UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

Generáció X! - Interjú Fejes Ádámmal

2019. december 07. - P. Szabó István

"GENERÁCIÓ X!"

Interjú Fejes Ádámmal,

a MU Színházban,

2019 december 13-án,

20.00 órakor látható előadásról.

Kérdező: Barta Luca

78686495_2444316282453765_2434811930695696384_n.jpg

/ Fejes Ádám, Fotó: Hoffmann Adrienn /

BL: Azt csiripelték a madarak, hogy a te fejedből pattant ki a Generáció X ötlete egy közös összeröffenés alkalmával. Milyen személyes kapcsolatok fűznek az előadókhoz?

FÁ: Olyan kötelékek ezek, amelyeket azok a történelmi hatások alakítottak, amelyek egyszerre, egymáshoz közeli életkorban értek minket. Mi még akkor álltunk színpadra, amikor még nem volt mobilunk, nem volt Facebook profilunk, és most lehet, hogy durvát mondok, még Instagram sem volt, sőt nekem még email címem sem, viszont elég fiatalok voltunk, amikor a nagy digitális áttörés jött, és zökkenőmentesen felhasználóivá váltunk ezeknek a kütyüknek, de még az analóg világban is kiismernénk magunkat, ha úgy adódna. A 20-as éveink végén, közepén jártunk, amikor összedőltek az ikertornyok, kamaszok voltunk, amikor a déli határ másik oldalán népírtás folyt, amikor Ruandában a Hutuk lekaszabolták a Tuszikat, amikor az amerikaiak lerohanták Irakot. Mindannyian a 80-as években kezdtünk táncolni, én spec 83-ban már jazz-balettoztam Hódmezővásárhelyen...érted, vidéken jazz-balettozni, rögtön az úttörő ünnepség után, amit még a Lenin Téren nyitott meg a városban állomásozó orosz katonai alakulat egyik tisztje...oroszul! Gyerekek voltunk, amikor egy percre megállt az élet, mert meghalt Brezsnyev Elvtárs. Szurkoltunk Farkas Bertalannak, és boldogan néztük a kertben, vagy a gangon fröccsöt ivó nagyapáinkat, ahogy hangosan röhögnek Hofi viccein, amelyek a Sokol rádióból ömlöttek a meleg nyári napokon. Nem értettük pontosan, miért kell 86 nyarán duplán megmosni a zöldségeket és gyümölcsöket, és elborzadva néztük a Junoszt-on vagy a Videotonon, ahogy felrobban a Challenger űrrepülőgép, és a tengerbe zuhan. Szóval, a minket ért hatások kötnek össze bennünket, és azért intenzívebben, mint a többi generációnkbélit, mert mindeközben mindannyian egy igen specifikus pályán haladtunk, ami nem más volt, mint a tánc. Ugyanazokkal a pályaválasztásunkkal járó kihívásokkal kellet megküzdenünk, ugyanazzal a kényszeredettséggel válaszoltuk meg a kényes és állandóan nekünk szegezett kérdéseket: “Értem, hogy táncolsz, de mit dolgozol?”, “Abból meg lehet élni?”, “Lehet tapizni a csajok seggét?”, “Le tudsz menni spárgába?”, “Sok a buzi?”, “Az balett?”, “Nem!?” “...akkor néptánc?”, “Nem!?”…”Mutass má’ valamit!” El kell jönnöd megnézni, hogy megértsd!

BL: Ugye az az alapötlet, hogy egymástól teljesen különálló szakmai pályát befutott öreg rókák mérik össze erejüket a színpadon. Mit kell azon érteni, hogy "különálló szakmai pálya"? Arra gondolsz, hogy más színházak, más együttesek, más táncstílusok, vagy ennél jóval szélesebb a merítés? Úgy értem, hogy egyáltalán táncosok lesznek a színpadon, vagy már az sem?

