfolyam, amire beíratkoztál.

Mire a harmadik hónap végére érsz, már könnyebb vagy legalább egy ötössel, ráadásul a heti három edzésedtől meg aztán hatványozottabban vékonyabbnak tűnsz, és kezdheted lecserélni a ruhatárad is, mert már lötyög rajtad minden, és ez még csak a kezdet...

A leptin nagyon néz meg nagyon figyel, de nem talál semmi olyat a napirendedben, ami miatt marnia kéne, úgyhogy szép lassan minden hormonod átáll erre a Te új életmódodra.

Még négy hónap sem telik el, mikorra lassan kipiheni magát a májad, meg a hasnyálmirigyed, életre kelnek az inzulin-receptoraid, múlik a rezisztenciád, és az élet lépésről-lépésre egyre csak egyszerűbb és szebb lesz. Már az agyad is kezdi elfogadni, hogy az a szépség a tükörben tényleg Te vagy...

Öt hónap után már tíz kilóval vagy könnyebb, és örömödben viszel egy tálca cukromentes almás sütit az anyósodnak, aki imádja, és elkéri a receptet, a barátaid meg egyre másra mondogatják, hogy milyen jól nézel ki, és kérik, hogy áruld el nekik a titkodat.

Hat hónap, és már két barátnődet is ráhúzod a dologra. Már együtt jártok edzésekre, meg Te tartasz nekik főzőtanfolyamot, és nagyokat nevetgélve cserélgetitek a cukromentes recepteken boldogan, miközben alig várjátok, hogy eljöjjön a jövő nyár, és az új bikiniformátokkal jaszkarizhassatok a Sound-on...

Na EZ A JÓ FOGYÁS, nem a turbó, ugyanis nem elég gyorsan ledobálni a kilókat, hanem el is kell fogadtatnod a változást mind a szervezeteddel, mind pedig a pszichéddel - nem is beszélve a barátaidról meg az anyósodról - sőt, szükséged van egy komplett új tudáshalmazra is ahhoz, hogy a mindennapi rutinodban is képes legyél felkészülten reagálni a gyakorlati helyzetekre, márpedig ehhez a sokmindenhez rengeteg időre van szükséged! Máshogy nem megy!

Amúgy meg nyilván az sem járja, hogy 10-20-30-40 éve zabálsz, de persze felsírsz, ha a 3 napos léböjtöd nem nulláz le mindent...

 

OLVASS TOVÁBB: ÍGY KELL OLCSÓN BERÚGNI!

blog_alja_1.jpg

EGYÉL RENDESEN! 2.0

Avagy, miért is írtam át az első verziót...

egyel_rendesen_feher_andis_borito.jpg

Részlet a könyvből:

 

P. SZABÓ ISTVÁN - EGYÉL RENDESEN! - ELSŐ FEJEZET - 2.0

"A matematika vagy a fizika tudományának őskora természetesen sokkal-sokkal régebbre datálódik, de induljunk most onnan, hogy az ezerkilencszázas évek közepén, ezen tudományok jeles képviselői, megalkották a világ első igazi számítógépét, az ENIAC-ot. Ez a kezdetleges gépezet 2,5 méter magas volt, 1 méter mély, 24 méter hosszú, és 30 tonnát nyomott. Volt benne vagy 18 ezer darab rádiócső, a programozáshoz 6000 kapcsolót kellett átállítani, borzalmas mennyiségű hőt termelt, és körülbelül 15 percenként hibásodott meg.

Ma, miközben e sorokat írom, 2018 van, az amúgy kissé már elavult, de azért érintőképernyős, hangvezérlős, ujjlenyomat-olvasós iPhone SE-m simán elfér a farmerzsebemben, a tudása pedig többmilliószorosa annak a bizonyos első ENIAC-énak.

Sőt, ma már ott tart a technika, hogy például a Boston Dynamics robotjai nemcsak lépcsőzni, és ugrani, hanem már futni is tudnak, méghozzá teljesen maguktól, Sophia pedig, az első mesterséges intelligenciával rendelkező, emberszerűre formált robotlány, már képes, mindenféle külső emberi beavatkozás nélkül, értelmes beszélgetéseket is folytatni.

Ezen eredményeket látva, minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy a számítástechnika és az ahhoz kapcsolódó tudományágak brilliáns teljesítményt nyújtva, elképesztő ütemben fejlődtek és fejlődnek töretlenül mind a mai napig, sikerességük és hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen.

Ezzel szemben vessünk egy pillantást a táplálkozástudomány fejlődésére és annak eredményeire:

"Amit eszel, azzá leszel." mondotta volt Hippokratész időszámításunk előtt valamikor 460 és 370 között nagyon okosan, sőt mindenféle táplálkozással kapcsolatos jegyezeteiben ő már bizony személyre szabott diétás kezelésekről is írt, meg arról, hogy a táplálkozás tekintetében mennyire fontos a minőség és a mennyiség.

Hazánkban, Magyarországon, dietetikáról, vagy más néven táplálkozástudományról, ismereteim szerint, egy bizonyos Rácz Sámuel nevezetű tudós óta beszélhetünk, ugyanis ő volt az, aki 1740-től magyar nyelven kezdte ezen tudományt oktatni, majd 1922-ben Dr. Soós Aladár indított diétásnéne-képzést, ami aztán 1975-től főiskolai szintre emelődött, ami pedig azért is különösen csodálatos, mert ebben az időszakban a túlsúlyosak aránya a népességen belül mindössze 10-12% volt, ma pedig, 2018. május 19-én - ami nem mellesleg Európában az Elhízás Elleni Nap dátuma - ez a szám 65%, ezen belül pedig 28-31%-ot tesznek ki azon honfitársaink, akik már a súlyosan elhízottak, erősen veszélyeztetett kategóriájába tartoznak.

Emlékszem, gyermekkoromban állandóan az éhezés volt a téma, az újságok telis-tele voltak felpuffadt hasú fekete gyerekek fotóival, mára viszont eljutottunk odáig, hogy több kövér ember él a Földön, mint normális testsúllyal rendelkező vagy sovány, sőt nem csak ez az adat fordult át, hanem állítólag az is, hogy a ma élő generációk élethossza már rövidebb lehet, mint az előttük lévő generációké, magyarul előfordulhat, hogy leginkább a civilizációs betegségeik okán, a mai gyerekek rövidebb ideig élnek majd, mint a szüleik, ami egészen döbbenetes gondolat, miközben persze az éhezés problémája sem szűnt meg, mindössze a marketingértéke lett gyengébb.

