P. Szabó István

Fitnesz-klónok

Avagy, madarat tolláról, edzőt vendégéről...

2017. december 13. - P. Szabó István

pupermen.jpg

Szoktunk néha nevetni az Andival azon, hogy például csomószor tökre pont olyan egy kutya, mint amilyen a gazdája, de nem csak mondjuk belső tulajdonságait tekintve, hanem konkrétan külsőre is, na és persze nem ennyire sarkítva, de kábé ugyanezt tapasztalom amúgy a vendégeimet, vagy más edzők vendégeit figyelve is, vagyis értelmesebben fogalmazva, általában simán meg lehet mondani abból, hogy kik járnak egy edzőhöz, hogy ő maga milyen ember, és fordítva. Ezért van az például, hogy még a legjobb edzőknek is hónapokba telik, mire "össze-klónoznak" maguknak egy csapatot, mert be kell várniuk míg a brigádot újraszervezi a természetes szelekció - persze nem olyan értelemben, hogy a gyengébbek elhullanak, hanem úgy, hogy azok, akik nem szimpatizálnak az edző személyiségével, akikkel nincs meg az a bizonyos "kémia", jobb esetben keresnek maguknak egy másikat.

Lett légyen, hogy ugye ezév januárjában kvázi új emberként indultam mindenhol, tulajdonképpen az összes helyemen már lejátszódott ez a folyamat - vagyis az Oxygénben még javában tart - és mivel már nem vagyok egy mai csirke, tisztában vagyok azzal a szomorú ténnyel is, hogy nincs olyan ember a világegyetemben, akit mindenki egyöntetűen szeret, úgyhogy a magam részéről már nem is küzdök meg mindenki kegyeiért, már egyáltalán nem próbálok meg mindenkinek megfelelni, hanem inkább szépen elfogadom, ha valakinek az én személyiségem, a módszereim, a külsőm, vagy a tudásom nem kell, nem elég, vagy nem elég jó, de teszem mindezt abban a biztos tudatban, hogy részemről minden órámon megpróbálom kihozni magamból és a vendégeimből a legtöbbet, megpróbálok a lehető legjobban odafigyelni rájuk, és nyilván ennél sokkal többet már akkor sem tehetek, ha ott helyben megfeszülök...

Ennek az egésznek van persze egy "rossz oldala", értem ezt arra, hogy előfordulhat, hogy valaki egyszer - vagy akár néhányszor - eljön az órámra, de aztán soha többé nem látom, mert nem azt kapja, amit vár, és ez tökre rendben van. Sőt ha lehetek szemtelenül őszinte, akkor elárulom, hogy néha még én is kívánom azt, hogy bárcsak bizonyos számomra zavaró, sőt néha kifejezetten idegesítő vendégek ne jönnének többé! Tényleg nem szégyellem, őszintén bevallom, hogy néha még ez is előfordul, és boldog vagyok, amikor tényleg nem látom őket többé, mert tudom, hogy ez így a legjobb mindenkinek, vagyis hogy ennek a dolognak később meg éppen pont az a "jó oldala", hogy amikor végre összeáll egy olyan csapat, akikkel kölcsönösen, vica-verza szeretni tudjuk egymást, akkor onnantól minden edzésünk valóban örömteli és szórakoztató is egyszerre, és akkor van az, hogy nem széledünk szanaszét óra után rögtön, hanem maradunk még kicsit beszélgetni, vagy kávézni együtt, és az tényleg felemelő érzés mindkét fél számára, és nagyságrendekkel örömtelibb, mintha csak üresen lézengnénk a semmiben, de ennek meg az az ára, hogy azoknak viszont, akik nem harmonizálnak a csapat általános személyiség-profiljával - mindannyiunk érdekében - el kell menniük inkább oda, ahol viszont meg igen.

Mert én például már így 45 évesen, meg ahogy egyre inkább öregszik az ember, lassan rájön, hogy az életben tulajdonképpen az emberi kapcsolatokon kívül semmi más nem számít igazán, csakis az hogy kikkel és persze hogy milyen hangulatban tölti értékes perceit, és ezt kérem tisztelettel, illik komolyan is venni!

Szóval kifejezetten azt javaslom mindenkinek, hogy csakis olyan helyre, olyan csoportba, és persze leginkább olyan edzőhöz járjon, ahol és akikkel igazán jól tudja érezni magát, mert az edzés csak akkor lesz igazán pozitív élmény, ha a szenvedés mellett jelen van a szeretet is...

 

OLVASS TOVÁBB: PUPERMAN 45

Puperman 45

pszabo45.jpg

Ez egy olyan tök jó szülinap volt, hogy csak festeni lehetett volna jobbat...

Azzal kezdődött, hogy - a Janinak hála - "kaptam" egy kocsit, majd gondoltam, csinálok egy tök jó kis Hot Iron órát a Prímás Szerelem-csoportomból azon keveseknek, akik vasárnap délben ilyesmire vetemednek, erre megjelentek 23-an, hirtelen lett disco-fény meg lézer is, aztán kaptam egy feliratos pólót, amit fel kellett vennem, de mire felocsúdtam már mindenkin P-betűs feliratos póló volt, és úgy néztek ki együtt, mint egy csomó kedves kis Puperman, én meg majdnem sírtam, de aztán mégsem, mert milyen ciki lett volna...:)

prima_45_p.jpgSzóval kiderült, hogy már régóta szervezkedtek, hogy összehozzanak egy ilyen csodás meglepit, ami elmondhatatlanul megható, és amiért szívem minden melegével hálás vagyok, és nyilván én is úgy vagyok, mint minden anyuka, hogy a saját gyereke számára a legszebb, szóval szerintem az én Prímás Pupermanjaim a legeslegjobb brigád kerek e világon!

pszabo45biceps.jpg

A végén persze még torta is lett, amit még azelőtt el kellett fújnom, mielőtt megszólalt volna a tűzjelző, és körülültük egymást és szeretet volt meg öröm meg megnyugvás, aztán pedig ettünk, és ettünk, és ettünk... én pedig boldog voltam, de tényleg, és igazán, úgyhogy KÖSZÖNÖM!!!

 

OLVASS TOVÁBB: EZÉRT FÁJ A CSUKLÓD

Ezért fáj a csuklód

csuklo.jpg

Nem szeretném hosszúra nyújtani ezt a posztot, mert nem akarom túlmagyarázni, pedig nyilván bele lehetne menni a csukló anatómiájába mélyen, meg ilyesmik, csak annyira azért nem kíváncsi a szar biosz-órámra a népek nagyrésze, meg ugye csak keveseknek feladata, hogy mondjuk ilyesmiket műtsenek, vagy tegyenek helyre, szóval ismét csak jó szokásomhoz híven maradjunk meg az én legtöbbek számára könnyedén érthető megfogalmazási módomnál, ami órán, teli torokból bömbölve kábé úgy hangzik, hogy :

"NEM TÖRIK A CSUKLÓ!!!"

Csak mivel ilyenkor látok néha riadt, értetlen arcokat, gondoltam, megmutatom, hogy mire gondolok, bár azért általában meg szoktam mutatni a helyszínen is, de hátha így hatékonyabb, szóval...

Előfordul egy csomószor TRX-órán is főleg az úgynevezett "fly"-oknál, vagy a mellből tolásoknál, a bicepsz-tricepsz gyakorlatoknál, vagy Hot Iron-on a homlokra engedésnél, széles nyomásnál, és persze bicepsznél ott is, hogy a résztvevők csuklója nincs feszesen tartott állapotban egyenesen, hanem külön életet él, azaz "törik", amit én természetesen nem úgy értek, hogy konkréten eltörik a csukló, hanem valójában az alkarra képzeletben húzott vonal egyenese törik meg csuklónál, amitől minden esetben borzasztó terhelést kap a rosszul használt izület - mint ahogyon a fenti képen az jól látható, de azok kedvéért, akiknek nincs oly élénk képzelőerejük, hogy gondolatban lássák azt a bizonyos vonalat, berajzolom:

csuklo_web-2504.jpg

...és hogy be is üljön nagyon, tolok még két olyat, ami tipikus rossz példája a homlokra engedés vagy a mellből tolás rossz csuklótartásának:

csuklo_web-2466.jpg

csuklo_web-2464.jpg

Az ilyen rossz csuklótartással indított mozdulat pedig kb. így néz ki a homlokra engedés mélypontján:

csuklo_web-2469.jpgJa, de mondjuk vannak olyanok is, akiknek közben eszükbe jut, hogy valami gebasz van, vagy mondjuk ordítok rájuk, mint egy állat, és akkor korrigálnak egy nagyot, csak mondjuk néha meg túl...:

csuklo_web-2472.jpg...amitől megintcsak törik a csuklójuk, csak most meg a másik irányba.

Ahelyett, hogy simán csak egyenesen tartanák már rögtön a legelején, és a gyakorlat többi részében pedig nem is tennének azzal a kedvesen gyengécske izülettel mást, mint hogy nem mozdítják azt el onnan, abból az ő csodaszép, biztonságos, feszes, egyenes helyzetéből:

csuklo_web-2468.jpg

csuklo_web-2452.jpg

És akkor megragadnám az alkalmat arra, hogy szóljak egy kicsit a csukló mozgathatóságának egy másik síkjáról, avagy hogy szegénykém nem csak előre meg hátra képes elmozdulni ám, hanem kvázi oldalra is, amit leginkább akkor lehet megfigyelni, amikor a delikvens fekvenyomásnál túlságosan szélesen fogja meg a rudat:

csuklo_web_2509.jpg

csuklo_web-2459.jpg

Ez itt fent megintcsak két olyan kép, amit konkrétan még nézni is rossz, és akkor nyilván nem nehéz kitalálni, hogy mit érezhet közben az a szegény csukló, akinek meg ebben a borzasztó pozícióban kell megtartania azt a sok-sok kilót, úgyhogy akkor azoknak, akik nem tudják, milyen szélesen kellene fogniuk a rudat fekvenyomásnál elárulom, hogy a súlyemelésben bizony van logika, meg fizika, és az okos sportolók tudják, hogy a gravitáció nevű izé, az bizony egyenes függőleges vonalban húzza lefelé a súlyt, ezért ők úgy tervezik meg a gyakorlatvégrehajtásaikat, hogy a lehető leghatákonyabban, és a lehető legbiztonságosabban tudjanak a gravitáció egyenes függőleges vonala ellen dolgozni.

Tehát a fekvenyomás esetében például az a Te saját ideális fogásszélességed, amikor a melledre engedett rudat tartó két alkarod pont függőleges - tökéletesen a gravitáció ellenirányában - és így természetesen egymással is párhuzamban áll:

csuklo_web-2454_1.jpg

csuklo_web-2477_1.jpg

Nem pediglen így:

csuklo_web_2510.jpg

Amit mindenképpen meg kell értened az az, hogy a váll és a könyök relatíve erős, a csukló pedig a gyenge izület ebben a szentháromságban, márpedig ha a csúklódat nem tartod egyenesen, hanem "megtöröd", akkor azzal pontosan ugyanakkora terhelést helyezel arra a gyenge izületre, mint a másik két sokkal erősebbre, ami pedig hosszútávon tönkre fogja tenni szegényt, és ezt egyikünk sem akarja! Úgyhogy akkor remélem, hogy most ettől a sok képtől kicsit okosabb lett mindenkinek a szép szeme hirtelen, és akkor mostantól majd mindig látni fogja az a szép okos szem, hogy mit csinál rosszul a csukló, és korrigál majd ügyesen az okos testű ember maga is...

 

OLVASS TOVÁBB: HA AZ EDZŐD NEM JAVÍT...

Ha az edződ nem javít...

javitas_web.jpg

/Éppen elkaptam, amint Tóth Andi a 2013-as Fitbalance-on nagyon magyarázza a térd mozgásának helyes irányát.../

Ha az edződ nem javítja a mozgásodat edzésen, annak két oka lehet:

1. Full perfect hibátlan minden egyes gyakorlatvégrehajtásod, szóval simán lehet, hogy inkább neked kéne tartanod az órát.

2. Szarik rád.

Szépítgetném a dolgot amúgy, ha úgy érezném, hogy lehet, de tartok tőle, hogy sajnos nem, sőt igazából fel sem hoznám a témát, ha nem mondaná el nekem kábé minden harmadik vendégem ugyanazt a mondatot, hogy:

"Évek óta járok már mindenféle helyekre, meg edzőkhöz órákra, de még soha életemben nem javított ki senki."

...és én ettől részben azonnal elszégyellem magam a nem javító edzők helyett is, részben pedig rettenetesen felbasz.

Persze értem, hogy én ex-táncos-koreográfusként egy olyan közegben szocializálódtam, amelyben a mozdulatok értelmezése, tökéletesítése, javítása a mindennapi rutin része volt, amitől aztán úgy ráállt a szemem a dologra, hogy az utolsó sor legszélén álló tanítványom legkisebb hibáját is képes voltam messziről kiszúrni, akár bekötött szemmel, háttal is, na de azért könyörgöm!

Nálam a találkozás a problémával amúgy akkor kezdődött, amikor beleindultam szorgalmasan más edzők óráinak helyettesítgetésébe. Egy órán ugyanis, ha körbenézel a vendégeken, azonnal lehet ám látni, hogy melyik brigádnak jó az edzője, és melyiké egy kókler, de mivel más edző szarát ilyenkor nem illik felszínre hozni, mert ugye nem kollegiális, gyorsan le is szoktam a helyettesítgetésekről, mert találkoztam például olyan csoportokkal, amiket egyszerűen nem bírtam idegekkel. Előfordult, hogy óra közben szó szerint rettegtem attól, hogy ki fog a következő pillanatban súlyosan megsérülni. Borzalmas tapasztalás volt de mindenképpen tanulságos, és nem csak a "leszarom edzők" miatt ám, hanem azon vendégek miatt is, akik például kifejezetten megsértődnek, ha kijavítják őket, mert bizony vannak ilyenek is. Na velük például nem lehet mit kezdeni. Nekik kábé 99% esélyük van a sérülésre, és valószínűleg - vagy sajnos - nekik éppen pont egy sérülésre lesz szükségük ahhoz, hogy észhez térjenek.

