Kedves Ismeretlenek, Ismerősök, Ellenségeim, és Barátaim!

Hát itt vagyunk...

2012 őszén egy beszélgetés során feltették nekem azt a kérdést, hogy "Mi akadályoz meg abban, hogy felvegyünk egy jelenetet?" Ez elgondolkodtatott.

2010-ben jött ki a Halálkeringő. - Annak, aki nem tudná, és persze miért is kéne tudni, én írtam a forgatókönyvét. - Előtte sokat vártunk, utána pedig semmi kedvem nem volt várni. Viszont a helyzet nem állt éppen "úgy". Válság minden szinten, átalakulás, Vajna, meg Filmalap... szóval kőkemény komoly pangás. Semmi. Nulla.

Visszatérve az iménti kérdésre, szóval a szívem mélyén jól tudtam a választ: "Semmi."... Akkor meg...?

Lehet rám mondani mindenfélét, hogy buta vagyok, meg tehetségtelen, meg ilyesmik, de egyvalamit biztosan nem, mégpedig, hogy beszari vagyok. Előfordulhat, hogy nem éppen a legjobb együttállás, de ez van. Én nem csak beszélek a dolgokról, hanem csinálom azokat. Megyek az életemmel. Bármilyen vonat is jön, én felszállok rá, és én ezt így szeretem.

Nem volt meg a pénz, nem volt kész a forgatókönyv, nem voltak meg a színészek, sem a helyszín, szóval ideális volt a helyzet ahhoz, hogy forgatni kezdjünk.

Aztán valahogy lett minden. A helyszín konkrétan maga volt a Paradicsom, meglettek a színészek, összeállt a sztori, és a főszereplőnk - Gémes Antos, áldassék a neve! - Nos, kiderült, hogy életemben végre legalább egyszer hoztam egy jó döntést.

Summa-summarum, leforgattuk, összevágtuk, aztán bemutattuk zárt körben, és a nézők imádták. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Meghívtak Los Angelesbe, és Bukarestbe, és még szerveztem a vetítéseket sorra, és már alig vártam, hogy a film forgalmazásba kerüljön, és mentem forgalmazókhoz, és hívtam producereket, meg a sajtót, bla bla bla... aztán ahogy mondani szokás: "Lófasz és esti fény."

A Filmalap egy vetítésre sem jött el, mint ahogyan a Filmunio sem, és persze a sajtó sem, és aztán még próbálkoztam egy ideig, végül pedig rájöttem, hogy ez a film nem azért készült, hogy moziba menjen a többiekkel, és majd jól halálra keressem vele magam. Ez a film az én 40. születésnapi ajándékom magamnak, és persze mindazoknak, akik generációjuk okán érintettek a dologban. Ez a film áldásból készült, elmondhatatlan mennyiségű szerencsével, és csodával, utánozhatatlan és sajnos visszahozhatatlan hangulatban, egy fantasztikus csapattal, amely minden egyes tagjának örökké hálás leszek...

És akkor így végül úgy döntöttem, hogy ha már a Halálkeringő mozis bukása után az INDAFILM volt az fórum, amely lehetőséget adott arra, hogy kicsit legalább egyensúlyba kerüljön ezen első forgatókönyvemből készült mű megítélése, szóval, hogy kerüljön az INDIÁN is oda, és legyen mindenkié, akit érdekel, örökké... Amen.

Nem is szaporítanám tovább a szót.

Magam és a stáb nevében kívánok "jó szórakozást" a mi INDIÁN-unkhoz,  és ha lehet, kérnék némi kíméletet a kommentekben. Köszönöm!

P. Szabó István

Budapest, 2014. április 26. Szombat