#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Mi fér bele a "diétádba"?

2018. július 23. - P. Szabó István

fagyi.jpg

Sokan kérdezik tőlem, hogy "Te akkor csak zöldséget eszel, meg napfényt?" amire nyilván az a válaszom, hogy "Nem, én csak napfényt eszem..."

Na jó, viccezek, napfényt sem...

Meg azt is szokták kérdezni, hogy az hogy van, hogy a barátjuk vagy a barátnőjük eszik mindent össze-vissza, és közben meg tökre vékony meg szálkás, ők meg már attól is híznak, ha csak rágondolnak a kajára, és erre meg az a válaszom, hogy "Márpedig ez így van.", és aztán mondják, hogy "De akkor az élet ilyen igazságtalan?", amire én meg azt mondom, hogy "IGEN, AZ ÉLET IGAZSÁGTALAN." amiről nem árt tudni, sőt, nem árt el is fogadni szépen okosan.

Persze előfordulhat, hogy ha egészében vizsgáljuk az életet, akkor nem annyira igazságtalan, mert lehet, hogy valaki mondjuk genetikailag olyan gyorsan zsírosodik, és alig izmosodik, mint én, viszont imádja a munkáját, és boldog a párkapcsolata, valaki más meg könnyen izmosodik, és bármit ehet, mégis szálkás marad, viszont tök magányos, vagy rühelli amit csinál, szóval ez egy összetett kérdés, de ha maradunk csak a kajálásnál, meg a formánál, akkor sajnos az van, hogy mindannyian máshogyan reagálunk a tápanyagokra, ezért mindannyiunknak a saját genetikai adottságainkhoz illik alkalmazkodni, nem pedig azon siránkozni, hogy másnak meg miért lehet, amit nekünk nem.

Van, akinek gyors az anyagcseréje, van akinek meg lassú. Van, aki jobban tolerálja például a szénhidrátokat, van aki meg egyáltalán nem, mint ahogyan olyan is van, aki a tejet simán issza gond nélkül, más meg már a tej szó hallatán is azonnal összecsinálja a bokáját, sőt én például élek halok a sósmogyoróért, más viszont konkrétan tényleg meghal tőle, de ez ennyi, ez van, ezt kell elfogadni és eszerint kell élni, és kész! Egy cukorbetegnek vigyáznia kell a cukrokkal, a laktózérzékenynek meg a laktózzal, és ugyanígy a gluténes, vagy a hisztaminos, de ezt inkább nem is részletezném tovább, mert nyilván mindenki érti, hogy mire gondolok, amikor azt állítom, hogy mindannyian máshogyan reagálunk a tápanyagokra...

Amit tehetünk, az az, hogy tisztába kerülünk a dolgokkal, és mindig vállaljuk a döntéseink következményeit.

Ha tudjuk magunkról, hogy könnyen hízunk, mégis zabálunk, mint állat, akkor azt tegyük abban a szellemben, hogy a dolognak az lesz a következménye, hogy bizony hízni fogunk, és ha hízunk is tényleg, akkor meg ne legyünk meglepve, és főleg ne sajnáltassuk magunkat azon, hogy nekünk milyen szörnyű a sorsunk, mert viszont ha abban a tudatban eszünk normálisan és okosan, hogy hízékonyak vagyunk, ezért nekünk különösen figyelnünk kell arra, hogy mit-, és mennyit eszünk, akkor annak meg az lesz következménye, hogy nem fogunk hízni, és az meg tök jó, és ez a dolog amúgy tényleg ennyire egyszerű.

"Persze, könnyű ezt mondani!" - jöhet erre a válasz, de igazából okosnak lenni talán mégsem annyira nehéz, mint sokan hiszik, mindössze gondolkodni kell kicsit.

A szakács vizsgám miatt hetekig sütöttem meg főztem szarokat, amiket persze meg is kellett kóstolnom, de tettem mindezt úgy, hogy tudtam, hogy kvázi hízni fogok tőlük, úgyhogy úgy alakítottam a dolgokat, hogy a hetem legalább egyensúlyban legyen, ami azt jelenti, hogy ha hétvégén sütöttem-főztem, akkor a hét többi napján már nagyon vigyáztam rá, hogy ne vigyek be más szart.

