P. Szabó István

Az edző, aki mindig késik

2017. november 18. - P. Szabó István

time-is-money-create-a-clear-job-description.jpg

Világ életemben tisztelettudóan pontos ember voltam, és mint ilyen, mindig is mélyen sértett a késés. A késés azt üzeni, hogy le vagy szarva, hogy nem érdekelsz, hogy nem vagy fontos, hogy az én időm, az én életem sokkal de sokkal fontosabb, mint a tiéd. A késés egy nyílt állásfoglalás, egy tiszta, nyers vélemény rólad, aki vársz.

Egy edző tulajdonképpen tanár. Vannak helyek, ahol "oktatónak" hívják az edzőt, sőt a legalapabb alapdiplománkon is az szerepel, hogy "sportoktató", márpedig egy tanár nem késhet el az órájáról. Ha a tanár nincs bent a tanteremben abban-, vagy legkésőbb a következő pillanatban, amikor becsöngetnek, azzal azt tanítja, hogy te is leszarhatod más idejét, más életét, márpedig az egy nagyon rossz tanítás.

A vendégnek joga van késni, hiszen ő az, aki fizet, ő az, aki megvesz egy szolgáltatást. Az edzőnek nincs. Az edző pénzt kap azért, hogy ne késsen, méghozzá nem akárkitől kapja azt a pénzt, hanem konkrétan attól a vendégtől kapja, akit ő pofátlanul megvárat, és aki a pénzéért jogosan követelheti meg, hogy a munkavállaló, akinek a fizetését adja, időben megjelenjen a munkahelyén. Ugyanis, kérem szépen, bármilyen hihetetlenül is hangozzék, az edzőnek az edzés a munkája, a terem pedig a munkahelye, és mint ilyen, általában valamilyen formájú munkaszerződés is kötelezi arra, hogy időben vegye fel azt a munkát. Így az az edző, aki állandóan késik, nem pusztán a vendégeit sérti meg, nem csak simán kitörli a seggét a pénzükkel, hanem sorozatosan szerződést is szeg, ami pedig olyannyira nem vicces, hogy jogilag például egyértelműen szankcionálható.

Sajnos sok edzőt látok késve bemenni a terembe, úgy hogy közben már várnak rá a vendégek, ami szerintem borzalmas nyitása egy olyan időtöltésnek, aminek felemelőnek, élvezetesnek kellene lennie, és most nem arra gondolok, amikor valakinek például dupla-órája van, és csupán öt perce van az intézményen belül termet cseréni, hanem arra, aki eleve késve érkezik, méghozzá anélkül, hogy akár csak egyetlen egyszer is elnézést kérne bárkitől. Arra, akinek ez a "normális".

A magam részéről gyűlölök várni, mint ahogy valószínűleg nincs egyetlen ember sem a Világegyetemben, aki szeret, és nekem is voltak olyan barátnőim, akik folyton késtek, mert úgy kondicionálta őket a társadalom meg a Sex és New York, hogy a késés az valami cuki csajos dolog, és hogy az tökre alap... Nos, kurvára nem az. És akkor Hölgyeim, el is árulnék egy nagy titkot: Minden csávót felbasz a késés! Mindet!

És ha már az imént szóba hoztam a munkaszerződést meg a titkokat, akkor jöjjön egy másik "titok" az Edzők Nagy Fekete Könyvéből: Egy szokvány óra hossza szerződés szerint nem 60, hanem "csak" 55 perc, ami nem azt jelenti, hogy az edző köteles téged 55 percen keresztül mindenféle gyakorlatokkal bombázni, hanem azt, hogy az aznapra tervezett edzésprogram minden elemének - a bemelegítéstől, a nyújtásig, vagy a levezetésig - bele kell férfie ebbe az 55 percbe, ami meg direkt azért van így, hogy mindig maradjon még  legalább 5 perc átadni a termet a következő edzőnek, esetleg feltörölni a kiborult sportital nyomait, az izzadságfoltokat, vagy extrém esetekben a hányást meg a vért...

Na és akkor ez meg már megint egy másik problémaforrás, ugyanis ha egy edző állandóan késve kezdi az óráját, akkor két lehetősége van: 1. Annyival rövidebb órát tart, amivel ugye nyíltan arcba szarja a saját vendégeit, lévén hogy azt üzeni nekik: Lófaszt se ér nekem a retkes lóvétok. 2. Miután a saját vendégeit már arcba szarta, jól arcba szarja hát egyszerre az utána következő kollégáját, és az ő vendégeit is akkor már azzal, hogy teljes hosszában megtartja az ő csodás óráját, és úgy adja át a termet eleve késve, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Sajnos pont van amúgy egy ilyen edző az egyik teremben előttem, akitől rendre 5-8 perces késéssel kapom meg a termet, és aki miatt a következő dupla-órám minden pillanata azzal telik, hogy valahogy behozzam ezt a késést, és hogy én legalább időben tudjam átadni a termet majd az utánam következő oktatónak. Így például ez a mélyen tisztelt kollega, egyszerre három óra vendégeit szarja arcba, ami nyilván igazán szép teljesítmény, főleg egy munkahelyen...

Summa-summarum rövidre fordítva a szót: A vendég késhet. Az edző nem. És pont.

 

OLVASS TOVÁBB: DIVATOS SENKIK

Divatos senkik

andaluz.jpg

1929-ben, egy valószínűleg tök szokványos estén, Luis Bunuel és Salvador Dali kajakra bemindenezve, nyilvánvalóan arról eszmecseréltek, hogy mekkora gyökerek már ezek az esztéták, hogy ha találnak valakit, akinek fényesre lehet nyalni a seggét, akkor az csináljon bármilyen szart is, addig szófosnak, meg csűrnek csavarnak - amit ők úgynevezett "kritikának" hívnak - míg végül arannyá nem mossák még a szart is, majd boldog áhítattal készek akár hajlongani is, a tulajdonképpen általuk kreált "Mester" előtt.

Ez a hozzáállás ma is simán megállja a helyet, és ezt tapasztalatból tudom, mert például megtörtént, hogy amikor kijött az Indián, volt például egy spanyol kritikus csávó, aki ódákat zengett róla, mert azt hitte, hogy a "másik Szabó István" csinálta, aztán amikor kiderül, hogy nem, azonnal el is tüntette az ódámat a felületéről, annulálva alkotói zsenialitásomat.

Na mindegy, mert nem is ez a lényeg, hanem az, hogy szóval a Bunuel meg a Dali bemindenezve azt találták ki, hogy majd jól kicsesznek az esztétákkal, és csinálnak egy olyan filmet, aminek az ég egy adta világon olyannyira semmi értelme nem lesz, és úgy lesz szar, hogy az aztán már tényleg abszolút egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen, és megnézik, hogy ha ők ketten fémjelzik majd az alkotást, akkor mit fog szólni róla az úgynevezett kritika.

Na kábé így születhetett meg az Andalúziai kutya című örök klasszikus, ikonikus, filtmörténeti alapmű, amit az úgynevezett kritika természetesen őszinte csodálattal, rommá agyon ömlengve fogadott, a szent művészet kulturális mennyországába emelve a szerzőpárost, miközben a szerzőpáros meg valószínűleg szakadt a röhögéstől, és nyilván nem hitték el, hogy értelmesnek gondolt felnőtt emberek hogy lehetnek ennyire hülyék...

Na pont így vagyok én a divattal.

Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy valamelyik nagy divattervező, nyilván szintén rommá bemindenezve, ül a new york-i penthouse-ában a klotyón, és gondolkodik, hogy mi a retket lehetne még kitalálni ennek a csürhének, meg hogy mivel lehetne ezeket megint rávenni arra, hogy lecseréljék a komplett ruhatárukat, egy újabb adag teljesen értelmetlen és haszontalan szarra, mégházza kurvasokért, és hogy vajon mikor áll már elő valaki azzal, hogy gyerekek, ez már tényleg eszement egy faszság, úgyhogy ezt inkább ne! De persze soha nem áll elő senki, a csürhe meg csont nélkül beszop tulajdonképpen bármit, és tényleg anélkül, hogy legalább a saját egészségükkel kapcsolatban egy villanásnyira is elgondolkodnának kicsit.

És hogy volt az az időszak például, amikor a kistiniknek a leghidegebb télben is ki kellett tenniük a puszta szabad veséjüket a levegőre, mert akkor éppen azok a rövid kabátkák voltak az úgynevezett divatosak, meg persze csak úgy látszódott a szintén nagyon divatos köldök-piercing, amint éppen deresen ráfagy a kistini egyre szürkülő bőrére, és baszdmeg csinálták, és kitették, és vették a felfázást meg a vesebetegséget, mint a cukrot, mert ugye mit nekik egy-két kósza petefészek. És igazuk is volt: Inkább a divat, mint egy fosos gyerek!

Most meg ugye az van, hogy időjárástól és külső hőmérséklettől teljesen függetlenül, ha kell, ha nem, legyen kint a boka a csőgatyából, és esküszöm, tényleg látom, ahogy a divatdiktátor, aki ezt kitalálta, könnyesre röhögi magát, hogy mekkora ökröt csinált már megint egy csomó felnőtt emberből, a hatéves Thai gyerekek meg serényen gyártják a sötét, penészes kis pincéikben a rövid csőgatyákat 10 centért havonta, miközben az emberek meg azt érzik, hogy attól, hogy nekik is ugyanúgy divatosan fagy le a bokájuk, meg gyullad be a csonthártyájuk, mint a többieknek körölöttük, most akkor ők tartoznak valahová, és így már akkor nem nevetheti ki őket senki, mert nekik bizony határozott egyéniségük van, csak a helyzet az, hogy ha valakiknek nincs egyáltalán semmilyen egyéniségük valójában, akkor azok azok, akik agy nélkül nullába azt tolják, amit a mainstream megparancsol nekik, és ezt látni nap, mint nap, néha egyszerre elkeserítő és szánalmas, és sajnos ebben az egyen-egyéniség megjelenésben mi magyarok totál élen járunk, ami meg még aggasztó is, lett légyen, hogy valamiért mindig is alapvetően tehetséges és különleges népnek hittem magunkat...

 

OLVASS TOVÁBB: CROSS TRAINING - AVAGY, A NAGY FITNESZ-HÓKUSZPÓKUSZ

Cross Training

Avagy, a nagy fitnesz-hókuszpókusz...

zsonglor.jpeg

Néha olvasgatom mindenféle termek ilyen-olyan órarendjeit, és próbálom kitalálni, hogy vajon ez, vagy az a divatosan, vagy nagyon menősen angolosan elnevezett óratípus mit is takarhat, és amikor rákérdezek, általában kiderül, hogy kilencven százalékuk tulajdonképpen nem más, mint Cross Training, csak ugye, amikor berobbant a Cross Training a köztudatba, akkor mindenki annyira mindent Cross Training-nek hívott - valószínűleg tökre helyesen - hogy egy idő után már az lett a ciki, úgyhogy ki kellett találni valami "jobbat", hogy bejöjjenek a népek, kb. pont úgy, mint hogy egyszercsak hirtelen még a legótvarabb bármi utcai bódés szar cucc elé is kiírták, hogy "kézműves", és akkor az a cucc onnantól kezdve már nem lett többé ótvar utcai bódés szar, hanem inkább "urban", meg "cool"

screen_shot_2017-11-15_at_12_00_50.png

Nem úgy, mint régen, amikor a gyerek vagy karatéra járt, vagy úszásra, vagy kosarazni, és anyu pontosan tudta, hogy majd összeverve, vizesen, vagy magasan jön haza, ma már lényegében maga a vendég sem mindig tudja, hogy mi a retek fog vele történni, miután belép a terembe, én meg most azon morfondírozom, hogy ez vajon izgalmas-e vagy gáz.

Sajnos - mint mindenben a mi rohanó, internet-addict világunkban - a fitneszben is egyre inkább kell a cirkusz. Ma már egy sima edzés is esemény. Beöltözünk, szponzor-cégek termékeivel fotózzuk a meglepett vendéget - Instára, meg Fészre, mert kell a social - ha akarja, ha nem, mozijegyet nyerhet meg ilyesmik, pedig szegény lehet, hogy csak izzadni jött.

Erről megint nem tudom, hogy jó-e, és persze embere válogatja, mint ahogyan az edzés anyagát meg a terem lehetőségei, és persze edzője válogatja, legyen az Body Shape, Interval, Bootcamp, Spartan, HIIT, Full Body, Fat Killer, Cross Interval, vagy ezek, és ehhez hasonló szavak bármiféle elegye, lényegében szimplán csak annyi történik, hogy mi edzők előbb leltározunk egy nagyot a teremben, majd lehetőség szerint jól felépítve, megpróbálunk minden mozdítható eszközt felhasználni, és azokkal jól megfingatni azokat a kedveseket, akiknek kezdésig nem sikerült kimenekülniük.

És azért valljuk be, van olyan terem ám, ahol lényegében alig van használható eszköz, mégis kénytelen valamilyen Cross-típusú órát betolni az órarendjébe, különben nem özönlik a nép, és ugye eszköz nélkül csúnyán meg van kötve az edző keze. Más termekben meg általában valamilyen oldalra dől a mérleg. Van ahol például gumikötelek, meg fitball-ok, meg ilyesmi könnyed cuccok vannak inkább, van ahol meg 50 kilós ketlebell-ek meg olimpiai súlyemelő rudak meg tárcsák, meg kalapácsok, gumikerék és szán van, aztán te meg edzés-tervezzél úgy.

Van, hogy benézek valahová és azt látom, hogy Hot Iron szettekkel melóznak, lényegében Hot Iron gyakorlatokat végrehajtva, mégsem Hot Iron van az órarendben - mert mondjuk az edzőnek nincs liszensze - hanem például az, hogy Súlyzórudas Alakformáló, és tök nem gáz, mert ha Hot Iron cucc van a teremben, akkor nincs mese, abból kell főzni.