Mi magyarok ma, az USA, Mexikó, és Új-Zéland után, a cseppet sem előkelő 4. helyen állunk a világrangsorban elhízás tekintetében, amely tényadat egy életpillanatomban -  szerencsétlen módon közvetlenül azután, hogy ezen könyv első, 1.0-ás verzióját megjelentettem - arra késztetett, hogy újragondoljam és újraértékeljem mindazt, amit a táplálkozás témájában tanítottak nekem, hiszen látva a világban lezajló történéseket, főleg a mostanra járványos méreteket öltött elhízás globális borzalmát, be kellett látnom, hogy azok a táplálkozástudományból származó eredmények és koncepciók, melyeket megpróbáltam e könyv első verziójában közérthetően összefoglalni, sanszos, hogy alapjaiban hibásak.

Sőt, mindezekkel együtt, számomra az akadémikus dietetika, mint tudományág, gyakorlatilag megbukott.

Ezért rögtön a könyv megjelenése után, személyes felelősségem teljes tudatában, nekiveselkedtem újra a témának, de ezalkalommal nem a tankönyveim és a képzéseken készült jegyzeteim alapján, hanem sokkal, de sokkal nyitottabban a mindenféle új, korszerűbb táplálkozási koncepciók irányába is.

Tudom, hogy sok, nálam ezerszer okosabb szakember is beleesik abba a hibába, hogy megtanulja, amit megtanítanak neki a tanárai, és később úgy alkalmazza a tanultakat a gyakorlatban, hogy nem kérdőjelezi meg azok hitelességét, forrását, eredményeit, vagy éppen eredménytelenségét, legyen szó akár gyógyításról, akár táplálkozási ajánlásokról, vagy bármi másról. Ez a hozzáállás azonban nemcsak hogy hibás, de sajnos néha kifejezetten veszélyes is lehet, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy leginkább ennek, a sokszor arroganciával is társuló hozzáállásnak köszönhető a táplálkozástudomány egyértelműen szégyenletes, bűnös, és megbocsáthatatlan kudarca is.

A magam részéről könyvem, az EGYÉL RENDESEN! 2.0-ás verziójával ezen a hozzáálláson próbálok változtatni, egyben megkövetek minden olyan olvasómat, akik az első verziót próbálták alapul venni életmódváltásukban, és könyörögve kérem őket, hogy töltsék le, és figyelmesen olvassák el a 2.0-ra frissített verziót is!

Köszönöm!

P. Szabó István"

 

LETÖLTÉS - IBOOKS:

https://itunes.apple.com/hu/book/egy%C3%A9l-rendesen/id1349248775?mt=11

LETÖLTÉS - GOOGLE BOOKS:

https://play.google.com/store/books/details/P_Szab%C3%B3_Istv%C3%A1n_Egy%C3%A9l_rendesen?id=UMBNDwAAQBAJ

Így kell olcsón berúgni!

20141013dianas-cukorka3.jpg

Fotó: Zirig Árpád

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ez itt kérem szépen életem és munkásságom egyik legeslegfontosabb posztja lesz, és nem pusztán annak minősége végett, hanem mert bizony úgy tudományos, hogy egyszerre hiánypótló, ráadásul milliók érintettek a témában, mind hazánkban, mind pedig külföldön egyaránt, úgyhogy nem csodálkoznék, ha éppen ez lenne az első olyan írásom, melyet több más nyelvekre is lefordítanának bátor online önkéntesek...

Nos, történt a minap, hogy Hot Iron óra előtt, míg türelmesen várakoztunk arra, hogy beengedődjünk végre a nagyterembe, szóba elegyedtem legkedvesebb edzettjeimmel, és hogy hogy nem, de a beszélgetés a sportról és az egészségről valahogyan a bebaszás témaköre felé kanyarodott legott, és kicsivel azután, hogy átbeszéltünk valami házi eperpálinkát, melyet egyikük rendelt jópénzért, bukkant elő a probléma, hogy történetesen drága a pia, majd  ezen keresztül körvonalazódott egy esetleges opció, azaz bizonyos tehetséges tudós fiataloknak egy jól bevált módszere arra, hogy hogyan is lehet, az emberi emésztőrendszer szakavatott ismeretében, egyszerre gyorsan és rendkívül gazdaságosan lealjasodni.

Valószínűleg mindannyian tudjuk, még a mindenféle tanulmányainkból, hogy ugye az emberi emésztés már a szájüregben elkezdődik, hogy nyál, meg enzimek, meg garat, aztán meg a nyelőcső, meg a gyomor, és gyomorsav meg epe, és mindenféle hólyagok, és vastagbél és bélbolyhok, meg a többi unalmas, avitt gyökérség..., míg végül el nem érkezünk a lényeghez, vagyis ahhoz, hogy a vastagbél ugye egy körülbelül 1,5 méter hosszúságú bélszakasz, ahol aztán a sok mindenféle felszívódások után még felszívódik a maradék folyadék, és aztán ebből a "kiszárított" cuccból áll végre össze a kaksimogyi, ami aztán ugyebár bűzösen távozik a végbélen keresztül a fajanszba legjobb esetben.

Mindezen tudás birtokában szóban forgó zseniális elméink a következőt ötlötték ki, amelyről közvetlenül óra előtt volt szerencsém tájékozódni, hogy tehát az emésztés hosszas folyamatait elkerülve, a még pénztelen, ám már annál talpraesettebb diák, vesz egy dianás cukorkát olcsón, majd annak csokoládétartalmát leszopogatja annak felszínéről, és az így nyert nyálkás, kúpszerű cuccost, az emésztési folyamat másik végén indítja útjára, vagyis érthetőbben fogalmazva, feldugja önnön popperójába, majd amint az teljes terjedelmében eltűnik ott, farizmainak egyetlen határozott megfeszítésével elroppantja azt.

Ily módon az értékes és igen magas alkoholtartallmú nedű ott szívodik fel hirtelen, ahol már csak a maradék vizeknek illene, méghozzá oly sikeres delíriumot kiváltva, melyet csak jóval nagyobb anyagi, illetve energiabeli ráfordítással érhetne el alanyunk...

Mi mást is mondhatnék még ezután azon a fontos intelmen túl, hogy a cukorkáról a csokoládét minden esetben a végbélbe való felhelyezés előtt szopogassuk le, és semmiképpen sem utána!

