Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

A zsírégetésről egyszerűen

2017. január 31. - P. Szabó István

anitabw-9089_wm_web.jpg

(Modell: @anitaherbert - Fotó: @pszaboistvan)

RÉSZLET AZ "EGYÉL RENDESEN!" CÍMŰ E-KÖNYVEMBŐL:

..."Ahhoz, hogy érthetően tudjunk a testzsír problematikájáról értekezni, először el kell fogadnod valamit!:

Az van, hogy a szervezeted gyakorlatilag szerelmes a testzsírodba, hovatovább imádja, rajong érte, mert az a leghatékonyabb, legértékesebb energiatárolója, lett légyen, hogy - mint ahogyan már az egyik előző fejezetben számszerűsítettük is - a zsír pontosan kétszer annyi energiát képes adni, mint a szénhidrát, vagy a fehérje, úgyhogy a tested mindent megtesz annak érdekében, hogy védelmezze, megtartsa, elraktározza azt a nehezebb időkre.

Miért?

Mert mi mind azon szerencsés, hatékonyan zsírraktározó ősemberek leszármazottai vagyunk, akiknek éppen a hatékony zsírraktározási képességük által sikerült túlélniük a hosszú, zord teleket, meg az élelemhiányos időszakokat, és akik így végül, mint a legjobb, legerősebb, legéletképesebb mutánsok, győzedelmeskedhettek a nagy evolúciós valóság-showban.

Gondolj csak bele!

Azokban a kemény időkben, amikor még nem állt minden sarkon egy Spar vagy egy Tesco, és nem volt ennyire nevetségesen könnyű az élelemszerzés, előfordulhatott, hogy az ősemberek napokig nem jutottak táplálékhoz. Márpedig ilyenkor azok a szerencsétlenek, akiknek a szervezete nem volt képes tehetségesen raktározni a leghatékonyabb energiaforrását, a zsírt, szép lassan mind el is hullottak. Azok viszont, akiknek a zsírraktáraik kibírták a koplalási időszakokat, életben tudtak maradni a következő sikeres vadászatig, amikoris, nyilván úgy bezabáltak rántott mammutból, meg flambírozott kardfogú velőből, hogy még a zsírraktáraik visszatöltésére is maradt.

Szóval ők a mi zabálógép, zsíros ük-ük-ük-ük-ük-ük...stb. nagyszüleink, akiknek köszönhetjük az életünket, és persze a fajunk fennmaradását.

A zsírból fogyás a test legborzasztóbb katasztrófája, egy minden ízében élet-, és természetellenes dolog. Valami olyasmi, aminek számára nincs semmi haszna, nincs semmi értelme, és amit ő mindenképpen, minden erejével és eszközével szeretne elkerülni, a tested ugyanis nem tud arról, hogy neked még a túlélésnél is fontosabbak a Facebook like-ok, meg a bikini-forma, mert sajnos hiába vagy Te fejben egy igazi XXI. századi szupermodern, okosteló-virtuóz, a tested még mindig a kőkorszakot nyomatja, márpedig mint ahogyan azt az imént említette, akkoriban a testzsír többet ért minden like-nál.

Ezért van az, hogy tényleg és igazán zsírból fogyni rettenetesen nehéz és trükkös dolog, hiszen a siker érdekében gyakorlatilag át kell verned a testedet, és meg kell győznöd arról, hogy a zsírvesztésed ellenére, ami számára egyértelmű vészjelzés, mégsem kívánsz éhenpusztulni.

És most nem viccelek!

Ez tényleg annyira komoly, hogy ha nem sikerül konkrétan átverned a szervezetedet, akkor buktad a fogyókúrádat, és szinte biztos vagyok benne, hogy amúgy pontosan érted is hogy miről beszélek.