És a népek meg egyre inkább követelik is ám az egyre színesebb, meg változatosabb edzéseket, még akkor is, ha az kifejezetten ellene megy mindennemű értelmes edzés-progressziónak, mert tényleg cirkusz lett ez a fitnesz dolog mára lassan csak.

Hiszen ha nagyon akarsz erősödni, öt egyszerű alapgyakorlattal simán óriási izmokat építhetsz, ha meg fogyni szeretnél, akkor ma is ki lehet menni a parkba futni, mint régen, és kész is vagy, de egyre többet hallom azt a vendégektől, hogy ez vagy az az óra, vagy óratípus már unalmas. És akik ezt mondják valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy milyen embert próbálóan unalmas lehet mondjuk egy úszó felkészülése, aki kifejezetten a rogyásig egymás után ismételt mozdulatok legapróbb mozzanatainak tökéletesítésére teszi fel az életét, mégis megtalálja benne az élvezetet.

És a sporttudomány meg a fitneszipar termeli is rendesen a kínálatot a keresletre. Nap, mint nap újabb hasznos, vagy éppen teljesen haszontalan eszközök jelennek meg, természetesen a hozzájuk tartozó, egyre drágább képzési rendszerekkel, amelyek által aztán már tulajdonképpen bárki edzővé válhat néhány ezerért, egyetlen hétvége, sőt néha egyetlen nap alatt, oklevéllel meg mindennel hivatalosan, és akkor a vendég meg ebben a borzalmas túlkínálatban kénytelen megtalálni a számára legmegfelelőbb módszert, és kiszűrni a sok edzők közült azt, aki valóban tudja is, hogy mit, miért csinál, nem pedig csak úgy csinál, mintha tudná.

De legalább már tényleg bármi lehetséges, mert ha például te olyan edzésre vágysz ahol víz alatt kötéltáncolhatsz súlyzórudakkal zsonglőrködve bekötött szemmel, akkor csak beírod a keresőbe, hogy Underwater Rope Dancing Interval Barbell Complex Cross Hocuspocus Training, és már ugrik is fel, hogy Kedd-Csütörtök 17.30-18.30, és ezen is morfondírozom, hogy ez vajon jó-e...

Na mindegy. Ez ma ilyen morfondírozós nap...

 

OLVASS TOVÁBB: A LÉLEK SÚLYA - AVAGY, MIÉRT FULLAD KUDARCBA MINDEN FOGYÓKÚRÁD

 

 

Szegedi Kortárs Balett 30

SZKB30 from DelbeauFilm on Vimeo.

Életem egyik legszebb időszaka volt az, amit a Szegedi Kortárs Balett-tel töltöttem. Ezermillió élmény, előadások, országok, barátok...és végül Andi, akit sohasem ismertem volna meg, ha Ti nem vagytok!

Úgyhogy elmondhatatlanul büszke vagyok rátok, és persze arra, hogy valaha én is közétek tartoztam és tartozhattam, és teljes szívemből hálás vagyok minden érintettnek és kollégának mindenért!...

Kisszív

A lélek súlya

Avagy, miért fullad kudarcba minden fogyókúrád...

andikablack-has_ret_web.jpg

Fotó: @pszaboistvan Modell: @andrea.toth.wo

Ha mi emberek valóban logikusan gondolkodó intelligens lények lennénk, akkor az életünk is értelmes lenne és egyszerű, és egy csomó olyan probléma nem is létezne, mint amely problémák valójában a legeslegnagyobb és legeslegmegoldhatatlanabbnak tűnő problémáink nekünk ever, úgy mint: a különféle addikcióink, vagy a testsúlyunk...stb.

Mert amikor ezekről beszélünk, és/vagy ezek megoldását kutatjuk, akkor tulajdonképpen azt már eleve abban a tudatban tesszük, hogy tökéletesen tisztában is vagyunk a válasszal, hiszen az oly egyszerű, mint egy pont: Nem akarsz kövér lenni, mint egy disznó, mert ronda vagy, amitől gyűlölöd magad, és különben is a kövérség egészségtelen? Hát ne zabálj annyit, basz'ki! Mindannyian tudjuk, hogy ha le szeretnénk fogyni, mindössze annyi a dolgunk, hogy kevesebb kalóriát kell bevinnünk, mint amennyit felhasználunk, és kész! És ez tényleg ennyire egyszerű! Le akarsz szokni a dohányzásról, mert büdös körülötted minden, a tüdőd fekete, és éppen csak egy hajszálnyira állsz a ráktól (és most nem a homárra gondolok)? Egyetlen vágyad, hogy leszokj a piáról, mert amiatt vesztetted el a családod, az állásod és minden pénzed, vagy neked éppen a játékszenvedélyedről van szó? Ne vegyél, ne vedd a szádhoz, ne menj be a terembe, és a probléma meg van oldva! Volt nincs...

Persze tudjuk, hogy ez - bár remekül és talán ébresztően hangzik, de - mégsem ennyire egyszerű, sőt valamilyen érdekes okból kifejezetten komplikált dolog. Mert a nagy döntések súlyos pillanataibanban valahogy mindig jönnek azok a fránya "körülmények", meg valami gonosz kisördög a vállunkon mindig addig-addig suttog a fülünkbe, amíg rá nem dumál valami butaságra, bizonyítandó, hogy az úgynevezett "szabad akarat", amit oly nagy kincsként kaptunk - miután Éva leszedte azt a kurva almát, annak ellenére, hogy világosan meg lett neki mondva, hogy ne tegye - valójában csak egy színesre fújt, csilli-villi luftballon.

Pont ahogyan az egyik kedvenc Woody Allen mondásom szól: "Meg akarod nevettetni Istent? Mesélj neki a terveidről..."

Valamikor 20 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy legközelebb, amikor majd megkínál valaki valami sütivel, vagy csokival, vagy az anyukám megint azt a krumplipürés sülthúst csinálja, azzal a finom káposztával, meg a kedvenc citromosomat, akkor egyszerűen majd csak azt fogom mondani neki, hogy köszönöm szépen, de nem kérek. Majd ezt követően 20 éven keresztül mindent megtettem annak érdekében, hogy ez valahogy összejöjjön, hogy valahogy legalább egyszer sikerüljön végre, de nem, bassza meg! Nem jött össze.

És tényleg nem arról beszélek, hogy elterveztem, és egy pár napig nem sikerült, de utána igen, hiszen amiről szó van, olyannyira banálisan egyszerű, hanem konkrétan tényleg és komolyan 20 éven keresztül képtelen voltam nemet mondani azokra a cuccokra, amiket szerettem, amíg ízlettek, és közben sohasem tudtam megindokolni, hogy éppen abban a pillanatban mi térített el, mi vitt a rossz irányba. Csak azt tudtam, hogy valami belső hang mindig helyettem döntött, valahogy kikapcsolta az agyamat, és tök könnyedén helyettem mozgatta a kezeimet meg a számat. Szinte ott se voltam, szinte csak kívülről néztem végig az egészet, mint valami öntudatra ébredt marionett figura. Ezt simán lehet, hogy más nem érti, csak én, vagy "mi", akikkel mindez szintén előfordult, vagy előfordul még mind a mai napig. Én így küzdöttem végig az utóbbi évtizedeimet, és nevetségesen hangzik, de tényleg mindig a cukor, a süti, vagy a tészta győzött. Mindig!

De hogy mit is akarok mondani ezzel?

Csak azt, hogy nekem ahhoz, hogy arról a 120 kilóról, amire kb. 75-ről fogyókúráztam fel magam az évek alatt, újra alulról verjem a 100-at, egészen komoly utat kellett bejárnom, és messze sem csak az volt a feladatom, hogy helyre tegyem a táplálkozásomat meg az edzéseimet, hanem sokkal, de sokkal több. Nekem először meg kellett küzdenem önmagammal, fel kellett ismernem, hogy valami nagyon nincs rendben velem, az életemmel, az úttal, amelyen járok. El kellett adnom mindenemet, fogni egy bőröndöt, elköltözni Amerikába, ott rettenetesen sokat szenvedni, majd onnan visszaköltözni Európába - Máltára - ahol megint szenvedni egy sort, de közben meg összetalálkozni "velem", lerendezni a dolgaimat, elfogadni, belenyugodni, elengedni, aztán pedig hazajönni végül, és a nulláról újrakezdeni, de most végre rendesen.

Szóval, csak azért mondom mindezt, mert meglehet, hogy eddig azért nem sikerült elérned az ideális testsúlyodat, mert lélekben egyszerűen még nem tartasz ott. Nem jutottál el odáig. Még nem készültél fel rá, még nem találkoztál önmagaddal, még nem oldottad meg a dolgaidat, és még fizikálisan is cipelned kell mindazokat a terheket, amelyeket lelkileg cipelsz.

Tudom, faszságnak hangzik, de szívből gondolom úgy, hogy nem az!

Előfordulhat, hogy a Te esetedben sem pusztán csak szénhidrátokról, fehérjékről, zsírokról, vitaminokról, meg anyagcseréről van szó, hogy a dolgot nem oldja meg sem a kalória-, sem a mikro-makro számolás, sem semmilyen női magazinos fogyókúrás hókuszpókusz, hanem amiről inkább szó lehet az az elcseszett múlt, elfojtott vágyak, mérgező kötelékek, ki nem mondodd szavak, át nem élt kalandok, be nem teljesült, vagy éppen rosszul dekódolt álmok, és sajnos addig amíg ezeket nem sikerül felszabadítanod, elérned, megtalálnod, elengedned...stb., addig bármennyire is akarod, hiszel benne, kitartasz, vagy küzdesz érte, nem fog sikerülni a súlyleadás, még ha konkrétan beledöglesz, akkor sem, mert talán az a súly, ami rajtad felesleg, az valójában az életeden is az. Nem pusztán egy olyan teher, amely a gerincedet nyomja, hanem olyan is, amely képletesen a válladat, mert az nem más, mint a lelked súlya, és attól egészen biztosan nem lesz könnyű megszabadulnod...

 

OLVASS TOVÁBB: MEGÁLLTAM A FOGYÁSBAN!!! MOST MIT TEGYEK???

Kockás has

Avagy, minden tévhitek abs-olút királya

fkn5s-retouched-2025_web.jpg/Már megint az én egyik fotóm még a Miami-s időszakból, és persze már megint Andi

TÉVHIT NUMBER ONE:

Kezdjük az egészet rögtön egy elképesztően jó hírrel:

MINDENKINEK KOCKÁS A HASIZMA!!!...

... a Rectus Abdominis - vagy magyarul az Egyenes Hasizom -  ugyanis ott lapul még a legkövérebb ember bőr-, és zsírrétege alatt is, méghozzá eredendően és "születetten" az ő vadítóan szexi, "kockás" formájában, ergo azért felülésezni ezrével, hogy valakinek "kockás legyen a hasizma", a világegyetem legeszementebb faszsága, egy eredő alap félreértés, totális ostobaság! Annak ugyanis, aki arra vágyik, hogy az ő csodaszép Rectus Abdominis-e áttűnjön a bőr-, és zsírrétege alól, nem az a feladata, hogy azt a végtelenségig erősítse - azzal ugyanis soha a büdös életbe nem fogja elérni a kívánt célt, még napi 100.000 db. felüléssel sem - hanem pusztán az, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentse az Egyenes Hasizmot elfedő zsírréteget, és semmi más, és ismétlem: SEMMI MÁS!

screen_shot_2017-11-10_at_11_09_51.png

TÉVHIT NUMBER TWO:

Gondolkodom rajta, hogy hogyan fogalmazzam meg a dolgot szépen és kedvesen, de perpill nem jut eszembe semmi puhítós duma, úgyhogy simán csak leírom:

NINCS OLYAN, HOGY HELYI ZSÍRÉGETÉS!!!...

Azaz, nincs olyan, hogy ha valaki sokat hasizmozik, akkor neki majd eltűnik a hasáról a zsír, mint ahogyan olyan sincs, hogy ha az ember lánya sokat emelgeti a lábát oldalra a Has-Láb-Popsi órán, akkor majd csakis a combja oldaláról tűnik el a zsír, és természetesen olyan sincs, hogy ha mondjuk sokat mozgatom a középső ujjam, akkor az majd szép vékony lesz, az összes többi négy mellette meg mind marad csúnya pufók!

Bármennyire is orbitális ökörség ez, még mindig elmondhatatlanul sokan hisznek benne, és felüléseznek napestig várva, hogy végre eltűnjön onnan a zsír, és szép legyen a hasuk, és végtelenül csalódottak közben, mert még mindig kurvára nem az.

Nos, az, hogy ki, hogyan, milyen mértékben, és főleg hogy honnan "égeti" a zsírt, akár az edzés, akár a kalóriadeficites táplálkozás hatására, sajnos nemes egyszerűséggel genetikei kérdés. Ismerek például olyan nőt, akinek szinte már teljesen elfogytak a mellei, a felsőteste már simán néz úgy ki, mint egy leszáradt fitnesz-modellé versenyidőszakban, miközben a combjai még mindig zsírosak és narancsbőrösek, és sajnos bárki, bármit mond, vagy ígér, ezzel nem lehet kezdeni semmit!

Ha egészségesen táplálkozol és rendesen mozogsz is mellé, holtbiztos hogy erősödni és formásodni fogsz! Ha pedig mindezt kalóriadeficitben csinálod - azaz kevesebb kalóriát viszel be, mint amennyit elhasználsz - akkor bizony fogyni is, de azt hogy honnan, nem te, sőt még csak nem is az edződ fogja eldönteni, hanem a személyes genetikai adottságaid. Így pedig magától értetődő, hogy nem a sok hasizmozástól lesz szép a hasad, hanem a helyes táplálkozás és a jó mozgás kettősének általános zsírégető hatásától, és pont!