Köszönöm a figyelmet és kívánok remek szórakozást magam és edzettjeim nevében is!:)

 

OLVASS TOVÁBB: SZEMÉLYI EDZÉSEK VELEM AZ OXY-BAN  

Személyi edzések velem az Oxy-ban

szabadszemelyiedzesidopontok.jpg

Első hatékonyságnövelő lépésem - miután sajnos be kellett látnom, hogy a költözés miatt kissé lemaradtam a témában - hogy a jövő héttől / vagyis közvetlen Pünkösd utántól, azaz még vagyisabb május 22-től / ismét vállalok személyi edzéseket, méghozza a XIII. kerületi OXYGEN WELLNESS FAY-ban! És ezt most azért írom ilyen nagyban, mert az utóbbi időszakban is sokan kerestek meg ezzel a kérdéssel, de sajnos nem tudtam nekik semmi okosat mondani, egészen mostanáig. Szóval tök boldog lennék, ha esetleg véletlenül pont azokhoz is eljutnának ezek a sorok, akik szerettek volna velem edzeni, de akkor még nem tudtam nekik sem helyszínt, sem időpontot mondani, mert ugyebár most viszont akkor már itt a remek alkalom...!

A helyszín nyilván adott, a szabad időpontjaimat pedig a fent mellékelt ábra mutatja.

Jelmagyarázatként elárulom, hogy a pirossal kitömött időpontok azok, amelyek alatt éppen csoportos órám van valahol, vagy mondjuk ülök az autómban és megpróbálok eljutni egyik teremből, a másikba, a fehér üresek pedig azok, amikor éppen nincs semmi dolgom...még, szóval perpillanat ezekben az időpontokban vagyok személyi edzés tartására kapacitálható, fenntartva természetesen az időpontváltozás jogát, mert az élet az úgy szép, ha zajlik...:)

És ha esetleg még mindig túl bonyi a cucc, vagy nem teljesen érthető, vagy mondjuk valaki inkább a remek hangulatú, és mindig várakozáson felüli csoportos óráimat látogatná, akkor ideszúrom a pillanatnyi csopis órarendemet is vala:

csopi_alap1.jpg

Továbbá természetesen nem lanyhulok szent célom terjesztésében, és elérésében, avagy, hogy mindenki rendesen egyen, szóval töretlenül folytatom a táplálkozási tanácsadásaimat is, csak így akkor már nem csak edzés nélkül, hanem edzéssel együtt is akár...

Na, szóval olvassátok a blogomat, nézzétek a videóimat, gyertek csoportos-, vagy személyi edzésekre, és bármi van, keressetek bátran! Nem harapok...

...nagyot:)

 

OLVASS TOVÁBB: ANDI KÉSZ VAN

  

Andi kész van

andi-kesz-van_web.jpg

Nem tudom, hogy a világon hányan mondhatják el magukról, hogy "kész vannak", hogy közel-, vagy teljesen megvan mindenük, amire vágytak, hogy elégedettek az életükkel, hogy azt csinálják, amit szeretnek csinálni, szóval, hogy minden klappol, minden a helyén van, mert én például ahogy ma ültem és néztem az Andit, miközben a csendes májusi napsütésben, friss epret szemezgetve rejtvényt fejtett a Duna-parton, arra gondoltam, hogy kicsit irigylem Őt, mert az Andi bizony kész van...

Keresett, elismert és szeretett edző akart lenni, és az is lett. Olyan fizetést akart magának, amiből gondtalanul élhet, és megcsinálta. Dunakeszit akarta, megkapta hát azt is. Fogszabályzót meg jó kocsit akart, és azok is összejöttek neki. Épül-szépül a "kert" az erkélyen, nő a bazsalikom, a rozmaring, meg a többi cucc, a párkapcsolata boldog, szeret, és szeretik, és akárhogyan is nézem az életét, kábé mostanra minden aspektusában kizárólag zöld pipák sorakoznak a checklist-jén. Talán egy-két apró finomítás még a hatékonyságban, de ennyi. A munkahelyét imádja, a munkáját imádja, dolgozik ugyan, mint egy igásló szorgalmasan, kitartóan, az ő sajátos alázatával, néha késő éjszakáig, de cserébe komoly lóvé villan a zsebében. A kocsija GTA, a fogszabályzója a legmenőbb átlátszó, ráadásul hiába kajál össze-vissza szarul, még mindig szálkás és csinos, szóval tényleg csak irigyelni lehet,...

...nem úgy, mint engem.

A munkahelyi hatékonyságom katasztrófális, az órarendem borzalmas! Ésszerűtlenül és irreálisan sokat autózom, hogy aztán szánalmasan keveset keressek. A kocsim erősen alsókategóriás, mindene nyikorog, nem működik a légkondi, recseg a kipufogó, de még azt sem sikerült teljesen kifizetnem. Természetesen nagyon szeretem a helyeket, meg az emberket, ahol és akikkel "dolgozom", de a matek sajnos - bármennyire is fáj ezt belátni -gyakorlatilag fenntarthatatlan. Annak ellenére, hogy vannak olyan hasonló korú barátaim, akik lassan elérik a nyugdíjkorhatárt, szép, komplett és egész életműveket tudhatnak maguk mögött, én tulajdonképpen, pont úgy mint a most érettségiző 18 éves keresztfiam, még mindig a pályaválasztási életszakaszomnál járok, ami nem gáz, mert az irány legalább már kristályszerűsödni látszik. Régen is éreztem, hogy későn érő típus vagyok, de azért ezt a kábé 30 éves csúszást még magam sem gondoltam volna...

Szóval én még nem vagyok kész, de ugyanúgy mint a 40-nél, a 45-öt is jelentősre terveztem, és melózom is rajta, hogy idén kész legyek én is, és ha sikerül úgy megcsinálnom, mint a 40-et, akkor az Andival onnantól majd úgy nyomhatunk le egy erős 10-15 évet, hogy az az időszak végre valami olyasmihez hasonlíthat, amilyet az ember aztán később visszagondolva életnek, sőt talán még akár boldogságnak is hívhat.

Legtöbben amúgy pont olyankor szokták elszúrni.

Bízom benne, hogy mi nem fogjuk...

 

OLVASS TOVÁBB: KIRÁLY KÉT HÓNAP JÖN

Király két hónap jön

Avagy, a legkörebb kör evör...

