#táplálkozási #mozgási #írási

P. Szabó István

Mit ér a képzettség meg a papírok...

2018. július 15. - P. Szabó István

fogyotura.jpg

DietTribe /

Rég nem írtam, igen, bocs...!

Mentségemre legyen mondva, hogy tanulok, mint állat, lett légyen, hogy mindjárt levizsgázom szakácsból, amihez egy csomó olyan dolgot kell tudnom, amit a büdös életbe többé nem akarok használni, amint kezemben a papír, hiszen éppen pont azért csinálom az egészet, hogy aztán majd messze se főzzek semmi olyasmit, amiket tanítanak, mert amiket tanítanak, na pont azoktól a szaroktól vagyunk Európa legkövérebb nemzete. Persze értem én, hogy a magyar konyha az maga a búzaliszt meg a porcukor, de azért jó lenne, ha a hazai szakoktatás legalább egy kicsit képes lenne 2018-ban élni, meg naprakész lenni, mert ami ma van, az agyfasz... de amúgy mindenhogy...

Jár hozzám egy lány edzeni, aki idén lett végzett dietetikus. Kérdeztem tőle, hogy kölcsönkérhetném-e a tankönyveit, mert szeretnék jól beléjük nézni, hogy okos legyek végre tényleg, amire azt válaszolta, hogy tulajdonképpen nincsenek is tankönyvei, mert amikből tanultak, azokat kábé a 60-as években adták ki, és éppen bevonták őket, mert elavultak, mint a szar, csak éppen nem lett helyettük semmi olyan új sem, amire rá lehetne mondani, hogy korszerű, úgyhogy most leginkább nincs semmi sem, de persze az a biztos, mert úgy ugyebár nehéz hibázni...

És igazából nem is nagyon akartam én erről írni, de részben, mert tegnap pont beleakadtam egy ilyen jellegű vitába, meg amúgy is a főzések miatt néha nézem a Paprika-, vagy a LiChi TV-t, amin meg az előbb döbbenten néztem végig egy 90 NAPOS FOGYÓTÚRA című megabrutálfaszságot, ami meg olyan konzekvensen szajkózta végig az összes tévedést meg félreinformációt a fogyókúra kérdésével kapcsolatban, hogy rég basztam fel magam ennyire, mint most, és ilyenkor a legjobb nekem az, ha ahelyett, hogy agyonütném az asszonyt, inkább kiírom a dühöt magamból...

Lehet, hogy kusza leszek, mert ilyenkor inkább spontán írok, de lehet, hogy nem... Mondjuk, pont leszarom...

Szóval amibe tegnap beleakadtam, az valami olyasmi volt, hogy valami kis kurva frissen elvégezte a személyi edzőit, és már hirdette is magát a Fészen, hogy mehet hozzá edzeni bárki, legyen az akár öreg, vagy fiatal, sérült, rehabos, vagy profi sportoló, pajzsmirigyes, cukorbeteg, IR-os...stb., mindenkinek kielégíti az igényeit, meg mindenkinek segít elérni az álmait, meg a bikiniformát, és persze volt hozzá kötelező csücsörítős-pucsítós szelfi is, meg Insta-link, és akkor ráírt az egyik tanára, és bemószerolta, hogy tulajdonképpen be se járt az órákra, és ha nála vizsgázott volna, át se engedte volna, mire a kislány meg visszavágott, hogy talán nem a formás kis seggére kellett volna megjegyzéseket tennie a Tisztelt Tanárúrnak, hanem inkább otthon őrizni a családi fészek melegét...stb, stb, stb... El is vesztettem amúgy a fonalat, meg nem is nagyon érdekelt a dolog, mert ezekről már rég tudom, hogy mind meddő viták, mint ahogyan tőlem is néha megkérdezik azok, akik már kifogytak az érvekből, hogy milyen orvosi végzettségem van, mintha valóban csak orvosi végzettséggel lehetne normálisan kajálni, meg mintha minden azonnal igaz lenne, amit egy fehérköpenyes mond, pusztán attól, hogy neki fehér a köpenye...

