#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Forgács Attila - Az evés lélektana

Avagy, a "Végre valaki!" mondatok...

2018. október 25. - P. Szabó István

forgacsborito.jpg

Aki ismer, tudja, hogy lényegében a kezdetektől fogva központi helyet foglal el az életemben a testsúly(om) elleni szűnni nem akaró küzdelmem, hogy képes voltam az évek alatt körülbelül negyvenöt kilót felfogyókúrázni magamra, majd az utóbbi években, hogy már hivatásszerűen űzöm az ipart, lezúzni ebből közel harmincat, és persze, hogy emellett kvázi évtizedek óta olvasok a témában mindenféle cikkeket, tanulmányokat, könyveket, sőt magam is előszeretettel osztom meg a tapasztalataimat, néha blog-posztok vagy netalántán könyv formájában...

Aki olvasta az EGYÉL RENDESEN-t, azt is tudja, hogy a 2.0 verzió egy óriási önbeismeréssel indul, amely leginkább arról szól, hogy mennyire nagyon szerettem volna összeszedni az évek alatt tanultakat, és hogy aztán amikor ezzel a feladattal elkészültem, mennyire nagyon nem voltam elégedett a munkámmal, mert hiányzott belőle az igazi, önálló gondolkodás, és hogy utána nekiveselkedve megint, és a legelejétől fogva átírtam az egészet aszerint, amit ténylegesen gondolok a témáról, és tettem ezt abban a félelmemben, hogy egyedül vagyok sajátos megközelítésemmel, azaz, hogy ellene megyek minden trendnek az olyan dolgaimmal, mint hogy nem vagyok hajlandó étrendeket írni, hogy nem érdekelnek a rövidtávú sikerek, hogy fennen hangoztatom, hogy szeretned kell azt, amit megeszel, hogy a kalóriaszámolgatás meg az energiaegyensúly egy baromság, és hogy csak és kizárólag a komplex ember felől helyes megközelíteni a problémát, nem pedig a BMI meg a makrotápanyagok irányából...

...és őszinte leszek, évek óta vitatkozom már erről, olyan edzőkkel, akik előszeretettel írnak étrendeket és széles mosollyal üdvözölnek minden rövidtávú sikert, meg olyan dietetikusokkal, akik még azt tanulták, hogy az emberi test egy egyszerű gép, amibe ha kevesebb energiát viszel be, mint amennyit az elhasznál, vagy több energiát használtatsz el vele, mint amennyit bevisz, akkor ő majd arra biztosan "fogyással válaszol", és ehhez tartják magukat még úgy is, hogy a valóság nyilvánvalóan más képet mutat, és eközben még egyetlenegyszer sem találkoztam olyan erős mondatokkal úgynevezett igazi szakemberektől, amelyek legalább valamelyest és összeszedetten alátámasztották volna a koncepciómat, egészen mostanáig:

"A táplálékfelvétel a fiziológiai vezérlésen túl jelentős érzelmi szabályozás alatt is áll. Az ételnek tápértékén túl érzelmi értéke is van. Ezt a tényt gyakran elfelejtik a táplálkozástudomány szakértői, amikor igyekeznek ésszerű érvekre - adatokra és nyomelemekre - hivatkozva egészségesebb táplálkozási szokásokra bírni az embereket. A próbálkozások lehetnek szakmailag indokoltak és ésszerűek, mégis a siker túl sokszor már eleve reménytelen. A helyes táplálkozással foglalkozó racionális tudomány, a dietetika sikertelenségei abból fakadnak, hogy az evési szokásokat inkább irracionális - archaikus - érzelmi tényezők szabályozzák..." / Forgács Attila - Az evés lélektana - Harmadik, bővített kiadás - Akadémiai Kiadó - 2018. /

Ez a néhány sor végre egy szakember tollából, tűpontosan leírja mindazt, ami a táplálkozási tanácsadói koncepciómmal kapcsolatban elmondható.

Köszönöm!

 

OLVASS TOVÁBB: SZAKADT FARMER ÉS PALACKOS CSAPVÍZ...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr9414321747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.