Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

Szenvedd magad "egészségesre"!

2019. január 18. - P. Szabó István

cukor.jpg

/ Egy kedves vendégem mai email üzenete. /

Szenvedd magad "egészségesre"! - körülbelül így lehetne összefoglalni az utóbbi évtizedek fogyókúrás koncepcióinak lényegét, melyek leginkább az "Egyél kevesebbet és mozogj többet, te akaratgyenge, lusta, falánk szar!" utasítása köré szerveződtek, megkeserítve mindazon százmilliók életét, akiknek nem sikerült hosszútávon megtartaniuk a keservesen leadott kilókat.

Magam is így gondoltam magamra, miközben toltam a szépen kikalkulált napi ötször csirke-rizs-brokkolit meg a kötelező fehérjeturmixot, és egyre erősödő éhségrohamok meg borzalmas hangulatingadozásos koplalások közepette, fáradtan, boldogtalanul, és szürkére apadt életkedvvel próbáltam kitartani a végsőkig.

És tényleg... akkoriban azt mondták, hogy ez így van rendjén, hogy ha bírod akarattal, és minden épeszű módon ellene mész a szervezeted jelzéseinek, és megpróbálsz róluk nem tudomást venni, ha az okosoknak hiszel inkább, nem pedig saját magadnak, akkor ilymódon egy napon majd egészséges leszel...

Akkoriban azt tanították, hogy az emberi test pont ugyanolyan szimpla cucc, mint egy félbites gőzgép: Kalória bemegy, kalória egy része elég, a fölöslegből meg háj lesz. Sőt még azt is tanítottták, hogy a zsír, amit megeszel,  kikerüli a komplett emésztési rendszert és megy egyenest a bőr alá, és attól leszel ronda fürdőruhában, csak közben még jól el is tömi az ereidet, és a kényelembe püffedt, érdektelen dietetikusok egész hada csont nélkül pippantotta be mindezt, és nem is erőltették meg magukat azzal, hogy esetleg kérdéseket tegyenek fel.

Még akkor sem gyúlt bennük gyanú, amikor kezdett túlcsordulni a bili, és több lett a kövér a világban, mint a normális testalkatú, sőt legtöbbjük, még mindig tojik bele, pedig ma már kétéves cukorbetegeket is kezelnek, ami azért már elég szemnyitogatóan extrém. Nem, szerintük a hiba biztosan nem bennük van, hanem az emberekben, akik még mindig gyengék, lusták, és falánkok, és nem hallgatnak rájuk, meg nem követik az ajánlásaikat, hanem csak nézik a tévét, meg zabálják közben a zsíros szarokat, ahelyett, hogy kenyeret ennének inkább szívbarát margarinnal, sovány fit-joghurtot, meg ládányi leves gyümölcsöt...

De hála az égnek, nem minden dietetikus tespedt bele lustán az ötven éve mantrázott, ám valójában soha sem bizonyított ostobaságok tengerébe, hanem néhányan kinyitották csipásra szundizott szemeiket, felálltak az orvosi székeikből, elsétáltak a könyvespolcukig, és halkan, nehogy más is meghallja, feltették maguknak a kérdést: "Nem lehet, hogy mégiscsak mi vagyunk a hülyék?"

Na nekik köszönhetem, hogy még élek. Hogy még nem döglöttem bele a pánikrohamaimba 120 kilósan, hogy újra anélkül tudom bekötni a cipőmet, hogy vöröslő fejjel vissza kéne tartanom a lélegzetemet, és hogy végre ehetek, ihatok, edzhetek, méghozzá koplalás, szenvedés, és minden szintű önsanyargatás nélkül, és tehetem mindenzt egy egyre ideálisabb, egyre egészségesebb testben, és tudom, hogy ezzel messze sem vagyok egyedül.