Nyilván senki sem tökéletes, de mi edzők más emberek egészségével játszadozunk nap, mint nap, ami óriási felelősség. A sporttudomány fejlődik, tudhatunk mi is valamit rosszul, sőt ugye emberek vagyunk, szóval mi is követhetünk el hibákat, de éppen ezért folyamatosan képeznünk kell magunkat, és azon dolgozni, hogy egyre jobbak, okosabbak, felkészültebbek legyünk, hogy a lehető legpontosabb válaszokat adhassuk a felmerülő kérdésekre, vagy hogy egy mozdulat javítását alá tudjuk támasztani valami értelmes magyarázattal.

De ami a lényeg, hogy nem fordíthatjuk el a fejünket, nem szarhatunk bele az egészbe - ezeknek!? meg ennyiért!? - hanem pont hogy oda kell figyelnünk minden egyes vendégünkre, méghozzá teljes odaadással, mert nem csak nagy látványos hibák vannak ám, hanem pici aprócska, ám annál alattomosabb hibácskák is, és a fájdalom meg a sérülés általában nem azonnal jönnek, hanem idővel, néha csak évek múlva. Az izületek ugyanis sokáig elbírják az elemelkedő sarokkal térdre terhelt guggolásokat, meg az előre-hátra ingázó kitöréseket, a görbe hátú felhúzásokat, a bedőlt bokát, a bebukó térdet, a pucsítós plank-et, vagy a rosszul tartott csuklót (alsó kép), de a helytelen kivitelezés egy napon biztosan be fogja nyújtani a számlát, amit pedig természetesen nem az idióta edző, hanem a miatta tájékozatlanságban hagyott vendég fog majd kifizetni...

kez.jpg

Persze lehetetlenség 100%-osan elkerülni a sérüléseket, hiszen még a világ legjobb edzőivel rendelkező élsportolók is sérülnek, sőt néha egy sérülésnek lehetnek akár kifejezetten lelki okai is. Előfordulhat, hogy valakinek éppen egy sérülésre van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön, vagy hogy pihenjen végre, de nekünk edzőknek mindig arra kell törekednünk, hogy a vendégeink minden tőlünk telhető információt megkapjanak annak érdekében, hogy elkerüljék a sérülést, és hogy egészségesebben, fittebben távozhassanak az óráinkról, nem pedig fájdalmak közt, leszedálva...

Summa-summarum, ha kicsit is ügyetlennek érzed magad órán, vagy ha nem tudod, hogy gyakorlat közben tulajdonképpen mit is csinálsz, hogy pontosan mire kell odafigyelned, csak csinálod, mert a többiek is, az edződ pedig eközben mondjuk magát nézegeti a tükörben helyetted - vagy azt a bögyös szőkét az első sorban, akit már régóta látványosan le akar varrni - akkor javaslom, ha teheted, keress inkább egy másik edzőt, mert garantált, hogy a dolognak nem lesz jó vége, és ahogy mondani szokás, egy napon rajtad csattan majd az a bizonyos ostor...

 

OLVASS TOVÁBB: AZ EDZŐ BÁCSI ÚJ ÓRARENDJE

Az edző bácsi új órarendje

orarend_2017_12.jpg

Januárban indultam a nulláról személyi edzésekkel, aztán úgy döntöttem, hogy rámegyek kicsit a csoportos órákra is, mert az csak az igazán szórakoztató, amikor sokan vagyunk, és bömböl a zene, ami aztán annyira bejött, hogy novemberre heti 21 órám lett, 5 különböző teremben, méghozzá 0 szabadnappal, ami tök jó, csak aztán szomorúan, de be kellett látnom, hogy ez így ebben formában sajnos tarthatatlan.

Tudjátok, vannak azok a hatalmas kutyusok, akik fejben még mindig azt hiszik, hogy kicsik, és megpróbálnak úgy bekucorodni a gazdi ölébe, mint ahogyan kiskorukban tették, és nem értik, hogy miért nem sikerül. Na pont így vagyok én is a dolgaimmal, hogy fejben még mindig 20 évesnek hiszem magam, és próbálok úgy is csinálni, mintha még siheder lennék, és aztán döbbenten tapasztalom, hogy reszelve nyikorognak az izületeim, hogy olyan feszesen merev minden izmom a túlterheléstől, hogy néha úgy érzem, simán állásban is bármelyik pillanatban elszakadhatnak, hogy a hét közepére már sántítva járok, és hogy tulajdonképpen már hétfőn reggel sincs igazán energiám edzeni. Erre pedig, azt hiszem, nyugodtan rámondhatjuk, hogy "nem jó".

Tudom, hogy sok edző kolléga kiég pusztán attól, hogy megpróbálja a csoportos órákért kapható 3-4.000.- forintjaiból összerakni az életét, ami pedig nem megy máshogyan, csak napi sok-sok órával, én pedig nem szeretnék belefásulni, úgyhogy azt találtam ki, hogy részben már az év végém, részben pedig a jövő évem az optimalizálásról fog szólni. Optimalizálás alatt pedig azt értem, hogy újragondolok és átütemezek lényegében mindent az edzéseim időpontjaival és helyszíneivel kapcsolatban, figyelve arra, hogy egyrészt maradjon legalább egy szabadnapom, mert anélkül semmi értelme az egésznek, másrészt pedig, hogy soha többé ne forduljon elő az, mint amibe például a csütörtöki napomon belefutottam, hogy történetesen 12 órát töltöttem el "munkával" úgy, hogy közben mindössz 4 volt hasznos - a másik 8!!! ugyanis a termek vagy az otthonom közti utazással vagy fájdalmas várakozással telt.

Úgyhogy jelen posztom célja nem a siránkozás, hanem inkább az, hogy választ adjak azon Kedves Vendégeimnek, akik hirtelen más edzőket találnak majd a helyemen a megszokott időpontjainkban.

És igen, jól látjátok, az óráimnak majdnem a felét, és az öt teremből, kettőt valószínűleg leadok - vagy legalábbis megpróbálom a hatékonyság címszava alatt újraszervezni a hetirendemet -, hogy energikusabb, agilisebb, és általában véve boldogabb edzőként találkozhassatok velem az óráimon, természetesen szívből sajnálva, hogy lesznek olyanok, akikkel viszont talán már soha többé nem látjuk egymást...

De mi felnőttek már tudjuk, hogy az élet az ez: folytonos mozgás, változás, úgyhogy bízom benne, idővel mindenki megbékél majd...

Amúgy meg pár nap múlva 45 éves leszek, úgyhogy egyrészt legalább meg kéne próbálnom elfogadni, hogy már nem vagyok gyerek, és lassítani kicsit a tempón, másrészt pedig úgy érzem, végre kezd olyan tartalom lenni mögöttem, melynek birtokában bátrabban éleszthetem újra, egy ideje jegelt írói énemet is...

Az edzés meg az edzőség tök jó dolgok, amiket szeretek is csinálni, mert sokakat valóban szívembe zárok azok közül, akikkel csinálom, úgyhogy ez az oldalam biztosan nem áll le még egy darabig, de azért aki ismer, ismeri a múltamat, a "munkásságomat", az tudja, hogy én messze sem "csak egy edző" vagyok. 

Szóval annyi, hogy távol álljon tőlem az ígérgetés, de hogy toljak némi sejtelmet, elárulom, hogy ismét dolgozom valamin...

 

/Megjegyzés: A Life1 Nyugatis maradék hétfő esti duplaóráim valójában sosem voltak az enyémek, hanem a Berényi Bernié, akit ezév végéig helyettesítek, szóval azokat az órákat természetesen még - ha jól vettem ki az ünnepi órarendből - december 18-ig megtartom!/

 

OLVASS TOVÁBB: TRX ALAPOK 2. - AVAGY, HOGY NE TE HÚZD MINDIG A RÖVIDEBBET

 

TRX alapok 2.

Avagy, hogy ne Te húzd mindig a rövidebbet...

Egy előző VIDEÓBAN már megmutattam, hogyan lehet mindenféle vérgáz szerencsétlenkedés nélkül, fitten és fürgén beakasztani a lábat a TRX lábtartójába, ebben a videóban pedig - folytatva ezt a már most igen közkedvelt villámvideó-sorozatomat - bemutatom, hogyan lehet játszi könnyedséggel rövidre-, illetve hosszúra húzni a TRX-et, mert ugye azt azért nem árt ha tudjuk, hogy minden gyakorlathoz tartozik egy ideális elvárt heveder hosszúság, így kicsi az esélye annak, hogy hosszúság-állítás nélkül végig tudsz csinálni egy teljes edzést...

 

OLVASS TOVÁBB: TRX ALAPOK 1. - AVAGY, HOGYAN AKASZD BE A LÁBAD ÚGY, HOGY NE AKADJON KI AZ EDZŐD

TRX alapok 1.

Avagy, hogyan akaszd be a lábad úgy, hogy ne akadjon ki az edződ...

Csomószor előfordul TRX-órán, hogy már rég számlál a timer, már rég megy a gyakorlat, de egyesek még mindig csak ülnek, megbabonázva bámulják az eszközt, és próbálják akkor és ott kitalálni, hogy vajon hogy a retekbe kéne betenniük a lábukat a lábtartóba, és még mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez nyilván csak a kezdőkre érvényes, elárulom, hogy az úgynevezett haladóbb vendégek sem éppen állnak mindig a helyzet magaslatán ebben a kérdéskörben.

Természetesen tisztában vagyok a ténnyel, hogy a vendégeim általában nem kifejezetten akrobaták, sőt azzal is, hogy néhányuk olyan elképesztő mozgáskoordinációval rendelkezik, melynek birtokában már az is kész csoda, hogy komolyabb sérülés nélkül egyáltalán eljutnak a teremig, és ezzel nincs is semmi probléma, hiszen nyilván mind valami másban vagyunk jók, és az élet éppen ettől szép és színes, úgyhogy - főleg a legelején - nagyon sokszor megálltam, hogy újra és újra megmutassam a beakasztásokat, de ha minden erőfeszítésem mellett is, a vendégeim 5-7%-ának sikerült elsajátítania a technikákat, akkor sokat mondok.

Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy ez a TRX lábbeakasztás dolog konkrétan maga a Fitnesz Fekete Lyuka, mintha valamiféle eredő fizikai lehetetlenség lenne, és esküszöm vannak akiknek akárhányszor mutatom is meg vagy magyarázom is el, egyszerűen nem megy át, nem jut el a tudatukig, és minden egyes alkalommal, amikor ahhoz a ponthoz ér az edzésünk, ahol be kéne akasztaniuk a lábukat a lábtartóba, hirtelen lefagynak, üveges lesz a tekintetük, és úgy kezdenek el viselkedni, mintha csak abban a szent minutumban születtek volna le a Földre.

Előfordult például, hogy egy 35/15-ös intervalnál az egyik vendégem először a 15 másodperc "pihenőjét" morzsolta el azzal, hogy megpróbált felvenni egy egyszerű TRX-plank helyzetet, majd mivel nem sikerült neki, küzdött még 35 másodpercig, és csinált egyszerre mindent, amire előtte figyelmeztettem, hogy ne tegye, és elkínlódta a 35 másodpercet is, és így akkor összesen 50 másodperc alatt sem sikerült neki beakasztania a lábát és hasrafordulni legalább, és ezt látva én bizony feladtam, és inkább elhatároztam, hogy csinálok róla egy rövid videót, és akinek kedve meg energiája van, az majd kikockázza, ha akarja.

Persze mondjuk a lábfej beakasztására több más technika is létezik, de én azért mutattam éppen ezt, mert szerintem nemcsakhogy ez a legegyszerűbb, és a legbiztonságosabb, hanem ez a verzió az, amelynek kivitelezéséhez nincs szükséged sem különösebb egyensúlyérzékre, sem pedig laza izületekre...

Jó gyakorlást!

 

OLVASS TOVÁBB: TRX ALAPOK 2. - AVAGY, HOGY NE TE HÚZD MINDIG A RÖVIDEBBET 

OLVASS TOVÁBB: A PLANK

A plank

plank_web-1.jpg

/A fotókon @gretimedgyesi szerepel. A képek a Fitness Works gyönyörű, zsírúj termében készültek./

A sporttudomány fejlődésével bizonyos addig nagy nyugalommal végzett gyakorlatokról kiderült, hogy tulajdonképpen többet ártanak, mint használnak, melynek következtében azok ki is kerültek az értelmes edzéstervekből, és más, hasznosabb gyakorlatok vették át a helyüket. A has-, vagy inkább törzsizomerősítés kérdéskörében például a klasszikus értelemben vett felülések és a lábemelések váltak elavulttá, amiket inkább támaszokra, hidakra, vagy külföldi szóval úgynevezett plank-ekre cseréltünk, és csináljuk is őket nagy előszeretettel, éjt nappallá téve, ha kell, ha nem, úgy mintha tényleg óriási nagy újító felfedezés lenne, ám valójában a jóga például vagy 100.000.000.000 éve használja, ráadásul mindenki, aki életében valaha végzett már  például fekvőtámaszokat, tulajdonképpen már plank-elt is, csak maximum nem tudott róla. A fekvőtámasz ugyanis nem más, mint egy aktív plank, szóval mindenki nyugodjon le a picsába, mert a plank tényleg tök jó cucc, de azért mégsem a Szent Grál.

