HOT IRON

2017. október 21. 08:50 - P. Szabó István

Avagy, biztonság mindenekelőtt! (Negyedik rész)

Leginkább a mindenféle HOT IRON-os helyettesítéseim alkalmával, vagy amikor valaki más edző csoportját vettem át, találkoztam azzal a problémával, hogy a vendégeknek vagy egyálatalán nem is lett megtanítva a súly biztonságos mozgatásának koreográfiája, vagy meg lett ugyan, de csak mint amolyan "túllihegett, jelentéktelen hülyeség".

Egy átlagos HOT IRON-ozó nőstény körülbelül 20-25 kilót mozgat - egy nem átlagos mondjuk 30-40-et. - Ugyanez a hímek esetében lehet akár 35, sőt 60 kiló is, és ha valaki nekem azt merészeli mondani, hogy ilyen súlyok mellett, megkövetelni a biztonságos súlymozgatás technikájának elsajátítását és állandó használatát, egy "túllihegett, jelentéktelen hülyeség", annak azt javaslom, hogy - és ne haragudjatok, de nem tudok finomabban fogalmazni - leginkább a vendégek, de talán a saját érdekében is, takarodjon a szakmából, mert túl idióta ahhoz, hogy emberekkel foglalkozzon, sőt tulajdonképpen közveszélyes!

Volt amúgy olyan vendégem, akivel nagy harcaim voltak a témában, ráadásul ő jócskán az 50+ kiló pakolós kategóriába tartozott hímben, és ő nem csak azzal jött nekem, hogy "cross-on is a talajról vesszük fel", hanem azzal is, hogy "ha a padra teszem, elhajlik a rúd". Ezen a ponton pedig már valóban feleslegesnek tartottam a vitát, mert úgy gondoltam, ha valaki egy eszköz állapotát fontosságban, a saját gerincének egészsége elé sorolja, akkor ott már tényleg nincs miről beszélni.

Summa-summarum, felnőtt emberek vagyunk, és ez itt nem a hadsereg, szóval mindig beszélek a dolgoról, elmagyarázam, megmutatom, szólok érte párszor, aztán magam is feladom néha, ha a vendég nem érti, vagy látványosan nem akarja érteni - mert sajnos olyan is van - és a szeretetemen meg a kedvesen monoton hangomon kívül más fegyverem nincs arra, hogy szigorúan betartassam ezt a "törvényt", viszont öreg hátfájós rókaként pontosan tudom, mivel hazárdíroz az, aki a súly biztonságos mozgatásának módját nem veszi komolyan.

Szóval, kérlek benneteket, hogy legyetek okosabbak, és vigyázzatok az egészségetekre!

Amen.

 

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

Szólj hozzá!

Neked is fáj a térded?

2017. október 18. 15:27 - P. Szabó István

knee.jpg

(Fotó forrása: healthline.com)

Ez a poszt itt most nem a valamelyik HOT IRON-os írásom közvetlen folytatása, de ha úgy vesszük kapcsolódhat a dologhoz annyiban, hogy természetesen a HOT IRON-osaim közt is előfordul térdfájás, vagy térdre panaszkodás ugyanúgy, mint ahogy nyilván mindenféle más mozgásos időtöltésben megeshet a sima, munkahelyen állástól, a sétán, vagy a futáson keresztül az akármeddig. És mivel nem vagyok térdspecialista sebész vagy ilyesmi, szóval csomó más sokkal okosabb emberek vannak a világon rajtam kívül, akik szakszerűbben képesek rákanyarodni a témára, nem is szeretném túlhúzni, hanem viszont szükségét érzem rávilágítani egy általános félreértésre, vagy rosszul gondolásra, történetesen, hogy sokan, akiknek térdfájdalmaik vannak, nyilvánvalónak tartják, hogy csakis a térdüket kezelik, krémezik, fájdalomcsillapítózzák, jegelik, fáslizzák, miközben az esetek jelentős részében nem a térdizület a felelős a sérülésekért, fájdalmakért, hanem ő szegény közvetett módon csak elszenvedője azoknak.

Lett légyen, hogy a mozgásban minden mindennel összefügg, térdfájdalom eseten javasolt nem csak önmagában a térdet vizsgálni, hanem azt a két izületet is, melyet a térd "összeköt", vagyis a bokát és a csípőt!

Például ha a csípőddel ugyan nincs semmi gáz, de mondjuk az egyik bokád merevebb, vagy gyengébb, mint a másik, akkor a mozgásmintád kibillen egyensúlyából, mondjuk úgy egyszerűen, hogy felemás lesz, ami terheléseloszlásban is elmozdulást jelent, azaz az egyik izület kénytelen lesz nagyobb terhelést kezelni, mint a másik, aminek pedig idővel magától értetődő következménye lesz a nagyobb terheléssel megküzdeni kényszerülő izület "elhasználódása", fájdalma, extrém esetben sérülése.

Ami pedig a lényeg, és ezt valóban fontosnak tartom, hogy megértsd, hogy egy ilyen esetben, mint a fenti hiába krémezed, fájdalomcsillapítózod, jegeled, vagy fáslizod agyon a térded akár éveken keresztül, addig garantáltan nem lesz javulás, amíg a bokádban megjelent stabilitási/mobilitási problémával nem foglalkozol, azaz a megbillent mozgásmintádat ki nem egyenlíted!!!

És ha már szóba került a HOT IRON - de említhetném a súlyemelést, a crossfit-et, vagy a funkcionális tréninget is példaként - a saját kialakult térdfájdalmamból okulva, ismét csak fontosnak tartom, hogy figyelmeztesselek a megfelelő lábbeli használatának jelentőségére! Egyszerűen és tömören fogalmazva, ha puhasarkú - például aszfalton futásra kialakított - cípőben hajtasz végre guggolásokat, ráadásul relatíve nagy súlyokkal, konkrétan már jó előre el is könyvelheted magadnak a térdfájást, mivel a lábfej sarok-talpközépi részét - ahová ha helyesen hajtod végre a guggolást, a terhelést összpontosítod - arra kényszeríted, hogy egy labilis, ide-oda dőlöngélő platformon egyensúlyozzon, amely mozgást ő szépen tovább is küld a végrehajtásban leginkább résztvevő térdizületnek, amit az majd egy ideig remélhetőleg elvisel, de valószínűleg túl sokáig azért nem.

img_2072.jpg

(Balra a "merevsarkú" crossfit cipőm, ami biztos támaszt ad a guggolásomnak, jobbra pedig a puha(cloudfoam)talpú futócipőm, amiben olyan guggolni, mintha vízágyon állnék részegen...)

Hogy kicsit szemléletesebb legyek, gondolj arra, hogy puhasarkú cipőben guggolni olyan, mintha Bosu labdán guggolnál, ami kifejezetten jó gyakorlat egészen addig, amíg valaki nem pakol mondjuk 80 kilót a hátadra... 

 

OLVASS TOVÁBB: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!!

Szólj hozzá!

HOT IRON

2017. október 14. 07:47 - P. Szabó István

Avagy, súlyzós edzés zenére. (Harmadik rész)

travolta.jpg

Ez kicsit olyan, mint az az idióta reklám a tévében. Tudjátok, az a hüvelygombás, amikor kamuból elkezdődik a "Csók és szerelem 101. része", amitől aztán fejvesztve szanaszét szaladnak a férfiak mind, és akkor a nők végre nyugodtan beszélhetnek a hüvelygombáról. (Jézusom! Még csak három sort írtam, és már kétszer is szerepel a szövegben a "hüvelygomba" szó! Na jó, így már háromszor. Érzem, ez egy jó poszt lesz...) Szóval az a tény, hogy egy csoportos óra közben - ami sok férfitársam szerint már eleve ördögtől való - még zene is szól, sőt nem csak hogy szól, hanem konkrétan annak ütemére is kell mozogni, kábé olyan hatással van a legtöbbükre, mint a romantikus szappanoperák, azaz szerterebbennek még a környékről is, és hát ez megint valami olyasmi, amiről mindenképpen szólni szeretnék...

De még mielőtt ez megtörténne, egyrészt kicsit meglepetten, másrészt nyilván valamiféle büszkeséggel töltve, el kell mondjam, hogy talán kicsit túl sokan is jönnek oda hozzám mostanában azzal a mondattal, hogy "Olvastam a HOT IRON-os írásaidat, és bár már elég régóta csinálom, igazán csak azokból értettem meg, hogy miről is szól ez az egész, és azóta egészen máshogy edzek...", úgyhogy akkor ennek tükrében, foglaljuk össze röviden, hogy mi mindent tudtunk meg eddig a HOT IRON-ról:

A sorozat első részében - HOT IRON - Avagy, súlyzós edzés súlyzókkal!!! - megismerkedtünk az edzésrendszer alapkoncepciójával, azaz a mérhető fejlődés elvével és annak feltételeivel, megtudtuk, hogy mennyire fontos a helyes súlyválasztás, és hogy azáltal hogyan érhetjük el a határterhelést.

A második részben - HOT IRON - Avagy, HOT IRON-e a HOT IRON? - ráerősítettünk a koncepció lényegére annak érdekében, hogy világosan eldönthessük, valóban HOT IRON órán vagyunk-e egyáltalán, vagy csak valami hasonlón.

Szerintem a téma teljes megértéséhez mindkét előző rész szükséges, úgyhogy ha még nem tetted volna meg, javaslom, hogy először azokat olvasd el, mielőtt itt tovább mennél. Ha viszont azokon már túl vagy, akkor csak nyugodtan görögj tovább.

Most pedig következzen a Csók és szerelem 101. része...

Na Kedves "Hölgyeim", ha már mind szétrohantak a "pasik", és mi végre egyedül maradtunk, elérkezett az idő, hogy a hüvelygomba(4.) helyett, együtt jól kielemezzünk egy tipikus macsós teremedzést, rámutassunk annak gyengepontjaira, majd összehasonlítva azt a HOT IRON módszerrel, végül simán csak kimondjuk, hogy az utóbbi mennyivel fejlettebb, modernebb, intelligensebb edzésrendszer, mint az előbbi.

Példának okáért fussuk át, hogyan is néz ki egy igazi macsó bicepsz-gyakorlata a teremben!:

1./ Hősünk megnézi, hogy mennyivel gyúr a mellette álló csávó, és úgy dönt, bepróbálkozik mondjuk egy kicsivel nagyobb súllyal, mert ugye meg kell mutatni, hogy "kié a nagyobb". 2./ Felemeli az adott súlyt mondjuk 12-szer. 3./ Aztán leteszi és leül telefont nyomkodni. 4./ Majd megint felemeli a súlyt 12-szer. 5./ Majd leteszi, leül, és a haverjával átbeszéli a tegnapi meccset, meg hogy kéne még pár stadion, meg kicsivel több lóvé a magyar fociba, mert még mindig nem nagyon megy. 6./ Aztán megint felemeli a súlyt 12-szer, de mivel már fárad - meg a szomszéd csávó is már lépett a büfébe proteinért, úgyhogy nincs kivel összemérni a brét - kicsit lassít a tempón. 7./ Végül vagy megcsinálja még a negyedik kört ugyanígy, vagy úgy dönt, hogy az már megy a felejtőbe, hiszen úgyse tudják a többiek, hogy az edzéstervében - persze csak ha van neki egyáltalán - hány sorozat bicepsz szerepel, és inkább ő is iszik egy tutkó fehérje-turmixot, miközben megint csak cseszteti kicsit a telóját...

Ezzel szemben nézzük meg, miből is áll például egy HOT IRON-os bicepsz-gyakorlat: 

2/2: Elindul a zene, mire az edződ elkezd mindenféle számpárokat ordibálni, amiket Te fejben azonnal dekódolsz, úgyhogy most például két ütem alatt emeled fel a súlyt, és két ütem alatt engeded le, és nincs mese, csinálni kell, mert hajt és szorít a ritmus, és ha ebből 4 ismétlés van a tervben, akkor ha meggebedsz is négy ismétlést csinálsz, és pont...

1/3: Dinamikusan rántod fel a súlyt a zene első ütemére, majd ahelyett, hogy csak úgy simán leejtenéd, mert ugye nehéz a kis mocsok, három ütemnyi hosszra széthúzva hajtod végre a mozdulatot, amivel az úgynevezett excentrikus izomműködésre helyezed a hangsúlyt...

3/1: Aztán megfordítod az egészet és kontrolláltan három ütem alatt emeled fel a súlyt - koncentrikus izomműködés - majd egy ütem alatt engeded le...

4/4 - szuperlassú: Aztán még kicsit kimaxolod mind az excentrikus izomműködést, mind pedig a koncentrikusat azáltal, hogy mindkét mozdulatot négy ütemre lassítod, és még mindig nincs vége, még mindig nem ülhetsz le telefont nyomkodni, meg a meccsről dumcsizni, meg turmixot iszogatni, mert a zene még kíméletlenül bömböl, az edződ meg artikulálatlanul ordít...

