Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

Az éhség működése

2018. december 09. - P. Szabó István

swiss_retus_1000-8566.jpg

/ Modell: SwissLove, Fotó: én - 2014, Miami /

Van az néha, hogy csak úgy írkálok dolgokat, meg gondolatokat, meg tapasztalatokat, meg van az, amikor olyat írok, ami tényleg lényeges. Na ez az írás most ilyen. Mármint tényleg lényeges, mert arról a valamiről szól, ami leginkább megkeseríti a minden fogyni vágyó emberek életét, és amely leghatékonyabban akasztja meg a sikert. Ez pedig ugyebár nem más, mint az éhség.

Táplálkozás témakörében borzalmasan sok olyan kijelentés vagy alapvetés él az emberek fejében, amelyek egyszerűnek és magától értetődőnek tűnnek, ám valójában mégsem azok. Gondolok itt például az energiaegyensúly gyermetegen leegyszerűsített meghatározására, vagy esetünkben arra a gondolatra, hogy nyilván "Annál éhesebb vagy, minél régebb óta nem ettél." Nos, mostanra tudományosan is bizonyított, hogy ez sem igaz...

Bár legtöbben azt hiszik, hogy tökéletesen urai az életüknek, a tetteiknek, és a gondolataiknak, valójában az a szomorú igazság, hogy tulajdonképpen mindent a hormonrendszerünk vezérel. A hormonjaink csinálnak belőlünk szerelmest, vagy haragost, kívánóst, vagy aszexuálist, boldogot, vagy depresszióst, és bizony arra is ők adnak utasítást, hogy mikor álljunk fel az asztaltól, vagy mikor érezzük magunkat éhesnek.

Táplálkozás relációjában a hormonrendszerünknek egészen elképesztően komoly fegyverarzenálja van arra, hogy elérje, amit akar, például, hogy rávegyen minket az evésre, még akkor is, ha mi minden úgynevezett "akaraterőnket" összeszedve elhatároztuk, hogy márpedig azért sem eszünk. Ezért gyűlölöm többek közt a testalkatnak azon áldozathibáztató megközelítését, mely szerint aki kövér, az nyilván lusta, vagy falánk, vagy egyszerre mindkettő, ráadásul még akaratgyenge is, mert a dolog ennél ezerszer komplikáltabb, és ha valaki, én aztán tényleg tapasztalatból tudom, hogy ha a szervezetünk egyszer összehangolt támadást indít valamiért, az ellen nekünk nincs sok esélyünk.

Például az INZULIN segít elraktározni a zsírt, akkor is, ha éppen fogyni szeretnénk, a GLUKAGON pedig felszabadítja azt, nem foglalkozva azzal, ha mondjuk pont a hízás lenne a célunk, és teszik ezt magasról tojva a jó öreg bevitt, vagy "elégetett" kalóriák számára.

És ha ezzel valaki még mindig vitatkozni szeretne, mert neki azt tanították, hogy az emberi test egy egyszerű zárt rendszer, amelybe bemegy a kalória simán, meg aztán ugyanilyen simán ki is jön, annak ajánlom figyelmébe Sam Feltham 21 napos kísérletét, melyben azt találta ki, hogy 21 napon keresztül, napi 5000 kalóriát eszik kvázi ketogén étrenden (= alacsony szénhidrát / moderált fehérje / magas zsír) és megnézi, mi lesz. Számításai szerint, ha a kalória tényleg csak kalória lenne, és érvényes lenne az a baromság, amit mindannyiunknak vagy ezerszer betanított a táplálkozástudomány mindenhol, akkor neki ez alatt a 21 nap alatt 7,3 kilót kellett volna híznia, és az induló 85,6 kg-os testsúlyáról, fel kellett volna híznia kb. 92,2 kilósra, ám ehelyett mindössze 1,3 kg-mmal lett több a testsúlya a 21. napon, és mérlegelt végül 86,9 kg-on, ami azért valljuk be, 21 napnyi kőkemény zabálás után még finoman szólva is lófing...

day21.jpg

Szóval, ugyanúgy, ahogyan az inzulin és a glukagon egymás ellenpárjai a zsíranyagcserében, úgy az étvágy szabályozásában a LEPTIN és a GHRELIN áll harcban egymással, és én most éppen erről az utóbbiról szeretnék mondani néhány fontosat.

A GHRELIN-t, avagy ahogy egyszerűbben nevezik, az "éhség-hormont" 1996-ben fedezték fel, ami azért nem volt olyan nagyon régen, és úgy gondolom, hogy illik róla tudnia mindenkinek, aki szeretne fogyni, illetve hosszú távon meg is tartani az elért testsúlyt, ugyanis talán nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a bizonyos ghrelin - nyilván az inzulin mellett - a mi másik legnagyobb ellenségünk. Ami persze rossz hír, de hogy azért mondjak jót is, kiderült, hogy a ghrelinen keresztül az éhség kondicionálható! És ha semmilyen információt nem kaptál még tőlem eddig soha, csak ezt, már akkor is megérte megszületnem...

