#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Motiváció

2018. november 24. - P. Szabó István

155135_171895176176581_5167265_n.jpg

/ Fotó: Strammer Zsaklin /

Néha, amikor elkezdek megírni egy újabb blogbejegyzést, mondjuk például a fogyásról, tulajdonképpen már akkor, a legeslegelső pillanatban olyan szinten unom az egészet, hogy beszakad tőle az agyam, mert miközben jómagam már régesrég túl vagyok a megoldáson, és köszönöm szépen a bármilyen okítást, de a magam részéről tényleg remekül tudom és értem is, hogy milyen koncepciók mentén kezeljem hatékonyan a saját testemet, így egy csomó dolog a témában már nem más, mint önismétlés, meg szájbarágás, ami vagy átjön, vagy nem, és ennyi. Meg úgyis lesz egy rahedli ember, akik majd máshogy gondolják, meg egy másik rahedli, akik eleve okosabbnak hiszik magukat nálam - és egy részük persze simán lehet, hogy valóban az is. - Aztán ott vannak még az alapból rosszindulatúak, akiknek még a szar is szar, meg aztán azok, akik fullba' nyomják a kretént, pedig azt ugye sose szabadna úgy, vagy azok, akik egyszerűen képtelenek kitalálni a szövegértés kacskaringós útvesztőjéből. Ja meg persze a kedvenceim, akik soha életükben nem voltak még a semmilyen súlyprobléma halovány érzésének a legbolhafingnyibb közelében sem, de mivel már olvastak róla valahol, így véleményüket megalapozottnak és sziklaszilárdnak érzik, amitől aztán úgy osztják az észt, mintha nekik lenne a legnagyobb fogalmuk az egészről az Univerzumban...

...és igen, ilyenkor néha nem pusztán rettenetesen unom a dolgot, miközben erőből gyűlölöm ezt az egész, mai "posztolj, különben nem is létezel" világot, hanem fel is baszom magam, de úgy rendesen. - Nincs az egésznek semmi értelme - gondolom magamban, és már csuknám is vissza a laptopom, hogy csináljak inkább valami hasznosat, mondjuk megnézzek egy sorozatot, vagy ilyesmi, amikor eszembe jutnak azok a tömegből kiemelkedő néhányak, akiket életem során tudom, hogy így vagy úgy de motiváltam, és méghozzá onnan tudom, hogy mondták, írták, vagy jelezték valahogy, és akkor elgyengülök, és belekezdek ugyanabba akár ezredjére is, hátha attól majd lesz pár új ilyen "néhány", akik meghallják szavam.

Edzésben ugyanez. Milliószor ismételt instrukciók, reménytelennek tűnő helyzetek, amiktől néha úgy vagyok, hogy feladom, mert nem igaz, hogy még mindig nem érti, hogy még mindig bedől a boka, elemelkedik a sarok, vagy "törik a csukló", aztán hirtelen valahogy, valamitől egyszercsak már nem dől be, lent marad, és egyenesen tart, és akkor meg csak azon kapom magam, hogy belül könnyezem... és ilyenkor nem unom, hanem azt érzem, hogy valahol mégis megéri.

És volt ez már tánccal, dalszöveggel, könyvvel, színdarabbal, filmmel, sporttal, fotóval, kajával, meg még nem is emlékszem, hogy mi minden mással, és mindig mondják, hogy találjam már ki magam, meg döntsem már el végre, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de nem megy, mert engem tényleg mindig nagyon érdekel az, amit éppen csinálok, még akkor is ha nem vagyok benne a legjobb, és szerintem én már így is fogok maradni. Tudom, hogy ma ezt így kéne okosan csinálni, de én már nem hiszem, hogy ki fogom találni magam, és hogy leszek még bármi, ha nagy leszek, mert ez erre a kicsire, ami még hátra van, félek, már így fog maradni.

Amúgy meg sosem szerettem a Felhőatlaszt, mert szerintem szar film lett, de a mondanivalója - hogy mi mind aprócska kis cseppecskék vagyunk az élet végtelen óceánjában, és az a dolgunk, hogy a magunk módján hozzápakolgassuk azt a sok kicsit a dologhoz, ami aztán talán majd sokra megy - na az fontos, szóval csak azt akarom ezzel mondani, hogy bármivel is töltsd a napjaid, ha éppen mondjuk pont arra készülnél, hogy feladd, akkor ne tedd! Mert biztos van a nagyvilágban valaki, vagy valakik, akit, vagy akiket az életeden, a tetteiden keresztül motiválsz...

Jó hétvégét!

OLVASS TOVÁBB: REGGELI, EBÉD, VACSORA...

blog_alja_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr9514390626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Picassolánya 2018.11.28. 10:01:49

Szia Peet!
Csak azért regisztráltam az előbb a blog.hu-ra, hogy leírhassam, hogy jelentkezem, itt vagyok a "a tömegből kiemelkedő néhány"-ból egy, akinek nagyon sokat segítettek az írásaid abban, hogy leadjon 20 kilót - a sok kudarcba fulladt kísérlet után - egy olyan életformával, ami nem jár együtt az éhezéssel.
Azoknak az elveknek mentén, amit nálad is mindig olvastam - megvettem a könyvedet is - egyszerűen életformává vált, hogy tudom mit ajánlatos elkerülnöm, mivel lakjak jól helyette és mennyit mozogjak.
Olyan egyszerű így főzni és olyan jó eljárni edzeni úgy is, hogy 43 éves koromig meg se mozdultam szinte.
Megértem az írással kapcsolatos nyűgeidet, de ne hagyd abba légyszíves, nekem sokat jelent és biztosan vannak még egy páran akik csendesen, de rendszeresen olvasnak itt a blogon.