Fent-Közép-Fent-Lent: Teljes mozgástartományban rántod fel a súlyt egyetlen ütemre, hogy aztán engedd is vissza azonnal, de a visszaút közepénél hirtelen megállítod a mozdulatot, ami aztán végleg lesokkolja az izmaidat, mert a lendület miatt kétszer olyan nehéznek érzed a súlyt, mint előtte, de nem adod fel, hanem visszaemeled a súlyt újra a legfelső pontig, majd csak ezután engeded le a legalsóig ismét, és bár már lángol mindened, és alig kapsz levegőt, és úgy szenvedsz, mintha kínoznának, legbelül szinte eufórikus boldogságot érzel, mert igenis felemelő határterhelésen megküzdeni saját magaddal, amin talán egy picit még el is gondolkodsz, amikor az edződ váratlanul a füledbe ordít, hogy akkor "Most mégegyszer az egész gyakorlatsor a legelejéről!", és Te nem hiszed el, hogy ez lehetséges, mert legszívesebben már most is feladnád, de nem teszed, mert húz a saját örömteli küzdeni akarásod, a többi sorstársaid győztes szenvedése, az edződ... és persze a zene...

Nos, onnan ismerni fel az intelligens edzésmunkát, hogy van egy jól meghatározott célja, amelynek eléréséhez minden esetben tartozik egy jól átgondolt terv is. Egy jól átgondolt edzésterv pedig tisztán és világosan meghatározza a progressziót, az edzések hosszát, a sorozatok és az ismétlések számát, és bármilyen meglepőnek tűnjön is, a pihenő idő mértékét, továbbá hangsúlyozottan foglalkozik az izomműködés minden típusával,- koncentrikus, excentrikus, izometriás, pliometriás - és azokra izoláltan rá is erősít, méghozzá azáltal, hogy a célzott izomműködés előhívásával párosítja a mozdulatok végrehajtásához szükséges ütemet, azaz a tempót.

=

NA ENNEK A BIZONYOS TEMPÓNAK A TŰPONTOS MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁL A HOT IRON-BAN A ZENE!...

...hogy az edzettek ne random ész nélkül emelgessék a súlyokat - mint fenti Hősünk a teremben - akkor és amilyen tempóban csak eszükbe jut, hanem aszerint, hogy az adott gyakorlat, éppen melyik izomműködés erősítésére szolgál! Az meg már csak kellemes a hasznosban, hogy jól is érezzük magunkat tőle. Használhatnánk egy metronómot is, vagy edzhetnék egy hangosan ketyegő óra ütemére is akár, de az nyilván kevésbé lenne hangulatos.

És akkor most mindenféle vicces savazást félretéve, természetesen egy szóval sem állítom, hogy a teremedzés nem hatékony! Dehogynem, és néhányan jól és okosan is csinálják, de a tapasztalatom az, hogy a többség teremben edző embernek, bár talán lehet valamiféle halovány célja - mondjuk olyasmi, hogy jövőre a Sound-on, tácolás közben, úgy kinézni, mint a Pumped Gabó - de majdnem biztos vagyok benne, hogy ennek eléréséhez nem rendelkezik semmiféle tervvel, csak egyszerűen bemegy a terembe, ad hoc emelgeti a súlyokat valahogy, és sajnos  leginkább tényleg csak az emelgetésre koncentrál, úgyhogy tulajdonképpen a gyakorlatoknak csak a felét hajtja végre, anélkül, hogy ennek tudatában lenne, a gyakorlatok közt annyit pihen, amennyi jól esik neki, majd amikor már unja az egészet, simán abbahagyja és akkor úgy gondolja, hogy kész is van a király nagy edzésével.

Ezzel szemben a HOT IRON minden szükséges edzéstervezési feltételnek megfelelő, átgondolt, okos, intelligens edzésprogram, amely mégegyszer mondom: elsősorban tempómeghatározásra használja a zenét, és csak másodsorban szórakoztatásra, és amit természetesen férfiak is művelhetnek, és szerencsére néhányan - fogalmazzunk úgy, hogy a legbátrabbak - előszeretettel művelnek is.

 

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!! 

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

 

Szólj hozzá!

HOT IRON

2017. október 11. 17:14 - P. Szabó István

Avagy, Hot Iron-e a Hot Iron? (Második rész)

webalbum1-6539.jpg

(A fenti fotót én készítettem még Dunakeszin 2014-ben, az izmos hát pedig a Tóth Andi tulajdona...) 

Tudom, tudom, már megint debil az alcím, de sajnos ismét csak azt mondhatom, hogy valójában mégsem az. Természetesen később megmagyarázom...

Ugye a HOT IRON-ról szóló sorozatom első részében - HOT IRON - Avagy, súlyzós edzés súlyzókkal!!! -  már átdumcsiztunk néhány kérdést azzal kapcsolatban, hogy mi a HOT IRON alapkoncepciója, mitől több, mint sok más csoportos óra, és mit kell tenned ahhoz, hogy kihozd ebből az edzésmódszerből a számodra legtöbbet. Beszéltünk a súlyválasztásról, a határterhelésről, és arról, hogy milyen feltételek mentén érvényesül a progresszió. Valójában most is ugyanezekről fogok szólni, csak persze kissé más nézőpontból.

De még mielőtt mélyebben belemennék a fejtegetésbe, szeretnék leszögezni valami nagyon fontosat:

Mi edzők általában tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy nem minden vendégünk akar feltétlenül belehalni az edzésekbe, hogy sokan csak a társaság, a zene, vagy a hangulat miatt jönnek, vagy éppen csak mozogni támadt kedvük, és munka után pont akkor érnek rá, és csak azért állnak be HOT IRON-ra, mert a hozzájuk legközelebbi teremben éppen nincs másfajta óra, csak az, és ott vannak, meg csinálják, meg minden, de közben meg magasról tesznek a progresszióra, meg a határterhelésre, és ezzel nincs az ég egy adta világon semmi probléma. Ha mindenki tisztában van az elvárásokkal, meg a helyzettel, akkor frankóság van. A Kedves Vendég nem edz úgy, mint egy versenyhajrás élsportóló, én meg, mint edző, nem erőlködöm azon, hogy kihajtsam belőle még a leguccsó kaksimogyit is, és ennyi. Dolog letudva, és mindenki boldog. Na ezek a kis írásaim nyilvánvalóan nem az ilyen Kedves Vendégeknek szólnak, bár persze az azért nem árt meg senkinek, ha pontosan tudja, hogy milyen órán is vesz éppen részt. Ezek a posztok leginkább azoknak a vendégeimnek-vendégeinknek szólnak, akiknek határozott céljaik vannak a HOT IRON-nal, akik erősödni, formálódni, fejlődni, akarnak benne, amihez pedig érthető módon információra van szükségük...

Na szóval... Ha esetleg nem emlékeznétek az első részben feltett utolsó kérdésre, akkor én most engedelmetekkel felelevenítem nektek:

"Megint ugyanazokat az unalmas gyakorlatokat fogjuk csinálni, mint a múltkor?"

Ezt a kérdést azért érzem fontosnak megismételni, mert a HOT IRON-nal kapcsolatban sok-sok félre-, vagy meg nem értés, félinformáció, tévedés éppen eköré a téma köré, vagyis éppen a HOT IRON koncepció alapköve köré csoportosul, és legtöbb személyes vitám is éppen ezzel kapcsolatban volt, és van, és sajnos nem csak vendégekkel, hanem edzőkkel is.

(Amúgy a fenti kérdésre adott válaszomban benne van a lényeg, amit ha még nem olvastál az első részben, akkor kérlek, tedd meg, ha viszont igen, és azt meg is értetted, akkor nyugodtan olvass tovább!)

És akkor most anélkül, hogy különösebben kitérnék a HOT IRON névhasználat jogi feltételeire, vagy arra, hogy milyen licence-szel kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy egyáltalán HOT IRON órát tarthasson, engedd meg, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzam a fejedben - és a fejekben -, hogy csak és kizárólag akkor HOT IRON óra, a HOT IRON óra, ha vendégként lehetőséged van arra, hogy az edzésrendszer alapkoncepciójának megfelelően, az adott edzésterv heteken át történő ismételgetése, gyakorlása által, saját progressziódat, pontosan lekövethesd. 

Vagyis, ha az edződ minden egyes alkalommal más és más gyakorlatokat csináltat veled, esetleg más és más eszközöket használ, akkor azt az órát nevezhetjük akár Funkcionális Tréningnek, vagy Súlyzórudas Alakformálónak, vagy retek tudja, hogy minek, de HOT IRON-nak semmiféleképpen sem! És kérlek, ne érts félre! Nem azt mondom, hogy az edződ rossz, vagy hogy az óra, amin részt veszel rossz, csak azt mondom, hogy az még akkor sem HOT IRON, ha az órarendben úgy van kiírva, mivel alapjaiban ellene megy a koncepció lényegének.

Néztem én már be olyan HOT IRON-nak kiírt órára, ahol a vendégek éppen gumiköteleztek, és minden pad mellett ott figyelt egy fitball, meg egy pár bokasúly, és nem akadtam fenn rajta, mert még egyszer mondom, nem érdekel, hogy az edzőnek van-e érvényes licence-sze, vagy hogy az IRON SYSTEM által aktuálisan kiadott, hivatalos edzéstervet tanítja-e le, a hozzá való eredeti és jogvédett zenével, és nem azt mondom, hogy rossz az óra, vagy az edző, mert simán lehet, hogy nem az, és simán lehet, hogy hatékony, és szakmailag felkészült, csak azt mondom, ha az óra, amin részt veszel, nem teszi lehetővé számodra a fejlődésed pontos lekövetését, azaz nem támogatja a HOT IRON alapkoncepcióját, akkor az bizony nem HOT IRON óra, hanem valami egészen más, és pont.

Gondolj csak bele egy pillanatra:

ELSŐ NAP: Az edződ betesz egy új gyakorlatot az edzéstervbe, mondjuk egy hosszabb, nehezebb guggolást, mint az előző volt, amit Te éppen az előző gyakorlathoz beállított nagyságú súllyal próbálsz megcsinálni, és ami természetesen nem sikerül, mert ehhez az új gyakorlathoz a régi súly túl nagy.

MÁSODIK NAP: Már előre tudod, hogy a mai órán is az az új, hosszabb, nehezebb guggolás lesz, amit a múltkor túl nagy súllyal próbáltál megcsinálni, de nem sikerült, úgyhogy ma nagyon okosan kisebb súlyt pakolsz. Ám a gyakorlat végrehajtása közben rájössz, hogy ez a kisebb súly viszont túlságosan könnyű. Alálőttél. Ennél azért Te már sokkal erősebb vagy.

HARMADIK NAP: Kicsivel több súlyt pakolsz, és voila, minden frankó, csak persze még kicsit bizonytalan a végrehajtás, még nincs meg a mozgásminta.

NEGYEDIK NAP: Mint tapasztalt, okos HOT IRON-os, felpakolod a megfelelő nagyságú súlyt, és begyakorlod a  tiszta mozgásmintát.

ÖTÖDIK NAP: A tested hozzáerősödik a gyakorlathoz, amit végre elkezdesz élvezni.

HATODIK NAP: Elhatározod, hogy ma az új guggoláshoz felpakolsz még két 1,25-ös tárcsát. Jó nehéz a cucc, és ki kell hagynod 2 ismétlést, de tulajdonképpen megvan.

HETEDIK NAP: Még nincs meg, de érzed, hogy már csak egy kicsi hiányzik.

NYOLCADIK NAP: Éljeeeen! Sikerült megcsinálnod az új guggolást úgy, hogy még emeltél is a súlyon...

Ez nyolc edzés. Ha hetente kétszer jársz órára, akkor a kis fejlődéses akciód 4 hetet, azaz egy jó hónapot vett igénybe, amit nem tudtál volna sem mérni, sem elérni, ha az edződ mind a nyolc alkalommal más és más guggolást csináltatott volna veled...

 

ELSŐ RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS SÚLYZÓKKAL!!! 

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

Szólj hozzá!

HOT IRON

2017. október 10. 16:58 - P. Szabó István

Avagy, súlyzós edzés súlyzókkal!!! (Első rész)

hot_iron_ptd_2017_1-0412-edited.jpg

(A fotón Én erőlködöm, a gépet pedig Szűcs Gábor exponálta...)

Nyilván elsőre debilnek tűnhet az alcím, de higgyétek el, nem ok nélkül írtam így...

