#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Reggeli, ebéd, vacsora...

2018. november 20. - P. Szabó István

img_6187.jpg

Nemrég lenyomtunk egy hétvégi tábort a Szent Orbánban, ahol reggeli és vacsora volt. Azt se bírtam volna még egy napig sem tovább, annyira közelinek érezte a gyomrom a két étkezést, erre most a Csajom úgy szervezte a pihenős hétvégénket, hogy berendelte a fullost, hogy legyen nekünk reggeli is, ebéd is, meg vacsora is. A helyzet az, hogy ez mostanra már kábé a kivitelezhetetlen kategória számomra, lett légyen, hogy több, mint egy éve leginkább napi kettőt eszem, és jobban vagyok tőle, mint valaha, de persze nem volt ez mindig így...

Régen ugye az volt, hogy zabáltam, mint állat. Részben, mert állandóan éhes voltam, részben pedig mert mindenhol azt tanultam, meg mindenhol azt mondta-írta minden szakértő és táplálkozástudós - és megjegyzem, hogy teszi ezt még mind a mai napig például a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége is minden közleményében - hogy egyél naponta ötször, mert ha csak háromszor eszel, a szervezeted majd megriad, hogy jajj, szegény, éhenhalsz, és már akkor nap közben el is kezd serényen raktározni, mert "állítólag" négy órát(!) se bír ki kaja nélkül. Ja meg az is volt, hogy "Reggelizz úgy, mint egy király!", mert reggelizni kell, és ha nem reggelizel, akkor egyszerűen éhenpusztulsz megint... (Erről amúgy talán egyszer már írtam, de a dolog fontossága miatt, nem győzöm ismételni!)

Mondtam is magamban akkoriban, hogy én kurvára fogyókúrásan nyomom, csak azt nem értettem, hogy akkor meg miért hízok, mint állat. Ugye az - volt - a magyarázat, hogy a többszöri étkezés felgyorsítja az anyagcserét, és egyenletesen tartja a vércukorszintet, ami az egyetlen ütvözítő és kötelező jó.

Nos, gondoltam, ennek akkor utánanézek, mert nem igazán láttam a dologban sem logikát sem értelmet, lett légyen, hogy az ember történetében kétlem, hogy lett volna akár egyetlen olyan időszak is, amikor bármely ősünk naponta ötször evett volna, így a szervezetünk ehhez evolucionált, de méghozzá annyira, hogy ezt igényelje is tényleg, hanem inkább azt láttam, meg gondoltam, hogy összes minden őseink szerencsések voltak, ha egy sikeres vadászatot követően egyszer tudtak enni egy normálisat egy nap, de gondolom amúgy leginkább az volt a valóság, hogy néha boldogok voltak ők már nemhogy napi, de heti egy evéssel is.

És amúgy ja: Olvasmányaim szerint egészen sokáig, a XV-XVI. századig ettek maximum kétszer az emberek, méghozzá ebédet és vacsorát, és kábé ilyenkor kezdtek a korareggeltől egészen késő estig a földeken dolgozó paraszti rétegek napi háromszor étkezni, azaz reggelizni is. A "gazdagabbak" viszont egészen a XVII-XVIII. századig még mindig csak kétszer kajáltak, ezért ha valaki azt mondja neked, hogy "Reggelizz úgy, mint egy király!", azzal tulajdonképpen arra próbál sarkalni, hogy ne reggelizz egyáltalán, mert a legtöbb királyok valójában nem igazán reggeliztek...

Az amúgy brutálisan döbbenetesen elképesztő és teljesen értelmetlen ötszöri étkezés már igazi XX-XXI. századi baromság, és full egyértelműen csakis és egyedül az élelmiszergyártók-, és árúsítók kizárólagos üzleti érdeke, ráadásul egyetlen(!), ismétlem: egyetlen tanulmány sem tudta érdemben bizonyítani, hogy a napi öt-hatszori étkezés bármilyen mértékben is jobban gyorsította volna az anyagcserét, mint a háromszori, pedig vizsgálták sokszor. Ugyanúgy többen is megpróbálták kísérletekkel alátámasztani ezt a koncepciót, mint azt is, hogy a zsír rossz, meg hízlal, de egyiket sem tudták igazolni soha, hanem inkább sőt...

