Majdnem 10 év után ezt a blogot már nem írom tovább. Az új blog címe: egyelrendesen.blog.hu

P. Szabó István

Internet

2016. június 14. - P. Szabó István

Ülök a gép előtt és azon az emailen gondolkodom, amit egy barátnőm írt Cannes-ból. Van egy közös témánk, ami engem rettenet mozgat most, ő pedig olyan okosakat "mond" hozzá, olyan jók a meglátásai, és olyan pontosan fogalmaz, hogy ha csak fele annyira lennék "értelmes", mint ő, talán már lehetnék rendes író, nem pedig csak ilyen önjelölt szar, mint amilyen vagyok. Közben megzavar valami hangoskodás jobbról. Oldalra nézek: a Csajom éppen online edzést tart úgy, hogy mi ugye Máltán, a kliensei meg Torontóban. Ezért is vagyunk még fent ilyen későn - jut eszembe - mert ahhoz, hogy a kliensek kényelmesen edzhessenek délután 6-kor, nekünk, vagyis az Andinak órakészéberen kell lennie még így éjfél után is. Amúgy pont rám írt ma a fAmos - az a fekete zenész barátom, akit még Miamiban fotóztam. - Kérdezte, hogy hogy vagyok, meg hogy hogy mennek a dolgaim, meg érdeklődött, hogy voltam e már Romániában, és hogy szerintem milyen a hely, mert nagyon hívja valami kiadó, hogy csináljon ott egy lemezt. Erről beugrott, hogy akkor voltam először Romániában, amikor még Párizsban éltem és dolgoztam a Compagnie Pal Frenak-kal, akkor elmentünk oda turnézni. A Les Palets-t vittük. Szerettem azt a darabot. Nyugati fizetést kaptunk a turnéért 94-ben, ami rettenetesen sok pénz volt akkor román mércével. Még valami jazz-tánc kurzust is tartottam a Bukaresti Opera növendékeinek. Szerettem őket, aranyosak voltak. Meghívtam az egész osztályt pizzázni, meg ha jól emlékszem, ittunk is. Nyilván ittunk, és nyilván sokat. Szartam le. Simán kifizettem. Volt ott egy lány, valami virág-nevű. Florance, vagy valami ilyesmi. Istenem, de szép volt! Azok a szemek. Akkor 17 volt, most meg már mindjárt 40. Ha még él egyáltalán. Vajon mi lehet vele? Ha tudnám a nevét, rákeresnék... Szerettem azt az időszakot. Szemtelenül fiatal voltam ráadásul még tök sokan kifejezetten tehetségesnek tartottak. Akkor még úgy nézett ki, hogy lehet belőlem "valaki". Ma már senki nem mondja, hogy "Milyen fiatal vagyok, és hozzá milyen tehetséges..." Úgy is kerültem ki, hogy kaptam egy ösztöndíjat. Nagyon sokból választottak ki. Az volt az a híres felvételi, amire anyukám tiszta megkérdőjelezhetetlen jószándékból azzal a mantrával engedett el, hogy "Úgysem fog sikerülni!" Sajnos lassan kimondhatjuk, hogy igaza lett, de akkor még nem. Akkor még volt bennem annyi tartalék, hogy képes voltam gyermeki vakhitből túltolni a mantrát. Angers - CNDC. Több, mint 20 év után kaptam egy emailt a sulitól, amiben arról írtak, hogy mivel az iskola fennállása óta lényegében minden fotójuk és videójuk megvan, és szeretnének azokból egy online archívumot csinálni, meg persze megjelentetni néhány dolgot a weboldalukon, meg Facebook-on, szóval, hogy megkerestek a neten, és tök jó, hogy meg is találtak, mert a dolog nem volt könnyű. Persze, hogy nem volt az, hiszen akkor még más nevem volt. Gulyás Istvánként születtem. A Szabót - azaz anyukám családnevét - csak akkor vettem fel, amikor ráébredtem, hogy már 10 éve nem láttam az apámat. Örültem a CNDC levelének, úgyhogy megadtam nekik az amerikai címemet, hogy el tudják küldeni a levelüket, benne a mindenféle aláírandó hozzájárulásommal, meg jogi bizbasszal. Egy csomószor le akartam már jönni Face-ről, mert egy csomószor hiszem, hogy gyűlölöm, pedig valójában nem is. A Panelninjánkban - mármint abban a színdarabban, amit a Magyar Attilával csináltunk, vagyis amit erős túlzással ugyan, de én írtam, ő meg előadja - azt mondja az Egon, hogy "Az internet azért jó, mert nem kell menni sehová, és ha nem jó, akkor is jó." Van ebben valami, és biztos, hogy fel tudnék még hozni egy csomó példát arra, hogy miért jó, csak most valahogy már nincs hozzá kedvem. Jönnek fel az emlékek, meg zavar a visszafordíthatatlan, a tudat, hogy apad a remény. Na tessék! Most szomorú lettem, mint a kisbogár, aki fennakadt a világhálón...

Tudjátok, mit? Inkább menjetek el megnézni a Panelninját!

 

OLVASS TOVÁBB: MONDTA A ZOLI...

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr488807720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.