A tapasztalatom viszont az a témával kapcsolatban, hogy kissé elszállt az infó, úgyhogy jó szokásomat folytatva, gondoltam, összefésülöm a kócokat és kiegyenesíték néhány görbe dilemmát:

1. Amikor bekerültek a plank-ek az edzéstervekbe, és elkezdtük azokat nagyon nyomatni, sokak fejében fény gyúlt, és azt találták ki, hogy annál királyabb valaki, minél tovább képes kitartani egy plank-et, és aztán a dolog annyira elharapódzott, hogy a népek elkezdtek mindenféle plank versenyeket szervezni, mígnem jött egy Mao Weidong nevű csávó, aki 8 óra 1 percig tolta az alkartámaszt, beállítva vele a világnak rekordját, és csinálva valamit úgy, hogy annak amúgy nem volt semmi értelme. Egy percnél tovább ugyanis tök fölösleges kitartani egy ilyen statikus pózt, hanem akkor már inkább érdemes progresszióban gondolkodni és váltani a mindenféle aktív verziókra.

A Csajom például még Miamiban csinált egy tök jó videót a létező mindenféle plank-ekből, úgyhogy mindazoknak, akik az őrületig azon vannak, hogy minél tovább alkartámaszozzanak mozdulatlanul, javaslom inkább, hogy ha már megvan az a bizonyos 1 perc, kezdjenek el inkább mozogni:

2. Az edzők addig-addig ordibáltak a plank-elő vendégekre, hogy húzzák be a hasukat, meg tekerjék maguk alá a feneküket, meg hogy legyen egyenes a gerincük, míg meg nem jelentek a szakszerűen "baszó kutyának" nevezett pózban alkartámaszozó egyedek, akik már annyira túltolták a gerincegyenesítést, hogy lettek inkább viccesen domborúak, amely testhelyzetre nyugodtan rámondhatjuk, hogy nincs helye a funkcionális edzésben, mert  kérem tisztelettel, nem létezik ilyen funkció - max a négylábúaknál:

plank_web-2.jpg

A plank lényege ugyanis funkcionalitás szempontjából éppen az, hogy pont ugyanolyan testhelyzetben kell "feküdnöd", mint amilyenben állsz, márpedig állásban a gerincnek van két egészséges görbülete, amelyeket  még a szent plank helyzetében sem szabad kiegyenesíteni!:

plank_web-1.jpg

3. A világ két táborra szakadt, azokra, akik összekulcsolt tenyérrel plank-elnek...

plank_web-3.jpg

...és azokra, akik párhuzamosan tartott alkarral:

plank_web-4.jpg

Nos az utóbbiak állnak közelebb az igazsághoz, ugyanis abban a pillanatban, amint összekulcsolod az ujjaidat, kifordul a könyököd, ami pedig azonnal magával hozza a lapockaközelítés elengedését, amitől meg aztán létrejön egy  fölösleges és oda nem illő "púp", ahogy kvázi kinyomod a gerinc felső szakaszát, és kiemelés helyett, pont hogy behorpasztod a mellkasod, sőt néha még az elengedett, kifordult lapockáidat is kitolod. Csak úgy kíváncsiságból, próbáld meg "egyenesen tartani a hátad", meg "büszkén tartani a mellkasodat", egyszer párhuzamos alkartartással, egyszer meg összekulcsolt ujjakkal, és - hogy stílusos legyek, hidd el - zongorázni fogod a különbséget.

4. És mivel nem csak elöl, hanem oldalt is tartunk hidat, fontosnak érzek itt is megemlíteni valami apróságot, történetesen azt hogy "side plank" helyzetben hova teszed a lábaidat. Vannak ugyanis azok az emberek, akik mindkét lábukat leteszik a talajra...

plank_web-5.jpg

...és vannak azok, akik meg inkább egymásra teszik a két lábukat:

plank_web-6.jpg

A magam részéről ismét az utóbbiak mellett állok, méghozzá azért, mert ha mindkét lábad a talajon van, a "felső láb" belső térdszalagja olyan irányú terhelést kap, ami nyúlásra kényszeríti, márpedig ha valami nem jó neki, akkor az a "befelé" nyúlás. Ha viszont a két láb egymáson van, könnyebben dolgoznak együtt, az izmok, a csontok, az izületek ugyanis ebben a helyzetben kvázi segítik, biztosítják, támasztják egymást, ami némileg csökkenti, mondhatni felezi a kettejükre nehezedő extrém irányú terhelést.

5. Végezetül még csak annyit, hogy ha és amennyiben bármilyen múltbéli vállsérüléssel küzdesz, vagy kifejezetten kellemetlenek a vállaidnak a plank-helyzetek, akkor azt javaslom, hogy ne csináld azokat egyáltalán, vagy legalábbis addig ne, amíg a vállsérülésed meg nem gyógyul, illetve a vállad anblokk meg nem erősödik annyira, hogy a kartámaszok ne okozzanak fájdalmat!

Amen.

 

OLVASS TOVÁBB: MENNI VAGY NEM MENNI, AZ ITT A KÉRDÉS

Menni vagy nem menni, az itt a kérdés

indian_megy.jpg

/A fotó az Indián egyik képkockája.../

Tavaly december elején még nem az volt a terv, hogy maradunk, de a hónap végére már minden egészen máshogyan alakult. Ahelyett, hogy Máltáról mentünk volna tovább Dél-Spanyolországba, fejest ugrani az azúrkék tengerbe, inkább a hazai fitnesz életbe ugrottunk fejest, amely döntésünket eddig nem is bántuk meg.

Január elsején bekezdtünk a Gilda Max Dívában, ami pont ugyanannyira volt új - sőt inkább újrakezdő - mint mi magunk, úgyhogy minden szépre és jóra nyitottan láttunk munkához...

Már a legelső pillanatokban megszólalt a fejemben a vészharang és később is folyamatosan gyűltek a jelek azzal kapcsolatban, hogy a "nagy nevű" hálózat valójában egy összeomlás szélén álló tákolmány, egy süllyedő hajó, a maga döbbenetes elavultságával, igénytelenségével, és finoman szólva is furi számviteli okosságaival, de március végéig még kitartottunk...

...tovább viszont egyetlen nappal sem.

Olyan dolgok történtek ugyanis, amelyek engem egyértelműen arra az elhatározásra juttattak, hogy soha többé be nem teszem a lábam egyik Gildába sem, és az élet kegyes csodájából ezt tulajdonképpen már akkor sem tudnám többé megtenni, ha idő közben megbékéltem volna a hálózattal, ugyanis a hely végleg elbukott, miközben mi, akik eljöttünk, szebben virágzunk, mint valaha, méghozzá ezerszer jobb környezetben, ráadásul fantasztikus, szerethető emberek társaságában.

Miután a Life1 felvásárolta az egész kócerájt először a Savoya zárt be csúnyán, egyik napról a másikra, majd kicsit kulturáltabban az a bizonyos Gilda Max Díva is, amelyben hazai történetünk (újra)kezdődött, tiszta keretet adva tanulságos kis magyar népmesénknek, melyben Döbrögi ment a levesbe, Lúdas Matyi meg karmikus szent elégtételt érzett, amiért újra nem a gyáván mocsárban ragadás bűzös szarát választotta, hanem inkább a takarodást onnan a retekbe bátor döntését, méghozzá rögvest abban a szomorú minutumban, amint a trágya szintje elérte a kritkus tömeget, és itt kérem szépen most ez a lényeg!

Ez a poszt nem a Gilda Max-okról, vagy a Döbrögikről szól, hanem arról, hogy vajon hányan vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy tovább lépjünk, ha borul a bili, néha akár a teljes ismeretlenbe, a totális bizonytalanságba, és a másik oldalon hányan vannak azok, akik addig hagyják sorra borulni a biliket, valamiféle erőltetett ál-biztonságban, míg végül bele nem fulladnak a pisibe?

Tapasztalataim szerint sajnos az utóbbiak vannak túlsúlyban, és ezt abból gondolom, hogy elképesztően sokan jönnek nekem azzal a szöveggel, hogy "irigyellek, amiért könnyedén fel tudtál mondani itt vagy ott, hogy simán új szakmákat szedtél fel, ha éppen arra volt szükség, vagy hogy amiért ki tudtál költözni Franciaországba, Amerikába, vagy Máltára, vagy éppen azért, mert haza mertél jönni ezekről a helyekről...", és általában valami olyasmi szokott lenni a folytatás, hogy "most még megvárom ezt, vagy azt, aztán majd lehet, hogy én is megpróbálom...", vagy simán csak a tény elfogadása, hogy "én sajnos nem vagyok ennyire bátor...", és ez borzalmasan hangzik, mert ezek az emberek vagy tényleg komolyan azt hiszik, hogy van idejük bármire is várni, mielőtt meghalnának, vagy tulajdonképpen már rég meg is haltak, csak valahogy még képesek mozogni meg lélegezni.

Nem arról beszélek, hogy ne legyél kitartó ha kell, és minden csipcsup szarra a menekülés legyen az azonnali válaszreakciód, hanem arról, hogy szeresd magad annyira, hogy húzni tudj egy vonalat, hogy meg tudd határozni pontosan, hogy meddig élhető számodra egy helyzet vagy egy környezet, és abban a pillanatban amint az a bizonyos vonal átlépődik, légy bátor és következetes, és menekülj onnan, mert különben ha nem teszed, megtörténhet, hogy lemaradsz azokról a lehetséges csodákról, amelyek akkor vártak volna rád, ha lépsz.

A világ ugyanis a lehetőségek tárháza, és hiszem, hogy valahol mindenkire ott vár az a valami, vagy valaki, ami vagy aki direkte neki lett teremtve, de mivel az életben mindennek ára van, így a boldogságnak is, és simán lehet, hogy tök egyszerűen mindössze azzal kell fizetnünk érte, hogy elmegyünk onnan, ahol már nem érezzük magunkat boldognak...

 

OLVASS TOVÁBB: A VISZKIS 

A Viszkis

viszkis.jpg

Sajnos a filmet még nem láttam, de ha nem mélyremenő doku, hanem átírt, felturbózott, elkent akció-cucc, akkor igazán nem is érdekel, de ez mondjuk legyen az én problémám. Nyilván meg fogom nézni, ha majd megérkezik HBO-n, de valószínűleg értelmesebb lenne, ha inkább leülnék A Viszkissel személyesen, mondjuk meghívnám egy sörre, és tőle magától kérdezném meg, hogy hogy is volt ez az egész. Az tényleg érdekelne... 

Ami viszont az én problémám, és amit meg is néztem, az most ez a Tvrvrvtvkvrvtv-s, ATV-s riportműsor volt,  és ami részben rettenetesen felbaszott, részben pedig csúnyán elgondolkodtatott arról a világról, melynek részleteit, és valós viszonyrendszerét igazán az internet megszületése és elterjedése tárta fel számunkra, és amelyben már rég nem találom az "erkölcs" szó szétrágott, agyonalázott, vagy éppen üresen pátoszos jelentésének értelmét.

Az erkölcsnek nem ártana ugyanis valami viszonyítási pont, valami, ami biztos alapokon áll, valami ami megkérdőjelezhetetlenül példás, ami megingathatatlan. Mert valljuk be, leghangosabb szószólóiról, bármennyire is tagadják, mára lehullt a lepel. Mindükről kiderült, hogy valójában velejéig romlottak, hogy az "erkölcs" legmocskosabb, legundorítóbb, leggátlástalanabb megcsúfolói.

Ma már pontosan és nyilvánvalóan tudjuk, hogy az egyházak, a kormányok, a bíróságok, a rendőrségek, a hadseregek, a bankok, a média és az összes többi ezekkel hasonszőrű erkölcsvillogtatók, tulajdonképpen a legsötétebb professzionális ercskölcsgyalázók csupán, és hogy senki nem lop-csal-hazudik úgy, mint ahogyan ezen egyenruhások, talárosok, reverendások, vagy mindük közül a legrosszabbak, az öltönyösök teszik.

Vessetek a vérfarkasok elé, de Mordornak ebben az álszenteskedő mocsarában képtelen vagyok teljes mellszélességgel Tvrvrvtvkvrvtv mellé állva, szörnynek látni azt a bankrablót, aki nem mellesleg busásan megbűnhődött tettéért. Nem érzem úgy, hogy még tovább és tovább kéne őt köveznünk, miközben az igazi rabló politikusoknak meg valamiféle idióta illemből meg kell adnunk a tiszteletet, pusztán csak azért, mert a bűneik még nem kerültek napvilágra az éppen pont általuk irányított, igazságszolgáltatásnak csúfolt intézményrendszer rothadó sötétjéből.

Véleményem szerint igazából egyetlen Ambrus Attila kaliberű figura sem képes kirabolni egy bankot. Bankokat ugyanis a brókerek, a tulajdonosaik, meg a bankigazgatók rabolnak. Az Ambrus Attilák valószínűleg csak visszalopni tudnak valami jelentéktelen aprót abból a számunkra elképzelhetetlen mértékű vagyonból, amit a bankok szemrebbenés nélkül kicsalnak, vagy éppen kizsarolnak belőlünk.

Félreértés ne essék! Nem állítom, hogy a Viszkis egy hős lenne, sőt inkább tartom baleknek, mert őt elkapták az ő szánalmas kis filléreivel, miközben a "tudjukkik" meg például vígan fejik szabadlábon a milliárdokat tojó EU-s tehenet.

Fura világ ez na, ahol már sem erkölcs, sem igazság nincs, de hála Istennek legalább van helyette közöny, úgyhogy igazából kutyát se érdekel már maga a fura világ sem, csak az, hogy jönnek-e a lájkok, úgyhogy nyugodtan vegyétek úgy, mintha mindezt le sem írtam volna, de persze azért lájkolni meg osztani ér...

 

OLVASS TOVÁBB: AZ EDZŐ, AKI MINDIG KÉSIK

Az edző, aki mindig késik

time-is-money-create-a-clear-job-description.jpg

Világ életemben tisztelettudóan pontos ember voltam, és mint ilyen, mindig is mélyen sértett a késés. A késés azt üzeni, hogy le vagy szarva, hogy nem érdekelsz, hogy nem vagy fontos, hogy az én időm, az én életem sokkal de sokkal fontosabb, mint a tiéd. A késés egy nyílt állásfoglalás, egy tiszta, nyers vélemény rólad, aki vársz.