 

oldalarc.jpg

/Fotó: Strammer Zsaklin/

Lett légyen, hogy én magam sem vagyok éppen egysíkú személyiség, ez a blog is többről szól amúgy, mint edzés meg fogyás, és főleg ha valaki jól visszagörget, akkor talál itt mindenféle életről ódázó nagy dolgokat, meg nem mindig okos, de legalább szívből bölcsességeket, amiket nem is olvasnak tízezrek, de legalább nekem megmaradnak, mint például a KÖR, meg a KÖR 2. írásaim, melyek oly szépen összefoglalják, mitől gyönyörű az élet, és amire éppen most készülök, az meg aztán már tényleg akkora keretet ad még ezeknek a köröknek is, hogy olyan reálisan nem is lehet máshol, csak figyelmes, nagy szakmai műgonddal szerkesztett regényekben, vagy forgatókönyvekben, mert a valóságban az ember legyint az ilyesmire, hogy "A Darth Vader-t még elhiszem, de ilyen aztán már tényleg nincs is."...

Mert az valóban nem hihető, hogy az ember kinő egy panellakást, amit már megvett ugyan, de azért kiköltözik Dunakeszire, amit meg megszeret nagyon, de onnan valahogy mégis elvágyik Amerikába, aztán Máltára, aztán éppen csak annyira jön haza, hogy eladja azt a bizonyos panelt, de mikor eladja tényleg, úgy alakul, hogy maradnia kell mégis, ezért aztán visszabérli a vevőktől, miközben végig Dunakeszire vágyik vissza, egészen addig, amíg aztán vissza nem költözik Keszire is megint, sőt majdnem ugyanoda, hogy tisztán átérezzen egy fontos 10 éves életspirált benne minden kezdettel és véggel boldogan...

És olyan sincs, hogy valaki gimnazistaként pilótaiskolába megy, amit aztán a tánc miatt hagy abba, de hogy folytassa tanulmányait, mert mondják neki, hogy az kell, szakácsnak áll, és szereti, de azt sem fejezi be, mert addigra annyira elhatalmasodik rajta a tánc, hogy már semmi sem állítja meg, hogy azt csinálja egészen addig, amíg el nem hízik a sok írástól mellette, aztán edzeni kezd, meg masszírozni, mert fáj, meg fotózni nagyon, majd edzeni megint és fogyni is, mert annyira rámegy a kajálás-tudásra, hogy az lesz a központ, és ha már ex-táncos, és végzett edző, meg masszőr, meg táplálkozási tanácsadó, és csak az ételek, meg csak a ketó, akkor eszébe jut, hogy mi lenne, ha befejezné, amit vagy 30 éve elkezdett, és mert ha már csinál valamit, azt nagyon csinálja, és szerinte nincs olyan, hogy egy táplálkozási tanácsadó, csak beszél, csak beszél, de nem csinál igazi táplálékokat, úgyhogy hirtelen jelentkezik szakácsnak megint, és ott a mosoly a szája szélén, miközben újratanulja az alapokat, mert érzi, hogy ez jó, hogy szépen záródnak a körök, hogy szép lassan minden értelmet nyer, és mert az élet mindent előrelát...

Így kábé július végére nem lesz nálam komplexebb szolgáltató senki, edzés-táplálkozás-életmód-egészség témában, mert egyszerűen senki sem lehet akkora király, hogy egyszerre legyen hivatalosan táncos-koreográfus-fitnesz fotós-edző-masszőr-táplálkozási tanácsadó-szakíró és persze szakács is, és szinte nincs többé oly szegmense a kérdésnek, amit ne érintenék értő módon, és alakul, és épül-szépül a rendszer, mely majd aztán jól letarolja a világegyetemet, és majd millióknak ad végre rendes válaszokat a legégetőbb kérdésekre...:)

 

OLVASS TOVÁBB: TEJFEHÉR RASSZIZMUS

P. Szabó István - Új Hot Iron edző az Oxygen Fay-ban

Ez a videó már kikerült az Oxy Facebook oldalára régebben, de gondoltam, így már sokkal később felteszem a Youtube csatornámra is, hogy meglegyen:)

Tejfehér rasszizmus

milk.jpg

Bizonyára ti is láttatok már olyan fotókat meg reklámokat meg posztokat, amelyeken egy csontvázat mutatnak, vagy röntgen-felvételt és persze a cucc arra hívja fel a figyelmet, hogy mi emberek, hiába lehet más színű a bőrünk, mind egyformák vagyunk, és a dolog mögötti szándék tök szép meg nemes, de a valóság ennél azért sokkal, de sokkal bonyolultabb, ugyanis sok tekintetben egyáltalán nem vagyunk egyformák, mint ahogyan az sem véletlen, hogy más színű a bőrünk, hiszen mások a képességeink, az erősségeink, a genetikánk, és ezt szerintem nagy hiba tagadni, főleg egy olyan korban, ahol minden az egyéniség erejéről, a tömegből való kitűnésről, meg a személyes tehetség megtalálásáról szól.

Ugyanúgy, mint a nemek között, a rasszok közti különbségek is nyilvánvalóak egyes sportágakban, művészetben, táncban, zenében, tudományban, vállalt gyermekek számában...stb. amelyeket érdekes módon soha nem is tagadunk, sőt talán még hangoztatjuk is ezen különbségeket, miközben meg létezik egyfajta szövevényesen összetett polkorrekt félelem azzal kapcsolatban, hogy ezt az egészet hogyan is illik kezelni, ami véleményem szerint nem minden esetben helyes, sőt néha talán kifejezetten káros vagy veszélyes is lehet.

Természetes, hogy minden embernek nemtől, kortól, identitástól, vallástól, rassztól függetlenül egyenlő jogokkal kellene rendelkeznie és ezen különbségek nem lehetnek semmiféle gyűlölet felszítói, de ebben a gyönyörű emberi sokszínűségben buta dolog bármi áron az egyformaságot erőltetni.

A táplálkozás tekintetében például a múltkor egy okos ember felhívta a figyelmemet arra, hogy egyes országok hivatalosan kiadott általános táplálkozási ajánlásai nem feltétlenül azért térnek el egymástól, mert különböző országok tudósai, más és más következtetésekre jutottak az egészséges emberi táplálkozás relációjában, hanem azért, mert a különféle rasszok képviselőinek nem csak a bőrszíne, hanem az emésztőrendszere is különböző módokon reagál bizonyos tápanyagokra. Idéznék is tőle egy elgondolkodtató mondatot: "Az USA ajánlások számon tartják az egyes célcsoportok eltérő kockázati profilját, külön az afro-amerikai, külön az európai, külön a latin és esetleg az őslakos népcsoportok nagyon eltérően tudnak viselkedni pl. adott szénhidrát-terhelés hatására..."

