Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

Személyre szabott étrend

2018. január 12. - P. Szabó István

szemelyre_szabott_etrend.jpg

"Valószínűleg Te is találkoztál már olyan hirdetésekkel, vagy ajánlatokkal, amelyek “személyre szabott étrendet” ígérnek neked...

Nos, szeretnélek megnyugtatni, valóban létezik ez a “személyre szabott étrend” dolog, de kábé csak akkor, ha például valami speciális betegséged, ételallergiád, kivizsgált emésztési-, vagy hormonzavarod van, és a dietetikusod - aki egy orvosi szintű képzettséggel bíró táplálkozástudományi szakember - a vérképed meg a mindenféle leleteid alapján összeállít neked egy olyan étrendet, ami valóban a személyedre, azaz a betegségedre, vagy az étkezési zavaraidra van szabva, és azt kőkeményen be is kell tartanod, ha mondjuk szeretnél meggyógyulni.

DE...

...az az étrend, amit az edződ, vagy a “táplálkozási tanácsadód” ír neked pénzért, gyakorlatilag lehetetlen, hogy ténylegesen személyre szabott legyen, hiszen ha még te magad sem foglalkoztál behatóan saját táplálkozási szokásaiddal, igényeiddel, nem naplóztál, nem figyelted meg, milyen ételek hatnak jól, válnak be neked, és milyenek nem, azaz pontosan fogalmazva, ha még Te sem tudod, hogy milyen tapasztalati - vagy vizsgálati - adatokra van szükséged az étrended személyre szabáshoz, akkor ő honnan a retekből tudná?

Még mielőtt mélyebbre mennék a kérdésben, fontosnak tartom tisztázni, hogy valójában csak, és tényleg csakis a dietetikus az egyetlen olyan magasan képzett szakember, aki rendelkezik is azzal a tudással, ami ahhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy utasításokat adjon bárki táplálkozásával kapcsolatban. A dietetikus orvosi egyetemen tanulja a szakmát éveken keresztül, és mire lediplomázik, nagy valószínűséggel tényleg tudja, sőt érti is, hogy miről beszél, amikor például azt javasolja, hogy ne igyál tehéntejet.

Ha a világ ma egy normális hely lenne és történetesen nem szólna minden a pénzről meg a profitról, senki más nem adhatna táplálkozással kapcsolatban tanácsokat a dietetikusokon kívül, és az valószínűleg úgy lenne rendjén, de mivel a világ ma olyan, amilyen, így még a hozzám hasonló outsider-ek is befizethetnek egy hétvégi “táplálkozási tanácsadó”, vagy “életmód coach” tanfolyamra, és néhány órányi “képzés” után szerezhetnek egy olyan papírt, amire rá van nyomtatva, hogy “szakember”, amitől persze senki nem lesz ténylegesen az, ezért az ilyen “képzéseken” pontosan meg is határozzák, hogy meddig terjed ez a bizonyos “szakértelem”...

Elárulom, kábé addig, mint mondjuk a szomszéd Etuka-nénié, vagyis semeddig, és megintcsak azt tudom mondani, hogy ez így van rendjén, mert attól, hogy egy embert egy tanfolyamon pár óra alatt rendesen megtanítanak rántottát sütni, még nem lesz belőle séf!

Úgyhogy még mielőtt rátérnék a konkrét tanácsadásra, engedjétek meg, hogy rendezzem az erőviszonyokat a fejekben, és persze a felelősség kérdését:

1. Bárkinek, bármilyen súlyproblémája van, nem árt ha már rögtön a legelején tisztázza, mielőtt még életmódváltásba kezdene, hogy a dolog hátterében nincs-e valamilyen betegség, allergia, például valamilyen pajzsmirigy-működési zavar, vagy esetleg inzulinrezisztencia, mert ha igen, akkor a sikerhez, sőt tovább megyek, a gyógyuláshoz neki bizony igazi szakemberre lesz szüksége, nem pedig valami kóklerre, és neki már eleve egy másik úton kell elindulnia!

2. Ha nincs nagy baj, akkor, és csakis akkor jöhetünk mi, a “tanácsadók”. De elengedhetetlenül fontos minket a helyünkön kezelni, méghozzá abban a tudatban, hogy egyrészt simán előfordulhat, hogy a “diplománkat” egy mezei hétvégi képzésen szereztük, amit lényegében bárki elvégezhet, akinek van rá kerete, és talán semmivel sem vagyunk kompetensebbek, mint maga a delikvens. Másrészt pedig nekünk “tanácsadóknak”, a dietetikusokkal ellentétben, nem kell, sőt nem is szabad felelősséget vállalnunk a tanácsaink következményeiért, mert ez ilyen, és ezt így is kell tudatosítanunk magunkban, és ebben a szellemben kell azokat kezelni, és/vagy megfogadni. Hiszen ezért hívnak minket csak “tanácsadóknak”, nem pedig “szakértőknek”, vagy “szakorvosoknak”...

Másrészt viszont:

1. A dietetikusok egyetemi képzése egy hatalmas, lomha állami gépezet része, ki tudja mennyire friss, a legújabb tudományos eredményeket naprakészen követő tantervvel, ami miatt azért az is simán benne van a pakliban, hogy a képzettnek hitt dietetikus szakember is csak annyira “szakember”, mint például azok a nagytudású orvosok, akik az apám vakbélgyulladását vesekőnek diagnosztizálták, és azt tanácsolták neki, hogy ugráljon a lépcsőn, hátha úgy majd kipisili, vagy akik a nővérem achilles-szakadását vizes borogatással kívánták kezelni, vagy azon csodás sebész team minden egyes szent tagja, akik az én 40 percesre ígért vakbélműtétemből végül csináltak egy két és fél órás Vészhelyzet-szerű őrületet, két “véletlen” artéria-átvágással, és az azokkal járó két plusz életmentő műtéttel együtt...

2. És mint ilyen, egy amatőr “tanácsadó” is lehet tapasztalt, felkészült, képzett, és adhat igazán hasznos, valódi eredményekbe futó tanácsokat...

...és akkor most, hogy valószínűleg már végleg teljesen összekavartam mindenkit a világ minden kétpólusú szerencsejáték-szerű valóságával, lépjünk is tovább a konkrétumokra, hogy megnyugodjunk kicsit végre!..."

 

OLVASS TOVÁBB: MIÉRT NEM ÍROK NEKED ÉTRENDET?

OLVASS TOVÁBB: INFLUENZA/MM/17/18

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr1413569019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.