Egy edző tulajdonképpen tanár. Vannak helyek, ahol "oktatónak" hívják az edzőt, sőt a legalapabb alapdiplománkon is az szerepel, hogy "sportoktató", márpedig egy tanár nem késhet el az órájáról. Ha a tanár nincs bent a tanteremben abban-, vagy legkésőbb a következő pillanatban, amikor becsöngetnek, azzal azt tanítja, hogy te is leszarhatod más idejét, más életét, márpedig az egy nagyon rossz tanítás.

A vendégnek joga van késni, hiszen ő az, aki fizet, ő az, aki megvesz egy szolgáltatást. Az edzőnek nincs. Az edző pénzt kap azért, hogy ne késsen, méghozzá nem akárkitől kapja azt a pénzt, hanem konkrétan attól a vendégtől kapja, akit ő pofátlanul megvárat, és aki a pénzéért jogosan követelheti meg, hogy a munkavállaló, akinek a fizetését adja, időben megjelenjen a munkahelyén. Ugyanis, kérem szépen, bármilyen hihetetlenül is hangozzék, az edzőnek az edzés a munkája, a terem pedig a munkahelye, és mint ilyen, általában valamilyen formájú munkaszerződés is kötelezi arra, hogy időben vegye fel azt a munkát. Így az az edző, aki állandóan késik, nem pusztán a vendégeit sérti meg, nem csak simán kitörli a seggét a pénzükkel, hanem sorozatosan szerződést is szeg, ami pedig olyannyira nem vicces, hogy jogilag például egyértelműen szankcionálható.

Sajnos sok edzőt látok késve bemenni a terembe, úgy hogy közben már várnak rá a vendégek, ami szerintem borzalmas nyitása egy olyan időtöltésnek, aminek felemelőnek, élvezetesnek kellene lennie, és most nem arra gondolok, amikor valakinek például dupla-órája van, és csupán öt perce van az intézményen belül termet cseréni, hanem arra, aki eleve késve érkezik, méghozzá anélkül, hogy akár csak egyetlen egyszer is elnézést kérne bárkitől. Arra, akinek ez a "normális".

A magam részéről gyűlölök várni, mint ahogy valószínűleg nincs egyetlen ember sem a Világegyetemben, aki szeret, és nekem is voltak olyan barátnőim, akik folyton késtek, mert úgy kondicionálta őket a társadalom meg a Sex és New York, hogy a késés az valami cuki csajos dolog, és hogy az tökre alap... Nos, kurvára nem az. És akkor Hölgyeim, el is árulnék egy nagy titkot: Minden csávót felbasz a késés! Mindet!

És ha már az imént szóba hoztam a munkaszerződést meg a titkokat, akkor jöjjön egy másik "titok" az Edzők Nagy Fekete Könyvéből: Egy szokvány óra hossza szerződés szerint nem 60, hanem "csak" 55 perc, ami nem azt jelenti, hogy az edző köteles téged 55 percen keresztül mindenféle gyakorlatokkal bombázni, hanem azt, hogy az aznapra tervezett edzésprogram minden elemének - a bemelegítéstől, a nyújtásig, vagy a levezetésig - bele kell férfie ebbe az 55 percbe, ami meg direkt azért van így, hogy mindig maradjon még  legalább 5 perc átadni a termet a következő edzőnek, esetleg feltörölni a kiborult sportital nyomait, az izzadságfoltokat, vagy extrém esetekben a hányást meg a vért...

Na és akkor ez meg már megint egy másik problémaforrás, ugyanis ha egy edző állandóan késve kezdi az óráját, akkor két lehetősége van: 1. Annyival rövidebb órát tart, amivel ugye nyíltan arcba szarja a saját vendégeit, lévén hogy azt üzeni nekik: Lófaszt se ér nekem a retkes lóvétok. 2. Miután a saját vendégeit már arcba szarta, jól arcba szarja hát egyszerre az utána következő kollégáját, és az ő vendégeit is akkor már azzal, hogy teljes hosszában megtartja az ő csodás óráját, és úgy adja át a termet eleve késve, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Sajnos pont van amúgy egy ilyen edző az egyik teremben előttem, akitől rendre 5-8 perces késéssel kapom meg a termet, és aki miatt a következő dupla-órám minden pillanata azzal telik, hogy valahogy behozzam ezt a késést, és hogy én legalább időben tudjam átadni a termet majd az utánam következő oktatónak. Így például ez a mélyen tisztelt kollega, egyszerre három óra vendégeit szarja arcba, ami nyilván igazán szép teljesítmény, főleg egy munkahelyen...

Summa-summarum rövidre fordítva a szót: A vendég késhet. Az edző nem. És pont.

 

OLVASS TOVÁBB: DIVATOS SENKIK

Divatos senkik

andaluz.jpg

1929-ben, egy valószínűleg tök szokványos estén, Luis Bunuel és Salvador Dali kajakra bemindenezve, nyilvánvalóan arról eszmecseréltek, hogy mekkora gyökerek már ezek az esztéták, hogy ha találnak valakit, akinek fényesre lehet nyalni a seggét, akkor az csináljon bármilyen szart is, addig szófosnak, meg csűrnek csavarnak - amit ők úgynevezett "kritikának" hívnak - míg végül arannyá nem mossák még a szart is, majd boldog áhítattal készek akár hajlongani is, a tulajdonképpen általuk kreált "Mester" előtt.

Ez a hozzáállás ma is simán megállja a helyet, és ezt tapasztalatból tudom, mert például megtörtént, hogy amikor kijött az Indián, volt például egy spanyol kritikus csávó, aki ódákat zengett róla, mert azt hitte, hogy a "másik Szabó István" csinálta, aztán amikor kiderül, hogy nem, azonnal el is tüntette az ódámat a felületéről, annulálva alkotói zsenialitásomat.

Na mindegy, mert nem is ez a lényeg, hanem az, hogy szóval a Bunuel meg a Dali bemindenezve azt találták ki, hogy majd jól kicsesznek az esztétákkal, és csinálnak egy olyan filmet, aminek az ég egy adta világon olyannyira semmi értelme nem lesz, és úgy lesz szar, hogy az aztán már tényleg abszolút egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen, és megnézik, hogy ha ők ketten fémjelzik majd az alkotást, akkor mit fog szólni róla az úgynevezett kritika.

Na kábé így születhetett meg az Andalúziai kutya című örök klasszikus, ikonikus, filtmörténeti alapmű, amit az úgynevezett kritika természetesen őszinte csodálattal, rommá agyon ömlengve fogadott, a szent művészet kulturális mennyországába emelve a szerzőpárost, miközben a szerzőpáros meg valószínűleg szakadt a röhögéstől, és nyilván nem hitték el, hogy értelmesnek gondolt felnőtt emberek hogy lehetnek ennyire hülyék...

Na pont így vagyok én a divattal.

Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy valamelyik nagy divattervező, nyilván szintén rommá bemindenezve, ül a new york-i penthouse-ában a klotyón, és gondolkodik, hogy mi a retket lehetne még kitalálni ennek a csürhének, meg hogy mivel lehetne ezeket megint rávenni arra, hogy lecseréljék a komplett ruhatárukat, egy újabb adag teljesen értelmetlen és haszontalan szarra, mégházza kurvasokért, és hogy vajon mikor áll már elő valaki azzal, hogy gyerekek, ez már tényleg eszement egy faszság, úgyhogy ezt inkább ne! De persze soha nem áll elő senki, a csürhe meg csont nélkül beszop tulajdonképpen bármit, és tényleg anélkül, hogy legalább a saját egészségükkel kapcsolatban egy villanásnyira is elgondolkodnának kicsit.

És hogy volt az az időszak például, amikor a kistiniknek a leghidegebb télben is ki kellett tenniük a puszta szabad veséjüket a levegőre, mert akkor éppen azok a rövid kabátkák voltak az úgynevezett divatosak, meg persze csak úgy látszódott a szintén nagyon divatos köldök-piercing, amint éppen deresen ráfagy a kistini egyre szürkülő bőrére, és baszdmeg csinálták, és kitették, és vették a felfázást meg a vesebetegséget, mint a cukrot, mert ugye mit nekik egy-két kósza petefészek. És igazuk is volt: Inkább a divat, mint egy fosos gyerek!

Most meg ugye az van, hogy időjárástól és külső hőmérséklettől teljesen függetlenül, ha kell, ha nem, legyen kint a boka a csőgatyából, és esküszöm, tényleg látom, ahogy a divatdiktátor, aki ezt kitalálta, könnyesre röhögi magát, hogy mekkora ökröt csinált már megint egy csomó felnőtt emberből, a hatéves Thai gyerekek meg serényen gyártják a sötét, penészes kis pincéikben a rövid csőgatyákat 10 centért havonta, miközben az emberek meg azt érzik, hogy attól, hogy nekik is ugyanúgy divatosan fagy le a bokájuk, meg gyullad be a csonthártyájuk, mint a többieknek körölöttük, most akkor ők tartoznak valahová, és így már akkor nem nevetheti ki őket senki, mert nekik bizony határozott egyéniségük van, csak a helyzet az, hogy ha valakiknek nincs egyáltalán semmilyen egyéniségük valójában, akkor azok azok, akik agy nélkül nullába azt tolják, amit a mainstream megparancsol nekik, és ezt látni nap, mint nap, néha egyszerre elkeserítő és szánalmas, és sajnos ebben az egyen-egyéniség megjelenésben mi magyarok totál élen járunk, ami meg még aggasztó is, lett légyen, hogy valamiért mindig is alapvetően tehetséges és különleges népnek hittem magunkat...

 

OLVASS TOVÁBB: CROSS TRAINING - AVAGY, A NAGY FITNESZ-HÓKUSZPÓKUSZ

Cross Training

Avagy, a nagy fitnesz-hókuszpókusz...

zsonglor.jpeg

Néha olvasgatom mindenféle termek ilyen-olyan órarendjeit, és próbálom kitalálni, hogy vajon ez, vagy az a divatosan, vagy nagyon menősen angolosan elnevezett óratípus mit is takarhat, és amikor rákérdezek, általában kiderül, hogy kilencven százalékuk tulajdonképpen nem más, mint Cross Training, csak ugye, amikor berobbant a Cross Training a köztudatba, akkor mindenki annyira mindent Cross Training-nek hívott - valószínűleg tökre helyesen - hogy egy idő után már az lett a ciki, úgyhogy ki kellett találni valami "jobbat", hogy bejöjjenek a népek, kb. pont úgy, mint hogy egyszercsak hirtelen még a legótvarabb bármi utcai bódés szar cucc elé is kiírták, hogy "kézműves", és akkor az a cucc onnantól kezdve már nem lett többé ótvar utcai bódés szar, hanem inkább "urban", meg "cool"

screen_shot_2017-11-15_at_12_00_50.png

Nem úgy, mint régen, amikor a gyerek vagy karatéra járt, vagy úszásra, vagy kosarazni, és anyu pontosan tudta, hogy majd összeverve, vizesen, vagy magasan jön haza, ma már lényegében maga a vendég sem mindig tudja, hogy mi a retek fog vele történni, miután belép a terembe, én meg most azon morfondírozom, hogy ez vajon izgalmas-e vagy gáz.

Sajnos - mint mindenben a mi rohanó, internet-addict világunkban - a fitneszben is egyre inkább kell a cirkusz. Ma már egy sima edzés is esemény. Beöltözünk, szponzor-cégek termékeivel fotózzuk a meglepett vendéget - Instára, meg Fészre, mert kell a social - ha akarja, ha nem, mozijegyet nyerhet meg ilyesmik, pedig szegény lehet, hogy csak izzadni jött.

Erről megint nem tudom, hogy jó-e, és persze embere válogatja, mint ahogyan az edzés anyagát meg a terem lehetőségei, és persze edzője válogatja, legyen az Body Shape, Interval, Bootcamp, Spartan, HIIT, Full Body, Fat Killer, Cross Interval, vagy ezek, és ehhez hasonló szavak bármiféle elegye, lényegében szimplán csak annyi történik, hogy mi edzők előbb leltározunk egy nagyot a teremben, majd lehetőség szerint jól felépítve, megpróbálunk minden mozdítható eszközt felhasználni, és azokkal jól megfingatni azokat a kedveseket, akiknek kezdésig nem sikerült kimenekülniük.

És azért valljuk be, van olyan terem ám, ahol lényegében alig van használható eszköz, mégis kénytelen valamilyen Cross-típusú órát betolni az órarendjébe, különben nem özönlik a nép, és ugye eszköz nélkül csúnyán meg van kötve az edző keze. Más termekben meg általában valamilyen oldalra dől a mérleg. Van ahol például gumikötelek, meg fitball-ok, meg ilyesmi könnyed cuccok vannak inkább, van ahol meg 50 kilós ketlebell-ek meg olimpiai súlyemelő rudak meg tárcsák, meg kalapácsok, gumikerék és szán van, aztán te meg edzés-tervezzél úgy.

Van, hogy benézek valahová és azt látom, hogy Hot Iron szettekkel melóznak, lényegében Hot Iron gyakorlatokat végrehajtva, mégsem Hot Iron van az órarendben - mert mondjuk az edzőnek nincs liszensze - hanem például az, hogy Súlyzórudas Alakformáló, és tök nem gáz, mert ha Hot Iron cucc van a teremben, akkor nincs mese, abból kell főzni.

És a népek meg egyre inkább követelik is ám az egyre színesebb, meg változatosabb edzéseket, még akkor is, ha az kifejezetten ellene megy mindennemű értelmes edzés-progressziónak, mert tényleg cirkusz lett ez a fitnesz dolog mára lassan csak.

