#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Mitől hiteles egy edző...?

2018. augusztus 05. - P. Szabó István

edzo.jpg

Szerinted...?

Mert részemről a válasz elég összetett és inkább valami érzés-féleség, a bizalom egy speciális formája, mint határozott konkrétumok, bár persze embere válogatja. Ismerek olyan edzőket, akikkel perverz megelégedésben, vigyorgó boldogan esznek-isznak együtt a vendégei, meg olyat is, aki egy hosszú nap végén kiposztolja a whisky-coláját, de nyilván léteznek olyan edzők is, akik vasfegyelemmel ügyelnek a renoméjukra, és már azt is megbocsáthatatlan bűnnek érzik, ha véletlenül fagyival álmodnak, bár személyesen még egy hasonlóval sem találkoztam. Inkább az a vonal jellemző, hogy a teremben keményen, kajában meg inkább a helyén kezelve a dolgokat meg a különleges alkalmakat...

Adódnak néha vicces helyzetek, mint például legutóbb egy fitneszes eseményen - ami nem a The Camp, mert ott elég egyértelmű a felállás:) - ebédszünetben sétálgatva találkoztunk két edzővel, akik egy étteremben kvázi szinte elbújva tortáztak egy nagy adag brassói után, és látszott az arcukon, hogy annyira cikiben vannak, mintha legalább maszturbáláson kaptuk volna őket, de nem tudom, hogy ez most akkor jó, vagy nem...

Mi jobb, ha tiszta, de kamuzik, vagy ha őszintén mocskos? Vajon rossz az egyáltalán, vagy vajon tényleg annyira jó, ha jó?

Mondjuk, láttam már tüdőrákost kilógni a kórházból egy cigire, ami nyilván erős, de tudtommal az élsportolók is nagyokat piálnak egy nyert meccs, vagy győzelem után - persze tisztelet a kivételnek - és attól még nem lesz rosszabb a teljesítményük...

Bűnözni tényleg bűn? Vagy inkább úgy kérdezném, hogy: Élet az élet bűn nélkül?

Nem tudom, de simán lehet...

Hiszitek vagy sem, én magam nagyon ritkán bűnözöm. A képen látható sör például konkrétan az első korsó rendes söröm az évben, pedig augusztus van, és szerintem nem is nagyon lesz már több idén, fagylaltból pedig leginkább cukormenteset eszem, de nálam például a táplálkozási tanácsadás is elsősorban az önmegfigyelésről, az egyensúlyról, az ételek élvezetéről, meg a tudatos reakciókról szól, nem pedig a makulátlanul tiszta táplálkozásról.

Hatás-ellenhatás. Ha előző éjjel még söröztem, akkor másnap nem kezdek nagy reggelivel, hanem sőt, talán valamikor csak késő délután fogok egyáltalán enni, majd ha a szervezetem jelzi, hogy na akkor most már jöhet valami rendes, addig pedig csak iszom, méghozzá vizet, és 99% hogy az elkövetkező napokban tisztán fogok kajálni, hogy helyreálljon a rendszer.

Amióta érzékenyen ráhangolódtam a szervezetem jelzéseire, konkrétan képtelen vagyok két egymást követő napon szarul enni, mert nagyon érzem a hatását a dolognak, ami nem jelenti azt, hogy viszont egyáltalán nem eszem néha szarul, mert de. Sőt, ha tehetném, ennék én sokkal szarabbul is, de sajnos sem a korom, sem a genetikám miatt nem tehetem, ráadásul már eleve csak kábé a negyedét eszem mennyiségben annak, mint amit a "régi életemben", és szintén a szervezetemre mért hatása miatt, olyan ritkán iszom alkoholt, és akkor is csak nagyon, de tényleg nagyon keveset, hogy esküszöm, az éves alkoholfogyasztásomat két kezemen meg tudnám számolni, és mégegyszer mondom, tényleg nem azért mert nem illik, vagy mert nem fitneszes, és csak kamuzok, hogy hitelesebb legyek, hanem azért, mert nem szeretem azt érezni a gyomromban, amit még az a kicsi alkohol / szénhidrát is csinál vele másnap. Alapvetően alacsony szénhidráttartalmú kaján vagyok, de annyira, hogy igazából akkor vagyok jól, ha a szénhidrátbevitelem direktben nulla - persze indirektben nyilván lehetetlen, hogy valóban nulla legyen. - Bárcsak ehetnék több cukros csodát, óh, de jó lenne, csak sajna úgy zsírosodom tőle, ahogy szerintem senki a világon, úgyhogy csak ezek a fehérholló ritkaságú alkalmak férnek bele, mint például a tegnapi Paul Kalkbrenner a Budapest Parkban...

Az élet ráadásul - nyilván viccből - csak úgy önti rám a szart. A szakács-sulimhoz rommá kellett magam sütnöm mindenféle tortákkal, meg süteményekkel, a Csajom állandóan palacsintát rendel, most meg megint bejött egy dolog, ami a sütésről szól, és például ezen a hétvégén két New York sajttortát is le kell sütnöm, de nem ám fitnesz-verzióban, hanem az igaziban, 200 g. cukorral meg kukoricakeményítővel, szóval van baj, de mondom, a lényeg az egyensúlyon van meg azon, hogy az ember tudja, hogy mire, hogyan kell reagálnia, hogy abból ne legyen baj...

De ez én vagyok. És akkor így most én nem vagyok hiteles, vagy ettől még de?

andi_burgerk-0957.jpg

/ Andi - Burger King - Miami - 2016. /

Szóval a nagy kérdés az, hogy te vajon eszel-iszol-duhajkodsz az edződdel, vagy inkább egy világ omlik össze benned rögtön, ha meglátod őt a Burger-ben, kéjes arccal sültkrumplit mártogatni a vanília fagylaltba...?

 

OLVASS TOVÁBB: ALAPGYAKORLATOK VS. FUNKCIONÁLIS HÓKUSZPÓKUSZ

blog_alja_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr4614162741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.