FÁ: Igen, így van, és ahogy már fentebb említettem, itt elsősorban valóban arról van szó, hogy míg teljesen más utakon indultunk el a táncművésszé válás irányába, más társulatok, iskolák, országok, színházak, volt egy olyan meghatározó pont, amely a földrajzi, vagy stílusbéli távolságokon átível, ez pedig a történelmi közeg, amely hatott ránk, hasonló életkorban, hasonló érzelmi állapotban. Mindannyian színpadon táncoltunk az életünk egy pontján, de azóta, vagy előtte, közben, mindannyiunk megtapasztalta, hogy milyen is az, ha az ember kényszerből, vagy választásból, de hosszabb-rövidebb időre leválik művészetéről és a civil életben dolgozik. Mi hatan együtt, már voltunk: műszívvel élők, rally versenyzők, masszőrök, szállodai alkalmazottak, felszolgálók, szakácsok, harcművészek, fodrászok, kukások, gyorséttermi dolgozók, baristák, poolboy-ok, fotográfusok, filmrendezők, forgatókönyv írók, személyi edzők, táplálkozási tanácsadók, bloggerek, szoláriumstúdió tulajdonosok, biofarmerek, zeneszerzők, hang és fénytechnikusok, pedagógusok, értékesítési ügynökök. Életvitel-szerűen éltünk Izraelben, Hollandiában, Franciaországban, Máltán, az USA-ban, Németországban, Izlandon, Spanyolországban, és a lista nem teljes! Szóval, szakmai pályáinkról ki-be mozgó, művészek vagyunk, és most próbát teszünk arra, hogy ezt a rengeteg élettapasztalatot, valahogyan egy "produkció" formájában színpadra vigyük, és az előadás szöveteként, életünk egyetlen igazi közös pontját használjuk fel, a táncot.

72283942_431739694117924_8251624454795296768_o.jpg

/ Juhos István, Fotó:‎ Bander Photography /

BL: Hogyan épült fel az alkotó folyamat, miként sikerült összeolvasztani a különböző álláspontokat?

FÁ: Sehogyan nem sikerült, mert még nem próbáltunk, és nem is nagyon fogunk. Az elképzelésünk szerint, csak egy-két megbeszélést fogunk tartani, és majd a színpadon találkozunk.

BL: Ezt most komolyan mondod, hogy nem fogtok próbálni!? Szerinted össze tud állni egy nézhető, élvezhető, dramaturgiájában építkező előadás próba nélkül?

FÁ: Szerintem összeállhat, igen. Muszáj lesz neki, és ennek az az oka, hogy rá kellett jönnünk, hogy bár nagyon szeretnénk olyan előadásokat létrehozni, amelyben hozzánk hasonló korú, tapasztalt előadóművészek vesznek részt, de sajnos nem jöhet össze, mert ebből ugye nem lehet megélni, és mindenkinek csinálnia kell a dolgát, és abból sok van, és össze-vissza mindenfelé, így azután logisztikai okokból kifolyólag döntöttünk egy olyan koncepció mellett, amely azt helyezi előtérbe, hogy maga az előadás térben és időben megvalósítható legyen, ehhez pedig az kell, hogy nulla, vagy nagyon kevés próbával hozzuk létre azt, mert ugye időben nem tudunk próbákat összehozni. Ezek után, már csak az a dolgunk, hogy ezt a megszokott módon, elvont, progresszív, post-modern művész-koncepció-misztikummal vegyük körül, és elhitessük az emberekkel, hogy a próbák hiánya, az hozzáad a megjelenítendő művészi értékhez. Én is nagyon kíváncsi vagyok, mi fog történni, de bárhogy is lesz, az biztos, hogy én ilyet még nem csináltam, és ha másra nem, legalább értékes alkotói, művészi tapasztalatszerzésre jó lesz mind nekünk, mind pedig (gondolom főként szakmai) nézőink számára!

BL: Mire számíthatnak a nézők?

FÁ: Életük egyik legszórakoztatóbb előadására! Önirónia, önvallomás, nyílt öncélúskodás, humor, törékeny feltárulkozás, sírás, nevetés…

BL: Mit üzensz a nézőknek?

FÁ: Azt, hogy nyitottan és előzetes elvárások nélkül érkezzenek, és garantálom, hogy egyszeri, megismételhetetlen, és legfőbbképpen ízig-vérig "emberközeli" élményben lesz részük...

Infó: GENERÁCIÓ X!

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr515342472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.