UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

A munka nemesít... vagy nem

2016. augusztus 03. - P. Szabó István

munka.jpg

 

Az utóbbi hetekben 10 órákat dolgozom, ami valójában 12, hiszen amikor felébredek, már azért teszem, mert mennem kell dolgozni, majd kb. 40 percet gyalogolok, hogy odaérjek, és persze hazafelé sem lesz hirtelen rövidebb az utam. Ez naponta 12 óra az életemből, ami túl sok, mert jelen esetben ugye az a kérdés értelmezhetetlen, hogy szeretem-e csinálni. Pillanatnyilag pool boy vagyok, most éppen ez a munkám, ezért kapok majd pénzt, amiből majd kifizetjük a lakbért, meg veszünk kaját. Ez nem tánc, vagy írás. Ezen egyszerűen nincs mit szeretni. Vannak feladatok, vannak benne céljaim - de csak és kizárólag a saját egyéni szorgalmam, alázatom, és hozzáállásom miatt, mert amúgy szarhatnék bele az egészbe - de ugye az, hogy szeretsz-e csinálni valamit, az úgy derül ki, hogy akkor is csinálod-e tovább, ha nem fizetnének érte semmit, és ez egy lényeges momentum.

A munka nemesít.

Tényleg.

Érzed tőle, hogy hasznos tagja vagy a társadalomnak, hogy kiveszed a részed a nagy közös csinálásból, hogy más emberek örömét, kényelmét szolgálod, vagy alkotsz, vagy építesz...stb. 

De...

"Az utóbbi hetekben 10 órákat dolgozom, ami valójában 12. Naponta 12 óra az életemből."

A blogomon vettem észre, hogy ez baj. Hogy nem tudok minden nap írni. Hogy A FÉRGESE... sem kap minden nap folytatást, csak a szabadnapjaimon. Szeretek írni? Igen. Honnan tudom? Onnan, hogy akkor is csinálom - mint ahogyan éppen epillanatban is csinálom - amikor még csak nem is fizetnek érte.

Akkor mi a fontos? Hol a határ? Mik az arányok?

Bizonyos helyeken, bizonyos családokban akkor vagy ember, akkor vagy nő, vagy akkor vagy férfi, ha hajnalban kelsz, a készülő feketekávéd kotyogása veri fel legmélyebb álmából a kakast, egész nap keményen robotolsz, meg izzadsz a lyukacsos trikódban, meg a kezeslábasodban, ha földes leszel, vagy olajos, ha kirepedezik a tenyered, ha megkeményedik rajta a bőr, és ha este úgy ülsz az asztalhoz, hogy te teszel rá kenyeret, és amúgy meg azon nyomban szobrot lehetne faragni belőled, vagy kitenni a képedet egy retro Május 1. plakátra.

Sőt, így is halsz meg. Még lenyomod az utolsó műszakodat - persze pici finom túlórával azért, mert úgy az igazi badass - megjavítod az utolsó gépet, kiásod az utolsó árkot, aztán szépen megtisztítod a szerszámaidat, és gondosan visszateszed őket a helyükre. Megeszed az utolsó kenyered javát, majd elbúcsúzol könnyező feleségedtől, és gyermekeidtől, a családodtól, akiket tulajdonképpen csak a vacsora asztaltól ismersz, de legalább tudod, hogy te adtál nekik falatot a szájukba, majd megdöglesz a gecibe, másnap reggel pedig az "újfiú/újlány" beáll a helyedre, mert az életnek - a gyárnak - mennie kell tovább. De vajon ez jó? Megéri?

Nem tudom.

Mindenesetre, most abbahagyom az írást, mert 10 perc múlva el kell indulnom...

Most reggel 7.55 van, és ha minden jól alakul, este 8 körül visszatérek. Addig meg majd csak lebegek a semmiben, óránként €4.23-ért...

 

OLVASS TOVÁBB: AZ IGAZI MÁTRIX - 101 OK, HOGY A PIROS TABLETTÁT VEDD BE

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr478931884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.