Három, azaz három borzasztóan fontos dolgot kell megértenünk a ghrelin működésével kapcsolatban!:

1. Az éhség nem időarányosan növekszik, mint ahogy amúgy gondolnánk, hanem hullámokban jön, és bármennyire is meglepő, folyamatosan csökken! Tehát mégegyszer: Az éhség nem úgy működik, hogy minél régebb óta nem ettél, annál éhesebb vagy, hanem úgy, hogy ha nem eszel, amikor enned kéne, akkor egy ideig egyre éhesebb leszel, de ha ennek ellenére sem viszel be semmiféle tápanyagot, akkor a ghrelin "megynyugszik", és nem csesztet egy ideig, azaz a következő éhség-hullám érkezéséig, amely viszont már garantáltan gyengébb lesz, mint az előző. Ha ezzel tisztában vagy, akkor azzal is tisztában leszel, hogy ha éppen nem kéne enned, de éhes vagy, akkor nincs más dolgod, mint várni, hogy az éhség elmúljon, mert el fog, és ezt garantálom!

ghrelin4.jpg

2. Az iménti tétel nem csak 24-órás időtartamban érvényes, hanem akár napokban mérve is, ha történetesen azt terveznéd, hogy mondjuk tartasz egy háromnapos víz-böjtöt, de attól félsz, hogy a harmadik napon már olyan éhes leszel, hogy felfalod majd a férjed vagy a feleséged, megnyugtatlak, hogy nem, sőt. A harmadik nap végén kevésbé leszel éhes, mint az első nap végén, amiről pedig azért jó tudni, mert így ha már túléltél feladós-bezabálás nélkül egy éhséghullámot, akkor a követköze hullám már nemhogy erősebb, hanem pont hogy gyengébb lesz, így könnyebb lesz ellene "védekezned"...stb.

ghrelin5.jpg

3. És most jön a lényeg: A ghrelin tulajdonképpen úgy működik, ahogy te megtanítod neki! Ha azt találod ki, hogy bepippantod a fitnesz-, meg a táplálkozás-ipar azon blődnagy ökörségét, hogy neked naponta ötször-hatszor, vagy három-négyóránként enned kell, mert csakis az tartja egyenesben a vércukrod, meg működteti normálisan az anyagcseréd, és te úgy is teszel, akkor a ghrelin ezt a kedvedért betanulja, mint a te új bioritmusodat, és minden egyes étkezésed közelgő időpontjában szorgalmasan jelzi neked, hogy éhes vagy, úgyhogy egyél! És igen, bizony. Nem az van ám, mint amit gondolnál, hogy minél többször eszel, annál kevésbé vagy éhes, hanem éppen pont kurvára fordítva, azaz tényleg minél többször eszel egy nap, annál többször is leszel éhes, egészen egyszerűen azért, mert mint már mondottam: a ghrelin kondicionálható!!! Ha nem hiszel nekem, próbáld csak ki! Ha eddig ötször ettél egy nap, kezdj el csak háromszor enni, ugyanazokban az időpontokban! Egy pár napig valószínűleg éhes leszel majd a kimaradt két étkezés időpontjában, de a ghrelin idővel beletanul, és nem fog többé napi ötször jelezni, hanem csak háromszor.

ghrelin3.jpg

Ez történt velem is, amikor először ötről, háromra, majd háromról, kettőre csökkentettem az étkezéseim számát, és történik most is, amikor a kettőröl éppen a napi egyszeri étkezésre váltok, és a dolog tökéletesen működik.

Részben ezért haragszom a napi ötszöri étkezést hirdetőkre, mert átvernek, ráadásul pont az ellenkezőjét érik el vele, mint ami egy fogyni vágyónak elemi érdeke lenne, történetesen, hogy ne növekedjen benne az éhezés szintje, hanem éppen pont, hogy csökkenjen, sőt, azon a csökkent szinten állandósuljon...

Szerintem érdemes ezen elgondolkodni!

 

Forrás:

https://idmprogram.com/fasting-ghrelin-fasting-29/

http://live.smashthefat.com/why-i-didnt-get-fat/

 

OLVASS TOVÁBB: HATTYÚK ELEDELE

blog_alja_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr1614466394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dean Alexander 2018.12.10. 19:47:53

Alá tudom támasztani. nagyon komoly fogyókúrákat szoktam tartani, amik több hónaposak, néha fél évesek. Sok olyan van, amikor csak naponta egyszer eszem és ez egy idő után teljesen természetes a testnek. Próbából ráálltam a két naponta egyszeri étkezésre és ez sokkal könnyebb volt, mint a napi egyre ráállni pl. Hatalmasakat lehetett fogyni és nem hogy gyenge nem voltam, majd kicsattantam az erőtől, mozogni AKARTAM, rohanni, tekerni, úszni, bármit. Eszméletlen érzés volt, amolyan euforikus. És amit a cikk ugyan nem említ, de szerintem egy teljesen más tudatállapotba kerültem, amit semmihez sem tudok hasonlítani. Sokkal jobban tudtam koncentrálni, megtanulni bármit. Nem voltam álmos, sokkal jobban, kevesebbet és tartalmasabbat - mélyebben aludtam, mint bármikor. Az ébresztőóra előtt sokszor pár másodperccel felébredtem és azonnal éber voltam, 100%-os.
Ugyanakkor azt is meg tudom erősíteni, hogy az eleje piszok nehéz. Én leszoktam a piáról tök könnyen, a cigiről is - igaz nem könnyen, de ez volt a legnehezebb. Megállni, hogy ne egyek. Elhiszem, hogy sokan akik kövérek, nem tudják végigcsinálni. Viszont az is tény hogy végig lehet, de nagyon kegyetlen kemény lesz. ;).

P. Szabó István 2018.12.10. 22:01:01

@Brandon Frazer: Igen, ez az írás az éhség természetével foglalkozik, de egyre több kutatás támasztja alá, hogy a "böjtölés" pozitív hatással van az agyműködésre. Ajánlom figyelmedbe például Sandrine Thuret - "You can grow new brain cells. Here's how" című TED TALKS előadását: www.youtube.com/watch?v=B_tjKYvEziI