Szóval, ha szerencsés a genetikád, és elég szorgalmas is vagy, akkor bízhatsz benne, hogy egy napon majd sorra kerül a zsírbontásban a hastájékod is, és akkor - és csakis akkor - végre majd szép "kockás" lesz a hasad... és ha hiszed, ha nem, ezt meg tudnád csinálni akár egyetlen felülés, hasprés, vagy lábemelés  nélkül is! 

TÉVHIT NUMBER THREE:

Nem vagyok ma formában bullshit-elésben, úgyhogy ezt is csak leírom simán:

A SOK FELÜLÉS NEM EGYENLŐ A LAPOS HASSAL, SŐT...

Mindenekelőtt egy másik fontos dolgot is hirtelen el kell mondanom legfőképpen azoknak, akik tényleg extrém módon sok felülést vagy hasprést végeznek, történetesen azt, hogy a has izmainak elsősorban a törzs stabilizálása a feladata, és ezt a feladatot természetesen nem önmagukban, hanem a hát izmaival "karöltve" végzik, így talán nem hihetetlen az a kijelentés, hogy a túl sok hasizom erősítés akár még káros is lehet, ha nincs mellette legalább ugyanannyi hátizom erősítés is, hiszen, ha ebben a duettben az egyik résztvevő túl erős, a másik viszont gyenge, olyan izom-egyensúly megborulás jöhet létre, amely például rossz irányba mozdíthatja a testtartást, később közvetett okot szolgáltatva akár egy esetleges sérüléshez is!

És tudom, hogy léteznek ilyen emberek. Magam is ismerek egy srácot, aki állítása szerint 6-800-, sőt néha 1000 hasprést csinál naponta, viszont egyetlen hátizomgyakorlatot sem, ami agyament egy baromság részéről!

De ez csak az egyik dolog, mert a másik viszont az, hogy lapos csakis akkor lehet a hasad, ha lefogyod a belső szerveid közt türemkedő, úgynevezett "zsigeri zsírt" - amely ugyan nem egyenlő a bőr alatti zsírszövettel, de helyes diétával ugyanúgy eltűntethető. Ám amíg nagymértékben jelen van a zsigeri zsír a hasüregben, akárhánytrillió felülés után sem lesz lapos a hasad, hacsak közben véletlenül át nem gördül rajtad egy kósza úthenger!

Végezetül pedig engedjétek meg, hogy szóljak néhány szót a gyakorlatvégrehajtásról:

1. Ha hasizomgyakorlatok közben nem tartod behúzva a hasad, kvázi "belülről préselve a köldöködet a gerincedre", hanem minden préselésnél jól kinyomod, valójában éppen pont azon dolgozol, hogy kurvanagy kiálló hasgolyót tömködj össze magadnak, miközben hála a Magasságos Istennek, még jól szarrá vágod a gerincedet is! Ezerszer látom, úgyhogy ne mondd, hogy nincs ilyen! Ha pedig így teszel, éppen pont az áhított szép hasad ellen dolgozol, méghozzá, szó szerint izomból!

2. Ha úgy csinálsz - szerinted - haspréseket, hogy feszesen a tenyeredben tartod a fejed, az állad rányomod a mellkasodra, és előre álló könyökkel, csak karból emelgeted a fejed, pont úgy, mintha direkt le akarnád törni a nyakadról, egészen egyszerűen túl hülye vagy az egészhez, mert annyiféle rosszat csinálsz magadnak egyben, hogy jobban teszed, ha inkább csak hazamész, és átgondolod az életedet.

3. Ha lábemelésnél nem billinted előre a csípőd, hanem inkább csípőhorpaszból melózol, a gerinced meg úgy elemelkedik a talajról, hogy szinte már homorítasz, megint csak azt tudom javasolni, hogy azonnal hagyd abba az egészet, állj fel, keress egy szakembert, nézzél videókat, tanulj anatómiát, vagy mit tudom én, de azt amit csinálsz, ne csináld többé, mert legalább annyira balesetveszélyes, mint az Instán mostanában oly népszerű "pucsitó-picsás plank", vagy az "angry cat deadlift"...

Peace.

 

OLVASS TOVÁBB: A #METOO ÖTVEN ÁRNYALATA

A #metoo ötven árnyalata

bizarre.jpg

Nem akarok nagyon ráúszni a témára, csak valamiért korábban keltem, mint az ébresztőórám, és kávé közben a nagy csendben, minden irányból ez jön most a neten, szóval csak elmélkedem róla, és ha már elmélkedem valamiről, azt szeretem leírni, hogy azáltal meg is értsem tényleg.

Mindenekelőtt kérem, tegye fel a kezét az, aki nem #metoo!

Én is #metoo vagyok, és sajnos, őszintén kétlem, hogy egyáltalán van olyan ember a világegyetemben, akit még soha nem "zaklattak", főleg amióta tulajdonképpen az "úgy nézett rám"-tól, a "kést szegezett a torkomnak, és megerőszakolt"-ig, az árnyalatok teljes hiánya és igénye nélkül minden #metoo.

Valahol olvastam, hogy kétféle ember létezik a Földön: zaklató, és zaklatott.

Szerintem meg csak az utóbbi, mert az életemet teszem rá, hogy minden zaklatót, valamikor, valaki zaklatott, és talán éppen pont azért zaklat ő is, hogy ilyenformán túlélje, megbosszulja, feldolgozza a vele történteket. Nem mintha ezzel bárkit is fel szeretnék menteni a felelősség alól, bár vallom, hogy akármennyire szeretnénk is, lényegében semmilyen formában nem vagyunk urai az életünknek. Mert ugye például ki akar lepukkadt drogos lenni, vagy egy életen át szegény szerencsétlen, vagy ki akar kövér lenni, vagy sovány? Valószínűleg senki, mégis lepukkadt drogosok vagyunk, szegények, szerencsétlenek, meg kövérek, és próbálkozunk, meg küzdünk, mint disznó a jégen, de valójában semmi esélyünk a sorsunk ellen.

Ma meg aztán különösen nehéz ezt a dolgot értelmesen összerakni úgy, hogy miközben mély sebek tépődnek fel az egyik oldalon, a másik oldalon például a puncs.hu gyerekkurvákat gyárt állami pénzből, méghozzá nyíltan azzal az indokkal, hogy "mert van rá igény", vagy milliók izgulnak rá egy olyan sikerkönyvre, amely megpróbálja széles körben elfogadtatni, sőt divatosan vonzóvá tenni a szado-mazót...

 

OLVASS TOVÁBB: NE REGGELIZZ!!!

HOT IRON 30/60

Első lecke: FRONT RACK

hot_iron_3060_vasarnap_prima.jpg

Hát elkezdtük...

Régi vágyam volt, hogy legyen egy olyan 90 PERCES HOT IRON órám, amelyen végre minden olyasmire is van idő, amire általában a feszített tempójú 60 perces óráimon nincs, gondolok itt például a végrehajtás helyes technikájának elemzésére, értelmezésére és gyakorlására, valamint az óra előtti speciális nyújtásokra, mobilizációs gyakorlatokra, átmozgatásra, esetleg hengerezésre, és hát imáim meghallgattattak, úgyhogy hála a Príma Wellness vezetői csapatának, ma késő délelőtt végre elindult a dolog, ami legjobb tudásom szerint pillanatnyilag egyedülálló az országban, lett légyen, hogy részemről tényleg nem hallottam még egyetlen olyan teremről sem, ahol a vendégeknek, rendesen, órarendbe iktatva, heti rendszerességgel lehetőségük lenne részt venni egy ilyen "workshop" jellegű komplex edzésen.

És, hogy mi ebben a különleges?

Az, hogy ez a cucc tényleg nem egy 90 percre nyújtott Hot Iron Maraton, ami pusztán arról szól, hogy még félórányival több gyakorlatot szenvedünk végig, hanem egy két, egymástól jól elkülöníthető részből álló óra, amelynek az első 30 percében aprólékosan kivesézzük a HOT IRON edzés egyik kiválasztott elemét, átvesszük annak aspektusait, átbeszéljük a hozzá tartozó nyújtásokat, majd végre is hajtjuk azokat néhányszor, hogy szépen beüljön a gyakorlatba. És csak miután mindezzel megvagyunk, kezdődik az óra "edzés része", már bemelegedve, rákészülve tényleg a feladatra, és természetesen már egészen máshogy látva és végrehajtva azokat a mozdulatokat, amelyeket addig behatóan tanulmányoztunk. 

Na de egyáltalán miért van ezekre a technikai korrekciókra szükség?

Nagyon egyszerű. Azok, akik nem csak úgy "csinálják" a HOT IRON-t, hanem értik is annak koncepcióját, tisztában vannak a ténnyel, hogy ennek az óratípusnak csak akkor van igazán értleme, ha az ember végig határterhelésen dolgozik, márpedig ahhoz, hogy az ember határterhelésen dolgozhasson, a számára lehető legnagyobb súlyokat kell mozgatnia, ami pedig egy kifejezetten veszélyes üzem, szóval ahhoz, hogy valaki ezeket a számára lehető legnagyobb súlyokat biztonsággal tudja mozgatni, elengedhetetlen, hogy pontosan ismerje az éppen aktuálisan végrehajtandó gyakorlat technikai részleteit, és pont.

A mai legelső óránknak például az úgynevezett FRONT RACK volt a témája, melynek precíz ismerete, és a végrehajtáshoz szükséges mobilitás nélkül, nem létezhet sem szabályos FRONT SQUAT, sem MID HANG POWER CLEAN, sem PUSH PRESS, márpedig mindhármat csináljuk, majd minden HOT IRON órán, még úgy is, hogy valószínűleg nem is tudunk róla:

FRONT RACK:

img_2264.jpg

img_2265.jpg

img_2266.jpg

img_e2262.jpg

A mindenféle támadásokat elkerülendő fontosnak tartom kijelenteni, hogy nem vagyok súlyemelő, sosem voltam az, és nem is igazán vágyom rá, hogy 200 kilókat pakoljak magamra, egyrészt mert már öreg vagyok hozzá, másrészt pedig általában nem olimpiai bajnokok járnak az óráimra, hanem csak olyan hétköznapi emberek, akik szeretnének kicsit mozogni, vagy mondjuk inkább úgy, hogy edzeni, de edzőként felelős vagyok a vendégeimért, elhivatottságomból fakadóan pedig folyamatos késztetést érzek arra, hogy a tőlem telhető legmagasabb szakmai színvonalú edzéseket kapják tőlem azok, akik megtisztelnek a drága idejükkel, bizalmat szavaznak nekem, sőt hogy tovább menjek, mindezért hajlandóak még fizetni is. És mivel a HOT IRON nagyban táplálkozik a súlyemelés mozgásanyagából, nekem kutya kötelességem azt behatóan tanulmányozni, majd átadni minden tudást, amit a nagy tanulmányozás közben felcsipkedek.

Hát kábé erről szól ez az egész...

Ha pedig szeretnél kicsit többet megtudni a HOT IRON edzés-koncepciójáról, ajánlom figyelmedbe a témával kapcsolatos ÖT RÉSZES cikk-sorozatomat, melyet a linkekre kattintva olvashatsz el:

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

NEGYEDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT! 

ÖTÖDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, NA DE MI VAN, HA FÁJ A HÁTAM?

OLVASS TOVÁBB: "M" IS SEXY...

NE REGGELIZZ!!!

Avagy, a reggeli rossz, fujj!!!

breakfast-1024x768.jpg

Mindig van valami. Most éppen ez a legújabb, a "Ne reggelizz!", amit mondjuk, ha összekötünk a "Hat után már ne egyél!"-lel, akkor kijön a "Naponta csak egy étkezés!", ami megintcsak egy létező dolog. Mindegyikre van valami magyarázat, mindegyiket alátámasztja valaki nagyon, és mindegyiket valaki már bizonyította is, és állítja, hogy neki bevált, úgyhogy akkor magától értetődően az az egyetlen szent igazság.

Szerencsés vagyok, mert mindig, amikor valami ehhez hasonló új táplálkozási nagyforradalommal találkozom, valami olyannal, ami alapjaiban rengeti meg az univerzumot, és egyszerű és persze nyilvánvaló megoldást ígér, egyre csak dagadó világunknak, akkor csak ránézek a csajomra - az Andira - akinek vagy éppen akkor jut eszébe, hogy már két napja nem evett semmit, vagy éppen mondjuk csokit majszol, tejszínhabos nachossal, és kólát vedel hozzá, miközben pedig évek óta konstans ezt a formát hozza...:

Andika-fotozas-244_retus_NET420.jpg

/És mielőtt még bárki azzal jönne, hogy persze, csak letöltöttem egy képet a netről, annak elárulom, hogy életem egyik felében fotós vagyok, a képet magam készítettem, a modell pedig tényleg az Andi.../

...és akkor megnyugszom.

Kering ez a remek kis videó a neten arról a mérhetetlen mennyiségű divat-faszságról, amit az emberiség már "Egészséges Táplálkozás" néven, horribilis bevételekért cserébe, kihirdetett, miközben meg olyan szinten hízunk egyre rohamosabban, hogy öröm nézni, szóval nyilván akkor mindegyik bizonyítottan igaz és persze hatékony. Vagyis nem, mert mindig csak éppen pont a legújabb, legfrissebb faszság a működő, pont mint a mosópor, ami már 20 évvel ezelőtt is ugyanúgy 99.9%-ban tisztára mosta a ruhát, csak akkoriban még ecettel, most pedig már divatosan intelligens nano-technologiával:

Emlékszem, az Andi már kétszer is volt úgy, hogy indul majd valami fitneszmodel versenyen, és elkezdett úgynevezett egészségesen kajálni. Volt is hozzá persze étrendje, meg ilyesmik. Nos, ő például még soha életében nem érezte magát olyan szarul ételektől, de annyira, hogy edzeni se volt kedve úgy, és hála Istennek, mindkétszer úgy alakult, hogy skippelnie kellett a dolgot, és nagyon bízom benne, hogy harmadjára már nem is indul neki, főleg, hogy azóta sok olyan versenytapasztalattal rendelkező ismerősünk lett, akik egy életre megbánták, hogy belevágtak...

