Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

Rocky szerint sem gáz

Avagy utálom amikor egy író, egy íróról ír...

2016. július 06. - P. Szabó István

rocky.jpg

Utálom azokat a sztorikat, amikor egy író, egy íróról ír, mert rögtön tudom, hogy szerencsétlen pöcs -és ezt most saját tapasztalatból mondom - soha a fonnyadt életében nem csinált mást, mint azon elmélkedett, hogy milyen borzasztóan mély és nehéz is írónak lenni. És továbbá ezekkel a sztorikkal az a problémám, hogy jobb esetben senki más nem is értheti meg azokat, csak az írók, akiknek viszont nem sok szükségük van a dologra, hiszen írók, szóval pontosan tudják, hogy mi fasz...

Jut eszembe, ismeritek a mesét a szimpi szorgos Hangyáról, meg a semmirekellő, lusta, mocskos Tücsökről, aki egész nyáron csak a bakelitet pörgette, miközben a Hangya meg tolta a shifteket, meg a túlórákat sorra egymás után, nulla day off-fal?

Na, mondjuk úgy, hogy cirka 25 évig voltam Tücsök, de annyira, hogy majd összeroppantott a görcs félelmemben, hogy nehogy valamikor eljöjjön a nap, amikor be kell álljak Hangyának, mert akkor majd mindenki ki fog nevetni, és elfordulnak tőlem az emberek. Csomószor volt, hogy nem akadt semmi Tücsök meló, de inkább csak Xbox-oztam otthon, és vártam a csodát, minthogy legalább a túlélés biztonsága érdekében kitöltsem a Tücsközéses lyukakat némi Hangyázással, mert tényleg - és komolyan mondom - rettegtem, hogy be fog rántani a kerék, mert na ilyet viszont láttam már vagy ezret magam körül. Ugye erre szokás azt mondani konkrétan, hogy emberünk feladta.

25 éven keresztül tartottam magam büszkén, és töltöttem hitvány napjaimat brutál stresszben, mert fogalmam sem volt arról, mit hoz a holnap. 25 éven keresztül éltem, tulajdonképpen lövésem sincs, miből, de mindig volt valami, és valahogy megszoktam, és már majdnem azt mondom, hogy elfogadtam, de...

A világ meg a Tücsök-lét elmondhatatlanul sokat változott azóta, és én is, és találkoztam olyan emberekkel, akik igazi tehetséges Tücskök, de időnként megcsömörlenek, vagy kiürülnek benne, és olyankor minden porcikájuk könyörög valami változásért, valami újért, és ilyenkor ők könnyedén levetik a Tücsök jelmezt, és gond nélkül felöltik a Hangyát, és csinálják a napokat egy ideig úgy, és én csodálva kérdeztem őket, hogy nem félnek attól, hogy berántja őket a kerék, meg hogy leírja őket veszteségnek a többi Tücsök, és elfordulnak tőlük, meg kinevetik őket, mire meg mondták, hogy - Aki elfordul és/vagy kinevet, az jobban teszi, ha többé már nem is fordul vissza! Amúgy pedig ki nem szarja le, hogy mások mit gondolnak... - amitől pedig azonnal hatalmasabbak lettek a szememben, mint előtte.

Rocky is bajnok lett, nagy házba költözött, drága kocsit vett, meg minden. Aztán átverték, kisemmizték, elvették a házát, eladta a kocsit, visszaköltözött a régi lakásba, és simán visszakönyörögte magát a Hangyabolyba. Aztán megint bajnok lett, majd éttermet csinált, ahol megint visszaállt Hangyázni, sőt még beszélt is egy nagyot a fiának az egészről.

Brad Pitt is azzal kezdte az oktatást a Harcosok Klubjában, hogy felrobbantotta az Edward pöpec IKEA-kecóját a faszba, hogy megértesse vele, hogy Ő, mint ember, mennyire nem egyenlő a munkahelyével, a KIVIK bőrszófájával, meg a Starbucks-os, Caramel Frappucino Light-jával, és hogy az életnek sokkal többről kell szólnia annál, mint vásárolnak neked, megszületsz, vásárolnak, iskolahegyek, vásárolsz, munkahegyek, vásárolsz, meghalsz, majd az új kör vásárol helyetted koporsót neked.

Valami ilyesmi miatt döntöttem magam is amellett - miután megcsináltam az Indiánt - hogy eladom a BMW-t, kiköltözöm a háromszintesből, az első emeleti gardróbból pedig kibaszok mindent, ami nem fér bele egyetlen bőröndbe, és inkább nekiindulok a semminek, minthogy tovább Blu-rayezzek, meg Xbox-ozzak a 110 centis Viera-n Dolby Sorround, és mert tulajdonképpen az egésszel ugyanúgy nem tudtam, mit kezdeni, mint a medencével, meg az Ocean view-val a Miami-s belvárosi apartmanunkban, mert nem az vagyok, hanem...

Hát ilyen és ehhez hasonló dolgokon gondolkodtam tegnap reggel, miközben álltam a hotel konyháján és már vagy második órája törölgettem a frissen elmosott evőeszközöket, és boldogabbnak és élőbbnek éreztem magam, mint valaha, és már azt is tudtam, hogy a következő regényem nem egy önsajnálatba fulladt író önsajnáló története lesz az írói önsajnálatról, hanem valami egészen más...

 

OLVASS TOVÁBB: 4TH OF JULY ZOMBIES

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr468870234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.