De ha nem szeretnénk ennyire részletekbemenően elmélyedni a dologban, akkor is azt találjuk, hogy ezen különbségek egyik legmeghatározóbbika például a tej, és a tejfogyasztással együtt járó tejcukor-tolerancia.

Nem sokan gondolunk ilyesmire, de tejre valójában csak csecsemőkorunkban lenne szükségünk, és mivel az emberi szervezet okos, így abban a korban támogatja is a tej hatékony megemésztésének képességét, de később, amint egyre idősebbek leszünk, és a női mellel kapcsolatos érdeklődésünk is más irányt vesz, elméletileg már nem lesz szükségünk ezen képességünkre, amit a testünk még akkor is visszafog, ha történetesen mi emberek még tovább is fogyasztunk mindenféle más állatoktól vett tejeket.

Több kutató szerint is valójában az a normális emberi állapot, ha egy felnőtt szervezete már nem képes megemészteni a tejet, hiszen arra már semmi szüksége sincs - hacsak nem kíván még 40 éves korában is szopni, hangozzon ez bármilyen pejoratívan. - Ezt az állapotot nevezik laktózérzékenységnek, méghozzá azért mert a tej, tejcukrot, azaz laktózt tartalmaz, a laktóz lebontásáért a szervezetben pedig a laktáz nevű enzim felelős, és hát ez az az enzim, amelynek aktivitása idővel csökkenhet, vagy akár meg is szűnhet teljesen.

Laktózérzékeny személyeknél, laktóz tartalmú ételek-italok fogyasztása után jelentkezhet hasgörcs, szélgörcs, hasmenés, puffadás meg még minden ehhez hasonló csodák egészen a fejfájásig, ami sokaknál úgy fordul elő, hogy nem is tudatosodik bennük, mi okozza a problélmát.

Egyes feltételezések szerint a laktóz-lebontó képesség a múltban alakulgató, alapjaiban különböző táplálkozási kultúrák okán fejlődhetett máshogyan. Míg a földművelő népek leginkább rizst, húsokat, és szóját fogyasztottak fehérjeforrásként, addig a pásztornépek toltak némi tejet és tejtermékeket is, úgyhogy az ő leszármazottaik genetikai mutációi toleránsabbak lettek a laktózzal szemben, mint a földművelőkéi.

Ezért lehet például az, hogy a laktózérzékenyek száma mondjuk a skandinávoknál olyan 5-15%, a japánoknál viszont kábé 90%, és hogy végre visszaevezzek a hazai vizekre, nálunk például a roma népesség tagjai érzékenyebbek a laktózra, vagyis a szervezetük nehezebben küzd meg a tejjel, csak most akkor azt nem tudom eldönteni, hogy azzal, hogy a mi hivatalos és általános táplálkozási ajánlásunk, az OKOSTÁNYÉR erről mélyen hallgat diszkriminatív, mert egy kiválasztott népcsoportot direkt nem tájékoztat valamiről, ami számukra fontos lehet, vagy akkor lenne az, ha inkább szólna róla...?

 

OLVASS TOVÁBB: OKOSTÁNYÉR?

The Battle of the Diets: Is Anyone Winning (At Losing?)

Christopher Gardner a Stanford School of Medicine kutatója, aki amúgy nem mellesleg 25 éve vegetáriánus, elmondja egy legutóbbi kutatásának eredményét, melybe összehasonlította 4 ismert fogyókúrás könyv módszerének sikerét...

OKOSTÁNYÉR?

okostanyer.jpgAz úgynevezett OKOSTÁNYÉR, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége és a Magyar Tudományos Akadémia Élelmiszertudományi Tudományos Bizottsága - ennyi tudomány az egész Univerzumban nincs:) - által kiadott tudományos tudományanyag, minden magyarra tekintettel és egyértelműen meghatározza, hogy 2016-tól - akkor cserélték ugyanis erre az OKOSTÁNYÉR-ra az 1987-ben kidolgozott Táplálkozási Ajánlás 12 pontja nevű cuccost - mit is jelent pontosan az, hogy "egészséges táplálkozás"!

Amúgy ezek az egyes országokra kiadott általános táplálkozási ajánlások nem mutatnak lényegi eltéréseket, tehát akár ki is jelenthetjük, hogy a tudományos szakmaiság látszólag együtt áll az egészséges táplálkozás kérdésében, és ezen rendszereket valóban mind az egészség alfájának tekintik és hirdetik.

Akár mondhatnám is, hogy mindenki nyugodjon le a p...ba, "problem solved"! Mostantól nincs is szükség többé sem a hozzám hasonló senkiházi "gurukra", sem mindenféle új táplálkozási őrületekre, meg irányzatokra, és mehetnek is a kukába az összes idióta táplálkozással foglalkozó könyvek, és nem vagyunk többé kíváncsiak a renegátokra meg az alternatívan gondolkodókra - még ha legtöbbször ugyanúgy professzorok ők is - hiszen a rendszer erős, tudományos tudománnyal tudományosan alátámasztott, és megdönthetetlen.

De még mielőtt törölném a blogomat, sutba dobnám az elmúlt 25 év testsúlyingadozós tapasztalatát, és visszamennék a balettba ugrálni, nézzünk rá együtt boldog megelégedéssel azokra a csodálatos tudományos eredményekre, melyeket ez a tudományos tudományosság elért a tudomány és az egészséges táplálkozás terén az utóbbi időkben:

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Magyar Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, mind itthon, mind pedig a nagyvilágban a szív-, és érrendszeri megbetegedések gyilkolják legsikeresebben a népeket, számszerűsítve körülbelül olyan évi 15 millió embert. Ezek után jönnek a rákos-, meg az emésztőszervi megbetegedések, és persze a jó öreg cukorbetegség (évi 1.5 millió ember), és akkor kábé el is értük ezekkel a leginkább táplálkozással és életmóddal összefüggő kedves kis betegségekkel a világ összehalálozásának a mondjuk olyan 70%-át, és ha azt vesszük, hogy az elhízást már lényegében epidemikus katasztrófaként - azaz járványként - emlegetik, a cukorbetegek pedig évről évre egyre többen vannak, ráadásul egyre fiatalabbak, akkor szerintem nyugodtan megütögethetjük a tudományos tudósok vállát és mehetünk is tovább a dolgunkra boldog elégedetten...

