"aka" Peet Goodman

P. Szabó István

Döbbenet, hogy a Peet-ék meg átköltöztek Máltára, Miamiból??!!

2016. május 20. - P. Szabó István

Tudjátok, vannak azok az úgynevezett "celebek", akiknek ha éppen megint posztolási kényszerük van, és nagyon meg akarnak osztani magukról valami hihetetlenül fontosat, akkor azt úgy adják elő, mintha a rajongóik az őrületbe kergetnék őket az állandó kérdezősködésükkel, és ilyenkor mindig azzal kezdődik a poszt, hogy "Annyian kérdeztétek, hogy...", még akkor is, ha valójában kutyának se jutott eszébe, nemhogy a kérdés, de még maga az illető sem. Most akkor egy ilyesmi következik, szóval:

Annyian kérdeztétek, hogy mi ez most velünk, meg hogy mi történt, meg hogyhogy, meg döbbenet, meg mivan?!?! és elkerülendő, hogy ugyanarra a három kérdésre minden egyes embernek leírjam ugyanazt a három választ, gondoltam inkább akkor eljátszom a celebet - vagyis ugye az Andikával akkor együtt már egyenesen az "álompárt" - és leírom a rövidet egyszer ide, hogy akit tényleg érdekel, majd elolvashassa.

KÉRDÉS 1. - Nem mondod!?!? Eskü!?!? Tényleg eljöttetek Miamiból!?!?! Hogyhogy!?!? Baszki?!?!? Eskü?!?!? Tényleg?!?!? Nebassz!?!?

VÁLASZ 1. - Igen, eljöttünk, mert utáltuk, mint a szart. Egyrészt én a magam részéről tényleg egész életemben Amerikába vágytam, de ezután a közel két év után, amit ott töltöttünk, pontosan annyira nem vágyom oda többé, mint amennyire vágytam. Bullshit, fakeness, és még életemben nem hallottam ennyi hazugságot, kamuzást, és soha még ennyien nem akartak lehúzni és/vagy átbaszni, mint amennyit- és amennyien ez alatt az időszak alatt. Egyszerűen betelt a pohár. Elegünk lett. Még nekem is, tényleg. És ezt csak azért mondom, mert az Andi gyakorlatilag már azóta utálta az egészet, hogy először feldobtam neki a témát arról, hogy mi lenne, ha mennénk, tehát ő nem mérvadó. Zsigerből ellene volt, van, és lesz, minden irányból, mindenhogy, szóval ő amúgy is csak azért csinálta végig a dolgot, mert szeret. Másrészt legfőbb célom nyilvánvalóan az volt, hogy majd megyek híresnek lenni, meg levarrni az Angelinát, de közben meg rájöttem, hogy valójában már réges rég kurvára nem érdekel az egész híresnek levés dolog, és hogy igazából csak változást akarok kívül-belül, megismerni magam, és megtudni, hogy mi fasz. Leginkább ebből a szempontból mondhatom ki határozottan, hogy a rendezvény elérte a célját, és nyilván abban a pillanatban, amint végérvényesen lecsapódott bennem, hogy minden eredeti elképzelésemmel ellentétben tényleg kurvára nem szeretnék az lenni, akiről azt gondoltam, hogy lenni szeretnék, hanem éppen pont az ellenkezője, amihez viszont nemhogy semmi szükség Amerikára, hanem pont hogy ahhoz Amerika a létező legrosszabb hely a világegyetemben, akkor feltettem magamban a kérdést, hogy vajon 43 évesen tényleg végig akarom csináltatni magunkkal a teljes szükséges idióta amerikai illegál-letelepedési kamu procedúrát, mármint, hogy tényleg feleségül akarok venni valami ismeretlent $25.000-ért, és boldogságot színlelni vele olyan 3-4 éven keresztül, mire végre kimondhatjuk a válást, és hogy tényleg végig akarom ugyanezen tolni az Andit is, csak hogy a végén legyen egy kibebaszott zöld kártyánk, amivel - ha szerencsénk van - dolgozhatunk hivatalosan?!?! És akkor felvillant, hogy ez lenne a létező legnagyobb baromság az univerzumban. Márpedig ha ez így van, akkor meg mit keresünk még itt?!... Hát ennyi kellett csak. Úgyhogy megköszöntem az Andinak, hogy az összes szart végigcsinálta velem, méghozzá miattam, hogy én megvilágosodjam végre, mert ugye ő már a kezdetekkor is sokkal bölcsebb volt nálam, majd eladtam mindenemet - úgy értem, azt a kb. 2 milka értékű Canon technikát, amit pitlák 5 éven keresztül gyűjtögettem - hogy legyen pénzünk lelépni. Vettünk egy repülőjegyet, kihajítottuk a kanapét, asztalokat, székeket, tányérokat, poharakat, étkészletet, fazekakat, párnát takarót, nyomtatót, és a 3D tévét, meg az összes mindenünket, amik nem fértek bele a három bőröndünkbe, lőttünk még egy pár menő selfiet, mert a helyszín lényegében csak arra jó igazán, és leléptünk...