Vagy ugye most Balatonoztunk egy pár napot a Csajommal, aki letiltott minden mozgásról is amúgy, és leginkább csak ültünk és napoztunk vagy ettünk, vagy torpedóztunk a lakókocsiban, ha például kaki volt az idő, vagy sötét az éjszaka, és amikor belekóstoltam a sajtos-tejfölös lángosába, vagy a kürtőskalácsába, vagy amikor letoltam egy citromos sört, vagy egy fél zacskó sósmogyorót, akkor tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy hogyan fog reagálni a szervezetem arra, amit éppen csinálok, és egyáltalán nem meglepő módon, a szervezetem bizony pontosan úgy is reagált rá, ahogy vártam, így hazatérve, mindenféle bűntudat, meg áldozathibáztatás nélkül álltam vissza arra az életmódra, amit számomra egészségesnek tartok, azokkal az ételekkel, amik jók a szervezetemnek, és amiktől nem hízom kocára.

A lényeg, a lényeg, ha hízékony vagy, ne zabálj, mert hízni fogsz, vagy ha meg zabálsz, akkor ne siránkozz azon, hogy hízol, mert attól csak még rosszabb lesz, hanem legyél vele tisztában, és ahhoz képest alakítsd a napod vagy a heted, hogy a zabálásaid előtt-után legyen a szervezetednek ideje és lehetősége felkészülni és/vagy reagálni, "tisztulni"...stb.

Hogy mire gondolok konkrétan?

Arra, hogy ha tudod, hogy nagyot fogsz vacsorázni, akkor inkább már ne ebédelj nagyot előtte, ha pedig már nagyot vacsoráztál tényleg, akkor meg nem kötelező ám nagyot is reggelizni másnap, pusztán azért, mert valakik azt tanították, hogy "A reggeli a legfontosabb étkezés!", mert ez ugyanúgy csak egy sima baromság, mint az, hogy egy embernek naponta ötször-hatszor ennie kell, különben megáll az emésztése, ugyanis az egész emberréválás millió éves története alatt, egyetlen ember sem evett naponta ötször meg hatszor, hanem inkább max. csak napi háromszor-kétszer-egyszer, vagy néha egyszer sem, sőt, inkább napokig, vagy hetekig semmit, de az emberi szervezet felkészült mindenre, és minden verzióra van valamilyen ügyes működési módja, mert az aszerint evolúcionált, ami a millió évek alatt történt vele, nem pedig aszerint, amit tavaly nyáron kitalált valami pucsi fitneszmodel csajszi az Instán...

Szóval annyiszor egyél, amennyiszer a szervezetednek szüksége van tápanyagra, és ha az napi egy vagy kettő, akkor napi egyszer, vagy kétszer, és annyit, amennyire szükséged van, ha pedig valami külső oknál fogva többet kell enned valamelyik napszakban - mert csajbuli van, vagy esküvő, vagy szülinap, vagy más ilyesmi - akkor a nap többi részében meg már ne zabáljl sokat, vagy egyáltalán ne egyél, hogy megmaradjon az egyensúly!

Amit én mindig mondok, az az, hogy figyeld magad, figyeld a gyomrod, mire, hogyan reagál, hogyan érzi magát, és egyél aszerint, hogy neki lehetőleg minél többször legyen jó, és ne kelljen miattad puffadnia, meg szenvednie, meg fájnia sehogy...

Én például egy kiadósabb valamilyen szar-vacsora után simán előfordul, hogy nem eszem másnap egészen 4-ig, 5-ig, és nekem az úgy a jó, de ez ugye én vagyok, szóval valószínűleg nálad ez máshogyan működik, de fontos tudnod, hogy hogyan, különben menthetetlenül hízás lesz a vége...

OLVASS TOVÁBB: MIT ÉR A KÉPZETTSÉG MEG A PAPÍROK...

blog_alja_1.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr2914129519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.