#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Orthorexia nervosa

Avagy, a túlságosan egészséges táplálkozás...

2018. október 08. - P. Szabó István

emeka-0778_bw_edit_web.jpg

/ Fotó: Én, Modell: Emeka - Miami, 2015 /

Borzalmas egy ember vagyok. Én tényleg sose azt csinálom, amit várnak, vagy inkább elvárnak tőlem, hanem valahogy mindig pont az ellenkezőjét. De esküszöm, nem direkt, csak valahogy úgy követik egymást az események, és csak annyi, hogy a dolgokról van saját véleményem, ami meg azért van, mert hát én "sajnos" már nem hiszek el vakon mindent, amit mondanak, vagy mutatnak, hanem el is gondolkodom rajtuk.

Táplálkozás témakörében kezdődött azzal, hogy írtam egy olyan e-könyvet - EGYÉL RENDESEN! -, ami tulajdonképpen minden tekintetben ellene megy annak, amit éveken keresztül tanultam, vagy inkább tanítottak nekem. Hátat fordítottam az akademikus táplálkozástudománynak, többek közt tagadom az energiaegyensúly idióta matematikáját ugyanúgy, mint a napi öt-hatszori étkezés téves rutinjának értelmét, de ez még mindig nem elég, mert most egyre inkább afelé hajlok, hogy önálló gondolkodásra buzdítsak mindenkit, az úgynevezett egészséges élelmiszerek tekintetében is.

Tapasztalataim szerint arról, amiről ma azt állítják, hogy egészséges, holnap majd úgyis ki fog derülni, hogy káros, és fordítva, mert a világban ez a dolog egyszerűen így működik, és működni is fog egészen addig, amíg egy napon majd ki nem mondják, hogy minden, ami testsúly, tulajdonképpen lelki-, és genetikai eredetű, úgyhogy a táplálkozástudomány ismeretanyaga, megint mehet majd a kukába, mint ahogyan megy éppen ma is, a bukott zsírfóbia, meg a nagy koleszterintévedés ügyén.

Általában kimondom, hogy már réges régen csak és kizárólag az önmegfigyelésben és a naplózásban hiszek, és bár sosem félek paradigmát váltani, ha új igazságokra lelek, ez a kijelentésem pont hogy egyre erősebb gyökereket ereszt.

Nem vagyok orvos, nem is áll szándékomban gyógyítani, viszont szeretem ha a dolgok egyensúlyban állnak, ami leginkább abban mutatkozik meg, hogy ugyanúgy felhúzom a szemöldököm akkor, amikor valaki borzalmasan kövéret látok, és akkor is, ha valakin azt tapasztalom, hogy már mániákusan szerelmes a "kockás hasba". Miért? Mert mindkettő mögött valamiféle (testkép)zavar rejtőzik.

Igen, a "minden áron kockás has" mögött is, ugyanúgy, mint ahogyan a bulimia, vagy az anorexia is egy-egy jólismert betegség a testképzavar egyik partján, a másik parton ott a túlzott egészségesség betegsége is, az orthorexia nervosa, ami talán még nem annyira ismert, mint az előbbi kettő, de ha valaki rendszeresen görget Instán, és nem csak néz, hanem lát is, akkor szemébe tűnhet, hogy a világ már megint csúnyán túltolt valamit, aminek amúgy jónak kéne lenni.

Agyfaszt kapok a mindenmentestől, a vegántól, a mindenből liszt, vagy a mindenből tejtől, az úgynevezett superfood-októl, és főleg attól, amikor valaki már-már halálosan retteg bizonyos élelmiszercsoportoktól, és konkrétan azt gondolja, hogy ha valami "nemegészségeset" tol le a torkán, az olyan, mintha mérgezést kapna.

Nem, a kristálycukor, meg a fehérliszt sem méreg önmagában - legalábbis legtöbbünknek - egészen addig, amíg képesek vagyunk ésszerűen mértéket tartani. A mostanában nagyon divatos, és persze nyilván kurvadrága cukorhelyettesítőkről egyszer amúgy is ki fog majd derülni, hogy valójában rosszabbak még a cukornál is, csak máshogy, úgyhogy a magam részéről például boldog vagyok a mézzel, vagy egyszerűen csak sokkal-sokkal kevesebb cukorral, mint amennyit a receptek általában ajánlanak, és így aztán gond nélkül süthetek tulajdonképpen 4 hónapja minden földi jót, összezavarva vele hű követőimet, de azért meg is nyugtatva őket azzal, hogy nem minden ördögtől való, amire ma azt mondják, ugyanakkor nem biztos, hogy más szentnek mondott dolgok, meg tényleg azok is. - Gondoljunk csak a Katolikus Egyház több tízezreket érintő zaklatási botrányaira! Pedig a Katolikus Egyházról is azt mondták, hogy az szent, meg hogy Isten borjai, aztán azért anyukám is bevallotta egyszer titokban, hogy kiskorában nagyon nem szeretett a Mamáékkal vasárnaponként templomba járni, mert a Pap bácsi valahogy mindig úgy ügyeskedett, hogy megsimogathassa a lábacskáját. - Szóval van a párhuzamos-, meg a valóság. Az egyikben a papok szent emberek, a rendőrök becsületesek, a politikusok pedig minden erejükkel csakis a népért dolgoznak, a másikban viszont a papok valójában védtelen gyerekeket molesztálnak, a rendőrök ott csalnak, ahol csak tudnak, a politikusok, meg telibe leszarják, hogy mi a jó a népnek, addig amíg ők maguk a pénzüknél vannak, és meglátásom szerint pont így van ez a táplálkozással is.

A párhuzamos valóságban elhiszed, amit az élelmiszergyártók rányomtatnak a csomagolásra, meg persze azt is, hogy az úgy igaz, ahogy van, a valóságban meg aztán kiderül, hogy ha nekik az úgy éri meg, bármilyen vegyi hulladékot megetetnek veled, miközben simán belehazudják a képedbe, hogy az egészséges. Túlárazzák a BIO-t, pedig ugyanolyan génmódosított fos, mint a többi, csapvizet töltenek műanyagpalackokba, és eladják neked hegyi patakvíz-áron, és ugyanígy szívat az egészségügy meg a gyógyszeripar is, te meg csinálod vakon, amit mondanak, mert azt hiszed, hogy mást nem tehetsz, de pedig tehetsz, de persze nem sokat, de legalább nem vagy a dologgal egyedül.

Használhatod az agyad például, süthetsz vagy főzhetsz is akár, és közben megkérdezheted magadtól fejben, hogy vajon tényleg annyira fontos-e neked a bikiniforma, meg a kockás hasizom? Hogy vajon élvezed-e az edzéseidet, vagy csak csinálod? Hogy vajon tényleg ízlik-e a kókuszlisztes protein-brownie, vagy szívesebben ennéd inkább a nagyi linzerkarikáját, mert hidd el, egyikbe sem fogsz belehalni... legalábbis nem azonnal...

 

OLVASS TOVÁBB: HAT UTÁN MÁR NE EGYÉL!

blog_alja_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr814288597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.