Hiszen ha nagyon akarsz erősödni, öt egyszerű alapgyakorlattal simán óriási izmokat építhetsz, ha meg fogyni szeretnél, akkor ma is ki lehet menni a parkba futni, mint régen, és kész is vagy, de egyre többet hallom azt a vendégektől, hogy ez vagy az az óra, vagy óratípus már unalmas. És akik ezt mondják valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy milyen embert próbálóan unalmas lehet mondjuk egy úszó felkészülése, aki kifejezetten a rogyásig egymás után ismételt mozdulatok legapróbb mozzanatainak tökéletesítésére teszi fel az életét, mégis megtalálja benne az élvezetet.

És a sporttudomány meg a fitneszipar termeli is rendesen a kínálatot a keresletre. Nap, mint nap újabb hasznos, vagy éppen teljesen haszontalan eszközök jelennek meg, természetesen a hozzájuk tartozó, egyre drágább képzési rendszerekkel, amelyek által aztán már tulajdonképpen bárki edzővé válhat néhány ezerért, egyetlen hétvége, sőt néha egyetlen nap alatt, oklevéllel meg mindennel hivatalosan, és akkor a vendég meg ebben a borzalmas túlkínálatban kénytelen megtalálni a számára legmegfelelőbb módszert, és kiszűrni a sok edzők közült azt, aki valóban tudja is, hogy mit, miért csinál, nem pedig csak úgy csinál, mintha tudná.

De legalább már tényleg bármi lehetséges, mert ha például te olyan edzésre vágysz ahol víz alatt kötéltáncolhatsz súlyzórudakkal zsonglőrködve bekötött szemmel, akkor csak beírod a keresőbe, hogy Underwater Rope Dancing Interval Barbell Complex Cross Hocuspocus Training, és már ugrik is fel, hogy Kedd-Csütörtök 17.30-18.30, és ezen is morfondírozom, hogy ez vajon jó-e...

Na mindegy. Ez ma ilyen morfondírozós nap...

 

OLVASS TOVÁBB: A LÉLEK SÚLYA - AVAGY, MIÉRT FULLAD KUDARCBA MINDEN FOGYÓKÚRÁD

 

 

Szegedi Kortárs Balett 30

SZKB30 from DelbeauFilm on Vimeo.

Életem egyik legszebb időszaka volt az, amit a Szegedi Kortárs Balett-tel töltöttem. Ezermillió élmény, előadások, országok, barátok...és végül Andi, akit sohasem ismertem volna meg, ha Ti nem vagytok!

Úgyhogy elmondhatatlanul büszke vagyok rátok, és persze arra, hogy valaha én is közétek tartoztam és tartozhattam, és teljes szívemből hálás vagyok minden érintettnek és kollégának mindenért!...

Kisszív

A lélek súlya

Avagy, miért fullad kudarcba minden fogyókúrád...

andikablack-has_ret_web.jpg

Fotó: @pszaboistvan Modell: @andrea.toth.wo

Ha mi emberek valóban logikusan gondolkodó intelligens lények lennénk, akkor az életünk is értelmes lenne és egyszerű, és egy csomó olyan probléma nem is létezne, mint amely problémák valójában a legeslegnagyobb és legeslegmegoldhatatlanabbnak tűnő problémáink nekünk ever, úgy mint: a különféle addikcióink, vagy a testsúlyunk...stb.

Mert amikor ezekről beszélünk, és/vagy ezek megoldását kutatjuk, akkor tulajdonképpen azt már eleve abban a tudatban tesszük, hogy tökéletesen tisztában is vagyunk a válasszal, hiszen az oly egyszerű, mint egy pont: Nem akarsz kövér lenni, mint egy disznó, mert ronda vagy, amitől gyűlölöd magad, és különben is a kövérség egészségtelen? Hát ne zabálj annyit, basz'ki! Mindannyian tudjuk, hogy ha le szeretnénk fogyni, mindössze annyi a dolgunk, hogy kevesebb kalóriát kell bevinnünk, mint amennyit felhasználunk, és kész! És ez tényleg ennyire egyszerű! Le akarsz szokni a dohányzásról, mert büdös körülötted minden, a tüdőd fekete, és éppen csak egy hajszálnyira állsz a ráktól (és most nem a homárra gondolok)? Egyetlen vágyad, hogy leszokj a piáról, mert amiatt vesztetted el a családod, az állásod és minden pénzed, vagy neked éppen a játékszenvedélyedről van szó? Ne vegyél, ne vedd a szádhoz, ne menj be a terembe, és a probléma meg van oldva! Volt nincs...

Persze tudjuk, hogy ez - bár remekül és talán ébresztően hangzik, de - mégsem ennyire egyszerű, sőt valamilyen érdekes okból kifejezetten komplikált dolog. Mert a nagy döntések súlyos pillanataibanban valahogy mindig jönnek azok a fránya "körülmények", meg valami gonosz kisördög a vállunkon mindig addig-addig suttog a fülünkbe, amíg rá nem dumál valami butaságra, bizonyítandó, hogy az úgynevezett "szabad akarat", amit oly nagy kincsként kaptunk - miután Éva leszedte azt a kurva almát, annak ellenére, hogy világosan meg lett neki mondva, hogy ne tegye - valójában csak egy színesre fújt, csilli-villi luftballon.

Pont ahogyan az egyik kedvenc Woody Allen mondásom szól: "Meg akarod nevettetni Istent? Mesélj neki a terveidről..."

Valamikor 20 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy legközelebb, amikor majd megkínál valaki valami sütivel, vagy csokival, vagy az anyukám megint azt a krumplipürés sülthúst csinálja, azzal a finom káposztával, meg a kedvenc citromosomat, akkor egyszerűen majd csak azt fogom mondani neki, hogy köszönöm szépen, de nem kérek. Majd ezt követően 20 éven keresztül mindent megtettem annak érdekében, hogy ez valahogy összejöjjön, hogy valahogy legalább egyszer sikerüljön végre, de nem, bassza meg! Nem jött össze.

És tényleg nem arról beszélek, hogy elterveztem, és egy pár napig nem sikerült, de utána igen, hiszen amiről szó van, olyannyira banálisan egyszerű, hanem konkrétan tényleg és komolyan 20 éven keresztül képtelen voltam nemet mondani azokra a cuccokra, amiket szerettem, amíg ízlettek, és közben sohasem tudtam megindokolni, hogy éppen abban a pillanatban mi térített el, mi vitt a rossz irányba. Csak azt tudtam, hogy valami belső hang mindig helyettem döntött, valahogy kikapcsolta az agyamat, és tök könnyedén helyettem mozgatta a kezeimet meg a számat. Szinte ott se voltam, szinte csak kívülről néztem végig az egészet, mint valami öntudatra ébredt marionett figura. Ezt simán lehet, hogy más nem érti, csak én, vagy "mi", akikkel mindez szintén előfordult, vagy előfordul még mind a mai napig. Én így küzdöttem végig az utóbbi évtizedeimet, és nevetségesen hangzik, de tényleg mindig a cukor, a süti, vagy a tészta győzött. Mindig!

De hogy mit is akarok mondani ezzel?

Csak azt, hogy nekem ahhoz, hogy arról a 120 kilóról, amire kb. 75-ről fogyókúráztam fel magam az évek alatt, újra alulról verjem a 100-at, egészen komoly utat kellett bejárnom, és messze sem csak az volt a feladatom, hogy helyre tegyem a táplálkozásomat meg az edzéseimet, hanem sokkal, de sokkal több. Nekem először meg kellett küzdenem önmagammal, fel kellett ismernem, hogy valami nagyon nincs rendben velem, az életemmel, az úttal, amelyen járok. El kellett adnom mindenemet, fogni egy bőröndöt, elköltözni Amerikába, ott rettenetesen sokat szenvedni, majd onnan visszaköltözni Európába - Máltára - ahol megint szenvedni egy sort, de közben meg összetalálkozni "velem", lerendezni a dolgaimat, elfogadni, belenyugodni, elengedni, aztán pedig hazajönni végül, és a nulláról újrakezdeni, de most végre rendesen.

Szóval, csak azért mondom mindezt, mert meglehet, hogy eddig azért nem sikerült elérned az ideális testsúlyodat, mert lélekben egyszerűen még nem tartasz ott. Nem jutottál el odáig. Még nem készültél fel rá, még nem találkoztál önmagaddal, még nem oldottad meg a dolgaidat, és még fizikálisan is cipelned kell mindazokat a terheket, amelyeket lelkileg cipelsz.

Tudom, faszságnak hangzik, de szívből gondolom úgy, hogy nem az!

Előfordulhat, hogy a Te esetedben sem pusztán csak szénhidrátokról, fehérjékről, zsírokról, vitaminokról, meg anyagcseréről van szó, hogy a dolgot nem oldja meg sem a kalória-, sem a mikro-makro számolás, sem semmilyen női magazinos fogyókúrás hókuszpókusz, hanem amiről inkább szó lehet az az elcseszett múlt, elfojtott vágyak, mérgező kötelékek, ki nem mondodd szavak, át nem élt kalandok, be nem teljesült, vagy éppen rosszul dekódolt álmok, és sajnos addig amíg ezeket nem sikerül felszabadítanod, elérned, megtalálnod, elengedned...stb., addig bármennyire is akarod, hiszel benne, kitartasz, vagy küzdesz érte, nem fog sikerülni a súlyleadás, még ha konkrétan beledöglesz, akkor sem, mert talán az a súly, ami rajtad felesleg, az valójában az életeden is az. Nem pusztán egy olyan teher, amely a gerincedet nyomja, hanem olyan is, amely képletesen a válladat, mert az nem más, mint a lelked súlya, és attól egészen biztosan nem lesz könnyű megszabadulnod...

 

OLVASS TOVÁBB: KOCKÁS HAS

OLVASS TOVÁBB: MEGÁLLTAM A FOGYÁSBAN!!! MOST MIT TEGYEK???

Kockás has

Avagy, minden tévhitek abs-olút királya

fkn5s-retouched-2025_web.jpg/Már megint az én egyik fotóm még a Miami-s időszakból, és persze már megint Andi

TÉVHIT NUMBER ONE:

Kezdjük az egészet rögtön egy elképesztően jó hírrel:

MINDENKINEK KOCKÁS A HASIZMA!!!...

... a Rectus Abdominis - vagy magyarul az Egyenes Hasizom -  ugyanis ott lapul még a legkövérebb ember bőr-, és zsírrétege alatt is, méghozzá eredendően és "születetten" az ő vadítóan szexi, "kockás" formájában, ergo azért felülésezni ezrével, hogy valakinek "kockás legyen a hasizma", a világegyetem legeszementebb faszsága, egy eredő alap félreértés, totális ostobaság! Annak ugyanis, aki arra vágyik, hogy az ő csodaszép Rectus Abdominis-e áttűnjön a bőr-, és zsírrétege alól, nem az a feladata, hogy azt a végtelenségig erősítse - azzal ugyanis soha a büdös életbe nem fogja elérni a kívánt célt, még napi 100.000 db. felüléssel sem - hanem pusztán az, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentse az Egyenes Hasizmot elfedő zsírréteget, és semmi más, és ismétlem: SEMMI MÁS!

screen_shot_2017-11-10_at_11_09_51.png

TÉVHIT NUMBER TWO:

Gondolkodom rajta, hogy hogyan fogalmazzam meg a dolgot szépen és kedvesen, de perpill nem jut eszembe semmi puhítós duma, úgyhogy simán csak leírom:

NINCS OLYAN, HOGY HELYI ZSÍRÉGETÉS!!!...

Azaz, nincs olyan, hogy ha valaki sokat hasizmozik, akkor neki majd eltűnik a hasáról a zsír, mint ahogyan olyan sincs, hogy ha az ember lánya sokat emelgeti a lábát oldalra a Has-Láb-Popsi órán, akkor majd csakis a combja oldaláról tűnik el a zsír, és természetesen olyan sincs, hogy ha mondjuk sokat mozgatom a középső ujjam, akkor az majd szép vékony lesz, az összes többi négy mellette meg mind marad csúnya pufók!

Bármennyire is orbitális ökörség ez, még mindig elmondhatatlanul sokan hisznek benne, és felüléseznek napestig várva, hogy végre eltűnjön onnan a zsír, és szép legyen a hasuk, és végtelenül csalódottak közben, mert még mindig kurvára nem az.

Nos, az, hogy ki, hogyan, milyen mértékben, és főleg hogy honnan "égeti" a zsírt, akár az edzés, akár a kalóriadeficites táplálkozás hatására, sajnos nemes egyszerűséggel genetikei kérdés. Ismerek például olyan nőt, akinek szinte már teljesen elfogytak a mellei, a felsőteste már simán néz úgy ki, mint egy leszáradt fitnesz-modellé versenyidőszakban, miközben a combjai még mindig zsírosak és narancsbőrösek, és sajnos bárki, bármit mond, vagy ígér, ezzel nem lehet kezdeni semmit!

Ha egészségesen táplálkozol és rendesen mozogsz is mellé, holtbiztos hogy erősödni és formásodni fogsz! Ha pedig mindezt kalóriadeficitben csinálod - azaz kevesebb kalóriát viszel be, mint amennyit elhasználsz - akkor bizony fogyni is, de azt hogy honnan, nem te, sőt még csak nem is az edződ fogja eldönteni, hanem a személyes genetikai adottságaid. Így pedig magától értetődő, hogy nem a sok hasizmozástól lesz szép a hasad, hanem a helyes táplálkozás és a jó mozgás kettősének általános zsírégető hatásától, és pont!

Szóval, ha szerencsés a genetikád, és elég szorgalmas is vagy, akkor bízhatsz benne, hogy egy napon majd sorra kerül a zsírbontásban a hastájékod is, és akkor - és csakis akkor - végre majd szép "kockás" lesz a hasad... és ha hiszed, ha nem, ezt meg tudnád csinálni akár egyetlen felülés, hasprés, vagy lábemelés  nélkül is! 