KÉRDÉS 2. - Ok, de miért pont Málta??

VÁLASZ 2. - Málta egy csodaszép, mediterrán sziget, kicsivel Olaszország alatt, értelemszerűen tenger veszi körül, ami meg már alapigényünk. A nyár 8 hónapig tart, és ha úgy tartja kedvünk, ebéd után akár Szicíliában is kávézgathatunk némi hajókázást követően. Európai ország, ami nem csak azért jó, mert a $25.000-os, 3 éves, házasságos zöldkártya procedúra helyett, olyan €5-ért lesz ID-nk a jövő héten, minden képzettségünk, papírunk érvényes itt, és alapból hivatalosan dolgozhatunk, hanem azért is, mert európai emberek lakják, akik, az amerikaiakkal ellentétben, valahonnan tudják, hogy rajtuk kívül még mások is léteznek a Földön, és eszerint is viselkednek. Az orvosi ellátás ingyenes - amit akkor most viszont már tényleg ne hasonlítsak össze Amerikával, de meg akkor mondjuk azt sem, hogy Miamiban minden nap van 2-3 lövöldözés, itt meg valahogy még a rendőrök sem érzik szükségét annak, hogy akciófilmest játsszanak. Továbbá Málta egy finoman cizellált "tax haven", ami annyit tesz, hogy az elképzelhetetlen hazai kb. 60% helyett - ha jól tudom - mindössze egy értelmes és kitermelhető 5% körüli összeg az adó, és ugye azt se felejtsük el, hogy ha bármi gebasz van, akkor Pesten tudunk lenni kb. 3-4 óra alatt, egy baráti 30.000.- Ft-ből. Itt nem kell ráírni az ételekre, hogy "organic", mert magától értetődő, hogy az, így végre újra érzünk ízeket. Miamiban a lakásunk $2.000.- volt, csont üresbe költöztünk, úgyhogy mindent nekünk kellett megvennünk a szalvétától, a tévéig, és ha nem fizettünk 5-éig, először ránk basztak egy $200-os büntetést - mert nyilván úgy érezték, hogy ez segít igazán valakin, aki éppen szarban van - majd 8-án még $400-at, miközben perrel fenyegetőzve megkezdték a kilakoltatási eljárást. Itt átszámítva csak kb. $850-ba kerül az apartmanunk, és mindent a házinéni ad (a szalvétától, a tévéig). - Tegnap megkérdezte az Andit, hogy mivel szeret felmosni, mert akkor olyat vesz. - Ja, és itt végre rendes kávét adnak...

KÉRDÉS 3. - És akkor most hogy vagytok?

VÁLASZ 3. - Köszönjük szépen, nagyon jól, sőt napról napra egyre jobban. Vége az állandó rettegésnek attól, hogy mi lesz, ha történik velünk valami, nekünk meg nincs biztosításunk, vagy ha idegből agyonlő egy rendőr, mert elfogyott a csokis-pudingos Krispy Kreme, szóval nem nyomja többé mázsás teher a vállunkat, ami elmondhatatlanul felszabadító, de annyira, hogy ma már végre edzettünk is. Ja, és tegnap meg úgy sétáltunk végig az új apartmanunk melletti supermarketen, mintha legalább a British Museum-ban mászkálnánk. Megnéztünk, megcsodáltunk, megsimogattunk mindent, mert végre újra azt éreztük, hogy emberség vesz körül, jóság, és szeretet. Hogy hazaértünk. Az Andi meg simán elsírta magát, amikor meglátta, hogy van Jogobella...:)

 

OLVASS TOVÁBB: TANULD MEG AMERIKÁT!

A bejegyzés trackback címe:

http://pszaboistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr808734824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.