Ja, nem...

Simán lehet, kérem tisztelettel, hogy ezt ők, nagyon de nagyon eltolták. Hogy miért mondom ezt? Tekintsünk rá a mi büszke OKOSTÁNYÉR-unkra mégegyszer:

Ha a gabonaféléket és a gyümölcsöket egymás alá tesszük, az derül ki, hogy ez az ajánlás 50%-ban javasol szénhidrátbevitelt, miközben a bal felső sarokban figyelmeztet a lehető legkevesebb zsiradék fogyasztására.

Ezt úgy nevezik a világban amúgy, hogy HCLF - azaz "High Carb Low Fat", vagy magyarabbul "Magas Szénhidrát Alacsony Zsírtartalmú" - táplálkozás, és ha történetesen nem vagy vegán, akkor előfordulhat, hogy számodra-számunkra pontosan ez az elhízás, a cukorbetegség, és az összes többi imént említett csodák előállításának biztos receptje!

Nyilván mindenki tud róla, hogy létezik az a teória (Ancel Keys) mely szerint a bevitt zsír, tulajdonképpen zsír is marad, vagy testzsírrá alakul a szervezetben, és aztán jól eltömíti az ereket, és hogy ettől lesz a szívroham, meg a stroke, és hogy a vér zsírtartalmát a koleszterinszint mutatja, amit minden áron alacsonyan kell tartani, különben #mindmeghalunk és hogy az utóbbi évtizedek minden táplálkozási ajánlása erre a teóriára épül, pont úgyanúgy, mint az élelmiszeripar "low fat" kampánya is.

A helyzet viszont az, hogy ez egy olyan teória, melyet soha, senki sem tudott érdemben bizonyítani, sőt, amikor megpróbálták, akkor valójában minden esetben felsültek, azaz lényegében ennek a teóriának éppen az ellentétét sikerült csak bebizonyítaniuk...

Kardiológusok egyre nagyobb számban ismerik be, hogy praxisukban semmilyen bizonyítékát nem találták annak, hogy a magas koleszterinszint bármilyen kapcsolatban állna az érelzáródásokkal, lett légyen hogy körülbelül azonos arányban találkoznak magas koleszterinszintet mutató, ám tüneteket nem produkáló, vagy alacsony koleszterintszintet mutató, mégis tünetprodukáló betegekkel, és fordítva.

Akit érdekel a nagy világméretű zsírfóbia és annak nevetségesen gyengécske tudományos alapja, nyugodtan utána is kereshet. Számtalan cikk szól már a dologról, de azért, hogy ne tűnjek linknek, linkelek egy linket: The Sugar Conspiracy - The Guardian 2016.

És, hogy a magyar nyelv se maradjon el, megtaláltam ennek a cikknek a kábé fordítását ITT.

A saját tapasztalatom az, hogy az évek alatt a sok ajánlások és mindenféle idióta diéták hatására potom 45 kilogrammot fogyókúráztam fel magamra, és esküszöm, tényleg mindent kipróbáltam, méghozzá totál sikertelenül, mire végre rátaláltam az alacsony szénhidráttartalmú táplálkozásra, méghozzá sok sok zsírral, ami aztán végül nem pusztán meghozta a várva várt áttörést, hanem megszabadított a koplalás borzalmától, sőt az állandó sóvárgástól is. És a siker tényleg csak egy ilyen apróságon múlik:

Egy normális válaszon arra az egyszerű kérdésre, hogy tulajdonképpen mitől is hízunk el.(?)

Hála a Magasságosnak, mára azért már ott tartunk, hogy az orvostársadalom legnagyobb vitája éppen erről szól, mármint, hogy vajon még mindig tényleg a zsír, vagy már inkább a szénhidrát a felelős ezért a járványos méreteket öltött tömeggyilkosságért, amit a táplálkozási alapok tulajdonképpeni nem ismerete és/vagy a szénhidrátra épülő, a tudományos tudományosok szakértése alapján tudományos tudományossággal alátámasztott támogatása és magabiztos közhírré tétele okoz. És azért valljuk be, hogy ez nem lesz egyszerű csörte, lévén, hogy a tudományos tudományosok azért nem kifejezetten azok az emberek, akik könnyedén beismernék, hogy évtizedek óta taroló masszív, makacs, ráadásul gyengécske lábakon álló tévedésük valójában minden idők legtömeggyilkosabb orvosi műhibája ami az emberiség történetében valaha elkövetődött...

 

OLVASS TOVÁBB: MINDENKI OSTOBA, CSAK ÉN NEM...

 

Mindenki ostoba, csak én nem...

Fotó forrása.

Szeretnék reagálni egy itt megjelent, amúgy remek írásra: 

CLEAN EATINGTŐL AZ ORTOREXIÁIG

...Ma a világban az van, hogy mindenki okosabb, bölcsebb, és tapasztaltabb mindenki másnál, és mindig az összes többi a hülye, és ez a cikk is kicsit ilyen.
Értem persze, mit szeretne mondani, de a családom kórtörténete, és a világ összegészségi állapota valahogy pont azt mutatja, hogy a nagytudású fehérköpenyes szakértők mégsincsenek annyira nagyon a helyzet magaslatán, de a magabiztosság, az önbizalom, és a mindentudás felsőbbrendűségének érzése azért finoman ott van...

Kommentem:

"5000 év orvostudománya, a földkerekség legnagyobb tudású fehérköpenyesei, doktorok, professzorok, tanulmányok, kísérletek, statisztikák és szakértő könyvek százai, vagy talán ezrei után, mindez az orvostudomány még mindig nem tud egységes, egyértelmű, és támadhatatlan választ adni arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mitől hízunk el, és hogy aztán mitől fogyunk le, sőt egyöntetű, határozott, és pontos meghatározást még arra sem tudnak adni, hogy hogyan is kéne "egészségesen táplálkozni". A családom kórtörténete hemzseg az olyan jellegű durva orvosi műhibáktól, mint amikor édesapám vakbélgyulladását tévesen vesekőnek vélték, ezért azt javasolták neki, hogy ugráljon a lépcsőn, hátha majd kipisili, és amibe természetesen hajszál híján belehalt. A magam részéről egyetlen egy alkalommal kerültem direkt kapcsolatba dietetikussal, amikor olyan torokgyulladásom volt, hogy a saját nyálamat sem tudtam lenyelni, de mivel nyilván ennem kellett volna valamit, a kórházban őt hívták segítségül... Egy óra múlva kaptam egy parizert, vajat, meg egy olyan zsömlét, aminek a héjával borotválkozni lehetett volna, olyan éles volt, úgyhogy végül az ő minden tudása, és iskolái és gyakorlata lényegében egy egybites probléma megoldására sem volt elegendő. Az orvosok, az "igazi szakértők" sajnos ugyanolyan bizonytalan emberek, hibákkal, tévedésekkel, és egy sor rosszul tudással, sőt ostobaságokkal is néha, úgyhogy én azt gondolom, azokat érdemes komolyan venni, akik eredményeket hoznak, működő megoldásokat, és ha azok sima amatőr "guruk", vagy ősz professzorok, már részletkérdés, és a világ éppen ettől szép. Egy viszont biztos. Minden orvosi tudás, meg dietetikai magas képzettség eredménye a világban ma valahogy mégis az, hogy soha nem volt még ennyi beteg, dagadt, cukros, szívrohamos, meg minden éppen a táplálkozással összefüggő kórságtól szenvedő ember a Földön, úgyhogy ez a nagy sok tudás valahogy mégis inkább halálos kudarcokat hoz, mint életet és egészséget..."

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

 

OLVASS TOVÁBB: 5000 ÉVNYI ORVOSTUDOMÁNY, ÉS TALÁN VÉGRE EGY ÉRTELMES VÁLASZ

5000 évnyi orvostudomány, és talán végre egy értelmes válasz

history_of_medical_coding_copy.jpg

Döbbenetes összevisszaság, káoszba fulladó ellentmondások garmadája, sokezer tudós elme, doktorok, professzorok, és vagy ötezer évnyi megfigyelés, kutatás, tanulás, tanulmányozás, kísérletezés, statisztikák, irányzatok, elképzelések, nagy bejelentéseket követő nagy visszavonások, és közben egyre többen, egyre fiatalabban, és egyre nagyobbra hízunk, és egyre többen bele is halunk, de még mindig nincs megegyezés atekintetben, hogy mitől hízunk el, vagy hogy mitől fogyunk le, mert a hivatalos válasz még mindig nem egységes. Még mindig nem mer kiállni a világegyetem összes orvosa, és még mindig nem merik egyértelműen kimondani, hogy pontosan miből is áll az az úgynevezett egészséges táplálkozás. Még mindig csak vitázunk, találgatunk, próbálkozunk, még mindig léteznek egymástól teljesen ellenérdekelt, és totálisan ellentétes nézetek, és még mindig nincs egyértelműen és biztonságosan követhető irány, legalábbis a nagyvilág számára ez még mind a mai napig nincs kimondva, én azonban végre találtam valamit, ami számomra működik, pedig az utóbbi 20-25 évben kipróbáltam az összes okosságot, amivel határozottan csak még több kárt okoztam magamnak.

Szinte hihetetlennek hangzik, de én tényleg 45 kilót fogyókúráztam fel magamra az évek alatt, és soha, semmilyen módszer nem segített egyértelműen, követhetően, és a mindennapokban is tarthatóan egészen addig, amíg el nem fordultam mindentől, ami kívülről jött, és el nem kezdtem befelé figyelni, és szép kitartóan sakkozgatni a minden összes évek alatt felszedett információval fejben arról, hogy mit is kéne kivenni, hozzátenni, mérni vagy nem mérni, és most egy olyan egyszerű és tulajdonképpen logikus következtetésre jutottam, ami azonnali eredménnyel is járt. Ha röviden szeretném összefoglalni, hogy mire jutottam, csak annyit mondanék:

MINÉL KEVESEBB SZÉNHIDRÁTOT VISZEL BE A SZERVEZETEDBE, ANNÁL KEVESEBB LESZ RAJTAD A ZSÍR.

A szénhidrát inzulinreakciót generál, inzulin jelenlétében pedig nincs zsírvesztés. Ha nincs szénhidrát, lesznek helyette ketonok, sőt, ha a szénhidrátraktárak kiürültek, akkor a szervezet arra van kényszerítve, hogy a zsírt használja energiaforrásként. Ilyen egyszerű... legalábbis, ilyen egyszerűnek hangzik.

A szűz "barbár" törzsek egészen addig nem ismerték a mi civilizációs betegségeinket, amíg nem mentünk oda, és vittünk nekik cukrot, fehér lisztet, rizst, burgonyát, kukoricát, búzát, árpát, rozst...stb. ám amint ezeket elkezdték tolni,  náluk is azonnal felütötte a fejét az elhízás, a cukorbetegség, a szívbetegség, meg az összes többi civilizációs szarunk, amelyekbe egyre többen döglünk bele, és amelyeket a világ gyakorlatilag már járványos betegségekként kezel.

Szóval, Kedves Barátom, ha úgy érzed, tégy egy próbát! A sima csökkentett szénhidrátfogyasztástól eljuthatsz egészen a totális ketogén étrendik, és van egy olyan sejtésem, hogy ezzel végre igazán jót fogsz tenni magadnak. Természetesen ezt sem én találtam ki, mindössze erre válaszolt úgy a befelé figyelés meg az EGYÉL RENDESEN!, hogy annak hirtelen lett is értelme meg eredménye...

És ha kipróbáltad és neked is jót tett, kérlek, szólj róla!...

 

OLVASS TOVÁBB: STRANDFORMA AZ INTENZÍVEN

 

 

Strandforma az intenzíven...

lbp_front_row_party-9425_blog.jpg

/ Fotó: ÉN, LBP Front Row Pool Party - Miami - 2016 /

Kurvanagy anyázás volt a múltkor, amikor írtam egy posztot azzal a címmel, hogy NEM AZ A BAJ, HOGY KÖVÉR VAGY..., és ami kábé arról szólt, hogy remek dolog a kockás has, meg a beach body, de jobb lenne, ha elsősorban mindenki inkább az egészségével foglalkozna, és csak azután a tükörrel, meg azzal, hogy hány lájkot generál a felpumpált picsája Instán, és amikor azt mondom, hogy "jobb lenne, ha elsősorban mindenki", akkor azért az állami intézményeken, a médián, meg a közoktatáson túl, erősen gondolok az edzők felelősségére is, mert azt látom, hogy nagyon leragadtunk az "A nyári forma télen készül" jellegű szlogenek értelmi szintjén, miközben meg kérem tisztelettel, tekintsünk rá a Magyarország átfogó egészségvédelmi programja 2010-2020, 2017 ÉVRE VONATKOZÓ SAJTÓKÖZLEMÉNYÉRE, melyből akkor - miközben nagyon dolgozunk a nyári formán, azért - engedjétek meg, hogy kiragadjak egy jelentéktelen részletet:

