Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

Tejfehér rasszizmus

2018. március 18. - P. Szabó István

milk.jpg

Bizonyára ti is láttatok már olyan fotókat meg reklámokat meg posztokat, amelyeken egy csontvázat mutatnak, vagy röntgen-felvételt és persze a cucc arra hívja fel a figyelmet, hogy mi emberek, hiába lehet más színű a bőrünk, mind egyformák vagyunk, és a dolog mögötti szándék tök szép meg nemes, de a valóság ennél azért sokkal, de sokkal bonyolultabb, ugyanis sok tekintetben egyáltalán nem vagyunk egyformák, mint ahogyan az sem véletlen, hogy más színű a bőrünk, hiszen mások a képességeink, az erősségeink, a genetikánk, és ezt szerintem nagy hiba tagadni, főleg egy olyan korban, ahol minden az egyéniség erejéről, a tömegből való kitűnésről, meg a személyes tehetség megtalálásáról szól.

Ugyanúgy, mint a nemek között, a rasszok közti különbségek is nyilvánvalóak egyes sportágakban, művészetben, táncban, zenében, tudományban, vállalt gyermekek számában...stb. amelyeket érdekes módon soha nem is tagadunk, sőt talán még hangoztatjuk is ezen különbségeket, miközben meg létezik egyfajta szövevényesen összetett polkorrekt félelem azzal kapcsolatban, hogy ezt az egészet hogyan is illik kezelni, ami véleményem szerint nem minden esetben helyes, sőt néha talán kifejezetten káros vagy veszélyes is lehet.

Természetes, hogy minden embernek nemtől, kortól, identitástól, vallástól, rassztól függetlenül egyenlő jogokkal kellene rendelkeznie és ezen különbségek nem lehetnek semmiféle gyűlölet felszítói, de ebben a gyönyörű emberi sokszínűségben buta dolog bármi áron az egyformaságot erőltetni.

A táplálkozás tekintetében például a múltkor egy okos ember felhívta a figyelmemet arra, hogy egyes országok hivatalosan kiadott általános táplálkozási ajánlásai nem feltétlenül azért térnek el egymástól, mert különböző országok tudósai, más és más következtetésekre jutottak az egészséges emberi táplálkozás relációjában, hanem azért, mert a különféle rasszok képviselőinek nem csak a bőrszíne, hanem az emésztőrendszere is különböző módokon reagál bizonyos tápanyagokra. Idéznék is tőle egy elgondolkodtató mondatot: "Az USA ajánlások számon tartják az egyes célcsoportok eltérő kockázati profilját, külön az afro-amerikai, külön az európai, külön a latin és esetleg az őslakos népcsoportok nagyon eltérően tudnak viselkedni pl. adott szénhidrát-terhelés hatására..."

De ha nem szeretnénk ennyire részletekbemenően elmélyedni a dologban, akkor is azt találjuk, hogy ezen különbségek egyik legmeghatározóbbika például a tej, és a tejfogyasztással együtt járó tejcukor-tolerancia.

Nem sokan gondolunk ilyesmire, de tejre valójában csak csecsemőkorunkban lenne szükségünk, és mivel az emberi szervezet okos, így abban a korban támogatja is a tej hatékony megemésztésének képességét, de később, amint egyre idősebbek leszünk, és a női mellel kapcsolatos érdeklődésünk is más irányt vesz, elméletileg már nem lesz szükségünk ezen képességünkre, amit a testünk még akkor is visszafog, ha történetesen mi emberek még tovább is fogyasztunk mindenféle más állatoktól vett tejeket.

Több kutató szerint is valójában az a normális emberi állapot, ha egy felnőtt szervezete már nem képes megemészteni a tejet, hiszen arra már semmi szüksége sincs - hacsak nem kíván még 40 éves korában is szopni, hangozzon ez bármilyen pejoratívan. - Ezt az állapotot nevezik laktózérzékenységnek, méghozzá azért mert a tej, tejcukrot, azaz laktózt tartalmaz, a laktóz lebontásáért a szervezetben pedig a laktáz nevű enzim felelős, és hát ez az az enzim, amelynek aktivitása idővel csökkenhet, vagy akár meg is szűnhet teljesen.

Laktózérzékeny személyeknél, laktóz tartalmú ételek-italok fogyasztása után jelentkezhet hasgörcs, szélgörcs, hasmenés, puffadás meg még minden ehhez hasonló csodák egészen a fejfájásig, ami sokaknál úgy fordul elő, hogy nem is tudatosodik bennük, mi okozza a problélmát.

Egyes feltételezések szerint a laktóz-lebontó képesség a múltban alakulgató, alapjaiban különböző táplálkozási kultúrák okán fejlődhetett máshogyan. Míg a földművelő népek leginkább rizst, húsokat, és szóját fogyasztottak fehérjeforrásként, addig a pásztornépek toltak némi tejet és tejtermékeket is, úgyhogy az ő leszármazottaik genetikai mutációi toleránsabbak lettek a laktózzal szemben, mint a földművelőkéi.

Ezért lehet például az, hogy a laktózérzékenyek száma mondjuk a skandinávoknál olyan 5-15%, a japánoknál viszont kábé 90%, és hogy végre visszaevezzek a hazai vizekre, nálunk például a roma népesség tagjai érzékenyebbek a laktózra, vagyis a szervezetük nehezebben küzd meg a tejjel, csak most akkor azt nem tudom eldönteni, hogy azzal, hogy a mi hivatalos és általános táplálkozási ajánlásunk, az OKOSTÁNYÉR erről mélyen hallgat diszkriminatív, mert egy kiválasztott népcsoportot direkt nem tájékoztat valamiről, ami számukra fontos lehet, vagy akkor lenne az, ha inkább szólna róla...?

 

OLVASS TOVÁBB: OKOSTÁNYÉR?

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr4713749302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.