UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

Paradoxon

2016. augusztus 14. - P. Szabó István

beauties-3807_web.jpg

Éjjel 1:26

Felébredtem, mert az Andi megint szúnyogra vadászott, és nem tudok visszaaludni, mert olyan békésen romantikus az éjszaka, hogy kár ezt kihagyni, holmi hülye alvás miatt. Csend van, a levegő friss és simogatóan hűvös, és ahogy elnézem, csillagból is van fent van nyolc..., ja nem, kilenc. Na de mindegy is, mert a lényeg az, hogy a hely és az idő kvázi tökéletes az elmélkedésre, ami meg azért üdvözlendő, mert van is min elmélkedni dögivel...

...mindezen csodás együttállás ellenére valójában én mégsem elmélkedem, hanem inkább csak megpróbálok lőni a momentről egy betű-szelfit, pont ugyanúgy, mintha a vacsorámat fotóznám le - jobb esetben még megevés előtt, nem pedig után - miközben meg a nagy pillanatrögzítéses erőlködésben simán lehet, hogy kihűl a kajám, mire nekikezdek végre, hogy élvezzem az ízét, mint ahogyan az elmélkednivalóm is simán megy a hideg levesbe - hogy már akkor ugyanannál az élelmiszeres terminológiánál maradjak. Magyarul annyira le akarom jegyezni, hogy most ez a pillanat itt nekem mennyire mély és élménnyel teli, hogy végül a pillanatból elillan a mélység is meg az élmény is, és nem marad más belőle, csak a betűk arról, hogy milyen jó lett volna inkább élvezni azt, nem pedig görcsölni a stilisztikán, a mondatszerkesztésen, meg a helyesíráson.

Ez kérem egy paradoxon...

...úgyhogy most le is teszem, mert hívnak a másikon.

 

OLVASS TOVÁBB: HOGY LESZ MANAPSÁG AZ EMBERBŐL HŐS...?

NOVELLA: A FÉRGESE...

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr7710408958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.