UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

Szodoma diszkrét bája

2016. augusztus 29. - P. Szabó István

szodoma.jpg

Tegnap valahogy úgy hozta a véletlen, hogy legalább 4 olyan kirohanásos posztot olvastam az ismerőseimtől Faszbukon, amik mind arról szóltak, hogy mekkora gecik lettünk mi emberek, meg hogy már nincs erkölcs, meg illem, meg tisztesség, és csak a lóvé számít meg a kurvák meg a stricik, és csak az marad életben, aki gecivé tud válni, és képes áttaposni bárkin a saját érdekében, és még az anyját is eladja apróért könnyedén, és lett légyen, hogy általában azért osztom a véleményt, meg a tapasztalat is efelé mutat - főleg így a mi kis tömény amerikai tanulmányutunkat követően hatványozottan - de aztán meg körülnéztem és rájöttem, hogy egy olyan földreszállt angyallal élek, aki nem "csak" a szerelmem, de a legjobb barátom is egyben, és már majdnem 7 éve az, és vakon is megbízhatok benne, és az életemet adnám érte, ha kell, és a többi másik barátságaim is már több, mint 20 évesek - mármint időben, nem korban:) - és értük is tűzbe tenném a kezem, még akkor is, ha nem találkozunk néha akár évekig, és az édesanyám is a legeslegszebb lelkű ember a világon, aki egészen egyszerűen képtelen másra, mint önzetlen szeretetre, mint ahogyan az Andi családja is egy merő tiszta szép lélek és önzetlenség és csupaszív szeretet, és ugyanúgy imádom őket, mintha az "enyémek lennének" - bár így tulajdonképpen azok is:) - és a nővéremék 25 éve vannak együtt és szervezik a családjukat jóban-rosszban, mindenféle balhék nélkül, példamutató összetartásban, és fantasztikus srácokat nevelnek, megadva nekik minden elképzelhető támogatást, áldassék a nevük, és volt egy MESTEREM - így csupa nagy betűkkel - egy Jeszenszky Endre nevű fantasztikus tanító, akinek minden szavából, mozdulatából - még a feddőkből is - áradt a jóság, a szeretet, az önzetlenség, a támogatás, a kölcsönös tisztelet, és aki minden nemű ellenérzés, irigység, vagy féltékenység nélkül tanított 70 évesen ülve is, 20 éves sudár, csillogó fiatalságú és/vagy szépségű tehetségeket, vagy éppen "cselédeket" a művészetek, a tánc, és egyben az élet szeretetére, és a saját tizenéves tánctanári pályafutásom alatt magam is mindig arra törekedtem, hogy ugyanolyan szeretettel, tisztelettel és elhivatottsággal adjam át satnya tudásomat a tanítványaimnak, mint ahogyan magam is kaptam azokat, és a tanítványaimat is szerettem és szeretem mind a mai napig teljes szívemből, és boldog vagyok, amikor látom, hogy mi lett belőlük, hogy mivé váltak az évek során, és megtisztelő számomra, hogy bármennyire is kis adagban, de valahol része vagyok a múltuknak, a személyiségüknek, a művészetüknek, és talán ragadt rájuk is valami az én mindig maximalista, mindig "teljeserőbőlös" hozzáállásomból, és természetesen vannak sokan emberek, akiket tisztelek, vagy akikre felnézek a mindenféle fantasztikus dolgaik miatt, és talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy léteznek elvétve emberek a világban, akik meg engem tisztelnek, vagy akár rám néznek fel, és nem csak azért mert alacsonyabbak nálam, hanem talán mert az én munkásságom sem teljesen nyomtalan már, bármennyire sem érzem magam soha elégedettnek gyermeteg teljesítményemmel, szóval a lényeg, hogy ha valóban körülnézek és nem csak a rosszat akarom látni direkt, hanem a jóra is nyitott vagyok, akkor tulajdonképpen rájövök, hogy nap, mint nap csodálatos emberek társaságában forgolódom, még itt Szodomában is, amiért nem is lehetnék hálásabb, a többi mocskos, szemét, pitiáner, lelketlen, erkölcstelen, érdemtelen, érzelemtelen, és élettelen gecit meg nem leszarom...!?

 

OLVASS TOVÁBB: TRUMAN

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr6511659202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.