#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Szakadt farmer és palackos csapvíz...

Avagy, divat-táplálkozás bármi áron

2018. október 17. - P. Szabó István

carmar.jpg

Fotó forrás.

Ugye most van az a rész az életemben, amikor egy darab hivatalos papírral a zsebemben, már simán mondhatom magamról, hogy szakács (is) vagyok, de ha rákérdeznek, hogy tényleg tudok-e főzni, akkor meg arra már nem válaszolhatom olyan simán, hogy "Igen.", szóval a mindenféle saját lehetőségeimen belül szorgalmasan gyakorolnom kell, hogy legalább valamit végre tudjak is tényleg.

Az utóbbi hónapokban - különféle okokból - leginkább a süteményekkel foglalkoztam, azokon belül meg aztán viszont tényleg próbálkoztam klasszik, illetve egészségesebbnek nevezett verziókat elkészíteni, amikhez meg ugyebár használnom kellett szintén egészségesebbnek mondott alapanyagokat is, úgy mint például: mandulaliszt.

Történt egy napon, hogy mivel a kamrában éppen nem volt, mentem is a boltba szépen ügyesen, hogy vegyek, és találtam is, és kértem is egy amolyan bio-helyen, ahol mondták, hogy "Most éppen van 500 g-os kiszerelés, mindössze 3.600.- Forintért", én meg erre mondtam, hogy "Meg a lónak a kis faszát, azt..."

Van a világban ez az általános túlárazásos-lehúzásos idiotizmus a sok olyan baromságokkal, amit valakik kitalálnak és mondják, hogy az menő, a többi emberek, meg pörgetik le-föl az Instát, és látják, hogy mások is mondják, hogy az menő, és mivel ők is menők szeretnének lenni, ezért rohannak, és megveszik, méghozzá lényegében bármi áron. Ezért van például, hogy egész embertömegek járnak, méregdrágán vásárolt lyukas nadrágokban, meg ezért cipelnek haza csomóan a boltokból palackozott csapvizet. Ezért vesznek duplaannyiért "bio" matricával ellátott, kurvára nem bio zöldségeket, ezért lesznek például laktózérzékenyek inkább - bármit is jelentsen az -, sőt vegánok, még akkor is, ha amúgy a mami rántotthúsán meg pörköltjén nőttek fel, és titokban imádják, és álmodnak is róla, meg kívánják is, de nem lehet, mert akkor oda a menőkhöz tartozás biztonságos csodája, ma már ugyanis tulajdonképpen nincs más életcélja a világ fiataljainak, csakis a menőség állapotának elérése.

A piac az meg ugye olyan, hogy figyeli a hülyeséget nagyon, és amint talál valami új őrületet, azonnal túl is árazza, és rommá keresi magát rajta. 30 évnyi túlárazott, és totálisan kontraproduktív "low fat" termék-dömping után végre jöhetnek a túlárazott "bio", a "paleo", a "gluten free" meg a satöbbi matricás cuccok, és a hülyeségnek nincsen ám határa igazán sehol, gondolok itt a "vegan" tusfürdőkre például, amitől agyfaszt kapok konkrétan, meg az egyik kisbarátom mesélte amúgy, hogy a fia egy ideje már nem hajlandó beülni az autójába, mert az bőrüléses... egy másik barátnőm meg azt meséli, hogy a nagymamája befoltozta a farmerján a drágán vett lyukat, miközben ő aludt, mert a nagyi olyan öreg már, hogy nem a menőt látta a dologban, hanem a cikit, meg mert a nagyi nincs Instán, így ő valahogy még képes tisztán látni, de nem csak a lyukat, hanem azt is, hogy mit tegyen az asztalra.

Igazából persze az is ciki, amit a nagyi az asztalra tesz, mert az régi, meg öreg, meg büdös, meg kurvára nem menő, bár ha ugyanarra a cuccra, amit a nagyi vagy száz éve csinál, menő környezetben, erdőt ugyan még sosem látott, mégis favágójelmezbe bújt, kockásinges, szépszakállú hülyegyerekek ráteszik a "kézműves" matricát, akkor az megint eladható lesz hirtelen, meg menő, úgyhogy lehet is túlárazni a parasztnak, hagy érezze a törődést...

De még mielőtt jobban felbasznám magam, inkább jöjjön az, hogy miért is írom én ezt az egészet:

Csomóan nem értik, hogy táplálkozási tanácsadóként, meg edzőként miért csinálom úgy a dolgaimat, ahogyan csinálom. Hogy miért posztolok süteményekről, meg kenyerekről, meg mindenféle nem egészségesnek mondott dolgokról, miközben meg divat-vegánnak kéne lennem, meg divat-laktózmentes mandulaliszttel kéne sütnöm csak és kizárólag, és arról beszélni folyton, hogy hogyan koplaltasd magad mindenféle divatos ám leginkább idegenül örömtelen ételekkel kockáshasúra, mert az Insta szerint ma az egészséges egyenlő a kockás hassal meg segg-implantátummal. Nem értik, hogy miért tartom a testi-lelki harmóniát fontosabbnak a külsőnél, meg miért hangoztatom, hogy szeretned kell, amit eszel, hogy annak tényleg finomnak is kell lennie, hogy a lelked is eszik veled, nem csak a tested, és hogy miért próbálom mindenkivel megszerettetni magát a sütés-főzést mint mindennapi tevékenységet is.