Tehát mégegyszer: Nem, nem lesz gyorsabb az anyagcseréd attól, ha ötször eszel, mint ha "csak" háromszor, viszont majdnem biztos, hogy éhesebb leszel tőle, sőt az is, hogy ellened lesz a fogyókúrádban, sőt a túl sok étkezés kifejezetten előidézője lehet az inzulinrezisztencia nevű anyagcserebetegségnek, egészen egyszerűen attól, hogy a lényegében folyamatosan aktív inzulintermelésre erőltetett szervezet simán belefárad a dologba, márpedig az imént említett inzulinrezisztencia pontosan ezt jelenti.

Ennek megértéséhez nem árt tudni két dolgot:

1. Ha eszel, a szervezeted inzulint termel, hogy a kajával bevitt cukrot (glükózt), a sejtjeid, annak segítségével fel tudják venni.

2. Az inzulin blokkolja a zsírbontást, azaz inzulin jelenlétében áll a közbeszédben "zsírégetésnek" hívott folyamat. - Gondolj csak bele, mi történik akkor, ha folyamatosan egyenesen tartod a vércukorszinted, mert azt mondják, hogy az jó, meg az az egészséges!

Ezen két tény ismeretében már világos, hogy miért állítom, hogy a napi ötszöri étkezés "ellened lesz a fogyókúrádban", ugyanis nyilvánvaló, hogy minél többször serkented inzulintermelésre a szervezeted, annál többször blokkolod a zsírbontás lehetőségét. Ha ötször eszel egy nap, azzal ötször tiltod le a "zsírégetést", miközben alig hagysz rá időt az étkezéseid között, olyannyira, hogy erre lényegében egyedül az éjszakai időszak marad majd, miközben alszol.

Ellenben ha "csak" háromszor eszel, akkor már napközben is lehet olyan időszakod, amikor az inzulin jelenléte már nem szab gátat a zsírból fogyásnak - plusz az éjszaka.

Értelemszerűen ha csak kétszer, vagy egyszer eszel egy nap - mert előfordul az ilyesmi is - sokkal több időt hagysz az étkezések közt arra, hogy a zsírbontás lehetősége felszabaduljon az inzulin blokkja alól, így lényegében kimondható, hogy minél kevesebbszer kajálsz egy nap, annál hatékonyabban ürítheti ki a szervezeted a tested zsírraktárait.

És mégegyszer megismétlem: Nem létezik semmilyen értelmes, logikus magyarázat, sem vizsgálati úton bizonyított kutatási eredmény, sem történelmi, vagy evolúciós tény, ami akár a legcsekélyebb mértékben is bárhogyan alátámasztaná a napi ötszöri étkezés, kábé mindenhol hangoztatott, kvázi kötelező, sőt egészségesnek kikiáltott tételét!

A másik problémám az inzulinrezisztencia és annak "gyógyítása", melyet egyszer majd magyarázzon már el valaki szakértő, mert képtelen vagyok ésszel felfogni, hogy ha a nyilvánvalóan túlzott aktivitástól, melynek oka lehet például a napi ötszöri, hatszori...stb. étkezés, egy idő után elfáradtak az inzulinreceptorok, és létrejött a "betegség", akkor azt miért kezelik további ugyanolyan túlzott aktivitásra kényszerítéssel, azaz ugyanúgy legalább ötszöri étkezéssel, és miért nem hagyják ezeket a receptorokat inkább "pihenni", regenerálódni, mondjuk éppen pont az étkezések számának csökkentésével...?

Na mindegy, summa-summarum tőlem mindenki annyit és annyiszor eszik, amennyit és ahányszor csak kedve van, meg a bioritmusa, meg a napirendje, meg a fizikai intenzitása engedi, csak ha esetleg közben azt érzi, hogy valami nem frankó, akkor gondoltam, szólok, hogy talán érdemes elgondolkodni azon, hogy tényleg kell-e annyi, meg annyiszor, pusztán azért, mert sokan mondják...

Jó étvágyat!

 

OLVASS TOVÁBB: KÖNYVAJÁNLÓ - FORGÁCS ATTILA - AZ EVÉS LÉLEKTANA

blog_alja_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr2514382786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2018.11.20. 15:31:51

A napi ötszöri étkezés jelentős részének zöldségből kellene állnia, ami nem a magas cukortartalmáról híres, így az inzulint se emeli meg.
Azt is érdemes tudni, hogy a XVII-XVIII. századig az emberek még két szakaszban aludtak, ez is hatással volt az étkezési szokásokra.