#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Hat után már ne egyél!

Avagy, a legjobb tanács, amit akkoriban kaphattál?

2018. szeptember 29. - P. Szabó István

nataliabody-3442-edit_web.jpg

/ Modell: Natália, Fotó: én - 2017, Budapest /

Pedig hányszor szidtam én is a dolgot, tudatában a nagy magabiztos táplálkozással meg fitnesszel kapcsolatos szent és sérthetetlen tanulmányaimnak, ahol vagy ezerszer elmondták, hogy folyton folyvást zabálni kell, három-négyóránként, ha éhes vagy, ha nem, ötször-hatszor-nyolcszor is akár, mert a vércukorszintet egyenesen kell tartani, különben éhenhalsz, és ez ki is tartott jó sokáig, mire rájöttem, hogy mennyi baromságot tanítottak nekem éveken keresztül.

Azóta nagyot fordult a világ amúgy is, de főleg bennem, mivel semmi sem működött, a testsúlyom csak nőtt, én pedig egyre éhesebb lettem.

Aztán először a ketogén étrend jött. Zsír, zsír hátán, minimális szénhidráttal - pedig amióta az eszemet tudom, azt tanítják, hogy a zsír rossz, meg a koleszterin is, és hogy a szénhidrát az élet motorja, és hogy abból meg sok kell - és hirtelen, végre valami elindult, én pedig egyetlen könnyed mozdulattal basztam ki a tankönyveimet a picsába, és fordítottam hátat az akademikus táplálkozástudomány úgynevezett "eredményeinek", meg amúgy az összes általánosítani, meg mindenkire ugyanazt ráhúzni akaró táplálkozási koncepciónak, és elkezdtem csak és kizárólag a befelé figyelés módszerével foglalkozni, és egyszerűen csak annyit, akkor, és azt enni, amire a szervezetem jól reagált, és viszont kihagyni mindent, amire meg nem.

A másik baromság - túl a sok többin - a "Reggelizz, mint egy király!" kötelező alaptétele volt, mert ugye olyan nincs, hogy az ember nem tol be egy rahedli zabot meg gyümölcsöt, vagy bármi gabonát a kávéja mellé ébredés után, mert tényleg ha nem így tesz, akkor majd el fog sorvadni mindene, és ájultan esik össze, amint kilép az ajtón, annyira nem lesz benne energia semmi, mert a szénhidrát az maga az élet, és ha nem vagy vele csordultig tele, akkor véged van, és már temetnek is...

Kábé egy éve találkoztam az időszakos böjtöléssel, amiről a hivatalos tanulmányaimból annyit tudtam, hogy ha nem zabálsz legalább 3 nagyot egy nap, meg két kicsit a nagyok közt, akkor a vércukrod lezuhan, a szervezeted sokkot kap, és azonnal raktározni kezd, és már hízol is, plusz megáll a szíved, összeesel, és meghalsz, miközben az izmaid elpárolognak pillanatok alatt, azóta meg valahogy kiderült, hogy a kalóriamegvonás annyiféle módon jó a szervezetnek, hogy azt már össze se lehet írni, és hogy az agy - amiről meg aztán tényleg elmondták mindenféle összes létező forúmokon, hogy csakis szénhidráttal hajlandó működni - semminek nem örül jobban, mint amikor végre böjtölhet egy kicsit ketonokon.

Summa-summarum, amikor régen valakitől megkérdezted, hogy mit csinálj, ha szeretnél lefogyni, akkor nem azzal tett neked a legjobbat, hogy megmondta, hogy mit egyél, vagy mit ne egyél, vagy hogy milyen éppen divatos diétát kövess, hanem azzal, ha azt tanácsolta, hogy hagyj relatíve sok időt a szervezetednek arra, hogy az étkezéseid közt "emésszen", márpedig a jó öreg "Hat után már ne egyél!" dolog, leegyszerűsítve lényegében az. Persze a mágikus 18.00 óra - ugyanúgy, mint a táplálkozásban tulajdonképpen minden - természetesen nem értelmezhető egyformán mindenkire. Csupán arról van szó, hogy egy olyan tökre átlagember, aki mondjuk reggel 6.00-7.00-kor kel, aztán 8.00-tól, 17.00-ig mondjuk dolgozik, jól teszi, ha 18.00 óra előtt megvacsorázik, és aztán már nem eszik semmit, mert így nyit a szervezetének éjszakára - a "zsírégetés" szempontjából a leghatékonyabb időszakban - egy olyan 12 órás "ablakot", mely idő alatt a szervezetnek lehetősége van "feldolgozni" a bevitt tápanyagokat, aludni küldeni az inzulint - amiről meg tudjuk, hogy a zsírbontás legnagyobb ellensége -, és a relatív szénhidráthiány mellett, végre a zsírokhoz nyúlni energiáért. Így persze a dologban nem a 18.00 óra a lényeg, hanem inkább maga a 12 órás "ablak", azaz a 12 órás időszakos böjtölés, ami kezdetnek már nem rossz, sőt, sokaknak akár még elég is lehet.

Én ma már csak kétszer eszem egy nap, vagyis ha pontosabb szeretnék lenni, akkor inkább másfélszer, és jobban vagyok, mint valaha, a szervezetem pedig igazán hálás ezért. Szinte sohasem reggelizem, ami azt jelenti, hogy azt a bizonyos böjt-ablakot megpróbálom lehetőleg 16 órásra nyitni ( 20.00 - 12.00 ).

Ha érdekel a téma, guglizz rá az "időszakos böjtölés", vagy az "intermittent fasting" címszavakra, és alakítsd úgy az életed, hogy hagyj a szervezetednek időt magára, és persze rád! Ami nem azt jelenti, hogy ha mondjuk 20.00-ig dolgozol, akkor ne egyél többé már soha, hanem hogy mondjuk lefekvés előtt néhány órával már ne egyél, és ha nem vagy feltétlenül hullaéhes, akkor csak azért ne reggelizz rögtön ébredés után egy orbitálisan nagyot, mert valakik azt mondták...

 

OLVASS TOVÁBB: A FOGYÓKÚRA SZENT GRÁLJA...

blog_alja_1.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr2114270517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.