Ők azok a hősök, akik nem hazudják a cukorbetegek szemébe, hogy gyógyíthatatlanok, akik nem adnak (el) nekik még több gyógyszert, meg (be) még több inzulint, és akik jobbszeretnek gyógyult, boldog klienseket látni, mint lábakat vagdosni napestig.

Ők azok, akik nem elégszenek meg azzal, amit a fehérköpenyes nagyapáik egyszer betanítottak nekik, hanem akik kutatnak, és tanulnak, és gondolkodnak, mert látják, értik, és érzik, hogy a nagyapáknak valószínűleg nem volt mindenben igazuk, és ők azok, akik olyan információt tolnak elénk, amelynek végre valahára van is valami értelme.

Például egyáltalán nem hiszik azt, hogy a test egy gőzgép, sőt, pontosan tudják, hogy nem az, és megismertetnek minket a hormonrendszerrel, a genetikai örökséggel, a bél-agy kapcsolattal, a humán mikrobiommal, a psziché erejével, meg még vagy egymillió más tényezővel, amely mind kihat arra, hogy valaki hogy néz ki, hogy hogy érzi magát, és hogy hogyan képes változtatni az állapotán. Az infó pedig olyan erővel jön, hogy már nem tud neki ellenállni semmi és senki, és hiszem, hogy egy napon majd elgondolkodnak még a legelvetemültebb tesztoszteron-arcok is azon, hogy vajon tényleg "egészséges-e" az öltözők mélyén titokban szurkált szteroid, hogy vajon jó üzlet-e a száraz forma, meg a kockás has, cserébe az anyagcsere brutális megborulásáért, a menstruáció elvesztéséért, meg a többi különféle rezisztenciákért.

Egy napon talán majd a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége is előjön a barlangjából, szép csendben elmosogatja az Okostányérját, és kidolgoz helyette valami olyat, amitől nem hull majd úgy a magyar, mint most.

...

Én a hőseimet követem, és mondhatja tőlem bárki, többé már semmi olyat nem hiszek el feltétel nélkül, amit ne láttam volna a saját szememmel működni. Nezehen húztam rá magam, de mára ez lett a munkám, aminek úgy belekerültem a sodrásába, hogy mostmár semmilyen örvény nem rángat ki onnan.

Mind akik tőlem kérnek segítséget, azon lepődnek meg először, hogy nem írok nekik étrendet, még akkor sem, ha térden állva könyörögnek érte, hanem mindig abból indulok ki, amit a mindennapjaikban esznek, ráadásul azt is megkérdezem tőlük, hogy hogy érzik magukat, és ha nem jól, akkor nem azt kapják, hogy "Kitartás, célok, akaraterő, meg az a kurva dobozon túlra gondolás", hanem hogy vagy lassítunk, vagy keresünk valami más irányt.

Nálam alapvetés, hogy soha nem utasítok senkit arra, hogy olyasmit egyen, amit nem szeret, mert hiszem, hogy nincs olyan, hogy valaki a számára rossz, vagy üres ízű dolgokat fogyaszt, és attól ő majd egészséges lesz. Az ilyesmi hosszútávon ezerszer bizonyítottan tarthatatlan...

A fogyás nálam nem cél, hanem következmény, ezért a program, amit csinálok sem fogyókúrás program, hanem életmódváltó méghozzá a szónak minden valódi értelmében az, ahol elsősorban az egészséget célozzuk, a könnyen és élethosszig tartható harmóniát, és csak azután foglalkozunk a külsővel, és leginkább ez az a megközelítés amelyben az utóbbi évtizedek fogyókúrás koncepciói kegyetlen nagyot hibáztak, de manapság új szelek fújnak, és ezektől a szelektől végre már nem fogunk megfázni...

U.i.:

Nem győzöm hangsúlyozni: Az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség nem gyógyíthatatlan betegségek! Ha az orvosod ezt állítja, menekülj!

 

OLVASS TOVÁBB: LEGYEN ELÉG A HÜLYESÉGBŐL!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr414570762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.