UNDER CONSTRUCTION

P. Szabó István

Akkor meg?

2016. március 30. - P. Szabó István

roulette.jpg

Mondhat nekem akárki, akármit, én akkor is biztosan tudom megalapozott mély tapasztalatból, hogy minden előre meg vagyon írva, és lehetek akármilyen negatívan gondolkodó, ha közben meg sikerülnek a dolgaim sorra, meg lehetek az idiotizmusig is erőből pozitív, ha meg nem. És ezermillió példát tudok rá mondani, de tényleg, sőt... Gyakorlatilag minden történésem konkrét példa erre, és főleg mindig van valami, ami rádöbbent erre újra meg újra, és ez pedig a nem más, mint a sebészi pontosságú időzítés. Mert ugye van az, hogy az ember mondjuk két helyen dolgozik egyszerre, és már beleőrül, annyira sok a kettő, ezért egy napon úgy dönt, hogy felmond az egyik helyen, hogy akkor legalább a másikkal tudjon tiszta erőből foglalkozni, és tenné is szívből, és ugye nyilván mi történik ilyenkor a következő szent pillanatban, amint hazaért a felmondásból? Nyilván várja otthon egy üzenet a másik helyről, hogy onnan meg kirúgták a faszba... mától. Vagy ugye van az, amikor tudod, hogy most nagyon kell a pénz, és mondjuk van két kliensed, akikből lényegében élsz, és számolgatsz izzadtan, hogy ha minden így marad, ahogy most van, akkor igaz, hogy csak éppen, de legalább meglesz az a kurva pénzed, és ülsz, és reszketsz, és imádkozol, és amikor viszont már majdnem kezdenél megnyugodni, meg pozitív lenni, mint állat, akkor jön az üzenet az egyiküktől a következő pillanatban, hogy "Családi okok", meg "Jajj, jajj, katasztrófa" és hogy sajnos ő már soha többé nem fog tudni jönni, bármennyire is szeretne pedig, mert milyen jó volt, de soha többé, és pont. És akkor ülsz és nem hiszed el, és keresed a mögöttest, hogy vajon mi értelme ennek az egésznek, és hogy Jézuskának miért jobb ez így most, és akkor rájössz, hogy valószínűleg nem jobb neki sem, sőt, de amúgy meg le is szarja, de hogy értelme a dolognak semmi, az világosabb, mint a Napocska. És ezek történnek kiskorodban, közepes korodban, meg nagykorodban is, és ezek alakítják a személyiségedet, határozzák meg az életed minőségét, és ezektől leszel sikeres, mosolygós és boldog ember, vagy egy szerencsétlen, megkeseredett, szomorú fasz, és vagy harcolsz, és bele is őrülsz, vagy harcolsz és beleszarsz te is, mert ha meggebedsz sem leszel erősébb és hatalmasabb Jézuskánál soha. És közben meg valójában tökmindegy, hogy harcolsz e vagy sem, mert a nap végén - jobb esetben - valahogy mégis összejön a pénzed, meg valahonnan mégis előkerül "véletlenül" egy új kliens, aki aztán a régi helyébe lép, és forog tovább a nagy rulettkerék, és nap, mint nap küzdesz tovább a nagy láthatatlan semmi ellen, lélegzetvételnyi pihenés nélkül, ami tök jó, csak kérdem én, miért ne mehetne ez könnyebben, szebben, boldogabban? Kinek ártana az? Vajon kinek hiányoznának ezek az értelmetlen, fölösleges körök, mert nekem például nem. Akkor meg?

A bejegyzés trackback címe:

https://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr778546352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.