TÉVHIT NUMBER THREE:

Nem vagyok ma formában bullshit-elésben, úgyhogy ezt is csak leírom simán:

A SOK FELÜLÉS NEM EGYENLŐ A LAPOS HASSAL, SŐT...

Mindenekelőtt egy másik fontos dolgot is hirtelen el kell mondanom legfőképpen azoknak, akik tényleg extrém módon sok felülést vagy hasprést végeznek, történetesen azt, hogy a has izmainak elsősorban a törzs stabilizálása a feladata, és ezt a feladatot természetesen nem önmagukban, hanem a hát izmaival "karöltve" végzik, így talán nem hihetetlen az a kijelentés, hogy a túl sok hasizom erősítés akár még káros is lehet, ha nincs mellette legalább ugyanannyi hátizom erősítés is, hiszen, ha ebben a duettben az egyik résztvevő túl erős, a másik viszont gyenge, olyan izom-egyensúly megborulás jöhet létre, amely például rossz irányba mozdíthatja a testtartást, később közvetett okot szolgáltatva akár egy esetleges sérüléshez is!

És tudom, hogy léteznek ilyen emberek. Magam is ismerek egy srácot, aki állítása szerint 6-800-, sőt néha 1000 hasprést csinál naponta, viszont egyetlen hátizomgyakorlatot sem, ami agyament egy baromság részéről!

De ez csak az egyik dolog, mert a másik viszont az, hogy lapos csakis akkor lehet a hasad, ha lefogyod a belső szerveid közt türemkedő, úgynevezett "zsigeri zsírt" - amely ugyan nem egyenlő a bőr alatti zsírszövettel, de helyes diétával ugyanúgy eltűntethető. Ám amíg nagymértékben jelen van a zsigeri zsír a hasüregben, akárhánytrillió felülés után sem lesz lapos a hasad, hacsak közben véletlenül át nem gördül rajtad egy kósza úthenger!

Végezetül pedig engedjétek meg, hogy szóljak néhány szót a gyakorlatvégrehajtásról:

1. Ha hasizomgyakorlatok közben nem tartod behúzva a hasad, kvázi "belülről préselve a köldöködet a gerincedre", hanem minden préselésnél jól kinyomod, valójában éppen pont azon dolgozol, hogy kurvanagy kiálló hasgolyót tömködj össze magadnak, miközben hála a Magasságos Istennek, még jól szarrá vágod a gerincedet is! Ezerszer látom, úgyhogy ne mondd, hogy nincs ilyen! Ha pedig így teszel, éppen pont az áhított szép hasad ellen dolgozol, méghozzá, szó szerint izomból!

2. Ha úgy csinálsz - szerinted - haspréseket, hogy feszesen a tenyeredben tartod a fejed, az állad rányomod a mellkasodra, és előre álló könyökkel, csak karból emelgeted a fejed, pont úgy, mintha direkt le akarnád törni a nyakadról, egészen egyszerűen túl hülye vagy az egészhez, mert annyiféle rosszat csinálsz magadnak egyben, hogy jobban teszed, ha inkább csak hazamész, és átgondolod az életedet.

3. Ha lábemelésnél nem billinted előre (a hivatalos terminológia szerint "hátra") a csípőd, hanem inkább csípőhorpaszból melózol, a gerinced meg úgy elemelkedik a talajról, hogy szinte már homorítasz, megint csak azt tudom javasolni, hogy azonnal hagyd abba az egészet, állj fel, keress egy szakembert, nézzél videókat, tanulj anatómiát, vagy mit tudom én, de azt amit csinálsz, ne csináld többé, mert legalább annyira balesetveszélyes, mint az Instán mostanában oly népszerű "pucsitó-picsás plank", vagy az "angry cat deadlift"...

Peace.

 

OLVASS TOVÁBB: A #METOO ÖTVEN ÁRNYALATA

A #metoo ötven árnyalata

bizarre.jpg

Nem akarok nagyon ráúszni a témára, csak valamiért korábban keltem, mint az ébresztőórám, és kávé közben a nagy csendben, minden irányból ez jön most a neten, szóval csak elmélkedem róla, és ha már elmélkedem valamiről, azt szeretem leírni, hogy azáltal meg is értsem tényleg.

Mindenekelőtt kérem, tegye fel a kezét az, aki nem #metoo!

Én is #metoo vagyok, és sajnos, őszintén kétlem, hogy egyáltalán van olyan ember a világegyetemben, akit még soha nem "zaklattak", főleg amióta tulajdonképpen az "úgy nézett rám"-tól, a "kést szegezett a torkomnak, és megerőszakolt"-ig, az árnyalatok teljes hiánya és igénye nélkül minden #metoo.

Valahol olvastam, hogy kétféle ember létezik a Földön: zaklató, és zaklatott.

Szerintem meg csak az utóbbi, mert az életemet teszem rá, hogy minden zaklatót, valamikor, valaki zaklatott, és talán éppen pont azért zaklat ő is, hogy ilyenformán túlélje, megbosszulja, feldolgozza a vele történteket. Nem mintha ezzel bárkit is fel szeretnék menteni a felelősség alól, bár vallom, hogy akármennyire szeretnénk is, lényegében semmilyen formában nem vagyunk urai az életünknek. Mert ugye például ki akar lepukkadt drogos lenni, vagy egy életen át szegény szerencsétlen, vagy ki akar kövér lenni, vagy sovány? Valószínűleg senki, mégis lepukkadt drogosok vagyunk, szegények, szerencsétlenek, meg kövérek, és próbálkozunk, meg küzdünk, mint disznó a jégen, de valójában semmi esélyünk a sorsunk ellen.

Ma meg aztán különösen nehéz ezt a dolgot értelmesen összerakni úgy, hogy miközben mély sebek tépődnek fel az egyik oldalon, a másik oldalon például a puncs.hu gyerekkurvákat gyárt állami pénzből, méghozzá nyíltan azzal az indokkal, hogy "mert van rá igény", vagy milliók izgulnak rá egy olyan sikerkönyvre, amely megpróbálja széles körben elfogadtatni, sőt divatosan vonzóvá tenni a szado-mazót...

 

OLVASS TOVÁBB: NE REGGELIZZ!!!

HOT IRON 30/60

Első lecke: FRONT RACK

hot_iron_3060_vasarnap_prima.jpg

Hát elkezdtük...

Régi vágyam volt, hogy legyen egy olyan 90 PERCES HOT IRON órám, amelyen végre minden olyasmire is van idő, amire általában a feszített tempójú 60 perces óráimon nincs, gondolok itt például a végrehajtás helyes technikájának elemzésére, értelmezésére és gyakorlására, valamint az óra előtti speciális nyújtásokra, mobilizációs gyakorlatokra, átmozgatásra, esetleg hengerezésre, és hát imáim meghallgattattak, úgyhogy hála a Príma Wellness vezetői csapatának, ma késő délelőtt végre elindult a dolog, ami legjobb tudásom szerint pillanatnyilag egyedülálló az országban, lett légyen, hogy részemről tényleg nem hallottam még egyetlen olyan teremről sem, ahol a vendégeknek, rendesen, órarendbe iktatva, heti rendszerességgel lehetőségük lenne részt venni egy ilyen "workshop" jellegű komplex edzésen.

És, hogy mi ebben a különleges?

Az, hogy ez a cucc tényleg nem egy 90 percre nyújtott Hot Iron Maraton, ami pusztán arról szól, hogy még félórányival több gyakorlatot szenvedünk végig, hanem egy két, egymástól jól elkülöníthető részből álló óra, amelynek az első 30 percében aprólékosan kivesézzük a HOT IRON edzés egyik kiválasztott elemét, átvesszük annak aspektusait, átbeszéljük a hozzá tartozó nyújtásokat, majd végre is hajtjuk azokat néhányszor, hogy szépen beüljön a gyakorlatba. És csak miután mindezzel megvagyunk, kezdődik az óra "edzés része", már bemelegedve, rákészülve tényleg a feladatra, és természetesen már egészen máshogy látva és végrehajtva azokat a mozdulatokat, amelyeket addig behatóan tanulmányoztunk. 

Na de egyáltalán miért van ezekre a technikai korrekciókra szükség?

Nagyon egyszerű. Azok, akik nem csak úgy "csinálják" a HOT IRON-t, hanem értik is annak koncepcióját, tisztában vannak a ténnyel, hogy ennek az óratípusnak csak akkor van igazán értleme, ha az ember végig határterhelésen dolgozik, márpedig ahhoz, hogy az ember határterhelésen dolgozhasson, a számára lehető legnagyobb súlyokat kell mozgatnia, ami pedig egy kifejezetten veszélyes üzem, szóval ahhoz, hogy valaki ezeket a számára lehető legnagyobb súlyokat biztonsággal tudja mozgatni, elengedhetetlen, hogy pontosan ismerje az éppen aktuálisan végrehajtandó gyakorlat technikai részleteit, és pont.

A mai legelső óránknak például az úgynevezett FRONT RACK volt a témája, melynek precíz ismerete, és a végrehajtáshoz szükséges mobilitás nélkül, nem létezhet sem szabályos FRONT SQUAT, sem MID HANG POWER CLEAN, sem PUSH PRESS, márpedig mindhármat csináljuk, majd minden HOT IRON órán, még úgy is, hogy valószínűleg nem is tudunk róla:

FRONT RACK:

img_2264.jpg

img_2265.jpg

img_2266.jpg

img_e2262.jpg

A mindenféle támadásokat elkerülendő fontosnak tartom kijelenteni, hogy nem vagyok súlyemelő, sosem voltam az, és nem is igazán vágyom rá, hogy 200 kilókat pakoljak magamra, egyrészt mert már öreg vagyok hozzá, másrészt pedig általában nem olimpiai bajnokok járnak az óráimra, hanem csak olyan hétköznapi emberek, akik szeretnének kicsit mozogni, vagy mondjuk inkább úgy, hogy edzeni, de edzőként felelős vagyok a vendégeimért, elhivatottságomból fakadóan pedig folyamatos késztetést érzek arra, hogy a tőlem telhető legmagasabb szakmai színvonalú edzéseket kapják tőlem azok, akik megtisztelnek a drága idejükkel, bizalmat szavaznak nekem, sőt hogy tovább menjek, mindezért hajlandóak még fizetni is. És mivel a HOT IRON nagyban táplálkozik a súlyemelés mozgásanyagából, nekem kutya kötelességem azt behatóan tanulmányozni, majd átadni minden tudást, amit a nagy tanulmányozás közben felcsipkedek.

Hát kábé erről szól ez az egész...

Ha pedig szeretnél kicsit többet megtudni a HOT IRON edzés-koncepciójáról, ajánlom figyelmedbe a témával kapcsolatos ÖT RÉSZES cikk-sorozatomat, melyet a linkekre kattintva olvashatsz el:

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

NEGYEDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT! 

ÖTÖDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, NA DE MI VAN, HA FÁJ A HÁTAM?

OLVASS TOVÁBB: "M" IS SEXY...

OLVASS TOVÁBB: NE REGGELIZZ!!! - AVAGY, A REGGELI ROSSZ, FUJJ!!!

NE REGGELIZZ!!!

Avagy, a reggeli rossz, fujj!!!

breakfast-1024x768.jpg

Mindig van valami. Most éppen ez a legújabb, a "Ne reggelizz!", amit mondjuk, ha összekötünk a "Hat után már ne egyél!"-lel, akkor kijön a "Naponta csak egy étkezés!", ami megintcsak egy létező dolog. Mindegyikre van valami magyarázat, mindegyiket alátámasztja valaki nagyon, és mindegyiket valaki már bizonyította is, és állítja, hogy neki bevált, úgyhogy akkor magától értetődően az az egyetlen szent igazság.

Szerencsés vagyok, mert mindig, amikor valami ehhez hasonló új táplálkozási nagyforradalommal találkozom, valami olyannal, ami alapjaiban rengeti meg az univerzumot, és egyszerű és persze nyilvánvaló megoldást ígér, egyre csak dagadó világunknak, akkor csak ránézek a csajomra - az Andira - akinek vagy éppen akkor jut eszébe, hogy már két napja nem evett semmit, vagy éppen mondjuk csokit majszol, tejszínhabos nachossal, és kólát vedel hozzá, miközben pedig évek óta konstans ezt a formát hozza...:

Andika-fotozas-244_retus_NET420.jpg

/És mielőtt még bárki azzal jönne, hogy persze, csak letöltöttem egy képet a netről, annak elárulom, hogy életem egyik felében fotós vagyok, a képet magam készítettem, a modell pedig tényleg az Andi.../

...és akkor megnyugszom.

Kering ez a remek kis videó a neten arról a mérhetetlen mennyiségű divat-faszságról, amit az emberiség már "Egészséges Táplálkozás" néven, horribilis bevételekért cserébe, kihirdetett, miközben meg olyan szinten hízunk egyre rohamosabban, hogy öröm nézni, szóval nyilván akkor mindegyik bizonyítottan igaz és persze hatékony. Vagyis nem, mert mindig csak éppen pont a legújabb, legfrissebb faszság a működő, pont mint a mosópor, ami már 20 évvel ezelőtt is ugyanúgy 99.9%-ban tisztára mosta a ruhát, csak akkoriban még ecettel, most pedig már divatosan intelligens nano-technologiával:

Emlékszem, az Andi már kétszer is volt úgy, hogy indul majd valami fitneszmodel versenyen, és elkezdett úgynevezett egészségesen kajálni. Volt is hozzá persze étrendje, meg ilyesmik. Nos, ő például még soha életében nem érezte magát olyan szarul ételektől, de annyira, hogy edzeni se volt kedve úgy, és hála Istennek, mindkétszer úgy alakult, hogy skippelnie kellett a dolgot, és nagyon bízom benne, hogy harmadjára már nem is indul neki, főleg, hogy azóta sok olyan versenytapasztalattal rendelkező ismerősünk lett, akik egy életre megbánták, hogy belevágtak...