Aztán eszembe jutott, hogy amikor Amerikában jártam suliba, akkor hogy az intézménynek jobb legyen a statisztikája, konkrétan úgy készültünk a vizsgákra, hogy effektív megkaptuk a vizsgafeladatokat, és hetekig azokat töltögettük kifelé tanári segédlettel, hogy amikor majd ott leszünk a vizsgán, akkor lehetőleg ne basszunk el semmit se. Nem is tanultam szart se persze, viszont kaptam róla papírt, és ami a lényeg, természetesen végül kurvajó lett a statisztika, úgyhogy örült is fél Mexikó meg Kuba nagyon. Na kábé így zajlanak manapság a hétvégi tanfolyamok meg sok OKJ-s cucc is tényleg. Lecsengeted a lóvét, ott vagy, levizsgázol, megkapod a papírt, oszt kalap-kabát. Neked szakmád van, nekik meg pénzük, és mindenki jól járt. Ebbe már nincs semmi, csak az ember saját igényessége magával szemben, és nincs tovább. Én már csak tudom, hiszen ha 15 ilyen képzést nem csináltam végig, akkor rohadjak meg, hogy egyet se. Nem is nagyon tervezek belőlük sokkal többet, lévén, hogy ami például számomra éppen a legfontosabb lenne ma, vagyis a táplálkozással kapcsolatos tanulmányaim, kábé ugyanazon a szinten álltak, mint az imént említett csodás televízióműsor a LiChi-n, és évekbe telt, mire ki tudtam mászni a rám nehezedő nagy sok ott tanult tudás alól...

Ezt hozta a kapitalista szabadkereskedelem, meg a piacgazdaság. Csak és kizárólag üzlet lett az oktatás is, ahogyan az lett a politika, a média, az egészségügy, az élelmiszeripar, sőt a művészet is, ami aztán jól meg is ölte mindet egyszerre és azonnal, mert sajnos vannak dolgok a világban, amiknek nem szabadna üzletnek lenniük csak, hanem emberség kéne beléjük, meg egészen más megközelítés, meg értelem, de ma a bevétel felülír már sajnos minden emberit inkább, mi meg hagyjuk, és persze beletörődünk, mert ugye mi mást is tehetnénk...

Aztán egy barátom is kitett egy videót arról, hogy mennyire megszűnt a világban a minőség, és hogy már mindenki leszar mindent, és hogy ez vajon mitől van, és szeretném neki azt válaszolni, hogy kérlekszépen ez attól van, hogy felnőtt egy olyan szájbakúrt generáció, és elkezdett "dolgozni", akiket a liberális oktatás már félt alázatra, becsületre meg tisztességre nevelni, aminek pedig egészen egyszerűen az lett - és lesz továbbra is - a következménye, hogy az oktatásból kikerült, focista-hajú Insta-huszár fesztiválbajnokokok, meg a pucsító picsájú csücsöri ribancaik, akik csicskáknak nézik a szüleiket, de persze még mindig velük laknak, mert az ugye egyszerűbb, és amúgy is lényegében önmagukban életképtelenek - tisztelet persze annak a rendkívül kisszámú kivételnek - kiléptek a nagyvilágba, és nap, mint nap bizonyítják, hogy mennyire különlegesek is ők, és hogy nekik lényegében ez az egész "munka" meg "dolgozás" nevű faszság komplett deroga, mert nehogymár az ő szépségük, és nagyságuk, és különlegességük, meg egyéniségük itt szolgáltasson mindenféle senkiháziaknak, miközben nekik jogaik vannak bizony, méghozzá kötelességek nélkül, és még azt is teljes joggal újra, és ha ez valakinek nem tetszik, majd jön apu és vagy perel, vagy vasvillára hány mindenkit, aki az ő kicsikeszemecsodásfényét bántani merészeli...