Nos, ugye írok néha kajálással kapcsolatos posztokat, amelyeket ha érdekel az ilyesmi, mondjuk INNEN elérhetsz, de mindig, mindegyikben megpróbálom valahogy kiemelni, hogy...

...NINCS OLYAN, HOGY EGY TÁPLÁLKOZÁSI KONCEPCIÓ MINDENKIRE UGYANÚGY ÉRVÉNYES!

Annyifélék vagyunk, annyiféle genetikával, múlttal, szokással, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen, és ez így van rendjén, és ha szeretnéd megtalálni a számodra legjobb, leghatékonyabb koncepciót, nincs más dolgod, mint magadba nézni, és megfigyelni, mikor, mitől, mit érzel, esetleg naplószerűen kielemezni, hogy milyen ételek, milyen utóhatással bírnak nálad, hogy mitől fogysz, mitől puffadsz, mitől érzed jól magad, és mitől rosszul, és ennyi.

Te magad vagy a számodra legmegfelelőbb táplálkozási tanácsadó, mert csak te tudod a legjobban, mi az a koncepció, ami neked beválik, és ha éppen az, hogy nem reggelizel, akkor ne reggelizz, vagy ha olyan lassú az emésztésed, hogy akkor érzed magad igazán jól, ha hat után már nem eszel, akkor ne egyél hat után, és nyugaodtan szard le, ha valaki mást mond, mert a valaki másnak meg nyilván a valami más fog beválni. Nem vagyunk egyformák, és a világ éppen ettől szép és színes...

 

OLVASS TOVÁBB: "M" IS SEXY...

"M" is sexy...

img_e2214.jpg

Már felnőtt koromban, hivatásos táncosként, 21 évesen voltam a legjobb formámban. Az év kb. 1993, a lakhelyem akkor éppen Párizs volt, a mérleg pedig 75 kg-ot mutatott. Akkoriban még nem sokat tudtunk a kajálásról, úgyhogy azt ettem, amit az ösztöndíjamból ki tudtam matekozni: Snickers, narancs, Nescafe, és némi Evian... 

A másik véglet 20 évvel később, 2013, Dunakeszi, és kb. 120 kg... Úgyhogy hidd el nekem, ha a súlyproblémáidról beszélsz, ha valaki, akkor én tényleg megértelek...

elotte_utana1_1.jpg

Na, de hogy akkor rákanyarodjak végre, hogy miről is szól ez a poszt, szóval történt, hogy a jövő héten nyílik majd egy brutálnagy, zsírúj VICTORY FITNESS az ASIA CENTERBEN, ahol az Andi is meg én is lezúzunk majd néhány csopis órát, és a napokban volt egy fotózásunk a szórólapokhoz, névjegykártyákhoz, meg a többi kötelező marketinges cucchoz, és mivel még új vagyok a cégnél, természetesen még nincs saját pólóm meg ilyesmik, de amikor megérkeztem a fotózásra, kezembe nyomtak egyet azzal a szöveggel, hogy vegyem fel, és hogy készüljek, mert mindjárt én jövök. Bevittem a pólót magammal az öltözőbe, és csak amikor kibontottam a csomagolásból láttam meg, hogy M-es, úgyhogy azzal a lendülettel vittem is vissza, hogy kérjek egy másikat, de mondták, hogy nincs másik, szóval legyek szíves felvenni. - Na, - gondoltam magamban - akkor már megint nem én leszek a legszebb a fotókon! - majd felvettem az M-es pólót...

...ami talán néhol kicsit még lötyögött is rajtam.

Konkrétan évtizedek óta nem gondoltam volna, hogy ilyesmi még valaha megeshet velem.

Őszinte leszek.

Megkönnyeztem...

 

OLVASS TOVÁBB: MADARAT TOLLÁRÓL, EMBERT KOMMENTJÉRŐL...

HOT IRON

Avagy, na de mi van, ha fáj a hátam!? (Ötödik rész)

webalbum1-1550_1.jpg

/A képen Szalka "Hot Iron Királynő" Andi, és a szeretett tömeg. Fotó: Én/

Csomóan jönnek azzal, hogy "Jajj, bekukkantottam arra a HOT IRON-ra véletlenül, és már attól megfájdult a hátam, hogy néztem, mit csinálnak...".

Nos a helyzet az, hogy ha így érzed, akkor valószínűleg éppen pont a Te hátadnak van a leginkább szüksége a HOT IRON-ra, mert a félreképzelésekkel éppen ellenkezőleg, a HOT IRON - ha azt ésszel művelik - nem tönkrevágja az ember hátát, hanem éppen pont hogy helyreteszi azt.

Természetesen nem gerincsérvről beszélek vagy extrém sérülésekről, pusztán csak arról, hogy a hátfájás elsőszámú kiváltó oka legtöbb esetben egészen egyszerűen a tartó-, mozgatóizmok gyengesége, lazasága, (vagy éppen merevsége), mert ugye a csigolyák csak csontok egymáson, melyek görbülnek ide-oda a mindennapi terhek súlya alatt, vagy mondjuk a sok ülésben, mint ahogyan egy marionett figurá is összerogy, ha nem feszíti a bábjátékos a köteleit, és éppen ez a lényeg.

marionett.jpg

/Forrás: https://i.pinimg.com/

A mozgás szervrendszere két dologból áll:

1. csontváz

2. vázizmok

A csontváz passzív, mint a baba magában, csak egy halom "bot", a vázizmok pedig aktívak, ők tartják össze, ők mozgatják a babát, ők a "kötelek". Márpedig ha a kötelek gyengék, a baba is csak nyeklik-nyaklik, ám ha a kötelek erősek és feszesek, akkor a baba is áll büszkén és egyenesen, mint a cövek. Ilyen egyszerű. Ha erősek az izmaid, amelyek összetartják a "vázat", jobb a tartásod, kevesebb terhelést kapnak a csigolyák, a csontok és az izületek, azaz kevesebb a kopás, kisebb a sérülés-, és a fájdalom esélye.

back.jpg

És akkor nézzük csak meg, hogy mik a HOT IRON alapgyakorlatai?

Felhúzás, evezés, kitörés, guggolás, alkartámaszok, hasizomgyakorlatok... azaz minden, ami ahhoz kell, hogy a hátizmaid, a hasad, a csípőd - az úgynevezett törzs- vagy "core"-izmok - és a combod megerősödjön, márpedig ha ezek erősek, az azt jelenti, hogy nyugodtan búcsút inthetsz a hátfájásnak, és ennyi, úgyhogy ha fáj a hátad, cuccolj, és gyere velünk okosan, hatékonyan, és biztonságosan súlyt emelni!

 

OLVASS TOVÁBB:

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

NEGYEDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT! 

Madarat tolláról, embert kommentjéről...

Avagy: Mondd, Te hány "barátot" töröltél ma?

screen_shot_2017-10-23_at_06_26_43.png

Csinálom ezt mostanában a Fészen - főleg amióta vannak ezek a borzalmasan ízléstelen, színes kiemelések - hogy ha valami nagyon mély bölcselet villan az agyamba, azt P. Szabó valahanyadik törvényeként deffiniálom viccesen, ám valójában például a fenti felvetés is kábé annyira "vicces", mint a Woody Allen életmű, vagy mint Jim Carrey, Ember a Holdon-ja...

...és normális körülmények közt ide tennék egy pontot, lezárva véle a mondatot, feltételezve, hogy az olvasók pontosan értik a hasonlat mögött megbúvó kettősséget, de sajnos a valóság az, hogy az olvasók közt majd mindig akadnak olyanok, akik kurvára nem értenek semmit, sőt kurvára nem is akarnak érteni semmit, vagy kurvára máshogy értelmezik a leírtakat, vagy tulajdonképpen kurvára bármi áron ki akarják exponálni saját felsőbbrendű faszságaikat, és olyan energiával keresnek hozzá ürügyet, mint ahogy szomjazó keres vizet a sivatagban, de olyan eszement irányokban, hogy annak lehetősége sem merül fel benned íróként, ezért az ember inkább lassan elhagyja a színeket a szövegben, messzire kerüli a metaforát, és megpróbál egy szoptatós csecsemő értelmi szintjén, olyan bitre pontosan fogalmazni, mintha computer programot írna, hogy a mondat senki számára, semmilyen körülmények közt ne térhessen le a korrekt szövegértés sárga útjáról, de mindhiába. A döbbent kudarc majd mindig szinte garantált, mert Isten állatkertjének sakktáblájáról valahogyan mindig felbukkan egy nem várt sötét paraszt, valaki, akire nem számítottál, és akiről kiderül, hogy sajátos szövegértése oly távol fut a te sárga utadtól, hogy nincs az az EU-s közbeszerzés, nincs annyi milliárd amelyből Chuck "Mészáros Lőrinc" Norris valamelyik megabekötőút-építő cége valaha összekapcsolhatná a kettőt egy projektben.

Nehezen, de azért az ember túlteszi magát a kommentférgeken, ha az illetők, akik a szépen megterített asztal közepére szarnak vadidegenek, ám egyre többször előfordul, hogy az a bizonyos kommentféreg nem vadidegen, hanem egy igazi friend. Na ilyenkor viszont tényleg nagy a baj, mert tök vávratlanul, olyan emberekkel kerülsz "Az én apukám autószerelő, és a franciakulccsával simán leüti a tiédet. - Nem is, hanem az én apukám meg kazánfűtő és a szívlapátjával meg majd jól agyonbassza a tiédet..."-szintű vitákba, akikről előtte azt gondoltad, hogy értelmes, kedves, normális emberek, és akkor valami eltörik benned, mert rájössz, hogy tényleg nem a személyes találkozás, sőt nem is a régi ismeretség mutatja meg, hogy ki, milyen ember is valójában, hanem az, amit az internet pokoli bugyraiban művel, és ez aggasztó.

És te innentől elkezdesz egészen máshogyan nézni az internetre, és kétségbeesetten tudatosítod magadban, hogy például a lány, akivel régen jártál, valójában egy fröcsögő szájjal kormány-propagandát mantrázó unortodox jobboldali, vagy esetleg egy ultraliberális vegán-terrorista, rájössz, hogy a régi munkatársad, akire mindig is felnéztél  nyitott felvilágosultsága miatt, sorra osztja a szabadon ébredős chemtrail okosságokat, és minden épeszű ember számára nyilvánvalóan kamu UFO-s baromságokról zagyvál, hogy a volt osztálytársad sorra "Melyik hollywood-i színész lesz a férjed"-magasságú kérdőívekkel bombáz, vagy hogy életed első szerelmének minden egyes fotóján ugyanaz a tükörben beállított fejpóz, ugyanaz a tekintet, ugyanaz a csücsör szerepel, amire egyszer talán valaki azt mondta neki, hogy így milyen cuki, csak ezt így együtt, ennyiszer látva már több, mint ijesztő, és akkor te szépen csendben szelektálni kezdesz...

Na ez az igazi csalódás, nem a magyar foci.

 

OLVASS TOVÁBB: HOT IRON...

 

HOT IRON

Avagy, biztonság mindenekelőtt! (Negyedik rész)

Leginkább a mindenféle HOT IRON-os helyettesítéseim alkalmával, vagy amikor valaki más edző csoportját vettem át, találkoztam azzal a problémával, hogy a vendégeknek vagy egyálatalán nem is lett megtanítva a súly biztonságos mozgatásának koreográfiája, vagy meg lett ugyan, de csak mint amolyan "túllihegett, jelentéktelen hülyeség".

Egy átlagos HOT IRON-ozó nőstény körülbelül 20-25 kilót mozgat - egy nem átlagos mondjuk 30-40-et. - Ugyanez a hímek esetében lehet akár 35, sőt 60 kiló is, és ha valaki nekem azt merészeli mondani, hogy ilyen súlyok mellett, megkövetelni a biztonságos súlymozgatás technikájának elsajátítását és állandó használatát, egy "túllihegett, jelentéktelen hülyeség", annak azt javaslom, hogy leginkább a vendégek, de talán a saját érdekében is, keressen másik szakmát, mert túl idióta ahhoz, hogy emberekkel foglalkozzon, sőt tulajdonképpen közveszélyes!

Volt amúgy olyan vendégem, akivel nagy harcaim voltak a témában, ráadásul ő jócskán az 50+ kiló pakolós kategóriába tartozott hímben, és ő nem csak azzal jött nekem, hogy "cross-on is a talajról vesszük fel", hanem azzal is, hogy "ha a padra teszem, elhajlik a rúd". Ezen a ponton pedig már valóban feleslegesnek tartottam a vitát, mert úgy gondoltam, ha valaki egy eszköz állapotát fontosságban, a saját gerincének egészsége elé sorolja, akkor ott már tényleg nincs miről beszélni.

Summa-summarum, felnőtt emberek vagyunk, és ez itt nem a hadsereg, szóval mindig beszélek a dolgoról, elmagyarázam, megmutatom, szólok érte párszor, aztán magam is feladom néha, ha a vendég nem érti, vagy látványosan nem akarja érteni - mert sajnos olyan is van - és a szeretetemen meg a kedvesen monoton hangomon kívül más fegyverem nincs arra, hogy szigorúan betartassam ezt a "törvényt", viszont öreg hátfájós rókaként pontosan tudom, mivel hazárdíroz az, aki a súly biztonságos mozgatásának módját nem veszi komolyan.

Szóval, kérlek benneteket, hogy legyetek okosabbak, és vigyázzatok az egészségetekre!

Amen.

 

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

ÖTÖDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, NA DE MI VAN, HA FÁJ A HÁTAM?!