Nos, ugye írok néha kajálással kapcsolatos posztokat, amelyeket ha érdekel az ilyesmi, mondjuk INNEN elérhetsz, de mindig, mindegyikben megpróbálom valahogy kiemelni, hogy...

...NINCS OLYAN, HOGY EGY TÁPLÁLKOZÁSI KONCEPCIÓ MINDENKIRE UGYANÚGY ÉRVÉNYES!

Annyifélék vagyunk, annyiféle genetikával, múlttal, szokással, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen, és ez így van rendjén, és ha szeretnéd megtalálni a számodra legjobb, leghatékonyabb koncepciót, nincs más dolgod, mint magadba nézni, és megfigyelni, mikor, mitől, mit érzel, esetleg naplószerűen kielemezni, hogy milyen ételek, milyen utóhatással bírnak nálad, hogy mitől fogysz, mitől puffadsz, mitől érzed jól magad, és mitől rosszul, és ennyi.

Te magad vagy a számodra legmegfelelőbb táplálkozási tanácsadó, mert csak te tudod a legjobban, mi az a koncepció, ami neked beválik, és ha éppen az, hogy nem reggelizel, akkor ne reggelizz, vagy ha olyan lassú az emésztésed, hogy akkor érzed magad igazán jól, ha hat után már nem eszel, akkor ne egyél hat után, és nyugaodtan szard le, ha valaki mást mond, mert a valaki másnak meg nyilván a valami más fog beválni. Nem vagyunk egyformák, és a világ éppen ettől szép és színes...

 

OLVASS TOVÁBB: "M" IS SEXY...

"M" is sexy...

img_e2214.jpg

Már felnőtt koromban, hivatásos táncosként, 21 évesen voltam a legjobb formámban. Az év kb. 1993, a lakhelyem akkor éppen Párizs volt, a mérleg pedig 75 kg-ot mutatott. Akkoriban még nem sokat tudtunk a kajálásról, úgyhogy azt ettem, amit az ösztöndíjamból ki tudtam matekozni: Snickers, narancs, Nescafe, és némi Evian... 

A másik véglet 20 évvel később, 2013, Dunakeszi, és kb. 120 kg... Úgyhogy hidd el nekem, ha a súlyproblémáidról beszélsz, ha valaki, akkor én tényleg megértelek...

elotte_utana1_1.jpg

Na, de hogy akkor rákanyarodjak végre, hogy miről is szól ez a poszt, szóval történt, hogy a jövő héten nyílik majd egy brutálnagy, zsírúj VICTORY FITNESS az ASIA CENTERBEN, ahol az Andi is meg én is lezúzunk majd néhány csopis órát, és a napokban volt egy fotózásunk a szórólapokhoz, névjegykártyákhoz, meg a többi kötelező marketinges cucchoz, és mivel még új vagyok a cégnél, természetesen még nincs saját pólóm meg ilyesmik, de amikor megérkeztem a fotózásra, kezembe nyomtak egyet azzal a szöveggel, hogy vegyem fel, és hogy készüljek, mert mindjárt én jövök. Bevittem a pólót magammal az öltözőbe, és csak amikor kibontottam a csomagolásból láttam meg, hogy M-es, úgyhogy azzal a lendülettel vittem is vissza, hogy kérjek egy másikat, de mondták, hogy nincs másik, szóval legyek szíves felvenni. - Na, - gondoltam magamban - akkor már megint nem én leszek a legszebb a fotókon! - majd felvettem az M-es pólót...

...ami talán néhol kicsit még lötyögött is rajtam.

Konkrétan évtizedek óta nem gondoltam volna, hogy ilyesmi még valaha megeshet velem.

Őszinte leszek.

Megkönnyeztem...

 

OLVASS TOVÁBB: MADARAT TOLLÁRÓL, EMBERT KOMMENTJÉRŐL...

HOT IRON

Avagy, na de mi van, ha fáj a hátam!? (Ötödik rész)

webalbum1-1550_1.jpg

/A képen Szalka "Hot Iron Királynő" Andi, és a szeretett tömeg. Fotó: Én/

Csomóan jönnek azzal, hogy "Jajj, bekukkantottam arra a HOT IRON-ra véletlenül, és már attól megfájdult a hátam, hogy néztem, mit csinálnak...".

Nos a helyzet az, hogy ha így érzed, akkor valószínűleg éppen pont a Te hátadnak van a leginkább szüksége a HOT IRON-ra, mert a félreképzelésekkel éppen ellenkezőleg, a HOT IRON - ha azt ésszel művelik - nem tönkrevágja az ember hátát, hanem éppen pont hogy helyreteszi azt.

Természetesen nem gerincsérvről beszélek vagy extrém sérülésekről, pusztán csak arról, hogy a hátfájás elsőszámú kiváltó oka legtöbb esetben egészen egyszerűen a tartó-, mozgatóizmok gyengesége, lazasága, (vagy éppen merevsége), mert ugye a csigolyák csak csontok egymáson, melyek görbülnek ide-oda a mindennapi terhek súlya alatt, vagy mondjuk a sok ülésben, mint ahogyan egy marionett figurá is összerogy, ha nem feszíti a bábjátékos a köteleit, és éppen ez a lényeg.

marionett.jpg

/Forrás: https://i.pinimg.com/

A mozgás szervrendszere két dologból áll:

1. csontváz

2. vázizmok

A csontváz passzív, mint a baba magában, csak egy halom "bot", a vázizmok pedig aktívak, ők tartják össze, ők mozgatják a babát, ők a "kötelek". Márpedig ha a kötelek gyengék, a baba is csak nyeklik-nyaklik, ám ha a kötelek erősek és feszesek, akkor a baba is áll büszkén és egyenesen, mint a cövek. Ilyen egyszerű. Ha erősek az izmaid, amelyek összetartják a "vázat", jobb a tartásod, kevesebb terhelést kapnak a csigolyák, a csontok és az izületek, azaz kevesebb a kopás, kisebb a sérülés-, és a fájdalom esélye.

back.jpg

És akkor nézzük csak meg, hogy mik a HOT IRON alapgyakorlatai?

Felhúzás, evezés, kitörés, guggolás, alkartámaszok, hasizomgyakorlatok... azaz minden, ami ahhoz kell, hogy a hátizmaid, a hasad, a csípőd - az úgynevezett törzs- vagy "core"-izmok - és a combod megerősödjön, márpedig ha ezek erősek, az azt jelenti, hogy nyugodtan búcsút inthetsz a hátfájásnak, és ennyi, úgyhogy ha fáj a hátad, cuccolj, és gyere velünk okosan, hatékonyan, és biztonságosan súlyt emelni!

 

OLVASS TOVÁBB:

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

NEGYEDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT! 

Madarat tolláról, embert kommentjéről...

Avagy: Mondd, Te hány "barátot" töröltél ma?

screen_shot_2017-10-23_at_06_26_43.png

Csinálom ezt mostanában a Fészen - főleg amióta vannak ezek a borzalmasan ízléstelen, színes kiemelések - hogy ha valami nagyon mély bölcselet villan az agyamba, azt P. Szabó valahanyadik törvényeként deffiniálom viccesen, ám valójában például a fenti felvetés is kábé annyira "vicces", mint a Woody Allen életmű, vagy mint Jim Carrey, Ember a Holdon-ja...

...és normális körülmények közt ide tennék egy pontot, lezárva véle a mondatot, feltételezve, hogy az olvasók pontosan értik a hasonlat mögött megbúvó kettősséget, de sajnos a valóság az, hogy az olvasók közt majd mindig akadnak olyanok, akik kurvára nem értenek semmit, sőt kurvára nem is akarnak érteni semmit, vagy kurvára máshogy értelmezik a leírtakat, vagy tulajdonképpen kurvára bármi áron ki akarják exponálni saját felsőbbrendű faszságaikat, és olyan energiával keresnek hozzá ürügyet, mint ahogy szomjazó keres vizet a sivatagban, de olyan eszement irányokban, hogy annak lehetősége sem merül fel benned íróként, ezért az ember inkább lassan elhagyja a színeket a szövegben, messzire kerüli a metaforát, és megpróbál egy szoptatós csecsemő értelmi szintjén, olyan bitre pontosan fogalmazni, mintha computer programot írna, hogy a mondat senki számára, semmilyen körülmények közt ne térhessen le a korrekt szövegértés sárga útjáról, de mindhiába. A döbbent kudarc majd mindig szinte garantált, mert Isten állatkertjének sakktáblájáról valahogyan mindig felbukkan egy nem várt sötét paraszt, valaki, akire nem számítottál, és akiről kiderül, hogy sajátos szövegértése oly távol fut a te sárga utadtól, hogy nincs az az EU-s közbeszerzés, nincs annyi milliárd amelyből Chuck "Mészáros Lőrinc" Norris valamelyik megabekötőút-építő cége valaha összekapcsolhatná a kettőt egy projektben.

Nehezen, de azért az ember túlteszi magát a kommentférgeken, ha az illetők, akik a szépen megterített asztal közepére szarnak vadidegenek, ám egyre többször előfordul, hogy az a bizonyos kommentféreg nem vadidegen, hanem egy igazi friend. Na ilyenkor viszont tényleg nagy a baj, mert tök vávratlanul, olyan emberekkel kerülsz "Az én apukám autószerelő, és a franciakulccsával simán leüti a tiédet. - Nem is, hanem az én apukám meg kazánfűtő és a szívlapátjával meg majd jól agyonbassza a tiédet..."-szintű vitákba, akikről előtte azt gondoltad, hogy értelmes, kedves, normális emberek, és akkor valami eltörik benned, mert rájössz, hogy tényleg nem a személyes találkozás, sőt nem is a régi ismeretség mutatja meg, hogy ki, milyen ember is valójában, hanem az, amit az internet pokoli bugyraiban művel, és ez aggasztó.

És te innentől elkezdesz egészen máshogyan nézni az internetre, és kétségbeesetten tudatosítod magadban, hogy például a lány, akivel régen jártál, valójában egy fröcsögő szájjal kormány-propagandát mantrázó unortodox jobboldali, vagy esetleg egy ultraliberális vegán-terrorista, rájössz, hogy a régi munkatársad, akire mindig is felnéztél  nyitott felvilágosultsága miatt, sorra osztja a szabadon ébredős chemtrail okosságokat, és minden épeszű ember számára nyilvánvalóan kamu UFO-s baromságokról zagyvál, hogy a volt osztálytársad sorra "Melyik hollywood-i színész lesz a férjed"-magasságú kérdőívekkel bombáz, vagy hogy életed első szerelmének minden egyes fotóján ugyanaz a tükörben beállított fejpóz, ugyanaz a tekintet, ugyanaz a csücsör szerepel, amire egyszer talán valaki azt mondta neki, hogy így milyen cuki, csak ezt így együtt, ennyiszer látva már több, mint ijesztő, és akkor te szépen csendben szelektálni kezdesz...

Na ez az igazi csalódás, nem a magyar foci.

 

OLVASS TOVÁBB: HOT IRON...

 

HOT IRON

Avagy, biztonság mindenekelőtt! (Negyedik rész)

Leginkább a mindenféle HOT IRON-os helyettesítéseim alkalmával, vagy amikor valaki más edző csoportját vettem át, találkoztam azzal a problémával, hogy a vendégeknek vagy egyálatalán nem is lett megtanítva a súly biztonságos mozgatásának koreográfiája, vagy meg lett ugyan, de csak mint amolyan "túllihegett, jelentéktelen hülyeség".

Egy átlagos HOT IRON-ozó nőstény körülbelül 20-25 kilót mozgat - egy nem átlagos mondjuk 30-40-et. - Ugyanez a hímek esetében lehet akár 35, sőt 60 kiló is, és ha valaki nekem azt merészeli mondani, hogy ilyen súlyok mellett, megkövetelni a biztonságos súlymozgatás technikájának elsajátítását és állandó használatát, egy "túllihegett, jelentéktelen hülyeség", annak azt javaslom, hogy leginkább a vendégek, de talán a saját érdekében is, keressen másik szakmát, mert túl idióta ahhoz, hogy emberekkel foglalkozzon, sőt tulajdonképpen közveszélyes!

Volt amúgy olyan vendégem, akivel nagy harcaim voltak a témában, ráadásul ő jócskán az 50+ kiló pakolós kategóriába tartozott hímben, és ő nem csak azzal jött nekem, hogy "cross-on is a talajról vesszük fel", hanem azzal is, hogy "ha a padra teszem, elhajlik a rúd". Ezen a ponton pedig már valóban feleslegesnek tartottam a vitát, mert úgy gondoltam, ha valaki egy eszköz állapotát fontosságban, a saját gerincének egészsége elé sorolja, akkor ott már tényleg nincs miről beszélni.

Summa-summarum, felnőtt emberek vagyunk, és ez itt nem a hadsereg, szóval mindig beszélek a dolgoról, elmagyarázam, megmutatom, szólok érte párszor, aztán magam is feladom néha, ha a vendég nem érti, vagy látványosan nem akarja érteni - mert sajnos olyan is van - és a szeretetemen meg a kedvesen monoton hangomon kívül más fegyverem nincs arra, hogy szigorúan betartassam ezt a "törvényt", viszont öreg hátfájós rókaként pontosan tudom, mivel hazárdíroz az, aki a súly biztonságos mozgatásának módját nem veszi komolyan.

Szóval, kérlek benneteket, hogy legyetek okosabbak, és vigyázzatok az egészségetekre!

Amen.

 

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

ÖTÖDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, NA DE MI VAN, HA FÁJ A HÁTAM?!