De kezdjük az elején:

Most hogy változott a terv, és egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy januárban - jó szokásunk szerint - ismét átcuccolunk valami mediterrán üdülőhelyre élni, újabb és újabb csoportos órákat vállalok be, újabb és újabb termekben, melynek következtében újabb és újabb emberekkel találkozom, akiken keresztül természetesen újabb és újabb tapasztalatokkal gazdagodom, és akik újabb és újabb kérdésekkel bombáznak, amelyekből egyre többször azt vagyok kénytelen leszűrni, hogy sok vendégem számára nem full tiszta a HOT IRON, mint edzésrendszer lényege, úgyhogy én - aki nem csak az indokolatlanul hosszú mondatok mestere vagyok, hanem aktív HOT IRON edző is - úgy éreztem, itt az ideje néhány konkrét, hasznos posztban, egyszer s mindenkorra megválaszolni ezeket a kérdéseket:

1. Még sosem voltam HOT IRON órán, mekkora súlyokat pakoljak?

Kicsiket. Először tanuld meg hogyan kell kezelni a súlyokat, hogyan kell biztonságosan letenni, felvenni, fogást váltani, leülni, vagy felállni a rúddal, tanuld meg a gyakorlatok helyes kivitelezését, hogy hogyan kell felhúzni, evezni, guggolni...stb., majd amikor ezekkel már megvagy, elkezdheted szép lassan terhelni a testyed, sőt tovább megyek, nem is csak hogy elkezdheted, hanem onnantól kötelező is lesz okosan, lépésről lépésre emelned a súlyokat, különben az egésznek nem lesz semmi értelme.

Fontos tudnod, hogy a HOT IRON progresszió nem egy egyalkalmas dolog, hanem egy több hetes, akár hónapos folyamat!

Csomószor tapasztalom például, hogy valaki beáll órára - mondjuk akár úgy hogy ez neki a legeslegelső alkalma - feltesz egy ropi végére két kicsi sajtos tallért, majd azokkal tök szárazon, szájhúzogatva végigmolyolja az egész órát, majd utána csalódottan közli, hogy hát kicsit nehezebb edzésre számított, mert nem hogy el sem fáradt, hanem még bele-bele is bóbiskolt egy kicsit a közepénél, amitől én, meg a többi mellettünk forró izzadtságban úszó, remegő lábú, félholtra edzett kisvendégem azonnali agyfrászt kap.

És akkor itt meg is ragadnám az alkalmat arra, hogy értelmezzem az alcímet.

A HOT IRON valóban egy olyan súlyzós edzés, melyet súlyzókkal végzünk, amitől aztán ugyanaz a gyakorlatsor, amely unalmasan könnyednek tűnik ropival meg sajtos tallérkákkal, már kevésbé szórakoztató 30-, 40-, vagy 50 kilóval a rúdon, és a dologban éppen ez a nem mindegy, mármint a súlyválasztás, azaz, hogy ugye mekkora súllyal súlyzózod is végig ezt a súlyzós edzést, és ha hiszitek, ha nem, sokaknál ez a kérdés nemhogy nem nyilvánvaló, hanem konkrétan fel sem merül.

Na de fejtegessünk tovább!

2. HOT IRON 1-es vagy 2-es óra lesz?

Attól függetlenül, hogy a kérdés természetesen nem teljesen értelmetlen és felesleges, és előfordul, hogy a semmiből hirtelen felbukkanó, okos, értelmes emberek azért teszik fel, mert a válaszomhoz mérten készülnek be súlyokkal, azért ezt a kérdést legtöbbször olyanoktól kapom, akik nem igazán járnak az óráimra, vagy járnak, de csak elvétve, mert bizony azok akik rendszeresen ott izzadnak előttem, mindig pontosan tudják, hogy milyen óra lesz, hogy milyen gyakorlatokat fogunk csinálni, milyen sorrendben, és hogy azokhoz milyen súlyokat kell pakolniuk, vagy ha éppen új gyakorlatot vezetek be, akkor meg azt tudják, hogy előtte mindig elmondok mindent, amit tudniuk kell. Ja, és néha a  kérdezők még azt is hozzá szokták tenni, hogy "Legyen inkább Cross!" és én már mászom is a falra azon nyomban, mert tudom, hogy valójában milyen motiváció bújik meg a kérdés mögött.

Igen, vannak ezek a szintek a HOT IRON-ban, hogy 1, 2, meg Cross, amelyek a gyakorlatok bonyolultságával játszanak, meg az egyensúllyal, meg az ismétlésszámmal, és ezek bizony nehézségi fokokat jelölnek, ami miatt egy csomóan azonnal rögtön inkább már Cross-ozni szeretnének - általában még azok is akik amúgy még mindig görbe háttal, bedőlt bokával, meg X-térddel guggolnak - mert ez a Cross-izé, vagy micsoda, ez most tökre divat, meg nyilván a #crosstraining sokkal több like-ot hoz a Fészen meg az Instán, meg mert az sokkal menőbb, de nekik is sajnos csak ugyanazt tudom mondani, hogy hívhatjuk az órát HOT IRON 125-nek is akár, és zsonglőrködhetünk egy lábon a súlyokkal, vagy emelgethetjük azokat füllel, vagy farokkal, csukott szemmel, fejen állva, és képzelhetjük magunkat azonnal spártai hős harcosnak tőle, meg Crossfit bajnoknak is akár, de ha nem jó a súlyválasztás, annak ugyanúgy nem lesz semmi értelme, mintha simán csak 4x10-eket csinálgatnánk bármelyik legegyszerűbb alapgyakorlatból a teremben, zene nélkül.

3. Megint ugyanazokat az unalmas gyakorlatokat fogjuk csinálni, mint a múltkor?

Igen, és ha hiszed, ha nem, éppen ebben rejlik a HOT IRON legnagyobb ereje. Ugyanis éppen pont emiatt, ez az egyetlen olyan csoportos óratípus, amelynek koncepciója arra épül, hogy Te képes legyél pontosan mérni saját fejlődésedet.

A magam részéről tartok TRX-, sőt Funkcionális-, meg még sőtebb Cross edzéseket is, és imádom bennük a színt és a változatosságot, hogy minden egyes alkalommal használhatok akár pusztán csak szabad testsúlyt, vagy más és más eszközöket, más és más sorrendben, más intervallumban, hol kettő, hol akár négy-, vagy öt körben, hol csak 30 másodpercig csináltatva a gyakorlatokat, hol meg egy percig, vagy akár csak ismétlésszámokat követve timer nélkül, és rendre el is fáradnak a vendégeim, és tök jókat edzünk-edzenek, és szeretik meg minden, meg tök jó, de van ennek a változatosságnak egy óriási hátránya, megpedig az, hogy általa az edzettség szintjének fejlődése nem mérhető pontosan. Mert nem tudod, hogy egy bizonyos gyakorlatot milyen súllyal, milyen ismétlésszámmal végeztél mondjuk szeptember elején, és ugyanazt a gyakorlatot milyen súllyal és milyen ismétlésszámmal végezted két hónappal később. Ellenben a HOT IRON-ban - ugyanúgy, mint egy jól megtervezett, és jól naplózott személyi edzésben - ezt lehetőséged van pontosan lekövetni. Sőt, a HOT IRON rendszere éppen és pont akkor és úgy lesz hatékony számodra, ha figyeled magad, és a saját fejlődésed érdekében, lépésről lépésre fokozatosan emeled a téteket - akarom mondani a súlyokat - méghozzá úgy, hogy állandóan az úgynevezett határterhelésen dolgozol.

Vagyis; ha már eljöttél egy pár órára, és felemelgetve néhány ropira szúrt sajtos tallért, megtanultad biztonságosan kezelni az eszközöket, sőt már tudod azt is, hogy mi a különbség a felhúzás és a guggolás között, itt az ideje, hogy végre súlyokat is tegyél a rúdra...

És ha már rendes súlyokkal is elvagy tényleg, és érzed, hogy erősödnek a törzsizmaid, a karjaid meg a lábaid, és alakul a szufla, akkor végre elmondhatod magadról, hogy beléptél a HOT IRON előszobájából a nappaliba, és akkor végre valóban elkezdhetsz edzeni, és viszont van számodra egy rossz hírem: Innentől kezdve 98,5%-ban már minden rajtad múlik, ugyanis el kell érned azt a bizonyos határterhelést, amit pedig senki más nem fog tudni neked meghatározni, egyedül Te, és csakis Te, mert nálad senki sem érzi jobban, hogy valóban mennyit bírsz.

Mi HOT IRON edzők amúgy azt szoktuk mondani, hogy akkor jó a súlyválasztás, és úgy éred el a határterhelést, ha nem vagy képes pihenés nélkül végigcsinálni az adott gyakorlatot, ha ki kell hagynod egy-két ismétlést, mégpedig azért, mert egyszerűen - és szó szerint - már nem bírod tovább. Na ilyenkor azon kell dolgoznod, hogy igenis hozzáerősödj annyira a gyakorlathoz, hogy ne legyen többé szükséged azokra a bizonyos kihagyott pihenőkre, és viszont ha meg már eljutottál ideáig, az azt jelenti, hogy már nem ott van a határterhelésed "lent", ahol azelőtt, hanem "magasabban", tehát fejlődtél, erősödtél, erősebb lettél, úgyhogy akkor megint csak nincs más dolgod, mint rátenni még egy lapáttal és emelni a súlyokon, és ezt a döntést megint csak nem hozhatja meg helyetted más, csak és egyedül Te. Na ezt a progressziót viszont csakis úgy tudod követni, ha legalább 8-12 hétig, minden egyes alkalommal, ugyanazokat a gyakorlatokat csinálod, és pont. Vita lezárva.

Ha uncsizol az órán, meg el sem fáradsz, az nem az edződ vagy az edzésmódszer hibája, hanem a Tiéd, mert valószínűleg egyszerűen csak túl lusta vagy ahhoz, hogy határterhelésen dolgozz, márpedig így sanszos, hogy sokkal kisebb súlyokat emelsz, mint "illene" ahhoz, hogy mást hibáztatva, jogosan várj el hatékonyságot...

Na jó, "sajnos" most el kell indulnom, mert órám lesz - természetesen HOT IRON...:) - de később majd még folytatom, mert még ezermillió dolgot szeretnék elmondani. Addig pedig ha esetleg lenne még kérdésetek, ne habozzatok feltenni...

Peace.

 

MÁSODIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, HOT IRON-E A HOT IRON?

HARMADIK RÉSZ: HOT IRON - AVAGY, SÚLYZÓS EDZÉS ZENÉRE

 

OLVASS TOVÁBB: NO MAN - AVAGY, NEM ANTISZOC VAGYOK, CSAK EDZŐ

Szólj hozzá!

NO Man

2017. október 07. 14:24 - P. Szabó István

Avagy nem antiszoc vagyok, csak edző

yes-man-yes-man-11097494-1280-1024.jpg

Emlékeztek a Jim Carrey-nek a YES MAN című filmjére (fotó)? Na mert nekem mostanában egyre többször eszembe jut:

- Szia! De rég láttalak! Nagyon sok szeretettel meghívlak a születésnapi bulimra! Eljössz?

- Mikor van?

- Szerda este, és bulizunk hajnalig...

- Sajnos nem jó, korareggel órám van, és este 10-kor már alszom...

- Te mekkora egy gyökér lettél!...

...

- De jó, hogy találkozunk! Adhatok két jegyet a premierünkre? Én játszom a főszerepet.

- Mikor van?

- Péntek este 19.00.-.

- Sajnos nem jó. Órám van, és este 10-kor már alszom...

- Paraszt!...

...

- Koncert?

- Sajnos nem jó, órám van, meg korareggel is órám van, meg én már este 10-kor alszom...

- Akkor dugd fel magadnak a fitneszed!...

...

- Buli?

- Sajnos nem jó, órám van, meg korareggel is órám van, meg én már este 10-kor...

- Kapd be!

...

Meg van az is, hogy:

- Mozi?

- Mehetünk.

- Mikor?

- Tíz?

- Nincs az túl későn?

- Úgy értem, délelőtt 10.00.

- Ki a faszom idióta megy moziba délelőtt 10.00-kor?

- Én.

- Mert?

- Akkor érek rá.

- Csicska!...

...

És tényleg ez megy egy éve, ami borzalmas, de például olyan spontán eseményeket néha azért be tudok vállalni, amikről már legalább két héttel a dolog előtt tájékoztatnak, és mondjuk találok az éppen aktuális óráimra olyan helyettesítőt, aki nem azon dolgozik majd, hogy lenyúlja a vendégeimet, vagy elültesse a bogarat a fülükbe, hogy én tulajdonképpen mekkora egy szakmai szar vagyok, és ami óra meg aztán még idejében be is kerül az órarendbe. Vagy mondjuk még azt tudom csinálni, hogy elkések, vagy egyáltalán nem tartom meg az órát, hanem inkább utána átplasztikáztatom az arcom, és hamis papírokkal Mexikóba költözöm szégyenemben, csak az meg olyan bonyi... 

Hát szóval ez lettem. Egy "NEM ember". És tényleg több barátommal találkoztam, míg Miamiban laktunk, mint amióta hazajöttünk, és ahogy az órarendem alakul, félek, a helyzet nem is igazán fog javulni.