Neked is fáj a térded?

knee.jpg

(Fotó forrása: healthline.com)

Ez a poszt itt most nem a valamelyik HOT IRON-os írásom közvetlen folytatása, de ha úgy vesszük kapcsolódhat a dologhoz annyiban, hogy természetesen a HOT IRON-osaim közt is előfordul térdfájás, vagy térdre panaszkodás ugyanúgy, mint ahogy nyilván mindenféle más mozgásos időtöltésben megeshet a sima, munkahelyen állástól, a sétán, vagy a futáson keresztül az akármeddig. És mivel nem vagyok térdspecialista sebész vagy ilyesmi, szóval csomó más sokkal okosabb emberek vannak a világon rajtam kívül, akik szakszerűbben képesek rákanyarodni a témára, nem is szeretném túlhúzni, hanem viszont szükségét érzem rávilágítani egy általános félreértésre, vagy rosszul gondolásra, történetesen, hogy sokan, akiknek térdfájdalmaik vannak, nyilvánvalónak tartják, hogy csakis a térdüket kezelik, krémezik, fájdalomcsillapítózzák, jegelik, fáslizzák, miközben az esetek jelentős részében nem a térdizület a felelős a sérülésekért, fájdalmakért, hanem ő szegény közvetett módon csak elszenvedője azoknak.

Lett légyen, hogy a mozgásban minden mindennel összefügg, térdfájdalom eseten javasolt nem csak önmagában a térdet vizsgálni, hanem azt a két izületet is, melyet a térd "összeköt", vagyis a bokát és a csípőt!

Például ha a csípőddel ugyan nincs semmi gáz, de mondjuk az egyik bokád merevebb, vagy gyengébb, mint a másik, akkor a mozgásmintád kibillen egyensúlyából, mondjuk úgy egyszerűen, hogy felemás lesz, ami terheléseloszlásban is elmozdulást jelent, azaz az egyik izület kénytelen lesz nagyobb terhelést kezelni, mint a másik, aminek pedig idővel magától értetődő következménye lesz a nagyobb terheléssel megküzdeni kényszerülő izület "elhasználódása", fájdalma, extrém esetben sérülése.

Ami pedig a lényeg, és ezt valóban fontosnak tartom, hogy megértsd, hogy egy ilyen esetben, mint a fenti hiába krémezed, fájdalomcsillapítózod, jegeled, vagy fáslizod agyon a térded akár éveken keresztül, addig garantáltan nem lesz javulás, amíg a bokádban megjelent stabilitási/mobilitási problémával nem foglalkozol, azaz a megbillent mozgásmintádat ki nem egyenlíted!!!

És ha már szóba került a HOT IRON - de említhetném a súlyemelést, a crossfit-et, vagy a funkcionális tréninget is példaként - a saját kialakult térdfájdalmamból okulva, ismét csak fontosnak tartom, hogy figyelmeztesselek a megfelelő lábbeli használatának jelentőségére! Egyszerűen és tömören fogalmazva, ha puhasarkú - például aszfalton futásra kialakított - cípőben hajtasz végre guggolásokat, ráadásul relatíve nagy súlyokkal, konkrétan már jó előre el is könyvelheted magadnak a térdfájást, mivel a lábfej sarok-talpközépi részét - ahová ha helyesen hajtod végre a guggolást, a terhelést összpontosítod - arra kényszeríted, hogy egy labilis, ide-oda dőlöngélő platformon egyensúlyozzon, amely mozgást ő szépen tovább is küld a végrehajtásban leginkább résztvevő térdizületnek, amit az majd egy ideig remélhetőleg elvisel, de valószínűleg túl sokáig azért nem.

img_2072.jpg

(Balra a "merevsarkú" crossfit cipőm, ami biztos támaszt ad a guggolásomnak, jobbra pedig a puha(cloudfoam)talpú futócipőm, amiben olyan guggolni, mintha vízágyon állnék részegen...)

Hogy kicsit szemléletesebb legyek, gondolj arra, hogy puhasarkú cipőben guggolni olyan, mintha Bosu labdán guggolnál, ami kifejezetten jó gyakorlat egészen addig, amíg valaki nem pakol mondjuk 80 kilót a hátadra... 

 

OLVASS TOVÁBB: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

HOT IRON

Avagy, súlyzós edzés zenére. (Harmadik rész)

travolta.jpg

Ez kicsit olyan, mint az az idióta reklám a tévében. Tudjátok, az a hüvelygombás, amikor kamuból elkezdődik a "Csók és szerelem 101. része", amitől aztán fejvesztve szanaszét szaladnak a férfiak mind, és akkor a nők végre nyugodtan beszélhetnek a hüvelygombáról. (Jézusom! Még csak három sort írtam, és már kétszer is szerepel a szövegben a "hüvelygomba" szó! Na jó, így már háromszor. Érzem, ez egy jó poszt lesz...) Szóval az a tény, hogy egy csoportos óra közben - ami sok férfitársam szerint már eleve ördögtől való - még zene is szól, sőt nem csak hogy szól, hanem konkrétan annak ütemére is kell mozogni, kábé olyan hatással van a legtöbbükre, mint a romantikus szappanoperák, azaz szerterebbennek még a környékről is, és hát ez megint valami olyasmi, amiről mindenképpen szólni szeretnék...

De még mielőtt ez megtörténne, egyrészt kicsit meglepetten, másrészt nyilván valamiféle büszkeséggel töltve, el kell mondjam, hogy talán kicsit túl sokan is jönnek oda hozzám mostanában azzal a mondattal, hogy "Olvastam a HOT IRON-os írásaidat, és bár már elég régóta csinálom, igazán csak azokból értettem meg, hogy miről is szól ez az egész, és azóta egészen máshogy edzek...", úgyhogy akkor ennek tükrében, foglaljuk össze röviden, hogy mi mindent tudtunk meg eddig a HOT IRON-ról:

A sorozat első részében - HOT IRON - Avagy, súlyzós edzés súlyzókkal!!! - megismerkedtünk az edzésrendszer alapkoncepciójával, azaz a mérhető fejlődés elvével és annak feltételeivel, megtudtuk, hogy mennyire fontos a helyes súlyválasztás, és hogy azáltal hogyan érhetjük el a határterhelést.

A második részben - HOT IRON - Avagy, HOT IRON-e a HOT IRON? - ráerősítettünk a koncepció lényegére annak érdekében, hogy világosan eldönthessük, valóban HOT IRON órán vagyunk-e egyáltalán, vagy csak valami hasonlón.

Szerintem a téma teljes megértéséhez mindkét előző rész szükséges, úgyhogy ha még nem tetted volna meg, javaslom, hogy először azokat olvasd el, mielőtt itt tovább mennél. Ha viszont azokon már túl vagy, akkor csak nyugodtan görögj tovább.

Most pedig következzen a Csók és szerelem 101. része...

Na Kedves "Hölgyeim", ha már mind szétrohantak a "pasik", és mi végre egyedül maradtunk, elérkezett az idő, hogy a hüvelygomba(4.) helyett, együtt jól kielemezzünk egy tipikus macsós teremedzést, rámutassunk annak gyengepontjaira, majd összehasonlítva azt a HOT IRON módszerrel, végül simán csak kimondjuk, hogy az utóbbi mennyivel fejlettebb, modernebb, intelligensebb edzésrendszer, mint az előbbi.

Példának okáért fussuk át, hogyan is néz ki egy igazi macsó bicepsz-gyakorlata a teremben!:

1./ Hősünk megnézi, hogy mennyivel gyúr a mellette álló csávó, és úgy dönt, bepróbálkozik mondjuk egy kicsivel nagyobb súllyal, mert ugye meg kell mutatni, hogy "kié a nagyobb". 2./ Felemeli az adott súlyt mondjuk 12-szer. 3./ Aztán leteszi és leül telefont nyomkodni. 4./ Majd megint felemeli a súlyt 12-szer. 5./ Majd leteszi, leül, és a haverjával átbeszéli a tegnapi meccset, meg hogy kéne még pár stadion, meg kicsivel több lóvé a magyar fociba, mert még mindig nem nagyon megy. 6./ Aztán megint felemeli a súlyt 12-szer, de mivel már fárad - meg a szomszéd csávó is már lépett a büfébe proteinért, úgyhogy nincs kivel összemérni a brét - kicsit lassít a tempón. 7./ Végül vagy megcsinálja még a negyedik kört ugyanígy, vagy úgy dönt, hogy az már megy a felejtőbe, hiszen úgyse tudják a többiek, hogy az edzéstervében - persze csak ha van neki egyáltalán - hány sorozat bicepsz szerepel, és inkább ő is iszik egy tutkó fehérje-turmixot, miközben megint csak cseszteti kicsit a telóját...

Ezzel szemben nézzük meg, miből is áll például egy HOT IRON-os bicepsz-gyakorlat: 

2/2: Elindul a zene, mire az edződ elkezd mindenféle számpárokat ordibálni, amiket Te fejben azonnal dekódolsz, úgyhogy most például két ütem alatt emeled fel a súlyt, és két ütem alatt engeded le, és nincs mese, csinálni kell, mert hajt és szorít a ritmus, és ha ebből 4 ismétlés van a tervben, akkor ha meggebedsz is négy ismétlést csinálsz, és pont...

1/3: Dinamikusan rántod fel a súlyt a zene első ütemére, majd ahelyett, hogy csak úgy simán leejtenéd, mert ugye nehéz a kis mocsok, három ütemnyi hosszra széthúzva hajtod végre a mozdulatot, amivel az úgynevezett excentrikus izomműködésre helyezed a hangsúlyt...

3/1: Aztán megfordítod az egészet és kontrolláltan három ütem alatt emeled fel a súlyt - koncentrikus izomműködés - majd egy ütem alatt engeded le...

4/4 - szuperlassú: Aztán még kicsit kimaxolod mind az excentrikus izomműködést, mind pedig a koncentrikusat azáltal, hogy mindkét mozdulatot négy ütemre lassítod, és még mindig nincs vége, még mindig nem ülhetsz le telefont nyomkodni, meg a meccsről dumcsizni, meg turmixot iszogatni, mert a zene még kíméletlenül bömböl, az edződ meg artikulálatlanul ordít...

Fent-Közép-Fent-Lent: Teljes mozgástartományban rántod fel a súlyt egyetlen ütemre, hogy aztán engedd is vissza azonnal, de a visszaút közepénél hirtelen megállítod a mozdulatot, ami aztán végleg lesokkolja az izmaidat, mert a lendület miatt kétszer olyan nehéznek érzed a súlyt, mint előtte, de nem adod fel, hanem visszaemeled a súlyt újra a legfelső pontig, majd csak ezután engeded le a legalsóig ismét, és bár már lángol mindened, és alig kapsz levegőt, és úgy szenvedsz, mintha kínoznának, legbelül szinte eufórikus boldogságot érzel, mert igenis felemelő határterhelésen megküzdeni saját magaddal, amin talán egy picit még el is gondolkodsz, amikor az edződ váratlanul a füledbe ordít, hogy akkor "Most mégegyszer az egész gyakorlatsor a legelejéről!", és Te nem hiszed el, hogy ez lehetséges, mert legszívesebben már most is feladnád, de nem teszed, mert húz a saját örömteli küzdeni akarásod, a többi sorstársaid győztes szenvedése, az edződ... és persze a zene...

Nos, onnan ismerni fel az intelligens edzésmunkát, hogy van egy jól meghatározott célja, amelynek eléréséhez minden esetben tartozik egy jól átgondolt terv is. Egy jól átgondolt edzésterv pedig tisztán és világosan meghatározza a progressziót, az edzések hosszát, a sorozatok és az ismétlések számát, és bármilyen meglepőnek tűnjön is, a pihenő idő mértékét, továbbá hangsúlyozottan foglalkozik az izomműködés minden típusával,- koncentrikus, excentrikus, izometriás, pliometriás - és azokra izoláltan rá is erősít, méghozzá azáltal, hogy a célzott izomműködés előhívásával párosítja a mozdulatok végrehajtásához szükséges ütemet, azaz a tempót.

=

NA ENNEK A BIZONYOS TEMPÓNAK A TŰPONTOS MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁL A HOT IRON-BAN A ZENE!...

...hogy az edzettek ne random ész nélkül emelgessék a súlyokat - mint fenti Hősünk a teremben - akkor és amilyen tempóban csak eszükbe jut, hanem aszerint, hogy az adott gyakorlat, éppen melyik izomműködés erősítésére szolgál! Az meg már csak kellemes a hasznosban, hogy jól is érezzük magunkat tőle. Használhatnánk egy metronómot is, vagy edzhetnék egy hangosan ketyegő óra ütemére is akár, de az nyilván kevésbé lenne hangulatos.

És akkor most mindenféle vicces savazást félretéve, természetesen egy szóval sem állítom, hogy a teremedzés nem hatékony! Dehogynem, és néhányan jól és okosan is csinálják, de a tapasztalatom az, hogy a többség teremben edző embernek, bár talán lehet valamiféle halovány célja - mondjuk olyasmi, hogy jövőre a Sound-on, tácolás közben, úgy kinézni, mint a Pumped Gabó - de majdnem biztos vagyok benne, hogy ennek eléréséhez nem rendelkezik semmiféle tervvel, csak egyszerűen bemegy a terembe, ad hoc emelgeti a súlyokat valahogy, és sajnos  leginkább tényleg csak az emelgetésre koncentrál, úgyhogy tulajdonképpen a gyakorlatoknak csak a felét hajtja végre, anélkül, hogy ennek tudatában lenne, a gyakorlatok közt annyit pihen, amennyi jól esik neki, majd amikor már unja az egészet, simán abbahagyja és akkor úgy gondolja, hogy kész is van a király nagy edzésével.

Ezzel szemben a HOT IRON minden szükséges edzéstervezési feltételnek megfelelő, átgondolt, okos, intelligens edzésprogram, amely mégegyszer mondom: elsősorban tempómeghatározásra használja a zenét, és csak másodsorban szórakoztatásra, és amit természetesen férfiak is művelhetnek, és szerencsére néhányan - fogalmazzunk úgy, hogy a legbátrabbak - előszeretettel művelnek is.