Neked is fáj a térded?

knee.jpg

(Fotó forrása: healthline.com)

Ez a poszt itt most nem a valamelyik HOT IRON-os írásom közvetlen folytatása, de ha úgy vesszük kapcsolódhat a dologhoz annyiban, hogy természetesen a HOT IRON-osaim közt is előfordul térdfájás, vagy térdre panaszkodás ugyanúgy, mint ahogy nyilván mindenféle más mozgásos időtöltésben megeshet a sima, munkahelyen állástól, a sétán, vagy a futáson keresztül az akármeddig. És mivel nem vagyok térdspecialista sebész vagy ilyesmi, szóval csomó más sokkal okosabb emberek vannak a világon rajtam kívül, akik szakszerűbben képesek rákanyarodni a témára, nem is szeretném túlhúzni, hanem viszont szükségét érzem rávilágítani egy általános félreértésre, vagy rosszul gondolásra, történetesen, hogy sokan, akiknek térdfájdalmaik vannak, nyilvánvalónak tartják, hogy csakis a térdüket kezelik, krémezik, fájdalomcsillapítózzák, jegelik, fáslizzák, miközben az esetek jelentős részében nem a térdizület a felelős a sérülésekért, fájdalmakért, hanem ő szegény közvetett módon csak elszenvedője azoknak.

Lett légyen, hogy a mozgásban minden mindennel összefügg, térdfájdalom eseten javasolt nem csak önmagában a térdet vizsgálni, hanem azt a két izületet is, melyet a térd "összeköt", vagyis a bokát és a csípőt!

Például ha a csípőddel ugyan nincs semmi gáz, de mondjuk az egyik bokád merevebb, vagy gyengébb, mint a másik, akkor a mozgásmintád kibillen egyensúlyából, mondjuk úgy egyszerűen, hogy felemás lesz, ami terheléseloszlásban is elmozdulást jelent, azaz az egyik izület kénytelen lesz nagyobb terhelést kezelni, mint a másik, aminek pedig idővel magától értetődő következménye lesz a nagyobb terheléssel megküzdeni kényszerülő izület "elhasználódása", fájdalma, extrém esetben sérülése.

Ami pedig a lényeg, és ezt valóban fontosnak tartom, hogy megértsd, hogy egy ilyen esetben, mint a fenti hiába krémezed, fájdalomcsillapítózod, jegeled, vagy fáslizod agyon a térded akár éveken keresztül, addig garantáltan nem lesz javulás, amíg a bokádban megjelent stabilitási/mobilitási problémával nem foglalkozol, azaz a megbillent mozgásmintádat ki nem egyenlíted!!!

És ha már szóba került a HOT IRON - de említhetném a súlyemelést, a crossfit-et, vagy a funkcionális tréninget is példaként - a saját kialakult térdfájdalmamból okulva, ismét csak fontosnak tartom, hogy figyelmeztesselek a megfelelő lábbeli használatának jelentőségére! Egyszerűen és tömören fogalmazva, ha puhasarkú - például aszfalton futásra kialakított - cípőben hajtasz végre guggolásokat, ráadásul relatíve nagy súlyokkal, konkrétan már jó előre el is könyvelheted magadnak a térdfájást, mivel a lábfej sarok-talpközépi részét - ahová ha helyesen hajtod végre a guggolást, a terhelést összpontosítod - arra kényszeríted, hogy egy labilis, ide-oda dőlöngélő platformon egyensúlyozzon, amely mozgást ő szépen tovább is küld a végrehajtásban leginkább résztvevő térdizületnek, amit az majd egy ideig remélhetőleg elvisel, de valószínűleg túl sokáig azért nem.

img_2072.jpg

(Balra a "merevsarkú" crossfit cipőm, ami biztos támaszt ad a guggolásomnak, jobbra pedig a puha(cloudfoam)talpú futócipőm, amiben olyan guggolni, mintha vízágyon állnék részegen...)

Hogy kicsit szemléletesebb legyek, gondolj arra, hogy puhasarkú cipőben guggolni olyan, mintha Bosu labdán guggolnál, ami kifejezetten jó gyakorlat egészen addig, amíg valaki nem pakol mondjuk 80 kilót a hátadra... 

 

OLVASS TOVÁBB: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

HOT IRON

Avagy, súlyzós edzés zenére. (Harmadik rész)

travolta.jpg

Ez kicsit olyan, mint az az idióta reklám a tévében. Tudjátok, az a hüvelygombás, amikor kamuból elkezdődik a "Csók és szerelem 101. része", amitől aztán fejvesztve szanaszét szaladnak a férfiak mind, és akkor a nők végre nyugodtan beszélhetnek a hüvelygombáról. (Jézusom! Még csak három sort írtam, és már kétszer is szerepel a szövegben a "hüvelygomba" szó! Na jó, így már háromszor. Érzem, ez egy jó poszt lesz...) Szóval az a tény, hogy egy csoportos óra közben - ami sok férfitársam szerint már eleve ördögtől való - még zene is szól, sőt nem csak hogy szól, hanem konkrétan annak ütemére is kell mozogni, kábé olyan hatással van a legtöbbükre, mint a romantikus szappanoperák, azaz szerterebbennek még a környékről is, és hát ez megint valami olyasmi, amiről mindenképpen szólni szeretnék...

De még mielőtt ez megtörténne, egyrészt kicsit meglepetten, másrészt nyilván valamiféle büszkeséggel töltve, el kell mondjam, hogy talán kicsit túl sokan is jönnek oda hozzám mostanában azzal a mondattal, hogy "Olvastam a HOT IRON-os írásaidat, és bár már elég régóta csinálom, igazán csak azokból értettem meg, hogy miről is szól ez az egész, és azóta egészen máshogy edzek...", úgyhogy akkor ennek tükrében, foglaljuk össze röviden, hogy mi mindent tudtunk meg eddig a HOT IRON-ról:

A sorozat első részében - HOT IRON - Avagy, súlyzós edzés súlyzókkal!!! - megismerkedtünk az edzésrendszer alapkoncepciójával, azaz a mérhető fejlődés elvével és annak feltételeivel, megtudtuk, hogy mennyire fontos a helyes súlyválasztás, és hogy azáltal hogyan érhetjük el a határterhelést.

A második részben - HOT IRON - Avagy, HOT IRON-e a HOT IRON? - ráerősítettünk a koncepció lényegére annak érdekében, hogy világosan eldönthessük, valóban HOT IRON órán vagyunk-e egyáltalán, vagy csak valami hasonlón.

Szerintem a téma teljes megértéséhez mindkét előző rész szükséges, úgyhogy ha még nem tetted volna meg, javaslom, hogy először azokat olvasd el, mielőtt itt tovább mennél. Ha viszont azokon már túl vagy, akkor csak nyugodtan görögj tovább.

Most pedig következzen a Csók és szerelem 101. része...

Na Kedves "Hölgyeim", ha már mind szétrohantak a "pasik", és mi végre egyedül maradtunk, elérkezett az idő, hogy a hüvelygomba(4.) helyett, együtt jól kielemezzünk egy tipikus macsós teremedzést, rámutassunk annak gyengepontjaira, majd összehasonlítva azt a HOT IRON módszerrel, végül simán csak kimondjuk, hogy az utóbbi mennyivel fejlettebb, modernebb, intelligensebb edzésrendszer, mint az előbbi.

Példának okáért fussuk át, hogyan is néz ki egy igazi macsó bicepsz-gyakorlata a teremben!:

1./ Hősünk megnézi, hogy mennyivel gyúr a mellette álló csávó, és úgy dönt, bepróbálkozik mondjuk egy kicsivel nagyobb súllyal, mert ugye meg kell mutatni, hogy "kié a nagyobb". 2./ Felemeli az adott súlyt mondjuk 12-szer. 3./ Aztán leteszi és leül telefont nyomkodni. 4./ Majd megint felemeli a súlyt 12-szer. 5./ Majd leteszi, leül, és a haverjával átbeszéli a tegnapi meccset, meg hogy kéne még pár stadion, meg kicsivel több lóvé a magyar fociba, mert még mindig nem nagyon megy. 6./ Aztán megint felemeli a súlyt 12-szer, de mivel már fárad - meg a szomszéd csávó is már lépett a büfébe proteinért, úgyhogy nincs kivel összemérni a brét - kicsit lassít a tempón. 7./ Végül vagy megcsinálja még a negyedik kört ugyanígy, vagy úgy dönt, hogy az már megy a felejtőbe, hiszen úgyse tudják a többiek, hogy az edzéstervében - persze csak ha van neki egyáltalán - hány sorozat bicepsz szerepel, és inkább ő is iszik egy tutkó fehérje-turmixot, miközben megint csak cseszteti kicsit a telóját...

Ezzel szemben nézzük meg, miből is áll például egy HOT IRON-os bicepsz-gyakorlat: 

2/2: Elindul a zene, mire az edződ elkezd mindenféle számpárokat ordibálni, amiket Te fejben azonnal dekódolsz, úgyhogy most például két ütem alatt emeled fel a súlyt, és két ütem alatt engeded le, és nincs mese, csinálni kell, mert hajt és szorít a ritmus, és ha ebből 4 ismétlés van a tervben, akkor ha meggebedsz is négy ismétlést csinálsz, és pont...

1/3: Dinamikusan rántod fel a súlyt a zene első ütemére, majd ahelyett, hogy csak úgy simán leejtenéd, mert ugye nehéz a kis mocsok, három ütemnyi hosszra széthúzva hajtod végre a mozdulatot, amivel az úgynevezett excentrikus izomműködésre helyezed a hangsúlyt...

3/1: Aztán megfordítod az egészet és kontrolláltan három ütem alatt emeled fel a súlyt - koncentrikus izomműködés - majd egy ütem alatt engeded le...

4/4 - szuperlassú: Aztán még kicsit kimaxolod mind az excentrikus izomműködést, mind pedig a koncentrikusat azáltal, hogy mindkét mozdulatot négy ütemre lassítod, és még mindig nincs vége, még mindig nem ülhetsz le telefont nyomkodni, meg a meccsről dumcsizni, meg turmixot iszogatni, mert a zene még kíméletlenül bömböl, az edződ meg artikulálatlanul ordít...

Fent-Közép-Fent-Lent: Teljes mozgástartományban rántod fel a súlyt egyetlen ütemre, hogy aztán engedd is vissza azonnal, de a visszaút közepénél hirtelen megállítod a mozdulatot, ami aztán végleg lesokkolja az izmaidat, mert a lendület miatt kétszer olyan nehéznek érzed a súlyt, mint előtte, de nem adod fel, hanem visszaemeled a súlyt újra a legfelső pontig, majd csak ezután engeded le a legalsóig ismét, és bár már lángol mindened, és alig kapsz levegőt, és úgy szenvedsz, mintha kínoznának, legbelül szinte eufórikus boldogságot érzel, mert igenis felemelő határterhelésen megküzdeni saját magaddal, amin talán egy picit még el is gondolkodsz, amikor az edződ váratlanul a füledbe ordít, hogy akkor "Most mégegyszer az egész gyakorlatsor a legelejéről!", és Te nem hiszed el, hogy ez lehetséges, mert legszívesebben már most is feladnád, de nem teszed, mert húz a saját örömteli küzdeni akarásod, a többi sorstársaid győztes szenvedése, az edződ... és persze a zene...

Nos, onnan ismerni fel az intelligens edzésmunkát, hogy van egy jól meghatározott célja, amelynek eléréséhez minden esetben tartozik egy jól átgondolt terv is. Egy jól átgondolt edzésterv pedig tisztán és világosan meghatározza a progressziót, az edzések hosszát, a sorozatok és az ismétlések számát, és bármilyen meglepőnek tűnjön is, a pihenő idő mértékét, továbbá hangsúlyozottan foglalkozik az izomműködés minden típusával,- koncentrikus, excentrikus, izometriás, pliometriás - és azokra izoláltan rá is erősít, méghozzá azáltal, hogy a célzott izomműködés előhívásával párosítja a mozdulatok végrehajtásához szükséges ütemet, azaz a tempót.

=

NA ENNEK A BIZONYOS TEMPÓNAK A TŰPONTOS MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁL A HOT IRON-BAN A ZENE!...

...hogy az edzettek ne random ész nélkül emelgessék a súlyokat - mint fenti Hősünk a teremben - akkor és amilyen tempóban csak eszükbe jut, hanem aszerint, hogy az adott gyakorlat, éppen melyik izomműködés erősítésére szolgál! Az meg már csak kellemes a hasznosban, hogy jól is érezzük magunkat tőle. Használhatnánk egy metronómot is, vagy edzhetnék egy hangosan ketyegő óra ütemére is akár, de az nyilván kevésbé lenne hangulatos.

És akkor most mindenféle vicces savazást félretéve, természetesen egy szóval sem állítom, hogy a teremedzés nem hatékony! Dehogynem, és néhányan jól és okosan is csinálják, de a tapasztalatom az, hogy a többség teremben edző embernek, bár talán lehet valamiféle halovány célja - mondjuk olyasmi, hogy jövőre a Sound-on, tácolás közben, úgy kinézni, mint a Pumped Gabó - de majdnem biztos vagyok benne, hogy ennek eléréséhez nem rendelkezik semmiféle tervvel, csak egyszerűen bemegy a terembe, ad hoc emelgeti a súlyokat valahogy, és sajnos  leginkább tényleg csak az emelgetésre koncentrál, úgyhogy tulajdonképpen a gyakorlatoknak csak a felét hajtja végre, anélkül, hogy ennek tudatában lenne, a gyakorlatok közt annyit pihen, amennyi jól esik neki, majd amikor már unja az egészet, simán abbahagyja és akkor úgy gondolja, hogy kész is van a király nagy edzésével.

Ezzel szemben a HOT IRON minden szükséges edzéstervezési feltételnek megfelelő, átgondolt, okos, intelligens edzésprogram, amely mégegyszer mondom: elsősorban tempómeghatározásra használja a zenét, és csak másodsorban szórakoztatásra, és amit természetesen férfiak is művelhetnek, és szerencsére néhányan - fogalmazzunk úgy, hogy a legbátrabbak - előszeretettel művelnek is.

 

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!! 

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

NEGYEDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT!

ÖTÖDIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, NA DE MI VAN, HA FÁJ A HÁTAM?!