De mentségemre legyen mondva, hogy tényleg nem én tehetek arról, hogy a csoportos órákban éppen a reggel 7.00, és az este 18.00 környéke a csúcsidő, ami általában tényleg telibever minden emberi programot, szóval ha esetleg szeretnél velem találkozni, mert hiányzom, vagy mert szeretnél revansot venni rajtam, mert nem jelentem meg valamelyik eseményeden, amire szíved minden szeretetével meghívtál, akkor mondjuk lehet egy délelőtti matiné a moziban, vagy kérlek gyere el valamelyik edzésmre! Ott tutkó megtalálsz, csak majd ne felejts el előtte bejelentkezni!:) 

U.i.: Ha valaki látja a Csajomat - aki éppen fellép a Fitbalance-on az Arénában, amire ma már nem tudok elmenni, mert reggel is volt már két órám, és délután is lesz kettő, közte pedig eszem valamit itthon, és megpróbálok aludni kicsit - adja át neki az üzenetem, hogy: Hajrá, Andi! Meg, hogy legyen ügyes! És hogy találkozunk hétfőn reggel 8.00-kor a szokásos TRX-emen!...

 

OLVASS TOVÁBB: VÁLTOZOTT A TERV

Szólj hozzá!

Változott a terv...

2017. október 01. 12:06 - P. Szabó István

orarend_2017_3.jpg

Mindig minden változik, ami nem gáz, mert az életben talán éppen csak a változás az örök, és legszemélyesebb tapasztalataim szerint, aki nem képes menni a flow-val, automatically boldogtalanságra van ítélve. Én például egy egész filmet szenteltem saját makacs boldogtalanságomnak, és annak hogy mennyire nem kezeltem jól a változást, amiért örökké hálás leszek magamnak. Mármint nem azért mert rosszul kezeltem a változást, hanem a filmért, amelyben lényegében - a főszereplőn keresztül - beleöltem magam a mozdulatlanságba, hogy aztán végre levetkőzve a problémát, feltámadva hamvaimból, mozogni kezdhessek tök szabadon.

És aztán elmozogtam egészen Miami-ig, hogy ott fotós legyek, meg takarító, meg piacos kenyérárus, meg kutyaszitter, meg parkolós fiú, majd mivel Amerikában gyakorlatilag nem találtam semmit, mozdultam tovább Máltára medencés fiúnak, meg felszolgálónak, meg bárpultosnak, hogy közben totál lenullázzam magam anyagilag, végleg kiszipolyozzam testem-lelkem a 12-16 órás shiftekkel, de legalább új perspektívákat fedezzek fel, és némi mély beleérzést az élet zajos, zsíros gépezetének valódi működésébe.

A terv az volt, hogy csak egy hónapra jövünk haza, majd miután sikeresen elpasszoltam a zuglói lakásom - megadva a végső kegyelemdöfést kilátástalan anyagi helyzetemnek - megyünk is tovább Dél-Spanyolországba, hajtani a napsütést, a tengerzúgást, meg az €-t, de a terv változott.

Andi mindig is maradni akart, én meg mindig is menni, de annyira fárasztó és szeretettelen volt ez a kalandos-utazásos közel három év, hogy beleegyeztem a maradásba. Pihenésre volt szükségem, feltöltődésre, emberekre, és mégegyszer ki kell hangsúlyoznom: szeretetre. - Egy év. - ezt mondtam az Andinak. - Egy évet maradunk, megnézzük, hogy milyen, hogy vajon tényleg olyan lesz-e itthon csinálni az életet, mint amilyennek Ő álmodta, és ha nem, akkor útrakelünk megint.

Januárban startoltunk szinte a nulláról, és az Andi - ha jól emlékszem - valamikor nyár közepén írt egy üzenetet valami olyasmi szöveggel, hogy: "Elegem van! Takarodjunk innen a gecibe!" pedig Ő aztán tényleg nem ilyen, és soha semmilyen körülmények közt sem beszél csúnyán, szóval el lehet képzelni, mennyire felbaszhatta magát. És igen, van kishazánkban például olyan edzőterem-hálózat ahová részemről biztos, hogy be nem teszem a lábam többé, de cserébe legalább megtanultam, és elhatároztam, hogy ha egy bizonyos "ember típust", meglátok egy terem vezetőségében, vagy akár csak a büfében, azonnal hátat fordítok, és vissza se nézek többé. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy egyrészt már ne akarjak minden áron, mindenkinek megfelelni, másrészt pedig hogy tisztában legyek a szomorú ténnyel, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Biztosan remek dolog az összekovácsolódósdi, de ma már inkább azt vallom, hogy kovácsolódjon az, akinek két anyja van. Én inkább már csak azokkal dolgozom, meg foglalkozom, akikkel az első pillanattól kezdve megvan az összhang, a közös nevező, meg a kölcsönös tisztelet, a többiekre pedig sajnálatos módon már nincs sem időm, sem energiám.

De a lényeg, hogy volt egy időszak, amikor újra szóba került az emigráció, ám ugye az élet éppen attól szép, hogy folyton változik, és hogy a völgyeket általában hegyek követik, és tényleg csak arra tudok bíztatni mindenkit, hogy legyen szó akár munkahelyről, akár párkapcsolatról, akár bármi más ilyesmi hasonló helyzetről, ha valahol, valami zsigerből szar, ne ragadj bele, hanem menj el onnan amilyen gyorsan csak megteheted(!), különben sosem tudod meg, mi minden más csodák várnak rád máshol!

...

Október elseje van. Az órarendem szerint heti 18 csoportos órát tartok 4 különböző teremben - és halkan elárulom, hogy még ebben a hónapban lesz az 20/5 is - és mostanra annyi embert megszerettem, sőt talán fogalmazhatok úgy is, hogy: annyi emberrel megszerettük egymást az edzéseink alkalmával, hogy fizikai képtelenség lenne cserbenhagyni őket. Valójában nem is igazán akartam edzősködni itthon, de az volt a legkézenfekvőbb megoldás, mivel éppen az az, amihez együtt van a tapasztalatom, a képzettségem, meg minden ilyesmi szükséges, úgyhogy elkezdtem csinálni újra, és elmondhatatlanul hálás vagyok az életnek a lehetőségért, mert ma alig várom, hogy menjek és együtt legyek azokkal az emberekkel, akik az óráimra járnak, hogy izzadjunk, hogy szenvedjünk, miközben nevessünk, és remekül szórakozzunk is egyszerre. Imádom az edzéseink hangulatát, hogy újra szól a zene - mint ifjúkoromban a táncóráimon - hogy szeretet van, hogy respect van, hogy órák után nem széledünk szét azonnal, hanem dumcsizunk még kicsit, meg ilyesmik. Az utóbbi életszakaszomban elég elszigetelten éltem. Nem igazán mentem sehová, inkább csak otthon múlattam az időt, és nem voltam nyitott új barátságokra, most meg tökre feltölt, hogy egyre újabb és újabb fantasztikus embereket ismerhetek, sőt szerethetek meg, és mostanra kétséget kizáróan megértettem, hogy menekülhetek én bárhová a világban, körülvehetnek akámilyen gyönyörű pálmák meg tengerek, igazán boldog úgyis csak ott lehetek, ahol szeretet vár...

 

OLVASS TOVÁBB:  MINDEN ARANY, AMI FITT

Szólj hozzá!

Minden arany, ami FITT...

2017. augusztus 10. 15:11 - P. Szabó István

fitfamily.jpeg

/Foto forrás: http://www.healthreviewss.com/how-to-keep-whole-family-fit-family-fitness-plan/

Ennyi fitt-mami-papi-ovis-kutyuska-cicuska még a világon nem volt soha, eskü alatt vallom, mint manapság, és csak úgy kapkodom a fejem, hogy nézd, már ez is milyen fitt lett hirtelen, meg az is, meg már ennek is fitt-blogja van, meg annak is, meg már ez is fitt-életmód-fitt tanácsadó, meg az is fitt-fittnesz-fitt, és csak úgy ömlik a Fészről a fitt meg az Instán a ki ilyen fitt, ki olyan fitt, és olybá tűnik, hogy a világon már mindenki edző, meg szakértő, meg rajtam kívül mindenki más csak kézműves-raw-vegánul kajál már, és mindenki guggol meg plankel, mint a kisangyal éjt nappallá téve, és már szinte tulajdonképpen csakis organic saláták fotózkodnak tányérokon, friss facsart gyümölcsökkel, és mindenki széles, hófehér mosollyal szép és egészséges és fitt, és lassan már jobb, ha ki sem lépsz a lakásból kockahas, műmell meg műsegg nélkül, mert az emberek kinéznek az utcán is már, csak valahogy aztán meg valahogy mindig úgy alakul, hogy aki éppen FittPapit játszik, azt valahogy mindig látom a lángososnál duplasajtos tejfölöst zabálni FittMamival, aki meg pont éppen csak most nyomta el a cigarettáját, meg aztán a másik fittfitt meg a Mekiben ül és ötödjére tölti újra a kólás poharát, és aztán dumcsizunk a többi edzőkkel, és mondják, hogy ekkora pörkölt, meg akkora pacal, és sörözünk mellé simán, és röhögünk, hogy igen, a színes gumicukor is organic, este meg csúszik a csoki, meg a kötelező popcorn a filmhez nachossal, és a pizza is gyorsabban kiér, mint nekiállni a salátadarabolásnak, ami meg akkora macera, és különben is már herótom van a csirkétől, de annyira, hogy rá se tudok nézni. A nagy "hashtagnatural" testépítő az öltözőben szúrja, és már rég nem áll fel neki, de legalább verseny után annyira egészséges, hogy látni is alig lát, mert még a szemgolyójából is kihajtotta a vizet, a fittmodell lány meg panaszkodik, hogy azóta nem jön helyre az emésztése, amióta egyszer bevállalta azt a kurva versenyt, amit már nagyon megbánt, és hogy jaj, bárcsak lenne újra menzesze! Aztán FittMami meséli, hogy tolja most ezt a rohadás fehérjekúrát, de már majd megőrül, mert a gyereknek meg sütnie kell a palacsintát hetente ötször, a mocsok férje meg le se áll a Fornettivel, és annak olyan az illata, hogy beleremeg a teljes budapesti metróhálózat már messziről. És ó bárcsak ne lenne benne glutén, meg fatfree, meg sugarfree, és jajj a cukor helyett édesítő, de azért jöhet még kis tejszínhab a tetejére kicsit, de rohanok crossfittre, mert bár fáj tőle a hátam, mint az állat, és nem is igazán bírom azokat a csúnya nehéz súlyokat, de ha a műkörmös Ica is ott burpee-zik, akkor nekem is ott kell és ennyike. Aztán az egészséges egyszercsak lefordul a székről ebéd közben holtan, a cigis-piás meg 110 éves, oszt még mindig nem akar leszokni a piros Marbiról, akármennyire is mondják neki, hogy ezzel megöli magát, és az a kurva genetika, meg a sors, meg az agy csak csinálja a dolgát tovább, és leszarja, hogy te hízni akarsz, vagy fogyni, vagy éppen divatból gluténérzékeny szeretnél lenni, homo vagy akár hetero. A lényeg, hogy like-okért csúszhat még lejjebb a tanga, lehet mélyebb a dekoltázs, és a vödör fagyi is megvár a mélyhütttőben, amíg kiposztolod a fittsalidat Instára...

Na jó, ezt a kólát még megiszom, aztán megyek is edzeni, hátha lactose free leszek tőle végre...

 

OLVASS TOVÁBB: MÁSNAK KÉPZAVAR, NEKEM CSAK SIMÁN KEDD

Szólj hozzá!

#nyaralasi

2017. április 27. 11:55 - P. Szabó István

Annak ellenére, hogy nemrégiben több, mint két évet effektíve nyaralóhelyeken élve töltöttünk - vagy simán lehet, hogy éppen pont azért - rég nem "nyaraltam" ennyire jót, mint ezt az 5 napot, amit most letoltunk a Csajommal Malagán. És mondanám, hogy ennyire tele vagyunk, meg hogy ilyen nagyon jól megy, hogy mi ezt simán megengedhetjük magunknak, de az igazság "sajnos" sokkal gyakorlatiasabb:

Amikor elhatároztuk, hogy elhúzunk a koszos csúnya Máltáról egy sokkal szebb és igényesebb helyre, akkor bizony Malagát szemeltük ki magunknak következő lakhelyünknek, és hogy súlyt is adjunk döntésünknek, szépen rendesen jó előre meg is vettük oda a repjegyünket. Aztán hazaugrottunk egy hónapocskára karácsonyozni meg kiskutyázni, csak közben úgy alakult, hogy jól éreztük magunkat, meg munkákat is kaptunk, meg be is rendezkedtünk egy időre hirtelen, szóval ha nem mentünk volna, akkor buktuk volna a jegy árát, mert a Wizzair ugye nem az a pénzvisszaadós fajta, Szóval okosabb volt menni, mint maradni, és én bizony nagyon örülök, hogy mentünk! Sőt, amikor az Andi lefoglalta a szállást, és elmondta az időpontokat, csak akkor döbbentünk ám rá mindketten, hogy a "Szerelmünk 7. évfordulója" totál véletlenül éppen pont beleesik ebbe a pár napba, úgyhogy aki azt gondolta, hogy direkt azért mentünk, hogy magunkat ünnepeljük, tévedett. Nem vagyunk mi ennyire tervezősök, viszont tényleg tök jó, hogy így alakult.