Meséli egy kollégám, aki éppen tesitanárként próbál gyakorlatozni valami suliban, hogy bejönnek a kakadukinézetű csitrik a tornaterembe utcai ruhában, mire ő megkérdezi tőlük, hogy miért nincsenek átöltözve, mire ők meg a mobiljukból fel se nézve rávágják, hogy nehogy már majd ő mondja meg nekik, hogy mit csináljanak, mert ugye ki a faszom ő egyáltalán, meg hogy jön ő az ilyesmihez, és a kolléga nyilván legszívesebben agyonverné az összeset egy csákánnyal, hogy felébredjenek legalább kicsit, elásná, majd felszórná a sírjukat mésszel, de nem teheti, mert ugye a jogaik, meg a liberális iskola, úgyhogy inkább ő is már csak szarik bele, rögtön szép szakmája hajnalán...

A másik meg, aki balett-mester, szintén meséli, hogy a kis köcsög ül a rúd alatt és az is a telóját nyomkodja, miközben már rég pliéznie kéne, mire a mester rákérdez, hogy miért nem csinálja a gyakorlatot, a gyökér meg visszakérdez, hogy kifizette-e az apja az órát, mert ha igen, akkor ő itt bizony azt csinál, amihez csak éppen kedve támad...

Velem is előfordult, amikor még színiakadémiákon tanítottam, hogy a kiscsávó ott előttem lefeküdt aludni, mondván, hogy ő fáradt, és hogy örüljek, hogy egyáltalán bejött, mire persze kizavartam a faszba, az igazgatóság viszont ahelyett, hogy kibaszta volna a kis szarfaszút az iskolából, jobbnak látta engem cseszegetni azzal, hogy motiváljam a diákjaimat jobban, mert az ugye nyilván az én hibám, ha a szentlelkű gyermek úgy jön be, hogy azon nyomban el is alszik az órámon...

Na és mint ahogyan az imént említettem, később ezekből az irritáló kis gecikből lesz aztán olyan munkaerő, akitől az ember valamiféle szolgáltatást meg teljesítményt várna, persze tök fölöslegesen...

Szóval ez van az egyik oldalon, ez a bicskanyitogatóan idegesítő általános alkalmatlanság, érdektelenség, tehetségtelenség, és szívtelenség, miközben meg a másik oldalon nincs más csak vaskalapos szocialista merevség, meg magázódás, meg elvtársazás, meg fehér köpeny, meg 60-as évekből származó dietetika könyv, és olyan okatatási gépezet, melynek fogaskerekei lassabban fordulnak, mint az emésztésem, szóval asszem, rég el van baszva ez az egész, és akkor ebbe kapcsolom bele a tévét, hogy nézzek valami szakács szakmát legalább, mire azt látom, hogy egy olyan igazi fehér fogazatú, ostoba, kipattintott amerikai faszkalap - aki nyilván végtelenül képzett személyi edző is egyben - zsírszegény joghurtot ad a 200 kilós fekának, aztán meg átszaladtatja a tengerészgyalogosoknak állított akadálypályán, majd méri a mérlegen, és aztán mondja neki, hogy az lehetetlen, hogy csak fél kilót fogyott, mert biztosan nem csinálta szívből, a nő meg sír, hogy de ő szívből csinálta és nem csalt, mire meg az "edző" mondja neki, hogy az nem lehet, mert akkor ha szívből csinálta volna, akkor többet kellett volna leadnia, mint kibaszott fél kiló. Én a magam részéről meg inkább azon csodálkozom, hogy hogy a faszba nem halt bele szerencsétlen az egészbe már ott a kommandós pálya legelején...

Szóval a lényeg, hogy egy olyan világban élünk, aminek már rég semmi értelme, és fölösleges is szépséget meg jóságot keresni benne általánosan, mert a dolog már rég leginkább csak a hülyeségre épül, úgyhogy egyetlen megoldás van, méghozzá az, hogy az ember ebben a spirálban zuhanó őrületben megpróbál valahogy mégis normális maradni, bármennyire nézik is közben hülyének a többiek, és hogy egymással se nagyon van értelme már vitázni, mert úgyse lesz konstruktivitás a vége, hanem csak még több szar ömlik majd, abból meg már úgyis ömlik elég...

Na, ez tényleg spontán lett... De legalább a rendezvény elérte a célját... Így majd nyugodtabban alszom...

OLVASS TOVÁBB: CORDON BLEU ÉS PALACSINTA

blog_alja_1.jpg 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr4214115009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.