Nos a helyzet az, hogy nem teszek mást, mint megpróbálom eloszlatni azt a borzasztó ködöt, ami körüllengi a tekinteteket ma - kivéve a nagyit, aki ugye nincs fent Instán - és rávilágítani valójában egészen nyilvánvaló tényekre. Úgy, mint például arra, hogy a hirtelen kezdett, drasztikus étrendváltásokkal járó diéták kudarca hosszútávon kb. 95%-os, amivel véleményem szerint szinte mindenki tisztában van, mégis ugyanolyan lendülettel kezdenek el a népek márciusban hirtelen bikini body őrültekké válni, és nem enni semmit, vagy mindenféle olyasmi szarokat, amiket egyáltalán nem szeretnek, sőt sokszor kifejezetten gyűlölnek, és kérnek csirke-rizs-brokkoli típusú étrendeket az edzőjüktől, abban a reményben, hogy idén majd sikerülni fog, és hogy ezalkalommal majd minden máshogy lesz, és nyilván ez az egyik út, amit nekem, ha szeretnék divatos táplálkozási tanácsadó lenni, alá kéne támasztanom a viselkedésemmel, meg az ajánlásaimmal, ám én csalódást okozva mégsem ezt teszem, hanem inkább megpróbálom rávenni a klienseimet arra, hogy ismerjék meg magukat, tudják meg, hogy milyen ételeket szeretnek, hogy függetlenül a divatos-, vagy általánosító táplálkozási koncepcióktól, milyen tápanyagokat tolerál az ő szervezetük, és milyeneket nem, és kegyetlen megszorítások nélkül kisakkozni velük egy olyan örökkön tartható életmódot, amelybe belefér minden földi jó, mégis sikeres, és amely messzire kerüli a szenvedést, meg a gyilkos lelkiismeretfurdalást, és tulajdonképpen nem más, mint a "rendesen evés".

El kell fogadnunk, hogy az ember orális lény, a táplálkozás lélektana pedig egy rendkívül összetett valami, amit egyetlen táplálkozással komolyan foglalkozó szakember sem hagyhat figyelmen kívül.

Én azt vallom, hogy ha valamin leginkább változtatnunk kell, az konkrétan a gondolkodás visszahozása a mindennapjainkba, mert az, aki nem hisz el azonnal és feltétlenül mindent, amit mondanak neki a tévében, vagy olvas a neten, hanem el is gondolkodik rajta, legtöbbször végül rájön, hogy sok esetben mekkora baromság is az, amit megpróbálnak eladni neki. A tapasztalat az, hogy kábé minden olyan élelmiszer, ami ma új és divatos, holnap majd mérgező és kerülendő lesz, a trendek pedig valahogy mindig visszakanyarodnak azokhoz a receptekhez, meg élelmiszerekhez, amelyek már évezredek óta bizonyítottak, és én a magam részéről inkább hiszek azoknak, mint az újszülött divatliszteknek, még ha pillanatnyilag éppen az utóbbiak is a menők.

Olyan, saját magunk által összepakolt ételekből, amelyeket valódi összetevőkből készítettünk, nem gondolom, hogy nagy baj lehet, hiszen csináljuk már ezt vagy csillió éve, meg talán az sem baj, ha megismerjük magunkat, miközben arra törekszünk, hogy mind a lelkünk, mind pedig a testünk szeresse, amit tőlünk kap. Azon túl pedig már csak két dolgunk van: 1. Figyelni a mennyiségre. 2. Figyelni arra, hogy mennyi időt hagyunk az "emésztésre" az étkezések közt.

Számomra kevés szomorúbb látvány van, mint a napi öt-hat műanyagdobozba porciózott csirke-rizs-brokkoli látványa, mert szeretettelen üresség van mögötte, meg szinte garantált hosszú távú kudarc, hacsak nem köztük nőtt fel a delikvens, és hacsak nem önti el melegséggel a lelkét a vaníliás fehérjepor műanyagíze.

Na de nem akarnám már ezt ennyire hosszúra nyújtani, szóval így a végére, kérlek, engedj meg még egy rövidet:

A múltkor bevittem edzés utánra egy egészséges süteményt az egyik csoportomnak. Kínálgattam szorgalmasan, mire egyikük azzal utasított vissza, hogy nem kér belőle, mert ő most fogyókúrázik, mire mondtam neki, hogy ez olyan cucc, ami egészséges, mire felcsillant a szeme, de annyira, hogy rögtön be is falt  a sütiből vagy tízet. Na ezen azért még érdemes elgondolkodni...

 

OLVASS TOVÁBB: HÍZNI FOGSZ...

blog_alja_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr214304255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.