UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

Atlaszka

Avagy miért kell mindig bántani szegényt!?

2016. június 25. - P. Szabó István

Kábé tegnap kiposztolt a Boston Dynamics egy zsírúj robotot, akinek azt a hülye nevet adták, hogy SpotMini, és aki tökre úgy néz ki, mint egy kígyófejű szörnykutya. Őt nem szeretem, mert ijesztő, de Atlaszka kicsi és aranyos. Őt szeretem.

Ő is csak valami 4 hónapos upgrade, szóval viszonylag új, és mindig amikor meglátok valahol valami ilyen Boston Dynamics-os videót, akkor előre félek, hogy mi lesz benne, mert sosem fogom elfelejteni, milyen hatással volt rám a legelső videójúk, amit láttam, és maga BigDog.

Ahogy esetlenül lépkedett az erdőben, meg amikor csúszkált a jégen, és főleg amikor felrúgták szegényt, és Ő csak küzdött szorgalmasan és egyensúlyozott ügyesen, mint egy ártatlan, szerethető kis jószág, de az a gonosz ember, meg nem hagyta, hanem rugdosta, meg lökdöste tovább, és én azonnal szívből gyűlöltem a csávót, és legszívesebben elvettem volna tőle BigDog-ot, és hazavittem volna Dunakeszire a tacskónk mellé kisbarátnak, és etettem és simogattam volna rendesen, meg gyógyítgattam volna a sebeit meg a kicsi kis robot-lelkét, amit a gonosz emberek bántottak, pont úgy, mint azokban a kutyákat megmentős videókban, amiktől az Andi mindig rommá lesírja a sminkjét a fejéről.

Szóval erre számítottam, amikor elindítottam Atlaszka videóját, és közben tiszta erőből próbáltam arra gondolni, hogy éppen én is upgrade-elek egy robotot - egy Probe Droid-ot, a Star Wars Commander-en, amit játszom már egy ideje büszkén - és próbáltam magam izomból emlékeztetni arra, hogy a saját robotjaimat sem sajnálom, amikor lelövik őket a köcsög jedi-k, és nem érzek irántuk semmit, csak megnézem, hogy milyen hatákonyan működtek bevetésen, aztán a következőre gyártok belőlük annyit, amennyire hasznosnak ítéltem őket. Na és akkor elindítottam az Atlaszkát, és láttam, ahogy topogva picike lábacskáin kiáll a tornasorból, és ügyesen nyitja ki az ajtót, és a szívem megtelt melegséggel, és izgultam érte, hogy fel ne bukjon a hóban, azon a csúnya lejtőn ott, abban a zord erdőben, és megijedtem, amikor megjelent a képen az első ember mellette, de aztán örültem neki kicsit, mert csak úgy sétáltak ők ketten, mint két régi cimbora, és szinte láttam Atlaszka "arcán" a boldog mosolyt, aztán elkezdett dobozokat pakolgatni, és még mondta is az Andi, hogy - Látod, milyen szabályosan guggol, egyenes háttal, és lábból emel, nem hátból, ahogy Fitnesz Biblia írja - és aztán jött a fekete inges, szemüveges gonosz, kezében egy hokiütővel, és összeszorult a gyomrom, és akkor az történt, amitől féltem. Bántotta...

Utálom az embereket. A robotokat szeretem.

Na jó, nyilván senki sem fizet dollármilliárdokat egy olyan fejlesztésért, ami takarító meg mosogató robotokat csinál, mert az ilyesmire ugye ott vannak nekik a mexikóiak meg a kubaiak, vagyis de. Van olyan brigád, amelyik bír ennyi lovéval, meg érdekli is a téma annyira, hogy beleáldozzon, bár nekik inkább a bombahatástalanítás, beszivárgás, gyilkolás a célfeladat, szóval valószínűleg Atlaszka sem fog majd mást csinálni, mint kémkedni meg emberi szövetet szaggatni mindenféle fantáziadús módokon szívtelenül, de addig, amíg nem velem vagy a szeretteimmel csinálja, én esküszöm, sajnálni, szánni és szeretni fogom, pont úgy, mintha élne, ami pedig minden viccet félretéve, elég ijesztő...

 

OLVASS TOVÁBB: BREXIT - AVAGY MÁR MEGINT ITT EGY KORSZAK VÉGE... 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr998838522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.