A részletekkel nem untatnék senkit, hiszen azok nyilván csak számunkra voltak érdekesek, de azért annyit elárulok, hogy utoljára gyermekkorom nyaralásain éreztem magam ennyire jól, még a Szolnoki Megyei Tanács üdülőjében Ábrahámhegyen. Emlékszem, mennyire nem akartam onnan hazajönni soha, és hogy mindig arra vágytam, hogy amikor felébredek megint a nyaralás legelső napjánál tartsunk, mint az Idétlen időkigben. Na pont így voltam most is. Péntek reggel akartam lenni mindig, az első reggelinknél, de sajnos az idő az olyan, hogy az halad, hogy rohadjon meg!

img_1001.jpg

img_1079.jpg

Ja, azt meg majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy szerintem a "Saját Lábon" Ráhelékkel utaztunk a Malaga-Budapest járaton, és tök cuki a kicsi:) - Mondom ezt abban a reményben, hátha erre majd lepottyan valahonnan valami picurka kis párszázmillás közbeszerzés plusz áfa zsebbe...

 

OLVASS TOVÁBB: MÁSNAK KÉPZAVAR, NEKEM CSAK SIMÁN KEDD

Szólj hozzá!

Másnak képzavar, nekem csak simán Kedd

2017. március 29. 09:23 - P. Szabó István

nikip_ig-2429.jpg

Tegnap két Hot Iron óratartás közt volt egy fotózásom is, amiben meg mondjuk még annyi érdekesség csúszott, hogy Füredi Nikit fotóztam, akit még táncos koromban ismertem meg, amikor a Dorian Gray-jel turnéztunk, majd később még járt is a táncsulimba, pont ugyanúgy, mint Bartalos Kriszta, aki pedig tegnap a sminkeket készítette. Vicces volt őket egészen más helyzetben látni így cirka 20 év után.

Mindketten gyönyörű lányos anyák lettek, akiknek ismerem a múltjukat, és láttuk egymást "felnőni", ami annyira torokszorítóan élettel teli gondolat, hogy mindjárt sírok is...

nikip_ig-1937.jpg

Niki amúgy hozzám jár személyi edzésre, szóval majd holnap reggel miközben számolom neki a sumo guggolásokat, nyilván meg fogjuk beszélni, hogy mik a konklúzióink a fotózással kapcsolatban, és hogy végeredményben milyen képeket fogunk kiválasztani utómunkára.

Amúgy a WAW Stúdióban fotóztunk, amit pedig Farkas Csabi barátom visz. Vele akkor ismerkedtem meg, amikor kijött az első mozim, a Halálkeringő, aminek én írtam a forgatókönyvét, és annyira idegesített, hogy az írás mellett tök gyenge voltam vizuálból, hogy rögtön keresnem kellett egy iskolát, ahol majd megtanítanak képet alkotni. Ekkor kezdtem fotózni, a Csabi meg ott volt első Mestereim közt...

nikip_ig-2196.jpg

Szóval, jó nap volt a tegnapi. Barátos:)

 

OLVASS TOVÁBB: HÉTKÖZNAPI EMBER HÉTVÉGÉN

 

Szólj hozzá!

Hétköznapi ember hétvégén

2017. március 20. 13:59 - P. Szabó István

Avagy még a Panelninja is hozzám jár edzeni

panelninja_592_400.jpg

Sokmindent el lehet rólam mondani, de talán egyvalamit nehezen, méghozzá azt, hogy "hétköznapi ember" vagyok... Mert ha szerinted igen, akkor légy szíves, mutass már nekem mégegy olyan edzőt, akinek éppen fut egy színdarabja a MADÁCH STÚDIÓBAN, és nem csak masszírozni képes a vendégeit, hanem akár fotózni is!:)

Tudom, hogy ez fura és talán meglepő, és sokat dolgoztam meg gondolkodtam én azon, hogy mi is vagyok, meg ki is vagyok tulajdonképpen, de ha az ember pilóta tanoncként kezdte az életét, majd szakács lett, aztán hivatásos táncos, majd közben megírt néhány dalszöveget, regényt, színdarabot, és filmet, aztán masszőrnek tanult, meg edzőnek, de már árult kenyeret piacon, parkolt autókat Amerikában, volt "pool boy", és bartender is, akkor azt hiszem, ott már nem nagyon kell ezekkel az apróságokkal foglalkozni, csak bízni abban, hogy talán jövőre újra elkészülhet egy film, és kijöhet egy regény megint...:)

Na jó, nem akarok nagyképűsködni, csak gondoltam szólok, hogy Március 26-án, Vasárnap, 19.30-tól ismét műsoron a PANELNINJA című monokomédiám, az összes főszerepben a zseniális MAGYAR ATTILÁVAL, és mivel a vasárnap az egyetlen igazi szabadnapom, úgy néz ki, hogy magam is beülök az előadásra személyesen, mert már oly rég láttam, az Attila meg biztosan beletolt már egy nagycsomó új poént, úgyhogy szerintem olyan lesz, mintha egy vadiúj színdarabot néznék.

Szóval akinek kedve van, és ráér, jöjjön! Garantálom, hogy nem fog csalódni...

panelninja2.jpg

 

OLVASS TOVÁBB: AZ ÉN BÜSZKE 25%-OM

Szólj hozzá!

Teljes test edzés Füredi Nikivel

2017. március 16. 16:02 - P. Szabó István

Annyira jófejek vagyunk, hogy azt találtuk ki, megajándékozunk benneteket egy frankó teljes testre szóló edzéstervvel, amit amúgy a Nikinek kreáltam mára:) Azért van benne kétszer is vállból tolás meg a hegyállásba emelkedés fekvőtámaszból, meg a vége hasprésnél is súly tartás, mert a Nikinek sok baja van a vállával, mármint azért mert gyenge, ezért csomó mindent erősítunk a vállizület körül. Hát éppen mára ezeket választottam...

Az edzésről pedig annyit érdemes tudni, hogy:

- 10 gyakorlat, méghozzá három körben (azaz háromszor)

- A gyakorlatok hossza 1 perc (40 másodperc aktív, 20 másodperc pihenő)

- A körök közti pihenő mindössze egy perc, így a három kör, azaz a teljes edzés hossza mindössze 32 perc

Természetesen előtte melegítsetek be, a végén pedig nyújtsatok, ahogy kell!

Súly választás:

- Mi 5 kg-os tárcsát használtunk az első gyakorlathoz.

- A kitöréseknél csak 3 kg-os kézisúlyzót.

- A felhúzásnál a Hot Iron szettből csak két 5-kg-os tárcsa volt a rúdon.

- A végén a hasprés-csipőemeléseknél viszont 10 kg-ot nyomott a tárcsa.

Persze azt te tudod a legjobban eldönteni, hogy a te edzettségi szintedhez képest mely súlyok a legideálisabbak.

 

Na hajrá!:)

 

U.i.: Ha valaki esetleg nem értené, hogy jön ki a 10 gyakorlat, annak elárulom, hogy természetesen a kitöréseket is és a "bird-dog"-ot is meg kell csinálni mindkét oldalra, mert ugye ha egy gyakorlat asszimmetrikus, akkor azt valószínűleg nem csak egyik kézre-lábra fogjuk végrehajtani...:O

Szólj hozzá!

Az én büszke 25%-om

2017. március 16. 05:44 - P. Szabó István

Valamikor január elején még a Gilda Max Divában jöttem-mentem a teremben és figyelgettem, mit csinálnak az emberek. Általában nem szólongatok le senkit, még azokat sem, akik úgy 15-ös dőlésszögre állított futógépen gyalogolnak 10-es sebességen, ami körülbelül annyira lehetetlenül nehéz, hogy a Hosszú Katinkának sem merném beiktatni az edzésébe ezeket a számokat, csak maximum olyan 30 másodpercre, de valahogy minden teremben van egy Katika-Zsuzsika-Gizike, akik meg simán tolnak ezen a beállításon akár egy órácskát is, és viszont van nekik egy egyszerű titkuk, hogy hogyan is képesek erre a bravúrra, mégpedig az, hogy ezek az drágáim végig kapaszkodnak ügyesen a kijelző tetejébe vagy a pulzusmérő fogantyúba, ami meg azért csodálatos, mert az kábé annak a mozgásformának felel így meg, mint amikor az ember úgy kirándul hegymenetben, hogy közben valaki más előtte hajt egy traktorral és vontatókötélen húzza őt fölfelé, hogy nehogy véletlenül elfáradjon szegénykém, és mondjuk megerőltesse a kis műkörömépítésben megfáradt lábacskáit. Na jó, hazudok. Egyszer nem bírtam tovább nézni és odamentem egy ilyen Katika-Zsuzsika-Gizikéhez, és kedvesen megkértem, hogy ha valóban szeretné is érezni, hogy mit is csinál éppen, akkor egy pillanatkára ugyan engedje már el, amit fog, és akkor ő először nem értette, hogy mi a retekről beszélek, de mivel Gilda Max logo volt a pólómon, talán gondolhatta, hogy nem vagyok teljesen outsider és akkor ő egy teljes 12 és fél másodpercre el is engedte a gépet, és akkor látszott a tekintetében, hogy ez mekkora hülyeség így, mert így nemhogy dumcsizni, meg telefont nyomkodni nem tud, hanem még állva maradni sem, és ez alatt a 12 és fél másodperc alatt felment a pulzusa 180-ra, zihált, mint egy versenyló a sprintje végén, és még mielőtt halálosan besavasodott volna, inkább visszakapaszkodott, és a zihálástól alig hallhatóan megnyugtatott, hogy jó, akkor lejjebb veszi kicsivel és megpróbálja újra, és azok az értékek, amelyeken ezután ő ezt elengedett kézzel csinálni tudta, már köszönő viszonyban sem voltak az előzőektől, és az edzésideje is bizony lecsökkent neki hirtelen egy óráról, mindössze 8 nehéz percecskére. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy szóval jöttem-mentem a teremben és figyelgettem, hogy mit csinálnak az emberek, és akkor megláttam Őt, aki meg a csigás hátgépben ülve, valami elég lehetetlen módon próbált valószínűleg tricepsz-gyakorlatokat végrehajtani, már-már a balesetveszélyes kategórián belül, úgyhogy akkor megkérdeztem tőle, hogy segíthetek-e neki esetleg...

Azóta már majdnem három hónap telt el, hetente háromszor edzünk, méghozzá világinagy szorgalommal és odaadással és én pedig rendkívül büszke vagyok rá, és nem csak azért, mert már olyan szabályosan hajtja végre a gyakorlatokat, hogy akár már szerepet is cserélhetnénk, és lehetne ő az én edzőm, hanem azért is mert a kajálásán is változtatott és tartja is azt rendesen és tisztességesen, ahogy kell, és hát meg is látszik az eredménye.

Mondanám büszkén, hogy ennyire jó edző vagyok, mert ilyen látványos transzformra vagyok képes az edzésterveimmel, de "sajnos" a valóság az, hogy az ő sikerében az én részem nem több 25%-nál, mint ahogyan a mozgás maga sem tud sokkal több lenni egy ilyen testsúlyváltozásos cuccban, mert a többi az ő kitartása, szorgalma, meg a kaja mennyisége és milyensége, amit a testének ad támogatásul.

Hát csak így tovább neki!

Ha pedig Te is szeretnél ilyen ügyesen változni, és úgy érzed, hogy megvan benned a kellő 75%, keress meg bátran:)

 

OLVASS TOVÁBB: A LÉLEK SÚLYA

Szólj hozzá!

Füredi Niki 1.

2017. március 13. 20:41 - P. Szabó István

Nikivel körülbelül egy hónapja edzünk, hetente kétszer a Gilda Max River Estate-ben. Aki esetleg nem tudná, ő egy rendkívül tehetséges musical színésznő, és nem mellesleg régi kedves barátom. Ha jól emlékszem, még a Dorian Gray című darab kapcsán találkoztunk először. Ő persze maradt, és haladt tovább az évek alatt színésznőként, én meg lettem, ami lettem...semmi:)

Ma éppen a combizmokra és a farizmokra helyeztük a hangsúlyt, és tökre büszke vagyok rá, méghozzá nem csak azért, mert szorgalmas, hanem azért is, mert gyönyörűen és szabályosan dolgozik...pont, mint a színpadon:)

Szólj hozzá!