 

"A legfrissebb szűrések eredménye jellemző képet mutat a magyar lakosság egészségügyi állapotáról. A magyarok átlag életkora elmarad az Európai Uniós átlagtól. Mint ismeretes minden második ember szív- és érrendszeri, valamint daganatos megbetegedésben hal meg. Legalább három millió embernek magas a vérnyomása, egy millióan cukorbetegek, e mellett a lakosság 40 %-a túlsúlyos. Az uniós átlaghoz képeset az emberek jóval többet dohányoznak és isznak alkoholt, viszont sokkal kevesebb zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, ugyanakkor a legtöbben mozgásszegény életmódot folytatnak. Az összes halálozás 54 százalékát teszik ki a szív- és érrendszeri betegségek, míg 27 százalékban a daganatos betegségek felelnek a halálozásért..."

 

Szerencsére ebből egyedül kábé csak az összes függ össze a rossz táplálkozással, úgyhogy nincs is több dolgunk, mint szépen szorgalmasan tovább készülni a gondtalan nyárra, a rozé-fröccsre, meg a lájkokra az Instán...

Valami Amerika 3.

va3_csoport.jpg

Régi életemben sok érdekes tánckarral dolgoztam már, de azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy ez a Valami Amerika 3-as brigád volt a "legérdekesebb"...:) Örültem a lehetőségnek, hogy újra táncolgathatok kicsit, ráadásul néhány régi baráttal, bár a próbák - amellett, hogy rendkívül jól szórakoztunk - kissé megterhelőek voltak elöregedett izületeimnek, és persze a hátam is segített emlékezni, miért is hagytam abba ezt a táncososdit már egy ideje. A filmet sajnos még nem láttam, de aki már igen, az mind imádta, úgyhogy nagyon rajta vagyok, hogy a jövő héten eljussak a moziba, és ahogyan az órarendem kinéz, lesz is néhány üresjáratom napközben, szóval sanszos, hogy meglesz...

Summa-summarum, köszönöm az Annának, hogy gondolt rám, a Sanyinak a csinálást, az Edének a röhögést, meg a többi "csajszinak" a mindent! Jó volt ez...:)

va3.jpg

OLVASS TOVÁBB: HÚST HÚSSAL...:)

Húst hússal...:)

Alacsony szénhidrát tartalmú táplálkozás 1.

tojasrantotta1_web.jpg

Most, hogy a csúcsra járatott vegán-vegetáriánus erőszak már kábé elérni látszik a muszlim szélsőségesek vallási őrületének szintjét, és húsevőként lassan kezdek valóban félni tőlük, olyan elementáris erővel támad minden irányból a húsfaló, zsírszopogató alacsony szénhidrát tartalmú táplálkozás mögötti irdatlan mennyiségű, bizonyítottan sokszorosan pozitív kicsengésű tudományos tényanyag, hogy én, aki mindig szeretek kicsit ellene menni a világnak, nem tehetem meg, hogy nem próbálok bele...

Életem centruma manapság az edzés irányából határozottan a táplálkozás felé mozdul, méghozzá két igen értelmes okból:

1. hogy 45 éves vagyok, így edzőként már nem tervezhetek fényes jövőt, de mondjuk kettő, talán három évem még maradhat a szakmában, mielőtt szeretett vendégeim konkrétan körberöhögnének a teremben, úgyhogy hamarosan átadom a helyem a fiataloknak és szépeknek, ám a táplálkozás tudománya folyton változó, nagy ismeretanyaggal bíró, kifésülendően kócos, hatalmas falat, melynek tapasztalati gyűjtésében, kutatásában sok-sok évet látok még magamnak, és mivel mindig is imádtam tanulni, nagy szívvel és érdeklődéssel állok a dolgok elébe...

2. Mindenki tudja - még maguk az edzők is -, hogy a testmozgás, mint olyan jelentősen kisebb mértékben felelős a fogyásért, vagy a zsírvesztésért, mint a táplálkozási tényezők, így ha valóban látványos eredményeket szeretnék, teljesen logikus lépés, ha inkább a hatékonyabb oldalát fogom meg a munkának...

Valójában nem is értem, hogy az emberek manapság miért a személyi edzőkre vannak annyira rágyógyulva, miért nem ránk, táplálkozási tanácsadókra:) de nyilván eljön majd a nap, mikor ez a helyzet megfordul, és akkor én majd ott akarok állni az első sorban, és lecsapni az éhes tömegekre...:)

Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tényleg konkrétan megállás nélkül bújom a szakkönyveket meg a minden okosságokat a legújabb kutatásokról, és egyik döbbenetből esem a másikba, szóval olyan mértékű impulzusban vagyok, hogy csodálom, hogy még nem robbantam fel, na de és tegnapelőtt gondoltam egyet, és - egy edző barátom szóhasználatával élve - "beleálltam a dologba":

Két nagy csirkemellet ebédeltem picike kis zölddel, vacsorára meg toltam 4 brutálsárga igazi házitojást, de tényleg nem olyan pecsételt Tesco-s lófaszt, hanem olyat, amit igazi tyúk tojt az ólban, és nem látott még pecsételőt sem...

Ma jobb híján fehérjeszelettel indítottam, mert nem akartam tojássütéssel ébreszteni a csajom, de eskü, hogy mostantól felkészülök, aztán megint két szelet csirkemell, meg kicsi zöld, és most úgy érzem, hogy mindjárt kettétépem a Hulk-ot is simán, mert annyi energiám van, mint talán még soha! Hízásnak, zsírosodásnak, nehéz gyomornak nyoma se, viszont esküszöm, hogy pumpáltabbak lettek az izmaim, pedig ma még nem is edzettem...

Na de majd mondom, hogy mi van, mert most semmi nem érdekel jobban, mint az, hogy mi lehet emögött, és hogy milyen tapasztalatokkal leszek gazdagabb, aztán persze adagolom majd az infót is, csak addig nem szeretnék semmit sem mondani, amíg nincs mögöttem a felelős konkrétum...

Peace out.

 

OLVASS TOVÁBB: INTERVALL VAGY KARDIÓ?