Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

Sweating Dead

Avagy, menjek-e betegen edzeni?

2017. december 28. - P. Szabó István

walking-dead-zombie.jpg

/Fotó: Walking Dead/

Egyrészt most éppen aktuális, mert már megint valami vírus van, másrészt pedig tulajdonképpen mindig az, és tudják ezt legjobban főleg az anyukák-apukák, meg a mindenféle oktatásban dolgozók, hogy a legtöbb betegség az olyan, hogy fertőz, és sajnos a környezetünkben leginkább feltűnő betegségeknek csak igen kis százaléka terjed kizárólag mondjuk harapással, vagy vér útján, hanem viszont elég csak köhögnöd vagy tüsszentened egyet, és akkor hirtelen nem csak a személyi edződet betegíted le sikeresen, hanem ideális esetben az összes többieket is, mondjuk egy csoportos órán, ami szerintem egyáltalán nem jófejség.

Tudom, hogy élnek köztünk olyan Hősök, akik még a legramatyabb állapotukban, lázasan, full erőtlenül is kötelességüknek érzik az edzést, mert szerintük a szorgalom meg a kitartás azt jelenti, hogy az ember nem adja fel minden csipcsup akadály miatt, sőt az a gondolat is él a köztudatban, hogy majd edzésen kiizzadom, és akkor minden tök jó lesz, de a helyzet az, hogy durván csúnya önzés más egészségével - azon keresztül pedig más munkájával, sőt talán pénzével - játszani, csak azért mert hátha mi magunk előrébb leszünk kicsit, úgyhogy NEM, NEM, és NEM!

Ha beteg vagy, gyenge, és lázas, hidd el nekem, hogy a legrosszabb, amit tehetsz az az, hogy elmész edzeni, mert ilyenkor nemcsak magadat rombolod tovább, és nyújtod hosszabbra saját szenvedéseidet, hanem könnyen lehet, hogy még másokat is lenullázol, és nem árt például arra is gondolnod ilyenkor, hogy talán pont miattad lesznek a következő heti órák éppen azzal a gyökér helyettesítő tanárral megtartva, akit rühellsz, mert a kedvenc edződ éppen az ágyat fogja nyomni, taknyos zsebkendők tengerében úszva, szájában lázmérővel.

Velem például személyi edzésben fordult elő többször is, hogy a vendégem betegen jött és mondjuk csak puszi-puszi meg Teletabis nagyölelés után említette, mintegy mellékesen, hogy amúgy úgy néz ki, hogy picurit Ebolás, én meg nem vagyok az a nagy immunbajnok, hanem nyelek be mindent ahogyan csak illik, és az edzőség az nem az a szakma, ahol elmész táppénzre, vagy fizetett szabira, hanem nálunk kegyetlenül csakis az kapja a lóvét, aki az órát vagy az edzést tartja, és ha az nem te vagy, akkor az bukó, és pont.

Szóval kedves lázasan szipogó Hősöm/Hősnőm, aki éppen azon dilemmázol, hogy vajon összepakold-e a fertőző edzőcuccaidat, és nekiindulj-e az esti csopis órának, amit aztán majd valószínűleg félgőzzel, hidegverejtékben zihálva, hullasápadtan körbe fogsz köpködni meg tüsszögni szorgalmasan, engedd meg, hogy felelős segítséget nyújtsak a döntésben:

NE TEDD! 

 

OLVASS TOVÁBB: KARÁCSONYI FANTOM-HÍZÁS

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr8913529605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.