UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

Generáció X!

2019. november 12. - P. Szabó István

75481836_3199430243431553_3270649382956957696_o.jpg

Miközben nagyban és nyilvánvalóan tolom a táplálkozási tanácsadást meg az egyelrendesen blogot, sőt végre kijött az Egyél rendesen! e-könyvem 3.0 verziója, amit imádok, és amire végtelenül büszke vagyok, ja és ugye nyilván arról meg nem is beszélve, hogy új ország, új gondok, beilleszkedés, pénz, munka, nyelv meg a többi ilyesmik, és ehhez hasonlók, egy nem is olyan régi eszegetős-iszogatós beszélgetés alkalmával a teljesen őrült Fejes Ádám felvetette annak az ötletét, hogy mi lenne, ha mi régi "öreg" táncos emberek, akik valóban bírnak egyfajta karakterrel, mélységgel, humorral, múlttal, és jelennel, összeállnánk egyszer, vagy újra, és kitennénk a színpadra mindenünket, ami volt, és ami van. Persze jót nevettünk, meg mondogattuk, hogy "tényleg milyen jó lenne", meg vicces, aztán töltöttünk még egy pohár bort, meg jóféle házipáleszt, koccintottunk, és az egészet lefojtottuk némi friss sütésű sajtos pogival.

40558057_312559416172644_3576494579630735360_n.jpg

Jó volt, jól éreztük magunkat, mert a szeretet, a tartalom, és a közös múlt olyan elegy, amelyben el lehet merülni tényleg, de aztán az ember hazamegy, és simán csak elfelejti az ilyesmit.

De ez az "állat", ez nem felejtette el, hanem előhozta megint a következő alkalommal is, és megint koccintottunk rá, meg megint rátoltuk a pogit, és megint elfelejtettük volna, de aztán kiderült, hogy az Ádám az izom-komolyan elhatározta magát, és nem engedi el a dolgot.

Kreált nekünk Facebook-csoportot, szétküldte a szándéknyilatkozatokat, ami igazából még mindig nem jelent semmit, mert azért az ilyesmiből még simán ki lehet fordulni, főleg úgy, hogy közben nekem ebbe az egészbe "belerondított" a Spanyolba költözés, és igazából bármennyire is szerettem volna ezt a dolgot, meg láttam benne a fényt, a szívem mélyén elengedtem, és letettem róla, hogy ha a project létrejön, részt vehetek benne magam is.

Aztán az Ádám egyszercsak szólt mindannyiunknak, hogy akkor december 13. 20.00 óra, Mu színház, és az meg már egy olyan valami, amiből kicsit nehezebb kitérni, miközben ezer dolgom, megoldandó problémám van itt helyben, meg az épülő online bizniszemmel, és majd szétfeszített az "ambiValencia" belülről, hogy akarom ezt, de egyszerűen képtelenség lesz kivitelezni, úgyhogy tegnap ráírtam az Ádámra, hogy mennyire borzalmasan sajnálom, de részemről ez a közszereplés nem fog menni...

Szó, szót követett, aztán azzal búcsúztunk, hogy lett repülőjegyem oda-vissza, meg nagy mosoly a szívemben, hogy úgy néz ki, mégis ott fogok állni 13-án a Mu színpadán ezekkel a csodálatos barátokkal, és csinálunk "valamit", ami simán lehet, hogy szar lesz, bár kétlem, mert annyi érték fortyog bennünk, ami nem engedi majd, hogy ne legyünk legalább valahogy felejthetetlenek...

Úgyhogy így állunk...

Alább közlöm a minden hivatalosakat, miközben atomra izgatott vagyok, és bizseregve várom ezt az egészet, Neked pedig nincs más dolgod, mint eljönni, és megnézni, mi sül ki belőle. Ez tényleg egy amolyan szívmelengetően egyszeri és megismételhetetlen este lesz (A linkre kattintva eléred az eseményt a Facebook-on):

MU TERMINÁL: GENERÁCIÓ X

/táncszínházi bemutató/

Egymástól teljesen különálló szakmai pályát befutott öregrókák mérik össze erejüket a színpadon. Versengés, bizonyítás az élet minden területéről behozott bizonyítékokkal. Ki ért el nagyobb sikereket, ki lett a legjobb előadó, kiből lett a legelismertebb alkotó, ki kapta a legtöbb szakmai elismerést, kinek sikeres a magánélete, ki lett a leggazdagabb, ki a legcsóróbb, kinek adódik össze a legtöbb érték az életében? Lehet-e ezt egyáltalán mérni, ha lehet, milyen értékrendszer mentén értékelünk életpályákat, kell-e mérni egyáltalán? Hogyan lehet összehangolni a külső és a belső mérleget? Van-e értéktelen, értékes és még értékesebb művész?

És a fő kérdés: ha sikerül értéksorrendiséget felállítanunk, mit kezdjünk vele? Ha nem sikerül, mert mindenki egyformán értékes, csak máshogy, akkor milyen módszertan alapján osszuk szét közös erőforrásainkat a művészek között? Elképzelésünk szerint, a kérdéseket bőséges humorral fűszerezve és sok-sok színvonalas koreográfiai „bravúrral” megtűzdelve járjuk majd körül.

Alkotók, előadók: Fejes Ádám, Gergely Atilla, Juhos István❤️, Kalmár Attila, P. Szabó István, Zachár Lóránd
Koreográfus asszisztens: Hoffmann Adrienn
Produkciós asszisztensek: Gyepes Bianka, Hajtó Janka, Asztalos Dóra
Fotó: Hoffmann Adrienn
Támogatók: EMMI, NKA, Terminál Alapítvány, ICD 2000 Kft. MU Színház, Ár-Tér Herbahód Kft.

www.muterminal.hu

PÉNTEK, 13 DECEMBER 2019 20:00
színházterem
időtartam: kb. 60 perc
korosztály: 14+

jegyár: 2200 Ft
diák-, nyugdíjas jegy, XI. kerületi lakos kedvezmény: 1800 ft
támogatói jegy: 4000 Ft

ill-be-back-940x450.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr6515302510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.