A lélek súlya

2017. március 13. 18:12 - P. Szabó István

andikablack-has_ret_web.jpg

Fotó: @pszaboistvan Modell: @andrea.toth.wo

Ha mi emberek valóban logikusan gondolkodó intelligens (ész)lények lennénk, akkor az életünk is értelmes lenne és egyszerű, és egy csomó olyan probléma nem is létezne, mint amely problémák valójában a legeslegnagyobb és legeslegmegoldhatatlanabbnak tűnő problémáink nekünk ever, úgy mint: a testsúlyunk, vagy a különféle addikcióink,...stb. Mert amikor ezekről beszélünk, és/vagy ezek megoldását kutatjuk, akkor tulajdonképpen azt már eleve abban a tudatban tesszük, hogy tisztában is vagyunk a válasszal, hiszen az oly egyszerű, mint egy pont: Nem akarsz kövér lenni, mint egy disznó, mert ronda vagy, amitől gyűlölöd magad, és különben is a kövérség egészségtelen? Hát ne zabálj annyit, basz'ki! Mindannyian tudjuk, hogy ha le szeretnénk fogyni, mindössze annyi a dolgunk, hogy kevesebb kalóriát kell bevinnünk, mint amennyit felhasználunk, és kész! És ez tényleg ennyire egyszerű! Le akarsz szokni a dohányzásról, mert büdös körülötted minden, a tüdőd fekete, és éppen csak egy hajszálnyira állsz a ráktól (és most nem a homárra gondolok)? Egyetlen vágyad, hogy leszokj a piáról, mert amiatt vesztetted el a családod, az állásod és minden pénzed, vagy neked éppen a játékszenvedélyedről van szó? Ne vegyél, ne vedd a szádhoz, ne menj be a terembe, és a probléma meg van oldva! Volt nincs...

Persze tudjuk, hogy ez - bár remekül és talán ébresztően hangzik, de - mégsem ennyire egyszerű, sőt valamilyen érdekes okból kifejezetten komplikált dolog. És miért? Mert sajnos Kedves Barátaim, a helyzet az - ha utáltok ezért, ha nem - bármennyire is szeretnénk azt hinni, valójában egyáltalán nem vagyunk urai az életünknek. Ráfoghatjuk a tudatalattinkra, a sorsra (vagy a Sorosra...), vagy akár Istenre, ha valakinek éppen az jön be, meg kereshetünk még hozzá csomó mindenféle magasabbrendű entitásokat, de a vége akkor is mindig ugyanaz.

Pont ahogyan az egyik kedvenc Woody Allen mondásom szól: "Meg akarod nevettetni Istent? Mesélj neki a terveidről..."

Valamikor 20 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy legközelebb, amikor majd megkínál valaki valami sütivel, vagy csokival, vagy az anyukám megint azt a krumplipürés sülthúst csinálja, azzal a finom káposztával, meg a kedvenc citromosomat, akkor egyszerűen majd csak azt mondom neki, hogy köszönöm szépen, de nem kérek. Majd ezt követően 20 éven keresztül mindent megtettem annak érdekében, hogy ez valahogy összejöjjön, hogy valahogy legalább egyszer sikerüljön végre, de nem, bassza meg! Nem jött össze. És tényleg nem arról beszélek, hogy elterveztem, és egy pár napig nem sikerült, de utána igen, hiszen amiről szó van, olyannyira banálisan egyszerű, hanem konkrétan tényleg és komolyan 20 éven keresztül képtelen voltam nemet mondani azokra a cuccokra, amiket szerettem, amíg ízlettek, és közben sohasem tudtam megindokolni, hogy éppen abban a pillanatban mi térített el, mi vitt a rossz irányba. Csak azt tudtam, hogy valami belső hang mindig helyettem döntött, valahogy kikapcsolta az agyamat, miközben pedig helyettem mozgatta a kezeimet meg a szám. Szinte ott se voltam, szinte csak kívülről néztem végig az egészet, mint valami marionett figura. Ezt simán lehet, hogy más nem érti, csak én, vagy "mi", akikkel mindez szintén előfordult, vagy előfordul még mind a mai napig. Én így küzdöttem végig az utóbbi évtizedeimet, és nevetségesen hangzik, de tényleg mindig a cukor vagy a tészta győzött. Mindig!

De hogy mit is akarok mondani ezzel?

Csak azt, hogy nekem ahhoz, hogy arról a 120 kilóról, amire kb. 75-ről fogyókúráztam fel magam az évek alatt, újra alulról verjem a 100-at, egészen komoly utat kellett bejárnom, és messze sem csak az volt a feladatom, hogy helyre tegyem a táplálkozásomat meg az edzéseimet, hanem sokkal, de sokkal több. Nekem először meg kellett küzdenem önmagammal, fel kellett ismernem, hogy valami nagyon nincs rendben velem, az életemmel, az úttal, amelyen járok. El kellett adnom mindenemet, fogni egy bőröndöt, elköltözni Amerikába, ott rettenetesen sokat szenvedni, majd onnan visszaköltözni Európába - Máltára - ahol megint szenvedni egy sort, de közben meg összetalálkozni "velem", lerendezni a dolgaimat, elfogadni, belenyugodni, elengedni, aztán pedig hazajönni végül, és a nulláról újrakezdeni mindent, de tényleg.

Szóval, csak azért mondom mindezt, mert simán lehet, hogy azért nem sikerült még elérned az ideális testsúlyodat, mert lélekben még egyszerűen nem tartasz ott. Nem jutottál el odáig. Még nem készültél fel rá, még nem találkoztál önmagaddal, még nem oldottad meg a dolgaidat, és még fizikálisan is cipelned kell mindazt a terhet, amit lelkileg cipelsz.

Tudom, faszságnak hangzik, de hidd el, nem az!

Előfordulhat, hogy a Te esetedben sem pusztán csak szénhidrátokról, fehérjékről, zsírokról, vitaminokról, meg anyagcseréről van szó, hanem inkább elcseszett múltról, elfojtott vágyakról, mérgező kötelékekről, ki nem mondodd szavakról, át nem élt kalandokról, be nem teljesült, vagy éppen rosszul dekódolt álmokról, és sajnos addig amíg ezeket nem sikerül felszabadítanod, elérned, megtalálnod, elengedned...stb., addig bármennyire is akarod, hiszel benne, kitartasz, vagy küzdesz érte, nem fog sikerülni a súlyleadás, még ha konkrétan beledöglesz, akkor sem, mert hiszem, hogy az a súly, ami rajtad felesleg, az valójában az életeden az, az valójában nem csak egy olyan teher, amely a gerincedet nyomja, hanem olyan is, amely képletesen a válladat, mert az nem más, mint a lelked súlya, és attól egészen biztosan nem lesz könnyű megszabadulnod...

 

OLVASS TOVÁBB: MEGÁLLTAM A FOGYÁSBAN!!! MOST MIT TEGYEK???

Szólj hozzá!

Megálltam a fogyásban!!! Most mit tegyek???

2017. március 12. 17:14 - P. Szabó István

Andika-fotozas-244_retus_NET420.jpg

Fotó: @pszaboistvan Modell: @andrea.toth.wo

Mindenki ezzel jön:

- Három hónapja diétázom. Kilőttem a kenyeret, a tésztákat, a tejtermékeket, az alkoholt, már csak sovány húsokat eszem, sok zöldséget, és edzek, mint az állat. Majdnem hét kilót fogytam az első két hónapban, erre most meg vagy egy teljes hónapja szinte semmi. Végem van, nem csinálom tovább. Én mindent megtettem, de nekem ez nem megy. Az Univerzum ellenem dolgozik. Feladom!

Hát ne tedd, mert van egy jóhírem!

Ha szépen konstans módon tartod az életmódváltásodat, sok mozgással, meg minden ilyesmi dolgokkal, és az elején zuhantak le a kilók, most meg semmi, akkor nemhogy itt van vége a fogyásodnak, hanem valójában most kezdődik csak el igazán.

A valódi, hatásos, működő és tényleg történő fogyásnak ugyanis jól körülhatárolható szakaszai vannak, amelyek lépcsőzetes súlycsökkenésben mutatkoznak meg. Van egy úgynevezett SÚLYVESZTŐ SZAKASZ, melyet mindig egy SÚLYTARTÓ SZAKASZ követ, szóval nincs semmi gáz! Ha megálltál a fogyásban, az azt jelenti, hogy már túl vagy az egyik szakaszon, és éppen a másikat kezded, azaz a legjobb úton haladsz a siker felé!

Fontosnak tartom, hogy tudj erről, mert nagyon sokan éppen ezen a ponton adják fel, amikor tulajdonképpen már "beléptek az ajtón".

Amit még tudnod kell az annyi, hogy a szervezetben rendkívöl összetett hormonális-idegrendszeri folyamatok játszódnak le akkor, amikor elfogadja és kezeli a súlyvesztésedet, és itt nem pusztán biokémiáról van szó, hanem pszichológiáról is (Jó, mondjuk sokak szerint az is csak biokémia, de ki tudja...). Szóval nem csak a testednek kell "felfognia", hogy kisebb lettél, mint eddig, és hogy mostantól ez a te új, optimális méreted, hanem a tudatalattidnak is, ez a kettő együtt pedig időbe telik.

Általában és lényegében pontosan ez történik a súlytartó szakaszban. A szervezeted és az elméd egyaránt elfogadja, megérti, hogy nem azért nem viszel be annyi kalóriát, mint eddig, mert életveszélyben vagy, és nem jutsz hozzá az eddig megszokott adagodhoz, hanem azért, mert így döntöttél, mert ez neked jó, és ezen döntésed mellett ki is tartasz, tehát nem szükséges tovább a raktározás reflexével védenie téged, hanem folytathatja a zsírbontást, az átalakulást, méghozzá együttműködve "veled". De gondolj bele, egy kisbaba saját kakiját is nehezen engedi el, annyira azt érzi, hogy az az ő része, sőt, hogy az ő maga, hidd el, hogy az elmédnek sem egyszerű azt felfognia, hogy te eddig sokkal nagyobb voltál, most meg kisebb vagy, szóval mostantól minden egy egészen más mérethez, állapothoz képest kerül majd viszonyításra...

És persze azért van még itt egy-két dolog a lehetséges ételintolleranciákon, pajzsmirigy alulműködésen, szénhidrát rezisztencián túl is, úgy mint például az a banálisan egyszerű tény, hogy az izomszövet nehezebb a zsírszövetnél, így simán lehet, hogy az izomtömegnövelő edzéseid eredménye a mérlegen súlygyarapodást mutat, miközben a zsír-izom arány meg az izom javára változik. Ezért is gyűlölöm a mérlegeket, és kérek majd mindenkit rá, hogy soha ne az alapján értékelje a formaváltozását, hogy az mit mutat. A legjobb megoldás talán az, ha egyáltalán nem is állunk rá. Teljesen fölösleges, sőt néha kifejezetten káros tud lenni, mert előfordulhat, hogy például az, aki éppen tök jól érzi magát már attól, hogy edz, és nem zabál és mozgékonyabb lett, és frissebb és pozitívabb, egyszercsak rááll a mérlegre és azt látja, hogy tulajdonképpen "hízott", akkor oda az öröm, és jön helyette vissza a depresszió meg a csalódottság megint.

A másik dolog pedig az, hogy az edzéseknek természetüktől és koncepciójuktól fogva eleve a fejlődésre kell épülniük, a test ugyanis egy idő után hozzászokik a terheléshez, tehát ahhoz, hogy tovább fejlődhessen, időről-időre még nagyobb terhelést kell kapnia. Egyszerűbben fogalmazva, ha mindig csak ugyanazt edzed, ugyanazokkal a gyakorlatokkal, ugyanazokkal a súlyokkal, akkor magától értetődő, hogy meg fogsz állni a fejlődésben, és pont. Szóval ugyanúgy, mint a fogyásodra, az edzéseredményeidre is a lépcsőzetesség lesz a jellemző. Elkezdesz valamit csinálni, ami még nehéz lesz az elején, de te addig csinálod, amíg könnyűvé nem válik, ekkor pedig te feljebb lépsz egy szinttel. Az új, nagyobb súlyok, más, összetettebb gyakorlatok majd nehezebbek lesznek megint, de csak egy ideig, mert ha ugyanolyan szorgalommal végzed őket tovább, akkor egy napon majd azok is könnyűvé válnak megint...és így tovább...

Úgyhogy akkor vegyük át mégegyszer: Hogyan reagálunk rá, ha két hónap súlyzuhanás után hirtelen megállunk a fogyásban? Hát örülünk neki nagyon, és újult erővel csináljuk tovább... Hajrá!

 

OLVASS TOVÁBB: FITNESZ - AZ ÚJ PORNÓ

Szólj hozzá!

Fitnesz - az új pornó

2017. március 08. 09:55 - P. Szabó István

Avagy Boldog Nőnapot Hölgyeim!

fitness.jpg

Fotó: jacekchmielewski.com

Ugyanúgy pucsítasz, mint egy pornós ribanc, csak anyukád nem szégyell annyira - mondotta volt egy vicces edző kollégám, és nevetgéltünk is meg minden, de azért a dolog kicsit mélyebb ennél, főleg ha az ember mondjuk fenn van Instán.