Velem például számtalanszor előfordult már, hogy elhatároztam magam a fogyásra, aztán hirtelen elkezdtem megvonni magamtól egy csomó olyan dolgot, amiket szerettem, és kívántam, és amikre a szervezetemnek is szüksége volt. Erre a szervezetem úgy reagált, hogy - pont, mint azoknál a bizonyos Zucker-patkányoknál - behúzta a zsírbontó fékeket, hogy a legértékesebb energiaforrását visszatartsa egészen a végsőkig, és szép lassan elkezdte inkább az izmaimat felhasználni, amitől én a mérlegre állva azt hittem, hogy fogytam, valójában azonban csak gyengültem kicsit.

Aztán talán sikerült némi vizet is veszítenem valahogy, mondjuk azáltal, hogy edzettem vagy elmentem futni, de zsírt még mindig semmit, viszont boldog voltam, mert a mérleg kevesebbet mutatott, és aztán ezt még bírtam egy pár napig, de közben a szervezetem minden potens szegmense - az okos beleimtől, a kegyetlen hormonjaimon keresztül, az agyamig - maximumra kapcsolt, hogy közösen  rávegyenek az evésre. - Na őket kéne legyőznie bátran és kitartóan szerencsétlen akaraterőnek, ráadásul mindezt ugyanabban az agyban, amely amúgy egyre keményebben azon munkálkodik, hogy megmentsen az éhhaláltól. Mondanom sem kell, hogy ekkora túlerő ellen elég sansztalan a helyzete neki. - Pár nap után már komoly fáradtságot is éreztem, mert a testem azt akarta, hogy ha nem viszek be annyi tápanyagot, mint ezelőtt, akkor ne is mozogjak annyit, azaz csökkentsem az energiafelhasználást a minimumra, miközben az éhségért leginkább felelős  molekulák folyamatosan csöngették a vészharangot, és azon munkálkodtak, hogy rávegyenek végre az evésre.

Az agyamnak természetesen hiányozni kezdett kedvenc örömforrása, a cukor, de már nem csak az örömködés miatt, hanem mert tudta, hogy a szervezet vészhelyzeti üzemmódra kapcsolva, visszatartja a zsír energiává alakítását, így az agyam minden eszközével elkezdte rámerőszakolni, hogy azonnal vigyek be magas szénhidráttartalmú élelmiszereket, biztosítva a szervezet számára a működéséhez szükséges, lehetőleg könnyen felszívódó cukrokat.

És ha még ekkor sem kezdtem el süteményeket falni, akkor jött a vércukorszint zuhanásával járó fejfájás, szédülés, és rossz közérzet, ami általában az utolsó stádiuma volt minden előző fogyókúrámnak, hiszen ezen a ponton mindig fel kellett, hogy adjam.

És mit értem el az ilyen fogyókúráimmal leginkább?

Azon túl, hogy ismét kudarcot vallva, és bizonyságot nyerve akaratgyenge személyiségem értéktelenségéről, megtanítottam a szervezetemet arra, hogy hogyan raktározhatja el még sokkal hatékonyabban, oly nagyon gyűlölt testzsíromat, melynek következtében minden sikertelen fogyókúrám után már nagyságrendekkel könnyebben tudtam hízni - azaz zsírosodni - mint azelőtt.

Lényegében ezt hívják jojó-effektusnak, és éppen pont ez a legborzasztóbb dolog, ami egy fogyni vágyóval történhet...

Ha minden igaz, akkor azt az előbbiekből sikerült megértenünk, hogy a test számára a fogyás kerülendő opció, ám ha Te mégis rá akarod venni a fogyásra, egy csomó hatékony eszköze van  ellened, ám akkor viszont most nézzük meg, min múlik leginkább maga a zsírraktározás, vagy éppen a zsírbontás!

Mivel már többször is szóba kerültek azok a fránya hormonok, sőt talán egyértelműen kimondhatjuk, hogy a hormonrendszerünk működése ezerszer nagyobb mértékben felelős a kinézetünkért, mint az energiaegyensúly kőegyszerű matekja, engedd meg, hogy bemutassam neked azt a hármat, amelyek megkerülhetetlen szereplői a zsíranyagcserének illetve az éhségérzetnek.

Az egyiküket úgy hívják, hogy INZULIN, a másik a GLUKAGON, a harmadik pedig a LEPTIN, ami annak ellenére, hogy relatíve új cucc, véleményem és olvasmányaim szerint, magasan a legjelentősebb, és talán a legnagyobb hatalommal bíró hormon a témában, ezért vele inkább külön foglalkoznék később.

Ígértem, hogy nem rendezek biológiaórát, és nem dobálózok idegenszavakkal, de sajnos ez a három annyira fontos tényező, hogy nélkülük lehetetlen fogyásról vagy hízásról beszélni. Viszont ha az inzulin és a leptin működését megérted, megértesz majd szinte mindent a testsúly alakulásával kapcsolatban.

Nos tehát, az inzulin egy hormon, melyet a hasnyálmirigy termel és a szénhidrátok, fehérjék, és zsírok anyagcseréjében vesz részt, méghozzá olymódon, hogy segítségével veszik át a test sejtjei a vérből a glükózt (szőlőcukor), ami pedig ugyebár a szervezet egyik legfőbb energiaforrása.

De az inzulin sajnos nem csak ennyit csinál, hanem konkrétan ő felelős a zsírtartalékok felépítéséért is a zsírszövetben, és azért, hogy a zsír bent is maradjon a zsírraktárakban. Ebből adódóan el is képzelhetjük őt, mint valami főgonoszt, mint a mi sajátbejáratú Darth Vader-ünk.

Egyetlen szerencsénk, hogy mint minden jó történetben, a zsíranyagcsere sztorijában is létezik egy főhős, aki felveszi a harcot a főgonosz ellen, ez a főhős pedig nem más, mint a csodálatos Luke "glukagon" Skywalker.

Az inzulin és a glukagon felelős azért, hogy a vércukorszint lehetőleg folyamatosan bizonyos keretek között, a "normális tartományban" maradjon, méghozzá olymódon, hogy ha az például túl magas, akkor jön az inzulin és lenyomja, ha pedig túl alacsony, akkor meg a glukagon kerül elő, és feltornássza azt.

Az egyszerűség kedvéért tényleg képzeljük el őket úgy, mint egymás ellenségei, mondjuk úgy mint a házsártos, mindent gyűjtögető Darth Vader, meg az ő egyetlen fiacskája, a mindent kidobáló, rendszerető Luke Skywalker.

Sőt, mondjuk, tegyük még hozzá azt is, hogy már mindketten nyugdíjba vonultak, ugyanabban a zuglói panellakásban élnek, és mivel kicsi a nyugdíjuk, csak egyetlen, rozzant, egyszemélyes űrsiklójuk van, amit szintén közösen használnak.

Nyugdíjas éveiket persze már nem fénykardozással meg lézerlövöldözéssel töltik, hanem az öreg Darthnak lett egy rossz szokása, méghozzá az, hogy mindenféle fölösleges dolgokat gyüjtöget, és nem tud semmit sem kidobni, mert mindig mindenre rámondja, hogy “Jó lesz az még valamire!”. Ezzel persze az őrületbe kergeti Luke-ot aki pedig a Birodalom elleni harcokban szép lassan rendmániás lett, és egyszerűen képtelen elviselni a fölösleges kacatokat maga körül.

A sok kacat, amit Darth gyűjtöget legyen a szénhidrát, és mivel tudjuk, hogy az inzulinnak az az egyik dolga, hogy a szervezetbe került szénhidrát miatt megemelkedett vércukorszintet próbálja visszavarázsolni a “normális tartományba”, képzeljük el, hogy amikor ezek a mindenféle kacatok szétszóródnak az utcán, akkor Darth azonnal bepattan az űrsiklóba, és már rója is a köröket, hogy összeszedje a sok kacatot mindenhonnan, és vigye azokat a titkos kis raktárába, ahol mindent összegyűjtöget, és amíg Darth kint van, Luke tehetetlen, mivel kettejüknek csak egyetlen járgányuk van, szóval ő kénytelen otthon ülni és várni, hogy Darth végezzen a gyűjtögetéssel, meg az elpakolással, mert ugye ezek a hormonok soha nem működnek egyszerre a szervezetben, hanem vagy csak az egyik, vagy csak a másik lehet jelen.

Ezt nyugodtan értheted úgy is, hogy attól a pillanattól kezdve, amint szénhidrát kerül a szervezetbe, egészen addig, amíg az el nem kerül a megfelelő helyekre, vagy el nem raktározódik, és a vércukorszinted vissza nem áll a “normális tartományba”, konkrétan áll a zsírbontás, mivel a glukagon ilyenkor blokkolva vagyon.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha mondjuk reggel a metrón letolsz egy Fornettis kakaós csigát, meg egy lekváros táskát, akkor már ébred is az öreg Darth, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel sikeresen blokkoltad a tested zsírégető képességét kábé délig, amikoris ugye jön az ebéd, ami mondjuk Bolognai spagetti, meg nagy habos-cukros-karamellás Frappaccino a Starbucks-ban, ami még körülbelül három-négyórányi totál sikeres blokk. Délután ötkor mondjuk pár picurka fehér-zsömlécske szendvicsnek finom Trappistával, meg kicsike kis Snickers, mert a reklám ugye mondja, hogy "Ha igazán éhes vagy...", és akkor már kész is vagyunk vacsoráig. Vacsira pedig pizza meg nachos, meg MßM's, mert végre romantikus mozis este a csajokkal, utána a szokásos Aperol Spritz/Rozéfröccs party a bulinegyedben, és bumm, egész nap sikeresen magasan tartottad az inzulin-szintedet, avagy blokkoltad a tested zsírégető képességét, de annyira, hogy szegény öreg Darth csak valamikor hajnali 4-5 körül térhet nyugovóra a kacatszedegetésből, meg tárolásból, bár akkor meg már minek, mert úgyis mindjárt felébredsz, és jön az első kávéd két "egészséges" barnacukorral, az "egészséges" narancsléd, meg az "egészséges" gyümölcsjoghurtod, természetesen "egészséges" müzlikével, mely termékekről köztudott, hogy amúgy telis-tele vannak mindenféle hozzáadott cukrokkal, és kezdődik az egész elölről...

Na de ne feledkezzünk el a mi hős Luke barátunkról sem, aki már tűkön ül, amikor végre Darth befejezi a gyűjtögetést, és hazatér, mert amint az öreg kiszáll az űrsiklóból, Luke már pattan is be a helyére és repül a titkos raktárba, hogy onnan kipakoljon minden felesleges hülyeséget, amit Darth összeszedett, és az egész cumót vigye a kukába, mert Luke, azaz a glukagon, a felszabadítás hormonja, míg ugye Darth, vagyis az inzulin a raktározásé, úgyhogy kérem tisztelettel az, amikor végre egyedül csak Luke van a pályán, és kidobál mindent meg rendet rak, maga a "zsírégetés" személyesen.

Na de ez a helyzet, amit itt most felvázoltunk egy viszonylag egyszerű, tulajdonképpen egyensúlyban lévő szitu, aminek nagyon tudunk örülni akkor, amikor már elértük az ideális testsúlyunkat, és remekül is érezzük magunkat tőle, de ne menjünk ennyire előre, hanem inkább nézzük meg, hogy mi történik akkor, amikor tartjuk a rossz étrendünket éveken keresztül, és szinte alig engedjük Luke-ot szóhoz jutni.

Az iménti példánkban ott indítottuk a napot, hogy kávé két cukorral, narancslé, gyümölcsjoghurt, müzli, ami így elmondva szépnek és egészségesnek tűnik, de valójában egy iszonyatos cukorbomba. Reggeli után ott folytattuk, hogy tízóraira Fornettis kakaós csiga, és egy lekváros táska, ebédre pedig Bolognai spagetti, meg habos-cukros-karamellás Frappaccino, aztán fehérzsömle szendvicsnek Trappistával, hozzá Snickers, majd pizza, nachos, MßM's, Aperol Spritz vagy Rozéfröccs...

Nos, szerintem ez azért nem olyan rettenetesen kirívó, mondhatnám simán ismerek ilyen embereket, akik így élnek nap, mint nap, csak mondjuk nem kell feltéltenül buli az esti borhoz, meg mozi sem a pizzához, hanem simán csak így mennek a napok, és kész.

Azt szokták erre mondani, hogy azért csinálják, mert szeretnek élni, és hogy az élet az ez, meg a habos kávék, meg a jó kaják, meg a cukrászda, meg a finom italok, amiben biztosan lehet is valami, mert magam is rajta voltam ezeken a szereken sokáig, és nem is tagadom, hogy magam is így éreztem teljesen megéltnek az életet, bár ma már tudom, hogy a sok többi idiótaságom mellett, talán ez a hozzáállás volt a legostobább, amit a múltban magammal tehettem.

Szóval a következő történik egy ilyen folyton boldogan nagyokat kajálós helyzetben a mi kis párosunkkal:

Darth folyamatosan úton van és raktároz, de mivel már annyi a kacat, hogy nem fér el a saját kis titkos rejtekhelyén, így felhívja a haverjait, hogy pakolhat-e hozzájuk. Ők persze először nem akarják kinyitni neki a saját pincéiket, de mivel az öreg annyira erőszakos, meg félnek is tőle, kénytelenek lesznek újabb és újabb pincekulcsokat adogatni neki. Ezek lesznek a zsírraktárak, ahová megy minden felesleg, amit Darth nem tud simán elpakolni a saját helyére.

Egyre több felesleges cucc = egyre több raktár = hízás.

Luke szinte alig kapja meg az űrsiklót, mert alig marad olyan időszak, amikor Darth-nak nincs dolga, így egyre kevesebb ideje van a kidobálásra, takarításra, tisztogatásra, azaz a zsírégetésre, ami elég nagy probléma mert így a raktárak egyre csak telnek.

Aztán eljön a nap, amikor Darth már annyira fáradt, hogy nem is nézi, mit hova pakol, csak csinálja sápadt unottan, mint valami gép, ami azért gáz, mert ilyenkor már attól sem lesz igazán jobb a helyzet, ha esetleg olyan cuccok érkeznek, amik akár még hasznosak is lehetnének. Minden megy gondolkodás és szortírozás nélkül azonnal a (zsír)raktárakba, vagyis körülbelül ez az úgynevezett inzulinrezisztencia, és ez az az állapot, ami miatt nem fogsz tudni azonnal fogyni, ha már régóta túlterheled a szervezetedet, mert ahhoz, hogy ez az állapot rendeződjön idő kell, méghozzá relatíve sok. - És ezért ne is várd el a testedtől, hogy mondjuk 20 évnyi masszív zabálás után, egy-két nap alatt már el is kezdjen szépen zsírból fogyni! Nálam például legalább hat hónap kellett, hogy ez a helyzet normalizálódjon, de persze, mint tulajdonképpen mindenben, ezt is embere, és genetikája válogatja. - És ha minden ugyanígy folytatódik tovább, megtörténhet, hogy Darth annyira elfárad, hogy egyszer hazafelé nekirepül az űrsiklóval egy fának, ami összetörik, és Darth is feladja, és már egyáltalán nem érdekli, hogy milyen kacatok jönnek, szinte mindent hagy az utcán, úgy ahogy van. Na ez pedig már tulajdonképpen a 2-es típusú cukorbetegség.

A lényeg a lényeg, Luke - azaz a glukagon - talán a legjobb barátunk, ha zsírt szeretnénk veszíteni, az ő munkáját pedig azzal tudjuk leginkább segíteni, ha nem tolunk magunkba megállás nélkül szénhidrátokat, hanem hagyunk időt arra is, hogy kitakaríthasson.

Erre amúgy a legjobb alkalom neki az éjszaka, mert ilyenkor jobb esetben hosszú órákon keresztül nem érkezik be cókmók - avagy szénhidrát - szóval Darth is alszik, úgyhogy Luke végre körbejárhat az űrsiklóval.

Na többek között például ezért nem szabad már jelentős szénhidráttartalommal bíró dolgokat vacsorázni lefekvés előtt...

Röviden összefoglalva tehát ha bármilyen szénhidráttartalmú kaját eszel, az abban lévő cukortartalom fel fogja tolni a vércukorszintedet, melynek lenyomásához inzulin jelenlétére van szükség. Az inzulin pedig úgy tünteti el a cukrot a vérből, hogy elszállítja azt a test sejtjeinek, és ha már minden sejt eleget kapott, és köszöni szépen, de nem kér több cukorkát, akkor a maradékot az inzulin bepakolja a zsírraktárakba, azaz inzulin jelenlétében csak és kizárólag raktározás történhet, a fogyás pedig ilyenkor kizárt!

Máshogyan fogalmazva, fogyás, vagy "zsírégetés" csakis akkor lehetséges, ha a véráramban nincs jelen az inzulin!

És akkor ha már a Star Wars univerzumában kezdtük az egészet, maradjunk is még ott egy kicsit, hogy röviden jelezzük a leptin jelentőségét és hatalmát! Ha az inzulin Darth Vader, a glukagon meg Luke, akkor a leptin maga Palpatine, vagyis az Uralkodó, a legeslegfőbb gonosz, minden gonoszok főnöke. A leptin ugyanis a zsíranyagcsere legfőbb főhormonja, de annyira, hogy kvázi ő mondja meg mindenkinek, hogy mit csináljon, és ő adja ki a parancsot még arra is, hogy a test zsírból vagy másból nyerjen energiát, illetve, hogy azt az energiát elhasználja-e, vagy inkább tárolja zsír formájában.

A leptin kutatása még gyerekcipőben jár, de ha a tudósoknak sikerül megfejteniük a működését, azzal meglesz a válasz az elhízás minden égető kérdésére.

Mondjuk azt, hogy ez a magánvéleményem, de valamiért úgy hiszem, hogy a leptin a testsúlyszabályozás Szent Grálja!

A leptint a zsírszövet "állítja elő", ami már azért is különösen érdekes, mert a tudósok eddig nem csak a belekről hitték azt, hogy "üres csövek", hanem a zsírszövetről is azt képzelték, hogy "semmirevaló fölösleges kupacok gyűjteménye", és azzal, hogy az egyikről kiderült, hogy gyakorlatilag egy második agy, a másikról meg, hogy a legfőbb testsúlyszabályozó hormon előállítóhelye, alapjaiban változott meg a kép atekintetében, hogy a testsúlyszabályozás mennyire elképesztően és hihetetlenül összetett folyamat, és hogy azzal szemben viszont az energiaegyensúly elmélete meg mekkora egy gyermeteg baromság.

A leptin dönti el, hogy éhes vagy-e még, vagy sem, hogy mi legyen a testzsíroddal, hogy menjen le, maradjon, vagy jöjjön még rá valamennyi, hogy a testeden hogyan oszoljanak el a zsírpárnák, és egyáltalán, hogy kövér vagy-e, vagy sovány, szóval mindent. Lényegében minden fogyós harcodat ellene vívod, márpedig nincs nála keményebb ellenfél az Univerzumban.

A leptint szinte lehetetlen átverni, mert azonnal levágja bármivel is próbálkozol, és megteszi a szükséges lépéseket. Ha például hirtelen elkezdesz koplalni, ő az, aki utasítja a többieket, hogy tartsák vissza a zsírt, használják el inkább az izmaidat energiaforrásnak, és hogy minden lehetséges módon dolgozzanak össze annak érdekében, hogy rávegyenek a zabálásra.

A leptin az, ami miatt nem működik az energiaegyensúly  képlete, és miatta fontos a fokozatosság, ugyanis az "időtényezőn" kívül nem nagyon van ellene semmilyen más természetes fegyvered..."

OLVASS TOVÁBB: EGYÉL RENDESEN

OLVASS TOVÁBB: MIÉRT NEM ÍROK NEKED ÉTRENDET?

OLVASS TOVÁBB: PICI SZABAD DÉLELŐTT MAGAMRA 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr7212170654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

balozsi 2017.02.02. 05:15:34

Ennek az egyébként nagy hasznos információtartalommal bíró írásnak még hasznos funkciója is lehetene, ha szerzője nem keverné a vélt könnyedségét és jópofaságát az értelmetlen szimpla alpárisággal, és nem nélkülözne minden kultúrát. Elképesztő állapotban van a magyar közkultúra, és ez - részben - köszönhető olyanoknak is akik nincsenek tisztában azzal a felelősséggel amivel az írás jár - még egy ilyen blogban is. Kedves P. Szabó István, ez borzalmas.

Gour 2017.02.02. 06:47:30

@balozsi:

Ugyan már, legyél nagyvonalúbb. Ez nem egy szavaló verseny, olyan nyelvezettel kell az információt átadni ami pont annyira fogyasztható a nép egyszerű gyermekei számára mint egy tábla milka az ebéd után. Ki a fene olvasna végig egy doktori disszertációt ha azt tíz mondatban is össze lehet sűríteni?

A cikk jó volt, próbálom megfogadni a "kicsit éhes" tanácsot.

Burgermeister 2017.02.02. 07:34:59

Jo iras. Jol osszefoglalja.

mindenannyi 2017.02.02. 07:45:53

@balozs: Van, amikor van helye a lazább hangnemnek, szerintem pont ez a bejegyzés ilyen. Kis lazaság neked sem ártana meg.

A bloggernek meg kösz, végre értem a dolgot (komolyan). Tavaly ezért fogytam, amikor önkéntesen 160 gr ch diétát kezdtem, de kalóriát nem számoltam egyáltalán.
Érdemes lenne kitérni arra, hogy hogy kell balanszírozni a jóllakottság és a "kicsit éhes" között, mert gondolom ennek megtalálása sem megy varázsütésre.

Sportbíró 2017.02.02. 10:27:40

A nagy mennyiségű folyadékbevitel milyen irányban szabályozza ezt a rendszert? Van felső plafon a fogyasztást illetően? Mert én azt a tanácsot kaptam anno, hogy igyak annyit, mint a gödény. Természetesen sima, ízesítetlen vizet. :)

erol 2017.02.02. 10:41:46

A legjobb zsírégetés a szalonnasütés.

kovácspéterke 2017.02.02. 10:55:05

@Sportbíró: ne igyál annyit, ha nem vagy kohómunkás, akkor napi három liternél több nem kell, négy liter fölött meg káros, mert több lesz a véred, a szívnek pumpálnia kell veszettül.

Gazz 2017.02.02. 10:55:43

Nagyon jó cikk. A stílus is, és a tartalom is. Kösz!

elemes 2017.02.02. 11:12:32

"normálisan fogsz fogyni... de mondom normálisan, ami heti maximum 1-1,5 kilót jelent"

nincs olyan kövér ismerősöm, akinél a heti 1-1.5 kiló normálisnak számítana.

elemes 2017.02.02. 11:15:13

@balozsi:

- megszólítás smafu
- szóismétlés
- más szemében a szálkát...

Csak így tovább, az őszinte barát a legjobb barát.

P. Szabó István 2017.02.02. 20:28:22

@balozsi: Kedves @balozsi! Ha nem jön be neked, ahogyan írok, kérlek lépj tovább! Kedves, hogy megosztod velem-velünk a véleményed, de - és ne haragudj, ha ezzel megsértelek - engem nem érdekel. Öreg vagyok már ahhoz, hogy megpróbáljak mindenkinek megfelelni. Michael Jackson-nak se sikerült, pedig ő sokkal nagyobb arc volt, mint én valaha leszek...

