UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

Ez a nap is eljött...

2016. október 07. - P. Szabó István

valaha.jpg

Keresek. Folyamatosan - és talán egyre kétségbeesettebben - keresek. Kontinensek, országok, munkák, munkahelyek, mindent megpróbálok, hogy valahogyan kitöltsem az űrt, amit alkotói sikertelenségem és magából az alkotásból való kiábrándulásom hagyott az életemben. Hiszem, hogy valamikor a közeljövőben találni fogok valamit, és esküszöm, hogy rajta vagyok teljes - bár fogyatkozó - erőmből, de valahogy nem jön. Ha idézhetek az Indiánból, akkor úgy fogalmaznék, hogy "Nem kapom...".

Negyedik hónapja vagyunk Máltán, és már a második munkahelyemet - és munkakörömet - tolom, de van bajom sok, és jön a tél, és érzem, hogy zuhanni fog az óraszámom, ami meg így is elég kevés, szóval nem pihenhetek egy percet sem. Találnom kell valami mást, valami újat. Valami olyat, ami télen is megy majd, amikor vízszintesen fog zuhogni az eső a bömbölő szélben, és hazatér az összes kibaszott turista.

Csináltam egy próbanapot egy hotel bárjában. Hajszálon múlt, hogy nem okádtam telibe a pultot, amikor beléptem mögéje, és megláttam, hogy mi van ott. Süteményeket és pékárut is kiadnak, de még hogy. Hagy ne részletezzem! Gusztustalan. Máltán nem igazán működnek az ellenőrzések. Kicsi sziget, ahol mindenki valakinek a rokona, egymást meg ugye nem nagyon basztatják, úgyhogy itt gyakorlatilag bármit lehet. Szabályozás, mint olyan, nem létezik.

A próbanapom végén kaptam egy szendvicset, hogy legalább egyek valamit. Éhes voltam, szóval úgy terveztem, hogy beleharapok, de a kenyerek közt olvadozó kékes sonka romlott bűze szerencsére hamarabb érkezett, mint az ízé, úgyhogy a kukában landolt a cucc, rögtön azelőtt, hogy beléptem volna a folyton szipogó-krákogó HR-es irodájába. A fogát piszkálta éppen... Hagy ne részletezzem!

Ez nem az a hely, ahol dolgozni szeretnék - gondoltam hazafelé menet - amikor megcsörrent a telefonom. Egy olyan helyről hívtak, ami tetszett, de szartak rám, aztán rájuk írtam megint, aztán megint szartak rám, de valahogy most mégis. Legyek ott fél órán belül! - kérték.

Ott lettem. Leültünk. Minden tök jó. A hely is, az emberek is, a dolog is...

Aztán megtörtént:

"- Nem lesz gond abból, hogy én foglak utasítani feladatokra, és hát te sokkal idősebb vagy, mint én?..."

Ez a nap is eljött. Először került felszínre a probléma, mely szerint lassan kezdek kiöregedni a munkaerőpiacról. Elég ijesztő...

 

OLVASS TOVÁBB: INDIÁN - AVAGY SZÉP LELKÜNK KEDVES KICSINYKE VIRÁGA

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr8111778713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.