Erősen heteró férfiként nyilván örülnöm kéne, mint majom a farkamnak, és nem állítom, hogy a felszínes, állati ösztönös énem nem teszi, de azért ez valahol mélyen, a bennem élő, Nőket tisztelő gyermeklelkemben erősen kettős érzéseket kelt, lett légyen, hogy az én életem szerelme is a fitnesz-iparban nyomul, még úgy is, vagy talán éppen azért, mert ő meg még mindig tiszta, mint a szűzhó. Kapkodja is a fejét, és dilemmáz sokat, hogy most akkor mit tegyen annak érdekében, hogy a lassan évtizedek óta épülő alázatos szakmaisága valahogy fölékerekedhessen "nézettségben" az egészség álcája mögé bújt nyers pornónak. Sok hozzá hasonlóan gondolkodó, és manapság zavartan pislogó "rendes" lányt ismerek még rajta kívül, akik szintén nem képesek azonosulni azzal, hogy a biztonságos és szabályos végrehajtást lassan egyre több fotón-videón írja felül a kitolt picsa szemmágnes kereksége, vagy amikor a szépen kidolgozott Rectus Abdominis bemutatása már nem megy anélkül, hogy a "véletlenül" picirkét túl mélyre tolt cérnatanga tetején, haloványan ki ne csusszanjon maga a Clitoris személyesen. És méghozzá azért nem sikerül nekik mindezekkel azonosulniuk, mert nemes egyszerűséggel, nem ezért csinálják, és pont.

Tudom, hogy a fitnesz ma gyakorlatilag vallás, és szívből örülök neki, hogy ennyire nagyon megy a dolog, és hogy egyre többen csinálják, és hogy csodaszép húszéves edzőlányok és edzőfiúk ömlenek a szakmába drága hétvégi képzések ezreiből, és a szexszel sincs nekem semmi bajom, hiszen az életben maradás, és az evés után rögtön az a harmadik legelemibb ösztönünk, sőt tovább megyek, még a kurvákra sem haragszom, sőt, őszintén hálás vagyok az áldozatukért, egyben irigylem is az erős gyomrukat, mindössze annyit kérek, hogy mondjuk edzőválasztáskor, vagy gyakorlatvégrehajtáskor próbáljunk meg kicsit gondolkodni, és túl-, illetve átlátni az éhes-feszes popsikon, kockás hasakon, és minden más párzásra ösztönző késztetésen, és jussanak eszünkbe mindannyiunk Béres Alexandrájának szavai, aki - a Wikipédia szerint - egyszer úgy definiálta a fitnesz fogalmát, mint: „...Elsősorban optimális fizikai és pszichikai működési harmónia, szociális alkalmazkodóképesség, a mindennapok optimális cselekvő-, és teljesítőképessége. Állapot, mozgalom és életforma.”...azaz nem divatból, like-okért bevállalt nedves erkölcsi métely, nem húspiac, és nem is valami olyasmi, ami fájdalmas koplalást és beteges önsanyargatást jelent, egy olyan külső megszerzésének érdekében, amelyet esetenként gyakorlatilag csak Photoshop segítségével lehet előállítani, hanem pusztán saját magad közel Best Of verzióját, és semmivel sem többet. Alexandra is úgy csinált fitnesz karriert, hogy közben az anyukája is végig büszke maradhatott rá, úgyhogy talán a dolog nem kivitelezhetetlen...

Amúgy pedig Boldog Nőnapot Hölgyeim, és kérlek benneteket, hogy maradjatok NŐK!

 

OLVASS TOVÁBB: ITT MEGTALÁLSZ

Szólj hozzá!

Itt megtalálsz...

2017. március 07. 12:53 - P. Szabó István

facebook_blog_en_gilda_prima.jpg

Sok Sok Kedves Emberek!

Ahogyan a mondás: "Aki keres, az talál." Aki pedig engem keres, annak annyit segítek, hogy a személyi edzéseimet a GILDA MAX RIVER ESTATES-ben tartom, tulajdonképpen és szinte minden nap, kivéve a hétvégéket, mert akkor leginkább pizzát zabálok, meg "pusztulj-gurulj" filmeket nézek a KZ-val... 

És viszont mivel imádok csoportos órákat is tartani - mert felhozzák bennem a régi szép időket, amikor még tánciskolám is volt, meg ilyesmik - és főleg pedig a HOT IRON az én legkedvencebb óratípusom, nyilván mert zenére megy, koreografált, mégis súlyzós cucc, szóval a Szilvi elintézte nekem, hogy a PRIMA WELLNESS-ben nyomathassak egy-egy esti órát KEDDEN 18.00-19.00-ig, CSÜTÖRTÖKÖN pedig 19.00-20.00-ig, ami tök király, mert jó sokan vagyunk, de azért még van néhány szabad szett, szóval lehet jönni szépen ügyesen!...:)

És ha már, akkor meg kell említenem, hogy sebesen közelg a testébresztős 11. FITNESZNAP, ahol szintén megjelenek...vagyis megjelenünk az Andival közösen, és tolunk egy komoly kis HOT IRON-t ott is, úgyhogy gyertek tényleg! Kisszív...:)

Ja, és persze, akinek kérdése van, tegye fel nyugodtan!

16807601_10212139330501240_3677672510290877034_n.jpg

 

OLVASS TOVÁBB: BOLDOGSÁG

Szólj hozzá!

Boldogság

2017. március 04. 13:59 - P. Szabó István

the-leftovers-season-2-poster.jpg

/The Leftovers Season 2 poster/

Lett légyen, hogy tegnap óta lényegében csak Max Richtert és David Langet hallgatok, asszem, megvilágosodtam.

Jó, mondjuk nyilván az is benne van, hogy már megint rég nem írtam semmi okosat, és bizonyára felgyűlt bennem, mint ahogyan az utóbbi 44 év, vagy az utóbbi 5 év, vagy 3 év, vagy 3 hónap, vagy 3 hét tapasztalatai is, és tegnap hirtelen feljött egy kép a net mélysötét bugyraiból a régi szolnoki Damjanich uszodáról, ami megindította a lelkem, és visszarántott a múltba megint, de közben meg azzal együtt, hogy mennyi életem volt már, és mennyi boldogságom, pedig valójában mindannyian valamiféle konstans boldog állapotot keresünk, és egészen addig, amíg azt meg nem találjuk, talán kifejezetten boldogtalannak érezzük magunkat, a sok más szarok miatt, amik történnek, de ha valami tényleg nem létezik - és ezt már biztosan tudom, és pedig én vagyok/voltam neki a leghűbb keresője - az a konstans boldogság. És tudjátok, hogy miért nem? Egyrészt, mert kibaszott unalmas lenne, másrészt pedig mert semmit az égvilágon nem tudunk értelmezni önmagában az ellenpontja nélkül, úgy, mint ahogyan a mozgást, az idő teszi értelmezhetővé, nincs Menny, Pokol nélkül, nincs nyár, tél nélkül, és természetesen nincs boldogság, boldogtalanság nélkül sem.

Tudom, hogy ilyen nagy szavakat az ember maximum egésznulla-számos évfordulók napján ír, de olyankor valahogy pont sosem jön, és most meg hogy végre szombat van, és nem órára ébredtem reggel 5.00-kor, mint ahogy a korai edzések miatt teszem minden hétköznap, és nem kell rohannom, meg edzéstervet írnom, retusálnom, vagy ilyesmi, hanem csak ülök itt a kanapén simán, miközben halk zene szól, és iszom a kávém, így most tulajdonképpen boldog vagyok, mert annyira nehéz volt a hetem, meg a hónapom, meg az év eleje óta, meg az utóbbi három évem, hogy most kipihenek mindent hirtelen, és végre értékelem is, és asszem ponotsan ez a boldogság:

A negatív ellenpont nemlétének értékelése, megélése az adott pillanatban.

És nem csak úgy vagyunk boldogok, hogy az egész életünkben, hanem bizonyos életszakaszainkban, más és más okokból, értelmezéseken keresztül, vannak boldog pillanataink. Zsíroskenyér csemiubival abban a bizonyos Damjanich uszodában, nyáron, a barátaiddal, kiskorodban - az öregedés gondolatának totális ismerete nélkül - víztől lelapult hajjal, pirosra égett bőrrel, vagy a Zagyvaparton, a dús zöld fűben feküdve, miközben lágy szellő fújdogál, és te az első szerelmedet éled, vagy még később Dobán, azon a csodás nyárvégi héten, ifjúfélrészegen, a homokban fekve, és a csillagokat nézve, miközben...(na jó, ez nem tartozik rátok:)...), vagy amikor jössz haza a Vörös Csillag moziból egy tavaszi este, közvetlenül a Staying Alive megnézése után, és a tök üres Dr. Szana Antal utcában grand jete-zni próbálsz, miközben arról álmodsz, hogy világhírű táncos leszel, vagy amikor Angersban átmész a kis fehér függőhídon, és balett-órád lesz, és beválasztottak a legjobbak közé, és franciául beszélsz, és Snickerst meg narancsot eszel, mert többre nem telik, de előtted az élet, és jó úton jársz, hogy megvalósítsd mindazt, amit ott a Dr. Szana Antal utcában elterveztél, azon a bizonyos tavaszi estén, vagy Párizsban, amikor a barátaid elvisznek arra a gospel estre, és amikor már elmennek a nézők és kiürül a templom, de ti még körülálljátok a fehér zongorát, és visszajön a kórus, és az a nagydarab fekete nő visszaül a zongorához, és ott állnak melletted és olyat énekelnek a füledbe közvetlen közelről, hogy azonnal tudod, hogy soha életedben nem fogsz többé ilyen egetrengető élményt átélni, vagy amikor már évek óta koreografálsz, és fiatal vagy, és fiúcsapat van, és minden éppen a csúcson, és olyan showt nyomtok, hogy még sose, és barátok vagytok igazán, és ezrek sikítanak megállás nélkül és zúg a taps, és csak behunyod a szemed a takarásban, és csak hallgatod és átéled, vagy Carmina Buranat táncolsz Franciaországban, élő zenekarral, nagy kórussal megint, és a zene, és az ének, és a tánc valami olyan elementális egységben olvad össze benned, hogy miközben kitáncolod a lelked, képtelen vagy levegőt venni, olyan katarzisban vagy, vagy amikor már saját lakásod van, és végre végleg kiszabadultál egy rossz kapcsolatból, a lány elpakolt, és hirtelen akkora szabadság szakad rád, hogy széttárod a karjaid a szoba közepen és percekig nem teszel mást, mint sírsz és nevetsz egyszerre, vagy amikor az európai luxushajóútad egyik éjszakáján csak kiállsz a lakosztály duplaerkélyére, és a világító telihold alatt elámulsz a tenger végtelen erején és gyönyörűségén, aztán amikor már szép autód van, és tele a zsebed, és éppen hazafelé tartasz Dunakeszire, a kedvenc lakóparkodba, az autópályán, és bömböl az, hogy "No Place I Rather Be...", vagy amikor iskolába indulsz nagyon kora hajnalban, de éppen "hangulatban vagy", és nem jobbra fordulsz, hanem balra, és suli helyett inkább leülsz Miami Beachen mezítláb a homokba és végignézed, hogyan kel fel a nap az óceán felett...

És sorolhatnám...

Változás és választás. Döntések, hogy a két oldalból mindig csak a rosszat vesszük észre, vagy néha azért a jót is. Mert jó néha megenni egy pizzát, de rossz másnap a felpuffadt has, de választhatod azt az életet, hogy a jó kaják-piák tesznek boldoggá, és inkább beáldozod a tested és az egészséged, vagy éppen a testedet és az egészségedet választod és cserébe beáldozod a kajákat meg a piákat, vagy jó dolog a nyár, de nem az, ha állandóan csak az izzadás vagy a fülledt levegő miatt panaszkodunk, és a tél is jó, ha nem csak a dermesztő hideget vesszük benne észre. Sőt, talán mindennek egyszerre van fehér és fekete oldala. Egy évtizedeken átívelő párkapcsolatnál valószínűleg nincs szentebb dolog a világon, ha az ember úgy dönt, hogy annak szépségét éli meg, nem pedig a mindazzal járó negatívumokat, a tűz kihunytát, a kihagyott kalandokat, lehetőségeket, vagy ahogyan a dal mondja:

"Mindig az a perc a legszebb perc,

Mit meg nem ád az élet,

Az a legszebb csók,

Mit el nem csókolunk.

Mindig az az álom volt a szép,

Mely gyorsan semmivé lett.

Amit soha többé meg nem álmodunk..."

 

OLVASS TOVÁBB: ÉLETÚT 

Szólj hozzá!

Életút

2017. február 22. 09:29 - P. Szabó István

Egyszer lent, egyszer feljebb, egyszer nagyon fent, aztán hirtelen nagyon lent, de úgy, hogy kipróbálsz valami egészen mást, mint eddig, aztán kicsit feljebb, és rájössz, hogy ez az új dolog ez mégsem vált be, aztán megint feljebb, de azért nem annyira kicsit, és inkább visszatérsz a régihez, amit már jól ismersz...

 

OLVASS TOVÁBB: METRÓ

Szólj hozzá!

