P. Szabó István

Szántód felett az erdő...

2024. február 09. 12:11 - Gulyás Szabó István

kicsi_img_6052.JPG

/ Somogyi dombság, Szántód feletti öregerdő, Kopjafa pihenő - Fotó: @pszaboistvan /

 

Szántód felett az erdő...

 

...olyan nekem már, mintha hazamennék belé. Mint azt a Túra-szerelem című korábbi posztomban írtam, január elseje óta megyek egyre nagyobbakat, sőt egyre lelkesebben, ám semmiből jött kint-éhségem nemhogy csillapulna, hanem éppen ellenkezőleg, folyamatosan csak növekszik.

Ez a mindennapokban úgy nyilvánul meg, hogy ha és amennyiben nincs más tennivalóm, nekiindulok, de ha van, szerdán és hétvégén akkor is megyek, ha nem szabadna. Mert régen nem éreztem már magam olyan euforikusan teljesnek, mint ahogy kint érzem.

reginevjegykartyaedited.jpg

/ A 20 éves én... /

Fiatal, minden reményekkel teli táncművészként volt ilyenem néha, amikor magával ragadott a zene és a koreográfia összhangja. Aztán amikor elmúlt a fiatalság és levetett magáról a színpad, elveszett velük a flow is, amit aztán kerestem én mindenféle más dolgokban, külföldben, konyhában, napi hírek elemzésében, de sajnos nem leltem sehol. Még a meditációim sem lettek annyira az enyémek, sőt ha őszinte vagyok, még a történetírás sem, mint most "a kint", ami pedig nagy szó. Mert a titok nyilván az, hogy hiába az agyalás, a tervezgetés, meg az erőlködés, aminek jönnie kell, az jön magától, méghozzá akkor, amikor annak ideje van.

Márpedig sok dolgoknak van itt az idejük végre, érzem...

A kezdeti 4.5 kilométerekből mostanra 17 lett, és a februári terv az legalább a 20, aztán toljuk a határokat egyre kijjebb, persze összhangban az izületeimmel, de a másik határt, az országét - ami alatt természetesen a Kárpát-medencét értem - nem kívánom átlépni még egy ideig, hisz annyi szépség van a közvetlen közelünkben, hogy talán egy élet is kevés, hogy mindet megtapasztaljuk.

Mint ahogyan nekem most itt ez a domb felettünk, ami szemérmesen hegynek hívja magát, az ő majdnem 300 méteres magasságával, és amelynek mostanra szó szerint minden útját bejártam. Ami pedig azért hasznos, mert így nagy helyismerettel tudom összeválogatni a kanyarokat ahhoz, hogy a lehető legjobb élményt nyújtó túraútvonala(ka)t rajzolhassam meg azon erdőjárók számára, akiket erre fúj a sors szele. Mert nézek, olvasok, kutatok én mindent, ami csak elérhető, de olyan utakat találok a hivatalos ajánlókban, amelyek a négysávos főúton visznek, kemény aszfalton, az Aldi zsúfolt betontengeréig, ahelyett hogy fejest ugranának a bölcs öregerdő mélyébe, és ott időznének a mindent átható néma gyönyörben.

screenshot_2024-02-09_at_11_05_20.png

És sajnos a Magyar Természetjárók Szövetségének sincs túl sok ajánlata számunkra itt délen, mert akárhogyan is nézem, egy kezemen meg tudom számolni az ajánlott tematikus útvonalakat, pedig szerintem nagyobb potenciál van a környékben.

De esküszöm, teszek róla, hogy a dolog megváltozzon. Telerajzolom én ezt a térképet úgy, hogy szem nem marad szárazon. Amit viszont bizton megígérhetek, hogy egyikben sem lesz benne az Aldi parkolója...

Természetjáró.HU Profil

kicsi_img_6047.JPG

kicsi_img_6048.JPG

kicsi_img_6051.JPG

kicsi_img_6055.JPG

kicsi_img_6050.JPG

kicsi_img_6056.JPG

kicsi_img_6057.JPG

/ Fotók: @pszaboistvan /kicsi_img_6052.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr7918321833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása