UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

Belsőséges hangulatban

2016. november 16. - P. Szabó István

maj.jpg

"Nem a külső számít, hanem a belső." - mondják mindig. - Hogy mi van belül, márpedig belül a máj van, az epe, meg a tüdő, meg a többi ilyen belső dolgok. És még azt is mondják, hogy létezik a "Belső szépség.", mert az ember csak akkor igazán jó ember, hogyha szép neki a belseje. Ezért fontos, hogy sok boncolást nézzünk - mondaná Andi - de nem is csak a boncolás nézése számít, hanem a boncolás csinálása is, mert az az igazi. Ugye én most ezt csinálom, mármint, hogy boncolok, csak nem mást, hanem magamat, és minél mélyebbre "ások", annál szélesebb a seb, meg több vér bugyog kifelé. Amolyan csúnya, sötétvörös, vénás vér, amiben már alig van éltető, viszont tele van mocsokkal, meg fáradt dolgokkal. Divatosan szoktuk azt mondani rá, hogy mérgekkel van tele, meg hogy méregteleníteni kell, de aki kicsit is jártas az orvostudományban, az ezt sosem érti, mert ha valakiben méreg van, azt mérgezésnek hívják, és ahhoz nem elég a léböjt meg a heti kettő jóga, hanem oda komolyabb beavatkozás szükségeltetik. Ha meg nem, akkor arra ott van a máj. A májhoz két irányból jön az anyag: a szívből meg a belekből. "Ami a szívemen, az a számban." ahogy a közmondás szól a májról - gondolom. - A máj sokáig bírja, sokáig képes elviselni meg kimosni a sok mocskot, ami áthalad rajta, de ha egyszer feladja, akkor mindennek vége. Gondolom, ezért is van úgy angolul a máj, hogy "liver". Mint "live - élő"... "liver - éltető". Meg gondolom a magyarban is azért az a neve, hogy máj, mert azt ugye angolul úgy írjuk le, hogy "my" és azt jelenti, hogy "az én...". Szóval tényleg fontos a belső, hogy mi van az emberben legbelül, meg mert a máj meg az ilyesmi szervek hihetetlenül nagy pénzekért mennek el a feketepiacon, és egész bűnszervezetek dolgoznak azon, hogy megszerezzék embereknek a belsejét, és amiért sok pénzt lehet kérni, az sokat ér, tehát értékes. Ezért is hívják úgy ezeket a szerveket bennünk, hogy a "belső értékeink".

Én kiskoromban arról álmodtam, hogy egy napon majd olyan híres író leszek, mint azok az emberek, akik olyanokat írtak, mint a Magnolia, meg az Órák, meg a Forrás, csak most egyiküknek sem jut eszembe a neve, de a lényeg, hogy olyan híres akartam lenni. Az írókról meg azt szokták mondani, hogy azok mindig nagyon megnyílnak, meg hogy azok úgy működnek, hogy azok kiteszik ország-világ elé, hogy milyenek belül, vagyis nyilván, hogy milyen a májuk, az epéjük, meg a tüdejük, meg a többi dolgaik, amik egy embernek a belső értékei, csak lehet, hogy nekem meg pont ezzel van bajom, hogy mindig amikor mondom valakinek, hogy én író vagyok, és megkérdezem tőle, hogy szeretné-e megnézni például a hasnyálmirigyemet, akkor mindig azt a választ kapom, hogy: NEM.

Lehet, hogy félreértettem valamit...?

 

 

OLVASS TOVÁBB: AZ IGAZI HANG

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr9611965005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.