 

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!! 

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

NEGYEDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT!

ÖTÖDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, NA DE MI VAN, HA FÁJ A HÁTAM?!

HOT IRON

Avagy, Hot Iron-e a Hot Iron? (Második rész)

webalbum1-6539.jpg

(A fenti fotót én készítettem még Dunakeszin 2014-ben, az izmos hát pedig a Tóth Andi tulajdona...) 

Tudom, tudom, már megint debil az alcím, de sajnos ismét csak azt mondhatom, hogy valójában mégsem az. Természetesen később megmagyarázom...

Ugye a HOT IRON-ról szóló sorozatom első részében - HOT IRON - Avagy, súlyzós edzés súlyzókkal!!! -  már átdumcsiztunk néhány kérdést azzal kapcsolatban, hogy mi a HOT IRON alapkoncepciója, mitől több, mint sok más csoportos óra, és mit kell tenned ahhoz, hogy kihozd ebből az edzésmódszerből a számodra legtöbbet. Beszéltünk a súlyválasztásról, a határterhelésről, és arról, hogy milyen feltételek mentén érvényesül a progresszió. Valójában most is ugyanezekről fogok szólni, csak persze kissé más nézőpontból.

De még mielőtt mélyebben belemennék a fejtegetésbe, szeretnék leszögezni valami nagyon fontosat:

Mi edzők általában tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy nem minden vendégünk akar feltétlenül belehalni az edzésekbe, hogy sokan csak a társaság, a zene, vagy a hangulat miatt jönnek, vagy éppen csak mozogni támadt kedvük, és munka után pont akkor érnek rá, és csak azért állnak be HOT IRON-ra, mert a hozzájuk legközelebbi teremben éppen nincs másfajta óra, csak az, és ott vannak, meg csinálják, meg minden, de közben meg magasról tesznek a progresszióra, meg a határterhelésre, és ezzel nincs az ég egy adta világon semmi probléma. Ha mindenki tisztában van az elvárásokkal, meg a helyzettel, akkor frankóság van. A Kedves Vendég nem edz úgy, mint egy versenyhajrás élsportóló, én meg, mint edző, nem erőlködöm azon, hogy kihajtsam belőle még a leguccsó kaksimogyit is, és ennyi. Dolog letudva, és mindenki boldog. Na ezek a kis írásaim nyilvánvalóan nem az ilyen Kedves Vendégeknek szólnak, bár persze az azért nem árt meg senkinek, ha pontosan tudja, hogy milyen órán is vesz éppen részt. Ezek a posztok leginkább azoknak a vendégeimnek-vendégeinknek szólnak, akiknek határozott céljaik vannak a HOT IRON-nal, akik erősödni, formálódni, fejlődni, akarnak benne, amihez pedig érthető módon információra van szükségük...

Na szóval... Ha esetleg nem emlékeznétek az első részben feltett utolsó kérdésre, akkor én most engedelmetekkel felelevenítem nektek:

"Megint ugyanazokat az unalmas gyakorlatokat fogjuk csinálni, mint a múltkor?"

Ezt a kérdést azért érzem fontosnak megismételni, mert a HOT IRON-nal kapcsolatban sok-sok félre-, vagy meg nem értés, félinformáció, tévedés éppen eköré a téma köré, vagyis éppen a HOT IRON koncepció alapköve köré csoportosul, és legtöbb személyes vitám is éppen ezzel kapcsolatban volt, és van, és sajnos nem csak vendégekkel, hanem edzőkkel is.

(Amúgy a fenti kérdésre adott válaszomban benne van a lényeg, amit ha még nem olvastál az első részben, akkor kérlek, tedd meg, ha viszont igen, és azt meg is értetted, akkor nyugodtan olvass tovább!)

És akkor most anélkül, hogy különösebben kitérnék a HOT IRON névhasználat jogi feltételeire, vagy arra, hogy milyen licence-szel kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy egyáltalán HOT IRON órát tarthasson, engedd meg, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzam a fejedben - és a fejekben -, hogy csak és kizárólag akkor HOT IRON óra, a HOT IRON óra, ha vendégként lehetőséged van arra, hogy az edzésrendszer alapkoncepciójának megfelelően, az adott edzésterv heteken át történő ismételgetése, gyakorlása által, saját progressziódat, pontosan lekövethesd. 

Vagyis, ha az edződ minden egyes alkalommal más és más gyakorlatokat csináltat veled, esetleg más és más eszközöket használ, akkor azt az órát nevezhetjük akár Funkcionális Tréningnek, vagy Súlyzórudas Alakformálónak, vagy retek tudja, hogy minek, de HOT IRON-nak semmiféleképpen sem! És kérlek, ne érts félre! Nem azt mondom, hogy az edződ rossz, vagy hogy az óra, amin részt veszel rossz, csak azt mondom, hogy az még akkor sem HOT IRON, ha az órarendben úgy van kiírva, mivel alapjaiban ellene megy a koncepció lényegének.

Néztem én már be olyan HOT IRON-nak kiírt órára, ahol a vendégek éppen gumiköteleztek, és minden pad mellett ott figyelt egy fitball, meg egy pár bokasúly, és nem akadtam fenn rajta, mert még egyszer mondom, nem érdekel, hogy az edzőnek van-e érvényes licence-sze, vagy hogy az IRON SYSTEM által aktuálisan kiadott, hivatalos edzéstervet tanítja-e le, a hozzá való eredeti és jogvédett zenével, és nem azt mondom, hogy rossz az óra, vagy az edző, mert simán lehet, hogy nem az, és simán lehet, hogy hatékony, és szakmailag felkészült, csak azt mondom, ha az óra, amin részt veszel, nem teszi lehetővé számodra a fejlődésed pontos lekövetését, azaz nem támogatja a HOT IRON alapkoncepcióját, akkor az bizony nem HOT IRON óra, hanem valami egészen más, és pont.

Gondolj csak bele egy pillanatra:

ELSŐ NAP: Az edződ betesz egy új gyakorlatot az edzéstervbe, mondjuk egy hosszabb, nehezebb guggolást, mint az előző volt, amit Te éppen az előző gyakorlathoz beállított nagyságú súllyal próbálsz megcsinálni, és ami természetesen nem sikerül, mert ehhez az új gyakorlathoz a régi súly túl nagy.

MÁSODIK NAP: Már előre tudod, hogy a mai órán is az az új, hosszabb, nehezebb guggolás lesz, amit a múltkor túl nagy súllyal próbáltál megcsinálni, de nem sikerült, úgyhogy ma nagyon okosan kisebb súlyt pakolsz. Ám a gyakorlat végrehajtása közben rájössz, hogy ez a kisebb súly viszont túlságosan könnyű. Alálőttél. Ennél azért Te már sokkal erősebb vagy.

HARMADIK NAP: Kicsivel több súlyt pakolsz, és voila, minden frankó, csak persze még kicsit bizonytalan a végrehajtás, még nincs meg a mozgásminta.

NEGYEDIK NAP: Mint tapasztalt, okos HOT IRON-os, felpakolod a megfelelő nagyságú súlyt, és begyakorlod a  tiszta mozgásmintát.

ÖTÖDIK NAP: A tested hozzáerősödik a gyakorlathoz, amit végre elkezdesz élvezni.

HATODIK NAP: Elhatározod, hogy ma az új guggoláshoz felpakolsz még két 1,25-ös tárcsát. Jó nehéz a cucc, és ki kell hagynod 2 ismétlést, de tulajdonképpen megvan.

HETEDIK NAP: Még nincs meg, de érzed, hogy már csak egy kicsi hiányzik.

NYOLCADIK NAP: Éljeeeen! Sikerült megcsinálnod az új guggolást úgy, hogy még emeltél is a súlyon...

Ez nyolc edzés. Ha hetente kétszer jársz órára, akkor a kis fejlődéses akciód 4 hetet, azaz egy jó hónapot vett igénybe, amit nem tudtál volna sem mérni, sem elérni, ha az edződ mind a nyolc alkalommal más és más guggolást csináltatott volna veled...

 

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!! 

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

NEGYEDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT!

ÖTÖDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, NA DE MI VAN, HA FÁJ A HÁTAM?!

HOT IRON

Avagy, súlyzós edzés súlyzókkal!!! (Első rész)

hot_iron_ptd_2017_1-0412-edited.jpg

(A fotón Én erőlködöm, a gépet pedig Szűcs Gábor exponálta...)

Nyilván elsőre debilnek tűnhet az alcím, de higgyétek el, nem ok nélkül írtam így...

De kezdjük az elején:

Most hogy változott a terv, és egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy januárban - jó szokásunk szerint - ismét átcuccolunk valami mediterrán üdülőhelyre élni, újabb és újabb csoportos órákat vállalok be, újabb és újabb termekben, melynek következtében újabb és újabb emberekkel találkozom, akiken keresztül természetesen újabb és újabb tapasztalatokkal gazdagodom, és akik újabb és újabb kérdésekkel bombáznak, amelyekből egyre többször azt vagyok kénytelen leszűrni, hogy sok vendégem számára nem full tiszta a HOT IRON, mint edzésrendszer lényege, úgyhogy én - aki nem csak az indokolatlanul hosszú mondatok mestere vagyok, hanem aktív HOT IRON edző is - úgy éreztem, itt az ideje néhány konkrét, hasznos posztban, egyszer s mindenkorra megválaszolni ezeket a kérdéseket:

1. Még sosem voltam HOT IRON órán, mekkora súlyokat pakoljak?

Kicsiket. Először tanuld meg hogyan kell kezelni a súlyokat, hogyan kell biztonságosan letenni, felvenni, fogást váltani, leülni, vagy felállni a rúddal, tanuld meg a gyakorlatok helyes kivitelezését, hogy hogyan kell felhúzni, evezni, guggolni...stb., majd amikor ezekkel már megvagy, elkezdheted szép lassan terhelni a testyed, sőt tovább megyek, nem is csak hogy elkezdheted, hanem onnantól kötelező is lesz okosan, lépésről lépésre emelned a súlyokat, különben az egésznek nem lesz semmi értelme.

Fontos tudnod, hogy a HOT IRON progresszió nem egy egyalkalmas dolog, hanem egy több hetes, akár hónapos folyamat!

Csomószor tapasztalom például, hogy valaki beáll órára - mondjuk akár úgy hogy ez neki a legeslegelső alkalma - feltesz egy ropi végére két kicsi sajtos tallért, majd azokkal tök szárazon, szájhúzogatva végigmolyolja az egész órát, majd utána csalódottan közli, hogy hát kicsit nehezebb edzésre számított, mert nem hogy el sem fáradt, hanem még bele-bele is bóbiskolt egy kicsit a közepénél, amitől én, meg a többi mellettünk forró izzadtságban úszó, remegő lábú, félholtra edzett kisvendégem azonnali agyfrászt kap.

És akkor itt meg is ragadnám az alkalmat arra, hogy értelmezzem az alcímet.

A HOT IRON valóban egy olyan súlyzós edzés, melyet súlyzókkal végzünk, amitől aztán ugyanaz a gyakorlatsor, amely unalmasan könnyednek tűnik ropival meg sajtos tallérkákkal, már kevésbé szórakoztató 30-, 40-, vagy 50 kilóval a rúdon, és a dologban éppen ez a nem mindegy, mármint a súlyválasztás, azaz, hogy ugye mekkora súllyal súlyzózod is végig ezt a súlyzós edzést, és ha hiszitek, ha nem, sokaknál ez a kérdés nemhogy nem nyilvánvaló, hanem konkrétan fel sem merül.

Na de fejtegessünk tovább!

2. HOT IRON 1-es vagy 2-es óra lesz?

Attól függetlenül, hogy a kérdés természetesen nem teljesen értelmetlen és felesleges, és előfordul, hogy a semmiből hirtelen felbukkanó, okos, értelmes emberek azért teszik fel, mert a válaszomhoz mérten készülnek be súlyokkal, azért ezt a kérdést legtöbbször olyanoktól kapom, akik nem igazán járnak az óráimra, vagy járnak, de csak elvétve, mert bizony azok akik rendszeresen ott izzadnak előttem, mindig pontosan tudják, hogy milyen óra lesz, hogy milyen gyakorlatokat fogunk csinálni, milyen sorrendben, és hogy azokhoz milyen súlyokat kell pakolniuk, vagy ha éppen új gyakorlatot vezetek be, akkor meg azt tudják, hogy előtte mindig elmondok mindent, amit tudniuk kell. Ja, és néha a  kérdezők még azt is hozzá szokták tenni, hogy "Legyen inkább Cross!" és én már mászom is a falra azon nyomban, mert tudom, hogy valójában milyen motiváció bújik meg a kérdés mögött.

Igen, vannak ezek a szintek a HOT IRON-ban, hogy 1, 2, meg Cross, amelyek a gyakorlatok bonyolultságával játszanak, meg az egyensúllyal, meg az ismétlésszámmal, és ezek bizony nehézségi fokokat jelölnek, ami miatt egy csomóan azonnal rögtön inkább már Cross-ozni szeretnének - általában még azok is akik amúgy még mindig görbe háttal, bedőlt bokával, meg X-térddel guggolnak - mert ez a Cross-izé, vagy micsoda, ez most tökre divat, meg nyilván a #crosstraining sokkal több like-ot hoz a Fészen meg az Instán, meg mert az sokkal menőbb, de nekik is sajnos csak ugyanazt tudom mondani, hogy hívhatjuk az órát HOT IRON 125-nek is akár, és zsonglőrködhetünk egy lábon a súlyokkal, vagy emelgethetjük azokat füllel, vagy farokkal, csukott szemmel, fejen állva, és képzelhetjük magunkat azonnal spártai hős harcosnak tőle, meg Crossfit bajnoknak is akár, de ha nem jó a súlyválasztás, annak ugyanúgy nem lesz semmi értelme, mintha simán csak 4x10-eket csinálgatnánk bármelyik legegyszerűbb alapgyakorlatból a teremben, zene nélkül.