Metró

2017. február 16. 08:22 - P. Szabó István

barbara_palvin_beautiful-wide.jpg

/Palvin Barbara/

Most, hogy hazajöttünk és hogy ugye kiköltözéskor eladtuk mindenünket, beleértve az autóinkat is, és szóval nincs semmink, úgyhogy metróval járunk, kettő dolog van, amit nap, mint nap tapasztalok, amikor végigsétálok a metrón:

1. Egy tök sima hétköznap délután, még egy csak félig teli metrón is, rohadjak meg, ha nem látok legalább 10-15 olyan lányt, akiből simán fotóznék, gyakorlatilag bármilyen nemzetközi divatlapnak, halál erős címlapfotót, de esküszöm tényleg! Egészen egyszerűen az van, hogy a világnak szerintem egyetlen pontján sincs az emberi szépségnek ilyen mértékben koncentrációja, mint Magyarországon. Ez valami elképesztő, és hiszem, hogy ennek jelentenie kell valamit, hogy ez nem véletlen, hogy ennek oka van...

2. Gyakorlatilag végig az összes ülésen tízen-húszonéves suhancok terpeszkednek és a szájbabaszott telefonjaikat nyomkodják, meg igazgatják az overidióta hajaikat, mert csak az a fontos az életben, hogy a séró úgy legyen jól kócos, mintha véletlenül lenne az, de persze nem, és mindegyiknek ki van a meztelen bokája abból a megagáz, telibekúrt répagatyából, miközben meg nyugdíjas nénik-bácsik egyensúlyozgatnak előttük állva, nagy nehezen kapaszkodva, szatyrokkal, de ők leszarják, mert kutya nem tanít nekik már illemet, meg emberséget, meg tiszteletet, hanem csak azt, hogy te vagy az egyetlen, te vagy a legfontosabb, csak magaddal törődj, senki más nem is létezik, csak te, meg te, meg az egód, mert itt bazdmeg már mindenki sztár, és ez annyira felbasz, hogy legszívesebben felállítanám az összeset és kizavarnám őket a faszba az utcára, hogy menjenek gyalog, a telefonjaikat meg széttörném az idegesítő hajukon!

...na mindegy, csak azt akartam mondani, hogy szerintem öregszem.

 

OLVASS TOVÁBB: CSAK A VÁLTOZÁS ÁLLANDÓ

Szólj hozzá!

Csak a változás állandó

2017. február 14. 09:32 - P. Szabó István

bbuilder.jpg

És tényleg...

Semmi sem állandó, csak a változás. Minden alakul megállás nélkül, pillanatról pillanatra, így természetesen a tested is. Éppen ezért semmi értelme azon erőlködni, hogy egy akárhánynapos vagy hetes, mindenféle lemondásokkal és nehézségekkel teli kúrával, olyanra formáld magad, amit aztán nem vagy képes az állandó változások mentén, hosszútávon fenn is tartani.

Vagyis, tulajdonképpen ez a te dolgod...

Meddig szeretnél jól kinézni? Meddig szeretnél egészséges maradni? Csak addíg, amíg le nem zajlik az esküvőd, vagy az a céges medencés buli, amire annyira készülsz, mert végre fel akarod szedni a HR-es Zsoltit/Katit? Vagy csak nyáron, mert a magazinok is azt mondják, a többi három évszakban meg ömölhet a szar? Mi értelme ennek?

Versenyző vagy és Te akarsz lenni az Overall Miss/Mr. Olympia? Mert ha igen, akkor bocs, és csak arra kérlek, hogy lapozz tovább, mert nem hozzád szólok! Minden elismerésem a Tiéd, a kitartásodért, az akaraterődért, a szaktudásodért, a szorgalmadért, és azért, mert képes vagy úgy időzíteni egy hosszú és nehéz programot, hogy éppen abban a pillanatban legyél boldogan és elégedetten a szomjhalál és a kiszáradás küszöbén, amikor a legtöbben néznek, és mindezt még túl is éld! Azokhoz szólok, akik nem ennyire eltökéltek, hovatovább vakmerőek, mint Te. (Jut eszem, még Miamiban fotóztam egy testépítő párost a versenyük másnapján. A nő 6, a csávó 8 kilóval volt több, mint előző este még a színpadon. Már másnap reggel!!! Csak mondom...)

NE FOGYÓKÚRÁZZ! Inkább gondold át, milyen döntések, események nyomán kerültél abba az állapotba, amelyben éppen vagy, és iktasd ki, cseréld le azokat olyanokra, amelyek majd visszaadják az egészségedet, és maradj konstans módon, élethosszig mellettük! Hidd el, a várt fogyás - vagy éppen hízás - a megváltozott életmód kellemes mellékhatásai lesznek majd, nem pedig kínnal, nagy nehezen, pillanatokra elért hazug álörömök, amelyek aztán újra csak tovább rontják és nehezítik majd a helyzeted!

Csak a változás állandó, ami lehet folyamatos "romlás", de ugyanígy folyamatos "javulás" is, és tudod, mi a legjobb ebben? Hogy csak rajtad áll, melyiket választod. Hát dönts jól!

 

 

OLVASS TOVÁBB: A ZSÍRÉGETÉSRŐL EGYSZERŰEN

OLVASS TOVÁBB: MIÉRT NEM ÍROK NEKED ÉTRENDET?

OLVASS TOVÁBB: EGYÉL RENDESEN

Szólj hozzá!

Mindennapi kenyerünk... a protein

2017. február 08. 10:43 - P. Szabó István

scitec_egg_pro_935g_lrg.jpg

Sokáig próbálkoztam mindenféle fehérjeturmixokkal, és éveken keresztül akárhányszor toltam valamelyiket, mindig rossz lett tőle a közérzetem, felfújt, bugyogott bennem... Persze éreztem, hogy tölt, és látszott is, de mindig valahogy olyan kellemetlenül. Aztán elkezdtem magam önmegfigyelni, és amikor rájöttem, hogy a tej-, és általában a tejtermékek nem tesznek jót nekem - hovatovább ráadásul kifejezetten hízlalnak - beleásódtam a mindenféle protein turmixok leírásaiba. Furcsamód körülbelül 95 az 1-hez arányban találtam csak, nem tejsavó (whey) alapú fehérje turmixokat, pedig ahogy a többi sok ismerőseimmel, gym-barátommal értekeztem, sokan tettek említést arról, hogy a turmixuk nincs éppen a legjobb hatással a gyomrukra.

A magam részéről egy ideje alapvetően nem hiszek a tejben, sőt, azt gondolom, hogy kifejezetten káros, és nem, nem azért mert mikrobiológus vagyok, és tudományos kísérletek egész sorát végeztem el emberek ezrein, hanem azért mert én a saját gyomromban azt tapasztaltam-tapasztalom, hogy nincs rám jó hatással, szóval nagyban kerestem és még mindig keresem az alternatívákat, de csak mondom, hogy mindig meglep, mennyire szűkös a kínálat.

Egy ideig próbálkoztam a marhafehérjével, de valamiért az sem volt a legjobb választás. Vöröshúsként állítólag kifejezetten rossz a hasi zsírra, és mivel diétában sem kifejezetten ajánlott a marha, nem gondolom, hogy valóban jó megoldás, bár talán a tej alappal járó kellemetlenségeket nem hozza magával.

Léteznek növényi fehérjék. Valamit talán próbáltam is, de már nem emlékszem a márkára, de aztán nemrégiben amikor gyakorlatilag és kompletten elkezdtem a legelejéről újra "megtanulni enni", szembetaláltam magam a minden fehérjék arany sztenderdjével, a tojással, és amikor azt tapasztaltam, hogy biztonsággal, és mindenféle kellemetlen mellékhatás nélkül ehetem tulajdonképpen bármikor, azonnal rohantam a legközelebbi tápkiegboltba tojás alapú fehérjét venni.

Érthetetlen számomra, de arany sztenderd ide vagy oda, például a Scitec-nél, ahol ha nincs 50 féle whey protein, akkor egy sem, mindössze egyetlen árva tojás alapú fehérjeport találtam, méghozzá azt is csak egyetlen egy féle ízben. Na de mindegy is, mert megvettem azonnal és azóta azt nyomom, és jelentem hibátlan! Semmi mellék-, illetve utóhatás, kellemetlen közérzet, felfújódás...stb., szóval tényleg minden olyan, mintha csak fehérjét töltenék vissza tisztán, mindenféle "rosszaság" nélkül, úgyhogy most boldog is vagyok, meg nem is.

Boldog vagyok, mert végre találtam magamnak olyan shake-et, amit nyugodt szívvel bele tudok illeszteni az táplálkozásomba, ám üröm az örömben, hogy a lehetőségek súlyosan korlátozottak, úgyhogy most akkor keresem majd a többi márka, többi "Egg Pro"-it...

De a lényeg, hogy csak akartam szólni, hogy ha esetleg Te is olyan vagy, akinek nem váltak be százszázalékig a whey protein verziók, akkor nyugodt szívvel ajánlom, hogy próbáld ki a tojás alapú termékeket!

Na csövi!

 

OLVASS TOVÁBB: A NORBI, A CUKOR, A DROGOK, MEG A VEGYJELEK...

Szólj hozzá!

A Norbi, a cukor, a drogok, meg a vegyjelek...

2017. február 07. 16:14 - P. Szabó István

pacino.jpg

Mindenek előtt nyugodjunk le a picsába, attól majd megnyugszunk...

És ha sikerült, akkor nézzük meg ezt a most nagyon pörgős Norbis dolgot ismét, csak most ne egy velejéig kegyetlen, amúgy erősen mérgező "KOMMENTFÉREG" szemével:

Szóval van ez a Norbi nevű srác, akit személyesen nem ismerek, és aki engem még nem bántott soha, szóval semmi okom rá, hogy a vesztét akarjam, az nem lenne ugyanis intelligens dolog. Ráadásul semmi olyat nem kívánok másnak, amit magamnak sem, és én sem vagyok tőle boldog, amikor mindenféle ismeretlen senkiháziaknak az a legnagyobb örömük éppen, hogy engem basztatnak. Igen, az mondjuk igaz, hogy az ember feje furán túl nagy a kicsi testéhez képest, dehát melyikünk tökéletes?, a Brad Pitt meg a Clooney meg nem nagyon kommentelget ilyen faszságokat, szóval ugorjunk!

Tehát, van ez az alapprobléma, hogy a Norbi kiírta ezt a vegyjeles hülyeséget, meg "valami tanulmány" eredményét arról, hogy a cukor, hasonlóan a kokainhoz, függőséget okoz, és amint a dolog kikerült a netre, hirtelen mindenki kémia tanár lett, meg vegyjel tudós, meg anyámfasza legnagyobb Nobel-díjas hozzáértő, és született rá oldal is, hogy Kémiatanárt a Norbinak, meg mindenki rommá alázta, keresztbe-kasul, ha ismeri, ha nem, ha van köze hozzá, ha nem, és beindult a mém-gyár, meg rögtön felállt az összes nethuszárnak a kis kukkerója attól, hogy végre lehet megint név nélkül porig alázni valaki olyat, akinek a pénze is sokkal több, meg a csaja is sokkal jobb, de mert mi emberek ilyenek vagyunk, csak egyetlen picinyke apróság sikkadt el azért a nagy rohamban kicsit, méghozzá az a jelentéktelen tény, hogy mindenféle vegyjelek, meg Norbik nélkül, a párhuzam a cukor és a kokain közt, amúgy valóban létezik, valóban vizsgálták, és valóban azt találták, hogy a cukor igenis erős függőséget okoz. Ha nem hiszed, menj le a metróba, és próbálj meg úgy elmenni egy Fornettis előtt, hogy nem térsz be csokis tekercset vásárolni, vagy kezdd el holnaptól cukor nélkül inni a kávédat, vagy menj ki Amerikába, és nézd meg hány 300 kilós ember ül a Krispy Kreme-ben üres tekintettel és porcukros szájjal...

Ha meg mondjuk érteni angol, akkor nagyon nem is kell sokat keresgélned, hogy rálelj a megfelelő cikkekre a témában, és mondjuk akár kezdheted ezzel...:

Study Shows Sugar is More Addictive Than Cocaine!

 

...mert úgy sejtem, hogy emberünk is innen indulhatott, hiszen ez az írás a David "Avocado" Wolfe oldaláról származik, aki pedig talán a világegyetem legelismertebb "szakértője" a táplálkozásnak amúgy, és "talán" - de mondom csak "talán" - nem biztos, hogy teljesen hülyeség, amit terjeszt és tanít. De ha mondjuk valakinek az ő hitelessége kétséges, akkor talál más csomó "hitelesebbet", és tényleg nem is nagyon kell keresni...

Na mindegy, csak gondoltam, szólok, hogy a nagy kárörvendő össznépi vérszívás közepette meg mellett, azért néha nem árt több oldalról is megvizsgálni a dolgokat, hátha tanulunk is belőle valami hasznosat.

Ámen.

 

OLVASS TOVÁBB: CHEAT DAY CHALLENGE

38 komment