UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

RAPÜLŐK 1992-2017

2016. augusztus 27. - P. Szabó István

rapu_lo_k.jpg

Szóltak a régi táncos kisbarátaim - akikkel az első nagy nyári turnét csináltuk - hogy 2017 elején újra lesz RAPÜLŐK KONCERT, és mindenki nagyon fellelkesült, hogy milyen jó lenne, így pitlák 25 év után, együtt elmenni a koncertre, és visszaálmodni minden csodát, ami akkoriban történt velünk...

rapu_lo_k1992-2.jpg

Nekem speciel az 1992 és 95 közötti évek életem talán legjobb időszaka volt.

Akkor kaptam első szólószerepemet Lőrinc Katitól, a Volt egyszer...s megint című darabban, még a Veszprémi Táncműhely berkein belül, ahol aztán gyakorlatilag legnagyobb megtiszteltetésemre, kvázi az akkori példaképeimmel léphettem egy színpadra, mint ifjú tehetség, amiből aztán következett, hogy meghívtak egy zárt meghallgatásra, ahol az akkori hazai táncművész krém jelent meg, és a világnak legnagyobb csodájára, sok jó balettművész közül, másodmagammal választottak ki arra, hogy a francia megmérettetésen is részt vehessek.

Az Angers-ban tartott válogatáson aztán több száz - talán ezer - a világ mindenféle részéről jött fiatal táncos közül, mindössze 14 ember került be végül az osztályba és kapta meg az ösztöndíjat, köztük persze - akkor még cseppet sem - szerény személyem, ami meg nyilván már túlnőtt még magán az Univerzumon is jelentőségben. (Amúgy Édesanyám éppen pont ez előtt a mérföldkő előtt mondta, tiszta szeretetből azt - az azóta a Panelninja-ban már elhíresült mondatát - hogy: "Úgysem fog sikerülni", ami úgy tűnik, ars poetica-m lett.)

Már a bekerülés után de még az iskolakezdés előtt jött aztán a megkeresés a Rapülők-től, ami miatt egyik szemem ugyan nevetett, de a másik meg sírt nagyon, mert így érthető okokból a téli bulikból már ki is maradtam, bármennyire is imádtam azt a bizonyos RAPÜLŐSHOW-s turnés nyarat, meg a Szulák Andis haknikat is - köztük az 1993-as The Look of the Year modell-versennyel - amit a legeslegjobban szerettem - mert ugye nekem októberben új életem kezdődött Franciaországban.

922832_10201062274061752_925024025_n.jpg

A Centre National De Danse Contemporaine ösztöndíja után átigazoltam a Compagnie Pal Frenak-hoz Párizsba, a Les Palets című táncestre, amit utána még, ha jól emlékszem, két évig csináltam, és ugyanannyira imádtam, mint a Nyugat-Európai művészéletet 20 évesen...

Kár, hogy azóta szinte alig jutottam előrébb...

Na de mindegy, ha tényleg összehozzuk a többiekkel ezt a Rapülők-ös randit, és majd mindenki elmeséli, hogy mi történt vele ez alatt a 25 év alatt, mint valami gagyi osztálytalálkozón, majd azt kamuzom, hogy sikeres lettem és boldog. Nem valószínű, hogy el fogják hinni, de hát ma így megy az élet, nem igaz? Mást hazudunk, mint ami van, hogy szeressenek kicsit legalább...

Bár most még van egy fél évem. Hátha addig történik valami jelentős...

rapu_lo_k1992.jpg

 

OLVASS TOVÁBB 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr9511655668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.