3. Megint ugyanazokat az unalmas gyakorlatokat fogjuk csinálni, mint a múltkor?

Igen, és ha hiszed, ha nem, éppen ebben rejlik a HOT IRON legnagyobb ereje. Ugyanis éppen pont emiatt, ez az egyetlen olyan csoportos óratípus, amelynek koncepciója arra épül, hogy Te képes legyél pontosan mérni saját fejlődésedet.

A magam részéről tartok TRX-, sőt Funkcionális-, meg még sőtebb Cross edzéseket is, és imádom bennük a színt és a változatosságot, hogy minden egyes alkalommal használhatok akár pusztán csak szabad testsúlyt, vagy más és más eszközöket, más és más sorrendben, más intervallumban, hol kettő, hol akár négy-, vagy öt körben, hol csak 30 másodpercig csináltatva a gyakorlatokat, hol meg egy percig, vagy akár csak ismétlésszámokat követve timer nélkül, és rendre el is fáradnak a vendégeim, és tök jókat edzünk-edzenek, és szeretik meg minden, meg tök jó, de van ennek a változatosságnak egy óriási hátránya, megpedig az, hogy általa az edzettség szintjének fejlődése nem mérhető pontosan. Mert nem tudod, hogy egy bizonyos gyakorlatot milyen súllyal, milyen ismétlésszámmal végeztél mondjuk szeptember elején, és ugyanazt a gyakorlatot milyen súllyal és milyen ismétlésszámmal végezted két hónappal később. Ellenben a HOT IRON-ban - ugyanúgy, mint egy jól megtervezett, és jól naplózott személyi edzésben - ezt lehetőséged van pontosan lekövetni. Sőt, a HOT IRON rendszere éppen és pont akkor és úgy lesz hatékony számodra, ha figyeled magad, és a saját fejlődésed érdekében, lépésről lépésre fokozatosan emeled a téteket - akarom mondani a súlyokat - méghozzá úgy, hogy állandóan az úgynevezett határterhelésen dolgozol.

Vagyis; ha már eljöttél egy pár órára, és felemelgetve néhány ropira szúrt sajtos tallért, megtanultad biztonságosan kezelni az eszközöket, sőt már tudod azt is, hogy mi a különbség a felhúzás és a guggolás között, itt az ideje, hogy végre súlyokat is tegyél a rúdra...

És ha már rendes súlyokkal is elvagy tényleg, és érzed, hogy erősödnek a törzsizmaid, a karjaid meg a lábaid, és alakul a szufla, akkor végre elmondhatod magadról, hogy beléptél a HOT IRON előszobájából a nappaliba, és akkor végre valóban elkezdhetsz edzeni, és viszont van számodra egy rossz hírem: Innentől kezdve 98,5%-ban már minden rajtad múlik, ugyanis el kell érned azt a bizonyos határterhelést, amit pedig senki más nem fog tudni neked meghatározni, egyedül Te, és csakis Te, mert nálad senki sem érzi jobban, hogy valóban mennyit bírsz.

Mi HOT IRON edzők amúgy azt szoktuk mondani, hogy akkor jó a súlyválasztás, és úgy éred el a határterhelést, ha nem vagy képes pihenés nélkül végigcsinálni az adott gyakorlatot, ha ki kell hagynod egy-két ismétlést, mégpedig azért, mert egyszerűen - és szó szerint - már nem bírod tovább. Na ilyenkor azon kell dolgoznod, hogy igenis hozzáerősödj annyira a gyakorlathoz, hogy ne legyen többé szükséged azokra a bizonyos kihagyott pihenőkre, és viszont ha meg már eljutottál ideáig, az azt jelenti, hogy már nem ott van a határterhelésed "lent", ahol azelőtt, hanem "magasabban", tehát fejlődtél, erősödtél, erősebb lettél, úgyhogy akkor megint csak nincs más dolgod, mint rátenni még egy lapáttal és emelni a súlyokon, és ezt a döntést megint csak nem hozhatja meg helyetted más, csak és egyedül Te. Na ezt a progressziót viszont csakis úgy tudod követni, ha legalább 8-12 hétig, minden egyes alkalommal, ugyanazokat a gyakorlatokat csinálod, és pont. Vita lezárva.

Ha uncsizol az órán, meg el sem fáradsz, az nem az edződ vagy az edzésmódszer hibája, hanem a Tiéd, mert valószínűleg egyszerűen csak túl lusta vagy ahhoz, hogy határterhelésen dolgozz, márpedig így sanszos, hogy sokkal kisebb súlyokat emelsz, mint "illene" ahhoz, hogy mást hibáztatva, jogosan várj el hatékonyságot...

Na jó, "sajnos" most el kell indulnom, mert órám lesz - természetesen HOT IRON...:) - de később majd még folytatom, mert még ezermillió dolgot szeretnék elmondani. Addig pedig ha esetleg lenne még kérdésetek, ne habozzatok feltenni...

Peace.

 

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

NEGYEDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT!

ÖTÖDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, NA DE MI VAN, HA FÁJ A HÁTAM?!

 

OLVASS TOVÁBB: NO MAN - AVAGY, NEM ANTISZOC VAGYOK, CSAK EDZŐ

NO Man

Avagy nem antiszoc vagyok, csak edző

yes-man-yes-man-11097494-1280-1024.jpg

Emlékeztek a Jim Carrey-nek a YES MAN című filmjére (fotó)? Na mert nekem mostanában egyre többször eszembe jut:

- Szia! De rég láttalak! Nagyon sok szeretettel meghívlak a születésnapi bulimra! Eljössz?

- Mikor van?

- Szerda este, és bulizunk hajnalig...

- Sajnos nem jó, korareggel órám van, és este 10-kor már alszom...

- Te mekkora egy gyökér lettél!...

...

- De jó, hogy találkozunk! Adhatok két jegyet a premierünkre? Én játszom a főszerepet.

- Mikor van?

- Péntek este 19.00.-.

- Sajnos nem jó. Órám van, és este 10-kor már alszom...

- Paraszt!...

...

- Koncert?

- Sajnos nem jó, órám van, meg korareggel is órám van, meg én már este 10-kor alszom...

- Akkor dugd fel magadnak a fitneszed!...

...

- Buli?

- Sajnos nem jó, órám van, meg korareggel is órám van, meg én már este 10-kor...

- Kapd be!

...

Meg van az is, hogy:

- Mozi?

- Mehetünk.

- Mikor?

- Tíz?

- Nincs az túl későn?

- Úgy értem, délelőtt 10.00.

- Ki a faszom idióta megy moziba délelőtt 10.00-kor?

- Én.

- Mert?

- Akkor érek rá.

- Csicska!...

...

És tényleg ez megy egy éve, ami borzalmas, de például olyan spontán eseményeket néha azért be tudok vállalni, amikről már legalább két héttel a dolog előtt tájékoztatnak, és mondjuk találok az éppen aktuális óráimra olyan helyettesítőt, aki nem azon dolgozik majd, hogy lenyúlja a vendégeimet, vagy elültesse a bogarat a fülükbe, hogy én tulajdonképpen mekkora egy szakmai szar vagyok, és ami óra meg aztán még idejében be is kerül az órarendbe. Vagy mondjuk még azt tudom csinálni, hogy elkések, vagy egyáltalán nem tartom meg az órát, hanem inkább utána átplasztikáztatom az arcom, és hamis papírokkal Mexikóba költözöm szégyenemben, csak az meg olyan bonyi... 

Hát szóval ez lettem. Egy "NEM ember". És tényleg több barátommal találkoztam, míg Miamiban laktunk, mint amióta hazajöttünk, és ahogy az órarendem alakul, félek, a helyzet nem is igazán fog javulni.

De mentségemre legyen mondva, hogy tényleg nem én tehetek arról, hogy a csoportos órákban éppen a reggel 7.00, és az este 18.00 környéke a csúcsidő, ami általában tényleg telibever minden emberi programot, szóval ha esetleg szeretnél velem találkozni, mert hiányzom, vagy mert szeretnél revansot venni rajtam, mert nem jelentem meg valamelyik eseményeden, amire szíved minden szeretetével meghívtál, akkor mondjuk lehet egy délelőtti matiné a moziban, vagy kérlek gyere el valamelyik edzésmre! Ott tutkó megtalálsz, csak majd ne felejts el előtte bejelentkezni!:) 

U.i.: Ha valaki látja a Csajomat - aki éppen fellép a Fitbalance-on az Arénában, amire ma már nem tudok elmenni, mert reggel is volt már két órám, és délután is lesz kettő, közte pedig eszem valamit itthon, és megpróbálok aludni kicsit - adja át neki az üzenetem, hogy: Hajrá, Andi! Meg, hogy legyen ügyes! És hogy találkozunk hétfőn reggel 8.00-kor a szokásos TRX-emen!...

 

OLVASS TOVÁBB: VÁLTOZOTT A TERV

Változott a terv...

orarend_2017_3.jpg

Mindig minden változik, ami nem gáz, mert az életben talán éppen csak a változás az örök, és legszemélyesebb tapasztalataim szerint, aki nem képes menni a flow-val, automatically boldogtalanságra van ítélve. Én például egy egész filmet szenteltem saját makacs boldogtalanságomnak, és annak hogy mennyire nem kezeltem jól a változást, amiért örökké hálás leszek magamnak. Mármint nem azért mert rosszul kezeltem a változást, hanem a filmért, amelyben lényegében - a főszereplőn keresztül - beleöltem magam a mozdulatlanságba, hogy aztán végre levetkőzve a problémát, feltámadva hamvaimból, mozogni kezdhessek tök szabadon.

És aztán elmozogtam egészen Miami-ig, hogy ott fotós legyek, meg takarító, meg piacos kenyérárus, meg kutyaszitter, meg parkolós fiú, majd mivel Amerikában gyakorlatilag nem találtam semmit, mozdultam tovább Máltára medencés fiúnak, meg felszolgálónak, meg bárpultosnak, hogy közben totál lenullázzam magam anyagilag, végleg kiszipolyozzam testem-lelkem a 12-16 órás shiftekkel, de legalább új perspektívákat fedezzek fel, és némi mély beleérzést az élet zajos, zsíros gépezetének valódi működésébe.

A terv az volt, hogy csak egy hónapra jövünk haza, majd miután sikeresen elpasszoltam a zuglói lakásom - megadva a végső kegyelemdöfést kilátástalan anyagi helyzetemnek - megyünk is tovább Dél-Spanyolországba, hajtani a napsütést, a tengerzúgást, meg az €-t, de a terv változott.

Andi mindig is maradni akart, én meg mindig is menni, de annyira fárasztó és szeretettelen volt ez a kalandos-utazásos közel három év, hogy beleegyeztem a maradásba. Pihenésre volt szükségem, feltöltődésre, emberekre, és mégegyszer ki kell hangsúlyoznom: szeretetre. - Egy év. - ezt mondtam az Andinak. - Egy évet maradunk, megnézzük, hogy milyen, hogy vajon tényleg olyan lesz-e itthon csinálni az életet, mint amilyennek Ő álmodta, és ha nem, akkor útrakelünk megint.

Januárban startoltunk szinte a nulláról, és az Andi - ha jól emlékszem - valamikor nyár közepén írt egy üzenetet valami olyasmi szöveggel, hogy: "Elegem van! Takarodjunk innen a gecibe!" pedig Ő aztán tényleg nem ilyen, és soha semmilyen körülmények közt sem beszél csúnyán, szóval el lehet képzelni, mennyire felbaszhatta magát. És igen, van kishazánkban például olyan edzőterem-hálózat ahová részemről biztos, hogy be nem teszem a lábam többé, de cserébe legalább megtanultam, és elhatároztam, hogy ha egy bizonyos "ember típust", meglátok egy terem vezetőségében, vagy akár csak a büfében, azonnal hátat fordítok, és vissza se nézek többé. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy egyrészt már ne akarjak minden áron, mindenkinek megfelelni, másrészt pedig hogy tisztában legyek a szomorú ténnyel, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Biztosan remek dolog az összekovácsolódósdi, de ma már inkább azt vallom, hogy kovácsolódjon az, akinek két anyja van. Én inkább már csak azokkal dolgozom, meg foglalkozom, akikkel az első pillanattól kezdve megvan az összhang, a közös nevező, meg a kölcsönös tisztelet, a többiekre pedig sajnálatos módon már nincs sem időm, sem energiám.

De a lényeg, hogy volt egy időszak, amikor újra szóba került az emigráció, ám ugye az élet éppen attól szép, hogy folyton változik, és hogy a völgyeket általában hegyek követik, és tényleg csak arra tudok bíztatni mindenkit, hogy legyen szó akár munkahelyről, akár párkapcsolatról, akár bármi más ilyesmi hasonló helyzetről, ha valahol, valami zsigerből szar, ne ragadj bele, hanem menj el onnan amilyen gyorsan csak megteheted(!), különben sosem tudod meg, mi minden más csodák várnak rád máshol!

...

Október elseje van. Az órarendem szerint heti 18 csoportos órát tartok 4 különböző teremben - és halkan elárulom, hogy még ebben a hónapban lesz az 20/5 is - és mostanra annyi embert megszerettem, sőt talán fogalmazhatok úgy is, hogy: annyi emberrel megszerettük egymást az edzéseink alkalmával, hogy fizikai képtelenség lenne cserbenhagyni őket. Valójában nem is igazán akartam edzősködni itthon, de az volt a legkézenfekvőbb megoldás, mivel éppen az az, amihez együtt van a tapasztalatom, a képzettségem, meg minden ilyesmi szükséges, úgyhogy elkezdtem csinálni újra, és elmondhatatlanul hálás vagyok az életnek a lehetőségért, mert ma alig várom, hogy menjek és együtt legyek azokkal az emberekkel, akik az óráimra járnak, hogy izzadjunk, hogy szenvedjünk, miközben nevessünk, és remekül szórakozzunk is egyszerre. Imádom az edzéseink hangulatát, hogy újra szól a zene - mint ifjúkoromban a táncóráimon - hogy szeretet van, hogy respect van, hogy órák után nem széledünk szét azonnal, hanem dumcsizunk még kicsit, meg ilyesmik. Az utóbbi életszakaszomban elég elszigetelten éltem. Nem igazán mentem sehová, inkább csak otthon múlattam az időt, és nem voltam nyitott új barátságokra, most meg tökre feltölt, hogy egyre újabb és újabb fantasztikus embereket ismerhetek, sőt szerethetek meg, és mostanra kétséget kizáróan megértettem, hogy menekülhetek én bárhová a világban, körülvehetnek akámilyen gyönyörű pálmák meg tengerek, igazán boldog úgyis csak ott lehetek, ahol szeretet vár...