P. Szabó István 2017.02.02. 20:32:08

@Sportbíró: Majdnem 80%-ban vízből vagyunk...csak ennyire szól bele a vízivás a rendszerbe:) Mennyit igyál? Próbálgasd, mi neked a sok, aztán majd érezni fogod, de ne erőltesd! Abból mindig csak a baj van:)

Sportbíró 2017.02.02. 21:03:04

@P. Szabó István: Köszönöm a választ. Napközben megtaláltam, és el is olvastam az "EGYÉL RENDESEN!" című remekbe szabott alkotást, is és az azért helyre tett dolgokat. :) Jelenleg pont fogyókúrás időszakban vagyok, mivel a vállműtétem után hat hétig konkrétan nem csináltam semmit. A semmittevés+kaja párosítás pedig megtette a hatását. :D Most is csak a futógép játszik, tempós gyaloglással, meg esetleg az a fajta edző kerékpár, amin ugye rendesen, "székben" ül az ember. Kb minden más májusig kilőve, ráadásul utána is csak módjával, kis lépésekben lehet elkezdeni a ráterhelést. Viszont novemberre már jó lesz, ha igaz...
Szóval a mázsámhoz a már említett cikkben lévő 5 százalékos irányszám nagyjából jó is lehet. Három-négy liter simán lemegy egy nap, és az más majdnem öt. ;). Ja! A mozgás közben leadott folyadékmennyiség pótlása az ezen a mennyiségen felül van gondolom, ez egy "átlag" nap, különösebb mozgás nélkül. Jól gondolom?

P. Szabó István 2017.02.02. 23:36:03

@Sportbíró: Jól, de tényleg csak te tudod, hogy mi a legjobb neked. Én pl. 3 liternél még a legbrutálabb Miami nyárban sem nagyon tudtam többet inni, pedig erőltettem...

P. Szabó István 2017.02.03. 00:57:45

@mindenannyi: jaja, ez a balanszirozas a leggnehezebb az egeszben, de ha megy az onmegfigyeles, akkor bele lehet tanulni. Irtam errol az egyel rendesenben is es most a legujabb posztomban is, aminek az a cime, hogy miert nem irok etrendet... (Bocsanat az iPad miatt)

Farmos Zsófi 2017.02.03. 11:10:15

Az első olyan írás, amiből végre megkaptam az áhított információt, hogy mégis mi hogy van belül! Rengeteget olvastam utána, hogy megértsem, átlássam, sikerem legyen a fogyókúrában. Egyébként a terhességeim alatt kényszerűségből alkalmazott 160 g-os ch diéta valóban segített anno, ez a cikk is megerősített abban, hogy ezt kell folytatnom.
Köszönöm! :)

Taraa 2017.02.03. 13:39:00

Ugyanez az írás, mármint tartalomra megtalálható különböző portálokon, pl. shop.builderen de érdekes, nem véletlen, hogy ezt a közember is elolvassa, azt meg csak testépítők, meg azok a fogyni vágyók akik rájöttek, hogy izom nélkül nem fog menni a dolog. Tehát a nyelvezet teljesen szuper.
Folyadékbevitel még fontos. Meg a vitaminok. Meg hogy a test nyugalmi állapotban akkor égeti a legtöbb zsírt, ha nagy az izomtömege, tehát minél nagyobb annál több energiát használ fel akkor is, ha épp nem csinál semmit. :)

Annamarias 2017.02.05. 08:30:42

Koszonom, koszonom, koszonom!

P. Szabó István 2017.02.05. 08:54:10

@Annamarias: Szívesen, szívesen, szívesen!

kudné 2017.03.07. 07:16:50

Szuper a cikk és érthető! Köszönjük István! :)