 

OLVASS TOVÁBB:  MINDEN ARANY, AMI FITT

Minden arany, ami FITT...

fitfamily.jpeg

/Foto forrás: http://www.healthreviewss.com/how-to-keep-whole-family-fit-family-fitness-plan/

Ennyi fitt-mami-papi-ovis-kutyuska-cicuska még a világon nem volt soha, eskü alatt vallom, mint manapság, és csak úgy kapkodom a fejem, hogy nézd, már ez is milyen fitt lett hirtelen, meg az is, meg már ennek is fitt-blogja van, meg annak is, meg már ez is fitt-életmód-fitt tanácsadó, meg az is fitt-fittnesz-fitt, és csak úgy ömlik a Fészről a fitt meg az Instán a ki ilyen fitt, ki olyan fitt, és olybá tűnik, hogy a világon már mindenki edző, meg szakértő, meg rajtam kívül mindenki más csak kézműves-raw-vegánul kajál már, és mindenki guggol meg plankel, mint a kisangyal éjt nappallá téve, és már szinte tulajdonképpen csakis organic saláták fotózkodnak tányérokon, friss facsart gyümölcsökkel, és mindenki széles, hófehér mosollyal szép és egészséges és fitt, és lassan már jobb, ha ki sem lépsz a lakásból kockahas, műmell meg műsegg nélkül, mert az emberek kinéznek az utcán is már, csak valahogy aztán meg valahogy mindig úgy alakul, hogy aki éppen FittPapit játszik, azt valahogy mindig látom a lángososnál duplasajtos tejfölöst zabálni FittMamival, aki meg pont éppen csak most nyomta el a cigarettáját, meg aztán a másik fittfitt meg a Mekiben ül és ötödjére tölti újra a kólás poharát, és aztán dumcsizunk a többi edzőkkel, és mondják, hogy ekkora pörkölt, meg akkora pacal, és sörözünk mellé simán, és röhögünk, hogy igen, a színes gumicukor is organic, este meg csúszik a csoki, meg a kötelező popcorn a filmhez nachossal, és a pizza is gyorsabban kiér, mint nekiállni a salátadarabolásnak, ami meg akkora macera, és különben is már herótom van a csirkétől, de annyira, hogy rá se tudok nézni. A nagy "hashtagnatural" testépítő az öltözőben szúrja, és már rég nem áll fel neki, de legalább verseny után annyira egészséges, hogy látni is alig lát, mert még a szemgolyójából is kihajtotta a vizet, a fittmodell lány meg panaszkodik, hogy azóta nem jön helyre az emésztése, amióta egyszer bevállalta azt a kurva versenyt, amit már nagyon megbánt, és hogy jaj, bárcsak lenne újra menzesze! Aztán FittMami meséli, hogy tolja most ezt a rohadás fehérjekúrát, de már majd megőrül, mert a gyereknek meg sütnie kell a palacsintát hetente ötször, a mocsok férje meg le se áll a Fornettivel, és annak olyan az illata, hogy beleremeg a teljes budapesti metróhálózat már messziről. És ó bárcsak ne lenne benne glutén, meg fatfree, meg sugarfree, és jajj a cukor helyett édesítő, de azért jöhet még kis tejszínhab a tetejére kicsit, de rohanok crossfittre, mert bár fáj tőle a hátam, mint az állat, és nem is igazán bírom azokat a csúnya nehéz súlyokat, de ha a műkörmös Ica is ott burpee-zik, akkor nekem is ott kell és ennyike. Aztán az egészséges egyszercsak lefordul a székről ebéd közben holtan, a cigis-piás meg 110 éves, oszt még mindig nem akar leszokni a piros Marbiról, akármennyire is mondják neki, hogy ezzel megöli magát, és az a kurva genetika, meg a sors, meg az agy csak csinálja a dolgát tovább, és leszarja, hogy te hízni akarsz, vagy fogyni, vagy éppen divatból gluténérzékeny szeretnél lenni, homo vagy akár hetero. A lényeg, hogy like-okért csúszhat még lejjebb a tanga, lehet mélyebb a dekoltázs, és a vödör fagyi is megvár a mélyhütttőben, amíg kiposztolod a fittsalidat Instára...

Na jó, ezt a kólát még megiszom, aztán megyek is edzeni, hátha lactose free leszek tőle végre...

 

OLVASS TOVÁBB: MÁSNAK KÉPZAVAR, NEKEM CSAK SIMÁN KEDD

#nyaralasi

Annak ellenére, hogy nemrégiben több, mint két évet effektíve nyaralóhelyeken élve töltöttünk - vagy simán lehet, hogy éppen pont azért - rég nem "nyaraltam" ennyire jót, mint ezt az 5 napot, amit most letoltunk a Csajommal Malagán. És mondanám, hogy ennyire tele vagyunk, meg hogy ilyen nagyon jól megy, hogy mi ezt simán megengedhetjük magunknak, de az igazság "sajnos" sokkal gyakorlatiasabb:

Amikor elhatároztuk, hogy elhúzunk a koszos csúnya Máltáról egy sokkal szebb és igényesebb helyre, akkor bizony Malagát szemeltük ki magunknak következő lakhelyünknek, és hogy súlyt is adjunk döntésünknek, szépen rendesen jó előre meg is vettük oda a repjegyünket. Aztán hazaugrottunk egy hónapocskára karácsonyozni meg kiskutyázni, csak közben úgy alakult, hogy jól éreztük magunkat, meg munkákat is kaptunk, meg be is rendezkedtünk egy időre hirtelen, szóval ha nem mentünk volna, akkor buktuk volna a jegy árát, mert a Wizzair ugye nem az a pénzvisszaadós fajta, Szóval okosabb volt menni, mint maradni, és én bizony nagyon örülök, hogy mentünk! Sőt, amikor az Andi lefoglalta a szállást, és elmondta az időpontokat, csak akkor döbbentünk ám rá mindketten, hogy a "Szerelmünk 7. évfordulója" totál véletlenül éppen pont beleesik ebbe a pár napba, úgyhogy aki azt gondolta, hogy direkt azért mentünk, hogy magunkat ünnepeljük, tévedett. Nem vagyunk mi ennyire tervezősök, viszont tényleg tök jó, hogy így alakult.

A részletekkel nem untatnék senkit, hiszen azok nyilván csak számunkra voltak érdekesek, de azért annyit elárulok, hogy utoljára gyermekkorom nyaralásain éreztem magam ennyire jól, még a Szolnoki Megyei Tanács üdülőjében Ábrahámhegyen. Emlékszem, mennyire nem akartam onnan hazajönni soha, és hogy mindig arra vágytam, hogy amikor felébredek megint a nyaralás legelső napjánál tartsunk, mint az Idétlen időkigben. Na pont így voltam most is. Péntek reggel akartam lenni mindig, az első reggelinknél, de sajnos az idő az olyan, hogy az halad, hogy rohadjon meg!

img_1001.jpg

img_1079.jpg

Ja, azt meg majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy szerintem a "Saját Lábon" Ráhelékkel utaztunk a Malaga-Budapest járaton, és tök cuki a kicsi:) - Mondom ezt abban a reményben, hátha erre majd lepottyan valahonnan valami picurka kis párszázmillás közbeszerzés plusz áfa zsebbe...

 

OLVASS TOVÁBB: MÁSNAK KÉPZAVAR, NEKEM CSAK SIMÁN KEDD

Másnak képzavar, nekem csak simán Kedd

nikip_ig-2429.jpg

Tegnap két Hot Iron óratartás közt volt egy fotózásom is, amiben meg mondjuk még annyi érdekesség csúszott, hogy Füredi Nikit fotóztam, akit még táncos koromban ismertem meg, amikor a Dorian Gray-jel turnéztunk, majd később még járt is a táncsulimba, pont ugyanúgy, mint Bartalos Kriszta, aki pedig tegnap a sminkeket készítette. Vicces volt őket egészen más helyzetben látni így cirka 20 év után.

Mindketten gyönyörű lányos anyák lettek, akiknek ismerem a múltjukat, és láttuk egymást "felnőni", ami annyira torokszorítóan élettel teli gondolat, hogy mindjárt sírok is...

nikip_ig-1937.jpg

Niki amúgy hozzám jár személyi edzésre, szóval majd holnap reggel miközben számolom neki a sumo guggolásokat, nyilván meg fogjuk beszélni, hogy mik a konklúzióink a fotózással kapcsolatban, és hogy végeredményben milyen képeket fogunk kiválasztani utómunkára.

Amúgy a WAW Stúdióban fotóztunk, amit pedig Farkas Csabi barátom visz. Vele akkor ismerkedtem meg, amikor kijött az első mozim, a Halálkeringő, aminek én írtam a forgatókönyvét, és annyira idegesített, hogy az írás mellett tök gyenge voltam vizuálból, hogy rögtön keresnem kellett egy iskolát, ahol majd megtanítanak képet alkotni. Ekkor kezdtem fotózni, a Csabi meg ott volt első Mestereim közt...

nikip_ig-2196.jpg

Szóval, jó nap volt a tegnapi. Barátos:)

 

OLVASS TOVÁBB: HÉTKÖZNAPI EMBER HÉTVÉGÉN

 

Hétköznapi ember hétvégén

Avagy még a Panelninja is hozzám jár edzeni

panelninja_592_400.jpg

Sokmindent el lehet rólam mondani, de talán egyvalamit nehezen, méghozzá azt, hogy "hétköznapi ember" vagyok... Mert ha szerinted igen, akkor légy szíves, mutass már nekem mégegy olyan edzőt, akinek éppen fut egy színdarabja a MADÁCH STÚDIÓBAN, és nem csak masszírozni képes a vendégeit, hanem akár fotózni is!:)

Tudom, hogy ez fura és talán meglepő, és sokat dolgoztam meg gondolkodtam én azon, hogy mi is vagyok, meg ki is vagyok tulajdonképpen, de ha az ember pilóta tanoncként kezdte az életét, majd szakács lett, aztán hivatásos táncos, majd közben megírt néhány dalszöveget, regényt, színdarabot, és filmet, aztán masszőrnek tanult, meg edzőnek, de már árult kenyeret piacon, parkolt autókat Amerikában, volt "pool boy", és bartender is, akkor azt hiszem, ott már nem nagyon kell ezekkel az apróságokkal foglalkozni, csak bízni abban, hogy talán jövőre újra elkészülhet egy film, és kijöhet egy regény megint...:)

Na jó, nem akarok nagyképűsködni, csak gondoltam szólok, hogy Március 26-án, Vasárnap, 19.30-tól ismét műsoron a PANELNINJA című monokomédiám, az összes főszerepben a zseniális MAGYAR ATTILÁVAL, és mivel a vasárnap az egyetlen igazi szabadnapom, úgy néz ki, hogy magam is beülök az előadásra személyesen, mert már oly rég láttam, az Attila meg biztosan beletolt már egy nagycsomó új poént, úgyhogy szerintem olyan lesz, mintha egy vadiúj színdarabot néznék.

Szóval akinek kedve van, és ráér, jöjjön! Garantálom, hogy nem fog csalódni...

panelninja2.jpg

 

OLVASS TOVÁBB: AZ ÉN BÜSZKE 25%-OM

Teljes test edzés Füredi Nikivel

Annyira jófejek vagyunk, hogy azt találtuk ki, megajándékozunk benneteket egy frankó teljes testre szóló edzéstervvel, amit amúgy a Nikinek kreáltam mára:) Azért van benne kétszer is vállból tolás meg a hegyállásba emelkedés fekvőtámaszból, meg a vége hasprésnél is súly tartás, mert a Nikinek sok baja van a vállával, mármint azért mert gyenge, ezért csomó mindent erősítunk a vállizület körül. Hát éppen mára ezeket választottam...

Az edzésről pedig annyit érdemes tudni, hogy:

- 10 gyakorlat, méghozzá három körben (azaz háromszor)

- A gyakorlatok hossza 1 perc (40 másodperc aktív, 20 másodperc pihenő)

- A körök közti pihenő mindössze egy perc, így a három kör, azaz a teljes edzés hossza mindössze 32 perc

Természetesen előtte melegítsetek be, a végén pedig nyújtsatok, ahogy kell!

Súly választás:

- Mi 5 kg-os tárcsát használtunk az első gyakorlathoz.

- A kitöréseknél csak 3 kg-os kézisúlyzót.

- A felhúzásnál a Hot Iron szettből csak két 5-kg-os tárcsa volt a rúdon.

- A végén a hasprés-csipőemeléseknél viszont 10 kg-ot nyomott a tárcsa.

Persze azt te tudod a legjobban eldönteni, hogy a te edzettségi szintedhez képest mely súlyok a legideálisabbak.

 

Na hajrá!:)

 

U.i.: Ha valaki esetleg nem értené, hogy jön ki a 10 gyakorlat, annak elárulom, hogy természetesen a kitöréseket is és a "bird-dog"-ot is meg kell csinálni mindkét oldalra, mert ugye ha egy gyakorlat asszimmetrikus, akkor azt valószínűleg nem csak egyik kézre-lábra fogjuk végrehajtani...:O